Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)
1990-10-28 / 43. szám
Evangélikus Élet 1990. október 28. E3 jfa GYERMEKEKNEK A I 0 K N K ÜNNEPELHETNÉNK EGYÜTT IS Mt. 25,1-13. 55 .. .de a Lélek ugyanaz... 55 * 1 Olyan jó készülődni egy beígért nyaralásra, táborozásra. Várni arra a napra, amikor indulni lehet. Minden nap örülni lehet tervezgetni, álmodozni róla, találgatni, vajon milyen lesz. Egy névnap, vagy születésnap se rossz program, hát mégha esküvőre hívják az embert. Akkor lehet aztán igazán készülődni. Nem hiszem, hogy lenne kedvetek elcserélni egy esküvőt az utána következő lakodalommal együtt mondjuk egy kerékpártúrára. Mert lakodalomba nem mehetünk akármikor. Az esemény után egy héttel furcsán néznének ránk, ha nekünk akkor lenne kedvünk lagzizni. Az esküvőre nagyon sokat készül az érintett család. Idejében gondoskodnak a menyasszonyi ruháról, a csokorról, az oltári virágról, bejelentik a lelkésznek, vásárolnak, segítséget hívnak a sütés-főzéshez, hogy AZ a nap, az esküvő napja gyönyörű, örömteli és gondtalan legyen. MINDENKI készül. A család, a rokonság, a barátok, a gyülekezet, a lelkész is. Nagy szégyen lenne, meg sértés is, ha a meghívottak közül, akik elfogadták az invitálást, akármelyik nem venné komolyan. Mert nemcsak nagyon szép, de nagyon komoly dolog is az, ami az esküvőn történik. A menyasz- szony meg a vőlegény családja nagyon komolyan is veszik ezt az eseményt. Még egy utolsó igazítás a fodrokon, a frizurán, a fejdíszen, és mire a vőlegény a. menyasszonyért jön, ADDIGRA minden és mindenki készen van. A kántor javában gyakorol a templomban, a lelkész is fölveszi már a lutherkabátját. Egyszerűen képtelenség, hogy ezekben az izgalmas órákban a készülődés idején elszundítanának a menyasszony hozzátartozói, mintha nem is érdekelné őket az egész. Hiszen mindenki örül ennek a napnak, mindenkinek van feladata, és mindenki ugyanazt akarja: nagyon szép ünnep legyen. Miként is nézne ki, ha a templomhoz érve kellene szaladniuk templomkulcsért, papért, kántorért, mert gondatlanságukban elfelejtették mindezt megszervezni. Vagy az ünnepi asztalnál derülne ki, hogy elfelejtettek tányérokról gondoskodni, és hiába a sok finom falat, nincs miből enni, vagy egyáltalán nem is lehet leülni sehová, mert se asztalok, se székek nincsenek. NagyB szégyen és botrány lenne az ilyen készületlenség. Ehelyett inkább fáradhatatlanul buzgólkodnak esküvő előtt is, de utána aztán szó sincs alvásról. Egész éjjel a vendégek körül sürögnek-forognak. A legkisebb gyerek is a legidősebb nagyszülők is ébren akarnak ünnepelni. Van egyáltalán ilyen nemtörődöm násznép, aki nem bírja kivárni a vőlegényt, aki unja a készülődés szép és izgalmas idejét, akit nem izgat; hogy-rendben» lesz-e 'minden, elkészülnek-e addigra? Ha vannak ilyenek, azok nem érdemlik meg az esküvőt): Hasonló ünnepi eseményre vagyunk mindannyian hivatalosak. De az olyan nagy és olyan szép lesz, amilyent még soha nem éltünk át. Isten Jézus Krisztust küdi el értünk, hogy személyesen vezessen be bennünket a menyországba ünnepelni. Ott olyan öröm van, és olyan jól érzik magukat a meghívottak, hogy azt Jézus is egy lakodalomhoz hasonlította. Tehát mi is elmehetünk oda. Hi^italosak vagyunk. Máris el lehet kezdeni a készülődést, hogy az indulásról le ne maradjunk. Annál is inkább, mert csak azt tudjuk, hogy lesz mennyegzó és Jézus biztosan jön a meghívottakért. Nem felejti itt őket. De, hogy mikor jön, azt nem tudjuk. Akkor Ő nem fog várni a későn kapkodókra, az időt halogatókra, a készületlenekre. Elindul a várakozó, fölkészült sereggel. Csak vigyázat, későn érkezni oda, utólag bejutni már nem lehet. Ha addigra nem leszünk készek, amikor jön, akkor nincs bemenetel. A rendezvény zártkörű. A várakozás nem unalmas. A készülődés örömteli, de az órát figyelni kell közben, hogy IDŐBEN elkészüljünk és reménységgel nézzünk ki a világ ablakán, hogy nélkülünk nem kezdik el a mennyegzóL De nem is fog meglepni Jézus értünkjövetele, mert tudtuk, hittük, hogy jön és ünneplőbe öltöztettük a szívünket Neki. Bálinlné Varsányi Vilma Országos Ifjúsági Nap Kőbányán Évek óta gondot jelent az országos ifjúsági munkában, hogy a nyári konferenciák, táborok után őszre egy kicsit „leengednek” a résztvevők, nehezebben indul újra a munka. Ezen is próbált segíteni az a nagyszabású ifjúsági találkozó, amelynek a kőbányai gyülekezet adott otthont egy szeptember végi szombaton. A bemutatkozás során sorra álltak fel a zsúfolt padsorokból az egyes résztvevők, jelezve, hogy az országos gyenesi, szárszói konferenciákon vettek részt, vagy éppen a MEVISZ valamelyik nyári táborában, esetleg egyházmegyei rendezvényen, vagy máson. Jó volt újra viszontlátni egymást, felidézve a közös élményeket, emlékez. A nyitó áhítatot Szeverényi János tartotta, akinek mostani feladata, az Országos Presbitérium megbízása alapján, hogy országosan szervezze egyházunkban az ifjúsági munkát. Ebbe belefér a MEVISZ tevékenysége is, továbbá a nemzetközi KIÉ (Keresztény Ifjúsági Egyesület) által támogatott vezetőképző munka összefogása. Igehirdetésében a mai Jónásokról szólt, akikhez szintén „szólt az ÚR igéje”, s most küldetéssel el kell hogy induljanak. A fő előadást Győri János Sámuel tartotta, aki az első korintusi levél mottóul vett mondatát tette bizonyságtétele alapjává. Ezt követően a különböző nyári táborokról hangzottak el beszámolók, sok zenével, énekkel, szóval és diaképpel. Az ebéd utáni idő-, ben négy csoportban folyt a munka: dr. Cserháti Péter a MEVISZ-Bárka vezetője a szociális gondozásról beszélgetett az érdeklődőkkel, Laborczi Fotók: Déri Zoltán játék a teremben Csitt-csatt Körbe kell ülni és minden széknek egy számot adni. A következő ritmust üti egyszerre mindenki: két kézzel a térdre, taps, egyik kézzel csettinteni, másik kézzel cset- tinteni. Az első csettintésnél a saját számot (a szék számát) kell mondani, a másiknál egy másik számot, és így adni tovább. Ha valaki elrontja, az a sor végére, a legmagasabb számú székre ül, az eddig utána ülők pedig eggyel feljebb. K. GY. REJTVÉNY Újabb kis részlet a készülő képünkből. Remélem, már sok dafabkáj^ van meg nektek., Ez yajpn hova illik?,Mit ábrázolhat? Talán egy füves domboldal? Valakinek a haja? Vagy egy sötét barlang szája? Ha kialakul, hogy az egész kép mit ábrázol, akkor keressetek három olyan bibliai történetet vagy igeverset, amiben ez szerepel! Majd - a teljes kép kialakulása után - ezt kell beküldenetek. Géza lelkész, országgyűlési képviselő a politika kérdéseiről vezetett vitát, ifj. Zászkaliczky Pál az egyházi közélet és a zsinati előkészületek kérdését vitatta meg egy csoporttal, azok számára pedig, akik egyik csoporthoz sem csatlakoztak, 1 Koczor Tamás szervezett programot, sok játékkal. / Rendhagyó volt a befejező istentisztelet, amelyet Fabiny Tamás és Laborczi Géza tartott, dialógus-prédikációval. A felvetett vitakérdések az oltárnál jutottak nyugvópontra. A jelen levők túlnyomó többsége élt az úrvacsora lehetőségével. A több mint 300 fiatal jelenlétével is kifejezte, hogy egyházunkban az iíjúsági munka az egyik legfontosabb munkaterület. A holnap felelősségteljes, élőhitű egyházának alapjait ezeknek a fiataloknak a gondozásával és szervezésével lehet megalapozni. A nyári táborok és konferenciák lezajlanak, az ilyen országos találkozók is hamar véget érnek, de a folyamatos és rendszeres munka a gyülekezetekben kell hogy folyjék. Reméljük, hogy ebben a szándékukban is megerősödtek a résztvevők. Ezt is sugallja a csendesnap éneke, amely egy skót dal magyarra ültetésével a találkozót megelőző éjszaka készült el: „Uram, hangod hallom, mert Te hívsz most, és nem más. Feléd hadd forduljak, hadd kövesselek immár! Veled én oda megyek, hova lábnyomod vezet. Növekedni benned így fogok, s Te énben- nem.” -y-s KÉPMEDITÁCIÓ Sursum corda, emeljük fel szívünket! Látod, Urunk, hogyan kuporgunk a földön, sáros a homlokunk, fűrészpor a szánkban, nyakunkat vállunk közé húzzuk. Kezünket többnyire ökölbe szorítjuk, csak néha próbáljuk tétován imára kulcsolni. Egyenesítsd ki hátunkat, amin annyi botütés csattant. Taníts és segíts minket felegyenesedve járni, gyógyítsd megroppant gerincünket. Sugalld és mondd újra és újra: Emeld föl szivedet, büszke nép, hordoztad a világ szégyenét! Emeld föl szívemet, nemzetem... Recseg a derék, fájnak az izmok, ropognak az ízületek, amint megpróbálunk felegyenesedni. Néha egyensúlyunkat is vesztjük még. Bárcsak soha ne löknének már a földre minket, hanem önként szabadon tudnánk leborulni előtted! A sok megaláztatás után most már előtted szeretnénk megalázkodni. Ne hagyj bennünket görcsbe rándultan a földön. Segíts, hogy felemeljük földbe fúródott tekintetünket. Sursum corda, emeljük fel szívünket. De önmagunk már képtelenek vagyunk erre. A szívünk azé, aki felemeli. « Fabiny Tamás 400 éves a „vizsolyi Biblia” .....Tiszta, igaz magyar szóval...” A r eformáció egyik nagy vívmánya az volt, hogy minden népnek saját nyelvén hirdette az igét. Nagyon fontos volt, hogy az „örök élet beszédét”, a Bibüát a hívek kezébe tudják adni az igehirdetők. Hadd olvassák a katonák, kereskedők, diákok, polgárok, főurak, nemesek a maguk nyelvén - magyarul! A törekvés már a reformáció előtt is megvolt, hogy a Bibliát magyar nyelvre lefordítsák, azonban ekek a próbálkozások befejezetlenek maradtak. Zsigmond király idejében két huszita pap, Pécsi Tamás és Újlaki Bálint fordította le az Újszövetséget. Ebből a fordításból csak töredékek maradtak fenn. Azután Mátyás király idejében Báthory László pálosrendi szerzetes fordította le szintén az Újszövetséget, a hagyomány szerint egy budai barlangban. A reformáció elterjedésével egyre több bibliai részt fordítottak magyarra. Ezek azonban csak részletfordításai a Bibliának. A teljes Biblia lefordításának nagy munkájára vállalkozott Károlyi Gáspár gönci református lelkész, kassavölgyi esperes. Fordításának előszavából: ....meggondolván azért az anyasz entegyháznak az mi nemzetségünk között való fogyatkozását és tisztünket, az Istennek nevét segítségül híván, minek utánna hozzá kezdettem volna egynéhány jámbor, tudós atyafiakkal, kik nekem az fordításban segítséggel voltak, meg nem szűntem addig, mígnem véghöz nem vittem az Bibliának egészben való megfordítását, melyben munkálkodtam közel három esztendeig...”. „...Az fordításban éltünk, az mennyire lehetett, tiszta, igaz magyar szóval, idegen szólásnak módját nem követtük...”.* Munkatársai közül csak Pelei János nevét tudjuk megemlíteni. A nagy munka befejeztével nyomdáról kellett gondoskodni. Pártfogói voltak: Rákóczi Zsigmond, Mágocsy Gáspár, Homonnai Dru- geth István. Nyomdász is akadt: Mantskovit Bálint; Galgócról hiv- ta Báthory István Vizsolyba. Ott 1586 körül szerelte fel nyomdáját, a templomhoz épített kis szobában. 1589. február 18-án indult el a vizsolyi nyomda munkája. Bizonyára - a többi magyar reformátorhoz hasonlóan - Károlyi is értett a nyomdatechnikához. Isten megáldotta, és sikerre vitte sokak küszködését és fáradozását: 1590. július 20-án kiszedték az utolsó betűt is, és augusztus 10-én Károlyi megláthatta fordításában át. Címe ez: „Szent Biblia, azaz Istennek Ó- és Újtestamentomá- nak próféták és apostolok által megíratott szent könyvei. Magyar nyelvre fordíttatott egészben és újonnan Károlyi Gáspár által az Istennek Magyarországban való anyaszentegyházának épülésére. Vizsolyban nyomtattatott Mantskovit Bálint által MDCXC. Boldogasszony havának 10-ik napján.” A bibliafordítás 3 részből áll: ív alakban, előszóval és tájékoztatóval együtt, 2412 lapja van. Ennél csak egy nagyobb könyvet ismerünk: az „Öreg graduál” c. énekeskönyvet. „Szabad mindennek (mindenkinek) az Isten házába ajándékot vinni. Egyesek vigyenek aranyat, ezüstöt, drága köveket, én azt viszem, amit vihetek, tudniillik magyar nyelven az egész Bibliát...” - olvassuk „Az olvasónak” írt részben. Valójában: Károlyi nagy ajándékot adott, amely többet ér aranynál és ezüstnél! A „vizsolyi Biblia” majdnem 300 kiadásban jelent meg 400 év alatt. A legtöbb, későbbi bibliafordító az ő fordítását is figyelembe vette. Már 1813-ban felvetődött az a gondolat, hogy Károlyi fordítását át kellene dolgozni, mert a fordítás óta eltelt hosszú időszak alatt dolgozás csak 1905-1908 között történt meg; mint az ún. „revideált Károlyi-féle bibliafordítás”, napjainkban is népszerű és elterjedt. Legutóbb 1975-ben jelent meg modern bibliafordításunk, közös protestáns jelleggel. A kisebb-nagyobb javításokkal kiadott, Károlyi-féle forditás általánosan elterjedt a hazai protestáns egyházakban; nálunk is, evangélikusoknál. Ez a fordítás sokban felülmúlja másokét: zamatos magyar nyelve, közérthető kifejezései, az eredetihez való ragaszkodása lehetővé tette, hogy az istentiszteleti használat mellett mindennapos olvasmánnyá legyen. Ezen a Biblián tanult meg a magyar nép írni és olvasni. Sok szólásmondás, hasonlat és kifejezés is ebből a fordításból ered. Ezen értékek elismeréseként, néhány éve, állami kiadásban jelent meg a „vizsolyi Biblia” hasonmása. ' Tervek szerint, protestáns egyházaink, a hazai tudományos és közélet sokféle formában emlékeznek meg Károlyi Gáspárról és nagy munkájáról. Mi pedig hálásak vagyunk Istennek, hogy évszázadok óta, Károlyi Gáspár fáradságos munkája nyomán olvassuk, hallgatjuk és hirdetjük az Igét - „.. .tiszta, igaz
