Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)
1990-10-14 / 41. szám
t ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP 55. ÉVFOLYAM 41. SZÁM 1990. OKTÓBER 14. SZENTHÁROMSÁG UTÁNI 18. VASÁRNAP ÁRA: 8,50 Ft Megtérni annyit tesz, mint megsiratni az elkövetett bűnöket s olyasmit a jövőben nem tenni, amit megsiratni kellene. N. Szent Gergely mm tmmmmmmmmmm A kapott áldást kell, hogy osztogassad « • ' . 1Tanévnyitó keretében beiktatták az új otthonigazgatót Teológiai Akadémiánk, mely július 1. óta Hittudományi Egyetem rangját kapta, szeptember 14-én tartotta tanévnyitó ünnepi ülését. Az ősi szokásnak megfelelően istentisztelet előzte meg az ünnepi ülést, melyen ez alkalommal egyben az új otthonigazgató Zászkaliczky Pál beiktatása is megtörtént. Áldás és örökség Az iktató igehirdetést Harmati Béla püspök tartotta 1 Pt 3,9 alapján. Szólt arról, hogy a feladatunk az, hogy áldást mondjunk és ennek nyomán áldást örököljenek, akiket ránk bízott Isten. Az áldást már korán kapjuk, az atyai házban kaptad te is, aki most az eddig kapott áldást kell, hogy osztogassad, hogy mások is örököljenek. Jézus nem veszi ki a világból tanítványait, de továbbadásra adja áldását. Neked a teológusok gyülekezete vezetőjeként kell osztogatni és sokszorozni ezt az áldást. Eddig a Cegléden katonai szolgálatot teljesítő fiataloknak tudtál pásztora lenni, most a tanári kar közösségében osztogasd tovább az áldást, mert a kapott áldást mindig együtt és egymásért kell felhasználni. Ehhez a külső keret a Teológiai Akadémia és a Teológus Otthon közössége lesz. Kopottas tarisznya - gazdag tartalommal Az új igazgató beköszöntő igehirdetését 1 Kor 2,1-5 alapján tartotta. Pál apostolra hivatkozott, aki utazó misszionáriusként járt, nem előkelő, de kopottas tarisznyával és abban gazdag tartalommal. Önmagáról így vallott: „Tarisznyám.eleve szegényes, sok éves szórványszolgálatban megkopott. Nincs benne külföldi fakultásokon szerzett tudományos fokozat, doktorátus. Tarisznyám kitelepített gyülekezetek majdnem üres templomaiban, falusi konyhákban, alacsony imaházakban használódott és tépődött. Pál tarisznyájában gazdag a tartalom. Gazdag, mert ez a keresztyénség szíve s lényege, a megfeszített és feltámadt Jézusról szóló igehirdetés. Ezt a gazdag tartalmat szeretném én is hordozni s továbbadni közöttetek.” E tartalom néhány vonását így jellemezte: mindig Isten hozza az áldozatot, ő teszi meg a döntő lépést, nem lehet Őt kikerülni sem megelőzni. Azután Jézus áldozata mindnyájunknak elegendő, ő törli el múltunkat áldozatával. Elég csak odaállni, letérdelni eléje önvizsgálattal majd bűnbánattal... Éppen ezért nem akarok közöttetek tilalomfa, ügyész, erkölcscsősz vagy bíró lenni, sokkal inkább az az idősebb testvér, aki már járt e kereszt alatt. És végül Krisztus keresztje segít elhordozni és elrendezni közös dolgainkat. Ő rombolja le azokat a válaszfalakat, melyek kegyességünk, teológiai vagy politikai látásunk miatt elválasztanak. Krisztus keresztje mint híd ível át közöttünk, akiket mély szakadékok választanak el egymástól. Ez a gazdag tartalom kötelez is a kereszt felvételére (Gál 5,24) és elhordozására, de a Krisztussal együtt való megfeszíttetés azt is jelenti, hogy Krisztus él bennem (Gál 2,20). Ha Krisztus él bennem, meg kell tudnom bocsátani, a sérelmeket elhordozni. Legyen a teológus gyülekezet ilyen hordozó közösség, hordozzuk el egymást, egymás gyöngeségeit, ellentéteit, egymás terhét és bűnterhét, így hordozzuk el együtt a Krisztust, a Megfeszítettet és a Feltámadot- tat! Merjük vállalni az előttünk álló jövőt A tanévnyitó ünnepi ülés