Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)
1989-02-05 / 6. szám
Evangélikus Elet 19B9. február 5. 35 év a Deák téren: 1954-1989 Ismeretes, hogy dr. Hafenscher Károly lelkész január 29-én búcsúzott a Deák téri gyülekezettől. Ebből az alkalomból kértük beszélgetésre Szerkesztőségünkbe. Mit jelent Neked a Deák tér? Nagyon sokat: szolgálati helyet, otthont, kenyéradó gazdát. Sokat időben, a 35 év több mint eddigi életem fele. Még nem voltam 28 éves, amikor idekerültem, most 63 leszek. Munkaidőm legjavát. Előtte szolgáltam ugyan Zuglóban, Kecskeméten, Pesterzsébeten, Kőbányán, a fóti Mandák Otthonban, de itt lettem először önálló, sőt beosztottakért is felelős. Sok munkát is jelentett. Mindig szerettem dolgozni. Itt lehetett. Egyetlen munkahét sem fért a 48 órás keretbe... Sok igehirdetést: szószéken, keresztelésen, esküvőn, betegágy mellett, temetőben. Több nyelven, de egy szívvel. A prédikáció jelentette a csúcspontot életemben. - Sok drága embert, kedves arcot, testvért, munkatársat. Szolgatársaimat becsültem, itt mindig csoportmunka folyt. - Négy püspök közelében is szolgáltam Uramat. Egyik püspököt sem láttam óriásnak, vagy törpének. Sok-gondú, felelős beosztású testvérnek tekintettem. Közelebbről láttam életüket, mint mások. - Sok tapasztalatot szerezhettem itt, lelké- szi és nem jellegzetesen lelkészi munkát (tatarozás, költségvetés, igazgatás stb.) kellett végeznem itt a főváros kellő» közepén, egy állandóan változó világban. - Kenyeret és otthont is adott a Deák tér, ez a kis gyülekezet - nagy tradícióval. Többször vetették szememre, hogy elfogultan szeretem. A szeretet ilyen: megszépít és erőt is ad. Egyszer az is erdekelne, mit jelentettem én a Deák térnek ezen a hosszú úton... A gyülekezeti munka közben a teológiában is tovább képezted magad. Mi érdekelt? Mit tanultál? Mit tanítasz? Eredetileg a rendszeres teológia érdekelt: dogmatika, etika. Az EVT ösztöndíjat is erre nyertem 1948- ban, az EVT megalakulásának évében. Korunk válsága keresztyén etikai szempontból ez volt a témám Gettysburgben (Egyesült Államok). Hazajövet két tanácsot kaptam az akkori dékántól: „Felejts el két szót -válság és Amerika". Nem volt könnyű. 7 A hatvanas évek elejétől a gy^jcori^fi, teológiába ástam bele magam, föléig az igehirdetés tudománya (homiletika) érdekelt. Miután Akadémiánkon újra lehetett doktori fokozatot elérni, 1967-ben, a Reformáció 450 éves évfordulójára beadtam vaskos disszertációmat. 1968-ban megvédtem, majd doktori szigorlatot tettem. Annak idején olyan sokat olvastam és jegyzeteltem szakirodalmat magyar, angol, német, svéd, norvég és dán nyelven, hogy ma már magam is alig értem, hogy futotta energiámból. - Publikáltam is, nemcsak az Evangélikus Életben és Lelkipásztorban, hanem a Diakoniában, Vigíliában, Teológiában, Theologiai Szemlében, Lutheran Worldben, a svéd LVF újságban stb. Tartottam teológiai előadásokat LMK-ban, különböző fórumokon bel és külföldön egyaránt. A gyülekezeti munka a teológiai munka laboratóriuma volt, a teológia pedig a gyülekezeti munka egyik erőforrása. Úgy ismerünk, mint aki résztvettél az egyházunk külügyi szolgálatában és így sokfelé utaztál különösen a lutheránus világban. Igaz? Igen, már itt voltam a Deák téren, amikor másodszor jutottam ki Amerikába a III. LVSZ világgyűlésre Minneapolisba, 1957-ben. Tíz év szünet után 1967-től újra elég sokat dolgoztam az LVSZ-ben, főleg két területen: a felekezetek közötti dialógusban és a missziói konferenciákon. Közben Svédországban ösztöndíjasként 40 gyülekezetét és intézményt látogathattam meg 3 hónap alatt. - Valóban, életemben sokat utaztam, sokfelé megfordulhattam : 3 földrész 35 államában. Négyszer voltam Amerikában, háromszor Afrikában, máskor Európában. Északon: Svédország, Norvégia, Dánia, Finnország evangélikus- sága ismerős, Nyugat-Európában Nyugat-Németország, Franciaország egyházai. Közép-Európában Svájcban és Ausztriában jártam egyházi hívásra és küldetésben..Kelet-Európábán : Csehszlovákia, NDK, Lengyelország, a Baltikum 2 köztársasága, Szovjetunióból csak Leningrád. Délen Olaszországban konferenciáztam többször. Boldog vagyok, hogy nemcsak sivatagok és dzsungelek, óriás hegyek és nagy vizek, felhőkarcolók es lakatlan vidékek jutnak eszembe, ha a földkerekség országaira gohdolok az Egyenlítőn innen és túl, hanem mindig emberek : csöndesszavú, jómódú svedek, mosolygó, koldusszegény afrikaiak, jókedvű nprvégok, hadaró olaszok, praktikus amerikaiak, precíz német professzorok. Sok különböző ember! Hány jó testvérem! Isten nagy családjának tagjai. - Sokat tolmácsoltam szószéken, katedrán, tárgyalásokon. Érdekes órák, megfeszített idegmunka. Kínai delegáció tagjai, etiópok, svéd érsekek, dán prímás, angolnyelvű afrikai, ázsiai vezető emberek, amerikaiak, és a genfi LVSZ központ alkalmazottai. írott szövegeket is fordítottam idegen nyelvekről magyarra és magyarról idegen nyelvre. Néha csak órák máskor csak percek álltak rendelkezésemre, az anyagnak el kellett készülnie. Idegtépő munka. Gyakran egész éjszaka diktáltam Feleségemnek, akinek a kezemun- kája nélkül nem szólalt volna meg egyházunk hozzájárulása Chilében, Nigériában, Cipruson, vagy Svédországban. - Közben soic olyan embert ismertem meg, akiket általában csak újságokból ismerünk . Talán a két legérdekesebb: 11. János Pál pápa és Nyerere egykori tanzániai elnök - akik kezet fogtak velem is... Hogyan élted meg az ökumenét? Sokrétűen, de leginkább római katolikusokkal. Tolmácsoltam ugyan baptistáknál, lektoráltam is nekik (Billy Graham-köteteket). Prédikáltam református testvérek között a Kálvin téren, a Szabadság téren, a debreceni nagytemplomban, ortodoxoknál a Petőfi téren, mégis életem különleges élménysorozata a római katolikus kapcsolat. Megtartva evangélikus lelkész voltomat jó kapcsolatok alakultak. Úttörő munkának is mondhatnám, dolgoztam magas szinten: a Vati- kán-LVSZ Közös Bizottságában 11 évig. Tevékenykedtem országos szinten. Van kapcsolatom három szerzetesrenddel: piaristák, bencések, ferencesek. Szolgáltam, vagy meghívásra jelen voltam Pannonhalmán, Esztergomban, Egerben, Kalocsán, Szentesen. Különböző hallgatóságnak tartottam előadást a romai katolikus Hittudományi Főiskolán Budapesten. Helyi szinten igazán testvéri viszonyt alakítottunk ki a Belvárosi Főplébániával, de szolgáltam többször a Városmajorban és Terézvárosban is. Tagja vagyok az ökumenikus Baráti Társaság választmányának. Lányom, fiam, vöm és menyem ökumenikus magatartásúak. Vallom: előbbre tartunk, mint hittük, de hátrább, mint Jézus Krisztus akarja. Mik a terveid nyugdíjas éveidre? Ha Isten is úgy akarja, egyházunk, gyülekezetünk aktív tagja akarok maradni, nyugdíjasán is lelkésznek tudom magam, csak eddigi beosztásom szűnt meg. Szeretnék: többet pihenni, nyugodtan aludni, sokat olvasni Bibliát, köny vet, újságot, tanítani teológiát, fordítani és írni szakirodalmat, együtt lenni családtagjaimmal, akiket alig ismerek, többet nevetni, amit lassan elfelejtettem, s fel akarok készülni a halálomra és az örök életre, ahogyan írtam egyik imádsá gomban Urunk emlékeztess* halá lunkra gyakran, örökéletünkre még gyakrabban... Köszönjük a beszélgetést, békés nyugdíjas kort kívánunk olvasóink nevében is a volt Deák téri lelkésznek. Magyar Protestáns Közművelődési Egyesület A magyar protestantizmusnak mindenkor volt értékteremtő ereje, időszerű mondanivalója, nemzeti és emberi méretekben, szinteken egyaránt. Amikor protestantizmusról beszélünk, akkor a reformátusokon és evangélikusokon kívül természetesen értjük ide a szabadegyházak tagjait es az unitáriusokat is. Sajnos, az elmúlt évtizedek sokféle szakadást idéztek elő egyházaink és a hívők körében. A gyakori, közismert korlátozások a belterjesség,a protestáns alapelveknek ellentmondó klerikális jelleg kísértését hozták be a protestáns egyházakba. Az ezzel egyidőben zajló szekularizálódás, a fentiekkel együtt, szétzilálta, atomizálta a protestantizmus - főként értelmiségi - tömegeit. A társadalmi méretekben is fellépő válságtól nem maradhattak mentesek tehát a protestáns egyházak sem. S mindez akkor történt, amikor a megújuláshoz szükséges intézmények, egyesületek, iskolák - egy kivétellel - nem álltak rendelkezésre. Meggyőződésünk, hogy a protestantizmus feloldódásával a magyar kultúra egésze veszített - ugyanúgy, mint bármely alapvető értékrend elsorvasztásával. Úgy látjuk, hogy a korszerű protestantizmus a keresztyénségen belül hivatott a saját hagyományait, értékeit ápolni, fejleszteni és közkincs- csé tenni. Á megalakuló egyesület ugyanakkor magától értetődően nyitott és kész együttműködni minden más felekezeti és világi kulturális, közművelődési törekvéssel. A hitvallásos, evangéliumi protestantizmus útján járva vállaljuk az I. világháború után újra induló Protestáns Szemle célkitűzését, a mindenkor időszerű és a kortársakhoz szólni tudó tudomány, művészet és prófécia hármas egységét. Alakuló egyesületünk éppen ezért nyitott minden kereső, bizonytalan, kétkedő ember előtt is, aki számára a protestáns történelmi és erkölcsi hagyomány örökség, érték:- a személyiség tisztelete- a tolerancia- a szabad vizsgálódás elve- a puritán életszemlélet- a népi és nemzeti elkötelezettség- a demokrácia eszményei Nagy - de nem napi politikai feladatok várnak ránk, mint: az egyetemes magyar nemzeti kultúra és öntudat ápolása és erősítése; az egyházi ifjúsági mozgalmak, a remélhetőleg gyarapodó számú egyházi iskolák, a szeretetszolgálat támogatása; válaszkeresés a magyarság időszerű sorskérdéseire; táj- és népismereti tevékenység; s majd a Protestáns Szemle szellemiségét követő folyóirat jövőbeni kiadása. Reménységünk szerint így hozzájárulhatunk egyházaink megújulásához és a felekezeteinken belüli önszerveződéshez is. Az egyesület szakosztályok keretében kíván működni, amelyek irodalmi estek, tudományos ülések, pályázatok szervezetével, füzetek (s a lehetőségek szerint könyvek) leadásával, nemzetközi kapcsolatok teremtésével szellemi fórumokat nyújthatnak, - s a működés során remélhetőleg gazdagodó programhoz'- várjuk a magyar protestáns hagyományokhoz kötődők csatlakozását - hazánk határain belül és azokon kívül is. Jelentkezés: ideiglenes címként a Magyarországi Református Egyház Zsinati Levéltára, Bp. Kálvin tér 8. 1091., névvel, foglalkozással és válaszborítékkal. * Az alakuló közgyűlés várható idpontja és helye: 1989. február 25. (szombat) 14 óra a Ráday Kollégium dísztermében (IX. Ráday u. 28) Ideiglenes Intéző Bizottság A Református Egyház IX. Budapesti Zsinata A Magyarországi Református Egyház legfőbb kormányzó testületé: a Zsinat. A 12 évre választott VIII. zsinat január 17-én gyűlt ösz- sze utolsó ülésére Budapesten. A Zsinat ülését Somogyi József világi elnök nyitotta meg. Az elmúlt zsinati ciklus 12 évéről dr. Tóth Károly püspök, mint a VIII. Budapesti Zsinat lelkész-elnöke számolt be. Áttekintő előterjesztésében megállapította, hogy az egyház életét négy fontos, átfogó intézkedés, illetve a Szentíráson alapuló tájékozódás alakította ki; az 1981-ben bevezetett istentiszteleti rendtartás; a nők teljes körű egyházi szolgálatáról szóló törvény bevezetése,; a lelkészválasztás szabályozása; fontos teológiai tanítások megfogalmazása az evangeli- zációról, a karizmatikus mozgalmakról, illetve a karizmák teológiai értékrendszerérői. A püspök a tovbbiakban a misz- szió és evangelizáció kérdéséről szólt, ökumenikus vonatkozásban pedig kiemelte a nagy nemzetközi egyházi szervezetekkel fenntartott kapcsolatok ápolását és továbbmélyítését és továbbépítését. A hazai ökumené területén is nagy változások kezdődtek meg főleg protestáns - római katolikus viszonylatban. A továbbiakban az egyház anyagi helyzetéről szólva elmondotta, hogy az elmúlt 12 év alatt megnégyszereződött a gyülekezetek közalapi hozzájárulása. 5 millióról 21 millióra. Az egyház és az állam viszonyáról egyebek között a következőket mondotta: „Hazánkban az egyház-politikai reform már a politikai és gazdasági reformok előtt megindult. A püspök beszéde után a 12 esztendőre újonnan megalakuló IX. Zsinat első feladata a tisztújítás volt, miután a előző Zsinat tisztségviselőinek a mandátuma lejárt. A választás értelmében a lelkészi elnök dr. Kocsis Elemér Tiszántúli püspök, és a világi elnök Somogyi József lett. Lelkészi alelnökké dr. Tóth Károly Dunamelléki püspököt, világi alelnökké Szabó Magdát választották. Egyházunk gyülekezetei és lelkészei nevében a testvéregyház sze- retetével köszöntötte az új zsinati elnököt dr. Nagy Gyula püspökelnök. Hálaadás félidőben A Nógrád megyei Bokor nevű települést első ízben 1265-ben említi egy oklevél. A török hódoltság idején nem pusztult el. 1770-ben Darvas család birtoka lett a település és ez idő tájt, 1790-ben épült fel az evangélikus templom. Már jóval korábban meghonosodott a reformáció lutheri ága ezen a vidéken és egy romos középkori templomban tartották istentiszteleteiket. Valószínű, az evangélikus templomba beépült a romtemplom anyaga is. A falu 1863-ban leégett templomával együtt. Az ekkor még zömében evangélikus lakosság újjáépítette templomát. A legutóbbi külső renoválás több mint 30 éve, a belső felújítás 1985-ben történt. A társadalmi beilleszkedési zavarok okai és megelőzésüknek - orvoslásuknak lehetőségei Egyik ugyanattól a Lélektől a hitet, a másik ugyanazon Lélek által a gyógyítások kegyelmi ajándékait (kapta). (IKor 12,9) Mert ha elesnek, az egyik ember fölemeli a társát. (Préd 4,10) HÁTRÁNYOS TÁRSADALMI HELYZET- SZEGÉNYSÉG- TÁRSADALMI BEILLESZKEDÉSI ZAVAROK (VI) A szociológia felfogása szerint a különböző társadalmi beilleszkedési zavaroknak (ideértve a bűnözést is) hasonló, sőt közös gyökerei vannak. Ilyen közös ok az, hogy az adott társadalom kultúrájában olyan kimondott vagy kimondatlan értékek és viselkedési szabályok élnek, amelyek ilyen viselkedést írnak elő, vagy legalább engednek bizonyos helyzetekben. A magyar kultúrában kimutathatóak olyan értékek, szabályok, példaképek, amelyek súlyos élethelyzetekben az öngyilkosságot sugallják megoldásként, és amelyek sokféle nehéz körülmények között a súlyos ivást ajánlják (gondoljunk például Vörösmarty bordalaira), továbbá hajlamosítanak a depresz- szióra, kétségbeesésre. Bármenynyire nehéz az ilyen kulturális mintákat megváltoztatni, mégis szívós erőfeszítéseket kellene tennünk arra, hogy megtanuljunk a problémákkal szembenézni és azokat józanul megoldani vagy elviselni, ahelyett hogy öngyilkosságba vagy a szeszesitalhoz menekülnénk előlük. Az okok másik csoportját a mindennapi élet feszültségeiben kereshetjük. Ezek származhatnak családi és munkahelyi problémákból, anyagi gondokból, általánosabb társadalmi feszültséghelyzetekből. Biztosan állíthatjuk, hogy sok ilyen feszültségokázo gyakorisága megnőtt az utóbbi évtizedekben. A legegyszerűbb példa erre a válások számának növekedése. Hasonló az időskori elmagányosodás gyakoribbá válása. Ide sorolhatjuk a lakáshoz jutási problémákat, a lakóhelyváltozásokat, a munkahelyek egyrészén* kialakult feszült légkört. Ezeknek a feszültséghelyzeteknek elviselésében, megoldásában nagy segítséget nyújtanak a meleg, szerető emberi kapcsolatok, elsősorban a családtagok közt, de emellett a barátok, kisebb közösségek tagjai közt is. Ezek között elsőrendű szerepe lehetne a gyülekezeti közösségeknek. A feszültségeket elviselni és megoldani képes érett, erős személyiség kialakulásában lényeges szerepük van a szülői család szerető, biztonságot nyújtó légkörének és a fiatalkori baráti csoportoknak. Ezért az ifjúsági közösségeknek igen nagy jelentőségük lehet a társadalmi beilleszkedési zavarok megelőzésében. Az emberi kapcsolatoknak, segítő és erőt, támaszt nyújtó közösségeknek döntő fontosságuk van abban is, hogy a társadalmi beilleszkedési zavarban szenvedő ember, az iszákos, a lelki betegségben szenvedő, az öngyilkossági kísérletet elkövető vagy kábítószert fogyasztó ember képes legyen ebből kigyógyulni. Ezért említettük a társadalmi beilleszkedési zavarok kutatási főirány első ötéves időszakának zárótanulmányában a megelőzést és gyógyítást elősegíteni képes intézmények közt az egyházi közösségeket is. (Társadalmi beilleszkedési zavarok Magyarországon. Kossuth Könyvkiadó. 1986) Andorka Rudolf Balról: Gerhát Sándor ny. lelkész, Kalácska Béla esperes, Gerhát Pál lelkész Másfél éve három asszony - két idős, bot mellett, meg egy középkorú - keres fel azzal a kéréssel, hogy segítsek rajtuk, mert templomtornyuk kupolája megdőlt és lefelé kívánkozik, mintsem hogy maradjon. Elég ehhez egy nagyobb vihar. Ne vegyem rossz néven- mondták hogy ők, az asszonyok jöttek, de az emberek, akik még Bokor községben élnek dolgoznak. A ma született csecsemővel együtt tán kilencvenen ha vannak, csak felesben evangélikus faluban. De már összegyűjtöttek 140 ezer forintot és megfogadtak két mestert, az ácsot és a bádogost - akik megbiztatták őket -, de ez a pénz igencsak rövid hozzá, kellene még vagy 100 ezer. Az ízes palóc artikuláció és szófűzés hallatán elfelejtettem segítségemmel renovált egyházi épületek mögött meghúzódó álmatlan éjszakákat, a rengeteg adminisztrációt, az anyagbeszerzést, a társadalmi munka szervezését és az állandó harcot a rendes munkáért a kivitelezőkkel. Nem tehetek mást- gondoltam magamban ki kell szállnom, szerveznem és lelkesítenem kell ezt á maroknyi gyülekezetét. S mindezen lelkesedés és elszántság Kalocsai Jánosné, Maros Jánosné, Hegedűs Pálné és Radván János testvérek kezdeményezésére indult el. Az idős Kalocsai Jánosné volt a renoválás motorja, mozgatott és mozgat mindenkit falun belül és azon kívül. Olyan anyagokat is beszereznek, amelyek az üres TÜZÉP-telepeken fogalomnak számítanak, ugyanis ekkor éljük át legújabb kori adórendszerünk bevezetésének első óráit. Mennek az asszonyok, és a társgyülekezet Kutasóban sem zörgetnek hiába. Gerhát Pál helyi lelkész az egyházmegyében készségesen menne szupp- likálni a templom céljára. A megye gyülekezetei a személyes kérelem nélkül is közel 50 ezer forinttal támogatják a bokriakat. Természetesen egy kis gyülekezet nagy vállalkozásakor mindig vannak kételkedők is, de az eredmények láttán a kétszámjegyű gyülekezet adakozásban és társadalmi munkában teljes kereszt- metszetében kitett magáért. Szeptemberben 334 ezer forinttal indul a renoválás és ebből a helybeliek 270 ezer forinttal - fejenként 3 ezerrel járulnak hozzá a munkálatokhoz. A gyülekezet novemberben ünnepelte temploma felszentelésének 198. évfordulóját. A templom renovált tornyával és új kupolájával - még állványerdőben ugyan - várta az ünnepi gyülekezetei. Örömmel fogadtam el a meghívást a hálaadó ünnepi istentiszteletre. Jeremiás 7,1-11 alapján hirdettem Isten igéjét. A többi között hangsúlyoztam, hogy a naprakész keresztyén hívő életet munkálja a templom nemzedékről nemzedékre. A templom az Istennel és egymással való találkozás helye, ahol felkészülhetünk a „templomon kívüli” életre. Ott igazolódik, hogy valóban naprakésszé vált-e az életünk. A templomból kijövet nem folytathatjuk ott életünket, mint ahogy bemenet előtt megszakítottuk, mert akkor a templom „menedékhely” lesz számunkra, mint a barlang a latornak, aki abban rejtőzik el üldözői elől. A „vihar elmúltával” folytatja bűnös tevékenységét. A templom el is vétethetik tőlünk, ha nem Urunk rendeltetése szerint tölti be feladatát egyéni és közösségi életünkben. A hálaadó istentiszteleti szolgálatot Gerhát Pál helyi és Gerhát Sándor nyugalmazott lelkészekkel együtt végeztük. Az alkalom szép színfoltja volt az idős nyugalmazott lelkész keresztelési szolgálata. Kalocsai Jánosné házában fehér asztal várta a meghívott vendégeket, ahol beszélgettünk az Úr áldásáról és annak a reménységnek adtunk hangot, hogy a „második félidőben”, a templomhajó felújításakor is megsegít Istenünk. Az elkövetkezendő két évben templomuk 200 éves jubileumára készülő bokriakat áldja meg az Isten! Kalácska Béla
