Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1989-05-21 / 21. szám

Evangélikus Élet 1989. május 21. n GYERMEKEKNEK Képes bibliai rejtvények Kedves Gyerekek! Néhány héten keresztül tréfás raj­zokat közlünk ezen a helyen. Cé­lunk azonban nemcsak a szóra­koztatás, hanem a bibliai ismere­tek játékos bővítése, összesen 17 rajz jelenik meg, az alattuk álló kérdésekre akkor tudtok felelni, ha ráismertek az egyes történetekre - ezeket érdemes akár szülői vagy lelkészi segítséggel fellapozni. A játékhoz jó kedvet, ötleteket és kitartást kívánunk. A kérdésekre adott válaszokat az utolsó, 17. rajz megjelenése után, tehát össze­gyűjtve küldjétek majd be a követ­kező címre: Evangélikus Élet, Gyermekrovat, 1088 Budapest, Puskin u. 12. A helyes megfejtést beküldők között könyvet sorso­lunk ki. Jó játékot, jó tanulást, sok sikert kívánunk! EGY MEGHIÚSULT MERÉNYLET Válaszd ki, hogy melyik eszköz segítségével sikerül elmenekülni a me­rénylők elől? Kinek kell ilyen módon menekülnie? Hol olvashatunk erről az izgalmas történetről? „BOLONDOK HÁZA”? Mintha megzavarodott embereket látnánk a fenti képeken. Pedig csak megdöbbentő és meghökkentő jézusi mondásokat ábrázolnak. Melyek ezek az igék? Hol olvashatjuk a Bibliában? A "V VASÁRNAP IGÉJE 2Móz 33,18-23 A TITKOK TITKA Sok titokzatos dolog történik' körülöttünk a világban, számtalan titok megfejtésén fáradozik ma is sok tudós az emberiség élete érdekében. A mai vasárnap igéjében Isten is a maga titokzatosságában áll előttünk. Három személyben - Atya, Fiú, Szentlélek - jelenik meg, mégis Ő az örökkévaló, egy igaz Isten. Sokan próbálták már megmagyarázni Isten eme titkát, habár ez teljességgel lehetetlen. Mégis az 0 titok­zatosságából ma is - hit által - megérthetünk valamit. „Mutasd meg nékem dicsőségedet!" - kéri az Urat Mózes, mai igénk alapján. Mózes az, aki földi élete során, földi halandóként nagyon közel került az élő Istenhez. „A Sinai- hegy egészen füstbe borult, mert leszállt rá tűzben az Űr... Mózes beszélt, és Isten mennydörgésben felelt neki. Leszállt tehát az Úr a Sínai-hegyre, a hegy csúcsára, és fölhívta az Úr Mózest a hegy csúcsára, Mózes pedig fölment." (2Móz 19,18-20) De Mózes még ennél is többet akar... Istent akarja színről-színre látni. Nekünk is sokszor kevés az, amit már megtapasztaltunk nyilvánvalóan az ő hatalmas erejéből. Ő az, aki világégéseken át hordozta népét, Ő az, aki ma is körülvesz bennünket hűséges szeretetével. Mi mégis többre vágyunk. Azt kívánnánk tőle, hogy dicsőségével úgy ragyogja be a világot, hogy senkinek ne lehessenek kétségei felőle. Pedig ismerjük Jézus szavait: „Más jel nem adatik..." Mégis szeret­nénk látni a csodát, a mennyei jelt, még akkor is, ha jól tudjuk: ember nem láthatja Istent úgy, hogy életben maradjon (20. vers). Isten viszont mindent megtesz, amit csak lehet, Mózesért, de érettünk is. Sokszor, még lehetetlen kéréseinket is teljesíti. „Van itt hely nálam, állj a kősziklára!" - ezekkel a szavakkal szólítja Mózest maga mellé az Úr! Az Úrnál van hely Mózes­nek, de van a te számodra is. Jézus mondta mennybemenetele előtt: „Elmegyek, hogy helyet készítsek számotokra... Az én Atyám házában sok lakóhely van." Eszembe jut egy gyermek­ének, amit kb. 6 éves koromban tanulhattam szüleimtől: „Egy kis hely van a Mennyben, tenéked, énnékem, akarod-e helye­det, jöjj és térjél meg!” Már akkor elhangzott felém a haza­hívó szó... „Van itt hely nálam, állj a kősziklára!” - bátorít minket Isten igéje. Vajon Testvérem, Te ráálltál-e már a Kő­sziklára? Lehet, hogy most azt mondod, hogy már öt, vagy tíz, vagy ötven éve jársz templomba, hogyan lehet ilyen kér­dést feltenni? Mégis, hadd kérdezzem meg újra: ráálltál-e már a Kősziklára? Oda tetted-e egész életedet Isten kezébe, testi­lelki nyomorúságaiddal, betegségeiddel, bűneiddel együtt? Átformálhatta-e már a Kőszikla Jézus Krisztus gondolatai­dat, érzéseidet, egész szívedet? Ha igen, akkor boldogan vall­hatod, hogy az a Kőszikla, ott az Istennél, maga Jézus Krisz­tus, csak altala maradhatunk életben az Isten közelében. Pál apostol is erről a Kőszikláról beszél a pusztai vándorlás ese­ményeit taglalva. . .mindnyájan ugyanazt a lelki italt itták, mert a lelki kősziklából ittak, amely velük ment. Az a Kőszikla pedig a Krisztus volt." (lKor 10,4) Ennek a Kősziklának - igénk szerint - van egy hasadéka is, ahová állítja az Úr Mózest, amikor elvonul előtte isteni dicsőségével. Nyilvánvalóan ez a hasadék a legbiztonságo­sabb hely abban a pillanatban. Ma is adva van ez a biztonsá­gos hely, az a „menedék” mindannyiunk számára, ma is áll a Golgotái Kereszt, és ott, Jézusnál ma is nyugalmat találha­tunk. A legnagyobb titok - maga Isten -^Jézusban kezd oldódni számunkra Szentháromság ünnepén. És az Úrnak ez a kijelen­tése sem olyan titokzatos már: „Kegyelmezek, akinek kegyel­mezek, és irgalmazok, akinek irgalmazok.” Jézus kereszthalá­láért van számunkra kegyelem bőségesen. Deme Zoltán IMÁDKOZZUNK Mennyei Atyám! Mutasd meg nékem a Te dicsőségedet, az Úr Jézus Krisztust, a Te Szentlelked által! Ámen. „írok nektek,ifjak...” ELHALT MAG (Lapunkban nemrég hírt adtunk arról, hogy az ökumenikus Tanács kiadá­sában ifjúsági énekfüzet készül. Mai számunkban előzetesként Lázár Atti­la egy dalát közöljük a szerző ajánló soraival. Ha fiatal olvasóink tetszését megnyeri ez a forma - a visszajelzéseket a szerkesztőség címén várjuk -, akkor ezt a következő hetekben újabbak követhetik. Azért is közöljük örömmel Lázár Attila alábbi dalát, mert meggyőződésünk, hogy igencsak hullámzó színvonalú ifjúsági énekkincsünket ez a fajta elmélyült szöveg és színvonalas zene csak gazdagíthatja, a gitárosokat és énekszerzőket na­gyobb igényességre ösztönözheti. Az alábbi ének, akár az újságból kivágva, gazdagíthatja meglevő gyűjteményeinket. F. T. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy átadhatok egy dalcsokrot életem Krisztusra tekintő 14 évé­nek termékéből. Amellett nagy öröm is, amely abból a reménység­ből táplálkozik, hogy az Úr Jézus Krisztustól küldött ajándék ilyen módon is eljuthat a címzetthez: a gyülekezethez, hogy az épülést szolgálja. Kiknek ajánlom e dalokat? Azoknak az ének-zeneszerető ke­resztyéneknek, akik a sikerorien­tált gondolkodásmóddal egyre in­kább átszövődni látszó keresztyén- ségben készek lemondani a maguk dicsőségkereséséről;- akik az önmagát megüresítő, a sikert visszautasító Jézus példája nyomán egyedül az élő Isten dicső­ségét keresik és hirdetik;- akik Istentől kapott ajándék­nak és feladatnak tudják tekinteni kultúránkat, és éppen ezért a „szel­lemi import” józan mértéktartásá­val a „hazain” munkálkodva kí­vánnak Istennek hálát adni;- akik komolyan veszik az „ó” és az „új” egységét: azt ti., hogy minden régi érték - ha igazán ér­ték - nyitott a jövő felé, s az új érték tovább nemesíti a régit. Legyen tehát Istené a dicsőség. Lázár Attila tempo f Dmaj7 —w I. A mennynek dl-cső - lé-gát el - hagy ad U-ram, t I „ . , D f , , JJ J.4I J 1 iNiifi j j ^ w T&ré-kény cm-ber let-tél, hogy megmenthess U-rsm. ön-ként szab*• dón jár-tad az a-14 • zat út - ja-It, A Bmaj7 C G _________H-p I2.p . É s er- tunk vil-lal - tad a kereszt Ícín-ja • it 1 -it l® . » 0rnmf H yir fúr 1 * viJ ‘I 2. El-Kalt a nta|, da mad-dd nem marad, ^ ■ . « CJÜ' o He-lyé-ben száz új mag fa-kad. t I' M MII I I M JU'ljnflJ I Ur Jé - zus meghalt ér-tem, né-ha még magam som ér - tcm . »máj’ C C Ül» Eí &1 idLJádk J Jj,: I + + -a 1 Azt hogy ml - ért szeret így en - gém. közjáték f ti. Dmaj7 fr- í— —w 3. Egy lé-pést se mehet-tem vol-na f«-léd Is - ce-ftem, F—' t. f­C* 1 n 1.—T­D V É 1 Ha Jé- zus ~ vé re meg nem mos en • gém. F C G C \ tí~i t m i iri . -i y ff a — ! fi i i'i 4 1 De FI-ad vé - re i - rin nem ér - zem ma - gam mír ir - vén, I C G D T 1 ■ ■ p lé Mert A-tyim let - tél Is - te-nem. „CSAK A SZELÍDEK ÖRÖKLIK A FÖLDET” f Köszöntjük a 70 éves Jánosy Istvánt Jánosy István „Nem akartam költő lenni, ugyanakkor szorgalmasan jegyez­tem álmaimat, olykor versben is, minthogy a verses fogalmazás sok­kal könnyebben ment, mint a pró- za” - így emlékezik a kezdetekre a költő, és ebben az emlékezésben ott van az álmok szerepének fon­tossága. Ha közelebb akarunk ke­rülni Jánosy István verseihez, ak­kor innen kell elindulnunk. Segít, mert sokszor leírja egy-egy versé­nek alapélményét, álmát is. Mond­hatjuk azt, hogy verseire az önélet­rajzi szürrealizmus a jellemző. Gyermekkorára emlékezve ezt ír­ja: „Minden nagy költői ösztön­zést gyermekkoromtól kaptam. Mindenekelőtt az alázatos figye­lést álmaimra.” Majd később egyik versében így fogalmaz: „Ma már csak álmaimban jön fel az alakta­lan mély rémület.” A háború bor­zalmas élményei mellett a költő önmaga belső démonjaival való küzdelmét fogalmazza versbe. De jelen van gondolkodásában Platón ideatana is. Erről így ír: „Vannak ideák, melyek valami csodálatos eksztázisban hirtelen földerengenek, és ennek nyomán egyszerre egész mássá lettünk mi magunk és így vagy úgy mássá lesz majd az emberiség is.” Ezért, „ha valami tökéletest akarunk, hogy az általunk megálmodott világ való­suljon: kellenek ideák!” Az emberi lét titkát kutató költő segítségül Junghoz fordul. Költé­szetében végigkísér mindaz, ami G. G. Jung szerint a kollektív tu­dattalanban sűrűsödik össze: az emberi faj ősi tapasztalásai, az ősi szimbólumok, az archetypusok. Ezek főként a művészetekben ér­hetők utol. Ugyanakkor az egyén, az én, újra és újra szembekerül ve­lük. Jánosy is kifejti ezt egyik pél­daképéről, Arany, Jánosról szóló tanulmányában. ír verset Föld­anya címen, aki a nő számára saját nemének ősalakja. „Őt ma is tisz­teljük: ki így, ki amúgy, mikor azt mondjuk a lánynak: „imádlak”, s kicsinyünknek este: aludj.” Kuko­rica istennő című versében így fol- galmazza meg a minden kor kultú­rájában meglévő áldozatot: Fölépült egy vár - lány falazva benne. Lön a Honfoglalás - Álmos lel­ke árán. Bontódott az atom - Curiené lelke benne. i Megszűnt a testvérharc - Gan­dhi orv halálán. E meghatározó gondolatrend­szerek mellett Jánosy Istvánra a nyitottság jellemző. A kiváló, sok­oldalú műfordító számára nem „gályamunka” a fordítás. A szer­zők között Platón és Aiszkhülosz éppen úgy megtalálható, mint a japán Csusigura vagy az indiai Ra- majana és Mahábharata fordítása. De ott van Milton Elveszett para­dicsoma is. Ugyanakkor fordított Jeszenyint, Dylan Thomast, beat- költőket, és folytathatnám tovább a sort. Á 70 éves költőben egyik legjelentősebb műfordítónkat is köszöntjük. Mégis amennyire tág világlátasú Jánosy István, annyira ragaszkodik ahhoz a tájhoz ahol él, vagy ahová a múlt köti. Mint például Kemenesaljához, Berzse­nyi drága földjéhez, az ősök ottho­nához és temetőjéhez, ahová újra és újra visszatér, „Apám szülőföld­je, benned éltem át / ifjúságom leg­kékebb nyarait.” És azután így ír: „Szelíden húz a Marcal-menti táj I Füzek fájdalmát szél szívembe írja.” (Magasi) Ugyanakkor nemcsak a táj, de Berzsenyi Dániel sztoicizmusa is hat költészetére. Ugyanígy kötő­dik Gyenesdiáshoz, a Balatonhoz is. A filozófiai-pszichológiai hatá­sok mellett legfontosabb számára, hogy Krisztus etikáját, a szeretet szelídségének botrányát képviselje életével, műveivel. Berzsenyi Jano- sits Lászlótól búcsúzva írta: „Döntse össze háború, pusztulás: / a szelídek öröklik e Földet.” (A magasi temetőben) Jánosy István soha nem volt „udvari költő”. Nem volt reklá­mozott, divatoktól fölkapott poé­ta. Nagysága azonban éppen eb­ben van! Ha vesszük a fáradságot, hogy megértsük őt, izgalmas szel­lemi kalandban és megtisztító él­ményben is részünk lesz. Most, amikor a 70 éves klasszi­ka-filológust, teológust, poéta doc- tust köszöntjük, életére tekintve, műveit olvasva Pál apostol sora jut eszembe: „Kívül harcok, belül félel­mek”, de Isten megsegít. És ebben a segítségben a mindenkori megúju­lást jelentő erő van. Kívánjuk, hogy Jánosy István még sokáig érezhesse közöttünk Istennek naponként megújuló, megújító kegyelmét. Nagy László PRO DOMO Életemet nem én alkottam, csak részleteit cizeláltam. De a lényeget a csillagokban, s a dallamokban készen találtam. Kacsalábon forgó alkonyban bolyongtam ködsipkába vonva. Ezercsillagos kirakatban mint óriás alvóbabát leltem meg lelkem jócsillagát. És költő sem akartam lenni. Nem győztem, e kórtól menekülni. Verseimet sem én írtam: ők írtak engem álmaimban. Életemet nem én bírtam, egy titokzatos kéz írta: pörgette mint búgócsigát, hogy tanítva, játszva, sírva, dalolva a tévelygések bújócskáin át munkálja Sarastro otthonát. (Megjelent a költő A nagy kaszás c. kötetében.) v________________________ ________________________)

Next

/
Thumbnails
Contents