középpontjában mindig a dékáni székfoglaló áll. Ez általában a teológia egy szakterületéből való témáról szól és bemutatja, érezteti azt a munkát, amely itt folyik. Ha az egyre jobban sűrűsödő események, naponként döntésre kényszerítő fordulatok ezt most nem tették lehetővé, dr. Muntag Andor dékán az egyik napi ige, Ézs 58,9-12 kifejtésével útmutatást adott az előttünk álló jövőre. Egy korszakváltás prófétai igéje ez. Az évezredes prófétai igék sok olyasmit tartalmaznak, ami nekünk is segít a tájékozódásban... „Először is van alap, amire változatlanul biztosan építhetünk: Isten jelenléte. Lehet, hogy a régiekhez hasonlóan sokszor gondoltuk: elhagyta Isten az egyházat. Nem törődött vele. Szoktuk mondani: megítélte, nem kell neki többé... A reménytelen, pesszimista gondolatok és szavak között ma felhangzik a biztatás: Azt mondja Isten: itt vagyok! Mindig is így volt. Legfeljebb csak azok tudták ezt meg, akik segítségül hívták Őt.” Másik ismerős gondolat. „Korszakváltás idején szembekerülhetnek egymással az emberek. Ez a korszak a gyanúsítgatás ideje. Ahogy a próféta utal rá: az ujjal mutogatás ideje. Te voltál, te vagy az oka mindennek. Te akarsz még itt valamit csinálni? Nézzétek, ez a múltban miket csinált?... A próféta azt mondta: ha ez a magatartás nem szűnik meg, sötétség, homály marad, nem jutunk világosságra.” Sok biztatás van ebben a próféciában, legyen merészségünk magunkra vonatkoztatni ezeket. Meijük vállalni az előttünk álló jövőt. Legyen bennünk a hit merészsége. Ha kopár földön, nehéz körülmények között kell is most járnunk, az Úr, aki arra hívott el minket, hogy szolgálatra készüljünk, velünk marad, ahogyan a próféta mondja: jól tart minket. A biztató szavak után bejelentette a dékán az Akadémián történt változásokat. Dr. Vámos József professzor jan. 1-jével nyugdíjba megy, addig szabadságon van és megbízásból kutatómunkát végez, felméri az Akadémia 1950-1990 közti történelmét. Az új egyetemi rendnek megfelelően ezentúl az akadémiai szabályzat szerinti intézeti tanárokat adjunktusi címmel ruházzák fel. Adjunktusnak választotta az Országos Presbitérium Szabó Lajos lelkészt, Szentpétery Péter volt külügyi titkárt és Trajtler Gábor lelkész- orgonaművészt. Dr. Nagy István professzor egy éves tanulmányi szabadságot kért, s ehhez az Országos Elnökség is hozzájárult. Dr. Hafenscher Károly c. professzor tovább végzi munkáját. A hallgatók létszáma a következőképpen alakult: Az első évfolyamban 38, a másodikban 26, harmadikban 1*2, a negyedikben 14, az ötödikben 10, összesen 100 hallgató van. A levelező hallgatók száma: 65. Az új helyzetet hozott hitoktatási munka segítésére mindkét hallgatói csoportnak külön előadásokat tartanak majd hitoktatási és valláspedagógiai témakörben. (Az elsőéves hallgatók névsorát lapunk más helyén közöljük.) Az ülés végén Szebik Imre püspök szólt az Országos Presbitérium nevében. Köszöntötte az elsőéveseket, de valamennyi hallgatót is azzal, hogy Luther gondolatát idézte: Három dolog tesz teológussá: az imádkozás, a meditáció és a kísértések fölötti győzelem. Isten adja, hogy mindezeken keresztül megtapasztalják, mit jelent teológusnak lenni. Isten adja, hogy zavartalan, céltudatos munkában erősödjenek és készüljenek fel a hallgatók szolgálatukra! A kőbányai gyülekezet ünnepe SZERETETBEN ÖSSZEFORRVA Hoto. Der. Zoilan Megújított templomtorony magasodik az égnek! Erői kellene írnom, s én mégis Zinzendorf énekével kezdtem: „Szeretetben összeforrva, egy közös test tagjai...” Valami ilyet éltünk át Kőbányán, amikor felavatták az újjáépült templomtornyot, beiktattak három új presbitert, és megemlékeztek a gyülekezet elmúlt 80 esztendejéről. A gyülekezet szerétben együtt - múltjában és jelenében. Ez ünnep valóban. Messze kimagaslón hirdeti a felnőtt tömbházak tövén az irányt a felnőtt torony, amerre tájékozódnunk kell az életben, 3 hétköznapok és ünnepek világában. Múltat és jelent köt össze. Olyan, mint a messze múltban volt, mégis egészen más: kiteljesedettebb, formá- sabb, jelképpel telítettebb, mint az eredeti, s mint a háborúban megcsonkult, szemünkben megszokott torony. De alatta az Ige akkor is életet termett. Harsona zengi most az „Erős várunk” dallamát, s vezeti a népes gyülekezet énekét, míg dr. Harmati Béla püspök az oltárhoz vonul Bolla Árpád egykorvolt kőbányai káplán, most esperes és Fabiny Tamás mostani lelkésszel együtt. „Szeretetben összeforrasztja” a híveket a püspök igehirdetése az egyház egészével, amikor nem külön választott igéről szól, hanem a peri- kópa szerinti igéről, s ezzel kimondatlanul is odakapcsol, „hol drága szent igéd bennünket táplál és éltet” - amint énekelte is a gyülekezet a templomszentelési énekben. A Miatyánk is mélyebbről szólt a gyülekezet szivében, hiszen újra zengett- bongott a harang, amely a torony- építés alatt hosszú időre hallgatni kényszerült. „Harangszó hív, Előtted tárul a szív” - mély értelmet kapott ez az éneksor is. A „szeretetben összeforrott szívet” jelezte a presbiteriktatás is, amikor a „szenior ifjúság” bővült a gyülekezet szolgálatában három régi és új taggal. A templom impozáns új tornyában gyönyörködtek a kitóduló hívek istentisztelet után is. Összetartó ereje volt a szemek fölfelé vonzásában is. A teadélutánon az emlékezésben forrottak össze az egy közös test tagjai. Harmati Béla püspök itt arról szólt, milyen nagy erő az, ha egy gyülekezet nem csak maga tervez meg valamit, de anyagilag is helyt áll érte. Itt mindent a maga erejéből, külső segítség nélkül teremtett elő a gyülekézet. A toronyszentelés és a presbiter- iktatás után itt az ünneplés harmadik szakaszára tértek át: megalakulásának 80-ik évfordulójára tekintett vissza a gyülekezet. Fabiny Tamás lelkész igen szellemes fiktív levél felolvasásával idézte meg a 80 esztendőt, majd az emlékezők kitöltötték a megidézett évtizedeket néhány jellemző eseménnyel. A „szenior ifjúság” tagja, aki idősebb, mint maga a gyülekezet, tekintett vissza arra az időre, amikor még iskolatermekben, majd hosz- szú időn át a református testvérek vendégszeretetét élvezve szerveződött a gyülekezet. A gyülekezet első lelkészének, Majba Vilmosnak igen hosszú, gazdag szakaszokra osztható, termékeny szolgálatát D. Koren Emil, a gyülekezet második lelkésze ismertette és értékelte a három nemzedékre nyúló eredményes, szervező akaratban mesz- sze kiemelkedő munkásságát. Külön kitért a templomépítés érdekes eseményeire: telekszerzésre, első kapavágásra, alapkőletételre s az eredeti tervekre, amelyek ma már csak az alapkőbe beépítetten volnának fellelhetők. A saját 14 éves működéséről is szólt, amelynek emlékeiről már szólt a gyülekezet körlevelében s. Ebben Veöreös Imre, a gyülekezet harmadik lelkésze is leírta visszaemlékezéseit, s most csak röviden utalt közel három évtizedes szolgálatának nehézségeire, örömeire. Ött volt Vető Béla is, aki, miután régen káplánéveit is itt töltötte, a legutóbbi lelkészváltás közbeeső hónapjaiban bölcs egyensúlyban töltötte be a lelkészi teendőket. Bolla Árpád esperes is megemlékezett kőbányai kápláni éveiről, s szólt a hitoktatás mai kérdéseiről, amihez dr. Harmati Béla püspök is kapcsolódott, emlékeztetvén a történeti visszapillantásban említettekre, hogy ti. a pesti egyházban mindig igen fontos és jövőt építő volt a hitoktatás, hiszen az egykori lelkészkörök mind a vallástanárok buzgólkodásából születtek. Dr. Sólyom Jenő egyházkerületi felügyelő a taizéi szép szolgálatnál látott nyári emlékeiről beszélt. Köszöntés hangzott el a helyi református gyülekezet részéről is, szeretettel emlékezve arra a 21 esztendőre, amikor még saját temploma nem lévén, a gyülekezet a református templom és gyülekezet vendégszeretetét élvezhette. Végül Fabiny Tamás diavetítés keretében tárta a jelenlévők elé a toronyépítés egyes szakaszait, megemlékezvén az építő munkásokról, Bideran Imre kőművesmesterről és Füfa bádogos-tetőfedő mesterről, akiket a gyülekezet pontos és gyors munkájukért megtapsolt. Mindnyájan lelkesen emlékeztek meg Hegyi Péter építész- mérnökről, aki az impozáns toronybefejezést tervezte, és Kinczler Gyula gyülekezeti felügyelőről, aki a lebonyolítás folyamatában oroszlánrészt vállalt. Ahol „szeretetben összeforrva egy közös test tagjai” vannak együtt, ott merítek álmodni és tudnak áldozni. K. E. MEGHÍVÓ Az Osztrák Evangélikus Egyház Magyar Lelkigondozó Szolgálatának művelődési intézményé a Bornemisza Péter Társaság, Bécsben 1990. október 14-én vasárnap, ünnepli 30 éves fennállását. Ennek kapcsán jubileumi istentiszteletet és romániai magyar irodalmi gálaestet rendez. A találkozó helye: Wien VII., Lindengasse 44. A templomot 15 órakor nyitják meg. Amint megtelik, a Magyar Televízió felvétele miatt lezárják. Közvetítés a különböző termekben. 16 órakor kezdődik a hálaadó istentisztelet Illyés Kinga, Kónya Lajos, Nemes Levente, Sigmond István közreműködésével. Igét hirdet Szépfalusi István. Az istentiszteleten tizenhatan osztanak úrvacsorát. 18 órakor romániai magyar irodalmi gálaest kezdődik Domokos Géza, Illyés Kinga, Sütő András, Szócs Géza és kb. 20-25 romániai író, művész közreműködésével. Vége 20,30-kor. Következő héten a romániai magyar vendégeket Alsóörsön (október 18-án, 19 óra Községi nagyterem. Lohinsz- ky Lóránd és L. Farkas Ibolya színészek előadóestje). Őriszigeten (október 17-én 19 óra, evangélikus templom, Illyés Kinga előadóestje). Grazban, Klagenfurtban, Innsbruckban, Salzburgban és Linzben valamint Bécsben tartunk helyi irodalmi esteket. Minden érdeklődőt szeretettel várunk. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELET A MAGYAR TELEVÍZIÓBAN A TVl 1990. október 28-án, vasárnap 9.55 órai kezdettel reformációi istentiszteletet közvetít a pápai templomból. Igét hirdet: Szebik Imre püspök. A Teológiai Akadémia első évfolyamára felvett hallgatók névsora Aradi György (Békéscsaba), Aradi Péter (unit.) (Budapest), Bakay Beatrix (Bp.-Kelenföld), Bihari Judit (Bp.-Zugló), Bruhács Tamás (Pécs), Buday Zsolt (Budavár), Csiernik János (Gödöllő), Duszka Tünde (Nyíregyháza), Fazekas Andrea (Cegléd), Gálos Ildikó (Bp.-Óbuda), Hegedűs Attila (Veszprém), Horváth Tamás (Miskolc), Kecskés Balázs (Győr), Kiss Ildikó (Várpalota), Kutyej Pál (Békéscsaba), László Alexa (Bp. Deák tér), László Csaba (Budapest), Lénárt Viktor (Hatvan), Megyaszai Enikő (Lucfalva), Melich Mihály (Nyíregyháza), Mesterházy Zsuzsanna (Győr- újfalu), Mikó Veronika (Győr), Molnár József (Nyíregyháza), Nagy Ilona (Bp.-Óbuda), Neigitler Kornélia (Nagymányok), Nepp Zsuzsanna (Dunaharaszti), Péter Attila (Éancsal), Rác Dénes (Nadasd), Rátz András (Beled), Rihay Szabolcs (Budavár), Sefcsik Zoltán (Zalaegerszeg), Smidéliusz Gábor (Tápioszele), Solymár Mónika (Sárvár), Súlyán Gergő (Vác), Szebik Zsófia (Győr), Szpisák Attila (Sámsonháza), Tuska Tibor (Békéscsaba), Veress Csaba Endre (Bácsfalu). 9 5=5 35 *5* S3 _ fi £ 1 1 l /