Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)
1990-11-04 / 44. szám
i.wnEi;.mw-Mna-w»'-« miM.: hím üu< iri i h.' ki ni.«hiiwii ««ram !.aH|HR| II lllliill HlHlliH'IWlii—IMi™—min Ev angélikus Élet 1990. november 4. m jfc GYERMEKEKNEK VALAMI ELKEZDŐDÖTT Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött. Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság. Látta Isten, hogy a világosság jó, elválasztotta tehát Isten a világosságot a sötétségtől. És elnevezte Isten a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának nevezte. így lett este, és lett reggel: első nap. (Részlet a Biblia első lapjáról, Mózes első könyvének első részéből.) Vegyél a kezedbe egy szép őszi falevelet! Ha egyáltalán van a közeledben olyan hely, ahol még szép tiszta őszi falevél van. Az olajos sárból azért ne szedd ki! Ha találtál, nézd meg, milyen szép. Ha nem, képzeld magad elé. Szagolj bele a finom őszi szellőbe! Ha csak füst és benzingőz ért az orrodhoz, akkor rossz helyen szaglásztál. Legalább képzeld el. Ilyen a világunk. Bizony nehéz már megtalálni azt a szépet, amire Isten ezt mondta: JÓ. A Biblia teremtéstörténetét olvassuk. Sokan azt mondták már rá: ez az egész hazugság, a tudomány egészen mást mond. Sokan azt mondják erre: a tudomány a hazugság, a teremtés bibliai leírása az igazi. Biztos, ti is találkoztatok már ilyen véleményekkel. Szeretném, ha a végére egy kicsit többet értenétek belőle. Szeretném, ha megírnátok a kérdéseiteket, véleményeteket. Számomra az első nap különösen sokat jelent. Isten elhatározta, hogy megteremti a világot. Aztán szólt és lett. Gondolj csak arra, hogy Isten, akihez szól az imádságunk és az énekünk és akinek a szavait meghallhatjuk az istentiszteleten és az ige olvasásakor, ezzel a szavával teremtette a semmiből azt a világot, ami körülvesz minket. Első szavával alkotta a világosságot. Az ősi leírás jól érzékelteti azt, hogy a világosság mennyire fontos. Ez a világosság azonban nem csupán a nap fényét jelenti számomra, hanem azt a világosságot, I 0 K N K RÓMA EGY, TIZENKETTŐ amiről János evangéliuma így írt: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige az Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben az Istennél volt. Minden általa lett és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága." Jn 1,1—4. Ezeket a sorokat János evangéliuma a Jézussal kapcsolatos világosságról és életről írja. Az a világosság, ami Jézussal kapcsolatos nem csak a szavak és gondolatok világossága is. Te is tudod, hogy a világos napokon mindenkinek jobb a kedve, mint amikor minden sötét. Ereszd szívedbe Isten világosságát! Ő egy szavával kiűzi belőled a felfordulást és a sötétséget. Manapság sokan kerülnek olyan pozícióba, amelyhez nincs kellő képesítésük, amelyet rájuk bíztak, mert hirtelen nem találtak jobbat. Ilyen vagyok én is. Megtisztelő, hogy az ifjúsági rovat vezetését rám bízták, ám semmiféle újságszerkesztő múltam nincs. Teológiát végeztem, s az utóbbi hat évben szinte kizárólag gyülekezeti teendőket láttam el. Hát akkor mit keresel te itt? - kérdeztem magamtól. Aztán eszembe jutott küldetésem: közösséget mutatni Krisztus körül fiataloknak és felnőtteknek; és karizmám: meghallgatni mindenkit. Ebben a rovatban sem tehetek mást, ez a célom. Ezt igyekeztem a címben jelzett igével is kifejezni: . .hogy együtt bátorodjunk meg közöttetek egymás hite által...”. Közösséget építeni - ehhez emberekre van szükség. Közösségenként két főtől tizenötig. S minden közösségben legalább egy emberre, aki jó irányba vezeti a többieket, akiben - Pál apostol szavaival élve - .Krisztus bizonyságtétele” él (1 Kor 1:6), aki Jézusra mutat, igazul gondolkodik, aki ember. (Mennyiféleképpen mondhatjuk ugyanezt!) Ha azt vesszük, kétszázezer evangélikus él Magyarországon, akkor húszezer csoportról kellene gondoskodni, ha átlagosan tíz fos köröket számolunk. Tehát legalább kétezer olyan emberre van szükség - evangélikus szintet nézve -, aki tudja bátorítani hite által a többieket. Az a reménységem, hogy ez a rovat gazdagít majd titeket és engem hitben és ismeretben, mert mi vagyunk az a kétezer, akinek e közösségeket létrehoznia és táplálnia kell. „Nem vagyok én erre alkalmas” - mondják biztos néhányan, és sorolják az érveket, mi minden hiányzik belőlük ehhez: szervezőkészség, idő, ötletesség és a többi. Ám az a tapasztalatom, hogy a tiszta emberek mellé, s azok mellé, akik nemcsak beszélnek, hanem mondanak is valamit, mindig szegődnek némelyek. Lehet, csak egy-ketten. Lehet, egész csoportok. Nem szervezőkészség kérdése. Sokkal inkább azé, van-e mit továbbadnom. Azaz: kaptam-e valamit. Meghallgatni másokat - ehhez két emberre van szükség. Egyre, aki beszél, s még egyre, aki meghallgat. Újság esetén íróra és olvasóra. De ki az író és ki az olvasó? ír a rovatvezető, s mindazok, akiket felkér, a többiek az olvasók? Ha így lenne, az író nem venné komolyan az olvasót, csak írna, írna, és nem érdekelné, hogy aki kezébe veszi az újságot, elolvassa-e az ő cikkét is. És ha elolvasta, értette-e, érdekelte-e? Az olvasónak olykor íróvá kell lennie, s áz írónak olvasóvá. Pál szerint is az az egészséges, ha „egymás hite által” épülünk. Szóval szeretnélek kérni benneteket, hogy írjatok. írjátok meg véleményeteket a rovatról, egyes sorozatokról és cikkekről. Szeretnélek megismerni titeket: mi iránt érdeklődtök, milyen kérdéseitek vannak, milyen tapasztalatot szereztetek. Küldjétek olyan írásokat is, amelyeket közlésre szántok: vitaindító gondolatokat, verseket, imádságokat, vagy más, négy gépelt oldalt meg nem haladó írást, amelyeket olvastatok valahol, vagy éppen ti írtatok. (Egy gépelt oldal 30 sor, 60 leütés) Az ifjúsági alkalmakról jó lenne nem csupán utólagos beszámolókat olvasni, hanem azokat hirdető sorokat is. Ebben is segíthettek. Címem: Székesfehérvár 8000, Pintér Károly utca 31-33. írhattok kézzel is - gondolom, legtöbbeteknek nincs írógépe de mindenképpen írjátok rá teljes neveteket és címeteket, hogy válaszolni tudjak. „...hogy együtt bátorodjunk meg közöttetek egymás hite által...” - írja Pál. S most hadd emeljem ki a megbátorodást. Hiszen annyi minden van, ami elbi- zonytalanít. Személyes életünkben is: otthagy a barátnőd, rádöbbensz, hogy szüleid hitét nem tudod egy az egyben átvenni, egyedül érzed magad vagy láttál egy borzalmas balesetet; és ugyanennyit sorolhatnék olyanokból is, amelyek sokakat érintenek: az anyagi helyzet romlásától a sok, eddig ismeretlen jelenségen keresztül az idegen eszmei áramlatokig. És ebben a bizonytalanságban kell valami határozott, valami erős. Talán tudjuk is.: Istenre, Jézusra van szükségünk. De bizonytalan már a szemünk s gyönge a kezünk, nem látjuk Őt, nem tudjuk megragadni. Talán a Biblia mondatai is idegenek maradnak éppen megszokottságuk miatt. S akkor jó olvasni egy szépen fogalmazott verset, egy pár egyszerű szót, gyermeki' imádságot. Megbátorodunk. És megelevenednek ismét a szentírási szakaszok, és túllátunk minden homályos részen, mostani, érthetetlen szenvedésen és halálon Isten országáig, amelynek tagjai, építői lehetünk. Ezért kérlek titeket is írásra. Közösséget építeni és meghallgatni sokakat - szeretnék e helyt is ennek eszköze lenni. Bencze András ÖTLETEK GYENESDIASROL- Készítsünk egy táblát, amelyen ez a felirat áll: ÉS JÉZUS MIT SZÓL HOZZÁ? Ezt a táblát tegyük ki a falra és ez minden alkalommal figyelmeztet minket arra, hogy Jézus itt van velünk, hogy ennek megfelelően éljünk, játsszunk, beszéljünk.- Csoportotok meglátogathat a kórházban egyé- dülálló betegeket, és nagyobb ünnepeket örömtelivé tehettek számukra. Ugyanezt megtehetitek idős magányos emberekkel is egy kis igeolvasással, énekléssel.- Adjatok föl apróhirdetést a helyi lapban: „Bárkinek, aki kórházban, betegágyon fekszik, szívesen írunk levelet, ha megírja a címét és, hogy meddig tartózkodik ott." Persze utána írni is kell. Ezzel nagy örömöt okozhattok. Összeállította: K. CY. REJTVÉNY íme az újabb ké- pecske. Már csak egy-két darabka van. Gyújtsd ösz- sze! Ha kialakult az egész kép, 1 vagy már tudod, mit ábrázol, akkor keress a Bibliában három olyan történetet vagy igehelyet, amiben ez szerepel. Majd ezt kell beküldened. Mivel komolyan számítok arra, hogy a teremtés történetével kapcsolatban kérdéseitek lesznek, illetve kűlditek a rejtvény megfejtéseit, ezért újra leírom a címemet, hátha valaki még nem tudja: Koczor Tamás 2373 Dabas-Gyón, Luther ú. 14. 150 éve született Sántha Károly „TESTVÉREIM JAVÁÉRT .. ” Gyülekezeteinkben gyakran énekeljük énekeskönyvünk 455. számú énekét, amely egyik legfontosabb feladatunkról, az egymás iránti, Isten szeretetéből fakadó, adakozásban, segitőkészségben megmutatkozó szeretetünkről szól. Talán ezzel az énekkel kapcsoltan találkozunk leggyakrabban szerzőjének, Sántha Károly- nak a nevével. Élete és szolgálata arra az időszakra esik, amelyben egyházunk is szorosabb kapcsolatba került a dualista államvezetéssel és bizonyos mértékben eltávolodott addigi, három évszázados haladó hagyományaitól. Sántha Károly 1840. október 22-én, Kecskeméten született. Édesapja, Sántha Sándor, köztiszteletben álló szűcsmester volt. Otthonában 8 gyermeket kellett ellátnia és felnevelnie. Édesanyja esti énekeiből tanulgatta az egyház- és hazaszeretetet. Tanulmányait a helybeli református gimnáziumban folytatta és fejezte be, de az V. osztályt Sopronban járta. Csendes családi beszélgetésekben tervezgették az éleseszű ifjú jövendőjét. Eleinte az orvosi pálya iránt érdeklődött, de édesanyja és lelkipásztora tanácsára mégis a pesti közös protestáns teológiai főiskolára iratkozott be. Ott olyan neves tanárai voltak, mint Ballagi Mór, Haberem Jonathán, Székács József. Teológustársa volt Győry Vilmos és Zsilinszky Mihály. A főiskola az evangélikus és református ifjakat a testvériség jegyében, a gyakorlatias együttmunkálkodás- ra nevelte. A teológiai tanulmányok mellett irodalommal, versírással is foglalkozott. Székács József, Szász Károly, majd Karsay Sándor is biztatta, hogy intenzívebben foglalkozzék az irodalommal. Székács egy alkalommal Arany Jánosnak is bemutatta; tőle útbaigazítást, hasznos tanácsokat kapott az ambiciózus fiatalember. Lelkipásztor volt. Pályafutását Sárszentlőrincen kezdte, mint káplán, 1866-ban. Egy év múlva Tol- nanémedibe került, parókusnak. Ott alapított családot, és ott született első gyermeke. 1868-ban már a sandi eklézsia mondhatta lelkészének. Tovább gyarapodott családja: két gyermeke született. Új emberek, új szokások gazdagították lelkipásztori szolgálatát. 1870- ben lett várpalotai lelkész. Hat esztendeig tartó várpalotai szolgálata után, 1876-ban visszakerült kezdőhelyére, Sárszentlőrincre, hogy ezután 34 évig a tekintélyes, gazdagmúltú gyülekezetben hirdesse Isten igéjét. Gyülekezetében nagyon élénken éltek a 48-as eszmék és célkitűzések, és ezek lelkészi szolgálatára is jó hatással voltak. 1911. április 16-án vonult nyugalomba. Nyugdíjas éveit Budapesten élte. Költő volt. Költészetét lelkészi szolgálata termékenyítette meg. Nem személytelenül írt az örömről, szeretetről, fájdalomról, boldogságról, bánatról, hanem mindig kiábrázolódva láthatta híveinek, a falu népének arcán. Költeményei a „Koszorú” - füzetekben, a Vasárnapi Újságban, a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapban jelentek meg. Önállóan is kiadta ezeket, „Költemények”, „Olajfalevelek”, „Az életből” címmel. „Buz- góság könyve” imádságos könyvének a címe: 1888-ban adta ki. Tartalmából kiemelkedik a reformátor születésének 400. évfordulójára írt „Luther” c. verses imádsága. 25 éves lelkészi jubileumára írta „Pályám fordulóján” c. költeményét. Az 1911-ben kiadott Keresztyén (Dunántúli) Énekeskönyv 105 eredeti énekét, és 69 ének-átdolgozását közölte. Jelenlegi énekeskönyvünkben 23 éneke található meg. A Karsay-Czékus-féle Agenda több imádságát átvette. 1928. szeptember 6-án halt meg, és 9-én, a farkasréti temetőben temette el Raffay Sándor püspök. Jóéi 2:28 alapján elmondott igehirdetése értékelés is volt: „... Sántha Károlyra igazán kitöltötte az Úr az ő Lelkét. Ez a Lélek tette olyan széppé, tartalmassá, áldottá és vonzóvá az életét...” Sántha Károly figyelmeztetése nekünk is szól: „... aki boldogít mást, boldog csak az lehet!" B. B. Wemer Bergengruen (1892-1964) A háló című novellájában egy szicíliai halászházaspárról ír. Míg a halász egy héten át kint volt a tengeren, felesége megcsalta őt. Azon a napon, mikorra várható volt a halász visszaérkezése, a halászfalu ítéletre jött össze. Ennek a faluközösségnek régi és eddig soha meg nem szegett belső törvénye szerint ugyanis a házasságtörőt le kell taszítani a szikláról a tengerbe. Már reggel felvitték az asszonyt a szirt- re. Nagyon meredek volt a szikla, közvetlenül alatta nem is lehetett látni a hullámzó tengert. Már csak a férjet várták, aki köztudottan előző este hazaérkezett. O azonban csak nem jelent meg. Vártak egy darabig, majd távollé- téban végrehajtották az ítéletet. Az asz- szonyt letaszították a félelmetes szikláról. Lezuhant ^- férjének hálójába! A halász ugyanis arra használta ki az egész éjszakát, hogy halászhálókat feszítsen ki a szikla alatt felesége megmentése érdekében. Amíg mások pálcát törtek az asszony felett, ő a hálókat feszítette ki. Mire elérkezett az ítélet végrehajtásának ideje, már készen volt a mentőháló. Megindító a halász magatartása. Éjjel titokban összekötözte hálóit és gondolatban már ott látta megkötözött feleségét a szikla kiszögelésénél. Aztán még egyszer ellenőrizte a rögzítő cölöpöket és a csomózásokat, hogy tart-e a háló a döntő pillanatban. Azt akarta, hogy a felesége - nyilvánvaló vétke ellenére is — maradjon életben. Az elbeszélés kapcsán, is eszünkbe, juthat az ige: „Isten abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk” (Róm 5,8.) Még mielőtt felettünk, emberek felett elhangzott volna az ítélet, Isten már cselekedett és kifeszítette a „védőhálót” : felállította Jézus Krisztus keresztjét. Isten szeretetéről sokféleképpen lehet beszélni, de mentő szeretetéről csak a kereszttel együtt lehet szólni. A Szentírás szerint minden ember kivétel nélkül a bűn és kárhozat sziklájának peremén él. Valóban „nincsen igaz ember egy sem” (Róm 3,10.)!. Tényleges helyzetünket azonban eltérően látjuk. Van, aki úgy véli, hogy ő nem él veszélyhelyzetben, nem áll, de nem is állt sose megkötözve a végzetes ítélet szikláján. Hiszen ő rendes ember, vallásos is, persze módjával. A szikla kiszögellése a „súlyos esetek”: gyilkosok, tolvajok, az aljanép helye. Vannak aztán olyanok, akik úgy vélik, hogy ők Isten szeretetének hálójában élnek, csak éppen az okoz gondot nekik, hogy szerintük abban oda nem valók is vannak. Ismét mások - lelkiismeretük vádjai nyomán - egyre nyomorultabban érzik magukat. Számukra az élet egyre nagyobb teherré, szinte büntetéssé válik. A nyomorult helyzetben mit sem használ a kemény vád, a fekete bárány- nyá minősítés, a törvény hirdetőjének fenyegető mutatóujja. A leleplezettség, a kárhoztatás állapotában a halász feleségén csak a szeretet hálója segített, amit a férj feszített ki. A jogos ítéletet végrehajtották, mégis életben maradt az asszony. Mert senki sem számolt a hálóval - legkevésbé talán maga az asz- szony. Istenünk készített nekünk szabadulást. Jézus Krisztus csúfos halála által. Hogy mi megmeneküljünk. Mert születésünk óta a kárhozat veszélyhelyzetében élünk. Mindaddig, amig rá nem döbbenühk a szabadulás útjára, mindaddig, amíg igent nem mondunk magára a Szabadítóra: a megfeszített és feltámadott Jézus Krisztusra. Ekkor már Isten szeretetének mentőhálójában vagyunk. Ehhez persze előbb látnunk kell 'végzetes nyomorúságunkat és elve-, szettségünket. Luther így mondta: Isten csak az elveszetteket tudja megmenteni. Göllner Pál 55 A Biblia tartotta fenn az életünket... 55 Lapunkban szép beszámolót olvashattunk az evangélikusok ecsenyi nagy találkozójáról, a hősi emlékmű avatásáról, most egy másik község emlékünnepségén találkoztam az egyik résztvevővel. Somogybán, Hetesen aranyozták újra az első világháború hősi halottainak nevét s az emlékműre - végre - felkerült a második világháborúban elesett, eltűnt, elhurcolt, hetesi apák, fiúk, férjek neve...- Édesapám a Donnál esett el, az ő neve az ecsenyi emlékműre került, ott a templomunk, az evangélikus templom közelében. Édesanyám öt kisgyerekkel maradt itt, Ecsenyben éltünk, szüleim is ott születtek, evangélikusok vagyunk, nagyon nehéz időket éltünk meg... A hit, a Biblia tartotta fenn az életünket, a jó Isten mindenben erőt adott. Mindig megvolt minden másnapra, senkinek nem tartoztunk, becsületesen éltünk. .. nem volt könnyű az életünk, jöttek a kitelepítések, az uramat elhurcolták az oroszok „kicsi munkára”, a befagyott vízen jött át, menekült meg elfogói- tól, átfagyva, agyongyötörtén fogadták be egy családnál... harminchét éve lettünk hetesi lakosok. A nővé- remék Ecsenyben élnek most is, náluk voltunk, amikor a feledhétetlen szép augusztus 20-i ünnepségen, a hősi emlékmű avatásra mentünk. Még Amerikából, Kanadából is jöttek haza, virág borította az emlékművet, csodálatos volt a találkozás, az összetartozás, az ünnepi nagy istentisztelet, amelyen Harmati püspök Budapestről, a kaposvári esperes és a helyi lelkész szolgált. A gyászolóknakva hozzátartozóknak az istentisztelet után úrvacsorát osztottak; a szabadtéren nagy emlékműsor volt, de sok mindenre emlékeztünk! Szép és szomorú emlékeket idézett özv. Ehl Fülöpné, Katica néni, mikor hívására kedves otthonában is felkerestem. Nyolcvanéves édesanyja büszkén mutatta a könyvet, amelyben három helyen is látható szülőfalujának evangélikus temploma: az ecsenyi régi templom, melynek harangja - mikor a más felekezeteknek csak imaházuk volt - mindenkiért szólt és szól ma is.- Annak örülök, hogy édesanyám, ha 80 évesen is, de megérte, hogy elesett férje emlékműavatásán ott lehetett - mondta a kedves háziasszony, akinek fia, a megbízott tanácselnök oly sokat tett, hogy Hetesen is méltó ünnepségen emlékezzenek a község háborús hőseire: Éhl Fülöp, az egykori tanítvány jó segítőtársa Bank Lajos ny. iskolaigazgatónak, aki négy évtizede fáradhatatlan, lelkes előmozdítója a helyi kulturális életnek és őrzője Vikár Béla emlékének. A hősi emlékműavatást délután Hetes tudós fiának emlékére rendezett ünnepség követte. Vikár Béla húsz éve kallódó domborművét leplezték le a Faluház bejáratánál (Éhl Fülöp akadt rá és hozatta rendbe). Emlékezetes, szépen sikerült „falunap” volt, a helybeliek összefogását, összetartozását is mutató őszi vasárnap Somogybán, Hetesen, amely a templomok együttes harangjátékával kezdődött... Schelken Pálma
