Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1990-12-16 / 50. szám

Csak egyre legyen gondotok: e világ múló javait úgy használjátok, mint akik az utolsó harsona­szót, hogy mikor megzendül s végső villámlás föltetszik, szent élettel és istenfélő állapot­ban készek legyetek. Ha ezt cselekszitek, nincs mitől félnetek. Luther Senki meg ne tévesszen * titeket! Egy fekete bárány és egy fehér farkas néz egymás szemébe és az orruk összeér. Egy plakáton láttam ezt a fotót. Nagyon el­gondolkodtatott: ki kicsoda? Jézus szava jutott eszembe a bá­ránybőrbe bújt farkasról: „So­kan jönnek majd -az én nevem­ben...” Az ökumenikus törek­vések és gyümölcsök mellett van egy fantasztikus versengés is a vallások, felekezetek, ke- gyességi irányzatok, egyházi csoportok között. Ha Jézusra figyelünk, Ő egyértelműen le­zárja a vitát: „Gyümölcseikről ismeritek meg őket!” Lásd, pl. Gál 5,22! Sokan, nagyon sokan jönnek 1990. ádventje idején is a „messiások”. Micsoda döm- ping! A reklám szinte az őrjön­gésig fokozódik. Szaglik a pénz: pornográfia, horror, new age, keleti misztikák, transz­cendens meditációk, jézusos vallásturmixok, 1028. FELEké- zet: gyere HOZZÁNK! Ná­lunk az igazság, mi vagyunk a legjobbak! Áll a bál. fiz ördög, a diabolos( = szétdobáló) a ga­vallér: sminkelt, hibátlan, vi- gyorgó fogsorú, „szent pofa”. Jézus, Dávid fia, könyörülj raj­tunk ! „Ó, jöjj ó, jöjj, Naptáma- dat...Űzd el a-sötét éj ködét!... Ne ártson sátán ereje!” (133. ének) Legyen Karácsony! O, jöjj el TISZTA, FEHÉR BÁ­RÁNY, aki alázatosan, csende­sen végigmentéi a CSÚCSIG; feladva mindent az emberért. Te hiteles Isten. Tégy minket hiteles fiákká, hogy mostmár senki, a legvallásosabb farkas se tévesszen meg minket. A JÓ GYÜMÖLCS a hitelesí­tő. Az Isten igazi fiai követik a BÁRÁNYT, bárhová is megy. A Bárányt az áldozat útján le­het megtalálni, keresi az elve­szettet, megelégíti a testi-lelki- szellemi szűkülkodőt. Igen, ott van a Bárány, ahol a gyapját nyírják, ahol a tejét isszák,'ahol a húsát eszik és a vérét kiszív­ják. Áldozat-Isten. Az embert az utolsó csepp véréig szerető. Őt kell felismerni, Őt kell kö­vetni, Őt kell imádni! Ami ezen kívül van, hazug csalás, szem­fényvesztés, hókusz-pókusz, egocentrikus önimádás! Az Is­ten Fia ma is lerombolja az ör­dög iszonyatos munkáit. Halle- lúja! Dicsőség a BÁRÁNY­NAK ! „Senki meg ne tévesszen titeket!” - figyelmeztet Isten minket Advent 3. vasárnapján. SZEVERÉNYI JÁNOS Scholz Lászlt DEREGULÁCIÓ Mostanában idegen szavakat ta­nulunk : pluralizmus, rehabilitá­ció, privatizáció és reprivatizá­ció... és még hosszan lehetne so­rolni ezeket az értelmünkbe fura- kodó új fogalmakat. Egyházi éle­tünkbe is bekéredzkednek ezek a szavak. Az Országos Presbitérium novemberi ülésén tanultunk egy új idegen szót: dereguláció. Alapsza­vát még a deákos időkből ismeri a magyar nyelv, mert a regula közis­mert volt a nép között is. Parancs, törvény, szabály volt a jelentése, értelme. A dereguláció pedig vala­mely szabály, törvény érvénytele­nítése, hatálytalanítása. Ezt a deregulációs munkát vé­gezte el az alkotmány- és jogügyi bizottság és javaslatát az Országos Presbitérium elé terjesztette, me­lyet az el is fogadott. Az Egyházi Törvény II. törvény 121. §. felha­talmazza az Országos Presbitériu­mot, hogy a jogügyi bizottság elő­készítő munkája alapján a zsinat összehívásáig törvényerejű rende­letet hozhat. „A meghozott tör­vényerejű rendeleteket a zsinat leg­közelebbi ülésszakán vagy az új zsinaton jóváhagyás céljából be kell mutatni.” , A most elfogadott törvényerejű rendelet szövege következő módon kezdődik: „A Magyar Népköztár­saság megszűnése, illetve a Magyar Köztársaság kikiáltása után felbon­tásra került a Magyarországi Evangélikus Egyház ésta Magyar Állam között 1948. december 14-én kötött -egyezmény. Erre figyelem­mel, az ezen alapuló 1966. évi Egy­házi Törvénykönyvben pz Ünnepé­lyes Nyilatkozatot az Országos Presbitérium 1990. március 21-i ülésén visszavonta. Ezért a jelen TESTVERGYULEKEZETEK Közel egy éve, hogy a romániai for­radalom kinyitotta a kapukat és elkez­dődött a testvéri kapcsolatok keresése. Az Országos Presbitérium novemberi ülésén jelentés hangzott el a testvérgyü­lekezetekről. Ebből közöljük most a két egyház gyülekezetei között létrejött testvéri kapcsolatokat. Kolozsvár-Pécs, Apáca-Bp. Deák tér, Barcaújfalu-Boba, \ Brassó-Miskolc, Bukarest-Bp. Fasor, Halmágy-Nagy- tarcsa, Krizba-Győr-öregtemplom, Marosvásárhely-Kiskörös, Oltszaka- dát-Bp. Kőbánya, Sepsiszentgyörgy­Bp. Kelenföld, Szecseleváros-Bácsfa- lu-Csepel, Türkös-Csömör, Csemát- falu-Celldömölk, Hosszúfalu-Alszeg- Vönöck, Hosszúfalu-Fűrészmező— Cegléd, Tápiószele-Farmos, Kiska­pus-Alsóság, Székely?sombor-Ózd, Tatrang-Pilis, Zajzon-Tordas, Pürke- rec-Bakonycsemye, Zselyk-Győr-Ná- dorváros, Nagyvárad-Salgótaiján, Arad-Gyula, Nagykároly-Sárszentlő- rinc, Temesvár-Szeged, Nagybánya- Nyíregyháza, Mokra (Apatelek)-Kis- somlyó, Fazekasvarsánd-Orosháza. ZP törvényerejű rendelet kinyilvánítja, hogy a jelenleg hatályos egyházi jogszabályainkban az Ünnepélyes Nyilatkozatra való utalás hatályát vesztette: továbbá, hogy a Magyar Népköztársaságra való utalás he­lyébe - értelemszerűen — a Magyar Köztársaság Alkotmánya lép." A lényege mindezeknek, hogy megszűnt az Ünnepélyes Nyilatko­zat érvénye, szelleme nem irányít­hatja egyházunk életét, viszont el­ismerjük hazánk új államformáját és az Alkotmányt, a parlament ál­tal hozott törvényeket, különös­képpen is az 1990. IV. törvényt a lelkiismereti és vallásszabadságról. Kérdezhetné valaki: jobb lett ez­zel a deregulációval az 1966-os Egyházi Törvény? Semmiképen sem! De minden további javítást, jobbítást vagy változtatást csak a jövő évben összeülő zsinat hozhat, mely ezt a törvényerejű rendeletet is nyilván hatálytalanítani fogja. Vannak, akik úgy gondolkod­nak, hogy az egész 1966-os tör­vénykönyvet hatálytalanítani kel­lene és visszatérni az 1934-37-es törvényekre. Nem tehetjük! Az Országos Presbitériumnak nincs felhatalmazása az egész törvény hatálytalanítására, csak kiigazítá­sokra. Előttünk van állami és tár­sadalmi életünk példája. Számta­lan törvényünk van, melyet még a pártállam idején hoztak és nem ha­tálytalanították, nem hoztak he­lyette újat, legfeljebb részeiben ala­kították. Ezt az alakítást - deregu­láció formájában - végeztük el most egyházi törvényeinken. Az állami törvényeket - több százat - sorra vésznek majd a parlament­ben és kidolgozzák az új törvénye­ket. Addig azonban, míg nincs új törvény, a régi van hatályban és áthágása éppúgy büntetendő, mint bármi más törvény megszegése ese­tén. Nagy szükség van a zsinati elő­készületekre továbbra is, hogy az összeülő zsinat munkája könnyebb legyen, és ne aprólékos vitákban merüljön ki. Mindent összegezve: a deregulá­ció megtörtént, de a törvények mégváltoztatása nem tűr halasz­tást. Élni kell addig is, míg a zsinat meghozza új törvényeit. A jogal­kotó tevékenységhez pedig adjon Isten önmérsékletet, bölcsességet és segítséget. Tóth-Szöllős Mihály A MÁSODIK FÉLIDŐ Templomszentelés Bokorban _ Vannak gyülekezetek - főleg a kicsik -, .akik úgy érzik, hogy félidőben nemcsak megpihenni, de hálát adni is szükséges. Ez történt a Nógrád megyei Bokor­ban két évvel ezelőtt, amikor templomuk tornyának teljes fel­újítása után hálaadásra gyűlt össze a gyülekezet. A félidő egy­ben számadás is volt és előrete­kintés: hogyan tovább? A kérdésre a választ az elmúlt két év adta meg. A gyülekezet templomának hajóját kívül-belül tetőzetével együtt felújította a 200. éves jubileumra. A gyüleke­zet ekkora munkát - a templom­építést leszámítva - csak 1863- ban végzett, amikor a faluval együtf leégett templomát újjáépí­tette. Az akkori mintegy 200 lel­kes gyülekezettel szemben a mostani csak 90 (!) fő. (Áz első félidőről az Evangélikus Élet 1989. február 5-i számában tudósítottunk.) Ezen alkalommal túl kicsinek bizonyult temp­lomban a szentelési szolgálatot Szebik Imre, az Északi Egyházkerület püspöke végezte, Kalácska Béla nógrádi esperes és Gerhát Pál helyi lelkész se­gítségével. A püspök 1 Thessz 5,16-18 alapján hir­dette Isten igéjét. Bevezetőjében a megelőzendő 200 év dicső és tragikus történelmi vonulatairól, szólt, majd a többi között így folytatta: „Ez a templom betöltötte rendeltetését, mert lelki hajlé­kává vált a bokori híveknek, minden kor nemzedé­kének. Bizonyos, hogy akik utánunk jönnek, a kö­vetkező nemzedékek, itt találják meg az erőt az élethez, a biztatást a küzdelemhez, a kitartást, a Krisztushoz való hűséget és az üdvösséget... Ami­kor hálát adunk Istennek az elmúlt 200 évért, az építők munkájáért, a gyülekezet áldozatkészségé­ért, a renoválási munkák véghezviteléért, akkor az ige fölé hajiunk és azt kérdezzük; mi is a temp­lom? Pál szavain tájékozódva azt mondhatjuk hogy a templom az örvendezés, az imádság és a hálaadás háza... Mindenkor örüljetek! Akkor is, amikor az em­bert bánat éri, amikdr vállalnunk kell az elkövet­kezendő években az életszínvonal zuhanását, ami­kor a haza válságban van?.'L Örömünk nem a kül­ső körülményektől függ, örömünk alapja a Krisz­tus, aki a bokori gyülekezetét megtartotta 200 éven keresztül, nemcsak kőfalaiban, hanem abban á lelki közösségben, ahol mindig voltak imádkozó szívek, akik Istenhez tudtak'kiáltani abban a lelki közösségben, amelyben minden egyes lélek egy-egy lelki tégla, hogy együtt épüljön az Úr kedves házá­vá. Ezért szabad Krisztus népének örvendezni... Szüntelen imádkozzatok! Az örvendezés háza az imádság, könyörgés háza is. Szüntelen imádkozni azt jelenti, hogy mindent Isten színe előtt kérünk. 200 év alatt ki tudná megmondani, hogy hány szívből tört fel a könyörgés; Uram gyógyítsd meg gyermekem, Istenem add vissza hitvesem, hozd haza a háború vérzivatarából a foglyokat... Az imádság nem más, minthogy kitárulkozik az em­ber és egészen befogadja Isten ajándékait és általa gazdagabb lesz, tisztább emberségében, beszédé­ben, gazdagabb az életben, megfontoltabb cseleke­deteiben és döntéseiben... A hálaadás hajléka is ez a templom. Hogyne ad­nánk hálát Istennek mindenért. Maga a tény, hogy él a gyülekezet, örvendezésre és hálára nyitja a szánkat. A hálaadás szava egybecseng az úrvacso­rával is. Hálát adni nemcsak az elmúlt évszázadokért kell, hanem azért az Úrért, aki önmagát adta értünk, aki által van bűnbocsánatunk, életünk és üdvössé­günk, aki velünk van a hallható és látható igében, aki velünk együtt könyörög az Atya jobbján... Vajon hálát adunk a békés otthonért, az egészséges gyer­mekért, a hitvesi hűségért?... Valójában ezek nem természetesek, hanem Urunk ajándékai... „Végezetül á püspök arra hívta fel a figyelmet, hogy Isten szavára és hívő lelkiismeretünk hangjá­ra figyeljünk, és ne félrevezető tömegkommuniká­ciókra, rossz programot hirdető csoportosulások­ra. „Emberi hangokra, szirén muzsikára ne figyel­jetek! Annál inkább figyeljetek az élő Istenre, itt az örvendezés házában, itt az imádság templomá­ban, itt a hálaadás hajlékában.” A szentelési szolgálatot követően a közgyűlés le­vezetője, Gerhát Pál helyi léikész számolt be a gyülekezet múltjáról és a renoválás történetéről. A gyülekezet pénztárosa, Radvan János ez elmúlt három év munkálatairól és anyagi vonzatúról szá­molt be. A közel 903 ezer forintos bevétel zömét a helyi gyülekezet biztosította (kb. 90 fő!), de támo­gatást kaptak a Lutheránus Világszövetségtől, az Országos Műemléki Felügyelőségtől, az egyházme­gyei GASltól, és a megye gyülekezeteitől is. A köszöntések sorát Szebik Imre püspök kezdte meg, aki arról szólt, hogy a maroknyi gyülekezet hatalmasnak bizonyult, mert ezt a nagy munkát el tudta végezni. Azt kívánta, hogy a gyülekezet to­vábbra is részesüljön a kegyelemben, mert ez is az öröm egyik forrása. Végül tájékoztatást adott az egyház belső életéről, örömeinlcről és megoldandó feladatainkról. Kalácska Béla esperes, aki három éven át menedzselte a bokori renoválást, az általános kö­szöntésen túl azokra a személyekre irányította a fi­gyelmet, akik szorgos munkával a mai jubileumra elkészítették a népművészetileg értékes oltár- és szószékterítőket, valamint a szép karzati szimbólu­mokat. Külön is kiemelte I a manapság ritka 1 jó minőségű szakipari munkákat. Idős Gerhát Pál nyugalmazott Jelkész az édes­apa, Urbán József egyházmegyei felügyelő az egy­házmegye, Mátis András és Polóny Zoltán a szom­szédos lelkészek, Záborszky Csaba a Lelkészi Munkaközösség, Szvák Mihály lelkészi munkatárs jogán köszöntötte az ünneplő gyülekezetét. Csere- nyi Pál új polgármester utódainknak újabb jubile­umok során hasonlóan szép ünneplést kívánt. Szép színfoltja volt az ünnepségnek a népviselet­be öltözött gyermekek szavalata, éneke és a vendé­gek virággal történő köszöntése. Hegedűs Pálné saját alkalmi köl­teményével emlékezett és kö­szöntött. Az ünnepség befejezéseként a gyülekezet régi kegyeleti adóssá­gát törlesztette - mondta a többi között Cserenyi Márton megem­lékezésében -, amikor a temp­lom falán márványtáblát helye­zett el a II. világháborúban el­esettek emlékére. A szentelés szolgálatát nagy részvét és meg- hatódottság közepette Szebik Imre püspök végezte. Végezetül a vendégek, a közel­múltban visszakapott és renovált volt iskolai tanteremben, fehér asz­tal mellett élhették át a bokoriak vendégszeretetét. Kalácska Béla új Advent elé Jöjj, megváltó Urunk Új ádventi időnkbe! Rég tett ígéreted, Kérünk, újonnan töltsd be! Lásd, szívünk ingadoz, Bár igéd hű, örök; Új érkezésedért Sóhajtoz, könyörög. Meg nem veted hitünk, Mégha csak mustármagnyi, Meglankadottakat Nem fogsz magunkra hagyni Jössz, megjelensz hamar, Mennyből jövő Barát, Úgy várunk mint beteg Gvóevító doktorát. Azt, aki hív, keres, Régesrég megtaláltad. Meg nem előzhet már, Csak ámuiva csodálhat. És mégis hívni kell, Téged keresni jó, Rádlelni mindig új - így vall szív, millió. Nagy ádventet ígérsz Még egy utolsó napra. Bűn mar s a félelem Lelkünket fölzaklatja. Ám „Elvégeztetett!”, Szent véred betakar. Halld, hív esdő szavunk: Úr Jézus, jöjj hamar!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents