Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)
1989-04-16 / 16. szám
Evangélikus Élet 1989. Április 16. i E3 QU jfts Á GYERMEKEKNEK Jubilate Ez a mai vasárnap latin neve. Magyarul ezt jelenti: örüljetek. Minek erre gyerekeket biztatni? - gondolja sok felnőtt. A gyerek; az úgyis örül. Mi másra lenne oka? Nincs semmi gondja. Kis tanulás mellett - ami csak a javát szolgálja - csupa játék és felhőtlen öröm az élete. Minden felnőtt tudja, hogy ez nem igaz. Még az is tudja, aki ezt a bölcsességet asztalt verve és követelve hirdeti. Ha csak... ha csak egészen el nem felejtette a saját gyerekkorát- a? estéket, amikor beszűrődött szobájába szülei veszekedésének zaja, s neki bizonytalanság és félelem szorította görcsbe a gyomrát.- iskolából haza tartó, dühös utakat, amikor felületesen és igazságtalanul bírálták el tanárai tudását vagy magaviseletét I- amikor kinevették vagy kiközösítették a többiek, és őt egyszerre borította el a szégyen és a magány- a vasárnapokat, amikor úgy szeretett volna Isten jó gyereke lenni, de gondolatai folyton folyvást szertefutottak, figyelni sem tudott, nemhogy bármit is valóra váltani.«- amikor butának és ügyetlennek érezte rtiagát, elhagyatottnak, akit még Isten sem szeret- amikor félt, bár maga sem tudta, mitől- amikor torkát szorította a kétség: kihez imádkozom én minden este? Mi van, ha nem is létezik? Legszívesebben üres helyet hagynék itt a papíron, hogy soroljuk mindazt, ami ellapja az örömünket: ha bántanák, ha félünk, ha rosszat teszünk. Biztos könnyen teleírnánk azt a képzeletbeli üres helyet mindannyian. Egy gyereknek sem felhőtlen az élete. Isten mégis arra biztat, hogy örüljünk, mert ő az öröm Istene, nem a bánaté. Ránk fér a biztatása, hisz ő is ismeri azt a listát, amit épp az előbb írtunk le képzeletben, örömre biztat, mert nagyon röviddé akarja tenni ezt a listát, sőt talán egészen meg is akarja szüntetni, örülni tanít. Próbáljuk megszívlelni ennek a leckének néhány gyakorlatát! „Áldjad, lelkem az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!" Ne feledd el! Vedd észre! Tartsd számon! Mi mindany- nyian, kicsik és nagyok hajlamosak* vagyunk elsiklani a jó fölött. Isten ajándékai és jótettei fölött. Lecövekelünk viszont minden mellett, ami rossz, ami elveszi az örömünket. Isten most a fordítottjára tanít. Vegyük észre, vegyük számba Isten naponkénti jótéteményeit! Ezekről is legyen listánk! Észre fogjuk venni, hogy rengeteg okunk van az örömre. „ö megbocsátja minden bűnödet." Mindazt, amiért okunk van bánatra és a szégyenkezésre. Bánat és szégyenkezés azonban csak megbénít. Semmit sem tesz jóvá. Isten szerete- te, bocsánata azonban szárnyakat ad. Könnyűvé teszi a lelkiismeretet, sőt helyrehozni is segít mindazt, amit elrontottunk. Tőle igazán elmúlik a szomorúságunk, és örülni kezdünk. „Az Úr szeretete mindörökké az istenfélőkkel van." Mindörökké. Olyan hatalmas teret és olyan hosszú időt ölel föl ez a szó, hogy igazán nem is értjük. Csak azt tudjuk, végtelen sok és végtelen nagy. Mindennél több és mindennél nagyobb. Igazi baj nem is érhet, mert Isten szeretete nagyobb; Ami szomorúság mégis megta-* Iái, azt legyőzi és jóra fordítja Isten szeretete, hisz erősebb mindennél. A103. Zsoltárból idéztem néhány mondatot. Nem állítja ez a zsoltár, hogy egy gyereknek könnyű örülni. De megmutatja, hogy mivel győzhetünk a bánat fölött. Vegyük most kezünkbe a Bibliánkat, olvassuk el-ezt a zsoltárt, hogy az öröm Istene megtaníthasson minket ennek a vasárnapnak egyetlen szavára: Jubilate - örüljetek! Szabóné Mátrai Marianna A A AVASÁRNAP IGÉJE Mk 2,18-22 KÖZEL A VŐLEGÉNY!! Jézussal előbb vagy utóbb szembesülni kell. Nem tudták kikerülni sem az öntelt, jólszituált farizeusok, sem a szigorú rendben élő,, sziklakemény utolsó próféta tanítványai. Kérdésükben rosszallás, talán még hitféltés is van: Nem értjük azt, amit teszel. Jól kialakult már az életünk. Megvannak a szokásaink, elvégezzük azt amit jó lelkiismerettel fontosnak tudunk. Vallásos alkalmakat is buzgón megtartjuk, sőt még túl is teljesítjük. Minden olyan egyszerűnek, simának látszott: betartjuk az Isten által adott játékszabályokat, aztán „lifttel” megyünk az üdvösségre. Ekkor jössz Te, s minden kibogozha- tatlanná válik. Súlytalanná válnak emberi kategóriáink: böjt, amivel előnyhöz juthatunk, görcsös erőlködéseink, hogy ronggyá koptatott Énünket megfoltozzuk, eresztékeink meglazultak, elfolyik a bor, hiába tesszük új tömlőbe. Jézus közelsége igazi öröm. Lakodalom. Feltűnő, ha valaki lakodalomban fásult arccal ül, örömtelenül. Meglepő ez a közelség. Arcközeibe jön az Isten. Nem kell többé rettegni, mint Ézsaiásnak, hogy meghal, mert látta az Urat. Nem emésztő tűz, nem pusztító fergeteg, hanem Vőlegény, akinek érkezésén ujjongani, örvendezni szabad, önmagunkra figyelő, önféltő vallásosságunkban elfelejtünk örülni: nem vesszük észre, hogy megjött a vőlegény. Jézus közelsége valódi változás. Olyan kor nyílt meg előttünk, amikor minden változik, kiszámíthatatlan a holnap, mert éppúgy lehet szép, mint tragikus. Azt is tudjuk, mennyi minden változásra szorul, mennyi újra van szükség népünk életében és gyülekezeteink életében. Mégis sokszor csak arra futja erőnkből és akaratunkból, hogy foltozgassunk. Ott kiszakadt: bevarrjuk, itt felfeslett: férceljük be! Itt elfolyik a pénz, a tehetség, az erő,'befogjuk a lyukat. Jézus kijelenti, hogy nála keressük a megoldást: újat ad. Toldott-foldott életünket kicseréli. Gyülekezeteink számára, lassan-lassan elfogyó szórványaink számára az a valódi kérdés: rádöbbe- nünk-e, hogy megjött a Vőlegény. Ahol Őrá figyelve kezdünk újat, ott lesz új ruha, új tömlő, új élet. Laborczi Géza IMÁDKOZZUNK Szabadíts meg Urunk attól, hogy magunk akarjuk magunkat megváltani. Szeretnénk látni közelségedet, mint gyermek a szülőét, mert nélküled csőd az életünk. Könyörülj rajtunk kicsinyes embereken, kik csak foltozni tudunk, és adj nekünk Üjat a Tiedből. Ámen. írok nektek, ifjak. KERESZTYÉN KÖNNYŰZENEI KLUB Szokatlanul élénk visszhangot váltott ki Pokoli színjáték című írásom, amely az Evangélikus Élet március S-i számában jelent meg. Több. levelet kaptam, sokan pedig személyesen mondták el véleményüket. Ezek a visz- szajelzések megerősitettek meggyőződésemben: a zavaros sátáni eszmék a kemény fémzenével társítva - persze anélkül is - rettentő veszélyt jelentenek az ifjúság számára. Nem általában a könnyűzenét, az elektromos hangszereket és a megszokottnál talán több decibelt ítélem el, hiszen mindez csuként mutatott be már sokfelé, de még hitre jutása előtt. Majd kendőzetlenül, de hivalkodás nélkül utalt arra a fordulatra, megtérésre, ami gyökeresen megváltoztatta az életét. Elmondta, hogy egy darabig úgy érezte, nem szabad már gitároznia és énekelnie, hiszen ezek holmi világi dolgok, de aztán rájött, hogy talán éppen ezzel a talentumával szolgálhatja az Urat. Az ebben a szellemben fogant új, tiszta dalai méltán arattak osztatlan sikert. A műsor utolsó harmadában az ökumenikus Jubilate énekkar szolgált. EzA Jubilate együttes pán eszköz, amit egyaránt lehet alantas, illetve nemes célra fordítani. Ifjúsági bibliaórákon, konferenciákon és táborokban régóta énekelünk gitárkísérettel, sőt az sem ritka, hogy keresztyén fiatalok saját együttest alakítanak. Sokszor bámulatos az a merészség, amellyel - valljuk be: váltakozó sikerrel - egyenesen a passiótörténetet rockosítják. Mindezen kísérletek merev elutasítása helyett szakszerű bírálatra, jószándékú, s ha kell, határozott kritikára volna szükség. A gyomot ki kell irtani, de ha egy-egy virág dugja ki a fejét, azt becsüljük meg. Néhány héttel ezelőtt egy hangulatos és tartalmas együttléten tapasztaltam meg, hogy a zenei ízlés megfelelő tartalommal párosulhat. Keresztyén köny- nyűzenei klub - így hirdették meg azt az alkalmat, amelynek az angyalföldi József Attila Művelődési Központ adott otthont. A szép számmal gyülekező fiatalokról elegáns ruhájuk vagy éppen farmeröltözékük alapján aligha állapította volna meg külső szemlélő, hogy rockkoncertre, színházi előadásra vagy keresztyén összejövetelre érkeztek. Sokan régi ismerősként köszöntötték egymást: e találkozások némileg a bennfentesség érzését árasztották, de szemmel láthatóan sokan voltak újak, az „utcáról” bejött érdeklődők. Az est hangulatát az elsőként színpadra lépő Vándorok együttes határozta meg: nem egyszerűen koncertet adtak, hanem szolgálatot végeztek és bizonyságot tettek. Hangosan szólt a gitár, keményen pergett a dob, lüktetett a basszus, de az énekelt evangéliumot nem torzította el semmi. Talán voltak fiatalok, akik egy-egy aranymondást Uyen zenei közvetítéssel hallottak először. I A műsor fénypontját számomra Drucker Zsuzsa éneke jelentette: rendkívül képzetten és intelligensen adta elő saját számait. Előbb a „régiekből” néhányat, amelyeket népszerű énekeszel az Amerikából importált műfajjal kapcsolatban megoszlanak a vélemények. Mostani előadásuk nélkülözte a csillogó külsőségeket: a hivalkodó egyenruha helyett utcai viseletben énekeltek, zenéltek. Talán ennek is köszönhető, hogy ezúttal nem estek bele a magamutogatás csapdájába, össze- szokottan és lelkesítőén énekeltek Krisztusról, hitről, újjászületésről, felDrucker Zsuzsa énekel támadásról. Keresztyén Könnyűzenei Klub. ízlelgetjük még a kifejezést, maga a klub is keresi még saját arcát. Kár, hogy az ősagárdi kislányok előre beharangozott táncos liturgiája megbetegedések miatt elmaradt. Anélkül, hogy az ilyen módszereket tartanánk egyedül üdvözítőnek, le kell szögeznünk: jó, hogy ilyen is van. A klub találkozási alkalmat kínál fiataloknak, akik oly sok más hívásnak, csábításnak vannak kitéve. Tervek szerint.a Klub minden hónap 3. szombatján működik a XIII. kerületi József Attila Művelődési Központban, tehát a következő együttlétre április 22-én, 6 órakor kerül sor. Fabiny Tamás Jancsó Adrienne Kincses Kolozsvára Ezt az összeállítását sem elég egyszer meghallgatni! Egy város történetébe foglalva emberi sorsok, komoly művelődéstörténeti adatok, levelek, hivatalos iratok - mint ő mondta egyszer - Mátyás királytól a Mátyás szoborig ismerjük meg Erdély múltját. A második részben pedig az első világháborútól napjainkig idézi fel Kolozsvár történetét, versekben szólaltatja meg az ott élők messzqszálló, kavargó gondolatait, keserveit. Csoda e, ha a hallgatóság áthatvá az est ezernyi, vagy csupán egy gondolatot ébresztő hangulatától, szinte elnémulva indul hazafelé? Bibliamúzeum a Ráday Kollégiumban Elmenvén tanítsatok minden népeket! Jancsó Adrienne erdélyi születésű, az egykori Kolozsvári Nemzeti Szinház tagja 1947-től él Magyar- országon, de gondolatai ma is oda- oda szállnak, ahol diákkorában az első népballadát mondta. Onnan hozta azt az erőt, hitet, amely oly sok megpróbáltatáson felül tudta emelni s a népköltészet, a magyar ballada-kincs legrátermettebb, leg- hivatottabb értője, tolmácsolója lett. Neve elválaszthatatlan a nép- költészettől, hiszen évtizedek óta olyan, a nép életéből született értékeket tár hallgatósága elé, mint az imák, ráolvasások, siratóénekek, balladák - szomszédnépek balladái is. Földédesanyám című műsora túlhaladta a kétezredik előadást. Emlékezetes a Légy már legenda - Kuncz Aladár és Dsida Jenő műveiből készült válogatása. Feledhetetlen a Botozgató című bátor összeállítása: az öregkori érzések feltárása, a halálközelségi versek, költői szavak pódiumra vitele. Az utóbbi években a versmondó pódiumra tette fel életét. Ünnepi élmény Vers és dal a Várban című sorozatának minden estje. Az irodalom értékálló műveit válogatja kiváló művésztársak előadásában. Csak néhányat említek, a teljesség igénye nélkül: Janus Pannonius, Kosztolányi, Babits művei, a Vizsolyt Biblia Csernus Mariann ösz- szeállításában és előadásában, Petröczi Éva versei, Gyurkovics Tibor írásai, Szentpál Mónika XVII. századi előadóestje és nem utolsó sorban saját műsora, a Kincses Kolozsvár. Jó lenne még sok hasonló összeállítását hallani, amelyekre annyira ráillenek Arany János sorai: Te mondd, ahogy Isten Adta mondani. Reméljük, az Eötvös József Alapítvány és a Hazafias Népfront támogatásával, a jelenlegi megnehezült körülmények között sem szakad meg ez a sok energiát, művészi átérzést, lelkes, áldozatos munkát kívánó sorozat. Schelken Pálma Világok férhetnek el két kis teremben. Csak meg kell találni mindazt, ami a legfőbb érvénnyel jellemzi őket, és megelevenednek a tájak, és velük együtt az ezredévek, az emberek, a népek, a végzetek és a sorsok. Ez a kis gyűjtemény ilyen atmoszféra-teremtő erővel egybeszerkesztett látványt nyújt, amelyben nemcsak a különféle korok és nyelvek Bibliái kaptak helyet, hanem jellemző és jellegzetes illusztrációk is, képek, térképek, kisebb nagyobb tárgyak. Hatalmas múmia-koporsó például, mely elsőként fogadja a látogatót. Épp úgy jellemzi Jákob fiainak egyiptomi eletét, mint az apró szobrocskák, vagy mint a csecsebecse kánaáni bálványok a nomád vándorlás korát. (Ilyeneket ugyan könnyen rejtegethetett Ráhel a nyeregkápában!) De jelen van itt az egyiptomi ízisz és Ozirisz; Isz- tár, Asztarté a csillagistennő; művészi alkotások képei emlékeztetnek a győzelemittasan deportáló Asszíriára és Babilonra; megelevenedik a rettentő szavú próféták világa; tájak, és templomok, romok és rekonstrukciók, az öldöklő szír fejedelmek és a szabadsághős Makkabeusok követik egymást; az Ószövetség évezredein haladunk (ki tudja mennyi ideig jártak szájról-szájra a pátriárkák történetei, míg papiruszra vetették őket?) egészen a zsidó felkelésig, a szét- szóratásig. Látjuk az öngyilkos város, Masszada romjait, a kumráni barlangokat, és szerzeteseiknek, az esszénusoknak iratait (képen persze). Az Újszövetséget hasonlóképpen mutatja be a kiállítás: a táji, népi, történeti környezeten túl a szellemi háttér is kibontakozik, a perzsa Mithrász-kultusz, a hellenizmus világa; majd Róma, a görögöktől kölcsönvett isteneivel és a nagyon is saját hatalmával. Külön érdeme a gyűjteménynek, hogy bevezet az Újszövetség „könyvtörténetébe”, a papiruszok és kódexek közé, majd az első fordítások (latin, szír, kopt, örmény, grúz) útján kalauzol. Vajon gondol-e rá a nem szakember olvasó, hogy mikorról maradhatott meg eredeti kézirata egy régen megírt műnek? Hogy a hitelességet e tényben keresse? Ilyen értelemben a János evangéliuma az ókori irodalom egyik leghitelesebb könyve, mert már a II. század elejéről van fennmaradt kéziratunk. (Tacitus- kézirat - példaképpen - csak a 900-as évekből maradt fenn, mégsem vitatta soha senki, hogy majdnem ezer évvel korábban élt a történetíró, akit Tacitusnak hívtak!) A könyvnyomtatás aztán szár-< nyakat ad mind a bibliaterjesztésnek, mind a közművelődésnek, és miután Európa nemzetközi közvetítő nyelve, a latin veszít vonzásából, a fordítások is sokasodnak, főként a reformáció hatásaképpen, mikoris minden protestáns embernek olvasmánnyá lesz a Biblia, és ezt a többség csak anyanyelven teheti. A kiállításon nyomon követhető a magyar bibliafordítás útja (Er- dősi Sylvester János Újszövetsége 1541; Heltai Gáspáré 1551—56; Károlyi Gáspár teljes Bibliája 1590; Szenczi Molnár Albert javított kiadása 1612; Káldi György római katolikus fordítása 1626) - a Mohácsot követő évszázad hihetetlenül gazdag termést hozott a sanyarú körülmények ellenére. Tág ölelésű kiállítás ez: ökumenikus szemléletű; kitűnő minőségű nagyított fotókon régi és új templombelsők láthatók, a népművészet református remekei mellett (mint pl. a tákosi templom kazettás mennyezete) római katolikus és ortodox istenházák is; éppúgy, mint ahogy ízelítőt kapunk - felekezeti különbség nélkül - távoli tájak népeinek Bibliáiból (Japántól Afrikáig), és persze a legközelebbi szomszédokéiból is. „Elmenvén tanítsatok minden Inépeket” - sokan és sokat fáradoztak e missziói parancs szellemében. Nem hiába. Bozóky Éva új ifjúsági énekfüzet készül A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa Ifjúsági Bizottságának javaslatára ökumenikus ifjúsági énekfüzet készül. A füzet mintegy 30 - gitárakkordos kísérettel ellátott - éneket fog tartalmazni. Az összeállítás munkájában Bágyi Péter, Győri János Sámuel, Hecker Róbert, Koczor Tamás, Lázár Attila és Sillye Jenő vesz részt. Az énekfüzet kiadását az ökumenikus Tanács gondozza, várhatóan májusban jelenik meg az ökumenikus imahétre kiadott énekfüzethez hasonló formátumban. Az újdonságnak számító énekfüzetet, amely az Apostoli Hitvallás és a Miatyánk ökumenikus fordítását is tartalmazza, az egyes tagegyházak sajtóosztályain lehet megrendelni és megvásárolni.