Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)
1990-09-16 / 37. szám
1 Pl OR SZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ■■■■■■■ j 55. ÉVFOLYAM 37. SZÁM 1990. SZEPTEMBER 16. SZENTHÁROMSÁG UTÁNI 14. VASÁRNAP '________________ Szabadon bűn és erény közt Válasz thatni, mily nagy eszme S tudni mégis, hogy felettünk Pajzsul áll az Isten kegyelme. Madách Imre „MARADJATOK EGYÜTT” Harminchét év maradt ki. így az immár 167 éves iskola, a „Fasor”, 130. tanévét kezdi. De nekünk most az a szívmelengető, hogy az újraindulás után a másodikat. Tavaly az ünnepélyesség, a meghatottság, a boldogság uralkodott, idén kevésbé volt feszes, ünnepélyes minden, nagy volt a nyüzsgés, munka - tevékenységorientált volt az évkezdés is. Ebben az évben már csaknem teljes a létszám a 12 osztályosra tervezett iskolában (4x3 osztály), csak éppen az elosztás rendkívüli egyelőre, ami külön gondot jelent az iskola vezetői, tanárai számára. Nevezetesen van először is egy érettségire készülő negyedik osztály. Nagy a felelősségük, hiszen a külvilág először az ő produkciójukból szerez majd tudomást arról, hogyan sikeredett a híres-nevezetes iskola újrakezdése. Nehezen rázódtak össze, de a tanév vége felé már több biztatót lehetett hallani róluk. Tehát, minden jót, negyedikesek! Bízunk bennetek. Két harmadik osztály nemcsak azt \ feladatot kapja, hogy sikeresen birkózzon meg a hagyományosan legnehezebb év tananyagával, hanem legyen az öntevékeny diák- egyesületek, körök vezető, mozgató ereje is. Ez is nemes hagyomány, a tizenhét évesek felelőssége. Ez akkor is igaz, ha sajnos még nem indulhatott el - talán jövőre - a nyolcosztályos gimnázium. A derékhad, az öt második osztály, történetük közismert, őket követik az újak, a három boldog első osztály. Tavaly nyolc, idén már tizenegy osztály. Érthető, hogy jelentősen gyarapodott a tantestület is. Szeretettel és bizalommal köszöntjük az új fasori tanárokat, köztük az Egyesült Államokból érkezett két rokonszenves fiatal tanárnőt, akik anyanyelvi angol oktatással gazdagítják az iskola képzési színvonalát. A második tanév indulásakor már nemcsak a feladatokat ismerjük, hanem az iskola újjászervezésével kapcsolatos gondokról, konfliktusokról is többet tudunk. Érthető volt tavaly az iskola vezetésének az álláspontja: először szilárduljon meg a gimnázium értékrendje, váljanak tanulók, szülők, tanárok által elfogadottá a hagyományos és megújított fasori értékek, az egyedül Jézus Krisztustól függő autonóm, tehervállaló em- *beri élet értékei, párosulva a legjobb értelemben vett liberális értékekkel, a toleranciával, a „másság” elfogadásával és azután lesz lehetőség a nyitottabb, öntevékenyebb közösségi életre, mind az iskola spirituális életét, mind a szellemi életet tekintve. Nyilvánvaló, hogy ez folyamat, a második tanévben már a határozott, erőteljes igazgatói irányítást fokozatosan kell kiegészítenie, segítenie a tantestület, a diákok és a szülök közéleti, felelős áktivitásának. Ennek medrét, kereteit meg kell teremteni, illetve a már meglévő - pl. Arany János önképzőkör - öntevékenységi formákat erősíteni. Mindebben fontos az igazgatótanács szerepe, felelőssége. Ne forduljon elő, mint az elmúlt tanévben a májusi csendesnapon, hogy más, megfelelő alkalom híján a tanulók itt kezdtek el gondjaikról, kívánságaikról, terveikről beszélni. A jövő évben összeülő zsinat feladata lesz az egyházi iskolákra vonatkozó törvények megalkotása. A jelenlegi - 1966-ban készült - törvények nem foglalkoznak az iskolákkal, hiszen akkortájt remény sem volt e tekintetben. A zsinatig is szükséges azonban - már csak tapasztalatok szerzése érdekében is - szervezetten bevonni a szülőket az iskola életébe. Valljuk be, a gimnázium első éve, ami a magas színvonalhoz szükséges személyi és tárgyi feltételek megteremtését illeti, jobban sikerült, mint remélhettük. Gyönyörű az épület, nemzetközi szintet jelentenek a szertárak. Jelképesen és valóságosan jelezte a folyamatot az évnyitón az angol nagykövetség háromezer font értékű szakkönyv- adománya. A következő év nagy feladata a kollégium megteremtése. Örvendetes, hogy a tanulók egyharmada vidékről érkezik, ez azonban azt is jelenti, hogy az iskola színvonalához méltó kollégium szükséges a számukra. A rendelkezésre álló volt munkásőrépület átalakítási tervei elkészültek. A megvalósításhoz szükséges anyagiak igénylik áldozatkészségünket. Először arra lenne szükség, hogy a gyülekezetek az iskola fenntartására megajánlott összegeket befizessék, mert bizony itt is van elmaradás. Az évnyitó után még sokáig tartott a zsongás, a folyosói beszélgetés. Ekkor lépett hozzám egy kislány, mint kiderült, új elsős és megkérdezte, lesz-e már hétfőn, az első tanítási napon, reggel fél 8-kor áhítat a templomban. Lesz és utána is, minden hétfőn. - Éppen kétségekről, gondokról beszélgettünk. A kérdés friss reménnyel töltött el. Frenkl Róbert Beiktatták a budavári gyülekezet új lelkészét A templom legutóbbi műemléki helyreállításakor megfogott az épület története. Megírtam. De magával húzta az előző templom, a Disz téri első templomunk történetét is. Művészettörténész lektorom a másfél évszázad épülettörténetét olvasva, meglepő kérdést tett fel: „... és a gyülekezet?” Kárpótoltam a kéziratot, ilyen címmel: „Két templom - háttérben lelkészekkel és hívekkel.” Most, amikor hallgatom a Bécsi kapu téri templomban az új lelkész; Balicza Iván beiktatását, megfordul bennem a cím: „Hívek, lelkész - háttérben a templommal.” Szebik Imre püspök prédikál a népes gyülekezetnek, s az új lelkésznek. A kontinuitásról szól, s a feladat súlyáról. Mária Dorottya nádornét, a gyülekezet alapítóját említi, aki búcsúlevelében arra intette a gyülekezetét: „maradjatok együtt, legyetek békességben.” Tudja jól, miért fontos ez. A számos elődök közül Bauhofer Györgyöt, az elsőt idézi, aki a nádorasszony württembergi kegyességével jött Budára, aztán a harmadikat, Scholtz Gusztávot, aki a leghosz- szabb ideig, 45 évig volt a gyülekezet szeretett atyja, s az utolsót, az igen szeretett Madocsai Miklóst, akinek parókusi stallumába lép az új lelkész, s veszi át - nem a stafétabotot, de a pásztorbotot. Ez mindjárt lényegre tapintó is. Érzem és tudom Mária Dorottya mindig időszerű intelmét. Volt ennek a gyülekezetnek pietista, felvilágosodott, belmissziós, kultúrprotestáns, magas szintű rétor papja, szélsőséges kegyességű, majd újra gyűjtögető, áramlatokkal küzdő pásztora. Mind megannyi más-más irányzat, műfaj, s mindig döntő volt a holtában is élő nádomé imádságos óhaja: maradjatok együtt, legyetek békességben. Mintha megszívlelte volna - ismerte egyáltalán? - a régi intelmet Balicza Iván. Beköszöntő igehirdetésének tartalma, mondanivalója ez volt: Nézz Jézusra! Őbenne és őáltala lehet együtt maradni, békében élni. Aki a gyülekezet küzdelmes, de küzdelmeiben sem hiábavaló történelmét ismeri, tudja, hogy mennyire nem könnyű ez! Van ennek értékmérője, hitelesítője is: maga a gyülekezet. Erről szólt köszöntőjében a püspök is. Ha együtt marad a gyülekezet, s békében él, ezzel hitelesíti a lelkész munkáját, hogy igaz, és megfogadta a meghirdetett biztatást: Nézz Jézusra! S ez nem lehet csupán hirdetés. Ezt élni kell lelkésznek és gyülekezetnek egyaránt. Ezt a hitelességet bizonyította is, ígérte is az együttvoltak serege. Bizonyította széles körben. Hiszen a templomot megtöltő seregben láttuk a papjától búcsúzni jött salgótarjániak csoportját, élükön Garami László felügyelővel. Mellettük a szécsényiek, s a szórványok is, jó bizonyságot adván: íme ők együtt voltak s vannak. De komoly ígéret is rejlett abban, hogy itt volt Jaakko Rantasalo finn lelkész is, a salgótarjániak finn testvérgyülekezetéből, Vanttaaból. Annyira benyomást keltő volt ez az „utána jövő szeretet”, hogy valaki mosolyogva megjegyezte: No, azért voltak itt jócskán budaváriak is! Hisszük hogy ez viszont „elébe jövő szeretet” volt. Ez volt a gyülekezet énekkarának szép éneke is, a lelkésztársak sorozatos ige-köszöntése is, az üdvözlők sorában a gyülekezet felügyelőjének, Fotók: Koós Stúr Dénesnek, majd Frenkl Róbert országos felügyelőnek, az iktatás szertartását végző Missura Tibor espereshelyettesnek, Garami László salgótarjáni felügyelőnek, Jaakko Rantasalo finn lelkésznek, Madocsai Miklósnak, a lelépő, de folyamatosan segítő lelkésznek a köszöntése is. Nemkülönben a beiktatás utáni szeretet- vendégség számtalan személyes köszöntése is. Utánajövő, és elébemenő szeretet! Körülölel és kötelez! Korén Emil Lei készavatások a Déli Kerületben Fasor Minden gyülekezet számára különösen szép és fontos esemény, ha egy közülük való fiatalból lelkész lesz. Ilyen örömmel készült a fasori gyülekezet is ISÓ ZOLTÁN lelkészavatására, a verőfényes augusztus végi szombaton. Ebben a gyülekezetben keresztelték, itt konfirmált, itt vett részt aktívan az ifjúsági bibliakör munkájában, segített a gyermekmunkában. Többéves világi munka után innen inD. Dóka Zoltán, Isó Dorottya, Isó Zoltán dúlt el nagy elhatározással a Teológiai Akadémiára, ahol tanulmányai sikeres elvégzése mellett feleségét is megtalálta, akivel most már együtt indulhatnak az evangélium szolgálatára. A lelkészavatás szolgálatát az egyházkerület püspöke, Harmati Béla végezte Muntag Andor, a Teológia dékánjának és a fasori gyülekezet lelkészének közreműködésével. Ef. 1,10 alapján arról az isteni akaratról beszélt, amely Krisztusban „egybefoglal mindeneket, azt is, ami a mennyben, azt is, ami a földön van.” A lelkészi szolgálatnak is ez ad értelmet és tartalmat. Keresni a mennyei igazságot, amely hit által Isten valóságával és akaratával kapcsol össze bennünket a Krisztus által, és felfedezni a földi élet valóságait is, tudást és emberek iránti szeretetet hordozva szolgálni az evangélium vigasztalására szorulóknak. Krisztusban a mennyei és földi valóságok egybefoglaltatnak és mi ennek a Krisztusnak a szolgálatában állhatunk. A felavatott lelkészt igével megáldok sorában a fasori lelkészek mellett jelen volt a másnap avatandó feleség gyülekezetének, a hévízgyörki gyülekezetnek a lelkésze is (sok gyülekezeti tag kíséretében!), valamint kedves és ökumenikus eseményként két római katolikus lelkész, akik a családhoz, illetve a barátok közé tartoznak és akiknek hűséges szolgálata és imádságai is példa és indítást adó volt Isó Zoltán életében. Velünk együtt énekelték az ősi „Confirma” áldást és erőt kérő énekét is. A lelkészavatás után a gyülekezeti teremben fehér asztalok mellett folytatódott az örömteli együttlét. Emlékeket felidéző és a jövőre néző biztató szavak és jókívánságok hangzottak el. Istennek legyen hála a családokért, ahonnan lelkészi szolgálatra induló fiatalok kerülnek ki. Az ő áldása kísérje az idén felavatott fiatal lelkészeket is. Sz. Z. Hévízgyörk Nehézségekkel és nyomorúsággal küzdő napjainkban jól esik örömöt látni, sőt részesnek lenni az örömben. Ebben volt részünk augusztus utolsó vasárnapján Hévízgyörkön, ahová ISÓ DOROTTYA lelkészavatására kaptunk meghívást: Öröme volt a Torda családnak (ez volt leánykorában a neve Dorottyának és házasságkötéskor vette fel félje családnevét), mert öt éves felkészülés után elkérkezett leányuk a lelkészi pályára indulás pillanatához. Öröme volt a lelki- pásztornak, D. Dóka Zoltánnak, mert ebben az indulásban evangélium hirdető munkájának gyümölcsét is láthatta, örült annak is, hogy ez az avatás a gyülekezetben történt, mert Hévízgyörk már adott ugyan két lelkészt az egyháznak régebben, de azokat nem itt indították el a szolgálatra. Öröme volt a gyülekezetnek, mert Dorottya kedves volt nekik, összeforrtak vele, hiszen tíz éven keresztül mint kántor vezette éneklésüket. Öröme volt az egész egyháznak és a baráti körnek, akik messziről is eljöttek, hogy együtt örüljenek és imádkozzanak. A gyülekezet nagyon készült erre az ünnepre. Kicsinek gondolták templomukat ekkora gyülekezet befogadására, ezért megszervezték, hogy a templomudvaron két TV-készü- léken is látható legyen mindaz, ami a templomban történik. Az avatás szolgálatát az egyház rendje szerint dr. Harmatig Béla püspök végezte két segítő társával: dr. Vámos József professzorral és D. Dóka Zoltán helyi lelkésszel. A heti igét szólaltatta meg, lPt 5,5: „mert az Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad.” „Ez a mai istentisztelet alkalom arra, hogy a gyülekezet és lelkipásztora együtt adjon hálát, hogy abból a munkából, igehirdetésből, mely itt ebben a tcmploban történt, Isten csodájaként új szolgálatvégző indulhat el..- kezdte igehirdetését a püspök, majd szólt az alázatosság jézusi ajándékáról. Nem a ruha teszi az embert, - itt nem alázatoskodásról van szó, hanem arról, amit jó tudni az emberek között: egyformák vagyunk Isten előtt. A Betlehemben emberré lett Krisztus tanít arra, hogy Isten színe elé azzal az indulattal léphetünk, mely Őbenne volt. Az induló szolgatársnak szívére helyezte „hirdesd az igét úgy, hogy helyére kerüljön az Isten és helyére kerüljön az ember.” A lelkészi szolgálat önmagában is nehéz terhet jelent. Szólt a püspök arról is, hogy a női lelkészek kettős terhet hordoznak. „Adjon Isten erőt, hogy össze tudd egyeztetni a családot dr. Vámos József, dr. Harmati Béla, D. Dóka Zoltán és Isó Dorottya és a gyülekezetét, a hittantanítást és a főzőkanalat... Isten színe elé hívhatod mindazokat, akikkel találkozol.” Végül a fiatalok előtt álló sok új lehetőségről beszélt, amivel jól kell élni. Nemzetiségi gyülekezetekben saját nyelA hitvallástétel pillanata vükön szólni, idegen nyelveken is készen lenni a szolgálatra, az ide érkező turistáknak akár angolul vagy franciául prédikálni, - így lehet belekerülnünk a nemzetközi vérkeringésbe és nem elszigetelődnünk. Végezetül szívére helyezte a szolgálatba induló házaspárnak: Adjon az Isten annyi kudarcot, hogy el ne bizakodjatok és annyi eredményt, hogy el ne csüggedjetek! A gyülekezet nevében özv. Mrkva Mihályné másodfelügyelő köszöntötte a felavatott lelkésznőt. „Krisztus vándora leszel... a szivünk mindig hazavár... Isten oltalmába ajánlunk féijeddel együtt.” Dr. Frenkl Róbert országos felügyelő a családi és gyülekezeti együttes szolgálat szépségére hívta fel a figyelmet, jelezvén, hogy a kettős terhet úgy is meg kell osztani, hogy a családi munkából a félj is kiveszi részét. Az istentisztelet végén a lelkész kedves szavakkal hívogatott: „Mindnyájan Isten vendégei vagyunk a földön, - az Ö kegyelméből élünk. Egymás iránt is gyakorolhatjuk, keresztyén feladatunk is, hogy gyakoroljuk a vendégszeretetet. A Hévízgyörki Gyülekezet ezt szeretné gyakorolni, amikor asztalához hívogat.” Kedves, családias, szeretetteljes volt az egész együttlét, melyben együtt dicsőítette Istent család és gyülekezet, lelkész és a felavatott lelkésznő, püspök és országos felügyelő, barátok és vendégek. Isten népe egy volt az örömben ezen a vasárnapon Hévízgyörkön. ., v... term ' 1 täncv K6zü6tcn
