Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1989-01-29 / 5. szám

r 7 • r ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP 54. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 1989. JANUÁR 29. HATVANAD VASÁRNAP A gyermek az élettel kapcsola­tos dolgokat magától tanulja meg. De az égiekre oktatni kell. Augusztinusz Felnőttek keresztelkednek Fiatal pár kopogtat be a falu lelkészéhez: esküvőt kívánnak be­jelenteni. Á beszélgetés és adatfel­vétel során kiderül, hogy a meny­asszony nincs megkeresztelve, de szeretné, ha erre sor kerülhetne. Tizenöt éves lányát egyedül nevelő édesanya azzal a bátortalanul elő­adott kérdéssel fordul a kisváros' lelkészéhez, hogy részesülhetnek-e mind a ketten a keresztségben. Egy fővárosi egyetemista a templomi hangversenyt követően azzal top­pan be a lelkészi hivatalba, hogy szeretne Bibliát vásárolni és érdek­lődik, hogy van-e lehetőség fel- nőttkeresztségre. A példákat hosszan lehetne még sorolni erről a mind gyakrabban tapasztalható jelenségről. Köztu­domású, hogy némelyik egyház nem a gyermekkeresztséget gyako­rolja, hanem csakis tudatos dön­tést kinyilvánító, hitvallásra már önállóan képes felnőttet merít be. A mi egyházunk azt vallja, hogy a gyermekkeresztség a mindent meg­előző isteni kegyelem szép jele - ezért az esetleges felnőttkeresztség- re egyáltalán nem teológiai meg­fontolásokból kerül sor, hanem nagyonis gyakorlati okokból. AII. világháború óta ugyanis már a má­sodik nemzedék nő fel, amelyik számára a vallásosság, az egyház­hoz tartozás már nem annyira ter­mészetes, mint régebben volt. Fő­képpen a mai 30-40 körüli szülők viselhetik magukon a dicstelen em­lékű ötvenes évek bélyegét, amikor a „klerikális reakció” kifejezést az összeadással együtt tanulták meg az iskolában. Mind többen éb­rednek rá, hogy felnőttként is meg lehet keresztelkedni. Ez ko­moly kihívást jelent az egyház­nak: kellő felkészültséggel fo­gadja-e ezeket a XX. századi ka- techuméneket? Az írás elején idézett példákat bővíteni lehet. Egy-egy konfirman­dus csoport indulásakor - főleg városon - mind gyakrabban akad olyan fiatal, aki nincs megkeresz­telkedve. Lelkipásztori bölcsesség­re van szükség annak eldöntésére, hogy a keresztelőre az oktatás kez­detén vagy végén, az első úrvacso­ravétellel együtt kerüljön sor. Az is kérdés lehet, hogy csak a szűk csa­ládi kör vagy az egész gyülekezet vegyen részt az ilyen alkalmon. Az utóbbi mellett szól, hogy egy ilyen keresztelés a gyülekezet egésze szá­mára építő lehet, de óvakodni kell a látványosság, a statisztikai szem­pontok kísértésétől. Külön kell szólni arról a meg­kérdőjelezhető, sőt érthetetlen gya­korlatról, hogy az állami gondo­zottakat a maguk intézményében nem keresztelik meg, őket az egy­ház nem igen érheti el. Intézetben felnőtt fiatalok, felnőttek megke- resztelésére ma már mind többször sor kerül, de ki tudná megmonda­ni, hányán kallódnak el, süllyed­nek mélyre, züllenek el? Annál örömtelibb, ha a Jó Pásztor rátalál a mindig legértékesebb egy-re. Néhány éve még gyakran gú­nyolták a hittanra járókat kajla osztálytársaik. Mára talán fordult a kocka: olykor szinte már ez szá­mít előkelő dolognak. Olyan bi­zarr esetről is hallottam, hogy egy család gyerekei azért akartak meg- keresztelkedni, mert azzal csúfol­ták őket, hogy majd csak a temető melletti árokba fogják eltemetni. Itt persze erősen kérdéses, hogy jó lelkiismerettel meg lehet-e keresz­telni ezeket a fiatalokat. Annál szebb és megrázóbb történet az, amikor egy egész család, szülők és gyerekek együtt keresztelkedtek meg, az alkalomra közösen felké­szülve. Bibliai események ismét­lődhetnek így meg: „megkeresztel- kedett ő és egész háza népe”. Örülni kell annak, ha felnőttek kérik a keresztség szentségét. De az.öröm nem elég: fel kell készül­ni fogadásukra és oktatásukra könyvekkel, érvekkel, nyitottság­gal és szolgálati lehetőség felkíná­lásával. Fabiny Tamás Perelj, Uram, a velem Gyöngyszemek perlőkkel, a zsoltárokból harcolj az ellenem harcolókkal. Zsolt 35,1 Perelj értem Uram! A bűn azt ígérte, hogy csak vizsgálati fogságban tart. Immáron évek óta hiteget. Nem va­gyok szabadlábon, védekezni sem tu­dok. Mindig új időpontokkal kecseg­tet. de soha nem tartja meg. Te siess segítségemre, légy az én szabaditóm. Perelj vissza magadnak Uram! Leg­alább annyira, hogy néha láthassalak. Úgy vagyok, mint az elrabolt gyermek, aki látni akarja édesapját. Pereld vissza a világot Uram! Nagy a zűrzavar körülöttünk. Naponta azt látjuk, hogy nem a Te országod jön el, hanem a hazugságé, a gyűlöleté, a hiú látszaté. Perelj értünk Uram, hogy szí­vünkben, fejünkben újra rend legyen. Országod rendje. Harcolj velem Uram, hogy tudjam nem vagyok egyedül. Ólomsúlyúak a reggelek, folyik a harc éjjel és nappal. Állóháború van, béke nincs. „Támad a: ellenség, nélküled végünk." (449,4) Belefáradtam, hogy nincs hadvezérem és haditerv. Harcolj velem. Uram! Győzz le, hogy megadjam magam Neked. így tu­dom meg: ki vagy Te és kicsoda én. Te hatalmas, én kicsinyke. Harcolj értem, hogy a kenyérharc­ban ne tagadjalak meg, ne akaijak kö­vekből kenyeret csinálni, megélhetése­mért ne adjam el a telkemet. Harcolj értem, hogy hitemből ne csi­náljak üres mutatványt, cirkuszi pro­dukciót, amelyet megtapsolhat a világ. Megélt hitem váljék sóvá, hogy sokan megízlelhessék jó ízeit a létnek. Harcolj értem, hogy csak előtted bo­ruljak le. A Kísértő azt mondja.: mind­ezt néked adom. Te ezt: add nekem életed. Ne hagyj kápráznom Istenem. Te adj bölcs látást, mely átlát praktiká­kon, és nem adja lejebb a Neked való szolgálatnál. Harcolj egyházadért, hogy a rábízott drága kincset megőrizze, és az igazság oszlopa maradhasson. De ne harcolj ellenem. Uram, mert életem annyi előtted, mint a semmi. Ha Te szállsz hadba velem, minden esé­lyem szertefoszlik mint a füst. Megsem­misítő vereséget mérsz rám. Ne fogj perbe Uram, mert elve­szek. Ha minden vagyonomat el­adom is, még ha életem bocsátom áruba, vétkes tartozásom nem tu­dom kifizetni. „Ha megérdemelt bün­tetést szabnál ki. Vajon ki tudná kö­zülünk kiállni? Égbolt és föld is meg­reszket előtted, Úgy retteg tőled." (441,2) Fiad legyen védőügyvédem, hiszen ő érvénytelenítette az engem terhelő adóslevelet. Laborczi Géza Pünkösd - januárban Lehel László ökumenikus főtitkár, Hecker Frigyes metodista szuperintendens, dr. Harmati Béla evangélkikus püspök, dr. Paskai László bíboros, prímás-érsek, dr. Tóth Károly református püspök, Viczián János baptista elnök, dr. Berki Feriz ortodox esperes-adminisztrátor ' Fotók: Kinczier Gy. Egyetemes Imahét - 1989. A bu­dapesti Szent István Bazilikában a harangszó hívogató szavára gyüle­keznek az emberek. Van, aki hatá­rozott léptekkel tart a bejárat felé, keresztet vet és a padok felé tart. Van, aki lassú léptekkel keresi a bejáratot, szeme a falfestményeken vagy egy szóbron áll meg - látszik, hogy ismerkedik a templommal. Azután ismerősökre talál, csopor­tot alkotnak és beülnek a padba. Dr. Paskai László Katolikusok, reformátusok, evan­gélikusok, baptisták, szabadegy­háziak, ortodoxok és különböző felekezetek tagjai, egyre jobban megtöltve a templomot, áhítatban várják _ az istentisztelet kezdetét. Igen. Ökumenikus istentisztelet a Bazilikában, ökumenikus liturgiá­val, közös énekléssel és imádko­zással, a magyar katolikus egyház bíboros prímásával az élen a pro­testáns egyházak vezetőinek szol­gálatával. Történelmi a pillanat, amikor bevonulnak a liturgusok a templom szentélyébe, és felbúg az orgona hangja. Hazánkban meg­szokott volt, hogy különböző pro­testáns felekezetek együtt tettek bi­zonyságot, együtt imádkoztak. De most a római katolikus egyház és a protestáns egyházak között ki­alakult új kapcsolatok természetes következményeként sokak imád­sága teljesülhetett. Együtt imádko­zott az egész magyar keresztyénség képviseletében, egy istentisztele­ten, mintegy ötezer ember. Együtt - mint pünkösdkor! Keresztyén egység és a keresz­tyén közösség építése volt a főté­mája a megnyitó istentiszteletnek. Dr. Paskai László prímás-érsek szólt először. Jézus most itt van közöttünk. Mi az Ő nevében jöt­tünk össze imádkozni és az imád­kozó Jézusra tekintünk, vele gya­koroljuk az imádságot. Egységért imádkozunk, és Jézustól tanuljuk meg, hogy az igazi egység az, ami az Atya és közötte áll fenn. Jézus­sal szoros egységben valósul az egység. Ahogy a szőlőtőről mon­dott példázata is' mutatja. Ma so­kat várnak az egyháztól szociális és karitatív téren és az egyház sok áldozatot tud hozni ezen a terüle­ten. Közben a mindennapi ember nem veszi észre, hogy az egyházak ezen működésének valódi, igazi gyökere is van, ez Jézus Krisztus, a szőlőtő. Az Atya azt ígéri, hogy meg is tisztítja szőlővesszeit. Ne hagyjuk abba az imádságot. Krisz­tus legyen életünk alapja, evangé­liumát, tanítását tudjuk magunkba szívni, hogy szőlőtő legyen szá­FELHÍVÁS EURÓPA KERESZTYÉNÉIHEZ Katolikus, református, evangélikus és unitárius egyházak vezetői felhí­vással fordultak Európa keresztyénéihez. A fblhivás arról szólt, hogy január 22-én, vasárnap Európa minden keresztyén templomában könyörögjenek a szenvedőkért, a romániai testvé­rekért. Kifejezték aggodalmukat a Romániában élő kisebbségi létük miatt is sokat szenvedő nemzetiségek sorsáért. Akik életüket kockáztatva Magyar- országra menekülnek, nem. láthatják viszont szeretteiket, mert a román hatóságok nem engedélyezik a családegyesítést. Romániában akadályoz­zák a vallás szabad gyakorlatát, a teológusok létszámának erőszakos csökkentésével elsorvasztják a lelkészutánpótlást. A fiatalabb nemzedék nem juthat vallásos irodalomhoz, nélkülözi a hit vigaszát - húzták alá a felhívásukban. A felhívást Csepregi Ignác budapesti érseki helytartó, dr. Harmati Béla püspök, Huszti János unitárius püspök és dr. Tóth Károly református püspök írták alá. Dísz doktor avatás December 14-én a Református Teológiai Akadémia tiszteletbeli doktorokat avatott a Ráday Kol­légium dísztermében: dr. Berki Fe- rizt a Magyar Ortodox Egyház es­peres-adminisztrátorát, dr. Benda Kálmán Gyűjteményi igazgatót és Kovách Attilát a Dunántúli Refor­mátus Egyházkerület püspökét. Az avatóünnepségen a három díszdoktor életútját, s eddigi mun­kásságát dr. Bajusz Ferenc, dr. Bolyki Jáhosés dr. Ladányi Sándor professzorok méltatták. munkra és a mennyei Atya gondvi­selésében bízzunk, hogy bennün­ket megtisztítson és így legyünk igazi munkásai Jézus Krisztus egy­házában. Dr. Tóth Károly református püspök, a MEÖT elnöke IThess 5,16-18 alapján hirdette Isten örömüzenetét. A mi magyar éle­tünket egyre jobban a borúlátás, keserűség és kilátástalanság tartja rabságában - mondotta. Ahhoz, Dr. Tóth Károly hogy örülni tudjunk, csodára van szükségünk, a hit csodájára. Isten nem hagyott el, - ha kegyelmét el tudjuk fogadni, megjön az öröm. A szüntelen imádkozás állandó közösségben élést jelent. Ez az imahét az imádkozás „elsajátításá­nak nagy és szent alkalma is. Ne csak magunkért, hozzátartozóin­kért könyörögjünk, hanem a kö­zösségért, gyülekezetért, egyhá­zért, népért, nemzetért is, amely­nek tagjai vagyunk. Ez az imádság által való közösség-építés szent le­hetősége és nagy kötelessége. Azért van az imahét, hogy együtt örvendezzünk ebben az örömtelen világban, imádkozzunk, amikor sokaknak panaszra, átokra nyílik az ajka és legyünk hálásak a hálát­lanok között. A megnyitó istentisztelet gazdag liturgiájában igeolvasással, imád­sággal, a hitvallás új fordítású szö­vegének vezetésével és áldásmon­dással a jelenlevő protestáns egy­házi vezetők szolgáltak, dr. Har­mati Béla püspökünk, Viczián János baptista elnök, Hecker Fri­gyes metodista szuperintendens, dr. Berki Feriz ortodox esperes­adminisztrátor, valamint Lehel László ökumenikus főtitkár. A li­turgiát vezette Szabó Géza kano­nok, a templom plébánosa, énekelt a Bazilika énekkara. Nagyon jól vált be az erre az alkalomra ki­adott kis ökumenikus énekfüzet, szépen énekelt együtt a sok feleke­zetű, sok színű gyülekezet. Hisszük, hogy ez az alkalom so­kak számára nem az egybemosó­dó, színtelen közösség élményét, hanem a sokszínű, saját hitvallásá­ban megerősödött, hitvalló embe­rek közösségét jelentette. Egyházunk felkészül az LVSZ 1990-es világgyűlésére A Lutheránus Világszövetség Magyar Nemzeti Bizottsága 1988 december 16-án ülést tartott Buda­pesten. A fő téma ez volt: hogyan készüljünk fel a Lutheránus Világ- szövetségnek alig több mint egy év múlva tartandó Vili. világgyülésé- re? A világ 105 evangélikus egyhá­zának ez a nagy szervezete - jól tudjuk - 1984 júliusában Budapes­ten tartotta legmagasabb szintű ta­nácskozását. A legközelebb - 1990 január 30.-február 8. között - a dél-braziliai Curitibában, egy tar­tományi fővárosban, lesz az evan­gélikus egyházak világ-családjá­nak nagy találkozója. Első alka­lommal a dél-amerikai földrészen. Hazai egyházunk - eddigi ha­gyományaihoz híven, és külön is, mint az előző világgyűlés házigaz­dája - gondosan kíván felkészülni erre a nagy eseményre. A LVSZ- központ öttagú hivatalos magyar delegációt hivott meg a világgyü- lésre. 1989-ben 16 lelkészi munka- közösség foglalkozik majd a nagy­gyűlés témáival. Lelkészkonferen­cia, gyülekezeti alkalmak, egyházi lapjainkban cikksorozatok tár­gyalják majd a világgyűlés témáit és a világ-evangélikusság mai fő kérdéseit. A VIII. Nagygyűlés központi té­mája ez lesz: Meghallgattam né­pem kiáltását! A négy altéma (négy szekció) a következő: 1. Elet egy­mással való közösségben, 2. Üdvös­ség és megváltás, 3. Béke igazsá­gossággal együtt, 4. A megszabadí­tott teremtettség. Ezek az altémák felölelik az egyház és világ szinte valamennyi időszerű, világszerte vitatott kérdéseit: az ökumenikus mozgalomtól a személyes és világ­méretű diakóniáig, az igehirdetés­től, evangélizációtól és missziótól a pusztuló természeti világ megőr­zéséig, a mai ökológiai és etikai kérdésekig. A bizottság elhatározta, hogy egy magyar teológiai munkacso­portot bíz meg a magyar evangéli­kus hozzászólás - magyar teoló­giai dokumentum - kidolgozásá­val. Ezt az ősz folyamán magyar, német, angol és lehetőleg spanyol, illetve portugál nyelven is megkül­deni szándékozunk a Lutheránus Világszövetség valamennyi tagegy­házának, segítve a felkészülést a curitibai nagy találkozásra. Olvasóinkhoz Az év első napjaiban a ránk kény­szerült lapáremelés miatt kisfize­tésű olvasóink közül többen a lap lemondására kényszerültek. Saj­náljuk, de megértjük döntésüket. Ugyanakkor örülünk annak, hogy több új előfizető is jelentke­zett az év elején. A lapot lemondóknak ez­úton hozzuk tudomására, hogy a postai küldést nem tudjuk azonnal leállítani a Hírlapirodánál. Előfordulhat, hogy 3-4 számot a lemondás után is megkapnak, kérjük ne küldjék vissza ezeket a példá­nyokat, hanem fogadják sze­retettel. Az adminisztráció lebo­nyolítása után a lap érkezése meg fog szűnni. Köszönjük azoknak az olva­sóinknak szeretetét és bizalmát, akik úgy döntöttek, hogy meg­maradnak lapunk olvasóinak tá­borában. Igyekszünk arra, hogy lapunk színvonalával kielégítsük olvasói igényeiket. Szerkesztőség

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents