Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1989-11-26 / 48. szám

Evangélikus Élet 1989. november 26. Az Északi Egyházkerület tanácskozásai Csendes faluból zajos városba... „JÁRJATOK SZERETETBEN!” Megelevenedett az Üllői úti evan­gélikus székház környéke november 9-én: az Északi Egyházkerület min­den részéből érkeztek a hivatalos küldöttek és érdeklődők az Egyház­kerületi Presbitérium délelőtti és az egyházkerületi közgyűlés délutáni ülésére. Délelőtt 11 órakor kezdődött az országos egyházi tanácsteremben a Presbitérium tanácskozása, dél­után 2 órakor a Józsefvárosi Gyü­lekezet imatermében a kerületi közgyűlés. Dr. Nagy Gyula püs­pök a közgyűlést megnyitó isten­tiszteleten igehirdetésében arról szólt, mit jelent „Isten követőjé­nek” lenni, „szeretetben járni” és naponként Krisztus Urunk áldo­zatából élni (Ef 5:1-2). Felügyelői beszámoló és püspöki jelentés Farkasházi Ferenc egyházkerü­leti felügyelő nyitotta meg a ta­nácskozást mindkét alkalommal, és a délutáni ülésen áttekintést adott tisztségében végzett kétéves munkájáról. Sürgette, hogy a ké­szülő új egyházi törvénykönyv majd részletesebben szóljon az egyház világi tisztségviselőinek fel­adatairól. Végül - mint volt pénz­ügyi vezető - felhívta a figyelmet az egyház pénzügyeinek fontossá­gára, különösen is a mai gazdasági helyzetben, és kérte a gondossá­got, lelkiismeretességet ezen a terü­leten egyházunk egész életében. Dr. Nagy Gyula püspök részletes jelentést terjesztett elő az elmúlt hároméves, fordulatokban és vál­tozatokban gazdag időszak esemé­nyeiről az Egyházkerület életében. Az egyházi élet teológiai alapjaiból indult ki: egyetlen útja van az egy­házi élet igazi megújulásának a történelmi átalakulások között, Krisztus követése. Szólt a megúju­lás sok akadályáról, de az új kez­det reménységéről is. Az Egyházkerület életét először szélesebb összefüggésekbe állította bele. Szólt a világ életének nagy változásáról a legutóbbi három év során és Isten kegyelmes vezetésé­nek csodájáról magyar népünk és benne egyházunk életében. „Külö­nösen az elmúlt másfél esztendő­ben sorra omlottak le azok a kor­látok, amelyek az elmúlt négy, küzdelmes évtizedben annyi aka­dályt jelentettek az egyházi élet ki­bontakozása útjában. Fokozato­san megszűnt az egypárt-állam mindent ellenőrző, kontrolláló sze­repe. Megszűnt az Állami Egyház­ügyi Hivatal és a sokféle korlátozó intézkedés. Szabad egyház a sza­bad államban - ez ma egyházunk fő törekvése, és ebben az irányban alakul az egyház és állam viszonya is az elfogadás előtt álló, új vallás­ügyi törvényben”. Szólt a püspök az újat kezdés kísértéseiről is: a széthúzás és szembenállás, össze­fogás helyett a szeretetlen és elfo­gult ítélkezés az egyházban is tönk­reteheti Isten ajándékait, egyházi életünk szabad kibontakozását. Örömök és gondok - 1986-1988 A hazai ökumené ígéretesebb, a világ-ökumené lassúbb fejlődésé­nek rövid analízise után az Északi Egyházkerület belső életét ismer­tette részletesen a püspöki jelentés. A gyülekezetek, az istentiszteleti és más gyülekezeti események, a lel­készek és a világi munkatársak sta­tisztikai adataiból azt emelte ki kü­lönösen, hogy a lelkészek száma most a legalacsonyabb a II. világ­háború óta. Reménységünk szerint azonban az újra megnyílt Evangé­likus Gimnázium és az új, megnö­vekedett Teológiai Akadémia éve­ken belül segít majd ezen a bajon. De ma égető szükség van és lesz mindig is a gyülekezetek tagjainak, férfiaknak, nőknek, fiataloknak sokkal aktívabb részvételére a sok­szorosára nőtt egyházi munkalehe­tőségek miatt. Öröm, hogy ismét erőteljesen nö­vekedett az úrvacsorával élők szá­ma, ígéretesen megelevenedett az iskolai és gyülekezeti hitoktatás. Ugyanez jelentkezik az ifjúsági munka egész területén, a gyülekeze­tekben, az egyházmegyei ifjúsági központok alakulásában, az orszá­gos ifjúsági munkában. Sürgető ke­resztyén feladat az egyház, a gyüle­kezetek és a hívők szeretetszolgála­ta a társadalomban a betegek, az idős emberek, a magányosak, a sé­rültek, a szegények, a társadalom peremére sodródottak között. Ter­vezzük a diakonisszamunka meg­újítását, a diakónus-képzést. Uj, hatalmas feladat a menekültek gon­dozása. Új lehetőségek sora nyílt meg előttünk a lelkipásztori és a szeretet-szolgálatban (kórházak, szociális állami otthonok, börtö­nök). Csak ebben az évben két új templom épült egyházkerületünk­ben (Acsád, Mihályi). Két új gyüle­kezet élete van kibontakozóban (Mór, Érd). Folytatódott a templo­mok, egyházi épületek erőteljes fel­újítása. Nőtt a gyülekezetek anyag áldozatkészsége. De az új Gimná-\ zium és Teológiai Akadémia rend­kívül megnövelte a még nagyobb áldozatkészség szükségességét. A két testület ülése során további részletes jelentései hang­zottak el az egyházkerület életének számos munkaterületéről, a rész­letkérdésekről, és az országos munkaágak kerületi vonatkozásai­ról. A felszólalók megköszönték az aktív szolgálattól megváló püspök pásztori szeretetét, gyülekezeti, teológiai és nemzetközi szolgála­tait. Több felszólalás hangoztatta a még elevenebb egyházi közélet, tanácskozás fontosságát, a még több tájékoztatás és közös megvi­tatás szükségességét. Több felszó­laló javasolta a törvényhozó egy­házi zsinat korábbi megtartását, ugyanakkor az alapos és sokoldalú előkészítését is.. Az estébe nyúló közgyűlés - el­sősorban számos vidéki küldött el­távozása miatt - nem tudta befe­jezni valamennyi tárgysorozati té­ma megvitatását, ezért november 29-én folytatja és fejezi be tanács­kozását. r------------------------------------\ ÁP RILY LAJOS Intés kutyámnak Fekete vagy s itt állsz fehéren ' a februári fagy derében, hű őrizőm. Reánk van gondod, semmi másra, nem csábulsz el csatangolásra tarlón-mezőn. Jelezd a völgybe érkezőket, kirándulókat, gallyszedőket, erdei neszt. De a fácánkakast a szépet s az érre szomjas őzikéket el ne ijeszd. Ha vaddisznót érzel közelben vagy róka jár a rőt ciherben, riaszd, csahold. (S azt sem bánom: üvölts, ha éjjel rézsárga óriás szemével rád néz a hold.) Ha támad szomszédunk kutyája s nagy szemfogát húsodba vágja, ne hagyd magad. S ha rabló törne ránk merészen, fogadd farkasugrásra készen s torkon.ragadd. . '.-i.j - >. .1 Ha rossz Halál sunnyogna erre s telkünkre is bejönni merne, el ne inalj. Kerüld m^g némán és orozva, rohanj a nesztelen gonoszra s csontjába marj. De ha a jó Halál megállna s behívó intésemre várna kapunk előtt, nehogy reá mordulj, ha látod, illőn fogadd, mint jó barátot s bocsásd be őt. Beszélgettünk Leich püspökkel Dr. Werner Leich thüringiai püspök, az NDK-beli Evangélikus Egyházak Szövetségének elnöke, Teoló­giai Akadémiánk új tiszteletbeli doktora korunk je­lentős szermélyisége. Amikor most Budapestre érke­zett, felkeresték őt a Magyar Rádió és a Televízió riporterei és sok újságíró, hogy megkérdezzék, mikép­pen látja az NDK-ban folyó eseményeket, lűszen ő ott most az egyik „tárgyaló fél”, mivel az NDK evangéli­kus egyházai az ottani életnek jelentős tényezői. Kicsit félve kérdeztük, nem akarva az itt töltött rövid idejé­ben túlterhelni őt, hajlandó lenne-e velünk olyan kér­désekről beszélgetni, amelyek a magyar evangélikuso­kat, gyülekezeteink tagjait érdeklik. Leich püspök minden kérdésre készségesen vála­szolt. Azt gondoltuk, igazában véve minket, magyar evangélikusokat az érdekel, hogy miben látja az NDK-beli evangélikusoknak, a gyülekezeti tagoknak, a lelkészeknek, és a püspököknek, köztük ő magának a feladatát, miben tudják segíteni hazájuk életének jó változásait. Néhány egyszerű mondatban így lehet összefoglalni a püspök válaszát: A gyülekezetek tagjainak, a keresztyén embereknek fel kell ismerniük a misszió, a keresztyén küldetés lehetőségét munkahelyükön, hivatásukban, család­jukban, az egész társadalomban. Nem olyan értelem­ben misszió ez, hogy „prédikálni” kellene, hanem mindenkinek fel kell ismernie, hogy a becsületes mun­kával, élettel felhívjuk a figyelmet arra, hogy van valami, ami tartalommal tölti be életünket, és meg fogják kérdezni, mi ez. Akkor adódik alkalom a Krisztusról való bizonyságtételre. A lelkészeknek mind jobban meg kell ismerniük azt a biztos tanítást, amely örökségünk a lutheri reformációból. Határozottan és világosan kell pré­dikálni. Erre most különösen is szükség van. Min­den lelkésznek biztosnak kell lennie abban, hogy mi a dolga, hol a helye, és mit kell prédikálnia. Ehhez arra van szükség, hogy egymást is segítsék az állandó tanulásban, hordozzák egymást imád­ságban, tusakodjanak azért, hogy segíthessék a gyülekezet tagjait a helytállásra, az igaz keresztyén életre. És a püspökök? A püspökök dolga az, hogy „gondját viseljék a nyájnak”, törődjenek a maguk egyházával, a lelkészekkel, gyülekezetekkel, hogy minden jól, rendben folyjék, legyenek igazi pásztorok. Leich püspök maga is rendszeresen látogatja a rábí­zott thüringiai egyházat. Igaz, őt most az egész egyhá­zi Szövetség vezetőjévé választották, és ezzel együttjár sok más szolgálat is. Az egyház megbízásából ő a „tárgyaló fél” hazája súlyos kérdéseinek megoldás- keresésében, neki kell elmondani, hogy a békés úton kell haladni a kibontakozás felé, hogy az evangéliku­sok szavaikkal, cselekedeteikkel ezt a megoldást akar­ják segíteni. Bizonyára már nem szóról szóra Leich püspök sza­vai ezek, hiszen rajtunk, akik vele beszélgettünk át­szűrődött, amit mondott, mert a kérdések mögött az is ott volt, hogy ő és egyháza miben tud nekünk segíteni, hogy mi is világosan lássuk feladatainkat. Ami segítséget nyújtott a beszélgetéssel, azt megkö­szönjük neki, és Isten áldását kérjük életére, szolgála­tára. Muntag Andor ÚJ KATOLIKUS PÜSPÖKÖK KINEVEZÉSE Dr. Cserháti József pécsi megyéspüspök 75. évét betöltve a kánonjog előírása szerint benyújtotta le­mondását. II. János Pál pápa ezt elfogadva november 3-án Mayer Mihály pécsi segédpüspököt megyéspüs­pökké nevezte ki. Dr. Katona István szeged-rókusi plébános ugyan­ekkor váci segédpüspöki kinevezést kapott a pápától. Az ökumenikus nyitottságú Cserháti József és az új püspökök életére Isten áldását kérjük! Másfél, két év alatt kicserélődik a pesti gyülekezetek lelkészi kara. Kőbánya, Deák tér, Angyalföld után most Kispesten is új lelkészt iktattak be hivatalába, Széli Bul­csú, volt lucfalvi lelkészt. Ebben nemcsak az a jó, hogy fiatalodik a pesti lelkészi kar, hanem az is, hogy új, friss erők, az igehirdetésü­ket és lelkészi szolgálatukat nézve új „színek” jelennek meg a főváros kegyességének palettáján. Van még egy „haszna” annak, hogy vi­dékről Pestre kerülnek lelkészek. Ezzel önkéntelenül is erősödnek a testvéri kapcsolatok, egymás meg­ismerése egy-egy lelkész régebbi és újabb gyülekezete között. Ilyennek voltunk tanúi egy októberi hétvé­gén a kispesti lelkésziktatáson. Az iktató istentiszteleten a helyi gyülekezet tagjai mellett ott volt a lucfalvi gyülekezet népes küldött­sége és gyülekezeti énekkara is. Egyik csoport búcsúzott, a másik örömmel köszöntött és az egész ünnepséget áthatotta a testvéri ta­lálkozás melege. Az iktatás szolgálatát Szirmai Zoltán pesti esperes végezte. Ige­hirdetésre Harmati Béla püspököt kérték, aki Zsolt 94,19 verse alap­ján aggodalomról és vigasztalásról szólott. Ma az egyházban többfé­leképpen törhet elő az aggodalom: lehet beszélni lelkészhiányról, ho­gyan fogjuk fogyó létszámmal el­végzeni mindazt, amire napjaink lehetőséget kínálnak? Aggodalmat kelthet sokakban a közömbösség is. De a vigasztalás igéje azt hirde­ti, a középpontból - Krisztustól - jön az erő. Még nem tűnt el az egyház, itt is fiatal lelkész kezdi a szolgálatot. Úgy kell hirdetni a vi­gasztalás igéjét, hogy meghallják azt az idősek és ne érezzék magu­kat egyedül. Meghallják a magá- nosak, a betegek, a fiatalok, a gyü­lekezet minden rétege. A beiktatott lelkész textusának Lk 14,15-24 verseit választotta. A szolga szemével nézve a felada­tot, ez azt jelenti, hogy olyan Vala­mit kell meghirdetni, amit nem ö csinál. Isten az, aki mindent meg­tett értünk, lehetünk boldogok. Üres, megtisztított, bűnbánó szív­vel lehet jönni Isten elé. A kisebbe­ket kell keresni, hogy ott legyenek, ahol a szolga is van Krisztus ke­gyelméből. És a hívő ember jelen­létének kényszerítő ereje is van a környezetében. Sokan köszöntöttek áldást kí­vánva a gyülekezetre és a lelkész szolgálatára. Szirmai Zoltán espe­res megköszönte az előd, Bonnyay Sándor és felesége sok évtizedes, hűséges munkáját. Az új lelkészt úgy jellemezte, hogy evangélizá- ciós lelkületű és olyan valaki, aki mögött jó tanácsi és ökumenikus kapcsolatok vannak. Balicza Iván a Nógrádi Egyházmegye LMK és a baráti közösség nevében, a luc­falviak küldöttsége élén Megyaszai László, az utód kívánt sok erőt a „csöndes faluból a zajos városba” költözött lelkésztársának. Szép bi­zonyságtétellel búcsúzott lelké­szüktől Ottmár Gyula felügyelő,- Lekeny Györgyné és Bartkó János­áé szavalt, a gyülekezet énekkara több számmal szolgált Solti Ange­lika vezetésével. Bonnyay Sándor meleg szavakkal „adta át” a szol­gálatot, gyermek-bibliakörösök és ifjúság nevében szóltak, és a kis­pestiek énekkara is énekelt. Szél János református, Hegedűs László katolikus és Lovas András baptista lelkipásztor is köszöntött, nemkü­lönben Fenyvesi Dezső tanácsel­nök, aki azt kívánta, hogy legyen jó lelkipásztor és jó kispesti az új lelkész. Dr. Drenyovszky Kálmán felügyelő köszöntésében a gyüle­kezet helyzetét elemezve kérte a lelkész odaadó szolgálatát. Azóta elkezdődtek a hétközna­pok és a szolgának hirdetni kell, amit nem ő csinál, adhatja tovább, amit ő is úgy kapott: kegyelemből. tszm /-------------EVANGÉLIKUS EGYHÁZUNK--------------\ ÚJA BB ÖRÖMÜNNEPRE KÉSZÜL A Fébé Evangélikus Diakonissza Intézet diakonissza-anyaházá- nak templomában (1029 Budapest, Ördögárok u. 9.), ünnepli meg 1989. dec. 9-én a Diakonisszaintézet megalakulásának 65 éves jubileumát. Az egésznapos ünnep 10 órakor úrvacsorái hálaadó istentiszte­lettel kezdődik. Igehirdetők és előadók: dr. Nagy Gyula püspök­elnök, dr. Harmati Béla püspök, Günther Freytag, a Kaiserswerthi Diakóniai Szövetség lelkészelnöke, dr. Fabiny Tibor, Csizmazia Sándor, Túrmezei Erzsébet, Csapó Margit. Minden érdeklődőt szeretettel várunk. V________________________J Kik azok a diakonisszák? Ezelőtt 65 évvel egy maroknyi kis csapat - nem voltak 20-nál töb­ben - Isten iránti hálával a szívük­ben, egy decemberi napon megala­kították a Fébé Diakonissza Egye­sületet ___ r\.r „:.i Pá l appstol Római levelének 16. fejézetében egy diakonisszáról, a kenkreai gyülekezet „szolgálóleá­nyáról” olvasunk, aki „sokaknak pártfogója” volt, magának az apostolnak is. Ő vitte jd levelét a római keresztyénekhez. Neve: Fé­bé, magyarul azt jelenti: „ragyo­gó”. A megalakulás napjára emlékez­ve készül a most élő kb. 90 diako­nissza testvér, hogy december 9-én 10 órakor a Hűvösvölgyi volt anyaházhoz tartozó templomban, a velük együtt érző hivejckel ezt megünnepeljék. De kik voltak a diakonisszák ? És mit dolgoztak, hogyan éltek? Erre szeretnék felelni a mostani fiata­loknak, akik nem ismerhették az egyenruhás testvéreket. Milyen lelkülettel dolgoztak? Csakis azok tudták ezt a felada­tot, szolgálatot vállalni, akik meg­győződéssel vallották: Jézus Krisztus az én Megváltóm és erre a szolgálatra elhívást kaptak Isten­től. E nélkül a hit nélkül csak ideig óráig lehet úgynevezett, jócseleke- detek”-ből élni. Hol laktak? A lakóhelyük az anyaház volt, Hűvösvölgyben. In­nen röppentek szét az egész or­szágba. Vezetőjük a főnökasszony és egy lelkész volt. Kiképzés. Gyülekezeti lelkészé­től kapott ajánlólevéllel vendég­ként érkező fiatal leányok (18-38 éves korig) ha megfeleltek és ma­radni akartak, diakonissza jelöltek lehettek. Akkor már kaptak egy bizonyos egyenruhát. Próbatestvé­ri idő következett ezután, .majd testvér lett, aki a fejkötőjéhez mas­nit is kapott. A hétköznapi szürke- és a vasárnapi fekete ruhához a szolgálat jeléül kötényt is viselték. A kiképzés az első években történt. Ez a kurzus hónapokon át tartott az anyaházban és a püspök előtt volt a' vizsga. Tantárgyai: bibliais­meret, hit- és erkölcstan, belmisz- szió, egyházismeret, Jézus élete, diakónia és egészségtan. A hosszú, legalább 10 évi szolgálat után kö­vetkezett a felszentelés, vagyis a fo­gadalomtétel. És mit dolgoztak? Első években - természetesen - az anyaház ház­tartása, a velejáró munkák domi­náltak. Ragyogó arccal végezték a sok munkát igénylő mosókonyhá­ban, kertben, konyhában, ebédlő­ben feladatukat. Később kerültek egy-egy intézménybe, árvaházba, öreg-otthonba, gyermek-otthon­ban, vagy egyházi papír- és könyv- kereskedésbe, • 'kórházba/ ■ annak megfelelően, kinek milyen képesíté­se és képességei voltak. Sok lelkész kért segítséget gyülekezetébe. Ezek a testvérek a gyülekezeti tagokat, szegényeket, betegeket látogatták, gyermekekkel és ifjúsággal foglal­koztak, bibliaórákat tartottak és ha kellett, a lelkészt helyettesítették. Egyik telephelye a Fébé Diako­nissza Egyesületnek Piliscsabán volt, ahol évente nyáron és ősszel konferenciák voltak: evangéli- záló-, asszony-, fiú-, leány-, lel­kész- és gyermekkonferenciák több száz résztvevővel 3-3 napon át. A saját nyomda és kiadóvállalat, Két éve történt, a postára menteni s a Főtér 6 emeletes épületének negyedik emeletén lévő erkélyéről lezuhant egy asszony. Idős, testes nagymama volt. Láttam a zuhanó testet. Mire odaértem sokan vették már körül a park virágai közt fekvő holttestet. Minden nap el­megyek a ház mellett. Feltekintek a 4. emelet erkélyére s önként felteszem a kérdést: miért, kiért vetette magát a mélybe? Ki a felelős érte? Három hete hallottam a rádióban a szomorú hírt, hogy a világranglistán az élre kerül­tünk az öngyilkosságban. Miért? Mi és ki az oka ennek? Százalékosan sok közöttük a magá­nos öreg. Húsz évig voltam a gyenesi öregotthon vezetője. Ha csomagot kaptak, nekem adták át az utalványt s én szaladtam le kocsival érte a postára. Sokszpr ismétlődött meg a párbeszéd: „Mária néni! örül neki?” A válasz mindig ez volt. „Nem. Nekem itt min­denem megvan. Inkább jönne el a gye­rekem s ülne mellém, simogatná a rán­cos kezem s csókolna meg, mint ré­gen." De a gyermek, vagy gyermekek nem jöttek, vagy legalábbis nagyon rit­kán. Bejárták autójukkal a fél világot, de a kocsi kereke nem gördült be a Kapernaum udvarára. Sinka István: Sárga tyúk c. novellá­ját leírom röviden. 2 éves volt már a béke, amikor szovjet fogságból szaba­dult egy fiatal férfi. Amikor kiment a frontra 2 éves volt a kislánya s elindult a második gyermek. Őt már nem lát­hatta. Szorongó érzéssel közeledett a falujához. Meg-megállt a néma utcán. Nem vitték a lábai. Lassan elért a ka­puhoz. Ájulás kerülgette. Ablakok, aj­tó bedeszkázva, udvaron embermagas­ságú gaz, az egész portán néma, halotti valamint a leánynépföiskola az egész országra kiterjedő munka volt. Sok száz könyv, kis füzet, bib­liai Útmutató, hetilap vitte szerte­szét az Ige üzenetét és a Jézusról szóló bizonyságtételt. Mindezek fenntartása, irányítá­sa, anyagi vetülete - bár sokszor nehézségekbe ütközött - Isten megsegítő kegyelmét napról napra megtapasztalták. A testvéreknek fizetésük nem volt, anyagi szükség­leteikről az anyaház gondoskodott. A diakonissza anyaházak meg­szüntetéséről az Állami Egyház­ügyi Hivatal elhatározását 1951. nov. 30-ig végre kellett hajtani. A Fébé Diakonissza Egyesület va­gyonát és intézményeit nagyobb részt a Egyetemes Egyház vette át. A testvérek szétszórattak, de Is­ten adott újabb lehetőséget, újra megindulhat a diakonisszaképzés és munka.-r-t csend. Átbotorkált a szomszédba, hogy hallja, amit sejtett már. „Az udvaron voltak, amikor becsapódott egy akna s széttépte őket.” - mondta a szomszéd- asszony sírva. Kábultan visszament, kifeszitette a kiskaput, fellépett a tor­nác alsó lépcsőjére, körülnézett, meg­látta a gémeskutat s megindult feléje. Ráült a kávájára. Belenézett a kútba s víz tükrében meglátta riadt arcát. S ez az arc, mintha hívta, csalogatta volna: gyere le a mélybe. Már indult is volna, amikor a közelében meghallotta egy kotlóstyúk hangját, ahogy csibéit szó- longatta. A hang irányába nézett s megjelent egy sárga tyúk 6 csibével. A lakodalom napján kiszökött az ólból s így megmenekült a késtől. A család kedvence lett. Szabad bejárása volt a konyhába is. Ahogy meglátta, kibugy- gyant a könnye, lehajolt, ölébe vette és simogatta. Beszélgettek egymással. Ne félj, nem hagylak el, új életet kezdünk.” Aztán a kamrában megtalálta a rozs­dás kapát s megkezdte a gaz irtását. A tyúk mindenüvé követte. Féltve őriz­te minden lépését. Kérdem: miért van ilyen sok öngyil­kosság? A felelet nem lehet más, mint­hogy kevés ilyen sárga tyúk van. Fele­lősek vagyunk minden emberért, aki kötelet, kést, gyógyszert, fegyvert s ki tudja mit vesz a kezébe s kioltja életét. Vegyük észre a halni készülőket! A ha­lál küszöbéről hozzuk vissza őket az életbe! „Mert élni szép, élni jó, ezt fütyüli a rigó...” íija Erdélyi József egyik versében. Élni Jézussal, az „Élet Fejedelmével”! Hernád Tibor NEM TUDOM FELEDNI...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents