Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)
1989-03-26 / 13. szám
En vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; (Jn 11 £5) 54. ÉVFOLYAM 13. SZÁM 1989. MÁRCIUS 26. HÚSVÉT ÜNNEPE r I ÁRA: 15 Ft ■■■■■■■■ ■■■■■■■■■■■I a. hüllelu BOLDOG HÚSVETOT! Leküzd 4allp 1. C saknem kétezer évvel Krisztus Urunk születése után, olyan korban élünk, amelyben az emberi tudás és a technikai haladás csodái határozzák meg az életünket. Legyőztük a láthatatlan, parányi atom mélyén rejtőző mérhetetlen energiát. Hangnál sebesebben száguldunk a földi térben és a világűr végtelen távolságain át. Lábát már a Holdra tette az ember, gépeit küldi előőrsökként távoli bolygókra, és holnap talán már túlszárnyal a Naprendszer határain is. De boldogabbá, igazabbá, emberibbé' lett-e ezáltal a XX. század embere, kortársunk? Lépést tartott-e tudása és technikai képességei bámulatos növekedésével erkölcsi és lelki fejlődése is? A választ - sajnos - jól ismerjük: egyáltalán nem! Korunkban, a több milliárdra nőtt emberiségben, talán még több a szenvedés, a boldogtalanság, a rettegés a jövőtől, mint száz vagy ezer évvel ezelőtt. Legyőztük a betegségek egész sorát? Új, gyógyíthatatlan betegség ütötte föl a fejét, korunk pestise, az AIDS. Hatalmunkba került az atom ereje? Atom- és hidrogénbombákat gyártottunk vele, melyek percek alatt elpusztíthatják egész, sok ezer éves kultúránkat és világunkat. „Szép új világunkban” mennyi az emberi szenvedés, a félelem és a boldogtalanság! Nincs igazi béke és igazi öröm a XX. század modern emberének csodálatos világában. M iért? A keresztyén hit válasza ez: azért, mert az ember ámulatra késztető, óriási tudásával és szédületes technikai haladásával nem tudta legyőzni az élet két legnagyobb ellenségét: a belső erkölcsi romlást, a bűnt, és a másik ős-ellenfelet, a halált. A bűn - mondja Luther - nem más, mint az ember önimádata, önmagával való elteltsége, ős-önzése. Az, hogy elfordul Istentől és elfordul embertársaitól is; csak önmagával van elfoglalva, az élete központja önmaga. Hit nélkül és szeretet nélkül, Isten nélkül és a felebarát nélkül a kozmosz jéghidegénél is hidegebbé válik a szívünk, örömtelenné és boldogtalanná lesz az életünk. Hiába minden csillogó kényelem és gazdagság, fölényes tudás és külső hatalom, dicsőség: Isten nélkül és a szeretet nélkül a legfontosabb hiányzik az emberi életből, amit semmi más nem pótolhat. Sem ragyogó tudása, sem ámulatba ejtő technikai haladása, gép-rabszolgáink mérhetetlen ereje. Szegény, boldogtalan, félelmekkel teli modem ember, korunk embere, - milyen boldogtalan is az életed! A másik forrása mélyből fakadó, mélyen rejtőző boldogtalanságunknak, akár bevalljuk, akár nem: a halál szörnyű, kikerülhetetlen valósága. Az, hogy hiába minden tudásunk és ragyogó civilizációnk tengernyi vívmánya, a „Mors Imperator” (a halál-császár) Dürer: Krisztus feltámadása előtt kihull a kezünkből minden, amit itt a földön megszereztünk tudásban-hatalomban. Sírba hullanak lassan mind, akiket szerettünk. És oda vezet a mi végső utunk is, kikerülhetetlenül. „Életünk közepette minden oldalról körülvesz minket a halál” - vallják Luther híres egyházi énekének kezdősorai: nemcsak a késő öregkorban, hanem kora* ifjúságunkban is, mindenütt és minden pillanatban. Ezért nincs igazi, zavartalan örömünk és boldogságunk. Hogyan lehetne boldog a modern ember élete a bűn és a halál kettős, kegyetlen és legyőzhetetlen rabságában? 3. E s ekkor, a kétségbeesés és reménytelenség belső, lelki éjszakájában egyszerre, váratlanul felkel a Nap: Isten szeretetének, Jézus világosságának a ragyogása, Húsvét öröme. Aki járt már a trópusokon, az Egyenlítő alatt, sohasem felejti el a trópusi napfelkelte csodáját. A koromsötét égen megjelenik egy keskeny, aranysárga csík, amely rohamosan nő és szem vakító, aranyos ragyogásával egyszerre szétkergeti az éjszaka sötétségét. Ahol félelmes sötétség volt, ott egyszerre mindent betölt az óriás Napkorong aranyszínű bíboros ragyogása az egész égboltozaton. Nagypéntek véres, sötét éjszakája után így kelt föl Húsvét napja emberségünk egén. Jézus, akit az ember bűne keresztre feszített és halálba taszított, ragyogó Napként támadt fel a sirból a harmadik nap reggelén. A keresztfán kiengesztelte, ártatlan Bárányként, a világ bűnét, bocsánatot szerezve Istennél minden bűnbánó bűnösnek. Húsvét hajnalán pedig legyőzte, a halál addig győzhetetlen hatalmát: feltámadt a sírból, él és velünk marad életben-halálban. Jézus feltámadása a „halál halála”. Áttörte - értünk és nekünk - az elmúlás kőszikla-falát, és megnyitotta a halál rabjainak az örökkévalóság, Isten Országa kapuját. Vele úgy mehetünk a halálunk felé, hogy ezen a sötét kapun keresztül az örökkévalóságba, Isten közelségébe nyílik meg előttünk az út! Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz énbennem, ha meghal is, él (János 11,25). 4. M indez nem teológusok és filozófusok illúziója, hiú reménysége. Hanem a bűnt és halált legyőző, örök szent Isten diadala. Akik a Húsvét ujjongó örömhírét először belekiáltották a bűn és halál világába, azok egyszerű asszonyok és becsületes, józan halászemberek voltak, Jézus első tanítványai. Csak arról tanúskodhattak, bármilyen hihetetlen volt is az, amit sajátmaguk éltek át. Halottak voltak a bűnben, halottak voltak a halálfélelemtől. És váratlanul megjelent az életükben Isten Fia, aki megszabadította őket bűneik rabságából és a halál rettenetéből. Élet, fény, szabadság és öröm ragyogta be az életüket. Hányán tettek hasonló, erős bizonyságot azóta is végtelen sorban, évszázadokon át mindmáig, az igazi szabadulásról és a Szabadítóról, Jézus Krisztusról! A mi csodálatos és mégis annyira boldogtalan, huszadik századbeli világunkban is. Hiszünk-e tanúságtételüknek, akik Jézus boldog követői voltak a bűn és halál öröm télén világában? És ha magunk is megismertük ezt a Szabadítót, aki Nagypéntek és Húsvét kettős győzelmét hozta el az emberek világába, tudjuk-e tovább adni ezt a rendkívüli jó hírt, az Evangéliumot, a bűn és a halál örömtelen rabjainak körülöttünk? „Boldog húsvéti ünnepeket!” Ezt kívánjuk, ki színből, megszokásból, ki egész szívből, ezen az ünnepen. De tudnunk kell, mi teszi boldoggá, öröm ünnepévé Húsvétot és minden napunkat: Jézus győzelme a bűn és a halál, életünk két megrontója és boldogtalanságunk igazi okozója fölött! Isten adjon szivünkben, életünkben, családunkban, gyülekezetünkben, népünk életében és az egész világnak ilyen igazi, boldog Húsvétot! Jézus által győzelmet a bűn és a halál ellenében. Dr. Nagy Gyula Hí Húsvét szent ünnepén Krisztus feltámadásának örömüzenetével fordulunk egyházaink népéhez. Köszöntésünk ma is ugyanaz, amivel az élő Úr köszöntötte tanítványait: „Békesség néktek!" Hisszük és valljuk, hogy Krisztus ma is% megújulást és reménységet ad az övéinek. Keresztyén bizonyságtételünknek ezt kell nyilvánvalóvá tennie szavakban és tettekben ott, ahova Isten bennünket állított. Ezért, mint a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa tagegyházainak vezetői olyan időszakban fordulunk most pásztorlásunkra bízott keresztyén testvéreinkhez, amikor népünk történelmi sorsfordulóhoz érkezett. Az egymást gyorsan követő események forgatagában és olykor ellentmondásai között úgy hisszük, hogy csak Istentől kérhetünk és kaphatunk útmutatást. Népünk sorsában osztozva, teljes szívvel részt veszünk azokban az erőfeszítésekben, amelyek társadalmunk és egész nemzetünk megújulásáért történnek. Új lehetőségek nyílnak egyházaink szolgálata előtt. Örömmel tölt el bennünket az emberi szabadságjogok kiteljesedése, ámde látnunk kell az aggodalomra okot adó kísértéseket is. Ebben az ígéretes helyzetben éljünk úgy, „mint szabadok, és nem mint Nyilatkozat akiknél a szabadság a gonoszság palástja” (1 Péter 2,16). Ezért szolgáljunk úgy népünknek, hogy a nemzeti közösségünk életét biztosító értékek, a lelki és erkölcsi normák el ne torzuljanak. Magatartásunkat határozza meg az Ige mértéke az apostol intése szerint: „Mindent szabad nékem, de nem minden használ; mindent szabad nékem, de nem minden épít” (lKor 10,23). Ezért arra kérünk Benneteket, hogy keresztyéni lélekkel és testvéri szeretettel járuljunk hozzá a próbatételeket is elviselő nemzeti közösség kialakításához. Mint Jézus Krisztus követői bennünket a jóakarat és hazaszeretet erkölcsi követelménye vezéreljen. Olyan társadalom felépítéséért imádkozunk és munkálkodunk, amely becsületes, az életnek Örülő, családját és hazáját szerető, felebarátját tisztelő és munkájával boldoguló emberekből áll, annak akarata szerint, „Aki azt akarja, hogy minden ember üdvözül- jön és az igazság ismeretére eljusson” (lTim 2,4). A feltámadott Krisztusba vetett hit, a jövőbe vetett reménység és embertársaink iránti szeretet erősítsen bennünket küldetésünkben! Az ezekből fakadó lelki és erkölcsi értékek bátor vállalásával végezzük szolgálatunkat. A Szentháromság egy örök Istenbe vetett hitünket közösen megvallva, kérjük a mi Istenünket, hogy legyen mindannyiunkkal a mi időnkben itt a földön, tudván, hogy „minden ió adomány és tökéletes ajándék onnan felülről való és a világosság Atyjától száll alá, akinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka” (Jakab 1,17). Budapest, 1989. Húsvétján Dr. Tóth Károly püspök a ^Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa elnöke Dr. Kocsis Elemér püspök a Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke Dr. Nagy Gyula evangélikus püspök-elnök Hecker Frigyes métodista szuperintendens Viczián János a Magyarországi Baptista Egyház és a Szabadegyházak Tanácsa elnöke Dr. Berki Feriz ortodox esperes-adminisztrátor A nagybetűs sorok adják a belső oldalakon található húsvéti elmélkedések címeit. Hol tart az építkezés? Képriport az új Teológiai Akadémiáról a 6. oldalon Interjú Szentágothai János professzorral az 5. oldalon Húsvét ünneplése hazánk tájain cikksorozat a 7. oldalon
