Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1989-05-14 / 20. szám

EX ÍX.O pr *ar a Ev angélikus Élet 1989. május 14. Nagytarcsai templomunk szárnyas oltárának pünkösdi ábrázolása Lelkipásztor volt. Hazánkban elég ritka a szárnyas oltár. Evangélikus templomban alig találunk. Luther az oltárképe­ket a „Biblia pauperum” eszközei­nek tekintette és meghagyta. Evan­gélikus vonatkozásban is érvénye­sült ez a történelem folyamán. Az 1538-ban evangélikussá lett Bártfa templomában két részletben 150 éven át értékes úrvacsorái ábrázo­lás is megmaradt. (Később a kassai dómba került, ahol egyébként 48 kép ékítette a főoltárt...) A witten­bergi városi templom oltárának ta­lán ilyen elhelyezése miatt kevésbé ismert és fotózott az „Igaz és ha­mis szőlőmunkások” képe. A tárcsái szárnyas , oltár első kompozíciója Révész István hősi halált halt lelkész és Csipkay Zol­tán festő-rajztanár- üdvtörténeti, Rm 4,25 értelmében: Krisztus meghalt bűneinkért és feltámadt megizgazulásunkra. Mint ilyen, a „nyomorultak reménysége”. Nem tudunk arról, hogy lenne ilyen szárnyas oltár egyházunkban (hacsak nem egy-két, szórvány- iskolateremben használt „hordoz­ható” alkalmatosság. De talán vi­lágszerte párját ritkítja a tengelye körül megfordítható kettős szár­nyas oltár. Az említett első „üdtör- téneti”, feltámadási kompozíció kiegészítéseként inkább „egyház­történeti” a második. Az egyház- történet kezdetét jelentő pünkösdi kép szárnyai az egyház reformá­ciói megújulását jelzik egy új pün­kösdben. Természetesen -végered­ményben mindkét oltárfél egy­szersmind üdvörténeti és egyház­történeti is: Isten a történelemben cselekszik - és mindent üdvössé­günkre. A tárcsái oltárkompozí­ciókban mint egy szent dráma, évenként lejátszódik az egész egy­házi ünnepkör. Nem valamilyen szentnek az oltárba épített „erek­lyéje”, hanem az igei üzenet adja meg értelmét. Luther szerint: „mi­vel az oltár rendeltetése, hogy arról kapjuk az úrvacsora szentségét, semmi más kép nem találóbb rajta, mint az úrvacsora. Tehát liturgikai jelentőségű feladata is van. Isten akarja, hogy a szemek is dicsérjék és hálálják Istent...” Ez alkalommal közelebbről is­meretetjük a második, „egyháztör­téneti” kompozíció középső, pün­kösdi képét. A szárnyakkal együtt Tichy Kálmán festőművész készí­tette a lelkésszel való értekezés alapján 1959-ben. Érdekessége, hogy amidőn a lelkész két bibliai­teológiai megoldás közötti válasz­tást ajánlott, a festő szinte megin- dultan kérte a megvalósított té­mát: „Maradjanak a szigetek, ma­radjanak a szigetek...!” A középső nagy oltárkép - figyelmet el nem terelő sima hársfa keretben - az egyház születésnap­ja, Pünkösd. A felhők, melyek a mennybe ment Urat eltakarták, most hirtelen felszakadnak az Ál­tala megígért Szentlélek jövetelé­ben. A galamb és a 12 lángnyelv egységét jelzik a halvány összekötő vonalak a pünkösdi történés dina­mizmusában. Az aszimmetrikus lángnyelvek („filioque”) jelzik, hogy az Atyától és Fiútól eredő Lélek tüze megítél és emberi nyel­ven szól „minden népnek a maga nyelvén”. A nagy világtengeren a „szige­tek” várnak tanításra (Ézs. 5,5). Egészen különleges a Bibliában a „szigetek teológiája”. Nem is csak tanításra várnak a szigetek, hanem magára a Tanítóra, Messiásra (60, 9.) (A továbbiakban nem írjuk ki az íráshelyeket, csak az üzenetü­ket.) Egy nagy adventi várakozás­ban bűneikben elszigetelődött és elszigetelt egyesek, népek, egyhá­zak, az emberiség, a „temérdek porszemnyi sziget” vár a nagy örö­möt jelentő Valakire. Aki küldi Szentleikét, hogy hirdessék a bűn­törlő evangéliumot olyanok, akik már megtapasztálták a szabadí- tást. Menjenek távoli országokba is (misszió) 12-sziget 12 apostolt jelentő alakja szemmel láthatólag nagy buzgósággal kér, int, hívogat az Égyház látomásszerű hajójába. Ennek vitorláját a világ szele elle­nében a Szentlélek viszi. Árboca a Kereszt. A hallgatóság a korabeli öltözetű hallgatóktól a későbbi né­pek különféle öltözetű (pl. az ösz- szes erdélyi népviselet) tagjain át a missziói színesbőrűekig, a modern világ emberéig hallja, amint szól­ják „Isten nagyságos dolgait”. Az oltáron lévő Megfeszítettre mutat­nak. Vannak figyelmesen hallga­tók, egykedvűek, távozni készülők és már maguk is misszionáriussá váló hívogatok. Az egyik szigpt la­kói pl. nagytarcsai népviseletükkel jelzik a mai gyülekezeteket. A má­sik sziget apostola pedig a Refor­mációra utalva éppen „Luther- kabátos”. Az egyik igehirdető szent lángolás pátoszában beszél, míg a másik békességet hirdet a feloldozás áldó mozdulatában. A Szentlélek világosságában fel­szakadó felhők a messze távolban a végítélet sötét felhőibe „alko­nyodnak” azok számára, akiket bűneik örökre felhőként elválasz­tanak (Ézs 59,2) Istentől... Győri János 15 évvel ezelőtt, 1974. május 14-én hunyt el döbbenetesen váratlanul dr. Kékén András, Deák téri lelkész. Még két évforuló teszi nem­csak időszerűvé, hanem - vé­lem - kötelezővé emlékezésün­ket. 1909-ben született, idén len­ne 80 éves és 1949 áprilisában, valóban ereje teljében, 40 éves korában parancsolta le az álla­mi és a neki engedelmeskedő egyházi önkény a szószékről, hogy oda csak 1956. október 7-én térhessen vissza. Némaság (1949), internálás (1950), kényszerű kiválás a szolgálatból (1951), nehéz évek segédmunkási indulástól alkal­mazotti „karrierig” (1951-56), majd rehabilitáció (1956). Hódmezővásárhelyi lelkész­ként már országos hírre tett szert, 32 éves korában lett a Deák téren az ország templo­mának a papja. Igehirdetései nemcsak a gyülekezet, nemcsak az evangélikus egyház tagjait vonzották a templomba. Jel­lemző, hogy egyes bírálói ige­hirdetése hallatlanul magas formai színvonalát vetették a szemére, mondván, hogy az már megnehezíti a kétségkívül tiszta evangéliumi tartalom ér­vényesülését. Néhány éve ki­adott igehirdetéseiből, amelyek gyorsírói munka alapján ma­radtak meg számunkra, ki-ki véleményt alkothat e vitában. Több lelkésztől hallottam, hogy a „régi” igehirdetések ma is időszerű tartalmat közvetíte­nek. Mindenesetre a ma igehir­detői számára is követendő pél­da igényessége, elmélyülése, időráfordítása, alázata, ame­lyek felkészülését jellemezték. Bár a legtöbben érthetően mint nagy igehirdetőre emlé­keznek rá, mégis, ha az értékes emberek jellemzésekor örök gondot okozó döntés elé kerü­lök, sok értéke közül mit tartok a leglényegesebbnek, azt vála­szolom : lelkipásztor volt, a szó teljes értelmében. Karizmája volt a hihetetlenül türelmes sze­retet, amely elesettektől a ha­talmasokig mindenkit megra­gadott. Igen, a hatalmasok is igényelték társaságát, mégis az elesettekhez volt igazán közel. Soha nem beszélt az árvákért és a háborúban üldözöttekért végzett, gyakran életmentő munkájáról. Gyerekbibliakörös voltam, amikor lelkészem lett. Azok közé tartozom, akiknek máso­dik édesapja, példaképe volt. Legközelebb meghurcoltatása éveiben kerülhettem hozzá. Hűsége az Úristenhez, egyhá­zához, püspökéhez, keresztvál­lalása, ugyanakkor töretlen hi­te, bölcs derűje életre szólóan meghatározta gondolkodáso­mat. 1957-ben élmény volt irányí­tásával dolgozni az Evangéli­kus Élet szerkesztőbizottságá­ban. Talán nem elég világos a mai fiataloknak, miért állították félre, miért internálták, távolí­tották el az egyházból 1949 után. Mert olyan exponált posztot töltött be a Deák téren Ordass Lajos püspök mellett, ahol és akkor nem volt harma­dik út. Nem kívánta a szenve­dést, egészséges ember volt, szolgálni szeretett volna. Mégis természetes módon vállalta a keresztet. Annál nagyobb örömmel szolgált ismét 1956 után, egé­szen 1974-ig, gyakran ugyan­csak nehéz időben. Bizonyos, hogy váratlan, pontosan soha nem tisztázott, vérkeringési za­varral kapcsolatos halálában a nagy önfegyelemmel megélt sú­lyos évek is szerepet játszottak. Égyháztörténészeink adóssága - de gondolom, a teológusok számára is van teendő - Kékén András életművének, jelentősé­gének feldolgozása. Soraimmal az emlékezésen túl erre is szeret­tem volna a figyelmet felhívni. Frenkl Róbert s; Hármas jelölés az Országos Presbitériumban Sok munka vár ránk! Üj kihívások egyházunk előtt! A jelenlegi infrastruktúrák recseg­nek egyházunkban! Gimnáziumunk várja az ősszel a diákokat hazánk minden gyülekezetéből! Helyet és lehetőséget kell biztosítani az Isten ismeretére és szeretetére vágyakozó fiatalok „száipátú!. Nem lankadhat szeretetünk és áldozatkészségünk, amikor hazánkba Erdélyből ottho­nukból elűzöttek, éhezők és köny- nyezők jönnek! Hálásak vagyunk Istennek, hogy egyházunk anyagi szükségletét testvéreink szeretetén, áldozatkészségén keresztül biztosí­totta ! Az új kihívások még több sze- retetre, áldozatra szólítanak! Dia- kóniai otthonaink bővülnek, de munkás kezekre, szolgáló életekre várnak! Negyven év után titkos sza­vazás személyi kérdésben! Mondatok, amik elhangzottak 1989. április 12-én az Országos Presbitérium ülésén. Nem volt idő az elbóbiskolásra! Bőven volt lehe­tőség, hogy mindenki egyházunk szolgálatának bővítéséért, jobbá tételéért elmondja véleményét, ki­fejtse elképzelését. Isten iránti hálával és jövőbe te­kintő reménységgel állapította meg a presbitérium, hogy hazánk és egyházunk gyökeres változás idő­szakában él. Új Alkotmány szüle­tik, amelynek kiindulópontja: az egyetemes emberi jogok. Dr. Nagy Gyula püspök-elnök szólt arról, hggy; egyházunk is eljuttatta véle­ményét a kormányhoz az új lelki- ismereti és vallásszabadságról szó­ló törvénytervezettel kapcsolat­ban. Az új törvény biztosítja majd a vallásos hit és világnézet teljes sza­badságát. Az egyházak autonó­miáját. A hit megvallását és kor­látlan terjesztését. Oktatói és neve­lőintézetek felállítását. A vallás szabad gyakorlását állami intéz­ményekben 'is, pl. kórházakban, börtönökben, nevelőintézetekben stb. Mindez új kihívást jelent a lel­készhiánnyal küzdő egyházunk­ban. Ugyanakkor a feladatok arra késztetnek, hogy megtegyünk min­dent azért, hogy jól képzett lelké­szek végezzék majd a szolgálatot a gyermekmunkában, betegek pász­torolásában, idős emberek és ká­tyúba jutott életűek között; Már most egyre több kórház, gyógyin­tézet- vezetősége kérte a főváros­ban és vidéken a rendszeres lelki­pásztori szolgálatot, a kórházak­ban, öregotthonokban istentiszte­letek tartását. A Budapesti Gimnázium várjq ősszel a tanulókat, jelentette be dr. Harmati Béla püspök. Eddig há­rom évfolyamba 302 hallgató nyert felvételt. Az „alma mater” szélesre tárja kapuját hazánk min­den gyülekezetéből érkező fiatal előtt. Kiváló tanárok nevelik majd a tanulókat. Munkálkodnak azért, hogy a gimnázium tanulói növe­kedjenek tudásban, megismerhes­sék Istent, hűséges fiai legyenek hazánknak és népünknek. Strukturális átalakulásra is szükség van, ha egyházunk a kihí­vásoknak megfelelni kíván. A fel­lendülőben lévő gyermek- és ifjú­sági munkát tovább kell építeni. A Gyenesdiáson folyó ifjúsági konferenciák nem tudják a jelent­kező igényeket kielégíteni. Keresni kell a lehetőséget - több helyen már meg is találták! - arra is, hogy üres lelkészlakások renoválásával egyházmegyékben és gyülekeze­tekben otthont teremtsünk a gyü­lekezeti, egyházmegyei konferen­ciák, evangélizációk számára. A kántorok továbbképzése, kon­firmandusok nevelése, önkéntes munkások tanítása is folyhatna ezekben az otthonokban. Bizalom­mal és reménységgel tekintünk a MEVISZ (Magyar Evangélikus If- • júsági Szövetség) munkájára és te­vékenységére. A gyenesdiási hitéb­resztő konferenciák munkája mel­lett az ifjúsági szervezet is minden bizonnyal nagy segítséget ad az if­júság egyházi életünkbe bekapcso­lásához, aktivizálásához. Ugyan­akkor egyházunk anyagi támoga­tást is biztosít a MEVISZ munká­jához. Az Országos Presbitérium titkos szavazással úgy döntött, hogy a megüresedett országos felügyelői tisztségre dr. Frenkl Róbert, dr. Sólyom Jenő és dr. Stur Dénes testvéreinket jelöli. A három jelölt közül majd egyik testvérünk lesz az, aki az országos felügyelői tisz­tet betölti és munkájával egyhá­zunk életét segíti. Munkások kerestetnek diakóniai szolgálatunkhoz. Egyházunk dia­kóniai szolgálata bővül. Kevés a munkás! Imádkozzunk azért, hogy Isten Lelke indítson könyö- rületre és szolgáló szeretetre azok Sághy Jenő VENISANCTE Diákkoromban a gimnazisták új tanév kezdetén, az ünnepélyes tan­évnyitó előtt templomba vonultak Venisancte-ra: a Szentlélek segít­ségül hívására. Nemcsak a tanévkezdő diákok­nak, mindnyájunknak és minden­kor égető szükségünk van a Szent­lélek segítségére, megvilágosító munkájára. Legfőképpen olyan al­kalommal, amikor megnyitjuk Bibliánkat, vagy helyet foglalunk a templom padjában az ige olvasá­sa, illetve hallgatása végett. 1986 szeptemberében - sajtóosz­tályunk közvetítésével - levelet kaptam egy szomszédos országból, reflexiót Év. Élet-beli cikkemre. A levélíró segítőkészen közölte ve­lem: „a Biblia tökéletes megértése csak az Új Kinyilatkoztatások ol­vasása után lehetséges.” - Levelé­hez németből fordított, kilométer hosszú (9 sűrűn gépelt ívoldalnyi) értekezést is mellékelt: A Biblia és az Új Kinyilatkoztatások. Vállat vontam. - Új Kinyilat­koztatás? Badarság. Nekem töké­letesen megfelel a régi, amely Jézus Krisztusban lett - próbáltam tüs­tént „ad acta” tenni az ügyet. ‘ Aztán mégis átnéztem a terjedel­mes tanulmányt. Olvastán meg­tudtam, hogy az Új Kinyilatkozta­tást Lorber Jakab stájerországi ze­nész isteni sugallatra foglalta írás­ba, 20 nagy kötetbe, 1840-1864 között. A művet a tanulmány szer­zője a Bibliával egyenlő rangra he­lyezi, sőt valamivel még fölébe is annak, mert sokkal részletesebb, világosabb, érthetőbb, mint a Bib­lia. Mit csináljak? Próbáljam meg­győzni a lelkemért felelősséget ér­ző, jó szándékú ismeretlen levélírót arról, milyen súlyos tévelygésben leledzik? Szélmalomharc lenne, ki­váltképpen így, távolból. Némi lel- kiismeret-furdalással ugyan, de mégiscsak napirendre tértem a do­log felett, komoly tanulságul von­va le magam számára a bibliai igazságot.- A Szentlélek megvilágosító, megelevenítő munkája híján teljes­séggel hiábavaló az ige olvasása, hallgatása. S hogy nemcsak hiábavaló, ha­nem roppant veszélyes is lehet, ar­ra idén döbbentem rá. Mondha­tom: rémületes döbbenéssel. Ja­nuárban kezembe került Szabó László a közelmúlt külföldi, híres bűnügyeit tárgyaló könyve: A Yardtól a képernyőig. A könyv egyik fejezete „A gyilkos próféta” címet viseli. Elolvastam és - elször- nyedtem. Leginkább azon, hogy az Interpol nyomozói Lorber Jakab végső felelősségét állapították meg egy - a Kanári-szigeteken (Santa Cruz) 1974-ben vallási intítékból elkövetett - hármas emberölés kapcsán. Nem lehet szó névazo­nosságon alapuló félreértésről. Idézek az említett fejezetből.- „Jakob Lorber nevű férfi 1800-1864 között állítólag szent életet élt... Lorber, ez a XIX. szá­zadi szent, egy sereg gyilkosságot követett el az Úr nevében.” Hát így fest a Bibliánál is fonto­sabb nagy Mű (Új Kinyilatkozta­tások) „isteni ihletettségű” megal­kotója! Idekívánkozik, amit Pál az ál­apostolokról mond. - Elváltoztat­ják magukat, mintha Krisztus apostolai lennének. Nem is csoda, mert maga a sátán is elváltoztatja magát, mintha a világosság angya­la volna (2 Kor 11, 13-14). S vajon mit szól az Interpol nyo­mozati eredményéhez az én isme­retlen levélíróm, ha kezébe jut az Ev. Életnek ez a pünkösdi száma? - Őszinte szeretettel kívánom neki: rendüljön meg, mint én is megren­dültem, legyen számára is tökélete­sen elég a régi - a megváltó Krisz­tusban történt - kinyilatkoztatás, és mint a mi lelkűnkből, az ő szívé­ből is ellenállhatatlan erővel törjön fel a forró, pünkösdi könyörgés.- Veni, Sancte Spiritus!- Jövel, Szentlélek Úristen! ♦ Te, szentségnek új Világa, Vezess igédnek útjára. iránt, akik szeretetre és könyörü- letre várnak, akik segítségünkre szorulnak. Az Erdélyből, Romániából mene­kültek továbbra is várják egyhá­zunk segítségét. Nem lankadhat szeretetünk. Nem fáradhatunk el az értük való imádságban. Új köz­pont alakult Rákospalotán az er­délyi menekültek megsegítésére. Addig is, amíg a menekültek vissza nem térhetnek hazájukba, segíte­nünk kell őket, hogy életük elvisel­hető legyen. Csak márciusban újabb 150 személy érkezett ha­zánkba, akiket egyházunk segélye­zett. Bizottság alakult egyházunk szervezeti kérdéseinek felmérésére, a szervezeti kérdésekkel kapcsola­tos javaslatok összegyűjtésére. Ez a szervezeti bizottság még nem azonos a zsinatot előkészítő bi­zottsággal. Teológiai Akadémiánk új épüle­tén a munkálatok befejezéshez kö­zelednek. Az ősszel a munka már megindulhat az új épületben. A Presbitérium elhatározta, hogy az eddig oktatás és teológusotthon célját szolgáló épületet teológus­otthonná alakítják át. Az új ott­hon a teológus hallgatóknak bizto­sít majd nyugodt tanulási lehetősé­get. Megépül végre a zuglói temp­lom tornya is! A templom a teoló­gusokat is naponta hívja elcsende- sedésre, igehallgatásra. Egy ökumenikus bizottság kidol­gozta a Miatyánk és Apostoli Hit­vallás közös szövegét. Az Országos Presbitérium kérte a püspököket, rendeljék el, hogy gyülekezeteink­ben, istentiszteleteken és temetése­ken párhuzamosan az eddig hasz­nált fordításokkal vezessék be az új, közös szövegű Miatyánkot, Apostoli Hitvallást és a Niceai Hitvallást. Ezután hittanköny­veinkben, sajtókiadványainkban ez az új szöveg szerepel majd. Is­tennek adhatunk hálát, hogy evan­gélikus, katolikus, református ke­resztyének hazánkban azonos szö­vegű imádságot, hitvallást mond­hatnak. A presbitérium elfogadta az 1988. évi zárszámadást és jóvá­hagyta az 1989. évi költség-elő­irányzatot. Farkasházi Ferenc fel­ügyelő köszönetét mondott a pénztár gigantikus munkájáért, ahol munkaerőhiánnyal küzdve folyik a szinte emberfeletti munka azért, hogy egyházunkban az anyagi ügyek is jó rendben és éke­sen történjenek. Dr. Nagy István Berek Péter Pünkösdi szél Vad, konok dac volt bennem minden új iránt. Ész, szív bennem minden újat mindig csak bírált. Észokok, érvek, tények nem bírtak velem. Új emberem felett győzött az ó szüntelen. Győzött addig, míg egyszer a titkos Erő szélvészként csapott le rám; földre teperó. Honnan jött, hová ment? Azt én nem tudom; Csak azóta ott járok már az új úton. Pünkösdi szél Te voltál! Te tetted velem. A Te munkád mindenütt csodákat terem. Újjászültél engem is! 1 Légy érette áldott! Szüld újjá Uram így az egész világot! \ ________*_______________________________________________/

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents