Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1989-10-01 / 40. szám

Bemutatjuk űj D. Dr. Johannes Hanselmann D. D. A Lutheránus Világszövetség jelenlegi elnöke 1927. március 9-én született Ehin- genben. Teológiai tanulmányait 1946-49 között Erlangenben, majd egy éven át az északamerikai Springfield Wittenberg-szemináriumában folytat­ta, ahol magiszteri fokozatot nyert a teológiai antropológia tárgyköréből. Ugyancsak az Egyesült Államokban, a Hartford-egyetem teológiai karán ta­nult még egy évet. Ott tett filozófiai doktori vizsgát Martin Heidegger fun­damentális ontológiájának teológiai vonatkozásairól. Miután szülővárosában 1950-ben ordinálták, előbb Coburgban volt vi­kárius lelkész, majd 3 éven át Grub városának lelkipásztora. 1966-tól 1974-ig a nyugat-berlini egyházi köz­pont vezetője, majd a bajor Bayreuth kerületének szuperintendense (OKR és Kreisdekan), s 1975-ben a Bajor Tarto­mányi Egyház püspöke lett. Eddig már három tiszteletbeli doktorátussal tün­tették ki: 1976-ban a Müncheni Egye­tem Teológiai Kara, 1980-ban az egye­sült államokbeli Christ Seminary, majd idén tavasszal az Ohio állambeli Tri­nity Lutheran Seminary. 1984 óta a strasbourgi ökumenikus Intézet evangélikus alapítványának, 1987 óta pedig a Lutheránus Világszö­vetségnek az elnöke. Csaknem négy évtizeden keresztül eddig több tucat tanulmánya és húsz könyve jelent meg. JÉZUS IGÁJA GYÖNYÖRŰSÉGES (Folytatás az 1. oldalról) gassatok Jézushoz - fejezte be ige­hirdetését az Egyházkerület püs­pöke. A lelkészavatás során szívből jö­vő imádságként hangzott el az ősi Confirma éneke az oltárt körülöle­lő lelkészek ajkán, s csak úgy zápo­roztak az igék egymásután, hogy fiatal testvéreink lelkére hulljanak, megáldva és megszentelve elhatá­rozásukat. Az istentisztelethez úrvacsora csatlakozott, amelynek szolgálatá­ban már a felavatott ifjú szolgatár­sak is résztvettek. A gyülekezet hosszú sora érkezett az ünnepi ol­tárhoz, hogy Krisztussal találkoz­zék és az egymással való testvéri közösséget átélje. Ünnepi díszítésű volt az oltár, Peskó György orgonaművész játé­ka gazdagította az istentisztelet él­ményét, a budavári Schütz kórus Csorba István karnagy vezetésével énekelt hálaadásra biztatóan. So­kak szemében örömkönnyek csil­logtak. A lelkészavatás felemelő isten­tisztelete után a gyülekezeti terem­ben gazdagon terített asztal várta az ország különböző részéből érke­zett vendégeket. Farkasházi Ferenc országos felügyelő-helyettes meleg szavakkal köszöntötte az ifjú lel­készeket s kívánt áldást életükre. Dr. Nagy Gyula püspök megkö­szönte a szülők imádságát és áldo­zatkészségét, hogy gyerekeiket a lelkészi hivatás választásában segí­tették. A főpásztor megköszönte a küldő gyülekezetek szeretetét is. Szebik Imre esperes a házigazda jogán biztatta a fiatal szolgatársa­kat Krisztus gyönyörűséges igájá­nak felvételére, amely az egymást váltó nemzedékek sorában szép feladatot és igazi, tartalmas életet ígér. Késő délután volt már, amikor az utolsó vendég is elindult a Bécsi kapu térről. Talán visszapillantott a magasba nyúló templomtorony­ra, Istenre gondolt, aki elhívta a szent szolgálatra ifjú testvéreinket, s örömmel vitte magával ennek a szép napnak emlékét. Talán imád­ság is fakadt lelkében: Uram, add, hogy minél több fiatal álljon szol­gálatodba, mert a mezők érettek az aratásra! Szebik Imre Evangélikus Élet 1989. október 1. tiszteletbeli doktorainkat (II.) ÉSZAKON TESTVÉREK KÖZÖTT Dr. Gunnar Stálsett A Lutheránus Világszövetség jelenlegi főtitkára 1935. február 10-én született az észak- norvégiai Nordkapp községben. Lel­kész, tanár, politikus és nemzetközi egy­házi személyiség. Sokoldalú pályafutása során volt ifjú­sági lelkész, majd a stavangeri Missziói és Teológiai Főiskola docense. Utóbb esperesi tisztet látott el Sor-0sterdal- ban, majd gyülekezeti lelkipásztorként szolgált Elverum-ban. 1970-1977 között a Norvég Evangéli­kus Egyház egyházközi tanácsának fő­titkára volt, s ezalatt egy éven át (1972/ 73) államtitkára volt a norvég Egyházi és Művelődésügyi Minisztériumnak. 1975-1979 között tagja lett a norvég parlamentnek is, miközben a Norvég Centrumpárt elnökévé is választották. Ekkorra már akadémiai fokozatot nyert az osloi Szabad Teológiai Fakultáson és abszolvált egy nyugatnémet és egy észak-amerikai egyetemen. A norvég kormány több nemzetközi bizottságba delegálta sokoldalúsága és szaktudása miatt. így tagja volt az európai leszere­léssel kapcsolatos bizottságnak és az UNESCO-kommissziónak is. Mielőtt a Lutheránus Világszövetség főtitkárának választották, a Norvég Bibliatársulat főtitkáraként működött, de már ekkor tagja volt az LVSZ és az Egyházak Világtanácsa bizottságainak valamint a Bibliatársulatok Világszö­vetségének. 1984 óta a Béke Nobel-díj Bizottság tagja. Az Észak-Karolinai Lenoir- Rhyne Kollégium jogtudományi, a Po­zsonyi Egyetem Teológiai Fakultása pe­dig teológiai díszdoktorátussal tüntette ki. Publikációi főként az egyház és a tár­sadalom témakörében jelentek meg. Fe­lesége az Oslói Pedagógiai Főiskola do- cense. Két gyermekük van. Dietrich Gang A Németországi Gusztáv Adolf Egyesület jelenlegi elnöke 1924. november 2-án született Berlin­ben. Ottani tanulmányai után katonai szolgálatot teljesített. Á marburgi egye­tem teológiai karán tanúit 1945-1951 között, majd a hofgeismari Predigerse- minariumban nyert oklevelet. Adolf Wüstemann püspök avatta lelkésszé 1953 őszén. A Kurhessen-Waldeck területén vég­zett szolgálatai során Marburgban volt hitoktató, majd 1955-től 1962-ig szór­ványlelkész, 1968-ig pedig a schlüchter- ni egyházmegye esperese. Ekkor válasz­tottak meg Kasselben Oberlandeskir- chenrat-nak. Feladatköre a misszió, ökumené, szórványmunka és tervezés volt. Amikor ez év tavaszán, 65. évében ebben a minőségben nyugalomba vo­nult, január elsejével elnökévé választot­ta az egész Német Szövetségi Köztársa­ság egyházaira kiteijedő Gusztáv Adolf Egyesület. Teológiai fejlődésére különösen Paul Tillich, Rudou Bultmann és Wilhelm Maurer professzor volt hatással. 1956-1962 között a friedewaldi Evan­gélikus Szociálakadémián tanított „A keresztyén hit és a természettudomány” tárgykörében. Előadott ezen kívül a hofgeismari Evangélikus Akadémián is. Aktív részt vett és ma is dolgozik a Leuenbergi Konkordiával kapcsolatos tárgyalásokban. Résztvevője volt az Eu­rópai Egyházak Konferenciájának és a Romai Katolikus Egyházzal folytatott teológiai eszmecserének. Dieter Gang elnök publicisztikai te­vékenysége főként az egyházi struktú­rák és tervezések területet, a protestáns­katolikus párbeszéd és a szórványkérdés területét öleli fel. Húsz éve tagja a Kur- hessen-Waldeck-i Teológiai kamará­nak. '.U.vi'.'l t - tü.UU •• • 1951-ben nősült, házasságukból négy leánygyermek született, _ t , (Folytatás az 1. oldalról) mondanivalója azokról a kihívásokról szólt, melyekkel a keresztyénségnek ma szembe kell néznie. Nyüvánvalóvá lett a szocializmus válsága. Ebben a hely­zetben meg kell kérdezni magunktól: „Tudnak-e egyházaink és a ökumeni­kus mozgalom perspektívát közvetíteni a nagyobb igazságra? Vagy felejtsük el a társadalmi igazságosság egész prob­lematikáját csak azért, mert egy, annak a nevében fellépő ideológia elvesztette ütőképességét? Vagy az egyház válasza csupán egy mély, megkönnyebbült só­haj és kritikátlan meghajlás a piacgaz­daság és a fogyasztói ideológia előtt.” De nem kevésbé izgalmas Észak és Dél ellentéte sem. Nem csukhatjuk be szemünket más világvallások előretö­rése előtt,'hiszen Európában a keresz- tyénség utáni kultúrában élünk. Ezekre a kihívásokra az egész keresztyénség­nek közösen kell keresnie a választ. Dr. Muntag Andor professzor korre­ferátumában az ökumené jövőjét nem az „egy tál" képében fogalmazta meg, hanem a „piknik” képében, ahol min­denki megkínálja a maga eledelével a másikat, és szívesen kóstolja a másét. Nekünk evangélikusoknak van mit vinnünk erre a „piknikre”. így élhetjük át az egyház egységét, mit nem mi ho­zunk létre, hanem Krisztusban már megvan. Érdekes volt a második napi téma: „Evangélikus lelkész a modem világ­ban”. Amíg Szebik Imre esperes a kér­dést szociológiai oldalról fogta meg, őszintén feltárva a mai magyar evangé­likus valóságot, benne a lelkész gond­jait, addig finn kollégája Matti-Pekka Virtainemi teológiai tanár pszicholó­giai oldalról vizsgálta a lelkész szemé­lyét, belső gyötrődését. A harmadik témakörben Juha Pih- kala lelkész tartott előadást az egyete­mes papságról és az egyházi hivatalról, rámutatva Rm. 12-re, ahol Pál apostol „okos istentiszteletre” hívja a gyüleke­zetét. Egész életünket erre kell szánni. „Tisztán kell látni, hogy a laikusság nem jelent negyed-, vagy félállású ige­Vikström finn érsek és Nagy Gyula püspök a konferencián hirdetői hivatalt.” Az egyetemes pap­ság területe a mindennapi élet. A hét­köznapi becsületes munka az „okos is­tentisztelet”. Káposzta Lajos esperes arról a hely­zetről beszélt, ahol a lelkész, jó sofőr”, mert jeges úton is el kell jutni a szór­ványistentiszteletre, ért a könyveléshez és a kétkezi munkához is. Nem lenne szabad mindent csinálni, mert ezt csak rosszul lehet. Elengedhetetlen, hogy a lelkésznek legyenek „laikus” munka­társai, akik nem „beosztottak”, hanem társak a munkában. A konferencia meghitt pillanata volt a valkelaai közös záróúrvacsorai alkal­munk finn, észt és magyar lelkész szol­gálatával. A három nap után huszon­ötén huszonöt felé - ki vonattal, ki autóval, ki repülővel - ment egy-egy gyülekezetbe. A finn gyülekezetekben vasárnap igehirdetéssel szolgáltunk: ki finnül, ki magyarul, ki németül, ki an­golul hirdette Isten igéjét az előírt Mt 11,25-30 alapján. Belekóstolhattunk a finn gyülekezeti életbe, de a nemzetközi protokollba is. Helsinkiben a magyar nagykövet adott fogadást tiszteletünkre. Nagy elisme­réssel méltatta egyházunk munkáját, melyet a menekültek között végez és azt a jó szolgálatot, melyet a finn és magyar nép között fejt ki egyházunk. De mondott kedves pohárköszöntőt finn polgármester és Mikkeli mindig mosolygó püspöke is. Válaszában dr. Nagy Gyula püspök a finn-magyar barátság további elmé­lyítéséről beszélt. Valóban igaz bará­taink vannak Finnországban. Nekem a barátságról a finn talaj ju­tott eszembe: 25—30 cm termőtalaj után mindenütt gránitot találni, biztos alapot. Nekünk ez a biztos alap Krisz­tus szava az Evangélium, ami igazán közös. Erre az alapra épüljön barátsá­gunk! Kertész Géza \ Reményik Sándor Jaj, nagyot kértél... Jaj, Barátom, nagyot kértél tőlem, lehetetlenül nagyot! S ezen az egy ponton én kegyetlenül makacs vagyok. Tizennyolc éve prédikálom: maradni, s a fészken megülni Én segítsek Neked innen kimenekülni?? Nem segítek. Ha tehetném is: nem akarom. Szakadjon le tőből inkább a két karom! Híd ha lennék: vízzel vitetném el magamat. Viadukt ha lennék: beomlanék a lépteid alatt. Alagút ha volnék: rádszakadnék szörnyű robajjal. Asszony ha volnék: tartóztatnálak hosszú jajjal. Farkas ha volnék: riasztanálak üvöltéssel, Ha útonálló: állnék útadba hosszú késsel. Erdő ha volnék: kigyulladnék sorompó-lánggal, Tűz-esőben haladhatnál csak rajtam által. Holttestemet vetném elibéd akadálynak, Csak azon át Inthess búcsút Erdélyországnak. Tizennyolc éve prédikálom: maradni, s a fészken megülni. Láttam a vért az ereinkből cseppenként folyni, s zúgva dúlni En segítsek Neked innen kimenekülni??! 1937 Balogh Edgár neves Erdélyben élő Írónk televízióban elhangzott interjú­ja során közvetve erre a versre is utalt. (Szerkesztő) l ___________________J AZ ORSZÁGOS EGYHÁZI ELNÖKSÉG SZEPTEMBERI ÜLÉSE Szeptember 14-én munkaülést tar­tott országos egyházunk elnöksége dr. Nagy Gyula püspök és Farkas­házi Ferenc országos felügyelőhe­lyettes elnökletével. Rehabilitációs eljárás Az elnökségi ülés megvitatta az egyházi és állami rehabilitációs el­járás kérdését. Foglalkozott az ed­dig érkezett újabb kérésekkel, és 1989. október 31-ben állapította mgg az egyházi, illetve az állami rehabilitációs kérések benyújtásá­nak határidejét. Mind az egyházi, mind az állami vonatkozású reha­bilitációs kéréseket részletes ada­tokkal és lehetőség szerint okmá­nyokkal együtt az illetékes esperesi hivatalon keresztül a püspöki hi­vataloknak kérjük megküldeni. A kéréseket az Országos Egyházi Bíróság vizsgálja meg és teszi meg a további intézkedéseket. Piliscsabai otthon Foglalkozott az elnökség a pilis­csabai otthon ügyével és további egyházi felhasználása kérdésével. Dr. Harmati Béla, a diakóniai ügyek felügyelő-püspöke, részletes jelentésben foglalkozott a felme­rült javaslatokkal. A Diakóniai Tanács szeptember végi ülésének javaslatai alapján az Országos Presbitérium decemberi ülése hoz végleges döntést ebben a kérdés­ben. Személyi ügyek Az Országos Elnökség jóváhagyta dr. Hafenscher Károly ny. lelkész megbízatását a „Lelkipásztor” szakfolyóirat szerkesztésére és az új szerkesztőbizottság összetételét. Az Országos Egyházi Könyvtár vezetésére dr. Mányoki János ka­pott megbízást. Végül részletesen megvitatta az elnökség a szeptember-októ­beri időszak országos jellegű egyházi eseményeit és a szep­tember végén a nyugat-európai magyar evangélikus lelkészekkel Szombathelyen tartandó talál­kozó, valamint egy norvég és egy USA-beli evangélikus egy­házi delegáció látogatása prog­ramját. Lapzárta után kaptuk a hírt: D. Dr. Vető Lajos ny. püspök 85 éves korában Budapesten elhunyt. Temetéséről később történik intézkedés. Francia segítség az erdélyi menekülteknek Bonnya és Gadács: ÚJULJON MEG A LÉLEK IS! A franciaországi Mitterrand Alapítvány (Fondation Da­nielle Mitterand) két küldöttje járt hazánkban és útja során felkereste dr. Harmati Béla püspököt hivatalában. Az em­beri Jogok Magyar Ligája lé­pett érintkezésbe az Alapít­vánnyal és ők vállalták a mene­kültügy támogatását. Emanuel Charles Garnier foglalkozására nézve belsőépítész és Christof Doridot párizsi egyetemista volt a két képviselő. Elmond­ták, azért jöttek, hogy jobban megértsék a menekült problé­mát. Harmati püspök vázolta egyházunk menekültek között folyó szolgálatát, a szükségle­teket, különösen is a gyógyítás, egészségügyi ellátás és a lakás- helyzet vonalán. A vendégek egy hetes körutat tettek hazánk keleti határvidékén, Békéscsa­bán, Gyulán, Debrecenben, Hajdúszoboszlón és Bicskén megtekintették a befogadó tá­borokat és jártak a fővárosban a rákospalotai evangélikus és református menekültügyi köz­pontban. Meglátogatták a fa­sori gimnáziumot is és Bibó Ist­vánná tanárnővel, valamint dr. Fabiny Tibor dékánnal kultu­rális, nyelvtanulási, oktatási se­gítségnyújtásról is tárgyaltak. Maximális támogatást ígértek módszertani kérdésekben hasz­nálható taneszközök küldésé­ről. A tanácskozásban részt vettek és szakértői segítséget nyújtottak még dr. Perjés Ottó hageni (NSZK) orvos, dr. Va- jay Szabolcs történész és dr. Vermes László. Mély benyomásokat szerez­tünk, reális képet kaptunk az egyházi és az állami menekült- ügyi munkáról. Ezt visszük magunkkal és reméljük, hogy a megbeszélt területeken maxi­mális segítséget tudunk nyúj­tani a jövőben, - mondta zár­szavában a küldöttség veze­tője. tszm Az ecsenyi anyagyülekezethez tar­tozó területen nagy örömmel és há­laadással készültek a gyülekezetben, valamint a közeli és távoli országok­ban élő testvéreink, ünnepi alkalma­inkra. Utóbbi, e terület jelentős né­met nemzetiségi jellegéből követke­zik. A bormyai filiában álló templom - bár reformátusok építették - az ott élő evangélikus és református testvéreink a század eleje óta közösen használják. A csaknem 105 esztendős épület felújí­tására, elsősorban a Bajor Evangélikus Egyház Diakóniai Szolgálatától érke­zett nagy összegű segély útján adódott lehetőség. Augusztus 5-én délelőtt, az újraszen- telés és hálaadás alkalmával teljesen megtelt a templom. Az ünnepi szolgá­latot Táborszky László püspökhelyettes és Bellái Zoltán református esperes vé­gezte. Mindketten különösen is kiemel­ték az ökumené szép példáját és annak jelentőségét. Az istentisztelet végén köszöntések hangoztak el, a gyülekezet lelkésze megköszönte mindazok áldásos tevé­kenységét, akik részt vállaltak a temp­lom felújításában. Ezt követően a ven­dégek részére terített asztal mellett, Jo­hann Müller történelem-kutató (Bietig­heim, NSZK) ismertette a bonnyai gyülekezetek, valamint a templom tör­ténetét. A gadácsi szórványban álló evangéli­kus templom múltjában az előző szá­zad elejere tekinthet vissza. 1816-ban gróf Hunyady jelölt ki helyiséget az ott letelepült német ajkúak részére, isten- tiszteleti alkalmak tartása céljából. (Somogydöröcskéhez tartozott, akár­csak Bonnya) A gyülekezet 1900-ban tornyot épített az épülethez. A háborút követő kitelepítés, majd az elköltözé­sek miatt, napjainkra alig 30 evangéli­kus maradt a községben. Templomuk felújításához segítséget kértek. E he­lyen is a Bajor Diakóniai Egyesület nyújtotta a legnagyobb segítséget, de gyűjtöttek a külföldön élő gadácsiak, s a teljes helyreállításhoz hozzájárult az igali tanács is. Ezúton is köszönjük ál­dásos segítségüket. A jubileuminak tekinthető ünnepi szolgalatot augusztus 20-án délután vé­gezte dr. Harmati Béla, a Déli Egyház- kerület püspöke, magyar és német nyel­ven. Igehirdetésében (Jer 7, 1-7) ki­emelte, templomaink felújulása mel­lett, napjainkban különösen is szükség- szerű a Lélek által történő megújulása. Hangsúlyozta az evangélium kapcso­latteremtő és kapcsolattartó erejét, amely legyőzi a határokat és szolgálata ezáltal válik egyetemessé. Az igeszolgá­lathoz a gyónás és úrvacsora csatlako­zott - szintén kétnyelvűén - amelynek lehetőségével csaknem 140 testvérünk élt. Az ünnepi szolgálatot követő köz­gyűlés keretében a gyülekezet lelkésze köszöntötte a vendégeket, az igen nagy számban jelenlévő gyülekezetét. A 150 főt is alig befogadni képes templomba, csaknem 300 testvérünk szeretett vol­na bejutni, ezért külső hangszóró elhe­lyezése vált szükségessé. Köszönet hangzott el mindazok felé, akik segí­tették a felújítás munkáit. E sorok kö­zött is szeretne köszönetét mondani a lelkész gadácsi segítő-társának, Czie- genheim Jánosnak, aki a több szakasz­ban végzett munkák során minden nap jelen volt és fáradozott idős kora elle­nére. Versek hangoztak el, s a gyülekezetét először - az agusztusi hőség ellenére is - melegnek ható, kedves szavakkal kö­szöntötte Dubovay Géza, az egyházme­gye esperese. A tolna-baranyai testvé­rek köszöntését tolmácsolta Lackner Aladár esperes. A Bajor Diakóniai Egyesület köszöntését hozta Heinrich Reitinger és Manfred Guttmann, a szer­vezet gazdasági osztályvezetője, meg­említve a további segítségnyújtás eset: legességét renoválásaink tekintetében. (Az anyagyülekezet 150 éves jubileu­mára szeretné felkészíteni műemlék jel­legű templomát.) Örömét fejezte ki az igali üdülőkörzetben álló templom felú­jításának alkalmával dr. Jakab József tanácselnök is. Végül dr. Harmati püs­pök kívánt zárószavaiban is sok áldást a gyülekezet életére és az abban történő szolgálatra. A közgyűlés a Himnusszal ért véget. Mónus László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents