Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)
1989-11-19 / 47. szám
Evangélikus Élet 1989. november 19. Továbbra is hasonló lendülettel... Lelkész és gyülekezeti tisztségviselők iktatása Gyúrón és Tordason Gyúró 1989. szept. 30-án, a községi önállóságát nem régen visszanyert Fejér megyei községben, Gyúrón ünnepre készült a falu apraja-nagyja.- A nyugdíjas lelkész lakásában biztosít helyet az érkező vendégeknek, asszonyok, férfiak sürgölődnek, tanítónő köszöntőre készíti fel a gyermekeket. Messziről jött vendégek érkeznek. Harangszó kezdetére zsúfolásig megtelt a templom. Az ünnepi isten- tisztelet az Erős vár a mi Istenünk zengő, hitvalló énekverseivel kezdődött. Az oltár előtt fiatal Luther-kabátos lelkész állt. Az érte mondott imádság után Lábossá Lajos esperes hirdette Isten igéjét Mt 5,6 alapján: „Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, meri ők megelégítettnek". „A gyülekezet mindig vágyakozott lelkész után” - mondta, majd az Istennek Jézus Krisztusban megjelent igazságának éhezésére hívta fel a figyelmet, mely éhség élesztése és kielégítése Gyúró evangélikusai között a gyülekezet egyhangúlag megválasztott lelkészének, Szemerei Jánosnak lesz szent feladata. „A Gyúrói gyülekezetben pedig az éhség soha ne csillapodjon a Mennyei Kenyér, Jézus után.” Az iktatási liturgia végén 12 lelkésztárs áldotta meg egy-egy igével a gyülekezet lelkipásztorát, majd ősi szépségében . felhangzott, az énekes imádság: „Erősítsd meg Istenünk..:” A beiktatotLlelkész Zsolt. 103,1^-2 alapján arról prédikált: Jó hálával áldani az Urat mindazért, amit eddig tett személyes életünkben és a gyülekezetében is... Már a születésért is, hogy 10 gyermek között hetedikként őt is hívő szívvel vállalták szülei.- Bizony, mily felbecsülhetetlen érték 10 keresztyén gyermek egyetlen családban, köztük kéí lelkész és egy teológus! - Hálát lehet adni a gyülekezet összefogásáért, de legfőképpen a minden hálaadás alapjáért, Jézus Krisztusért! Majd az ének hangjai hívogattak úrvacsorához: Az Úr szent Bárányára Teszem le bűnömet. így, megtisztulva indult el együtt lelkész, gyülekezet, család, munkatárs e napon Isten szolgálatára. Az ünnepi közgyűlést megelőzően esküt tett a gyülekezet új felügyelője, Kelemen József, gondnoka: Ribi Jenő, pénztárosa: Brezina Sándomé, és négy presbiter. Minden eskü végén az „Isten engem úgy segéljen”-re mintegy megerősítő, együttimádkozó liturgikus válaszként hangzott a gyülekezet részéről: SEGÉLJEN! A beiktatott lelkészt és a gyülekezetét elsőként Lábossá Lajos esperes köszöntötte. Majd Puskás János szólott az egyházmegye nevében: „Áldás legyen szolgálatodon és szeretet vegyen körül”. Sándor Frigyes a volt évfolyamtársak nevében, Dr. Molnár Gyula a szomszédos székesfehérvári gyülekezet nevében mondott köszöntőt. Öröm volt látni, mennyire megbecsült Szemerei János eddigi segédlelké- szi szolgálata. Ennek hangjai szólaltak meg a jól felkészült gyermekek és a helyi tanárnő hálás szavaiban. Végül a gazdagon megtérített asztalok mellett is megosztotta örömét vendégeivel a gyülekezet. Délután a tordasi gyülekezet régi fényében pompázó parókiájának udvarán gyülekeztünk. Joggal lehetnek büszkék erre a művészi élményt nyújtó épületegyüttesre a helyiek: a különlegesen szép kupolájú templomra, ahogyan körülöleli a Makovecz Imre által tervezett, az élet sokféle gazdagságával beépített iskola és a másik oldalról a parókia. Az orgonajáték felcsendülé- sén is hallatszik: igényes a gyülekezet, mely korábban esperesi székhely is volt. A beiktatásra összegyűltek számára Lábossá esperes Mt 5,5 alapján hirdette az igét. „Szemerei János teológusként is már járt az egyházmegyében, akkor egy passiójátékban Krisztust jelenítette meg. Az Ő szelídsége, Krisztus-képe rajzolódjon ki rajtad a gyülekezet számára” - hangzott. „Mert a Jézus szerint szelídek öröklik a földet.” A beiktatott lelkész igehirdetési alapigéje Jn 14,6 volt. - A lelkész és gyülekezet számára mindhárom fontos: az út, az igazság, az élet, de a legnagyobb, ha mindezt Jézusban, az egyház élő Urában találjuk meg. - A gyülekezet és beiktatott lelkésze itt is az úrvacsorái közösségből indult Jézusra tekintve a közös, feladatokkal teli útra. Ezután új munkatársak beiktatására került sor: Varga Sándor és Zsakó László felügyelők, valamint 6 presbiterére. Táviratban, levélben, élőszóban sokan köszöntötték az ünneplő gyülekezeted és lelkészét. Egyházunk-vezetői1, teológiai tanárok, református, katolikus szolgatársak, helyi tanácsi vezetők. Lábossá esperes köszöntőjében a gyönyörűen rendbehozott templomtoronyra és parókiára utalva így biztatott : „továbbra is hasonló lendülettel a lelki munkában!” Puskás János az egyházmegye nevében köszöntésünk szere-. tetteljességét emelte ki - így fordul Szemerei János felé a lelkészi munkaközösség, és a kölcsönös, szeretettel egymás felé fordulás megmaradását kérte a lelkész és a gyülekezet számára is. A beiktatott felügyelők örömüket fejezték ki az építés-szépítésben megmutatkozó gyülekezeti együttműködésért. Kifejezték: az egymás iránti és Krisztus ügyét felvállaló felelősség maradjon meg a vezetőkben, a gyülekezet egészében a lelki épülés eredményességéért. A szépen megújított gyülekezeti teremben, gazdagon megterített asztalok mellett is megérezhettük azt, amit Szemerei János így fejezett ki mindenki számára: „köszönöm, hogy szeretettel vesznek körül!” Pintér Mihály Tordas Ami egy „cum laude" minősítés mögött van A rendszeres tanszék új vezetőjének beiktatása után mindjárt akadt tudományos minősítő feladata. Helmut Esser nyugatnémet lelkész, a Lipcsei Tartományi Egyház diakóniai vezetője Akadémiánkon nyújtotta be doktori disszertációját: Diakóniai gyülekezet és gyülekezeti diakóma címmel. Esser lelkész 1930-ban született, 1958- ban avatták lelkésszé és szolgálatát szinte teljesen diakóniai tevékenység töltötte be. Vezetője a Detmoldban lévő Evangélikus Diakonissza Anyaháznak is. Disszertációja is azt fejezi ki, hogy nemcsak egyszerűen érdeklődik a téma iránt, hanem elkötelezett szolga, Krisztus tanúja, de úgy, hogy amit csinál, az nem lelkes kísérletezés, pontos szervezés, hanem a Úté munkája. 1985-ben jelentkezett Akadémiánkon a doktori fokozat elnyeréséért, az eltelt időben megszületett dolgozata, október 12-én nyilvános vitában megvédte azt és így került sor a professzort beiktató ünnepi akadémiai ülésen doktorrá avatására. Az írásbeli és szóbeli vizsgálat eredményeként „cum laude” minősítéssel. A doktoravatás eseménye több szempontból is érdeklődésre adhat okot, ezért az ünnepi ülés után beszélgetésre hózódtunk el egy csendes sarokba és Esser lelkész készséggel válaszolt feltett kérdéseimre. VÁLTOZÁS A KÜLÜGYI IRODA ÜGYINTÉZÉSÉBEN Az Egyházi Külügyi Iroda titkára, Szentpétery Péter lelkész, az 1989-1990. tanévben a Lutheránus Világszövetség ösztöndíjasaként Tübingenben (NSZK) az evangélikus teológiai karon folytat teológiai tanulmányokat. Távolléte idejére dr. Nagy Gyula püspök-elnök a Külügyi Iroda ügyeinek intézésével helyettesként, részmunkaidőben Rehberg Zsuzsanna országos egyházi irodai titkárnőt bizta meg. ÜJ PÜSPÖKI TITKÁR ÁZ ÉSZAKI EGYHÁZKERÜLETBEN A püspöki titkári tisztség már évek óta betöltetlen volt az Északi Egyházkerületben. Az egyházkerület elnöksége október 1-től a püspöki titkári feladatok ellátásával Vető István eddigi kerületi segédlelkészt bízta meg. * * * A két munkatársra és új munkakörükben végzendő szolgálatukra Isten áldását kérjük. TANÁCSKOZOTT AZ ORSZÁGOS EGYHÁZI ELNÖKSÉG Az Országos Egyház kibővített elnöksége október 27-én dr. Nagy Gyula püspök és Farkasházi Ferenc országos felügyelő-helyettes elnöklésével tartotta legutóbbi munkaülését. Folytatódnak ^ az.egyházi: rehabili- tációstffafáfc ihi.j AUÜuX Az időközben érkezett rehabilitációs ügyekről tett jelentést dr. Fabiny Tibor teológiai professzor, az Országos Bíróság tagja, és dr. Luthár Jenő országos egyházi jogtanácsos. Az elnökségi ülés az Országos Egyházi Bíróságot bízta meg a Buchalla Ödön, Böröcz Sándor, ifj. Joób Olivér, ifj. Ferenczy Zoltán, Kutas Kálmán és Weiszer Elek lelkészek, valamint dr. Ferdinánd István teológiai tanár ügyében hozott sérelmes ítéletek és eljárások felülvizsgálásával. Országos felügyelő-választás Tárgyalta az országos elnökség azt a három beadványt, amelyek az országos felügyelőválasztással kapcsolatban emeltek panaszt. Ezek kivizsgálására egyházi törvénykönyvünk előírása szerint az Országos Egyházi Bíróság november 7-ére összehívott ülése kapott megbízást. Új feladatok Dr. Nagy Gyula püspök előterjesztette a Művelődési Minisztérium Egyházi Főosztálya kérését egy központi beosztású evangélikus megbízott kijelölésére, aki tanácsadó és közvetítő szolgálatot végezne a;z egyház ,és a tmipisztórium között. Erre a feladatra, valamint a Szákszervezeték- Országos Tanácsa részéről kért evangélikus szakértő-tanácsadói feladat ellátására dr. Karner Ágoston országos egyházi főtitkár kapott megbízást. Ugyancsak megtárgyalta az ülés a Magyar Tudományos Akadémia javaslatát, hogy az egyházak tudományos kutatóinak a magas szintű tudományos képzésbe való bekapcsolására egyházunk is nevezzen meg megbízottat. Ezzel a feladattal dr. Fabiny Tibor teológiai professzort bízta meg az elnökség. Anyagi kérdések — Gimnázium és Teológiai Akadémia Részletesen tárgyalta az ülés az Evangélikus Gimnázium újra megnyitásával, valamint az új Teológiai Akadémia és a kibővítendő Teológusotthon felépítésével ösz- szefüggő pénzügyi kérdéseket: az eddigi kiadásokat, bevételeket és a még szükséges anyagi fedezet kérdéseit. Ezekben intézkedéseket határozott el, és a decemberi országos presbitériumi ülés napirendjére tűzte a tájékoztatást.- Korábban az volt a szokás, hogy magyar teológusok, lelkészek a reformáció hazájába vagy más külföldi egyetemekre mentek doktori fokozat elnyerése végett. Hogyan jött az a gondolata, hogy nálunk szerzi meg a tudományos fokozatot? Az Akadémia néhai professzorával, Groó Gyulával voltam közeli, meghitt baráti kapcsolatban. 0 vett rá, hogy itt adjam be disszertációmat. Őt tekintem ebben a dologban „atyámnak” (Doktorvater) Fájlalom, hogy ezt a napot már nem érhette meg, így nem mondhatom el neki is köszönetemet.- Kérem beszéljen a témaválasztásáról, miért éppen diakóniával foglalkozott? Harminchárom éve vagyok lelkészi szolgálatban és mindvégig diakóniai, vagy ahhoz közelálló munkaágban dolgoztam. A gyülekezeti munkában sem tudtam másképpen megmozdulni, el sem tudom képzelni a gyülekezeti közösséget, ha az nem segítő, diakó- niát ténylegesen gyakorló, szeretetszolgálatban égő közösség. Nem gyülezet az, amelyik nem diakóniai. Dolgozatom címe ezt juttatja kifejezésre: Diakoniegemeinde und Gemeindediakonie. (Diakóniai gyülekezet és gyülekezeti diakónia.) Saját tapasztalatból indultam ki és saját gyülekezeü munkám alapjait kerestem meg, amikor teológiai megalapozást kerestem az egyházban végzett diakóniai munkámhoz. A doktoravatás- Röviden foglalja össze -kérem - a dolgozat tartalmát. Ä reformátori megigazulástanból egyenesen következik, hogy annak hatása van a cselekedetekre. Nem beszéltek róla külön, ez evidens volt. Francke és a többiek sem tértek el vagy alakítottak külön tanítást a pietizmusban, mert akkor is magától értődő volt, hogy ösz- szegyüjtöttek betegeket és ápoltak, nyomorékokat, szegényeket istápoltak, intézményeket alapítottak számukra stb. Gál 5,6 verse volt a szemük előtt, ahol a szeretetben munkálkodó hitről hallunk. De jól jegyezzük meg, nem a szeretet munkálkodik, hanem a hit! Az egyház Szentháromság-tanára építettem mondanivalóm gerincét. Á diakóniai gyülekezet Isten szövetségében él, - Isten szövetsége az egész életünket átfogja, nem csupán a szociális életünket. Ugyanakkor a diakóniai gyülekezet az emberré lett Isten Fiának, a Jézusnak gyülekezete. Nem elmélet ez: az Ige testté lett! ebben a Krisztus-testben él a szeretet minden tevékenysége. A diakóniai gyülekezet a Szentlélek gyülekezete. Ő hajtja, viszi, adja az erőt, segíti az ötleteket megvalósításra. — Nagyon gyakorlati az utolsó része a dolgozatnak. Erről is kérünk néhány mondatot. Igen. A harmadik rész példák gyűjteménye. Itt azt is modhatnánk, a szervezési kérdések jöttek elő. Természetesen a nyugatnémet társadalom helyzetébe kell ezeket beilleszteni. Ott nagyon jó az egészségügyi ellátás, de mégis vannak hézagok, rések, melyeket semmilyen intézményes és szervezeti ellátás nem képes betölteni. Ekkor léphet be a gyülekezet. Betegek, öregek, elesettek peremre kiszorultak megkeresése, a velük való kapcsolattartás, megmentés munkáját végezheti a diakóniai gyülekezet és nem is csupán lelkes amatőrként, tudatlanul, esetlegesen,hanem képzetten, szinte hivatásszerűen. Gondoljunk arra, amit Luther mondott a hivatásról. Ez is lehet hivatásszerűen végzett szolgálat, önkéntesen, dotáció nélkül, szeretetből, melyet a hit munkál. Köszönjük, hogy betekintést adott munkájába, áldás legyen otthoni szolgálatán és legyen minél több gyümölcse az egyházban a hitnek, mely szeretetben munkálkodik. tszm » ■ Napsugaras októberi szombatreggel. A 125 éves jubileumát ünneplő Kasseli Diakonisszaház kapuja elől két autóbusz indul testvérekkel tele az 50 kilométernyire fekvő Treysa nevű városkába, hogy ott kezdődjék el a jubileumi ünnep. Hiszen 125 éve ilyen októberi napon ott kezdődött Hessen tartományban a diakonisszamunka. Kicsiben, szerényen, egy volt papírmalomban néhány testvérrel, néhány beteggel. S amikor, a kezdet nehézségei miatt jobbnak látA szeretet hordoz!” OKTÓBERI HUSVET Zenés áhítat Pápán Az Oroszlányi Evangélikus Gyülekezet ének- és zenekara 4. alkalommal szolgált a pápai gyülekezetben. A kórus több külföldi hangversenykörúton vett már részt Nagy Dániel karnagy vezetésével. Lelkes, hitből fakadó éneklésükkel meghódították a város zenekedvelő közönségét. Idén többek között Händel Messiás oratóriumának 3. tételét adták elő meggyőző, művészi tolmácsolásban. Az igehirdetés Jób 19,25 alapján „Tudom, az én Megváltóm él!" hangzott közöttünk. Varga György esperes-lelkész az októberi húsvétról szólt. A két fogalom merő ellentét. A húsvét a tavaszt, a világosság növekedését, az élővilág zsendülését, a feltámadást hirdeti. Október az őszt, a rövidülő, korábban sötétedő napokat idézi. Az elmúlásra, a halottakra való emlékezés ideje közeledik. „Mégis októberi húsvétot hirdetek. Ez a hit vallomása. A mélységben szabadulást, a sötétségben a közeledő fényt, a halálban az életet hirdetni.” Mélységbe és sötétségbe került Jób. Javainak nagy részét elveszítette. Hét fia és 3 leánya meghalt. Mindezt követte súlyos betegsége. Sebek és iszonyatos fájdalmak között még azt is hallania kellett. „Átkozd meg az Istent, és halj meg!” - Micsoda mélység, micsoda sötétség. Október. És akkor hangzik el ajkáról ez a győzelmes hitvallás: „Tudom, az én Megváltóm él!” . O él! Luther is ezért írta maga elé ezt a szót nehéz napjaiban : Vivit!_ Él! Az Isten él! - hangzik a zeneműből. Ez azt jelentette Jóbnak és minden korok hívő emberének: ő velem van! - Megváltóm él! Mi, Újszövetség népe már igy értjük: Jézus él. Van Megváltónk! Ezt jelenti az októberi húsvét. Ilyen sötétségben is vallani: „Tudom, az én Megváltóm él!” E mondatnak a zeneműben kezdő ütemeit Händel síremlékére is rávésték. A húsvéti diadalt hirdeti az oratórium és szerzője. A diadalmas Halleluja a halál felett győzelmes Krisztust, a bűneinkért meghalt, de üdvösségünkért feltáma- dottat dicsőíti. Händel betegágyán ezt mondta: „Nagypénteken szeretnék meghalni abban a reménységben, hogy feltámadása napján látom meg jó Istenemet, édes Úramat és Megváltómat.” Isten meghallgatta kérését. Ha nem is nagypénteken, de nagyszombaton ment át az örök életbe, hogy beteljesüljön amit Jób is mondott: „és az én szemeimmel látom meg az Istent”. Istené legyen a hála és a dicsőség, Jób hitvallása, Händel bizonyságtétele, a csodálatos zenemű üteme: Az Isten ébresztette es érlelte szívünkben a feltámadás hitét, az októberi húsvét valóságát. Varga Györgyné WEÖRES SÁNDOR Kísértetek A .holtakról gyakorta álmodom, ölyikról azt, hogy élő és vidám, s álmomban én is visszaifjulok oly esztendőmbe, mikor ővele együtt voltam s még nem történt halála. De másikon kissé csodálkozom: hisz elhúnyt, mégis mint kerül ide? s felel, mond olyan magyarázatot, hogy hajam minden szála égnek áll. Némelyiknek gyengéden megbocsátom, hogy visszatérésével megzavarja halálról és életről való tudásom; megint másiknál oly természetes, hát itt sétál, nem is lehetne másként. Halottjaim mind itt vannak velem és szótlan megnyugtatnak fesztelen derűjükkel, hogy dolguk nem silány, ne féljek, ne bánjam, ha nemsokára én is közöttük otthonos leszek. szott eladni a treysai épületet, és a diakonisszaházat Kasselba telepíteni, éppen haldoklott az egyik fiatal testvér. A lelkész, a főnökasszony ott ült Margaréta testvér betegágya mellett. S a haldokló váratlanul felült: „Ne adjuk el! Milyen tágas, nagy termeket látok! És mennyi gyerek! Honnan jön az a sok gyerek?!” . Margaréta testvér szeme lezárult, de ezt a látomást útmutatásnak tekintették. Megmaradt és tovább fejlődött a treysai ház is. Ott ma diakónusok végzik szolgálatukat testi-szellemi fogyatékos gyermekek és felnőttek között. „Hephata” = „Effata”, „Nyilatkozzál meg!” épületei, műhelyei sorakoznak nagy területen. Ott kezdődött most a több száz résztvevőt befogadó, hatalmas sátorban a 125 éves jubileum - sok énekkel, üdvözléssel, a gyülekezetek részvételével. Asz- szonyokat láthattunk népviseletben. (Valamikor azon a környéken telepedtek le az Árpád-házi Szent Erzsébetünk kíséretéhez tartozó magyarok.) Szót kapott minden gyülekezet, amelyikben diakonisszatestvér végzett vagy végez szolgálatot. Előkerülhettek a problémák és tervek is. Végül úrvacsorái istentisztelettel zárult a nap, hogy a következő napokban Kasselban folytatódjék a jubileumi ünnep. 35 diakonisszatestvér költözött annak idején Treysából Kasselba, az ott épített új épületbe, 10 év alatt százra, újabb 10 év alatt kétszázra nőtt a számuk, s szolgáltak Jézus kicsinyei: betegek, öregek, gyermekek között kórházakban, szeretetotthonokban, gyülekezetekben. A mostani jubileum jelmondata az volt: „A szeretet hordoz!" Igen, Isten szeretete hordozta 125 éven át, hordozza ma is a Kasseli Diakonisszaház testvéreinek szolgálatát. S mint szép kánon, újra meg újra elhangzott a Kasseli Diakonisszaház jeligéje: „Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz." Túrmezei Erzsébet