Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)
1990-07-15 / 28. szám
EvangeiiKus net 1990. július 15. ifo GYERMEKEKNEK X A ÉPÜLŐ TORNYOK FIATALOKNAK Elfödött lábnyom „Mert ki az közületek, aki tornyot akar építeni és nem ül le előbb, és nem számítja ki a költséget, hogy telik-e mindenre a befejezésig? Nehogy - miután alapot vetett, de nem tudta befejezni — gúnyolni kezdjék ót, akik látják, és azt mondják: Ez az ember elkezdett építeni, de nem tudta befejezni. Vagy ha az egyik király el akar indulni, hogy harcba bocsátkozzék egy másik királlyal, nem ül-e le előbb, és nem tart-e tanácsot arról, hogy szem- beszállhat-e tízezer élén azzal, aki húszezerrel jön ellene? Különben követséget küld, amikor az még távol van, és békét kér attól." (jézus szavai Lukács evangéliuma szerint) „Többet ésszel, mint erővel!" — jól ismeritek ezt a közmondást. Akkor szoktuk ezt mondani, amikor valaki olyan dologba szeretne belevágni, olyasmit szeretne megvalósítani, amihez nemcsak erőre, hanem észre is szüksége lenne. Jézus is erre tanít minket: használjuk az erőnket is, az eszünket is, és gondoljuk át, mikor mit teszünk helyesen, hogy aztán ne kelljen a helytelen dolgok miatt szégyenkeznünk. Amikor játszani indultok, először összegyújtitek a játszótársaitokat, azután megbeszélitek, hogy ki kivel lesz egy csapatban, ki lesz a kezdő játékos, ki lesz a hunyó, a fogó. Amikor legóztok, előveszitek a játékhoz tartozó összes darabot, és csodálatos palotákat, háztömböket, kertes házakat, autódat, tornyokat és játszótereket építetek. A játék akkor lesz igazán örömteli, ha mindenki kiveszi a részét belőle, ha végig tudjátok játszani azt, amit elterveztetek. De mi van akkor, ha valaki csodálatos tornyok és lakótelepek építésére hív meg benneteket, és kiderül, hogy a játék alkatrészei már nincsenek meg? Mi történik akkor, ha egy kisebb, gyengébb csapat hívja ki versenyre az erősebb csapatot? — Ezeknek bizony szégyenkezés a vége! Jézus is azt szeretné, hogy minél többen legyenek az ó „csapatában". De ó is azt szeretné, ha mindenki meggondolná, hogy ót miért követi. Komolyan kell venni Jézus hívó szavát, de szégyenben marad az, aki közben megfutamodik, kiáll. Ezért mondta el Jézus a példázatot a toronyépítésről és a hadba vonuló királyról. (Lukács 14,28-33) Aki építkezik, előre készítsen költségvetést, nehogy építkezés közben derüljön ki, hogy nincs rá pénze azt befejezni, mert akkor szégyenben marad. Ugyanígy, ha egy király háborúzni akar egy másik királlyal, előbb meggondolja, hogy van-e elég embere a csatára. Ha nincs, inkább választja a , békekötést, mint a csúfos vereséget. Jézus követésére is elindulnak sokan, mindenféle „költségvetés" nélkül. Egyszerre felröppen a gondolat: Jézust követni nagyszerű, csodálatos, gondtalan vállalkozás! O úgyis minden bajtól megvéd, minden sikerülni fog, ha Jézus követésében járunk! Ezek a gondolatok meggondolatlan ígérgetésekből származnak csupán. Szeretném, ha átgondolnátok: Ti miért követitek Jézust? Te miért követed Ót?- Mert az osztálytársaid is járnak hittanra, templomba, ezért nem akarod, hogy kicsúfoljanak, mivel te eddig nem akartál járni?- Mert otthonról elküldték, és megígérték, hogy ha konfirmálkodsz, már többet nem kell járnod, és még szép ajándékot is fogsz kapni?- Mert nagyon jókat lehet, játszani hittanóra után?- Vagy azért jársz hittanra, templomba, azért olvasod a Bibliát, énekelsz az Isten csodálatos dolgairól, mert érzed azt, hogy Valaki örökre megfogta a kezed és vezetni akar az igazi békesség és szeretet útján? Tudnod kell, hogy Jézus követése nem csupa öröm, játék, ajándékhalREJTVÉNY □□□ A hét kockába számokat illetve betűket kell beírni. Hétról-hétre egyet-egyet. A kitöltött mezők egy bibliai szakaszt jelölnek ki. A megjelölt szövegben egy élőlény neve található. Megfejtésként ennek a rajzát kell elküldenetek. A mezők megoldásait nem kell külön külön postára adni, csak a rajzot. Az első kocka egy betű. Ezzel a betűvel kezdődik az egyik tanítvány neve. Ő János testvére. Egyszer Jézust nem fogadták be egy samáriai faluba. János és testvére - őt kell máz, hanem komoly harc és tusakodás is, amelynek jutalma az erős hit, a félelem nélküli élet, az igaz és őszinte szeretet, és a végén az örök élet. Jézusnak akkor leszel igazán a barátja, ha valóban tudod, hogy ó mit vár el tőled, és tiszta szívvel hiszel az ó ígéreteiben. Lehet terveket szövögetni a nyárra, a közvetlenül előttünk álló napokra, de lehet végleges döntéseket is hozni. Jézus mostani példázata alapján így dönthetsz Te is: Jézust szeretném követni. Tudom, hogy Jézus követése lemondásokkal is jár, nem tehetem mindig azt, amit én szeretnék. Viszont tudom azt is, hogy ha ót követem, Jézus mindig előttem megy. „Velem vándorol utamon Jézus" - ez lehet a jelszavam. Többet hittel és bizalommal Jézussal Jézusért, mint esztelen ide-oda kapkodással - magamért! Gondoljátok meg: Jézus titeket is hív - nem csak egy kis szakaszra — követőivé! Felkészültetek-e erre? Koskai Erzsébet kitalálni - azt kérdezték Jézustól: Uram, nem akarod, hogy azt kívánjuk, hogy csapjon beléjük a menny- kő? Jézus azonban csitította őket: Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek. Az Emberfia nem azért jön, hogy emberek életét elveszítse, hanem, hogy mindenkit megmentsen. Azután elmentek egy másik faluba. Ki volt ez az indulatos tanítvány, János testvére? Kezdőbetűjét írjátok be az első mezőbe! „A szó veszélyes fegyver!” — énekelte vagy tizenöt évvel ezelőtt a legendás Illés együttes. Azóta is mélyen igaz ez a sor. ölni, sebezni lehet az emberi szóval. Elbugrisodó világunk, eldurvuló nemzetünk mind többet halmoz fel ebből a veszélyes arzenálból. A hangos, durva szó, a sértő kifejezések, az otromba káromkodások mindennapjaink részévé lettek. Kiveszőben a gyöngédség, a szelídség. Pedig a vox humana, az emberi szó építésre, gyógyításra, vigasztalásra is alkalmas lenne, sőt ez kellene hogy legyen kizárólagos szerepe. Bírósági tárgyaláson a tanúkat megesketik, hogy az igazat, csakis az igazat és a teljes igazat fogják vallani. A nyolcadik parancsolat is eredetileg ebben az összefüggésben értendő: a mózesi törvények tiltják a hamis tanúzást. A korabeli zsidó társadalom egész berendezkedése az Isten színe előtt való életet jelentette, a mindennapok dolgait is az isteni eredetű törvények szabályozták, így ez a parancsolat is tá- gabb értelmet nyert: az igazságot, a becsületet védte minden körülmény között... Ha vétünk a nyolcadik parancsolat ellen, akkor nemcsak mi hazudunk, hanem társunkat, felebarátunkat is hazugságba keverjük, tehát kétszeres rosszat követünk el. Az ember a rosszban mindig rendkívül leleményes: vádaskodások, rágalom, pletyka kérdésében mindnyájan tudnánk egy-egy példát említeni. Fiatalként különösen is érzékenyek vagyunk arra, ha igaztalanul megvádolnak bennünket valamivel, ha hamis híreket terjesztenek rólunk. Bárcsak érvényesítenénk ezt a kifinomult igazságérzetünket akkor is, amikor mi adunk tovább alaptalan híreket, talán csakis az érdekesség, a szenzáció kedvéért. „Szégyen a szó, ha nem igaz, Szégyen a vers, ha nem vigasz. Igaz vagyok s szégyentelen, Akárcsak a történelem.” Szilágyi Domokos erdélyi költő néhány verssora utal a mindenkori történelem hazugságaira, embertelenségére. Az ember feladata a vigasz nyújtása a hazugság, a rágalmazás, a manipuláció áldozatainak. Keresztyénként erre különösen is érzékenynek kell lennünk. Szokták mondani", hogy legnagyobb hazugság a féligazság. Ez ugyanis hihetőnek mutatja magát, éppen a meglévő némi igazságtartalom miatt. Ilyen csúsztatásokkal, elferdítésekkel gyakran találkozunk. Egy régi vicc szerint a Szovjetunióban bemondja a rádió, hogy Moszkvában Mercedeseket osztogatnak. Mindenki rohan a helyszínre, amikor közleményt adnak ki a következő szöveggel: A hír igaz, de azzal a módosítással, hogy nem Moszkvában, hanem Leningrád- ban, nem Mercédeseket, hanem Zsigulikat, és nem osztogatnak, hanem fosztogatnak... Ilyen „a hír igaz, de...” jellegű állításokkal tele van mindennapi életünk. Valóban, a féligazság lehet a legnagyobb hazugság. Luther Márton zseniálisan magyarázza ezt a parancsolatot Kiskátéjában, amikor nemcsak negatív oldalról vizsgálja azt meg, hogy tudniillik ne áruljunk el valakit vagy ne keverjünk hazugságba, hanem mindezt pozitív beállításba helyezi: „felebarátunkat mentsük, jót mondjunk róla, és mindent javára magyarázzunk”. Éhez pedig már a jézusi aranyszabály ismerete és élése szükséges: amit akarunk, hogy velünk cselekedjenek, mi is azt tegyük másokkal. Egyházi életünkben is előfordul igáztalan vádak, rágalmak, rémhírek terjesztése. Bárcsak jóban tudnánk Mózesre, Jézusra és Lutherre figyelni, bárcsak védeni tudnánk egymást, keresve a mentőkörülményeket, bárcsak jobban igyekeznénk mindent a másik javára magyarázni. Az úrvacsorái liturgia egyik befejező imádsága a megtisztult beszédért és megtisztult életért könyörög. Mert a kettő összefügg. „Dicséretedet énekelte nyelvünk: add, hogy az igazat vallja ezután. Testedből részesült a testünk: add, hogy új életet éljen ezután.” Fabiny Tamas Sárközi György: Parancs Néha még hallom a titkos parancsot : szóltam! szavamnak adj emberi hangot. S mint ki gázolva szembeszáll az árral, hogy merítsen belőle egy pohárral, s mint aki gyertyáját tűzvészbe mártja, hogy kanócát meggyujtsa éjszakára, úgy küzdők egy pohárnyi tiszta szóért, s tiszta fényért, egy szobáravalóért. Képmeditáció Amikor születtem, falunkban javában folyt a téeszek szervezése. A főutcán felszerelt hatalmas hangszórók folyamatosan ontották a nagyszerűnek tartott híreket: azoknak a gazdáknak a nevét, akik aláírták a belépési nyilatkozatot. Sokan fogukat csikorgatták, halkan káromkodtak. Nyilvánosan sírni nem volt' szábad",' csak a tsécS'emőnek... Hányszor, de hányszor volt a népbutítás és manipulálás eszköze az ilyen harsogó hangszóró... Még a zenéje is hazug volt. Elhallgattatni, más adóra csavarni lehetetlen volt. A mindenkori hatalom eszközeként szolgált. Ma már kevés helyen működnek ilyen hangszórók. De népbutításra most is bőven találunk példát. Kifinomultabb eszközökkel, fejlettebb technikával. Az elektronikus és az írott sajtóban egyaránt. Ki emlékszik még a nyolcadik parancsolatra? Fabiny Tamás Akkor, amikor most igyekszem megfogalmazni a Lutheránia Énekkar által megrendezett Budapesti Bach-Hét eszmei, gondolati és szellemi hátterét, amelyet egy most induló rendezvénysorozat esetében elengedhetetlenül fontosnak tartok, eszembe jut Andrásfal- vy Bertalan néprajztudósnak - aki tanárom volt a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen - egy megindítóan szép, lírai vallomása népzenéhez fűződő viszonyáról. Ebben ő egy alapkérdést tett fel. Miért énekel az ember? Mi az az erő, ami az emberiséget arra ösztönzi, hogy évszázadokon keresztül megőrizze népdalait, népmeséit, mondáit, megőrizze imádságait, megőrizze hitét. Miért énekel az ember? Szomjúságból, mondotta. Szomjúságból a legvégső, leg- igazabb dolgok iránt. Ezt a szomjúságot, ezt a vágyakozást a középpont, a középponti rend felé, ezt érzem Johann Sebastian Bach egész életművében. S akkor amikor elgondolkodom a 20. századon, azt látom, hogy a századnak számunkra kínált rendjei mind csak részlegesek, töredékesek, a központi rend testéből letört darabkák, amelyek közül néhányan megtartották ugyan teremtő erejüket, de nem irányultak többé a mindent egyesítő középpont felé. Véleményem szerint ez eredményezi a világ lelkekre szakadtságát, a lelkek külön életét és ez vezet a Budapesti zárkózottsághoz és magányossághoz. Ezért keresem azt az energiát, amely képes kiragadni az időből, képes kiragadni a tények világából és az erőknek egy idő fölötti valóságába sodor. Megbűvölten Bach zenéje felé fordulok. Mert hiszem, hogy az ő művészete népi csak számomra, hanem az emberiség számára is olyan ösvény, amely a középpont, a középponti rend felé vezet. Ahogyan Pilinszky Jánostól tudjuk, Bach zenéje a centrum zenéje. „Valójában nem Bach teremtő ereje rendít meg, hanem az az erő, ami Bachnak a Teremtő vei való mély szövetségéből árad.” Ezért az ő művészete véleményem szerint természeti jelenségként csodálandó, erkölcsi szigor, zenei elkötelezettség és elsősorban szellemiség. Ezt a szellemiséget igyekezett útjára indítani és eízel Magyarországon egyedülálló Bach- kultuszt létrehozni a Deák téri evangélikus templomban Zalánfy Aladár professzor. Zalánfy Aladár igazi európai szellem volt, aki a budapesti Zeneakadémia befejezése után Párizsban tanult, majd Lipcsében Karl Straube növendéke lett a Tamás templomban. Kari Straube köztudottan a századelő legkiválóbb Bach interpretátora volt és így Zalánfy Aladárnak módjában állott a kor legmagasabb színvonalán megismerkedni Bach zenéjével. Ezt igyekezett a Bach-Hét gyakorlatban megvalósítani a Deák téri evangélikus templomban. Ma is az ő általa gondosan kidolgozott continuo szólamokat használják a Máté-Passio, a János- Passio, a H-moll Mise, a Karácsonyi oratórium, a Magnificat és számos kantáta előadásakor, amelyeknek nemcsak continuo-szóla- mát dolgozta ki, hanem olykor teljes zenekari és énekkari szólamanyagát is lemásolta. Ez volt az a kincs, amelyet féltve őrzött és ápolt évtizedeken keresztül megtartott Bach hangversenyein a Lutheránia Ének és Zenekar Weltler Jenő karnagy vezetésével. Ezt az utat folytatjuk a jövőben is és ezt igyekeztünk kibővíteni az első Budapesti Bach Hét rendezvényeivel. Amikor a Deák téri evangélikus templom Lutheránia Énekkara arra vállalkozott, hogy Bach-Hetet rendez, többek között abból a gondolatból indult ki, hogy a cselekedetek és tények nagy pozitív hatalmuknál fogva, hatásukban túltesznek a képzeleten. Ez teljes mértékben igazolódott a Bach- Héten. Voltaképpen úgy jártunk mint minden gondolkodó szellem, mert ami végcélnak tetszett előttünk, arról kiderült, hogy a pályának egy közbeeső pontja és alig-alig alkalmas arra, hogy a jelenség mivoltát megmagyarázza. Mint a szél, amelyről nem tudod, hogy honnan jön és hová Hírharang megy, de annak zúgását hallod^ így van mindenki, aki a lélektől jött. Számunkra elsődlegesen az volt fontos, ami általunk jön létre, ami általunk kívánkozik a felszínre. Életre segíteni mindazt, ami megérett, aminek itt az ideje, ami soron van. így született a Bach-Hét. Azt hiszem, mindannyiunk nevében szólok akkor, amikor annak az örömnek, elragadtatottságnak és emelkedettségnek igyekszem hangot adni, ami az egész Bach- Hét hangulatát és légkörét jellemezte. Hasonlíthatatlan és felejthetetlen élményben volt része annak, aki estéről estére részt vett zenés áhítatainkon. Ezúton is szeretnénk köszönetét mondani a résztvevő művészeknek. Ami számomra fontos volt, felerősödött bennem, hogy igaz tartalommal telítődött a szent zene fogalma. Szent abban az értelemben, hogy dinamizmussal telített, hogy titokzatos s hogy fenséges. S amelynek megközelítése csak egy rejtett, titkos, belső rituális tisztaság keretei között lehetséges. Úgy érzem, ez valósult meg az első Budapesti Bach-Héten a Deák téri evangélikus templomban, igazolva azt, hogy a bachi életmű az emberiség kultúrájának olyan életműve, amely a láthatatlan nagy képét magában tartja és ezért az egész világ hozzá seregük. Kamp Salamon A fenti címmel indított közös lapot a péteri és a mendei gyülekezet. Az impresszumból nem derül ki a megjelenés gyakorisága, de mivel a II. évfolyam 1. száma 1990 nagyböjtjében látott napvilágot, első oldala pedig a romániai karácsonyi forradalomról, illetve a két községből odaküldött segélyszállítmányról szól, feltételezhető, hogy a lap negyedéves s függ a nyomdai viszonyok lehetőségeitől is. Mindenesetre örvendetes, hogy van és színvonalas: kivitele tetszetős, képei élesek (amennyire a papír minősége engedi), betűtípusai, tördelése kellemes, tartalma változatos, információgaz- dag, irodalmi. szemelvényei gyönyörköd tetők. Az 1990/1. számot, amelyet ízelítőképpen bemutatunk, a szerkesztő, dr. Foltin Brúnó vezércikke nyitja: témája a szomszédos ország felé irányuló együttérzés és segítő szándék. A Péteritől és Menőétől távol élő olvasó számára talán a históriai írások a legérdekesebbek, a péteri evangélikus egyház történetéről, illetve a péteri helytörténetről szólók. Nem.maradnak el a jelen gondjai sem: az iskola ügye, mint annyi helyen, itt is központi kérdés. Vonzó a lap ökumenikus nyitottsága, az egyetemes imahét alkalmából a fiatal református lelkésznő szól az ifjúsági munkáról. Ordass Lajos püspök böjti imameditációi, Fabiny Tamás úgyszintén böjti gondolatai,' Juhász Gyula, Aprily Lajos és Szerb György versei adják meg az egyházi év időszerű atmoszféráját, és jelzik a lap igényességét. Van sport- és hírrovat is, és figyelmeztető az evangélikus és református állandó gyülekezeti alkalmakra. A lap magáévá teszi a két község időszerű ügyeit is, s ezzel igazi társadalmi szolgálatot végez. Ennek jegyében a cikkírók között számos „világi” munkatárs található: pedagógusok, tanácstagok, körzeti orvos. A kezdemény példamutató, annál is inkább, mert - mint az utolsó oldalon .megtudjuk: „A lap minden alkotója, cikkírója és munkatársa honorárium nélkül, közösségi felajánlásban végezte munkáját.” Bozóky Éva Kézirat Argentínából A közelmúltban érdekes kézirattal gyarapodott az Evangélikus Országos Könyvtár állománya. A nyugati magyar szórványok egyháztörténet iránti szeretetének újabb megnyilvánulása ez a kis kötet. Idősebb olvasóink egyrésze talán még emlékszik dr. Vácz Elemérre, a nyíregyházi Luther-Szövetség egykori elnökére. Itt, hetilapunk hasábjain köszönjük meg neki, hogy új hazájában megírta az argentínai magyar protestáns szórvány történetének néhány fontos fejezetét. Nem ismertetem a kötet tartalmát, csupán a tárgyunkat képező két dolgozat címét idézem: „A Buenos Aires-i magyar református és evangélikus egyházi közösség (1949- 1953)”, valamint „Adatok az argentínai magyar evangélikus gyülekezetek történetéhez (1929-1945)”. Gyülekezeti emlékműsor anyaga és saját készítésű protestáns évforduló-naptár csatlakozik az argentínai szórványra vonatkozó részhez. Az utolsó dolgozat témája európai: „Lelkigondozói szolgálatom Olaszországban (1946-48)”. Az itteni menekülttáborokban végzett munkáját ismerteti benne a szerző. örülünk, hogy ez a kicsi, de pótolhatatlan kötet Fabriczy Olga tanárnő jóvoltából eljutott könyvtárunkba. Mányoki János Szégyen a szó’ ha nem igaz...
