Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1989-11-19 / 47. szám

Evangélikus Élet 1989. november 19. Továbbra is hasonló lendülettel... Lelkész és gyülekezeti tisztségviselők iktatása Gyúrón és Tordason Gyúró 1989. szept. 30-án, a községi önállósá­gát nem régen visszanyert Fejér megyei községben, Gyúrón ünnepre készült a falu apraja-nagyja.- A nyugdíjas lelkész lakásában biz­tosít helyet az érkező vendégeknek, asszonyok, férfiak sürgölődnek, tanító­nő köszöntőre készíti fel a gyermeke­ket. Messziről jött vendégek érkeznek. Harangszó kezdetére zsúfolásig megtelt a templom. Az ünnepi isten- tisztelet az Erős vár a mi Istenünk zen­gő, hitvalló énekverseivel kezdődött. Az oltár előtt fiatal Luther-kabátos lel­kész állt. Az érte mondott imádság után Lá­bossá Lajos esperes hirdette Isten igéjét Mt 5,6 alapján: „Boldogok, akik éhez­nek és szomjaznak az igazságra, meri ők megelégítettnek". „A gyülekezet mindig vágyakozott lelkész után” - mondta, majd az Istennek Jézus Krisz­tusban megjelent igazságának éhezésé­re hívta fel a figyelmet, mely éhség élesztése és kielégítése Gyúró evangéli­kusai között a gyülekezet egyhangúlag megválasztott lelkészének, Szemerei Jánosnak lesz szent feladata. „A Gyú­rói gyülekezetben pedig az éhség soha ne csillapodjon a Mennyei Kenyér, Jé­zus után.” Az iktatási liturgia végén 12 lelkész­társ áldotta meg egy-egy igével a gyüle­kezet lelkipásztorát, majd ősi szépségé­ben . felhangzott, az énekes imádság: „Erősítsd meg Istenünk..:” A beiktatotLlelkész Zsolt. 103,1^-2 alapján arról prédikált: Jó hálával áldani az Urat mindazért, amit eddig tett személyes életünkben és a gyülekezetében is... Már a születésért is, hogy 10 gyermek között hetedikként őt is hívő szívvel vállalták szülei.- Bizony, mily felbecsülhetetlen ér­ték 10 keresztyén gyermek egyetlen családban, köztük kéí lelkész és egy teológus! - Hálát lehet adni a gyüleke­zet összefogásáért, de legfőképpen a minden hálaadás alapjáért, Jézus Krisztusért! Majd az ének hangjai hívogattak úr­vacsorához: Az Úr szent Bárányára Teszem le bűnömet. így, megtisztulva indult el együtt lelkész, gyülekezet, csa­lád, munkatárs e napon Isten szolgála­tára. Az ünnepi közgyűlést megelőzően esküt tett a gyülekezet új felügyelője, Kelemen József, gondnoka: Ribi Jenő, pénztárosa: Brezina Sándomé, és négy presbiter. Minden eskü végén az „Isten engem úgy segéljen”-re mintegy meg­erősítő, együttimádkozó liturgikus vá­laszként hangzott a gyülekezet részé­ről: SEGÉLJEN! A beiktatott lelkészt és a gyülekeze­tét elsőként Lábossá Lajos esperes kö­szöntötte. Majd Puskás János szólott az egyházmegye nevében: „Áldás le­gyen szolgálatodon és szeretet vegyen körül”. Sándor Frigyes a volt évfo­lyamtársak nevében, Dr. Molnár Gyu­la a szomszédos székesfehérvári gyüle­kezet nevében mondott köszöntőt. Öröm volt látni, mennyire megbe­csült Szemerei János eddigi segédlelké- szi szolgálata. Ennek hangjai szólaltak meg a jól felkészült gyermekek és a helyi tanárnő hálás szavaiban. Végül a gazdagon megtérített aszta­lok mellett is megosztotta örömét ven­dégeivel a gyülekezet. Délután a tordasi gyülekezet régi fé­nyében pompázó parókiájának udva­rán gyülekeztünk. Joggal lehetnek büszkék erre a művészi élményt nyújtó épületegyüttesre a helyiek: a különle­gesen szép kupolájú templomra, aho­gyan körülöleli a Makovecz Imre által tervezett, az élet sokféle gazdagságával beépített iskola és a másik oldalról a parókia. Az orgonajáték felcsendülé- sén is hallatszik: igényes a gyülekezet, mely korábban esperesi székhely is volt. A beiktatásra összegyűltek számára Lábossá esperes Mt 5,5 alapján hir­dette az igét. „Szemerei János teoló­gusként is már járt az egyházmegyé­ben, akkor egy passiójátékban Krisz­tust jelenítette meg. Az Ő szelídsége, Krisztus-képe rajzolódjon ki rajtad a gyülekezet számára” - hangzott. „Mert a Jézus szerint szelídek öröklik a földet.” A beiktatott lelkész igehirdetési alapigéje Jn 14,6 volt. - A lelkész és gyülekezet számára mindhárom fon­tos: az út, az igazság, az élet, de a legnagyobb, ha mindezt Jézusban, az egyház élő Urában találjuk meg. - A gyülekezet és beiktatott lelkésze itt is az úrvacsorái közösségből indult Jézus­ra tekintve a közös, feladatokkal teli útra. Ezután új munkatársak beiktatására került sor: Varga Sándor és Zsakó László felügyelők, valamint 6 presbite­rére. Táviratban, levélben, élőszóban so­kan köszöntötték az ünneplő gyüleke­zeted és lelkészét. Egyházunk-vezetői1, teológiai tanárok, református, katoli­kus szolgatársak, helyi tanácsi vezetők. Lábossá esperes köszöntőjében a gyönyörűen rendbehozott templomto­ronyra és parókiára utalva így bizta­tott : „továbbra is hasonló lendülettel a lelki munkában!” Puskás János az egy­házmegye nevében köszöntésünk szere-. tetteljességét emelte ki - így fordul Sze­merei János felé a lelkészi munkakö­zösség, és a kölcsönös, szeretettel egy­más felé fordulás megmaradását kérte a lelkész és a gyülekezet számára is. A beiktatott felügyelők örömüket fe­jezték ki az építés-szépítésben megmu­tatkozó gyülekezeti együttműködésért. Kifejezték: az egymás iránti és Krisztus ügyét felvállaló felelősség maradjon meg a vezetőkben, a gyülekezet egészé­ben a lelki épülés eredményességéért. A szépen megújított gyülekezeti te­remben, gazdagon megterített asztalok mellett is megérezhettük azt, amit Sze­merei János így fejezett ki mindenki számára: „köszönöm, hogy szeretettel vesznek körül!” Pintér Mihály Tordas Ami egy „cum laude" minősítés mögött van A rendszeres tanszék új vezetőjének beiktatása után mindjárt akadt tudományos minősítő feladata. Helmut Esser nyugatnémet lelkész, a Lipcsei Tartományi Egy­ház diakóniai vezetője Akadémiánkon nyújtotta be dok­tori disszertációját: Diakóniai gyülekezet és gyülekezeti diakóma címmel. Esser lelkész 1930-ban született, 1958- ban avatták lelkésszé és szolgálatát szinte teljesen diakó­niai tevékenység töltötte be. Vezetője a Detmoldban lévő Evangélikus Diakonissza Anyaháznak is. Disszertációja is azt fejezi ki, hogy nemcsak egyszerűen érdeklődik a téma iránt, hanem elkötelezett szolga, Krisztus tanúja, de úgy, hogy amit csinál, az nem lelkes kísérletezés, pontos szervezés, hanem a Úté munkája. 1985-ben jelent­kezett Akadémiánkon a doktori fokozat elnyeréséért, az eltelt időben megszületett dolgozata, október 12-én nyil­vános vitában megvédte azt és így került sor a professzort beiktató ünnepi akadémiai ülésen doktorrá avatására. Az írásbeli és szóbeli vizsgálat eredményeként „cum laude” minősítéssel. A doktoravatás eseménye több szempontból is érdeklődésre adhat okot, ezért az ünnepi ülés után beszél­getésre hózódtunk el egy csendes sa­rokba és Esser lelkész készséggel vála­szolt feltett kérdéseimre. VÁLTOZÁS A KÜLÜGYI IRODA ÜGYINTÉZÉSÉBEN Az Egyházi Külügyi Iroda titká­ra, Szentpétery Péter lelkész, az 1989-1990. tanévben a Lutheránus Világszövetség ösztöndíjasaként Tübingenben (NSZK) az evangéli­kus teológiai karon folytat teoló­giai tanulmányokat. Távolléte idejére dr. Nagy Gyula püspök-elnök a Külügyi Iroda ügyeinek intézésével helyettesként, részmunkaidőben Rehberg Zsu­zsanna országos egyházi irodai tit­kárnőt bizta meg. ÜJ PÜSPÖKI TITKÁR ÁZ ÉSZAKI EGYHÁZKERÜLETBEN A püspöki titkári tisztség már évek óta betöltetlen volt az Északi Egyházkerületben. Az egyházke­rület elnöksége október 1-től a püspöki titkári feladatok ellátásá­val Vető István eddigi kerületi se­gédlelkészt bízta meg. * * * A két munkatársra és új munka­körükben végzendő szolgálatukra Isten áldását kérjük. TANÁCSKOZOTT AZ ORSZÁGOS EGYHÁZI ELNÖKSÉG Az Országos Egyház kibőví­tett elnöksége október 27-én dr. Nagy Gyula püspök és Far­kasházi Ferenc országos felügye­lő-helyettes elnöklésével tartotta legutóbbi munkaülését. Folytatódnak ^ az.egyházi: rehabili- tációstffafáfc ihi.j AUÜuX Az időközben érkezett rehabi­litációs ügyekről tett jelentést dr. Fabiny Tibor teológiai pro­fesszor, az Országos Bíróság tag­ja, és dr. Luthár Jenő országos egyházi jogtanácsos. Az elnöksé­gi ülés az Országos Egyházi Bí­róságot bízta meg a Buchalla Ödön, Böröcz Sándor, ifj. Joób Olivér, ifj. Ferenczy Zoltán, Kutas Kálmán és Weiszer Elek lelkészek, valamint dr. Ferdinánd István teológiai tanár ügyében hozott sérelmes ítéletek és eljárá­sok felülvizsgálásával. Országos felügyelő-választás Tárgyalta az országos elnök­ség azt a három beadványt, amelyek az országos felügyelő­választással kapcsolatban emel­tek panaszt. Ezek kivizsgálására egyházi törvénykönyvünk előírá­sa szerint az Országos Egyházi Bíróság november 7-ére összehí­vott ülése kapott megbízást. Új feladatok Dr. Nagy Gyula püspök előter­jesztette a Művelődési Minisztéri­um Egyházi Főosztálya kérését egy központi beosztású evangéli­kus megbízott kijelölésére, aki ta­nácsadó és közvetítő szolgálatot végezne a;z egyház ,és a tmipisztó­rium között. Erre a feladatra, vala­mint a Szákszervezeték- Országos Tanácsa részéről kért evangélikus szakértő-tanácsadói feladat ellátá­sára dr. Karner Ágoston országos egyházi főtitkár kapott megbízást. Ugyancsak megtárgyalta az ülés a Magyar Tudományos Akadémia javaslatát, hogy az egyházak tudo­mányos kutatóinak a magas szintű tudományos képzésbe való bekap­csolására egyházunk is nevezzen meg megbízottat. Ezzel a feladat­tal dr. Fabiny Tibor teológiai pro­fesszort bízta meg az elnökség. Anyagi kérdések — Gimnázium és Teológiai Akadémia Részletesen tárgyalta az ülés az Evangélikus Gimnázium újra meg­nyitásával, valamint az új Teoló­giai Akadémia és a kibővítendő Teológusotthon felépítésével ösz- szefüggő pénzügyi kérdéseket: az eddigi kiadásokat, bevételeket és a még szükséges anyagi fedezet kér­déseit. Ezekben intézkedéseket ha­tározott el, és a decemberi orszá­gos presbitériumi ülés napirendjére tűzte a tájékoztatást.- Korábban az volt a szokás, hogy magyar teológusok, lelkészek a refor­máció hazájába vagy más külföldi egye­temekre mentek doktori fokozat elnye­rése végett. Hogyan jött az a gondolata, hogy nálunk szerzi meg a tudományos fokozatot? Az Akadémia néhai professzorával, Groó Gyulával voltam közeli, meghitt baráti kapcsolatban. 0 vett rá, hogy itt adjam be disszertációmat. Őt tekintem ebben a dologban „atyámnak” (Dok­torvater) Fájlalom, hogy ezt a napot már nem érhette meg, így nem mond­hatom el neki is köszönetemet.- Kérem beszéljen a témaválasztásá­ról, miért éppen diakóniával foglalko­zott? Harminchárom éve vagyok lelkészi szolgálatban és mindvégig diakóniai, vagy ahhoz közelálló munkaágban dolgoztam. A gyülekezeti munkában sem tudtam másképpen megmozdulni, el sem tudom képzelni a gyülekezeti közösséget, ha az nem segítő, diakó- niát ténylegesen gyakorló, szeretet­szolgálatban égő közösség. Nem gyü­lezet az, amelyik nem diakóniai. Dol­gozatom címe ezt juttatja kifejezésre: Diakoniegemeinde und Gemeindedia­konie. (Diakóniai gyülekezet és gyüle­kezeti diakónia.) Saját tapasztalatból indultam ki és saját gyülekezeü mun­kám alapjait kerestem meg, amikor te­ológiai megalapozást kerestem az egy­házban végzett diakóniai munkám­hoz. A doktoravatás- Röviden foglalja össze -kérem - a dolgozat tartalmát. Ä reformátori megigazulástanból egyenesen következik, hogy annak ha­tása van a cselekedetekre. Nem beszél­tek róla külön, ez evidens volt. Francke és a többiek sem tértek el vagy alakítot­tak külön tanítást a pietizmusban, mert akkor is magától értődő volt, hogy ösz- szegyüjtöttek betegeket és ápoltak, nyomorékokat, szegényeket istápoltak, intézményeket alapítottak számukra stb. Gál 5,6 verse volt a szemük előtt, ahol a szeretetben munkálkodó hitről hallunk. De jól jegyezzük meg, nem a szeretet munkálkodik, hanem a hit! Az egyház Szentháromság-tanára építettem mondanivalóm gerincét. Á diakóniai gyülekezet Isten szövetsé­gében él, - Isten szövetsége az egész életünket átfogja, nem csupán a szociá­lis életünket. Ugyanakkor a diakóniai gyülekezet az emberré lett Isten Fiá­nak, a Jézusnak gyülekezete. Nem el­mélet ez: az Ige testté lett! ebben a Krisztus-testben él a szeretet minden tevékenysége. A diakóniai gyülekezet a Szentlélek gyülekezete. Ő hajtja, viszi, adja az erőt, segíti az ötleteket megva­lósításra. — Nagyon gyakorlati az utolsó része a dolgozatnak. Erről is kérünk néhány mondatot. Igen. A harmadik rész példák gyűjte­ménye. Itt azt is modhatnánk, a szerve­zési kérdések jöttek elő. Természetesen a nyugatnémet társadalom helyzetébe kell ezeket beilleszteni. Ott nagyon jó az egészségügyi ellátás, de mégis van­nak hézagok, rések, melyeket semmi­lyen intézményes és szervezeti ellátás nem képes betölteni. Ekkor léphet be a gyülekezet. Betegek, öregek, elesettek peremre kiszorultak megkeresése, a ve­lük való kapcsolattartás, megmentés munkáját végezheti a diakóniai gyüle­kezet és nem is csupán lelkes amatőr­ként, tudatlanul, esetlegesen,hanem képzetten, szinte hivatásszerűen. Gon­doljunk arra, amit Luther mondott a hivatásról. Ez is lehet hivatásszerűen végzett szolgálat, önkéntesen, dotáció nélkül, szeretetből, melyet a hit mun­kál. Köszönjük, hogy betekintést adott munkájába, áldás legyen otthoni szol­gálatán és legyen minél több gyümölcse az egyházban a hitnek, mely szeretet­ben munkálkodik. tszm » ■ Napsugaras októberi szombatreggel. A 125 éves jubileumát ünneplő Kasseli Diakonisszaház kapuja elől két autó­busz indul testvérekkel tele az 50 kilo­méternyire fekvő Treysa nevű városká­ba, hogy ott kezdődjék el a jubileumi ünnep. Hiszen 125 éve ilyen októberi napon ott kezdődött Hessen tartomány­ban a diakonisszamunka. Kicsiben, sze­rényen, egy volt papírmalomban néhány testvérrel, néhány beteggel. S amikor, a kezdet nehézségei miatt jobbnak lát­A szeretet hordoz!” OKTÓBERI HUSVET Zenés áhítat Pápán Az Oroszlányi Evangélikus Gyülekezet ének- és zenekara 4. alkalommal szolgált a pápai gyülekezetben. A kórus több külföldi hangversenykörúton vett már részt Nagy Dániel karnagy vezetésével. Lelkes, hitből fakadó éneklésükkel meghódították a város zenekedvelő közönségét. Idén többek között Händel Messiás oratóriumának 3. tételét adták elő meggyőző, művészi tolmácsolásban. Az igehirdetés Jób 19,25 alapján „Tudom, az én Megvál­tóm él!" hangzott közöttünk. Varga György esperes-lelkész az októberi húsvétról szólt. A két fogalom merő ellentét. A húsvét a tavaszt, a világosság növekedését, az élővilág zsendülését, a feltámadást hirdeti. Október az őszt, a rövidü­lő, korábban sötétedő napokat idézi. Az elmúlásra, a halot­takra való emlékezés ideje közeledik. „Mégis októberi húsvétot hirdetek. Ez a hit vallomása. A mélységben szabadulást, a sötétségben a közeledő fényt, a halálban az életet hirdetni.” Mélységbe és sötétségbe került Jób. Javainak nagy részét elveszítette. Hét fia és 3 leánya meghalt. Mindezt követte súlyos betegsége. Sebek és iszonyatos fájdalmak között még azt is hallania kellett. „Átkozd meg az Istent, és halj meg!” - Micsoda mélység, micsoda sötétség. Október. És akkor hangzik el ajkáról ez a győzelmes hitvallás: „Tudom, az én Megváltóm él!” . O él! Luther is ezért írta maga elé ezt a szót nehéz napjai­ban : Vivit!_ Él! Az Isten él! - hangzik a zeneműből. Ez azt jelentette Jóbnak és minden korok hívő emberének: ő velem van! - Megváltóm él! Mi, Újszövetség népe már igy értjük: Jézus él. Van Megváltónk! Ezt jelenti az októberi húsvét. Ilyen sötétségben is vallani: „Tudom, az én Megváltóm él!” E mondatnak a zeneműben kezdő ütemeit Händel síremléké­re is rávésték. A húsvéti diadalt hirdeti az oratórium és szerzője. A diadalmas Halleluja a halál felett győzelmes Krisztust, a bűneinkért meghalt, de üdvösségünkért feltáma- dottat dicsőíti. Händel betegágyán ezt mondta: „Nagypénteken szeretnék meghalni abban a reménységben, hogy feltámadása napján látom meg jó Istenemet, édes Úramat és Megváltómat.” Isten meghallgatta kérését. Ha nem is nagypénteken, de nagyszombaton ment át az örök életbe, hogy beteljesüljön amit Jób is mondott: „és az én szemeimmel látom meg az Istent”. Istené legyen a hála és a dicsőség, Jób hitvallása, Händel bizonyságtétele, a csodálatos zenemű üteme: Az Isten éb­resztette es érlelte szívünkben a feltámadás hitét, az októberi húsvét valóságát. Varga Györgyné WEÖRES SÁNDOR Kísértetek A .holtakról gyakorta álmodom, ölyikról azt, hogy élő és vidám, s álmomban én is visszaifjulok oly esztendőmbe, mikor ővele együtt voltam s még nem történt halála. De másikon kissé csodálkozom: hisz elhúnyt, mégis mint kerül ide? s felel, mond olyan magyarázatot, hogy hajam minden szála égnek áll. Némelyiknek gyengéden megbocsátom, hogy visszatérésével megzavarja halálról és életről való tudásom; megint másiknál oly természetes, hát itt sétál, nem is lehetne másként. Halottjaim mind itt vannak velem és szótlan megnyugtatnak fesztelen derűjükkel, hogy dolguk nem silány, ne féljek, ne bánjam, ha nemsokára én is közöttük otthonos leszek. szott eladni a treysai épületet, és a dia­konisszaházat Kasselba telepíteni, ép­pen haldoklott az egyik fiatal testvér. A lelkész, a főnökasszony ott ült Mar­garéta testvér betegágya mellett. S a haldokló váratlanul felült: „Ne adjuk el! Milyen tágas, nagy termeket látok! És mennyi gyerek! Honnan jön az a sok gyerek?!” . Margaréta testvér szeme lezárult, de ezt a látomást útmutatásnak tekintet­ték. Megmaradt és tovább fejlődött a treysai ház is. Ott ma diakónusok vég­zik szolgálatukat testi-szellemi fogyaté­kos gyermekek és felnőttek között. „Hephata” = „Effata”, „Nyilatkozzál meg!” épületei, műhelyei sorakoznak nagy területen. Ott kezdődött most a több száz részt­vevőt befogadó, hatalmas sátorban a 125 éves jubileum - sok énekkel, üdvöz­léssel, a gyülekezetek részvételével. Asz- szonyokat láthattunk népviseletben. (Valamikor azon a környéken teleped­tek le az Árpád-házi Szent Erzsébetünk kíséretéhez tartozó magyarok.) Szót kapott minden gyülekezet, amelyikben diakonisszatestvér végzett vagy végez szolgálatot. Előkerülhettek a problé­mák és tervek is. Végül úrvacsorái is­tentisztelettel zárult a nap, hogy a kö­vetkező napokban Kasselban folyta­tódjék a jubileumi ünnep. 35 diakonisszatestvér költözött an­nak idején Treysából Kasselba, az ott épített új épületbe, 10 év alatt százra, újabb 10 év alatt kétszázra nőtt a szá­muk, s szolgáltak Jézus kicsinyei: bete­gek, öregek, gyermekek között kórhá­zakban, szeretetotthonokban, gyüleke­zetekben. A mostani jubileum jelmondata az volt: „A szeretet hordoz!" Igen, Isten szeretete hordozta 125 éven át, hordoz­za ma is a Kasseli Diakonisszaház test­véreinek szolgálatát. S mint szép kánon, újra meg újra elhangzott a Kasseli Diakonisszaház jeligéje: „Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz." Túrmezei Erzsébet

Next

/
Thumbnails
Contents