Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)
1989-10-15 / 42. szám
Ha emberi módon szeretsz valakit, magadhoz kapcsolod. Ha keresztyén módon szereted, Krisztushoz kapcsolod. Michel Quoist Evangélikus Élet 54. ÉVFOLYAM 42. SZÁM 1989. OKTÓBER 15. SZENTHÁROMSÁG UTÁN 21. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 8,50 Ft A közösség ereje segít Megelőzött az Evangélikus Élet. Az országos felügyelőválasztás eredményének közzétételét követően - bárkire esik is a gyülekezetek döntése szándékomban állt papírra vetni gondolataimat. Most viszont a nekem feltett kérdésekre nyílik alkalmam válaszolni.- Hogyan értelmezi Felügyelő Úr az országos felügyelő tisztét ? Az egyházi törvény szerint, vagy a kialakult rend — a püspök-elnök — szerint?- A törvények mindenkire vonatkoznak, mindnyájunkat. köteleznek. Értelmezésük koronként változhat. Kétségtelen, hogy egyházunkban a világiak tevékenységének a háttérbeszorulása az utóbbi évtizedekben csökkentette a vezető tisztségviselők mozgásterét, súlyát, hatott a döntési mechanizmusokban a részvételre is. Nem reprezentálásra, nem fejbólintókra van szükség, hanem a nem lelkészek valóságos munkájára a gyülekezetekben és az egyházi élet minden szintjén. Alapvetően szükséges többek között a lelkészek - beleértve a püspököket is - tehermentesítése a teológiai képzettséget nem igénylő feladatok jelentős részétől Egyházunknak érdeke, hogy a különböző karizmákkal megáldott lelkészeknek legyen ideje, ereje a lelki munkára. Természetesen a nemlelkész egyházi gyülekezeti munkásoknak a spirituális tevékenységben is lehet, van feladata, a gyermek- és ifjúsági munkától kedzve minden munkaágban.- Régen a cím ez volt: „egyetemes egyházi és iskolai felügyelő". Mi az elgondolása és terve az iskolák vonalán? Reális-e több iskola újjáalakulása ?- Közismert fasori elfogultságom az iskolaügyben. Mindig a felsőoktatásban dolgoztam: szívügyem a Teológiai Akadémia legjobb nemzetközi szintre emelése. Természetesen ez tartalmilag a lelkészek feladata, de a feltételek megteremtése már mások mellett az „egyetemes egyházi és iskolai felügyelő” közreműködését is igényli. Ami az újabb középiskola lehetőségét illeti, hosszútávon sem ezt, sem az egyéb oktatási feladatokat ellátó intézmények létrejöttét nem szabad kizárni (óvoda, általános iskola, nyolcosztályos középiskola. ..). Ma azonban ez már irreális, először az egyháznak bizonyítania kell, hogy megérdemelte az Úristen kegyelmét, a csodát, a Budapesti Evangélikus Gimnázium újraindulását. Ennek bizonyítása önálló, a jelek szerint nem gondtalan téma.- Mi az elgondolása egyházunk egységének szolgálatáról? „A különbségek ellenére egyek!” Mit jelent ez?- Ez a kérdés visszavezet eredeti reflexióim körébe. Kékén András Deák téri lelkésztől tanultam: A nagy dolgokban egység, a közömbös dolgokban szabadság, és mindenek felett szeretet. Nagy dolog az evangélium, a hitvallások, egyházunk alapvető tanítása. - Ma elsősorban akiknek nem tetszik a megújulási folyamat, az ettől elválaszthatatlan sokszínűség, azok fejezik ki aggodalmukat az egység megbomlása, az atomizálódás, sőt az egyházszakadás veszélye miatt. Úgy vélem, az elmúlt évtizedek látszategységére, a centralizált, monopolizált egyházvezetés által deklarált, kikényszerített „egységre” nincs szükség. Újra meg kell tanulnunk - és ma az ökumené korszakában ez alapigény - tiszteletben tartani a miénktől eltérő nézeteket, nyitottnak lenni új, merész elképzelésekre, mindarra, amit a politikai szóhasználat demokratizmusnak, plurális gondolkodásnak nevez, mégha ezeket a fogalmakat - többen figyelmeztetnek joggal erre -, közvetlenül nem is helyes az egyházi életre vonatkoztatni. De elsősorban azért nem, mert itt nem egyszerűen az egymás elviselése az igény, hanem a mindenekfeletti szeretet. Nagy lecke ez. Az egyház vezető püspöke mondta az Országos Presbitériumban az országos felügyelőválasztás kezdetén, a hármas jelölés megtörténte után: „Ez lesz az első szabad választás egyházunkban, negyven év után.” Igaz szavait jól kell érteni. Nem azt jelenti ugyanis ez, hogy 40 év alatt nem voltak megfelelő eredményt hozó választások - persze nem minden választás volt ilyen -, hanem nem voltak szabad, a közösség valódi véleményét kifejezésre juttató választások. Nem volt erre esély sem. Ezért is kell ezen választás tanulságait is elemeznünk, hiszen, mint az előbb már mondtam, újra kell tanulni az egyházban is a demokráciát. Ne fordulhasson elő olyan eset - emiatt írásban tiltakoztam az elnökségnél hogy az egyetemes főtitkár, a pártatlanság hivatott őre, vezércikkében durván beavatkozik a választásba (Ev, Élet 1989. évi 33. sz.). Az egység szolgálatához tartozik az etikai normák betartása, hogy a sokszínűség szabadon, egyszersmind jó rendben érvényesüljön. Csak annak az egységnek van értéke, amely viták, gyötrelmek árán jött létre. Végül - már a kérdésektől függetlenül - utalnom kell arra, milyen sokat jelentett a számomra, hogy a szavazatbontást, az eredmény közzétételét követő hétvégen együtt lehettem Őrszigeten és Szombathelyen a nyugati országokban élő evangélikus lelkészekkel. Itt vált nyilvánvalóvá, hogy nem politikai közeledésről, netán áttörésről van szó - a világban, a társadalomban nagy dolog ez hasonló esetekben -, sokkal több, illetve más történt. Különböző országokban élő, szolgáló, felelős keresztyén emberek voltak együtt testvéri közösségben, igazi egységben. Nem önigazolás, netán egymás igazolása folyt, nem született ünnepi nyilatkozat. Közösség voltunk a Krisztusban, boldogan, hogy együtt lehetünk. Hiszem, hogy ennek a közösségnek az ereje is segítette a résztvevő lelkészeket vasárnap a szószékeken és segít mindnyájunknak a megújulás útján. Frenkl Róbert ÉLŐ VÍZ Az Istent kereső ember kudarca, az Isten nélkül élő, vagy élni kényszerülő ember fájdalmas sorsa nemcsak saját eszköztelenségén fordul meg, ti. azon, hogy érzékelési, ismeret- és tapasztalatszerzési lehetőségei nem érnek fel Isten igazi valóságának felfogásáig, hanem ebben Istennek is része van. Isten nemcsak rejtett valóság, aki felette van, kivül áll a mi tapasztalati lehetőségeinken, hanem tevékeny is abban, hogy függönyt vonjon közénk, elrejtőzködjék szemeink elől. Ez hozzá tartozik az Ő igazi Isten-voltához, ő Teremtő, és mi teremtmények vagyunk. Csak 0 lehet a kezdeményező, és mi függő helyzetben vagyunk ötőle. Ez az O fensége, szuverenitása. Régi szentek is küzdöttek Isten elzárkózásának megmagyarázhatatlan rejtélyével. Emlékszünk Jeremiás panaszára : „Békességre várunk, de nem lesz semmi jó; a gyógyulás idejére, de jön a rettegés. Gyógyíthatatlan vagyok, gond terhel, beteg a szívem. Népem kiáltása hangzik messze földről: Hát nincs az Úr a Sionon? Nincs már ott Királya?” (8,15. 18-19). Ebben az el- esettségben, amikor a távoli Babilóniában Isten is elérhetetlen messzeségbe kerül népétől, még a prófétától is eltávolodik Isten valóságának a tudata: „Olyan vagy hozzám, mint a csalóka patak, amelyben nincs állandóan víz.” (15,18). Pedig az is meg van írva: „Isten patakja tele van vízzel.” (Zsolt 65,10) Az elrejtett Isten „Bizony, te elrejtőzködő Isten vagy!” Ezs 45,15 Vagy gondoljunk Jób keserű, szinte szarkasztikus szavaira: „Nevetséges lettem barátaim előtt, pedig aki Istenhez kiált, azt O meghallgatja. Nyugtuk van azoknak, akik ingerük az Istent, és kezükben akaiják tartani... Miért rejted el arcodat tőlem, miért tartasz ellenségednek? Elsodort falevelet rémítesz, és száraz szalmaszálat üldözöl, hogy ily sok keserűséget róttál rám?” (12,4.6; 13,24-26). Valóban ma is vannak olyan keresztyének, akiknek Isten léte soha nem volt komoly probléma - inkább kezükbe adott garancialevél -, de ugyanakkor másoknak Jób módjára unos-untalan előjön a kérdés saját szenvedéseik közben, vagy másokon történő igazságtalanságok láttán: Hol van az Isten, aki mindezt eltűri? Az ember szeretné befolyásolni Istent. De ha ez sikerülhetne, akkor az ember már fölébe kerülne Istennek. Ez természetesen nem történhetik meg. Isten szabadságához, isteni felsőbbségé- hez tartozik, hogy orcáját el is fordíthatja, hatalmát el is rejtheti. Maradt válasz nélkül olyan kérdés is, amely Egyszülött.Fia ajkán hangzott el: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?” Az Atya szivének is nagyon nehéz volt akkor a csendben maradás. De mi ma már tudjuk, hogy az Atya hallgatása akkor értünk történk: üdvösségünkre. Isten megmaradt Istennek, hogy mi lehessünk igazán emberek, megigazult bűnösök. A mi Megváltónk annyira eggyé lett velünk, annyira valóságos emberré, hogy az Istentől való elhagyatottságot, az Atya tőle való elfordulását is elszenvedte. A mennyben csend volt a Fiú kiáltására, de a föld beleremegett, s a templom kárpitja a jeruzsálemi templomban ketté szakadt tetejétől az aljáig. Szabaddá lett az út a szentek szentjébe. Az ezsaiási felismerés: Bizony, te elrejtőzködő Isten, vagy! - nemcsak az, hogy titokba, homályba, megfoghatatlanságba rejtőzködhetik Isten, hanem igazságával csatázó megbocsátásba, Fiát is feláldozni kész sze- retetbe, mérhetetlen irgalmasságba. Ez se magától értetődő. Elrejtett erő győztes, élő hitben, Terhet hordozni is kész szeretetben, imában, melyre'megnyiük az ég, hosszútűrésben, mely megbír a bajjal. reményben, melynek a halál csak hajnal: rejtett erő! (Evangéliumi énekek 96,3) Csepregi Béla 36 év után VÁNDORGYŰLÉS CELLDÖMÖLKÖN A Gusztáv Adolf Segélyszolgálat (GAS) rendezett vándorgyűlést szeptember 23-án Celldömölkön. Mai nemzedékünknek meg kell magyaráznunk ezt az elnevezést. Dr. Karner Ágoston országos főtitkár, a GAS lelkészi előadója ünnepi beszédében a következőket mondta erről: „Régi, szép hagyománya a hazai Gusztáv Adolf munkának, hogy bizonyos időközökben az ország különböző táján egy-egy gyülekezetben jöttek össze e szolgálat vezetői és munkatársai, hogy értékeljék az elvégzett munkát s tervezzék a jövőt. Legutolsó ilyen vándorgyűlését itt Celldömölkön, ebben a templomban tartotta a Gusztáv Adolf Gyámintézet 1953. szeptember 27-én. A mai vándorgyűlésünk egyenes folytatása akar lenni az 1953-ban tartott utolsó ülésnek. Az az ülés akkor hálás szavakkal értékelte a közel száz esztendős gyámintézet működését. .. Engedve a felsőbb döntésnek, Nagy Miklós zalaegerszegi lelkész, a Gyámintézet utolsó lelkész-elnöke a következő szavakkal jelentette be a közgyűlésnek a Gyámintézet megszűnését: amikor a 93 éves Gyámintézet félreáll, a közgyűlés Isten áldását kívánja a munkát folytató Gyülekezeti Segélyre és annak újonnan választott munkásaira.” A mostani vándorgyűlést annak a 36 évvel ezelőttinek emlékére tartottuk Celldömölkön, mert egyrészt még él azoknak az emléke és szolgálata, akik a GAS munkát hazánkban nagy elszántsággal, Felhívás gyülekezeteink tagjaihoz A vándorgyűlést köszönti Bálint László celldömölki lelkész. Az elnökség, Szemerei Zoltán, dr. Nagy Gyula püspök, dr. Karner Ágoston főtitkár A magyarországi Gusztáv Adolf Segélyszolgálat Celldömölkön 1989. szeptember 23-án tartott vándorgyűlése Istennek ad hálát azért, hogy 36 esztendő után egyházunknak ez a munkaága ismét vándorgyűlést rendezhetett. Ebből az alkalomból ünnepélyesen kijelentjük, hogy: 1. a Gusztáv Adolf Segélyszolgálat hagyományaihoz méltón továbbra is Pál apostolnak a Gala- tákhoz írt levele 6. fejezete 2. és 10. verse alapján kíván szolgálni. Szem előtt tartja az apostolnak ama intését, hogy „egymás terhét hordozzátok” s ugyanakkor nem feledi azt sem, hogy a segítés a hitből fakadó cselekvés nem lankadhat szívünkben és szolgálatunkban; 2. hálás szívvel emlékezünk a Gusztáv Adolf Gyámintézetre, annak áldásos tevékenységére, munkásaira és azokra a névtelen testvéreinkre, akik áldozatukkal támogatták egyházunknak ezt a szolgálatát immár 129 esztendőn keresztül. A Gusztáv Adolf Gyámintézet, majd annak jogutódja, a Gyülekezeti Segély lehetőségeihez képest mindig segítette a szórványban élő evangélikus gyülekezeteket. Templomok, iskolák, lelkészlakások, gyülekezeti házak, majd a közelmúlttól kezdve a szórványlelkészek szolgálatához szükséges motorizáció támogatása fémjelzi azt az utat, amelyet e munkaág megtett; 3. a Gusztáv Adolf Segélyszolgálat továbbra is hű szeretne maradni az elődök által megfogalmazott célokhoz: testvéri szeretettel és áldozattal midenütt ott lenni, ahol szükség van az imádságra, szeretetre, testvéri áldozatra. Ezért elsőrendű feladatnak tekintjük továbbra is a szórványgyülekezetek támogatását és a részlehajlás nélszeretettel és hűséggel végezték és ápolták. Másrészt ezzel fejeztük ki azt, hogy a hazai GAS munkáját a régiek szellemében és hűségével kívánjuk folytatni. Az ünnepélyen egyházunk vezetőségén és az egyházmegyék GAS előadóin túl nagy számban vettek részt a gyülekezetek küldöttségei, egyházi intézmények vezetői és munkatársai, de örömünkre külföldi vendégek is megtisztelték a vándorgyűlést: dr. Friedhelm Borggrefe az NSZK-beli Gusztáv Adolf munka alelnöke és Uve Ha- man a Martin Luther Bund küldötte. Dr. Nagy Gyula püspök-elnök igehirdetése nyitotta meg a vándorgyűlést. Mk 6,31-34 versei alapján szólt arról, hogy Jézus pihenésre csendes helyet keres, de nagy sokaság követi őt és ő az evangéliumot kezdi hirdetni nekik. Jézus elsősorban a sokaság leikével törődik. Isten országa örömhírét hirdette nekik, a bűnök bocsánatát, Isten végtelen megbocsátó sze- retetét, az új élet örömét, az örök életet, de adott nekik kenyeret is. Megtenni mindent azért, hogy az küli testvéri szeretet segítését ott, ahol arra szükség van; 4. a Gusztáv Adolf Segélyszolgálat feladatának teológiai megalapozottságából egyenesen következik az, hogy a szeretetnek gyakorlati megélésén túl mindig kész volt és kész ma is az egyház egységét munkálni. Ezért fordul e vándorgyűlés egyházunk népéhez azzal a kérő szóval: tegyünk meg mindent azért, hogy egyházunk egysége ne töredezzék szét, ne jelentkezzenek újabb „repedések” egyházunk testén, amelyek a meg- nemértést és a különbözőségeket hangsúlyozzák a testvéri egység helyett. Imádságos szívvel forduljunk egymás felé és azt a sokszínűséget, amit Isten adott nekünk, teológiai gondolkodásban, egyház- szervezeti elképzelésében, nemzetiségi megosztottságban, tegyük áldássá egyházunk szolgálatának minél tágabb körű végzésében. A Gusztáv Adolf Segélyszolgálat működése is csak akkor lesz eredményes egyházunkban, ha azt nem egy megosztott indulatoktól terhes egyházi légkörben végezhetjük; 5. a Gusztáv Adolf Segélyszolgálat celldömölki vándorgyűlése kimondja e szolgálati ágon belül az asszonycsoportok megszervezését. Felhívjuk gyülekezeteink asszonyait és leányait, hogy amit a Gusztáv Adolf Segélyszolgálat országos viszonylatban végez az egyházunk egységének az erősítésében, a testvéri szeretetnek és anyagi támogatásnak a területén, azt a női bibliaórák, asszonykörök a maguk területén vállalják fel. Tegyenek meg mindent azért, hogy a gyülekezeteinkben élő szegények, elesettek, kárt szenvedettek az ő szolgálatukon keresztül is érezzék Isten senkit el nem hagyó és mindenkit átfogó szeretetét és gondoskodását. dr. Friedhelm Borggrefe dékán, Nagy Edina, Uve Haman, dr. Nagy István dékán, Rehberg Zsuzsanna és Ruzsinszky Antalné evangélium eljusson mindenhová,- ez a Gusztáv Adolf Segélyszolgálat feladata is. Legyen templom, lelkészi szolgálat, lelkészképzés és a külső eszköz se maradjon el, a szórványgépkocsi. Az egyház mindig együtt kell, hogy végezze az evangélium hirdetését és a szeretet- munkát. A nemzetközi Gusztáv Adolf munkáról adott áttekintést vendégünk, dr. Borggrefe dékán. Meg- gondolkoztató volt az, ahogyan előadását bevezette és a munka jövő perspektíváját felrajzolta. Gusztáv Adolf volt az, a harmincéves háború idején, „aki a fenyegetett helyzetben lévő protestantizmus túlélését segítette. Az ő elgondolása, hogy legyen Európa evangélikus vezetés alatt,-még ennek az évezrednek a végén is aktuális. Legalábbis ebben a kérdésben: Milyen szerepet játszik a protestantizmus az egyesült Európában?- 1992-ben Európának a jelentős része, az Európai Gazdasági Közösség minden bizonnyal egy politikai egységgé fog válni. A 12 tagországot magába foglaló egyesült Európában a felekezeti többséget a katolikus egyház képezi majd, míg a protestantizmus kisebbségben lesz. Ma ezzel kell, hogy szembesüljünk. A Gusztáv Adolf munkának kezdettől fogva jeligéje volt Gál 6,10 verse: „Míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben.” Ez ma is megáll, ebben a segítésben egyek a is a különböző nemzeti egyházakban működő (Folytatás a 3. oldalon)
