Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1989-04-16 / 16. szám

Evangélikus Élet 1989. Április 16. i E3 QU jfts Á GYERMEKEKNEK Jubilate Ez a mai vasárnap latin ne­ve. Magyarul ezt jelenti: örülje­tek. Minek erre gyerekeket biz­tatni? - gondolja sok felnőtt. A gyerek; az úgyis örül. Mi más­ra lenne oka? Nincs semmi gondja. Kis tanulás mellett - ami csak a javát szolgálja - csupa játék és felhőtlen öröm az élete. Minden felnőtt tudja, hogy ez nem igaz. Még az is tudja, aki ezt a bölcsességet asztalt verve és követelve hirdeti. Ha csak... ha csak egészen el nem felej­tette a saját gyerekkorát- a? estéket, amikor beszű­rődött szobájába szülei vesze­kedésének zaja, s neki bizony­talanság és félelem szorította görcsbe a gyomrát.- iskolából haza tartó, dü­hös utakat, amikor felületesen és igazságtalanul bírálták el tanárai tudását vagy magavi­seletét I- amikor kinevették vagy ki­közösítették a többiek, és őt egyszerre borította el a szé­gyen és a magány- a vasárnapokat, amikor úgy szeretett volna Isten jó gye­reke lenni, de gondolatai foly­ton folyvást szertefutottak, fi­gyelni sem tudott, nemhogy bármit is valóra váltani.«- amikor butának és ügyet­lennek érezte rtiagát, elhagya­tottnak, akit még Isten sem sze­ret- amikor félt, bár maga sem tudta, mitől- amikor torkát szorította a kétség: kihez imádkozom én minden este? Mi van, ha nem is létezik? Legszívesebben üres helyet hagynék itt a papíron, hogy so­roljuk mindazt, ami ellapja az örömünket: ha bántanák, ha félünk, ha rosszat teszünk. Biz­tos könnyen teleírnánk azt a képzeletbeli üres helyet mind­annyian. Egy gyereknek sem felhőtlen az élete. Isten mégis arra biztat, hogy örüljünk, mert ő az öröm Istene, nem a bána­té. Ránk fér a biztatása, hisz ő is ismeri azt a listát, amit épp az előbb írtunk le képzeletben, örömre biztat, mert nagyon rö­viddé akarja tenni ezt a listát, sőt talán egészen meg is akar­ja szüntetni, örülni tanít. Pró­báljuk megszívlelni ennek a leckének néhány gyakorlatát! „Áldjad, lelkem az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett ve­led!" Ne feledd el! Vedd észre! Tartsd számon! Mi mindany- nyian, kicsik és nagyok hajla­mosak* vagyunk elsiklani a jó fölött. Isten ajándékai és jótet­tei fölött. Lecövekelünk viszont minden mellett, ami rossz, ami elveszi az örömünket. Isten most a fordítottjára tanít. Ve­gyük észre, vegyük számba Is­ten naponkénti jótéteményeit! Ezekről is legyen listánk! Észre fogjuk venni, hogy rengeteg okunk van az örömre. „ö megbocsátja minden bű­nödet." Mindazt, amiért okunk van bánatra és a szégyenke­zésre. Bánat és szégyenkezés azonban csak megbénít. Sem­mit sem tesz jóvá. Isten szerete- te, bocsánata azonban szár­nyakat ad. Könnyűvé teszi a lelkiismeretet, sőt helyrehozni is segít mindazt, amit elrontot­tunk. Tőle igazán elmúlik a szomorúságunk, és örülni kez­dünk. „Az Úr szeretete mindörökké az istenfélőkkel van." Mind­örökké. Olyan hatalmas teret és olyan hosszú időt ölel föl ez a szó, hogy igazán nem is ért­jük. Csak azt tudjuk, végtelen sok és végtelen nagy. Minden­nél több és mindennél na­gyobb. Igazi baj nem is érhet, mert Isten szeretete nagyobb; Ami szomorúság mégis megta-* Iái, azt legyőzi és jóra fordítja Isten szeretete, hisz erősebb mindennél. A103. Zsoltárból idéztem né­hány mondatot. Nem állítja ez a zsoltár, hogy egy gyereknek könnyű örülni. De megmutatja, hogy mivel győzhetünk a bánat fölött. Vegyük most kezünkbe a Bibliánkat, olvassuk el-ezt a zsoltárt, hogy az öröm Istene megtaníthasson minket ennek a vasárnapnak egyetlen szavá­ra: Jubilate - örüljetek! Szabóné Mátrai Marianna A A AVASÁRNAP IGÉJE Mk 2,18-22 KÖZEL A VŐLEGÉNY!! Jézussal előbb vagy utóbb szembesülni kell. Nem tudták kikerülni sem az öntelt, jólszituált farizeusok, sem a szigorú rendben élő,, sziklakemény utolsó próféta tanítványai. Kérdé­sükben rosszallás, talán még hitféltés is van: Nem értjük azt, amit teszel. Jól kialakult már az életünk. Megvannak a szoká­saink, elvégezzük azt amit jó lelkiismerettel fontosnak tu­dunk. Vallásos alkalmakat is buzgón megtartjuk, sőt még túl is teljesítjük. Minden olyan egyszerűnek, simának látszott: betartjuk az Isten által adott játékszabályokat, aztán „lifttel” megyünk az üdvösségre. Ekkor jössz Te, s minden kibogozha- tatlanná válik. Súlytalanná válnak emberi kategóriáink: böjt, amivel előnyhöz juthatunk, görcsös erőlködéseink, hogy ronggyá koptatott Énünket megfoltozzuk, eresztékeink meg­lazultak, elfolyik a bor, hiába tesszük új tömlőbe. Jézus közelsége igazi öröm. Lakodalom. Feltűnő, ha valaki lakodalomban fásult arccal ül, örömtelenül. Meglepő ez a közelség. Arcközeibe jön az Isten. Nem kell többé rettegni, mint Ézsaiásnak, hogy meghal, mert látta az Urat. Nem emésztő tűz, nem pusztító fergeteg, hanem Vőlegény, akinek érkezésén ujjongani, örvendezni szabad, önmagunkra figyelő, önféltő vallásosságunkban elfelejtünk örülni: nem vesszük észre, hogy megjött a vőlegény. Jézus közelsége valódi változás. Olyan kor nyílt meg előt­tünk, amikor minden változik, kiszámíthatatlan a holnap, mert éppúgy lehet szép, mint tragikus. Azt is tudjuk, mennyi minden változásra szorul, mennyi újra van szükség népünk életében és gyülekezeteink életében. Mégis sokszor csak arra futja erőnkből és akaratunkból, hogy foltozgassunk. Ott ki­szakadt: bevarrjuk, itt felfeslett: férceljük be! Itt elfolyik a pénz, a tehetség, az erő,'befogjuk a lyukat. Jézus kijelenti, hogy nála keressük a megoldást: újat ad. Toldott-foldott életünket kicseréli. Gyülekezeteink számára, lassan-lassan el­fogyó szórványaink számára az a valódi kérdés: rádöbbe- nünk-e, hogy megjött a Vőlegény. Ahol Őrá figyelve kezdünk újat, ott lesz új ruha, új tömlő, új élet. Laborczi Géza IMÁDKOZZUNK Szabadíts meg Urunk attól, hogy magunk akarjuk magunkat megválta­ni. Szeretnénk látni közelségedet, mint gyermek a szülőét, mert nélkü­led csőd az életünk. Könyörülj rajtunk kicsinyes embereken, kik csak foltozni tudunk, és adj nekünk Üjat a Tiedből. Ámen. írok nektek, ifjak. KERESZTYÉN KÖNNYŰZENEI KLUB Szokatlanul élénk visszhangot vál­tott ki Pokoli színjáték című írásom, amely az Evangélikus Élet március S-i számában jelent meg. Több. levelet kaptam, sokan pedig személyesen mondták el véleményüket. Ezek a visz- szajelzések megerősitettek meggyőző­désemben: a zavaros sátáni eszmék a kemény fémzenével társítva - persze anélkül is - rettentő veszélyt jelentenek az ifjúság számára. Nem általában a könnyűzenét, az elektromos hangsze­reket és a megszokottnál talán több decibelt ítélem el, hiszen mindez csu­ként mutatott be már sokfelé, de még hitre jutása előtt. Majd kendőzetlenül, de hivalkodás nélkül utalt arra a fordu­latra, megtérésre, ami gyökeresen meg­változtatta az életét. Elmondta, hogy egy darabig úgy érezte, nem szabad már gitároznia és énekelnie, hiszen ezek holmi világi dolgok, de aztán rá­jött, hogy talán éppen ezzel a talentu­mával szolgálhatja az Urat. Az ebben a szellemben fogant új, tiszta dalai mél­tán arattak osztatlan sikert. A műsor utolsó harmadában az öku­menikus Jubilate énekkar szolgált. Ez­A Jubilate együttes pán eszköz, amit egyaránt lehet alan­tas, illetve nemes célra fordítani. Ifjúsági bibliaórákon, konferenciá­kon és táborokban régóta énekelünk gitárkísérettel, sőt az sem ritka, hogy keresztyén fiatalok saját együttest ala­kítanak. Sokszor bámulatos az a me­részség, amellyel - valljuk be: váltako­zó sikerrel - egyenesen a passiótörténe­tet rockosítják. Mindezen kísérletek merev elutasítása helyett szakszerű bí­rálatra, jószándékú, s ha kell, határo­zott kritikára volna szükség. A gyomot ki kell irtani, de ha egy-egy virág dugja ki a fejét, azt becsüljük meg. Néhány héttel ezelőtt egy hangulatos és tartalmas együttléten tapasztaltam meg, hogy a zenei ízlés megfelelő tarta­lommal párosulhat. Keresztyén köny- nyűzenei klub - így hirdették meg azt az alkalmat, amelynek az angyalföldi József Attila Művelődési Központ adott otthont. A szép számmal gyüle­kező fiatalokról elegáns ruhájuk vagy éppen farmeröltözékük alapján aligha állapította volna meg külső szemlélő, hogy rockkoncertre, színházi előadásra vagy keresztyén összejövetelre érkez­tek. Sokan régi ismerősként köszöntöt­ték egymást: e találkozások némileg a bennfentesség érzését árasztották, de szemmel láthatóan sokan voltak újak, az „utcáról” bejött érdeklődők. Az est hangulatát az elsőként szín­padra lépő Vándorok együttes határoz­ta meg: nem egyszerűen koncertet ad­tak, hanem szolgálatot végeztek és bi­zonyságot tettek. Hangosan szólt a gi­tár, keményen pergett a dob, lüktetett a basszus, de az énekelt evangéliumot nem torzította el semmi. Talán voltak fiatalok, akik egy-egy aranymondást Uyen zenei közvetítéssel hallottak elő­ször. I A műsor fénypontját számomra Drucker Zsuzsa éneke jelentette: rend­kívül képzetten és intelligensen adta elő saját számait. Előbb a „régiekből” né­hányat, amelyeket népszerű énekes­zel az Amerikából importált műfajjal kapcsolatban megoszlanak a vélemé­nyek. Mostani előadásuk nélkülözte a csillogó külsőségeket: a hivalkodó egyenruha helyett utcai viseletben éne­keltek, zenéltek. Talán ennek is kö­szönhető, hogy ezúttal nem estek bele a magamutogatás csapdájába, össze- szokottan és lelkesítőén énekeltek Krisztusról, hitről, újjászületésről, fel­Drucker Zsuzsa énekel támadásról. Keresztyén Könnyűzenei Klub. íz­lelgetjük még a kifejezést, maga a klub is keresi még saját arcát. Kár, hogy az ősagárdi kislányok előre beharango­zott táncos liturgiája megbetegedések miatt elmaradt. Anélkül, hogy az ilyen módszereket tartanánk egyedül üdvö­zítőnek, le kell szögeznünk: jó, hogy ilyen is van. A klub találkozási alkal­mat kínál fiataloknak, akik oly sok más hívásnak, csábításnak vannak ki­téve. Tervek szerint.a Klub minden hó­nap 3. szombatján működik a XIII. kerületi József Attila Művelődési Köz­pontban, tehát a következő együttlétre április 22-én, 6 órakor kerül sor. Fabiny Tamás Jancsó Adrienne Kincses Kolozsvára Ezt az összeállítását sem elég egyszer meghallgatni! Egy város történeté­be foglalva emberi sorsok, komoly művelődéstörténeti adatok, levelek, hivatalos iratok - mint ő mondta egyszer - Mátyás királytól a Mátyás szoborig ismerjük meg Erdély múltját. A második részben pedig az első világháborútól napjainkig idézi fel Kolozsvár történetét, versekben szólal­tatja meg az ott élők messzqszálló, kavargó gondolatait, keserveit. Csoda e, ha a hallgatóság áthatvá az est ezernyi, vagy csupán egy gondolatot ébresztő hangulatától, szinte elnémulva indul hazafelé? Bibliamúzeum a Ráday Kollégiumban Elmenvén tanítsatok minden népeket! Jancsó Adrienne erdélyi születé­sű, az egykori Kolozsvári Nemzeti Szinház tagja 1947-től él Magyar- országon, de gondolatai ma is oda- oda szállnak, ahol diákkorában az első népballadát mondta. Onnan hozta azt az erőt, hitet, amely oly sok megpróbáltatáson felül tudta emelni s a népköltészet, a magyar ballada-kincs legrátermettebb, leg- hivatottabb értője, tolmácsolója lett. Neve elválaszthatatlan a nép- költészettől, hiszen évtizedek óta olyan, a nép életéből született érté­keket tár hallgatósága elé, mint az imák, ráolvasások, siratóénekek, balladák - szomszédnépek balla­dái is. Földédesanyám című műso­ra túlhaladta a kétezredik elő­adást. Emlékezetes a Légy már le­genda - Kuncz Aladár és Dsida Je­nő műveiből készült válogatása. Feledhetetlen a Botozgató című bátor összeállítása: az öregkori ér­zések feltárása, a halálközelségi versek, költői szavak pódiumra vi­tele. Az utóbbi években a versmondó pódiumra tette fel életét. Ünnepi élmény Vers és dal a Várban című sorozatának minden estje. Az iro­dalom értékálló műveit válogatja kiváló művésztársak előadásában. Csak néhányat említek, a teljesség igénye nélkül: Janus Pannonius, Kosztolányi, Babits művei, a Vi­zsolyt Biblia Csernus Mariann ösz- szeállításában és előadásában, Petröczi Éva versei, Gyurkovics Ti­bor írásai, Szentpál Mónika XVII. századi előadóestje és nem utolsó sorban saját műsora, a Kincses Ko­lozsvár. Jó lenne még sok hasonló összeállítását hallani, amelyekre annyira ráillenek Arany János so­rai: Te mondd, ahogy Isten Adta mondani. Reméljük, az Eötvös József Ala­pítvány és a Hazafias Népfront tá­mogatásával, a jelenlegi megnehe­zült körülmények között sem sza­kad meg ez a sok energiát, művészi átérzést, lelkes, áldozatos munkát kívánó sorozat. Schelken Pálma Világok férhetnek el két kis te­remben. Csak meg kell találni mindazt, ami a legfőbb érvénnyel jellemzi őket, és megelevenednek a tájak, és velük együtt az ezredévek, az emberek, a népek, a végzetek és a sorsok. Ez a kis gyűjtemény ilyen atmoszféra-teremtő erővel egybe­szerkesztett látványt nyújt, amely­ben nemcsak a különféle korok és nyelvek Bibliái kaptak helyet, ha­nem jellemző és jellegzetes illuszt­rációk is, képek, térképek, kisebb nagyobb tárgyak. Hatalmas múmia-koporsó pél­dául, mely elsőként fogadja a láto­gatót. Épp úgy jellemzi Jákob fiai­nak egyiptomi eletét, mint az apró szobrocskák, vagy mint a csecse­becse kánaáni bálványok a nomád vándorlás korát. (Ilyeneket ugyan könnyen rejtegethetett Ráhel a nyeregkápában!) De jelen van itt az egyiptomi ízisz és Ozirisz; Isz- tár, Asztarté a csillagistennő; mű­vészi alkotások képei emlékeztet­nek a győzelemittasan deportáló Asszíriára és Babilonra; megeleve­nedik a rettentő szavú próféták vi­lága; tájak, és templomok, romok és rekonstrukciók, az öldöklő szír fejedelmek és a szabadsághős Makkabeusok követik egymást; az Ószövetség évezredein hala­dunk (ki tudja mennyi ideig jártak szájról-szájra a pátriárkák történe­tei, míg papiruszra vetették őket?) egészen a zsidó felkelésig, a szét- szóratásig. Látjuk az öngyilkos vá­ros, Masszada romjait, a kumráni barlangokat, és szerzeteseiknek, az esszénusoknak iratait (képen per­sze). Az Újszövetséget hasonlókép­pen mutatja be a kiállítás: a táji, népi, történeti környezeten túl a szellemi háttér is kibontakozik, a perzsa Mithrász-kultusz, a helle­nizmus világa; majd Róma, a gö­rögöktől kölcsönvett isteneivel és a nagyon is saját hatalmával. Külön érdeme a gyűjteménynek, hogy bevezet az Újszövetség „könyvtörténetébe”, a papiruszok és kódexek közé, majd az első for­dítások (latin, szír, kopt, örmény, grúz) útján kalauzol. Vajon gon­dol-e rá a nem szakember olvasó, hogy mikorról maradhatott meg eredeti kézirata egy régen megírt műnek? Hogy a hitelességet e tény­ben keresse? Ilyen értelemben a János evangéliuma az ókori iroda­lom egyik leghitelesebb könyve, mert már a II. század elejéről van fennmaradt kéziratunk. (Tacitus- kézirat - példaképpen - csak a 900-as évekből maradt fenn, még­sem vitatta soha senki, hogy majd­nem ezer évvel korábban élt a tör­ténetíró, akit Tacitusnak hívtak!) A könyvnyomtatás aztán szár-< nyakat ad mind a bibliaterjesztés­nek, mind a közművelődésnek, és miután Európa nemzetközi közve­títő nyelve, a latin veszít vonzásá­ból, a fordítások is sokasodnak, főként a reformáció hatásaképpen, mikoris minden protestáns ember­nek olvasmánnyá lesz a Biblia, és ezt a többség csak anyanyelven te­heti. A kiállításon nyomon követhető a magyar bibliafordítás útja (Er- dősi Sylvester János Újszövetsége 1541; Heltai Gáspáré 1551—56; Károlyi Gáspár teljes Bibliája 1590; Szenczi Molnár Albert javí­tott kiadása 1612; Káldi György római katolikus fordítása 1626) - a Mohácsot követő évszázad hihe­tetlenül gazdag termést hozott a sanyarú körülmények ellenére. Tág ölelésű kiállítás ez: ökume­nikus szemléletű; kitűnő minőségű nagyított fotókon régi és új temp­lombelsők láthatók, a népművé­szet református remekei mellett (mint pl. a tákosi templom kazet­tás mennyezete) római katolikus és ortodox istenházák is; éppúgy, mint ahogy ízelítőt kapunk - fele­kezeti különbség nélkül - távoli tájak népeinek Bibliáiból (Japán­tól Afrikáig), és persze a legköze­lebbi szomszédokéiból is. „Elmenvén tanítsatok minden Inépeket” - sokan és sokat fáradoz­tak e missziói parancs szellemében. Nem hiába. Bozóky Éva új ifjúsági énekfüzet készül A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa Ifjú­sági Bizottságának javasla­tára ökumenikus ifjúsági énekfüzet készül. A füzet mintegy 30 - gitárakkordos kísérettel ellátott - éneket fog tartalmazni. Az összeál­lítás munkájában Bágyi Pé­ter, Győri János Sámuel, Hecker Róbert, Koczor Ta­más, Lázár Attila és Sillye Jenő vesz részt. Az énekfü­zet kiadását az ökumenikus Tanács gondozza, várható­an májusban jelenik meg az ökumenikus imahétre ki­adott énekfüzethez hasonló formátumban. Az újdonságnak számító énekfüzetet, amely az Apos­toli Hitvallás és a Miatyánk ökumenikus fordítását is tartalmazza, az egyes tag­egyházak sajtóosztályain le­het megrendelni és megvásá­rolni.

Next

/
Thumbnails
Contents