Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1989-03-26 / 13. szám

909. ivinnuiuo ^o. Húsvét ünneplése hazánk tájain DICSŐSÉG NÉKED, ISTENÜNK! 1 ! „Dicsőség Jézus nevének!” Nógrád Böjtben, Nagyhéten, Húsvétkor A Nógrád megyei evangélikus- ság életében a böjt fordulatot je­lentett öltözködésben, étkezésben egyaránt, és magatartásban is. Az asszonyok tiszta fekete szoknyák­ban és felsőrészben jöttek temp­lomba. Különösen érdekes, hogy egyes vidékeken a férfiak is na­gyobb számban jelentek meg az istentiszteleteken, böjti hétköznapi alkalmakon. Jóllehet megyénkben nem volt divat az étkezésben a ka­tolikus böjtölés, de szerdán és pén­teken nem ettek húst és a zsíros ételektől való tartózkodás jellemző volt. Böjtben táncmulatság rende­zése, vagy lakodalom megölése fa­lu helyen szinte „szentségtörés­nek” számított evangélikus gyüle­kezeteinkben is. Azt tartották hogy ha ezt cselekszik, lehullanak a fák virágai, nem lesz szilva és gyü­mölcstermés. Erről még így véle­kedtek az én gyermekkoromban is. Nagyhét jelentős volt gyülekeze­tünk eletében. Sok gazda előre el­készítette takarmányt, hogy ne kelljen a határban ezután matatni. Nagycsütörtök estén, az úrvacsora szereztetésének estéjén, amit „zöldcsütörtöknek”, is neveztek, tömegesen éltek az Úr szent vacso­rájával sok gyülekezetünkben. Nagypéntek pedig úgy élt a nógrá­di evangélikusok hitében, hogy a legnagyobb ünnepünk. Sajátos, hogy ez a felfogás a lutheri „ke­reszt teológiájá”ból származott - hogy a római katolikus egyház szentek és M^ria tiszteletével ellen­tétben —, Jézus váltságművét tar­tották a legfontosabbnak. Nagy­pénteken böjtöltek, és étkezés nél­kül mentek gyónni és úrvacsorát venni tömegesen. Még olyanok^ is Nagytarcsa akik nem túlságosan koptatták a templom padjait. Nagypénteki ét­kezes, mákos guba, vagy dedelle volt és tojás. Húsvéti szokások egyike volt sok nógrádi gyülekezetben az un. toronyeneklés. Legények, férfiak kora reggel a feltámadás napján felmentek a toronyba és ott húsvéti evangélikus énekeket énekeltek. Egy-egy ének után meghúzták a harangokat, hogy figyelmeztessék a népet a húsvéti diadalra: Krisz­tus Űrünk feltámadt! Húsvét másodnapján az öntöz- ködés szokása meg volt, de eredeti­leg a legények a leányokat vödör­rel öntözték. Két legény, két oldal­ról megfogta a leányt és a többi a kútról hideg vízzel megöntözte. A néphit azt tartotta, hogy húsvét hajnalán a Jézus sírját őrző kato­nák a húsvéti jóhirt vivő asszonyo­kat öntötték le vízzel, hogy elmen­jen a kedvük a hír terjesztésétől. A húsvét szimbólumai: a piros to­jás és a bárány szintén jelentőség­gel bírtak. A tojásból új élet szüle­tik, a kis csibe feltöri börtönét. A halál sem tartotta fogva Jézust, feltámadott! A bárány pedig Jé­zusra, a mi megáldoztatott és feltá­madott Urunkra emlékeztetett. Maga a húsvéti öntözködés, a pi­ros tojás és a bárány az élet diada­lát jelentette népünk számára a ta­vaszi nagy ünnepünk, húsvét meg- ülése alkalmával. A halál felett győzött az élet és a falusi ember számára azt s jelentette elmúlt a tél, fakadnak a rügyek, zsendül az élet, az ünnepek után indulnak a munkás hétköznapok a mezőn, a földeken. Garami Lajos-r^hrr-m nnr *»qss2 i^aninPopLMnunui mp/! i'.jnsvnctrt Toronyzenef€ ébredünk: •Modern ko­runk nagy kí­sértése, hogy ünnepeink fé­nyé elhalvá­nyul, összemo­sódnak az ün­nepek és hét­köznapok. Et­től a veszélytől óvhatnak meg régi, nemes né­pi hagyomá­nyok, melyek­ből néhány még él falunkban, gyülekezetünk­ben. Hála az idősebb nemze­déknek, akik még hűségesen ragaszkodnak a szép tárcsái népviselethez, nálunk az egyes ünnepeknek a szó legszorosabb értelmében megvan a maguk sa­játos színe. így böjtben a népvi­selet színe a fekete, ami húsvét első napján kékre, majd a máso­Országos Lelkészkonferencia Gyenesdiáson 1989. május 22-25 között A konferencia témája: tanítás és nevelés az egyház­ban. A konferencia május 22-én, hétfőn, este 6 óra­kor kezdődik és május 25-én, csütörtökön, délben fejeződik be. Részvételi dij: 800 Ft. Azoknak a lelkészeknek a jelentkezését várjuk erre a konferenciára, akik a tanítás és a nevelés kérdésével foglalkoznak, illetve e témák iránt érdek­lődnek. Jelentkezni az Országos iroda címén: 1085 Budapest, Üllői út 24., lehet levélben. Legkésőbb április 5-ig. A konferencia részvételére a kiértesítés a jelent­kezés sorrendjében történik. ka lehetővé tette, hogy megfelelő hangfelvétel és erősítés segítségével az egyre növekvő falu távoli pont­jain is hallható legyen a húsvéti örömhírt hordozó ének és zene. A gyülekezet gyermek-, ifjúsági és felnőtt énekkara ily módon végez­het valóban ébresztő, missziói szolgálatot húsvét reggelén. Az esztendő legszebb reggele a húsvét reggel, amikor arra ébredhetünk, hogy „Győzelmet vettél, ó, Feltá­madott. . De hála egy ugyancsak több év­tizedes hagyománynak, az ünnep fénye húsvét hétfőre sem fakul meg. Nem a „locsolkodás ünne­pe”, hanem a konfirmációi vizsga napja. Ily módon kap igazi mély tartalmat a kétnapos ünnep: Isten cselekedetére, a feltámadás csodá­jára válaszolnak konfirmandu­saink hitük megváltásával a máso­dik ünnepnap. A Feltámadott ma is győz fiatal szívekben is, hogy a húsvét utáni vasárnapon, a konfir­máció ünnepén, fehér vasárnap, valóban talpig fehérben (finn min­tára készült konfirmandus ruhá­ban) térdelhessenek az úrvacsorái oltárhoz. így valósul a húsvéti ének örömüzenete: „Győzelem, élet Krisztusban miénk lett!” Gáncs Péter Dél-Somogy Vendek és magyarok szokásai dik ünnepen fehérre vált. Az egész böjti időszakot jel­lemzi egyféle egészséges visz- szafogottság: ilyenkor nincse­nek’ lagzik, na­gyobb mulatsá­gok. Példás mó­don még az is­kolai farsangi rendezvényeket is igyekeznek valóban a böjt előtti időben rendezni, hiszen így lesz igazán értelme és érté­ke a farsangnak éppúgy, mint a böjtnek. Több évtizedes hagyomány, hogy húsvét vasárnap reggelén, hét órakor toronyzenére ébredhet a fa­lu lakossága. Eleinte az énekkar valóban „élőben” énekelt a to­ronyból, később azonban a techni­A hitben élő keresztyén ember életéhez illő szokások meghatáro­zó jellegűek. Nem társasági illem- szabályokkal kapcsolatos meg­nyilvánulások, hanem egy belső magatartás kifejezői. A lelki maga­tartásnak a forrása és indítója a Krisztusban való személyes bizo- dalom, amely az egyház életének igazolója. Ezen az alapon alakul­tak ki vidékenként gyülekezeti szo­kások, mint adott helyen és adott körülmények között érvényesülő mozzanatok. Mi itt dél-Somogyban, ideértve azt az öt gyülekezetét is, amelyek negyven évvel ezelőtt a Zala me­gyéhez csatolás után is megmarad­tak és ma is abban a népi és evan­gélikus egyházi közösségben élnek, mint annak előtte, ma már kevés böjti és húsvéti szokásról nyújtha­tunk képet. A törökök kivonulása után hamarosan a Muraközből te­lepedtek erre a vidékre vendek, akik az itt élő magyar evangélikus- sággal kölcsönhatásban folytatták gyülekezeti életüket, ezen belül templomi és családi szokásaikat. A mai napig Isten áldásaként bé­kességben, szeretetben végzik gyü­lekezeti szolgálataikat. Ami a böjti-és húsvéti szokáso­kat illeti, azokból még maradt va­lamelyes. A böjt „csonkacsütör­tökkel”, azaz a böjt első vasárnap­ja előtti csütörtökön kezdődött. Böjtben a templomozó ruha asszo­nyoknál és lányoknál fekete, de mindenesetre sötét színű volt. Nagypénteken azonban teljesen fe­kete. Virágvasárnap lehetett kevés más szint is látni. Húsvét ünnepe már sokféle, élénkszínű szép népvi­seleti öltözetet vetetett elő. - Böjt­ben semmiféle vígalomnak nem adtak helyet. Egy-két gülekezetben ugyan tartottak lakodalmat, de ezt a többség nem tartotta böjthöz illő viselkedésnek. Ádventet és böjtöt zárt időszaknak minősítették Nagypénteken délután a passió­olvasáson szinte az egész gyüleke­zet részt vett. Az étkezés nagypéntek kivételé­vel a rendes megszokott étrend sze­rint történt, de nagypénteken csak „tejfölös bableves es mákosmetélt képezte a nagy ünnepi ebédet. Húsvétkor már felszabadultabban éltek otthon is. Húsvét első napján reggel a gyermekek keresztszüleik- hez mentek köszönteni és ilyenkor kapták meg a húsvéti ajándékot Délután a fiatalság az utcán vidá­man ünnepelt, az idősek pedig a kispadokon ültek és beszélgettek. Húsvét másnapján már mulatság is volt. ötvenkét évvel ezelőtt egy na­gyon komoly, kegyes szokással ta­lálkoztam Iharosberényben és fí- liáiban. A temetési szolgálat akkor még a halottasháznál az udvaron folyt le. Amikor az énekeskönyv­ben és az igehirdetésben, imádság­ban Jézus Krisztus neve elhang­zott, az asszonyok térdet hajtot­tak, a férfiak fejüket hajtották meg. Megkérdeztem egy idős pres­bitert, tudják-e, honnan ered ez a szokás? Az Igével válaszolt: ...A Jézus nevére minden térd meghajol­jon, a mennyeieké, földieké és a föld alatt valóké... (Fii 2,10). Ha az életforma megváltozásá­val, a régi keretek fellazulásával sok hitbéli szokás eltűnik is, ez az Ige éljen a szívekben és töltse be gyülekezeteink népének életét mindvégig! Fónyad Pál Veszprém 5? Hangos Húsvét napján” Szent-György napjával kezdem. Ez az élet indulásának nagyon fon­tos állomása. Ez volt a pásztorko­dásnak a kezdete. Innen származik a mondás: Szent-György napkor, minden ember lehet pásztor, de már Szent-Mihálykor csak az, aki beszámol. Előttem vannak azok a szegény- legények, akik előtte való hetekben vállukon, bosszú boton lógó ba­tyujukkal járták a falvakat, a köz­ségházakat, hogy szerződést kösse­nek egy évre a pásztorkodásra. A férfiak a határban, az asszo­nyok a kiskertekben szorgoskod­tak, szórták a magot, hogy nyá- ron-ősszel arathassanak belőle. Virágvasárnapján hajnalban összejöttek a fiatalok, szalmabá­buból fekete ruhába öltöztetett öregasszonnyal, néma csendben kivonultak a patakhoz s a telet jel­képező bábut darabokra tépve be­dobták a vízbe, hogy messzire vi­gye tőlük a telet. Utána megvidá- modott a társaság, barkáságakat téptek s hangos nótaszóval bevo­nultak a faluba, hirdetve, hogy megérkezett a tavasz... A nagyhét már készülődés volt a nagy napra: Húsvétra. A férfiak a gazdasági udvarban és épületek­ben csináltak rendet, az asszonyok tapasztották és meszelték a ház fa­lát, hogy minden tiszta és szép le­gyen- 1 így érkeztek el Nagypéntekhez. Ezen . a napon nem dolgoztak. Csak a nélkülözhetetlen munkát végezték el ,az állatok körül. Az egesz. család templomba ment. Ezen a napon az öregek vettek úr­vacsorát. A fiatalok húsvétkor. Csend volt az egész faluban, olyan csend: ,‘,mint Nagypénteken a mé­szárszékben.” „Hangos húsvét napján” felde­rült a falu népe. Elovehette a húst... A lányok világos ruhákba öltöztek. Minden hirdette a feltá­madás örömhírét. A család min­den tagja templomba ment. Másodnapján legények hangjá­tól volt hangos az utca. Ilyen mon- dókák után locsolták meg a lányo­kat; Én kis görög, csak hömbörgök, Ha betérek, tojást kérek, ha nem adnak, mind meghalnak. Vagy: Én kis múzsa, gyenge rózsa sose jártam iskolába, nem tanultam hosszú rigmust, majd megtanít a kis Jézus. Vagy: A múlt héten erre jártam, az ablakba rózsát láttam, azt láttam én hervadozni, azt jöttem most meglocsolni. Ezen a napon járták végig a fa­lut a pásztorok. A gazdasszonyok- tól kalácsot (kukorést), sonkát (só- dart) bort, vagy pálinkát kaptak. Mozgalmas volt ez a nap. Míg az első nap a család belső ünnepe volt, masodnapján nagy volt a ro­konlátogatás, jövés-menés. Az ünnep napjai testi-lelki erőt adtak az embereknek, s ezzel meg­indult a szorgos tavaszi munka. Isten áldásával és erejével indultak a nagy feladatnak. A leckét, a szer­szám nyelét kézbe vették s várták rá Isten gazdag áldását. Hernád Tibor Jézus vádolóinak szava elhalt. Gúnyolóinak ajka már régen né­ma. A múlandóság elfedte azo­kat, akik azt kiáltották: feszítsd meg! A mennyben, Isten királyságá­ban és itt a földön, az előre ment gyülekezet és a mi ajkunkon zeng az ének: Méltó vagy Urunk, hogy tiéd legyen a dicsőség, mert győz­tél! Nem te leszel, hanem te vagy az Úr a világban, az egyházban és a Mindenségben. Isten Jézusnak minden név fölött való nevet adott. Ezért is énekeljük: Dicsőség Jézus nevének. Énekel­jük, de nem mindig értjük, hogy ez mit is jelent. Talán nem is mond ez nekünk ma semmit. Goethe Faust­jában azt mondja, a név nem más, mint „füst és semmiség”. A név divat dolga napjainkban, de nem jelent semmit. Ki gondol az Erzsé­betek közül arra, hogy nevük azt jelenti: „Isten békessége”, vagy a Renáták tudják-e, hogy nevük „Újjászületett”-et jelent? Ha a ne­vekre, mint címekre gondolunk azok is gyors változásnak vannak alávetve. Akit tegnap még hadse- regtábomoknak szólítottak, vagy miniszternek, holnap háborús bű­nösnek mondják, hogy holnap­után meg mártírként magasztal-, ják. Egy név jelenthet mégis min­dent. Idős özvegy férfi amikor meghalt felesége nevét hallja, szive hevesebben kezd dobogni, megele­venednek az emlékek, újra feltárul előtte a szeretetnek, boldogság­nak, hűségnek a világa. De minden név, a legdrágább is itt a földön térbeli és időbeli határokhoz kö­tötten hordozza értékét és jelentő­ségét. Nem így Jézus neve! Jézus neve minden időben minden név fölött való név. Jézus egész élete és munkája ne­véről tanúskodik. Jézus neve az alapja minden igehirdetésnek. A győztes Jézus ad erőt a hit har­cához, a szenvedés elhordozásához és a hitben hűségesen váló megma­radáshoz. Jézus neve foglalja ma­gában az ő dicsőségét. Aki segítsé­gül hívja Jézus nevét, az az Isten népéhez, Krisztus egyházához tar­tozik. Ez az a „szép név”, amelyről mi keresztyének neveztetünk. En­nek a győztes Jézusnak a nevét hordják homlokukon azok is, akik győzelméből részesedve elnyerték és elnyerik majd az örökéletet. Isten parancsa az, hogy higy- jünk Jézus nevében, ami azt jelen­ti: higyjünk abban, hogy ebben a Jézusban valóban életben és halál­ban velünk az Isten. Nem a beteg­ség, bűn, gond, szeretetlenség, féle­lem és halál, hanem Jézus Krisztus van velünk. Aki emberré lett, hogy mi Isten gyermekei lehessünk. El­hagyott volt, hogy mi soha ne le­gyünk elhagyottak. Könnyező volt, hogy minden csillogó, köny- nyet letöröljön . Céltalan életűnek célt adjon. Aki Jézus nevében hisz, az bűnbocsánatot nyer. Ahol pe­dig bűnbocsánat van, ott élet és üdvösség van. Jézusnak, a győztes­nek van hatalma arra, hogy meg­tartsa és üdvözítse is azokat, aki­ket elhívott és magáévá tett. Jézus nevére egyszer minden térd meghajol. Egyszer minden nyelv vallja: Dicsőség néked Jézusunk! Akik itt a földön nem hajtottak térdet előtte, s nem magasztalták nevét, egyszer azoknak a térde is meghajlik, s Krisztus dicsőítésér» nyílik aznap ajkuk. A gyülekezet és a Krisztus nevét magasztalok a legmodernebb emberek. Ok már itt a földön azt teszik, amit majd egyszer mindenek tesznek. Mert egyszer Krisztus nevére minden térd meghajol és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. Micsoda csodálatos kép: a Világmindenség minden teremtett lénye, egy óriási húsvéti gyülekezetként énekli a Krisztust magasztaló éneket. Uram, add a Te Szentlelkedet, hogy mi már itt a földön egykor pedig Téged színről színre látva énekeljük az éneket: Dicsőség Jé­zus nevének. Nagy István Túrmezei Erzsébet Húsvéti híradás Látsz halott arcot és hulló virágot: mindenütt a halál hatalmát látod, és gyászod terhét roskadva viszed, ha nincsen húsvéti hited. Ha sir a gyász, a bánat, mi vigasztalna más; a Krisztus él, feltámadt, és van feltámadás! A sötét felhő széled, áttör a napsugár, mert győzött Q, az Él$t!' Új élet útja vár. Miért nem emeled fel könnyes arcod? Mért vívod mindig egyedül a hacot? Soha nem talál békét a szíved, ha nincsen húsvéti hited. Szólj, diadalmas ének, » mint boldog híradás a bánkódók szívének, hogy van feltámadás! Az élő Megváltóra , ki egyszer rátalált, . a nagy Vigasztalóra, nem retteg sírt, halált! Nem hallod a Feltámadott hívását? Nem hallod igéjét, vigasztalását? ö minden benne hivőn segített! Mért nincsen húsvéti hited?! Szólj, diadalmas ének, és szárnyalj, mint a szél! Szállj északnak és délnek, és hirdesd: Jézus él! Az élő Krisztus Jézus jár velünk szüntelen. Ha szent nyomába lépünk, miénk a győzelem!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents