Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)
1989-10-15 / 42. szám
Evangélikus Élet 1989. október 15. Bemutatjuk űj tiszteletbeli doktorainkat (IV.) DR. PAAVO KORTEKANGAS Finnország Tamperéi Egyházkerületének püspöke Lapinlahtiban született 1930. november 4-én. Teológiai tanulmányait 1948-1952 között Helsinkiben végezte. 1955-ben filozófiai kandidátusi, 1965- ben teológiai licenciátusi címet, majd doktorátust szerzett. Turkuban szentelték lelkésszé 1952-ben, ahol gyülekezeti lelkész, majd gimnáziumi és tanító- képezdei hitoktató, 1966-70 között egyházi kutatóintézeti vezető volt. A Helsinki Egyetem Teológiai Karán előbb a gyakorlati, majd az újkori egyháztörténeti és egyházszociológiai tanszékének lett a vezető professzora. Negyvenöt éves korában, 1975-ben a Kuopioi Egyházkerület püspökévé választották, ezt a szolgálatát 1981-ben a Tamperéi Egyházkerület főpásztori tisztével cserélte fel. Időközben, kuopioi püspöksége közben a joensuu-i egyetem docenseként is végzett tudományos munkát. Egyházépítő szolgálatának elismeréseként több ízben részesült magas kitüntetésekben. így tulajdonosa a Finn Oroszlán Lovagrend I. osztályú parancsnoki jelvényének, a Szent Vladimir Lovagrend II. osztályú csillagának és a kulturális Saima-kitüntetésnek. Kimagasló feladatokat látott el Kor- tekangas püspök mind a nemzetközi, mind a finn hazai egyházi életben. A Lutheránus Világszövetségben előbb, 1970 óta több bizottság tagjaként működött,' 1977-től napjainkig pedig annak Végrehajtóbizottságának tagja. Ő képviselte egyházát 1977-ben is, majd Budapesten 1984-ben is annak nagygyűlésein. . A finn zsinatnak 1968 óta, a finn egyházi törvények megújító bizottságának^ 1980 óta tagja, a zsinati énektjgyi bizottságnak a nevelési bizottságnak és a kórházgondozó bizottságnak éveken át elnöke volt. Most alelnöke a Külügyi Bizottságnak és elnöke az egyház törvényügyi bizottságának, a Tengerészmissziói Szövetségnek, a finn KIE- szövetségnek, valamint a külföldön élő finnek között végzett munka bizottságának. Több tudományos társaság, kulturális és szociológiai szervezet tagja. Doktori disszertációjának megírása óta - amelynek címe: Az egyház és a vallásos élet az iparosodott társadalomban - számos önálló munkával és folyóiratokban megjelent sok egyháztörténeti és szociáletikai írással gazdagította a nemzetközi és finn teológiai irodalmat. Különös érdeklődésre tarthat számot háromkötetes munkája az egyházi kultúráról és a finn kultúrtörténetről, tanulmánya a női lelkészségről, valamint a turkui káptalan száz esztendejének az összefoglaló története. Amióta tamperei püspök, ő szerkeszti a tampe- rei egyházkerület évkönyveit. Kortekangas püspök nős, házasságukból három gyermek született. D. DR. VAJTA VILMOS Teológiai professzor, a strasbourgi Ökumenikus Kutatóintézet ny. igazgatója Wagner Vilmos és Lütze Anna fiaként Kecskeméten született 1918. június 15-én. Ausztria Németországhoz csatolásakor, 1938 márciusában határozta el névmagyarosítását. Kecskeméti gimnáziumi évei után a soproni Fakultáson folytatta teológiai tanulmányait 1936-1940 között. Raffay püspök szentelte ekkor lelkésszé. Segéd- lelkészi éveit Budapesten, Soltvadker- ten, Pestszentlőrincen és Újpesten töltötte, részben hitoktatói minőségben is. 1941 őszén állami ösztöndíjjal Svédországba ment, ahol előbb a stockholmi Zeneművészeti Főiskolán, 1942-től pedig az uppsalai és lundi egyetemek teológiai karán tanult tovább. Ezzel párhuzamosan végzett lelkigondozást és adminisztrációs munkát a menekültek között. 1947-ben licenciátusi fokozatot nyert Lundban, majd az ott beadott alapvető, utóbb könyvben is megjelent disszertációja nyomán. (Az istentisztelet teológiája Luthernál) 1952-ben teológiai doktor, majd 1953-ban a lundi fakultás docense lett. Ilyen minőségben választotta meg a Lutheránus Világszövetség a Teológiai Osztály igazgatójának, ahol 1953-1964 között működött. Ekkor az LVSz által létrehozott strasbourgi ökumenikus Kutatóintézet igazgatója és kutatóprofesszora lett, 1981-ben innen kérte nyugdíjazását. Ez idő alatt a strasbourgi protestáns és a párizsi katolikus egyetemen tartott előadásokat meghívott tanárként. Alkalma volt Europa, Észak- és Dél-Amerika, Afrika és Ázsia országaiban a teológiai kutatás és a lelkészképzés kérdéseiről előadni, konferenciákat és szemináriumokat tervezni és vezetni. Kezdeményezésére indult meg a nemzetközi t. Luther-kutatás kongresszusa 1956-ban. Luther teológiája, a jelenkor ökúmerilkus kérSéSfeí és ÍTÓüiái' katolikus egyházzal folytatott dialógus kérdései maradtak kutatásának főbb tárgyai. Vajta Vilmos professzor 1949 óta a svéd egyház lelkészi karának a tagja. Ezt képviselte számos világgyűlésen. Megbízatásai közül kiemelkedik, hogy az LVSz megfigyelőjeként hivatalosan részt vett a II. Vatikáni Zsinaton 1962- 65 között. Az Egyházak Világtanácsa ugyancsak teológiai megfigyelőként delegálta a Református Világszövetség és a Vatikáni Egységtitkárság között bizottságának több ülésszakára. Rendkívül gazdag irodalmi tevékenységének bibliográfiája megjelent a Koi- nonia című teológiai szaklapban (Oslo, 1988/3). A lista 14 nyelven megjelent tanulmányait és az általa kiadott tanulmányi kötetek jegyzékét is tartalmazza. Vajta Vilmost tiszteletbeli doktori címmel tisztelte a pennsylvániai Col- legeville Thiel-College-e 1957-ben, az Evangélikus Teológiai Fakultás Kiéiben 1963-ban, valamint a Faculté libre de Théologie Protestante Párizsban 1963- ban. Végül egy családi adat: Vajta profesz- szor felesége: Karin Ann-Marie Ryberg svéd, házasságukból három gyermek született. VÁNDORGYŰLÉS CELLDÖMÖLKÖN (Folytatás az 1. oldalról) Gusztáv Adolf egyesületek, szolgálatok. Több köszöntés hangzott el. Dr. Nagy Gyula püspök a köszönet és buzdítás hangján, dr. Borggrefe dékán az együtt ünneplés örömével, Uve Haman a „kisebb testvér” (Martin Luther Bund) nevében, dr. Nagy István dékán a lelkészképzésre irányította a figyelmet, Szabó Lajos lelkész a felnövekvő ifjúság nevében kért és ígért. A GAS asszonycsoportja is megalakult, az ő nevükben a külföldön lévő Bálintné, Varsányi Vilma celldömölki lelkésznő helyett Ruzsinszky Antalné szólt arról, hogy szeretnék az édesanyák és nagyanyák áldásos szolgálatát folytatni, hagyományaikat feleleveníteni, „segíteni ott, ahol legnagyobb az ínség és ahol talán legkevesebb a szeretet.” Bánfy Béla espereshelyettes a Vasi Egyházmegye, Bálint László lelkész a helyi gyülekezet nevében üdvözölte a vándorgyűlést, örömét fejezte ki, hogy innen a Kemenesaljáról indul el újra a vándor- gyűlés és reménységgel végzi tovább munkáját. Volt a vándorgyűlésnek két olyan résztvevője, akik felüdítő szolgálatukkal az ének, a zene és a liturgikus táncmozgás segítségével gyönyörködtették a résztvevőket. A Városi Énekkar Sülé Ferenc karnagy vezetésével adott elő többszólamú műveket. Az Ősagárdi Gyülekezet Fiataljai pedig ifjúsági énekekkel és liturgikus tánccal szolgáltak, Győri János Sámuel lelkész rendezésében. Az Orosházi Gyülekezet képviselője meghívást adott át, mely szerint Székács József szülővárosa vátja 1991. szeptemberében a GAS vándorgyűlését. Végül felhívást intézett a vándorgyűlés a gyülekezetekhez, melyet lapunk első oldalán közlünk. tszm Ősagárdi fiatalok liturgikus tánca A MEGBÉKÜLÉS ÚTJÁN JERTEK, ÖRVENDEZZÜNK AZ ÚRNAK! Egyházunk az új Teológiai Akadémia megnyitása ünnepén - más neves külföldi és hazai teológusok között - tiszteletbeli teológiai doktorrá kívánja avatni Dr. Vajta Vilmos Svédországban élő lelkészt, teológiai professzort. Egyházunk mai vezetősége és az Akadémia tanári kara ezzel a döntésével világosan elhatárolja magát a régebbi egyházvezetés kon- frontációs döntéseitől. A felajánlott legmagasabb hazai egyházi kitüntetéssel nyilvánosan is kifejezni kívánja, hogy az elmúlt egyháztörténeti időszak kölcsönös bizalmatlanságát, feszültségeit őszintén sajnálja és azok kölcsönös megbocsátását kéri. Dr. Vajta Vilmos professzor testvérünket a Magyarországi Evangélikus Egyház megbecsült tudósának, egyházunk értékes szolgálatot végzett tagjának tekinti; műveinek hazai megjelentetéséről, teológiai tanulmányainak közléséről hazai folyóiratainkban a jövőben gondoskodni kíván. Az a reménységünk, hogy a magyar evangélikus egyháznak ez a tiszteletadása a külföldön élő evangélikus tudós iránt újabb lépés a hazai és a külföldi magyar evangélikusság közötti kiengesztelődés, az olyannyira szükséges összefogás és együttműködés útján. Országos egyházi elnökség Túrmezei Erzsébet: ÁTRAGYOG-E RAJTUNK? Benéz a nap a templomablakon. Átragyog a színesruhájú tizenkét férfialakon. Tarka foltokat vet a padsorokra, s a kisfiúra édesanyja mellett. Az nézi egyideig álmélkodva a szép mozaik templomablakot, a tizenkét sugárzó alakot. Aztán kérdez, legrosszabbkor talán. Megkérdi: „Kik azok, édesanyám?" Tart még az igehirdetés. Édesanyja csak arra figyel. S a kis kérdezőt súgva, hirtelen egyetlen szóval csendesíti el: „Keresztyének!” S hangzik tovább a prédikáció, szól az orgona, zeng az ének. „Gyerekek!” - vetődik fel hittanórán néhány nap múlva váratlan a kérdés: „Milyen emberek a keresztyének? Ki mondja meg nekem?” S a kis csapat nagy igyekezettel töri a fejét a feleleten. Aztán egy kisfiú jelentkezik.- Tanítója ilyen feleletet egyhamar újra aligha kap - „A keresztyének olyan emberek, akiken átsüt a nap!” . Milyen gyermeki, igaz felelet! Lehet-e annál drágább feladat, mint hogy rajtad, rajtam, mindegyikünkön átsüssön - ragyogjon a Nap?! Átragyogjan hideg-világba, .................... és b eragyogjon sötét szíveket! Nem, ennél szebb-feladat nem lehet! Kísérjen hát egyre a kérdés tovatűnő évek alatt: átragyog-e, átsüt-e rajtad, átragyog-e rajtam a Nap?! Jubileumi ünnep az irsai gyülekezetben Az irsai gyülekezet fennállásának 275. évében szeptember harmadikára hálaadó istentiszteletre hívogatta tagjait, a környező gyülekezetek népét és lelkészeit, a község másvaŰású lakóit és a társadalmi szervek vezetőit. , A zsúfolt templomban minden az Úristent dicsérte’: a gyülekezet énekkarának összefogott, szárnyaló éneke Bárdossy Tibomé vezetésével, a minden vasárnap énekelt „Ó, szent Isten”, melyet Harmati Béla püspök kezdett el az oltár előtt, de legfőképpen a hatalmas gyülekezet az „Erős várunk” zúgó éneklésével Harmati Béla püspök igehirdetésében Ézs. 66,1-2 alapján bevezetésként a visszatekintés és az előre- nézés kapcsolatáról szólt. Aki nem tudja, honnan jött - mondotta honnan tudná, hová megy. Ismernünk kell hát a gyülekezet küzdelmes és áldozatos múltját, de Istentől kapott örökségünket is, hogy ki tudjuk tűzni a holnap leginkább célhoz vezető útját. A múltban is, a jelenben is találkozik egymással az Istent kereső ember és az embert kereső Isten. A gyülekezet 275 éves múltja is, mai élete is azt mutatja, hogy a porból és bajból felfelé tekintő ember segítséget vár az Istentől. Ezért épített ez a gyülekezet is két ízben templomot, ezért tartotta fenn élete kereteit. De mit sem érnek istenkereső erőfeszítésünk - folytatta a püspök -, ha az Isten is nem keresné az embert. Keresi, mégpedig személyválogatás nélkül, sőt a nyomorultra, a megtört szívűre nagyobb gondja van, mint a többire. Azért találhatja meg tehát a kereső ember az Istent, mert az Isten is keresi és megtalálja, ebben a templomban is, ebben a gyülekezetben is. Legyen hát Isten Irsán megtalált népe a világ számára só és világosság a jelenben és a jövőben is, ahogyan az volt Isten kegyelméből a múltban is. A hálaadó istentisztelethez csatlakozóan ünnepi közgyűlést tartott a gyülekezet. Ezen Mátrai Mihály felügyelő köszöntötte a megjelenteket, a gyülekezet tagjait is, a vendégeket is, közöttük Lipták István, Albertirsai Nagyközségi Tanács elnökét, Krekács László országgyűlési képviselőt. Váraljai Mártont, a Hazafias Népfront elnökét, Czer- man Mihálynét a helybeli „Tesse- dik Sámuel Általános Iskola” igazgatóját. Ezek után Bárdossy Tibor, a gyülekezet lelkésze ismertette röviden a gyülekezet 275 éves történetét. Röviden, hiszen egy egész éven át folyt a legkülönfélébb módon a múltról való megemlékezés, a gyülekezet történetének kivonata mindenki számára kézbevehető. A visszatekintés tulajdonképpen egyetlen hálaadás volt az elmúlt 275 évért, a kezdetekért, a középső két évszázadért valamint a jelenért. A főként Zólyom megyéből érkezett telepesek s az utódok tucatnyi nemzedéke igen sok áldozattal építkezett, küzdelemmel tartotta fenn a gyülekezetét s vészelte át a megpróbáltatásokat. S a mai gyülekezet - amelyik az elmúlt 14 évben több millió forintot áldozott élete és szolgálata fenntartására - Isten előtt hajtja meg fejét, aki mindig Ura volt múltjának, hiszen Ő vezette és segítette, ítélte és áldozza nemzedékről nemzedékre. A közgyűlésen a helyi gyülekezetek áldáskívánását László Gábor baptista lelkész tolmácsolta, a társadalmi szervek és a község köszöntését pedig Krekács László képviselő, aki azt kérte a gyülekezettől, hogy a békességet munkálja a különböző világnézetű emberek között. Ponicsán Gyula egyházmegyei felügyelő Jézus határtalan szerete- téről szólva hasonlóan határtalan áldozatra és hűségre szólított fel. A jelenlévő lelkészek - köztük az egyházmegye esperese, Keveházi László - egy-egy igével köszöntötték az ünneplő gyülekezetét. A köszöntések sorát Harmati Béla püspök zárta, aki többek között a gyülekezet kiemelkedő áldozat készségét és a lelkészcsalád hűséges szolgálatát köszönte meg. S amikor annak rendje és módja szerint a közgyűlés véget ért, az együttlét a lelkészlakás udvarán és a gyülekezeti teremben folytatódott az irsai asszonyok által gazdagon megtérített asztalok mellett. Ide is hivatalos volt minden jelenlévő, akik hosszú tömött sorokban vonultak át a templomból. Ezt az ünnepnapot a hálaadó istentisztelet liturgiájának bevezető zsoltára foglalta össze: „Jertek, örvendezzünk az Úrnak, vigadozzunk üdvösségünk kősziklájának. Mert ő a mi Istenünk, mi pedig legelőjének népe, kezének nyája vagyunk!” (Zsolt 95,1.7). Zászkaliczky Pál MEGHÍVÁS A Farkasréti temetőben október 22-én, vasárnap du. 15 órakor D. ORDASS LAJOS püspök sírjánál kegyeletes megemlékezést tartunk, a Lutheránus Világszövetség vezetői és külföldi vendégeink részvételével. Szeretettel hívjuk erre az emlékezésre gyülekezeteink tagjait. Országos egyházi elnökség MEGHÍVÁS A Farkasréti temetőben október 22-én, vasárnap du. 15.30 órai kezdettel történik meg DR. KÁLDY ZOLTÁN püspök most elkészült síremlékének felavatása. A kegyeletes emlékezésen részt vesznek a Lutheránus Világszövetség vezetői és az új Akadémia megnyitásán jelenlévő külföldi vendégeink is. A síremlék avatására szeretettel váijuk gyülekezeteink tagjait. Országos egyházi elnökség Befejezés előtt az új Teológiai Akadémia. Istennek adunk hálát, hogy benépesíthetjük hallgatókkal az új épületet. Nyolcvannyolc hallgató várja, hogy megkezdhesse, illetve folytathassa tanulmányait az új épületben. Egyszerre három épületen dolgoznak az szakemberek. Lázas ütemben folyik a Teológia épületének befejezése. A Teológus Otthon teljes átépítése is folyamatban van. Új villanyvezetékek, vízvezetékek építésén, kényelmes lakószobák kialakításán dolgoznak. A templom tornyán már visszaverődik a nap sugara. Végre befejeződik a zuglói templom építése ezzel a munkával. A sokrétű, sokirányú munka úgy tűnik, elvont munkaerőt a Teológia építésétől. Határidőre nem készült el az Akadémia. Ezért hallgatóinkat is csak szeptember közepén hívhattuk, hogy munkaruhába öltözve segítsenek a berendezkedés, átköltözés, takarítás munkájában. Átköltözés a régi épületből az újba. A könyvtár költöztetése - kétszer is - körültekintő munkát kívánt. A polcokról lekerülő könyveket ugyanolyan sorrendben kellett visszahelyezni, mint a régi épületben volt, mert csak így lehetett biztosítani, hogy a tanév megindulásával a könyvtár azonnal használhatóvá legyen. Előkészületeket tettünk a Teológia könyvtárának Üllői útról való áthozatalára is. Külön gondot jelentett a milliós értékeű nyomdagépeknek átszállítása. A 6-8 mázsás nyomdagép centiméterről centiméterre kúszott tíz markos teológus verejtékes munkájával lépcsőről le, lépcsőre fel. Ezeken a gépeken készülnek a jegyzetek, hittankönyvek, igehirdetéseket tartalmazó könyvek. Az elmúlt hónapokban némák voltak ezek a gépek. Sehol nem volt hely számukra. A computerrel és lézer-leíróval az óbudai gyülekezetben dolgoztak Frankó Mátyás segédlelkész irányításával a teológiar hallgatók közül néhányan, hogy amikor újra üzemelhetnek a gépek, nyomják a hittankönyveket, jegyzeteket. Várják őket a lelkészek és a tanulók - hála Istennek. Gyakran végeztek sziszifuszi munkát a hallgatók. Szorgalmasan kitakarítottak egy-egy termet, szobát az új épületben. Másnap újra falhulladék, por borította az egész termet. A szakemberek „elfelejtettek” valamit felszerelni. Megint falat törtek, fúrtak, s a por szállt, ismét festettek, a festékfoltok elborították megint a helyiséget. Az Akadémia építésénél is „vannak hiányosságok”, ott is, - mint másutt is, - előfordul figyelmetlenség, gondatlanság. A hideg is közbeszól. Ideiglenesen kaptak elhelyezést a munkára megérkezett vidéki hallgatók a Teológus Otthonban. A szobákban asztalok, szekrények még nincsenek. A munka állandóan folyik. Reggel a gépek dübörgésére ébrednek a hallgatók, s esti harangszavuk is a kalapácsok csengése. Mindezt türelmesen, szeretettel viselik. Mosolyogva beszélnek róla. A huzatos, lyukakkal áttört épületben azonban elviselhetetlen a hideg. Fáznak a fiatalok. Bizonytalan mikor indulhat a fűtés. Néhány napos kényszer „elbocsátást” kell alkalmaznunk. Amíg a fűtés megindul, hazamennek a vidéki hallgatók. 4-5 nap múlva jöhetnek újra. Október 9-én vizsgák lesznek. A kollokválok nem utaznak haza. Még egy paplant terítenek magukra. - S Istent kérem, csak meg ne fázzanak, meg ne betegedjenek azok a fiatalok, akiket reánk bízva küldtek az édesanyák és nagyapák a Teológiára. A már megkezdett előadásokat is megszakítjuk. A nyelvi oktatást sem tudjuk néhány napig folytatni. Hisszük, hogy október 10-től, amikor már Testvéreim olvassák ezeket a sorokat legalább is meleg szobákban tanulnak, s a munka után pihennek majd hallgatóink. Október 21-én egyházunk népével együtt adunk majd hálát Istennek, hogy új körülmények között készülhetnek a megszaporodott szolgálatra hallgatóink. Vihetik majd városokba és falvakba, kicsiknek és nagyoknak az evangélium jó hírét Isten üdvözítő szeretetéről. Dr. Nagy István ÜLÉSEZETT AZ ÖKUMENIKUS TANÁCS ELNÖKSÉGE A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának Elnöksége a Ráday Kollégiumban szeptember 8-án tartotta legutóbbi ülését. Az ülést - igeolvasás és imádság után - dr. Tóth Károly püspök, az ökumenikus Tanács elnöke nyitotta meg, áttekintve a legutóbbi elnökségi ülés óta eltelt időszakot, s felvázolva a közeljövő legfontosabb feladatait. Az ökumenikus Tanács elnöksége ezen az ülésen nagy figyelmet szentelt a Magyarországon az ülés időszakában még itt tartózkodó azon NDK-beli állampolgárok ügyének, akik nem kívántak visszatérni hazájukba. A közöttük végzett egyházi szolgálatról Lehel László főtitkár számolt be. Mint ismeretes, a hazánkon keresztül Nyugatra távozni kívánó NDK-beli állampolgárok ügye időközben megoldódott. Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke levélben mondott köszönetét a magyar egyházi vezetők segitőkészségéért, azért a szolgálatért, amelyet az egyházak emberek ezreinek nyújtottak, és egyúttal segítették a súlyos gondokat okozó helyzet megoldását. Az elnökségi ülésen a résztvevők megtárgyalták a jövő év tavaszán Szöulban rendezendő ökumenikus Világtalálkozó előkészítésével kapcsolatos feladatokat, dr. Harmati Béla evangélikus püspök beszámolt az EVT Európai Bizottságának budapesti menekültügyi tanácskozásáról és arról, hogy az ökumenische Rundschau című folyóirat külön kiadványt tervez a kelet-európai ökumenikus tanácsokról, s ezek között a magyarországi ökumenikus Tanácsról is. A résztvevők megtárgyalták a jövő évi ökumenikus imahéttel kapcsolatos tennivalókat, megbeszélést folytattak a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanács és a Magyar Katolikus Püspöki Kar következő találkozójának feladatairól, foglalkoztak az ezévi reformációi emlékünnepély közös megtartásának esedékes kérdéseivel.
