Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1990-07-01 / 26. szám

Tudva vagy tudatlanul oly sok fájdalmat kell okoznunk másoknak, hogy minden egyes eset, amikor elkerülhetjük ezeket a cselekedeteket, amelyekre szinte ítélve vagyunk, \nyereséget jelent és napfényt hoz életünkbe. I Albert Schweitzer Evangélikus Éleim 55. ÉVFOLYAM 26. SZÁM 1990. JÚLIUS 1. SZENTHÁROMSÁG UTÁNI 3. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 8,50 Ft Pünkösd után és előtt! Közlemény a hitoktatásról Közhelyet mondok, ha így szólok: Hatalmas változáson megy át Európa s benne hazánk is! Szabadon választott képviselők, kormány... Új élet és új lehetőség népünk számára, de egyhá­zunk számára is. Újjáváló világunkban új lehetőségek nyílnak meg az egyház tevékenysége előtt: a szolgálatra! Kér­désünk: hogyan tudunk minden fel­adatunknak eleget tenni? Iskoláink problémája; a hitoktatás tárgyi és sze­mélyi problémái; új jogalkotás szüksé­ge. Zsinatra készülnünk! S még mi minden! Magam előtt látom a felada­tok sokaságát. Hogyan tudunk megfe­lelni, vagy inkább megbirkózni az egy­házra váró feladatokkal? - Néhány gondolatot hadd vessek papírra. A megoldás már nem az én nemzedé­kem dolga. Szeretném felhívni az olvasók ügyei­mét arra, hogy egyházunk megújhodá­sának a dolga nem strukturális, nem szervezeti kérdés! Ez ma nagyon diva­tos kifejezés - struktúra! Egyházunk élete semmivel sem lesz elevenebb, sem élőbb, sem jobb, ha a zsinat majd új törvényeket hoz! Egy régi mondat mo­toszkál a fejemben hetek óta. így hang­zik : „Az egyházjog az egyház lényegé­vel ellentétes"! Az egyház ugyanis első­sorban szeretet-közösség. Ezt a közös­séget a Szentlélek teremti. Kongregáció sanctorum. Onnan felülről való. A Krisztus teste. De ugyanakkor evilá­gi intézmény is. Ezt az intézményt - semmilyen intézményt! - nem lehet sze­retettel kormányozni, csak joggal, egy­házi törvénnyel! Aki ezt elfelejti - akár rajongásból, akár tudatlanságból, az elvéti az igazságot. Az egyházat a Szentlélek élteti. Ez így igaz! Az egy­házjog, a törvény ennek az életnek a formáit szabályozza, de nem agapéval, 1962 advent első vasárnapján szentelték föl Nürtingen Enzen­hardt fatemplomát. 28 év után a gyülekezet lélekszáma megnőtt, a templom kicsi lett. Új, nagyobb templom építését határozta el a gyülekezet. Amikor meghallották, hogy Piliscsabán konferenciák tar­tására alkalmas nagytermet is sze­retnénk építeni, egyházunknak ajándékozták a 170 m2 alapterüle­tű fatemplomot. A kérésük csupán az volt, a hús­vét utáni héten kezdjük meg a bon­tást és a hazaszállítást. Hét tagú brigádot szerveztem. A brigád tagjai voltak: Kendeh György lelkész, Nagyváti Pál pilis­csabai otthonunk vezetője, ifj. Csizmadia Pál rákospalotai má­sodfelügyelő és kedves felesége, Zsuzsa, valamint három ács és e sorok írója. Nem kellett hozzá egy hét, hogy a templomot lebontsuk - sokszor zuhogó esőben, fáradságot nem is­merve reggeltől estig dolgozott a brigád. A rengeteg faanyagot és cserepet pántolva, két pótkocsis Hungarocamionra raktuk és Pilis- csabára szállítottuk. hanem paragrafusokkal! Megvallom: megdöbbentett egy néhány lelkésztest- vémek - szerintem - minősíthetetlen megnyilatkozása világi lapokban (!) az egyház állapotáról, törvénytelen fel- sőbbségről és egyebekről! Belátom, hogy kormányzati vonatkozásban sok korlátozást kellett elviselnünk az el­múlt 40 esztendőben, de az egyház éle­tét ez alatt az idő alatt is a Szentlélek éltette. Prédikáltunk! S az ige nem tért vissza üresen! Van egyház! Ki meri ezt tagadni. Hogy egyes személyek - jóma­gam is - hátrányt szenvedtünk, az lehet kinek-kinek fájdalmas, de attól volt egyház. S ha majd a zsinati atyák úgy látják jól, hogy három püspök legyen - én nem látom értelmét - az egyház élete nem fog megújulni, ha csak vala­melyik reformálós testvér maga nem szeretne a püspöki székek valamelyiké­be beülni! Amiket körlevelekben olvas­tam az mélyen megszégyenített. Sem az agapé hangját, sem a Szentlélek hang­ját, sem az egyházjog hangját nem ve­hettem ki belőle. Nem váltott ki belő­lem mást? mint szégyenkezést! Az egyházjog és az egyház lényege összeférhetetlen! Ez sajnos így igaz. El­kerülhetetlen. Az is marad. De ha vala­ki új törvényekkel akar új életet terem­teni az evangélikus egyházban: na­gyon, nagyon téved ! Gondoljunk csak az első teljes zsinat törvényeinek 1L §»ára. „A magyaror­szági ág.hitv.ev. egyházban minden ha­talom az egyházközösségből ered”! A nép az egyházi hatalom birtokosa. Hatvanéves lelkészi, munkában eltöl­tött tapasztalataim arról győztek meg, hogy ezene az alapon az egyházat kor­mányozni nem lehet! Fiatal lelkész ko­romban' rányomta bélyegét az egyházi életre - a négy kerület életére - a turáni Családoknál laktunk, az ebé­dét és vacsorát Zsuzsa főzte, de nem hagytak segítség és finom falatok nélkül a gyülekezeti ta­gok sem. A gyülekezetben élő, hazánkból kitelepített svábok es­ténként tiszta magyarsággal éne­kelték velünk: „kislak áll a nagy Duna mentében, ó mi drága e la- kocska nékem...” Legtöbbjüket átok. Civakodás, széthúzás, hatalmi harc, személyeskedés... ésmégis volt egyház, mert bizonyára volt Szentlé­lek! 1936-ban novelláris zsinatot tar­tott az egyház. Vagyis nem egészen új törvényt hozott, csak kipótolt, javítga­tott. A 4. § a hatalom forrását úgy fogalmazza meg, hogy abból minden következett csak a gyülekezeti, népi ha­talom NEM. Mert olyasmire tette a hangsúlyt, ami a régi 11. §-ban nem volt hangsúlyos, ti. hogy ez a népi egy­házközségi hatalom úgy hatalom, aho­gyan a felsőbb kormányzati fokon megvalósul! Itt lehet manipulálni a „köz-akaratot”! Tették is! De arra is rájöttem, hogy attól sem lesz élőbb az egyházam élete, ha min­denki mást csinál, mint amit tud, ill. amire készült. Röviden: a lelkész végez­ze a maga hivatását sok-sok szorga­lommal, tanulással, hogy végezze „jól” (rite) az evangélium hirdetését és mind­azt, amire lelkészi esküje kötelezi. Mindehhez kéije naponként az Isten megelenevítő Szentleikét. Majd a Szentlélek „ott és amennyire akarja” a többit elvégzi. A felügyelő segítsen kor­mányozni, az énekes énekelni, az ifjú­sági vezető az ifjúság között serényked­ni. NEM hiszem, hogy egyházi életün­ket megújítja, ha a felügyelő prédikál, a hívő leány - miért éppen nő! - kollek- ta imádságot, vagy Miatyánkot imád­kozik, mikor ott a lelkész! Ki emlék­szik az úgynevezett „magasegyházi” mozgalomra? Éppen a svédek voltak leghíresebb mozgatói. Üresedő templo­maikat „pótlékokkal” igyekeztek meg­tölteni. Pedig c§ak egyet kellett volna az egyháznak tennie: a teológiákon embereket kiképezni, akik készek vol­tak volna a Szentlélekért térdenállva könyörögni, hogy elszellemiesített, Soroksárról fújta ki a keleti szél. A fatemplom anyaga jó állapotban van. Csak maga a cserép 120 000 Ft-ot ér. Ha egy-egy repedt volt köztük, újakkal pótolták. Lelemé­nyes szeretetük ölelt át, egy héten keresztül minket. Köszönjük Dehlinger lelkész­nek, hogy összehozott Schöllkopf nürtingeni lelkésszel és így mienk lehet ez a nagy ajándék. 120-150 fő befogadására lesz al­kalmas ez a fatemplom. Most az építészekre, gépészekre figyelünk és kérjük tegyenek meg mindent azért, hogy az építési engedély bir­tokában mielőbb felépülhessen a templom - nehogy a faanyag tönk­remenjen és méltatlanná váljunk az ajándékra. Jövő évben jönnek megnézni mi lett belőle és használ­juk-e. Addig is biztatok mindenkit, ve­gyük birtokba Piliscsabát konfe­renciák tartására, üdülésre, mert 35 fő részére a feltételek máris biz­tosítottak. Érdeklődni lehet: 2081 Piliscsa- ba Széchenyi u. 8. Béthel Otthon - Nagyváti Pál. üres prédikációk helyett azt tudják hir­detni, ami a feladatunk: az evangéliu­mot! Tudniok kellene a reformereknek is hogy semmiféle manipulációval, új törvénnyel, citerával és gitárral nem érnek el egyházújítást, mint - ismét mondom - helyes, jó igehirdetéssel és lelkipásztori munkával. Mindenek fe­lett a Szentlélek újjászülő, hitet mun­káló, Krisztus testét építő munkájával. Nagyszerű módszerváltással, új utak keresésével lehet mozgolódást kelteni az egyházban, de új életet aligha! Hűséges pásztorok kellenek elsősorban; nem törtetők és karrieristák. Hűség az út s nem a hőzöngés... Aki letette ez esküt szolgálatára, annak eszébe se jusson, hogy neki ki a püspöke, vagy ki az esperese és hogy ő kit méltóztat annak elismerni! Ez szerintem megengedhetet­len! Akkor vonuljon ki az egyházi szol­gálatból. Emlékeztetek egy cicerói mondásra, amely így hangzott: a köz­társaság üdve a legfőbb törvény”. Ne­künk ma szerintem ez így törvény: az egyház üdve nekünk a legfőbb törvény! Kell az agapé, kell az új korszerű tör­vény; kell a lelkies, szeretet ben folyó kormányzás, de kell a rend és aki ezt nem érti, az valami lényegest felejt el! Pünkösd után vagyunk. De ugyan­akkor pünkösd előtt is vagyunk. A Szentlélek őrizte meg gyülekezetein­ket az elmúlt 40 év alatt és a Szentlélek fogja megújítani egyházunkat, ha: kér­jük! Vegyük azért ajkunkra minden na­pon a régi himnuszt: Jövel Szentlélek Úristen! Ott és akkor amikor az egyház Urának tetszik, meg is kapjuk. Még új zsinat nélkül is! S ha majd egyénileg is túl leszünk a pünkösdön, akkor lesz megújulásunk! Június 12-én, az Üllői úti szék­házban tartotta ülését az Országos Presbitérium. A megszokott rend­ben lefolyt ülés egyházunk életé­nek folyó kérdéseiről hallgatott je­lentéseket és megtárgyalta azokat. Dr. Frenkl Róbert országos fel­ügyelő rövid, tömör jelentése szólt a hitoktatás ügyéről - megjegyez­ve, hogy bár a döntés „pozitív vol­ta nem vonható kétségbe, mégis a gyors változást jellemzi, hogy ró­lunk, nélkülünk döntöttek.” Belső dolgainkról megállapította, hogy március vége óta „az egyházi és egyházkerületi elnökségek megújí­tása teljessé vált. Ismeretes, hogy az új magyar kormány 120 napot kért programja, tevékenysége ki­alakítására. Az új egyházi vezetés, amely lényegében márciusban állt össze, még jóformán egy hetet sem kapott, máris az egyházi szélsősé­gek támadásait kellett tolerálja.” A zsinati előkészületekről azt mondta, hogy nemcsak a szakmai kérdések jó előkészítésén kell mun­kálkodni, de szükséges „bizonyos konszenzus kialakulása a külön­böző egyházi csoportok, irányza­tok között.” Dr. Harmati Béla püspöki jelen­tésében szólt egyházi múltunk fel­dolgozásának kérdéseiről két nem régi eseménnyel kapcsolatban. Az Egyezmény felbontása magával hozta törvénykönyvünk deregulá­ciójának kérdését. Ez a jogi munka Dr. Andrásfalvy Bertalan műve­lődési és közoktatási miniszter 1990. június 15-én fogadta Dr. Harmati Bélát, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspö­két, aki a Magyar Katolikus Egy­ház, a Magyarországi Református Egyház, a Magyarországi Baptista Egyház, a Magyar Ortodox Egy­ház, a Magyar Methodista Egy­ház, a Magyar Unitárius Egyház vezetőinek a megbízásából is a hi­toktatás elvi kérdéseiről kívánt tárgyalni. A tanácskozáson az alábbiakról állapodtak meg:- A vallásoktatás, a hittanórá­kon való részvétel, az alap- és kö­zépfokú oktatási intézményekben nem kötelező, hanem szabadon választható, fakultatív tantárgy.- A tanulók hittanoktatásra az iskolában vagy azoknál a lelké­szeknél (lelkészségen, plébánián je­lentkezhetnek, akik (vagy ahon­nan) a hitoktatást vállalják.-Az 1990/91. tanévre a hitta­noktatásra való jelentkezés határi­deje: 1990. július 31-e. Pótjelentke­zésre 1990. szeptember 7-ig van le­hetőség.- A hittanórák fakultációs óráknak számítanak, a hitoktatók a tantestület tagjainak. Évfolya­monként és vallásonként heti egy vagy két óra fordítható hitoktatás­ra, az órák az érdekeltek egyetérté­sével összevonhatók és közismereti tantárgynak tekintendők.- Hitoktatást az tarthat, aki hit- tudományi egyetemen, hittudomá­nyi főiskolán szerzett oklevéllel folyamatban van. Az Ünnepélyes Nyilatkozatot pedig „az időköz­ben történt események hatályon kívül helyezték.” A másik esemény az Ordass- ügyben hozott állami határozat és annak kapcsán a Déli Kerület presbitériumának felteijesztése, melyek alapján az ügyet végre le­zárhatjuk. Hozzáfűzte, hogy „meg kell vizsgálnunk azt, kik kerülnek be abba a sorba, akik Ordass püs­pökkel együtt elmozdításra vagy áthelyezésre kerültek”. A két kerü­let vezető testületéinek nyilatkoza­taira rámutatva (lapunk pünkösdi számában jelentek meg) így foly­tatta, ezek „azt is jelentették, hogy egyházkormányzási testületeink a múlt hibáinak és bűneinek bevallá­sával együtt Isten kegyelmében bízva kijelölték a jövő irányát is számunkra.” A jelentés foglalkozott az egyhá­zaknak a kormányprogramra adott nyilatkozatával is, hangsú­lyozva a kormánnyal való tárgya­lások szükségességét és az egyhá­zak és vallásfelekezetek elválaszt- hatatlanságát a magyar néptől. Ugyanakkor szólt azokról a terü­letekről, melyek iránt „különös fe­lelősséget érzünk.” A püspöki jelentés is szólt az egyházunkban meglévő belső fe­szültségekről. „Ellenzéki körök és személyek részéről törvényességi és bírósági óvásokat jelentettek be vagy hitoktatói képesítéssel, de minden esetben az illetékes egyházi főhatóság vallásoktatásra jogosító igazolásával rendelkeznek.- Minden tantestület felelős azért, hogy a hitoktatás semmiféle hátrányos megkülönböztetéssel ne járjon sem az arra járókra, sem azokra, akik nem kívánják láto­gatni ezeket az órákat.- A tanuló a tantárgy tanulását abbahagyhatja (kiskorú gyermek esetében a szülő vagy gyámja bele­egyezésével ezt a szándékát annál kell bejelentenie, aki az oktatást végzi.- A tanuló év végi bizonyítvá­nyában a vallás megjelölése nélkül fel kell tüntetni, hogy vallásokta­tásban vett részt. A teljesítményt értékelni nem kell.- A hitoktatás számára az okta­tási intézmény biztosít megfelelő helyiséget. Amennyiben az oktatás érdeke kívánja, a hitoktatás az is­kolán kívül is történhet.- A hittanórákat a hitoktató és az iskola vezetője között létrejött megállapodás szerint kell megtar­tani.- A hitoktatás szakmai felügye­letét az illetékes egyházi hatóság látja el.- A hitoktatással kapcsolatos anyagi feltételekről az intézmény- fenntartóknak kell gondoskodniok.- A hitoktatást végzők bérét, akár óraadóként, akár teljes óra­számúként látják el, az iskolának kell biztosítania. Akkor is így kell eljárni, ha a hitoktatás nem az is­kolában történik.- Távlatokban lesz megoldható, hogy a felekezeti hitoktatásban részt venni nem kívánók olyan is­mereteket kaphassanak, amelyek az emberi lét nagy kérdéseit, az erkölcsi értékeket, a társas élet kö­telező szabályait ölelik fel.- A hitoktatással kapcsolatban közlemény jelent meg a Művelődési Közlöny 11. számában, s további közlemény jelenik meg a 12. szám­ban. A parlament ülésén elhangzott interpellációra adott válaszában is hasonlóan vélekedett a művelődési és közoktatási miniszter. püspöki és főtitkári nyugdíjazá­sok, püspöki és felügyelői válasz­tások dolgában.” Ide tartoznak azok a tüntetések, melyek a teoló­giai hallgatók körében folytak, a gimnáziumban egyes diákok és szülők részéről megnyilvánult elé­gedetlenség kifejezése. Ezek még nem lezárt ügyek, folyik átgondo­lásuk, vizsgálatuk. A legfontosabb része a jelentés­nek a hitoktatással foglalkozott. A jövő tanévben várható a hitok­tatásra jelentkezők számának gya­rapodása. Nekünk most azzal kell törődnünk, hogy miképpen látjuk el a csoportok hitoktatását. Meg kell keresni azokat, akik vállalják a hitoktatást és - mivel az állam ragaszkodik hozzá - ki kell képez­nünk, hivatalos egyházi megbízást kell adnunk számukra. A jelentéseket követő megtár­gyalásból az a közös vélemény for­málódott, hogy ki kell dolgozni a hitoktatóképzés tervét. A tervsze­rűen folyó zsinati előkészületeket tovább kell folytatni és ki kell ter­jeszteni minden szolgálatunkra, te­vékenységünkre. Földek vissza­igényléséről még nincsen szó, ez ügyben még törvény sem született. A késő délután végződött ülés az egyes osztályok jelentéseit is meg­tárgyalta és a jövő tanévben már négyosztályossá bővülő intézet ta­nári karába új tanárokat válasz­tott, ill. állásukban megerősített. Bolla Árpád Ix.'lla Mf|n>0 Utazott a templom hoto. Wilhelm Doll Ülést tartott az Országos Presbitérium HITOKTATÓKAT KERESÜNK Az 1990/91. tanévben a megnövekedett létszámú iskolai és gyülekezeti hitok­tatási csoportok ellátására egyházunk hitokatókat keres. Elsősorban pedagó­gus végzettséggel vagy gyülekezeti gyermekbibliakör-vezetói gyakorlattal ren­delkezők jelentkezését várjuk. 1990. augusztusában és a tanév alatt folyama­tosan hitoktatói tanfolyamokat és levelező hitoktatói képzést indítunk, a jelentkezők számához és előképzettségéhez igazítva a csoportokat. Jelentkez­ni lehet az illetékes esperesi illetve lelkészi hivatalokban.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents