Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1990-08-12 / 32. szám

Evangélikus Élet 55. ÉVFOLYAM 32. SZÁM 1990. AUGUSZTUS 12. SZENTHÁROMSÁG UTÁNI 9. VASÁRNAP „Minden ember helyett, aki szenvedést okozott, ORSZÁGOS E^NGEUKÜS HETILAP el kell mennie egynek, aki segítséget hoz” A. Schweitzer ARA: 8,50 Ft Demokratikus állam - demokratikus egyház HITOKTATÁS ÜRÜGYÉN Némiképp elszomorított az Evangélikus Élet július 29-i számá­ban írt Donáth László „vezér­cikk”. Erősen pártpolitikai, párt­propaganda íze van. Teljesen nyil­vánvaló, hogy Donáth László SZDSZ szimpatizáns. Természete­sen ehhez semmi közöm nincs, jo­ga van hozzá. Magánügy. Éppen ezért kifogásolható, hogy ennek egy egyházi újság, „újságunk”, alapjain enged szabad folyást. Sem nekem, sem másnak nem jutott eszébe, mint mondjuk MDF párti politikus, vagy keresztényde­mokrata párti, hogy újságunk nyílt színén ecseteljük pártunk és egyhá­zunk közötti nagymértékű azonos­ságot. Pedig úgy érzem jogosab­ban megtehettük volna, mint más pártok tagjai, szimpatizánsai. S azért - s itt el kell mondanom -, mert a Magyar Demokrata Fó­rum, a Kereszténydemokrata Nép­párt vagy a Kisgazdapárt, olyan jobboldali, jobbközép pártok (szemben az SZDSZ-szel, mely magát, mint szociálliberális pártot balközép oldali pártnak határozza meg), melyek programjaikat kife­jezetten a keresztény tanítás, hit és erkölcs pontjaira építették. S ha valamely pártokról igazán el­mondhatók, hogy döntő többsé­gükben vallásos emberek alkotják, támogatják, akkor azok éppen ezek a pártok. Ezek közül is ki­emelkedően a Kereszténydemok­rata Párt, mely igazán száz százalé­kig vallásos, hívő emberekből áll. Nyilván mindenkit elgondolkoz­tat, hogy a Magyar Demokrata Fórum miért például ezzel a párt­tal és nem a Szabad Demokraták­kal lépett koalícióra. Teljesen egyértelmű, hogy egy jobboldali, kereszténydemokrácián alapuló gondolkodású ember számára el­fogadhatatlan a liberális gondol­kodás. (Mint ahogy elfogadhatat­lan a liberális teológia tanítása is.) Azt írja Donáth László (Mécs Imre elmondása alapján), hogy az SZDSZ a teljes lelkiismereti sza­badságot képviseli, alapelve az egyház és az állam tényleges és tel­jes szétválasztása. Olyan társada­lom létrehozásán fáradozik, amelyben biztositottak az egyete­mes emberi jogok, amelyben a po­litika területe elhatárolt a világné­zet és a vallás területétől. Ez a meg­határozás pontosan igaz az MDF- re nézve is. De mi úgy gondoljuk, hogy az egyház a társadalomtól nem választható el. S pontosan emiett vannak olyan különbségek e pártok között, mely odáig vezet, hogy például a kormánypártban és Az SZDSZ meghívásának tett eleget egyházunk elnöksége. Erről a megbeszélésről írt beszámolót Donáth László. Készek vagyunk a dialógusra természetesen más pár­tokkal és szervezetekkel is. Azóta elkészült a találkozó rövid emlé­keztetője, ami tanúsitja, hogy a cikkíró a megbeszélés lényegét jól adta vissza, „hangszerelése” kétség kívül pozitívabb, mint a tárgyszerű emlékeztetőé. Dehát a rokonszenv minden szerző szíve joga. Roszik Gábor viszont cikkét használja fel arra, hogy a demok­rácia jegyében a kormánykoalíció pártjait népszerűsítse. Magam nem konfrontációban szeretem né­zeteimet kifejteni, ezért erről csak két megjegyzést. Talán még sem kellene egy pártról azt leírni: „...igazán száz százalékig, vallá­sos, hívő emberekből áll.” Másik megjegyzésem: keresztyén ember lehet - maradva a hagyományos, bár túlhaladott politikai színkép­az SZDSZ-ben lévő lelkész képvi­selők a hittanoktatás kérdésében nem tudtak megegyezésre jutni. A kormánypárti lelkész-képvise­lők (7 lélek), annak okán, hogy „minden nemzet alapja a tiszta er­kölcs, mely ha megvész, Róma le­dűl, s rabigába görbéd” - a hittan­oktatás kérdésében a következő ál­láspontra jutottunk: 1. A fakultatív hitoktatás illesz­kedjék az órarendbe. 2. A hittanbeíratást ne kelljen minden évben megismételni, ugyanakkor a szülőnek legyen jo­ga gyermekét bármikor beíratni, illetve kiíratni. 3. Főállású hitoktató legyen tag­ja a tanári karnak. 4. A hitoktató (lelkész) maga osztályozhat, arról év végén saját bizonyítványt adhat ki. 5. A hitoktatással kapcsolatban - de általánosságban is - kijelent­jük, hogy az egyház állami támo­gatás nélkül kívánja folytatni hiva­tását, szolgálatát ebben a világban. Ám szükséges megjegyezni, hogy addig amíg az egyházak működé­sűk feltételeit nem tudják előte­remteni - tehát az átmeneti időben —, az állami támogatásra igényt tartanak. Ez az álásfoglalás kelt 1990. jú­lius 15-én. Ezt az állásfoglalást, annak ép­pen az első és harmadik pontja miatt az SZDSZ-ben lévő kollé­gáink (5 lélek) nem tudták elfo­gadni ! Mi csökönyösen ragaszkodunk ahhoz, hogy a hitoktatás (amit so­ha nem akarunk ráerőltetni senki­re) könnyebb körlmények és felté­telek között folyhassék, mint az elmúlt rendszerben. S ne felejtsük, van bőven behozni valónk! Még két dologra szeretnék rá­mutatni : dr. Frenkl Róbert országos fel­ügyelő hármas párhuzamot vél föl­fedezni a lutheranizmus és az SZDSZ között (bocsássanak meg, a következő három pont megmo­solyogtató, egyszerűen blöff): ne­künk is (mármint lutheránusok­nak) éppúgy kijutott az előítéletes ráfogásokból, mint az SZDSZ- nek, áz evangélikus egyház is vidé­ken van túlsúlyban, s végül mi is a minőséget tartjuk a legfontosabb­nak. Az elsőről az a véleményem, hogy előítéletekből egyformán ki­jutott mindenkinek. A második­ról:. Az SZDSZ (a „Budapest pártja”), mely vereséget szerzett ott is, most lehet, hogy vidéken van többségben. Ez természetes; de elmondható minden pártra és szinte minden egyházra. Nem cso­da, hiszen vidéken több, mint öt­ször annyian élnek, mint Budapes­ten. A harmadik párhuzam éppen úgy általánosság, mint a többi, hi­szen melyik egyház, melyik párt nem a minőséget tartja a legfonto­sabbnak. Persze zavar, sőt sért, hogy Frenkl Róbert ezt úgy mond­ja, mintha ez az igény kizárólag az evangélikusoké és az SZDSZ-é lenne. Mindezek alapján jelenti ki, hogy az SZDSZ álláspontja nagy­mértékben hasonló az evangéliku­sokéhoz. Még egy pontra kell rávilágíta­nom. Azt mondja - valószínűleg Frenkl Róbert -, hogy az iskolai hit- és erkölcstanoktatás ügyében az egyház vezetői nehezményezték, hogy a kormányzat nem konzul­tált velük. Itt meg kell védenem a kormányt (és a beszélgetésben je­lenlévő Harmati Béla püspököt). Ugyanis ez az állítás egyszerűen nem igaz. Oly annyira nem, hogy Donáth pár sorral zárójelben ké­sőbb hozza az Evangélikus Élet olvasói tudtára, hogy a Magyar Nemzet június 19-i száma közli an­nak a megállapodásnak a teljes szövegét, amely a művelődési mi­niszter és az egyházak megbízásá­ból eljáró Dr. Harmati Béla püs­pök megbeszélését követte. Tehát a kormányzat konzultált Harmati püspökkel, sőt nekem el kell mon­danom azt is, hogy találkozásuk alapján olyan megállapodás szüle­tett, mely országszerte elismerést váltott ki egyházi és kormánypárti körökben. De még azt is hozzá kell tennem, hogy ezt a megállapodást az SZDSZ (a FIDÉSZ-szel és a Szocialista Párttal együtt), oly éle­sen támadta, hogy a miniszter kénytelen volt legnagyobb'sajnála­tunkra több (majdnem minden) ponton engedni. Ezt mindenkinek tudnia kell. Szabad viágunkban, szabad egyházunkban - engedtessék meg én arra a következtetésre jutottam, akár a fentiek alapján is, hogy még nem tört be a demokrácia egyhá­zunkba. S végül engedtessék meg az is, megint csak szabad világunkban és szabad egyházunkban, hogy telje­sen demokratikusan, csorbítás nél­kül megjelenjék írásom az Evangé­likus Életben. Erős vár a mi Istenünk! Végre megszületett a megállapo­dás, fájdalmas folyamat eredmé­nyeként. Különös erők aktivizá­lódtak, megdöbbentő vélemények röppentek a levegőbe. Pedig fakul­tatív, tehát önkéntes jelentkezés alapján szerveződő hitoktatásról folyt a vita. Más szóval, aki akar, részt vesz benne, aki nemleges döntést hoz, az távol marad az óráról. Talán érdemes emlékeztetni arra a tényre, hogy a már felbomlott Egyezmény megkötése óta folya­matosan volt hazánkban iskolai hitoktatás csekély számban és zor­don viszonyok között. Akik meg­kérdőjelezték létjogosultságát, még az „egyiptomi fogság” idősza­kánál is kevesebbet akartak bizto­sítani annak az egyháznak, amely­től sokan a nemzet erkölcsi meg­újulását várják, talán nem is alap­talanul. Ennél bizarabb már csak az az iskolát az egyház pénzén jobb anyagi helyzetbe hozni kívánó öt­let volt, amely szerint az egyházak fizessenek bért az iskolaterem használatáért. Elfeledte a közfel­háborodást kiváltó ötlet szerzője, hogy általános és középiskoláink jórészét a különböző egyházak, derék eleink építtették, nagy áldo­zattal, s most az egykori sajátunk­ban - 1990 őszén - bért fizessünk? Kedves Testvérek! A Bétel Evangélikus Missziói Otthon (2081 Piliscsaba, Széchenyi u. 8.) augusztus 16—26-ig hitokta­tóképző tanfolyamra várja mind­azokat, akik egyházunk hitoktatói munkájában részt kívánnak venni. Jelentkezni még lehet írásban a Pesti Evangélikus Esperesi Hivatal­ban (1152 Budapest, Juhos u. 28. Tel.: 189-0758). A jelentkezőktől a következőket kérjük: 1. Kézzel írott önéletrajzot, mely feltárja a kérelmező családi és társadalmi körülményeit, legma­gasabb iskolai végzettségét, tájé­koztat eddig végzett gyülekezeti munkájáról, és meghatározza a hitoktatásra való jelentkezés okait. 2. Kérjük lelkészének ajánlását. A konferencia költsége bentla­Némelyek kétségbeestek, mi tör­ténik, ha a hitoktató is tagja lesz az iskola tanári karának. Fel kellett tételeznünk azonban, hogy jó né­hány iskolában - előbb vagy utóbb - lesz olyan hitoktató, aki heti 18-20 órában tanít majd hit- és erkölcstant. Milyen megfontolás alapján maradhatna ki a tanárok felelős közösségéből a főállásban alkalmazott hittanár? Ha a tanári kar tagja lesz, akkor esetleg bom­lasztó tevékenységet folytat, fele­lős felnőttek társaságában? Peda­gógiai célkitűzése és tanítási anya­ga épp az ellenkezőjére készteti! Fennen hangoztatott indok volt a hitoktatás ellen a megosztottság­tól való félelem. Mintha nem len­nénk külön-külön egy-egy sajátos világ. Mintha a társadalom olyan egységes volna. A valósággal szembe kell néznie az ifjúnak, hogy megtanuljon benne élni. Szívből kívánnám, hogy csak a különböző felekezetekhez tartozásból adód­jék e honban megosztottság! A fájdalmas, olykor megalázó vita egyet elért: továbbra is ébren tartja sokakban a félelemet. Jó lesz vi­gyázni, ki tudja, mit szólnak hozzá odafönn? Mintha a beiratkozzot- tak száma is némely helyen ezt lát­szanék igazolni. A vita hevében három alapfelis­merés nyilvánvalóvá lett. Az egyik kással és teljes ellátással napi 200,- Ft. Szükség szerint hétvégi bekap­csolódásra is van lehetőség. A konferencián - személyes tár­gyain kívül szüksége lesz teljes Bib­liára, Evangélikus Énekeskönyvre, jegyzetfüzetre és írószerre. Megérkezés Bp. Nyugati pu.-ról vonattal Piliscsabára augusztus 16-án a délutáni órákban, elutazás augusztus 26-án ebéd után. Az időben beérkezett jelentkezé­seket postafordultával vissza­igazoljuk. Az Otthon vezetősége nevében szeretettel hívom és várom az Út­mutató augusztus 16-i biztató igé­jével : '„Nem taszítja el népét az Úr, nem hagyja el örökségét.” Zsolt 94,14. Bolla Árpád az, hogy ha az urópai kultúrkör­höz kívánunk majd tartozni, ak­kor a kétezer éves zsidó-keresz­tény múlt ismerete elengedhetet­len. Irodalom, zene, művészet ért­hetővé csak a bibliai kultúra alap­köveinek ismeretében lehetséges. A hittanórán információkat közlünk, hitre és Isten iránti biza­lomra serkentünk, de hitet egyedül Isten adhat ajándékként bárkinek is. A másik felimserés az, hogy gyö­kereink ismerete, múltunk és hova­tartozásunk emberré válásunk, személyiség-fejlődésünk egyik ve­lejárója. Szabad, demokratikus or­szágban, nyitott társadalomban nem lehet anonimitásban, elrejtőz- ködésben élni, s főként derűs, ön­magát vállalni tudó ifjúságot ne­velni. így válik természetessé a má­sik másmilyensége és érlelődik ko­ra ifjú idejétől a gyermekben a to­lerancia, a türelem. 0 elfogad en­gem, én vállalom őt - minden kü­löncségével és sajátos értékével együtt. A harmadik felismerés pedig úgy fogalmazható, hogy a hit- és erkölcstan olyan etikai kérdések felvetését jelenti, ahol a tanuló át­tekintést kap az egyéni érdek és a közösségi szempont egymásnak fe­szülő érvrendszeréről, ahol nemes altruizmus, igaz önzetlenség gyö­kere is talajra találhat lelkében, ahol megtanulhat távlatokban gondolkodni, más népeket és fajo­kat tisztelni, mégha a legdrágább ajándék, a hit, fiatal évei alatt nem is adatna meg neki. Úgy látom tehát, hogy a szemé­lyiség fejlődése, intellingenciájá- nak növelése, önmaga vállalása, etikai érzéke kialakulása tekinteté­ben egyaránt szükséges hit- és erkölcstan nincs ártalmára sem egyénnek, sem a közösségnek, és mindamellett még önkéntes is - ér­demes és szabad rajta tovább vitat­kozni?! Mindazonáltal jó lehetőségnek tartom az egyességet az egyházak és a minisztérium között. Bizony­nyal még majd tovább kell gondol­ni, mint annyi mást is. E néhány sorral pedig szeretném biztatni a még tétova szülőket, bi­zalommal keressék fel lelkészüket, s kérjék gyermekük hitoktatását az új tanévben. Nem csak jót, de a szükségeset biztosítják így gyerme­küknek. Tudván, hogy egy a szük­séges dolog... Szebik Imre JELENTKEZÉS HITOKTATÓI TANFOLYAMRA 1990. júl. 26. Roszik Gábor Vendégház Rákospalotán / sa, tárgyalása a miniszterrel stb. mind ezután következtek. Végül csak annyit: a demokrácia - nézetem szerint - kevés lett volna Roszik Gábor cikke megjelenésé­hez. Ebben az írásban - ismét csak szerintem - összhangban, felelősen nyilvánul meg a politikusi és a lelké- szi identitás. Nem úgy, mint a Dél- magyarország június 25-i és a Pesti Hírlap július 25-i számában közölt interjúkban. Szeretném hinni, hogy nem véletlen a különbség, nem két­arcú a „világi”, illetve az „egyházi” sajtóban Roszik Gábor, hanem a társadalmi és az egyházi események formálták, alakították a vélemé­nyét. Az egyház nem párt, nem de­mokratikus, hanem szeretetintéz- mény. Ezért kellett, hogy megjelen­jen a gödöllői lelkész cikke. Roszik Gábor testvérünk is tagja annak az egyháznak, amelyben különböző* ségeink ellenére egyek lehetünk a Jézus Krisztusban. Frenkl Róbert Egy éve, hogy a rákospalotai „papi föld” rendezése után, egyházunk menekültügyi szolgálata nevében er­délyi menekültekkel elkezdtem egy vendégház építé­sét. Az alapkőletételnél az okiratot és magyar -né­met-román nyelvű bibliákat helyeztünk el a funda­mentumba, ezzel is kifejezve, hogy szolgálatunkban nem teszünk faji és vallási megkülönböztetést. Az elkészült alagsorra a Fővárosi Faipari és Kiállítás Kivitelező Vállalat építette rá a három szoba, társal­gó, konyha és fürdőszobás kétszintes faházat. A tetőt, az épület közművesítését, szakiparosokkal végeztet­tem el. A vendégház gázzal fűtött, így télen is használ­ható. A vendégház azzal a céllal épült, hogy segítsünk azokon akik határainkon túlról gyógykezelésre jön­nek hozzánk, de itt-tartózkodásuk ideje alatt nincs hol lakniuk. Ugyanakkor üdülési lehetőséget is szeret­nénk nyújtani pihenni vágyó lelkészeknek, egyházi munkásoknak. Jelenleg három család lakik benne Brassóból és Marosvásárhelyről, gyógyulást keresve Magyarorszá­gon. Rajtuk kivül az udvaron sátorban németek ta­nyáznak, akik rendszeresen visznek segélyszállít­mányt Romániába. Sok fáradsággal és nem kevés költséggel építette és üzemelteti egyházunk ezt az otthont. Szeretnénk ha az otthon nem csak testi pihenés és gyógyulás helye len­ne, de itt-tartózkodóknak a Krisztussal való találko­zásnak, a megújulásnak is a bázisa. Ezért szolgála­tunk vezérlő csillagának a 34. Zsoltár 9. versét tekint­jük: „Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Bol­dog az az ember aki Őbenne bízik.” Munkánkat azonban csak jó rendben tudjuk végez­ni. Ezért szeretettel kérem a határainkon túl élő rászo­rultakat, lelkészi ajánlással időben jelentkezzenek, meghatározva jelentkezésük okát és várható itt- tartózkodásukat. A jelentkezéseket a Pesti Evangélikus Esperesi Hi­vatal címére: 1152 Budapest, Juhos u. 28. kérjük küldeni. Végül megkösznöm mindazoknak az adómányát, akik lehetővé tették, hogy ez az otthon felépüljön. Isten áldja meg őket. Bolla Árpád nél - akár bal-, akár jobboldali beállítottságú, a jobboldaliság sem azonosítható azután a keresztyén- séggel. Nem véletlenül van ma féle­lem a „keresztény” kurzustól. Igaza van Roszik Gábornak hármas gondolatomra vonatkozó kritikájában. Mentségem, hogy a gondolatok reflexióként, a több­órás beszélgetés bevezető szaka­szában bizonyos összefüggésben hangzottak el. De elhangzottak, tehát nem kifogásolhatom a meg­jelenésüket. (Az adott kontextus­ban vállalom is a mondatot.) így viszont valóban jogos a kritika, félreérthető a gondolat. Elnézést érte. A hitoktatással kapcsolatban vi­szont téved Roszik Gábor, hiszen a vita kirobbanáskor az egyik alapvető gond éppen az volt, hogy - nem a kormány, hanem a tárca -az egyházak megkérdezése nélkül döntöttek. Az egyházak megbeszé­lése, Harmati püspök megbizatá-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents