Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1989-03-26 / 13. szám

Evangélikus Élet 1989. március 26. Húsvéti tiszta Bárány Gondolatok Nagypéntek és Húsvét közelségéről DICSŐSÉG NÉKED, ISTENÜNK! „Eleget ö tett miértünk” Különleges érzéssel tölt el a ten­ger hullámverése. Ha közel va­gyunk hozzá, bennünk lüktet a gyors változás: egyszer egészen lenn, egy pillanat alatt a csúcso­kon. Hegyek csúcsainak és völgyek mélységének találkozása minde­nütt gyorsan átjárja érzéseinket. De nemcsak a természetben éljük át ezt az élményt, hanem minden­napi életünkben is gyakran. Egyik órában teljes erővel küzdünk, biz­tos és értelmes jövőt látunk ma­gunk előtt, a másikban vég-hangu­lat tör össze mindent bennünk. Gyakrán találkozik győzelem és vereség, siker és kudarc, erő és gyengeség. Nagy ellentétek világá­ban zajlik életünk. Lehet ezt tagad­ni, lehet mesterséges kiegyensúlyo­zottságot kijelenteni, a mélyben mégis jelen vannak és harcolnak ezek az ellentétes erők. Valóságos a kontraszt Nagypén­tek és Húsvét között. Az elképzel­hetetlen mélység a Golgotán. A ta- nitványi kör széthullása, félelme és reszketése a gyors események sod­rában. A sírás, a feladás érzete a lelkes követő életében. Jézus útjá­nak kegyetlen, embertelen mélysége a kínhalálig. A hatalmasok világá­ban sehol egy erős ember, aki leál­líthatná az iszonyatos drámát. Te­hetetlenség és kiszolgáltatottság, könyörtelenség és a teljes sötétség délután három óra körül. Ezek a képek pörögnek előttem Nagypén­tekre gondolva. Életemnek is a sö­tét pillanatai villannak fel. A kétség születése, mert emberek kijátszot- ták a bizalmamat. A reményvesztés kísértése, mert nem az álmaim és terveim szerint alakult az életem. A csalódás mindent összetörő kese­rűsége, mert hiába volt minden jó­szándék. Nagypénteken fekete terí­tő takarja az oltárt. Kénytelenek vagyunk életünk sötét területeire gondolni. Mindegyikünknek szem­be kell néznie múltjával és tetteivel. Árulásával, cserbenhagyásaival, se­beket ejtő cselekedeteivel. Enélkül a mélység nélkül sohasem fogjuk megérteni a kereszt szavait. Oda kell érnünk a nagypénteki kereszt­hez, hogy meglássuk benne a mi mélységünket és sötétségünket. Nem véletlen, hogy nem mindenütt prédikálnak ezen a napon. Lehet-e szavakba önteni ezt az állapotot? A szavak könnyen torzítanak és el­távolítanak a valóságtól. Ne szé­gyelljük keresni a nagypénteki csen­det személyes életünkben! Nincs szükség hangzavarra és lármára, de felnagyított, megdöbbentő, sötét képekre sem ezen a napon. Ezen a napon csendre van szükség és nyu­galomra, hogy esélyem legyen meg­látni porvoltom valóságát és erőt­lenségét. A felfoghatatlan magasság nyílik meg előttünk Húsvét hajnalán. Akik kora reggel elindultak, min­denre számítottak, csak erre nem. A bezárkózottak mindent elképzel­tek, csak szabadságot nem. A fel­számolásra készülődök szivében sok út létezhetett, csak az újrakez­désé nem. A végső elszakadás gyá­szába burkoltak mindent láthattak, csak a halottal való találkozást nem. A hitetlenkedő tanítványnak meg kell markolnia Jézus testét, hogy állva bírjon maradni. Valami olyasmi történik itt hatalmas, világ­ra szóló méretben, mint amikor egy fúvós hangszert gyötrő kisfiú eről­ködik a magas hangok gyakorlásá­val, és hirtelen, öt-hat hanggal fel­jebb, kristálytisztán megszólal egy sosem hallott hang. Amikor valaki­nek már minden lehetséges útja el­fogyott, mikor már a saját életét számolná fel, betoppan egy várat­lan vendég, és életmentő munkába hívja őt. Amikor lemondott a be­Farkasházi Ferenc 70 éves Farkasházi Ferenc, az Északi Evangélikus Egyházkerület fel­ügyelője, országos felügyelőhelyet­tes, Húsvét vasárnapján ünnepli 70. születésnapját. Egyházunk jelenleg legmaga­sabb világi tisztségének viselője 1919-ben Gyón községben szüle­tett. Gyermekkorától kezdve Du­nakeszi, Budapest, majd Eszter­gom és Tata evangélikus gyülekeze­teiben élt, Esztergomban és Tatán a gyülekezet presbitere volt. Világi hivatásában , pénzügyigazgatási munkakörben dolgozott;. 1952-töl 1980-ban történt nyugdíjba vonu­lásáig a Pénzügyminisztériumban végzett felelős szolgálatot. A Fejér- Komáromi Egyházmegye 1984- ben, az Északi Evangélikus Egy­házkerület 1987 elején választotta meg felügyelőjévé. Egyházkerületi felügyelői munkája mellett 1988 ősze, dr. Fekete Zoltán országos felügyelő halála óta egyházi törvé­nyeink értelmében a választásig az országos felügyelő helyettese. Hetvenedik születésnapján hálát adunk egy életen át hűséggel vég­zett, Sokoldalú egyházi és világi szolgálatáért, és kérjük életére, minden további szolgálatára az egyház Urának gazdag áldását! tegröl orvos és családtag, mikor már az ágyát is elkülönítették, meg­fordul minden. Ereje van és célja van, és mennie kell, mert kezdet köszöntött rá, nem vég. Értelmünk és tapasztalataink korlátái recseg­nek Húsvét hajnalán. Nincs csend, nincs megállás ezen az ünnepen. Menni kell, egymást keresni kell, adni kell, amit nekünk adott az Is­ten. Ősi keresztelési ünnep Húsvét a régi egyházi gyakorlatban. A fel-1 nőttek, akik eddig tanulták Krisz­tus életét, most kilépnek. Jelenlé tűkkel és mozgásukkal ébresztik a gyülekezetét. Húsvétkor nem d megdöbbent és megtorpant tanít­vány ünnepel. Húsvétkor a leirt em Nagypénteken a felületes szem­lélődő szokványos kivégzést látott a Golgotán: két gonosztevő között egy lázadót feszítettek keresztre. A hozzátartozók az édesanyai és tanítványi szív fájdalmával tekin­tettek a keresztre. A természet „megsejtett” valamit abból, hogy egyéni, vágy családi tragédiánál több történt : földrengés, sötétség járt együtt az eseménnyel. A temp­lom kárpitjának a kettéhasadása jelzi a lényeget : valami bekövetke­zett, amiért az ember eddig hiába küzdött. A kárpit előtt áldozatok­kal akart az Isten kedvében járni, őt kiengesztelni, hozzá eljutni, de a kárpit elzárta az Istent az ember­től, az ember nem tudott elejét tenni Isten akaratának. Most - Jí- zus áldozatában - Isten elfogadta az elégtételt. Leomlott «az akadály, megnyílt az út az Istenhez. Isten korábban is megtett min­dent azért, hogy népével igazi kö­zösséget teremtsen. Szövetséget Levétel a keresztről (német mester, XVII. sz.) bér tehet lépéseket. A kiiktatott megbízatást kap. A nyomorultnak bélyegzett önmagánál gyengébbet segít. Istennek van ereje és hatalma arra, hogy frissen feltöltse a meg üresedett edényt olyan tartalom­mal, amely másokat is képes éltetni és indítani. Mi hogyan ünnepeljük Nagypén­teket és Húsvétot? Ne emlegessük régmúlt idők feketéllő tömegeit nagycsütörtöki istentiszteletre vo nulva! Ne éljünk nagypénteki, teli templomok ömlőkében csupán! Ne merengjünk azon, valamikor mi lyen nagy ünnepek voltak ezek a napok! Tegyük félre a kesernyés nosztalgiát! Higgyünk inkább és lépjünk inkább azokban a napok ban, amikor Isten maga keresi a tőle elszakadt embert, ő maga hívja a kereszt és az üres sír, a halál és az élet, a döbbent csend és az ujjongó hangerő kontrasztjával. Ne sírjunk csupán nagypénteki gyászban, és ne ujjongjunk csak húsvéti mámor­ban. Találjuk meg a kettő harmó­niáját, mint megmentésünk egyet­len, nagy eseményét. Luther egy képben foglalta össze a két nagy ellentét erejét: Húsvéti tiszta Bá­rány. Róla szóljon a nagypénteki és a húsvéti bizonyságtétel tejnploma- inkban, otthonainkban! Szabó Lajos Budapest—Curitiba A Lutheránus Világszövetség Vili. nagygyűlése Magyar evangélikusok mind­annyian emlékezünk még 1984-re, a LVSZ VII. budapesti nagygyűlé­sére. A Budapest Sportcsarnok adott helyet ennek a világesemény­nek. Szinte csak tegnap volt az egész és máris arról szólnak a hír­adások, hogy VIII. nagygyűlésre készül a világ evangélikussága. A VIII. nagygyűlést a brazíliai Cu­ritiba városa fogadja, képünkön a város egyetemi negyede látható. Ez lesz a helyszíne az események­nek. 1990. január 30. és február 8. között tartják meg a találkozót. Korábban terveztek már Brazíliá­ba nagygyűlést - az ötödiket -, de az akkori katonai rezsim nem en­gedte be a delegátusokat Porto Alegrebe, ezért áttették a színhelyt Európába, a Genf melletti Evian- ba. 1985. óta fordulat következett be az ország vezetésében, erős de­mokratizálódási folyamat indult meg és most lehetőség nyílt a nagy­gyűlés befogadására. ' A brazil evangélikus egyház éle­tét még később ismertetjük. Most csak annyit, hogy főleg német tele­pesek, bevándorlók alkotják, akik, a múlt században két hullámban (1824. és 1848. után) telepedtek le az országban. Az evangélikusok lélekszáma kb.l millió, ami keve sebb, mint 1 % az ország lakosságá­nak számához képest. Curitiba 1,2 millió lakosságából mindössze 14 000 az evangélikus. Az egyház erős missziói és diakóniai (szociá­lis) karaktert mutat. A VIII. nagygyűlés témája: Meghallgattam népem kiáltását. A következő időszakban lapunk hasábjain is egyre többet fogunk elmondani a nagygyűlés előkészü létéiről, egyházunk felkészüléséről és a téma részleteinek kifejtéséről tszm kötött velük a Sinai hegynél. . (2Móz 20 és 5Móz 5) Törvényét, Tízparancsolatát adta azzal a lehe­tőséggel és ígérettel, hogy ha népe megtartja azt, akkor ő Istenük lesz. A nép ígéretet tett és igyeke- zfett is Isten akaratának eleget ten­ni. Aprólékos törvénymegtartásra próbálta épiteni az életét. Nem si­került. Bálványimádás, zúgolódás, törvényszegés napirenden volt a gyakorlati életükben. Bűneiket ál- > dozatokkal próbálták jóvá tenni, de Istent ez nem elégítette ki. Hiá­bavalónak bizonyult az emberi igyekezet. ■. Isten a jogos büntetés helyett új lehetőséget teremtett az ember megmentésére. Fia golgotái áldo­zatát elfogadta elégtételnek az em­ber bűnéért, s ezzel új szövetséget kötött immár nemcsak eredetileg választptt népével, hanem az egész világgal. Számunkra „sorsdöntő” ez az esemény. Mivel mi alkalmatlanok és tehetetlenek vagyunk az „elégté­telre”, helyettünk vállalta ezt Jé­zus. Mivel szeretete nagyobb a mi érdemtelenségünknél, érettünk vállalta Jézus az elégtételt. És mi­vel nem volt remény arra, hogy az ember valaha is képes lesz Istennek eleget tenni, Jézus egyszer s min­denkorra adta az elégtételt, tökéle­tesen, megismételhetetlenül. Keresztyén életünknek egyik leg-. nagyobb kísértése az a hamis re­ménység, hogy eleget tudunk tenni Isten akaratának, jóvá tesszük mu­lasztásainkat és méltókká válunk szeretetére. Ha őszintén figyeljük az életünket, rá kell döbbennünk, hogy ebből semmi sem valósul meg. Tapasztalatunk elvezethet a bün- bánatig: elismerjük, hogy bűnein­kért semmi elégtételt nem adha­tunk Istennek. Ez aZÖhban nem elég. A bűnbánatig Júdás is eljutott, de megoldást nem hozott számára az, hogy meglátta árulását. Megoldást csak az hoz, ha vala­ki helyettünk és érettünk megteszi azt, amire mi képtelenek vagyunk. Ezt tette meg Jézus. „Eleget ö tett miértünk...” Ez úgy lehet valóban a mienk, ha minden fenntartás nél- ~kül elismerjük tehetetlenségünkét s hisszük, hogy az ő áldozata "'na­gyobb a mi bűnünknél, s ebből az ő szeretetéből merítünk erőt és megszégyenülve tudunk érte hálát adni. Húsvéti örömünk csak akkor lesz igazi, ha meglátjuk, hogy Jé­zus nagypénteki „elégtétele” lehet az egyetlen reménységünk. Ennek meglátására vak a mi szemünk. Annak idején a tanítványokat is a feltámadott, élő Jézus győzte meg áldozata üdvözítő erejéről. Ma sin­csen másképpen. A feltámadott, élő Jézus Krisztus - igéje által - láttathatja meg egyedül, hogy az ő élete árán - eleget téve bűnein­kért - lehet nekünk életünk. Bárány Gyula KEREKASZTAL-BESZÉLGETÉS AZ EVANGÉLIKUS GIMNÁZIUMRÓL III. Szerkesztő: Szeretném, ha nyo­matékosan kifejezésre jutna, hogy a fasori iskola volt iskoláink szelle­mét is tükrözze. Hogyan gondoljuk ezt megvalósítani? Zászkaliczky Péter: A lelkészek egy részét és talán inkább a városi gyülekezetek közvéleményét irri­tálja, hogy miért nem került elő a többi iskola hagyományainak em­lítése. Miért nem emlegetjük a sop­roni, nyíregyházi és a többi iskola szellemét, hagyományait? Bele kellene vinni a köztudatba, tuda­tosítani kellene, hogy valamikép­pen valamennyinek a folytatója ki- ván lenni. Azt persze nem tudom megítélni, hogy miben különböz­tek annak' idején ezek az iskolák egymástól, volt-e valami a többi iskolában, ami esetleg a Fasorban, mint szellemiség nem volt megta­lálható, de markánsan képviselte mondjuk Sopron vagy egy másik iskola. Ha igen, úgy azt tudatosan kellene belevinni az új iskola szem­pontjai közé. Gyapay Gáboh Felmértem isko­lánk volt tanári karának eredetét földrajzi szempontból. Kiderült, hogy valamennyi volt egyházi is­kolából volt áramlás a Fasorba. Alig volt budapesti születésű ta­nár. A múlt században a tanárok 70%-a a Felvidékről származott, Pozsonytól Gömörig és különösen sokan a Szepességből. A század- fordulón volt egy nagy dunántúli hatás (főleg soproniak) és ezek be­leépültek a Fasorba. Budapesti születésű tanár mindössze 3 volt, ezek is már második generációsok, szüleik felvidékiek vagy dunántú­liak voltak. A század elején belé­pett az Alföld is, Békéscsabáról és Szarvasról jöttek tanárok és hoz­ták magukkal azoknak az iskolák­nak a szellemét. Nem vitás, hogy a legjelentőségteljesebb hatása Sop­ronnak volt. Cselőtei László: Az iskola szelle­miségét tekintve nemcsak az a fon­tos, hogy honnan származik, de az is, hogy hogyan viszik tovább? Ezek az emberek, akik az iskolá­ban végeznek, belekerülnek a ma­gyar szellemi élet vérkeringésébe, érvényesítik és visszahozzák, amit magukkal hoztak és visszahatnak az egyházra is, az iskolára is. Ez az iskola az egyházé lesz. A fő teher is az egyházé, de a fő haszon is! Ez hihetetlenül fontos dolog! Maga­sabb szintű hatékonyságban kerül­nek ifjak az egyetemekre és onnan vissza az életbe. Hiszem, hogy a Teológiai Akadémiára is hatni fog, bár az országos szelekció nagyobb bázisról hozza majd a többi hallga­tót,- de mindenesetre a színvonalat emelni fogják. Jó volt hallani a felvételi beszélgetésekről, hogy nem a lexikális tudást néztétek, ha­nem a fellépést, a kombinatív kész­séget, alkotókészséget (kreativi­tást). Szerkesztő: A felvételivel kap­csolatosan pozitív volt a szülők vé­leménye, már ami a gyermekekkel való beszélgetést, foglalkozást ille­ti. Hogyan gondolja az iskola a jö­vőben a szülőkkel való foglalkozást és a gyülekezetbe, egyházba való beépítést? Gyapay Gábor: A tanári foga­dóórák, szülői értekezletek termé­szetes alkalmai a szülőkkel való kapcsolatteremtésnek. Ezen kívül minden gyermek előmenetelét ál­landóan figyelemmel kísérjük. Ré­gi hagyomány volt az iskolában, hogy a szülők társadalmi állására tekintet nélkül - ha valaki nem bírta teljesíteni a feltételeket -, el­tanácsolták. Ezt a szülők megér­tették, mert az iskolával való kap­csolat azt is magával hozta, hogy belátták, ha nehezebb volt az aka­dály, mint amit gyermekük leküz­deni tudott. Szeretnék idézi egy volt fasori tanár munkájából, mely akkor ké­szült, amikor 1926-ban az egyete­mes közgyűlés határozatot hozott egy olyan utasítás elkészítéséről, mely „a vallásosságnak és az evan­gélikus öntudatnak az állami tan­terv keretében, az evangélikus kö­zépfokú iskolákban való ápolásá"- ról szólt. Szigethy Lajos ezt írja: „Az evangélikus középfokú iskola tanári kara és minden egyes taná­ra, tanítványai vallásos, eszmé- nyies gondolkodású, hazafias, mű­velt emberek. Ha ezek evangéliku­sok, egyházunk lelkes, tettekre, ál­dozatokra kész híveivé neveli. Más egyház kötelékébe tartozó tanítvá- - nyaiban a saját hitükhöz való ra­gaszkodás érintetlenül hagyása mellett egyházunk iránti vonzó­dást s hálás tiszteletet ébreszt... Az önkormányzati alapon szervezet iskolai egyesületekben a tanulókat arra neveli, hogy majd egyházunk alkotmányos életében tevékenyen részt vegyenek, egyháziasságra példával is nevel, egyházunk hiva­talos társadalmi, művelődési és irodalmi életében tevékenyen részt vesz. Minden nyilatkozatával és cselekedetével magát vallásos és egyházias gondolkodású ember­nek bizonyítja. Egyházi és vallásos kötelességeit - templomlátogatás és úrvacsorához járulás híven teljesíti. Lehetőleg evangélikus vagy legalábbis protestáns írók tankönyveit használja...” Szépen fogalmaz, még ha régies is a kifeje­zésmód, de ennek jó része felhasz­nálható ma’is. Szerkesztő:' Az idézetben szó esett a tankönyvekről is. Milyen tankönyvekből fognak tanulni a gimnáziumban ? Gyapay Gábor: Tegnapelőtt tár­gyaltam Boldizsár Gáborral, a mi­nisztérium gimnáziumi osztályve­zető-helyettesével. Ő tette fel a kér­dést, milyen tankönyvekből aka­runk tanítani? Erre én azt mond­tam, hogy a jó tanár nem használ tankönyveket. Ő viszont biztosí­tott, hogy szabad keze van az isko­lának és a tankönyvek közfil azt választhatja, arhelyiket akarja, amelyiket jónak tartja. Nyelv­könyveknél használhatunk külföl­dieket is, ebben támogatnak és a vámkedvezményt igazolják. A gimnázium tanári karának lesz egy szép és nemes feladata, hogy tankönyveket alakítson ki. Frenkl Róbert: A jó tanár nem használ tankönyveket - hallottuk és erről eszembe jut, hogy a fasori tanárok jó része úgy tanított, hogy megtanított jegyzetelni is. Ez nagy hasznomra volt az egyetemen. Fél­reértés ne legyen! Szükség van tan­könyvekre, jó tankönyvekre, és örülök ennek az információnak a nyelvkönyvekről.,De ez is fontos információ, hogy a gyermeket ön­álló gondolkodásra neveljük, és az önálló munkához, a személyiség fejlesztéséhez hozzátartozik, hogy megtanul jegyezni, megérteni a fontosat, a lényegest és ítéletet al­kotni. Harmati Béla: Az új iskolával kapcsolatosan sokféle igény fogal­mazódik meg. Vannak egyházunk­ban‘teológiai különbségek, felfo­gásbeli, kegyességi ellentétek mu­tatkoznak meg abban is, hogy mi­ként kell neyelni a következő nem­zedéket és nyilván most mindegyik csapat a maga elképzeléseit szeret­né belegyömöszölni a gimnázium­ba. Arra kell vigyázni, hogy a gim­náziumban olyan szellem uralkod­jék, melyben nem egy bizonyos ne­velési rendszer veszi át az uralmat a többi kárára. Nagyon hangsú­lyozom a szakértelmet. Lehet sze­retni az iskolát, de nem biztos, hogy aki szereti, ért is hozzá. A ne­velésben hagyjuk inkább a szak­embereket előtérbe kerülni. Azt is el kell mondani, hogy a gimnázium az egyház vezetősége számára a legnagyobb munkát adó feladat. Volt olyan vélemény, hogy már mindent elintézünk és ki- mondtunk - egy kis csoportban. Nem így van! Ezután fognak kö­vetkezni a tanárválasztások, sza­bályzatok elkészítése stb. Végül hozzáteszem még, hogy a gimnázium nem egyszerűen csak tanintézet lesz, hanem olyan cent­rum, amelyben otthona lesz kultú­ránknak és egyházi ifjúsági moz­galmunknak is. Ezért kezdtük meg a Fasori Esték szervezését, amikor még nem is volt gimnázium, de megkezdtük elképzeléseink kibon­takoztatását. Cselőtei László: Legutóbb az or­szággyűlés alkalmával beszélget­tünk Czibere miniszterrel. A be­szélgetés után az volt az érzésem, hogy ami az iskolánk létrejöttét kívánja, az a mostani oktatási­nevelési helyzetből való kitörés ke­resése. Fontos, hogy a valláserköl­csi nevelési és egyházi vonzata mel­lett legyen ^z iskolának az egész oktatásra és nevelésre való vissza­hatása, megújulásra való hatása. Ezen keresztül- is hivatását tölti be az iskola. Biztosak lehetünk abban, hogy iskolánkat figyelni fogják. Szerkesztő: A kerekasztal­beszélgetés ezeket a témákat járta be. Az volt a célunk, hogy a keringő sokféle hírrel szemben megmutassuk azt, hogy hol áll a gimnázium ügye. Rövidesen - reméljük -, hírt adha­tunk már a felújítás megindításáról is. Készül a szabályzat, országos presbitérium elé kerül az Igazgató- tanács és az Intézőbizottság megvá­lasztása. Az Országos Presbitérium fog dönteni a tanári állásokra be­adott pályázatok felett és arról is, hogy kik és hányán fogják á hitokta­tás munkáját végezni. Ezekről is igyekszünk majd gyors és hiteles in­formációt adni olvasóinknak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents