Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)
1989-09-10 / 37. szám
Az istentelen ember sehol sem látja Istent. A hívő viszont mindenütt látja. Emerson Evangélikus Élet 54. ÉVFOLYAM 37. SZÁM 1989. SZEPTEMBER 10. SZENTHÁROMSÁG UTÁN 16. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ARA: 8,50 Ft Nem lett-e penészes az általunk hirdetett élet kenyere? Milyen legyen Kévés Olvasók, kedves Testvérek! Evangélikus Egyházunk egyik legfontosabb életmegnyilvánulása az igehirdetés, a prédikáció. Istentiszteletek, kazuálék, bibliaórák, áhítatok - sokféle alkalom van és igehirdetés szinte mindig elhangzik, hosszabb-rövidebb, de alkalmaink nélküle aligha képzelhetők el. De milyen legyen egy igehirdetés? Mi lehet a ,jó” igehirdetés ismertetőjegye? Erről szeretnénk olvasóinkat megkérdezni és levelezésre biztatni! írják le a véleményüket, elképzelésüket! Lelkészi és igehirdetői szolgálatunk iránti elkötelezettség miatt fordulok a kedves Olvasókhoz, azokhoz, akik rendszeresen vagy alkalmanként olvassák az Evangélikus Életet és rendszeresen vagy alkalmanként részt vesznek istentiszteleten vagy egyéb igei alkalmon: milyen egy ,jó” igehirdetés kritériuma? Hogyan vélekednek azok, akik a szószékeink alatt ülnek? Kulcsszó és jelszó lett egyházunkban a „megújulás”. Nagyon helyesen. Ennek szellemében vetem fel a kérdést, mert bizonyára beszélgetésre, tisztázódásra lenne szükség: hallani szeretnénk azok hangját, akik mindig minket hallgatnak! Az igehirdető kontroll utáni vágya is megszólal ebben a kérdésben, hiszen egyre inkább többen mernek belépni a templomainkba, olyanok, akik eddig nem voltak rendszeres igehallgatók; és nekünk úgy kell köszöntetnünk őket, hogy távol legyen tőlünk minden bosszúság a múlt ez irányú mulasztásai miatt, ahogy a példázatbeli apa is zokszó és szemrehányás nélkül, sőt csókkal köszöntötte tépetten érkező tékozló fiát; és jó lenne, ha mi nem esnénk az otthon maradt idősebbik fiútípus hibájába, aki irigy haragra lobbant az elcsavargó testvér ilyen meghökkentően örömteli és kedves visszafogadása miatt (Lk 15,11 kk). Egyházi szókincsből, gyakorlatból kimaradók bukkannak fel érdeklődőén, kíváncsian, bizonytalanul és tapogatózva keresően, hogy meghallgassák az üzenetet, amitől várnak valamit... S ez jól van így, ez a megújuló érdeklődés hálára indít minket, de aggodalom is eltölti szívünket: vajon nem ta- karjuk-e el előlük a forrást, esetleg korszerűtlenséggel? Nem savanyítjuk-e meg az élet vizét? Nem lett-e penészes az általunk hirdetett élet kenyere és ezért nem kevesen szektákhoz sodródnak? Nem rontunk-e el valamit? Nem riasztjuk-e el azokat, akik akár régebben járnak, akár most bukkannak fel? Vagyis: milyen legyen egy „jó” igehirdetés? Nem merül-e fel az unatkozás veszélye? Esetleg az érthetet- lenségé? Vagy életidegenség? Túlzottan elméleti? Vagy a rendszeresen templomba járónak is csak megszokott?! Vajon melyek azok az ismertetőjegyek, jellemző vonások, amelyek a jó igehirdetés szükséges kellékei? Szakkönyveink és tankönyveink vannak, de mi a hallgatóinkat szeretnénk megkérdezni! Kinek mi a véleménye? Szilárd meggyőződésem, hogy nagyon jó és áldásos lenne, ha pl. egy levelező beszélgetésbe kezdenénk erről a témáról, egyházunk egyik legfontosabb életmegnyilvánulásáról. Jó lenne, ha sokan elmondanák a véleményüket, bizonyára azokból lehetne közölni is részleteket vagy leveleket, és egy idő után összegezhetnénk lapunk hasábjain az eredményt. Várjuk a leveleiket a szerkesztőségbe a következő címre: Ribár János Ma is a misszió a feladat Az egyház a technika századában Ismét rangos teológiai konferencia színhelye volt fővárosunk. Az EVT Hit és Egyház alkotmány bizottsága a Ráday Kollégiumban tartotta konferenciáját augusztus 9-től 21-ig. Ez volt az első alkalom, hogy Kelet-Európábán, egy szocialista országban tartották meg konferenciájukat. A konferenciát a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa és annak elnöke, dr. Tóth Károly püspök hívta meg. A bizottságnak 120 tagja van, a világ minden tájáról, akik minden nagyobb keresztyén felekezetet képviselnek. A Római Katolikus Egyház 12 taggal hivatalosan képviseltette magát. Legutóbbi ülését a Bizottság 1985-ben tartotta Sta- vangerben (Norvégia). Ez a Bizottság a világ „legreprezentatívabb teológiai fóruma.” Budapesten három tanulmányi munka eredményét fogadták el: A „Keresztség, Úrvacsora és Egyházi szolgálat”, „A Közös Hit Megvallása” és „Az Egyház Egysége és az Emberi Társadalom Megújulása” dokumentumokat. E tanulmányokkal a Bizottság segíteni kiAZ ORSZÁGOS EGYHÁZI ELNÖKSÉG JULIUS! ES AUGUSZTUSI ÜLÉSÉ Országos egyházunk kibővített elnöksége dr. Nagy Gyula püspök és Farkasházi Ferenc országos felügyelő-helyettes elnökletével július 28-án és augusztus 17-én tartott munkaülésén foglalkozott egyházunk életének legfontosabb, időszerű kérdéseivel. A júliusi munkaülés megvitatta a kormány döntését az 1945 után egyházi magatartás miatt hozott törvénysértő bírósági ítéletek és eljárások állami rehabilitációs folyamatáról. Elhatározta, hogy hivatalosan kéri a D. Ordass Lajos püspök ellen 1958-ban hozott, püspöki szolgálatát lehetetlenné tevő állami döntés felülvizsgálását. Ugyanakkor döntést hozott a lelkészek és egyháztagok ellen 1945 után egyházi magatartásuk miatt hozott sérelmes állami intézkedések és bírói ítéletek adatainak összegyűjtéséről és indokolt esetekben az állami rehabilitáció kéréséről. Mind a júliusi, mind az augusztusi ülés részletesen tárgyalta az egyházunk életében olyan jelentős két nagy esemény, az Evangélikus Gimnázium közeli megnyitása és az új Teológiai Akadémia és kibővített Teológus Otthon októberre tervezett felavatása kérdéseit. Az augusztusi ülésen dr. Gyapay Gábor igazgató számolt be a gimnázium felújításának és felszerelésének jelenlegi állásáról és a szeptember 1-3. közötti megnyitó ünnepségek rendjéről, a vidéki tanulók elhelyezésének gondjairól és a helyreállítás megnövekedett anyagi terheiről. Az Elnökség emiatt újra felhívta gyülekezeteinket megajánlásaik sürgős beküldésére. A modem, új Teológiai Akadémia és a csaknem háromszorosára bővülő Teológus Otthon építésiberendezési munkáinak állásáról dr. Nagy István dékán és dr. Cserháti Sándor, az építkezés felügyeletével megbízott teológiai tanár jelentését vitatta meg az elnökség; megfelelő intézkedéseket hozott és véglegesen október 21-23. napjaira tűzte ki megújult Teológiai Akadémiánk és Teológus Otthonunk felavatási ünnepségeit. Erre a nagy ünnepre Budapestre érkezik a Lutheránus VUágszövetség elnöke, főtitkára és több vezetője, az európai evangélikus egyházak számos vezetőjével együtt. Dr. Nagy Gyula püspök beszámolt az elnökségnek a LVSZ európai tagegyházainak júniusi, az Egyházak Világtanácsa és a Lutheránus Világszövetség júliusi és augusztusi vezető testületi üléseiről és bejelentette, hogy Herbert Chilström, az Amerikai Egyesült Evangélikus Egyház vezető püspöke, október 31. és november 3. között hivatalos látogatást tesz egyházunkban. A júliusi ülés a lelkészhiányra való tekintettel jóváhagyta, hogy szükséghelyzetben nyugdíjas lelkészek is kaphassanak teljes jogkörű, helyetteslelkészi megbízást a lelkész nélküli gyülekezetekben. Mindkét elnökségi ülés foglalkozott személyi kérdésekkel is és döntéseket hozott szolgálati helyek betöltéséről a Sajtóosztályon és a Teológus Otthonban. Határvonal húzódik Isten és a világ között. Nem ember vonja meg, mivel a szivek mélyén húzódik. Mégis mindenkinek tudnia kell, hová tartozik. Te is tudod bizonyosan magadról. ; Embereket félre lehet vezetni, magad is próbálhatod elfedni az igazságot, de Istent nem lehet becsapni. „Ismeri az Úr az övéit. Álljon el a hamisságtól mindenki, aki Krisztus nevét vallja!" (2Tim 2,19). Hivő keresztyénnek lenni többet jelent, mint valamilyen döntést hozni. A Krisztushoz tartozás mégsem lehet meg világos döntés nélkül. At kell kerülni a határvonalon. Nem akarok most arról beszélni, ami az Úr dolga. Hogy ő értünk, minden jóra képtelen emberekért egyszülött Fiát adta. Hogy Jézus áldozatában örök váltságdíjat fizetett értünk. Csak az a kérdés, levontuk-e már ennek minden következményét? Urunkká lett-e ö, aki vére diján váltott meg bennünket magának? Szomorú példái vannak az önálta- tásnak. Itt csak hármat akarok megemlíteni. Anániás és Safira ott voltak az első keresztyén gyülekezetben. Hallgatták ÉLŐ VIZ „Senki sem szolgálhat két úrnak!” Mt 6,24 az apostolok tudományát, tapasztalták a Szentlélek erejét, és olyan hatással volt rájuk a gyülekezet testvéri közössége, hogy maguk is eladták birtokukat, hadd szolgálja az a közösség ügyét. Szivükben azonban még mindig ott húzódott a határ Isten gondviselő szeretete és a pénz szerelme között. A birtok árának csak felét vitték Péter elé, s azt hazudták róla, hogy az az egész. Mindketten szörnyethaltak. Megosztott szívet nem fogad el az Úr. (ApCsel 5,1-10). Simon mágus benne volt a nagy sa- máriai ébredésben. Álmélkodva hallgatta az evangéliumot, és hitt ő is, mint a többiek. Megkeresztelkedett másokkal együtt. De amikor a jeruzsálemi apostolok kézrátétele által Szentlélek adatott, pénzt kinált érte: „adjátok nékem is ezt a hatalmat. .." - „A te szíved nem igaz az Isten előtt" - csattant felette keményen Péter apostol szava. „ Térj meg ezen gonoszságodból, és kérd Istent, talán megbocsátja szived gondolatát." (ApCsel 8,18-23) Hiába a tömeggel való külső sodródás, ha szívünkben a régi világot is visszük magunkkal. Pál apostol valakiről, aki hosszú időn át munkatársa volt az evangélium hirdetésében, azt volt kénytelen írni utolsó levelében: „Démás engem elhagyott a jelen való világhoz ragaszkodva.” (2Tim 4,10). Még a nagy apostol mellől, a lelkek mentése forró levegőjéből, a keresztyénség hódításának frontvonalából is vezet vissza út a világba, ha a szív nem szakadt el becsületesen e jelenvaló világtól. E világ ura sohase szűkölködött ígéretekben, s csak az Űr tud igazán felvértezni bennünket a visszaesés ellen. Ezért gondoljunk komolyan az Úr hűségére, a ránk váró jutalomra, s ismerjük egyetlen Urunknak őt, aki a legdrágábbat adta értünk. Szolgáljuk teljes szívvel, és álljunk el minden hamisságtól.. Bízzuk rá Istenre, hogy Ő szabjon határt szívünknek, és tartson meg bennünket a maga oldalán mindvégig. Csepregi Béla vánja az egyházakat megosztottságuk felszámolásában, hogy hitüket közösen vallják meg és az emberiség jelenlegi gondjainak megoldásához közösen járuljanak hozzá. A Bizottság javaslatokat tett a keresztyén egységért rendezendő iamhét megtartására, melyet a Bizottság a Vatikán „Keresztyén Egység Tanácsával” együtt készít elő. A budapesti tanácskozás másik súlypontja a közeljövőben végzendő munkák megtervezése volt, mindenekelőtt a Hit és Egyházalkotmány 1993-ban tartandó világkonferenciájának előkészítése. A Bizottság vezetőségét Pozsgay Imre államminiszter beszélgetésre hívta meg. „E találkozás mély benyomást keltett bennünk” - mondta dr. Günther Gassmann, a Bizottság igazgatója - „E beszélgetés révén és a Bizottság tagjainak a magyar egyházi és nyilvános élet képviselőihez fűződő kapcsolata által egy olyan politikai és szellemi megújulási folyamat tagjai lehettünk, amely tanácskozásunknak sajátos akcentust adott.” A találkozón részt vett Lehel László evangélikus lelkész az ökumenikus Tanács főtitkára is. Augusztus 13-án a résztvevők közül százan, több mint húsz gyülekezetben - többek A „LELKIPÁSZTOR” ÚJ SZERKESZTŐJE Az Országos Egyház Elnöksége a Sajtóosztályt vezető püspök javaslatára dr. Hafenscher Károly ny. lelkészt, c. teológiai tanárt, szeptember 1-től a „Lelkipásztor” lelkészi-teológiai szakfolyóirat szerkesztésével bízta meg. A folyóirat kiadásáért továbbra is dr. Nagy István teológiai dékán, a lap eddigi kiadója felelős. Az új szerkesztő szolgálatára Isten gazdag áldását kérjük. UJ MUNKATÁRSAK A SAJTÓOSZTÁLYON Az Országos Egyház Elnöksége - elsősorban az Evangélikus Élet és a sajtókiadványok munkaterületén - a Sajtóosztály felügyeletével megbízott püspök javaslatára augusztus, illetve szeptember elejétől Nagy László lelkészt, Franko Mátyás és Zay Balázs segédlelkészeket - az utóbbiakat gyülekezeti segédlelkészi beosztásuk mellett - egyházunk Sajtóosztályán végzendő szolgálattal bízta meg. Szeretettel köszöntjük a Sajtóosztály új munkatársait! között Paks, Dunaharaszti, Tahi, Budapest és Budapest környékén - igét hirdettek és az egyházközségek tagjaival találkoztak. Ezek a találkozások módot adtak arra, hogy a konferencia résztvevői az egyházi életet közelebbről is megismerjék. Ugyanezt a célt szolgálta az a kerekasztal-beszélgetés, amelyen a magyarországi egyházak képviselői a résztvevők kérdéseire válaszoltak. A magyarországi politikai, gazdasági változásokról, a „magyar glasznosztyról” Aczél Endre, a Televízió Híradójának főszerkesztője tartott nagy érdeklődéssel kísért előadást. A megnyitó istentisztelet a Kálvin téri református templomban volt, ezen Livingston Thompson amerikai lelkész szolgált. A záró istentisztelet Deák téri templmunkban augusztus 20-án délelőtt Manas Buthelezi johannesburgi (Dél-Afrika) püspök szolgálatával folyt le. Igehirdetését dr. Hafenscher Károly ny. lelkész tolmácsolta. Ef 4,11-16 alapján arról beszélt, hogy az evangélium ereje elég ahhoz, hogy népet teremtsen ott, ahol szól. Nekünk az egyházban az egyik feladatunk az, hogy Isten népét felkészítsük. Felkészítés és felszerelés a szolgálatra. Azért vannak az egyház struktúrái, hogy ezt elvégezzék. Sajnos sok a „lelki cukorbeteg”, túl tápláltak az ige eledeléből, tudnak az igazságról, de nem válik életté. A másik feladatunk a közösséget erősíteni. Hol van a keresztyén ember helye a közösségben, a társadalomban? A keresztyén közösségben minden azért történik, hogy hatása legyen a környezetére. Egyéni hitünk alá van vetve a közösségnek. A szeretet szab határt a szabadságunknak. Tolerancia nélkül nincs közösség, közös elfogadás szükséges. A szeretet soha nincs kereszt nélkül. Egymást, mint keresztet kell elhordoznunk az ökumenében is -, fejezte be beszédét a püspök. A konferencia célja volt, hogy a jövőbe irányítsa tekintetét. A technika századában kell a missziót úgy végeznünk, hogy erősödjön az egyház egysége és az emberi közösség megújulása.
