Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)
1989-09-03 / 36. szám
Ameddig Istennek csak értelmünkben akarunk házat építeni, nem élő a hitünk. Istent csak szívünkkel, szeretetünkkel tudjuk megragadni Gruntvig Evangélikus Elet 1 54. ÉVFOLYAM 36. SZÁM 1989. SZEPTEMBER 3. SZENTHÁROMSÁG UTÁN 15. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 8,50 Ft Isten iránti hálaadásra hívjuk föl gyülekezeteinket, híveinket Budapesti Evangélikus Gimnáziumunk újraindulásakor. Ez a régi szép hagyományokkal és sok eredménnyel büszkélkedő intézetünk 1952-ben volt kénytelen bezárni kapuit és azóta egyházunknak nem volt középfokú tanintézete. Híveink megtapasztalt áldozatkészségére, gyülekezeteink hivatalosan kinyilvánított és költségvetéseikben biztosított felajánlásaira építve, az államilag támogatott helyreállítási és felújítási munkálatok után a mai napon megtarthatjuk a tanévnyitó istentiszteletet és ünnepélyt. Öt első, két második és egy harmadik osztályban indul meg a tanítás és terveink szerint három év múlva lesz teljes a tizenkét osztályos tanulólétszám, örülünk annak, hogy ebben a tanévben a testvéri Református Egyház csak egy év múlva induló budapesti gimnáziuma két osztálynyi tanulója számára nyújthatunk lehetőséget a tanulásra már most. Ezeket a tanulókat a következő tanévtől kezdve átadjuk majd az induló Budapesti Református Gimnáziumnak. Koedukált budapesti intézetünk egyetlen evangélikus iskolaként negyedrészben nem budapesti lányokat és fiúkat oktat és nevel majd, akik számára kollégiumi elhelyezést biztosítunk. Ezért iskolánk nemcsak a fővárosi, hanem sok híres régi vidéki evangélikus iskolánk hagyományait is folytatni igyekszik majd. A tanévnyitó alkalmából hálás köszönetét mondunk híveinknek, gyülekezeteinknek, külföldi testvérÜNNEPI NYILATKOZAT a Budapesti Evangélikus Gimnázium újraindulásakor Archív fotó egyházainknak és egyházi intézményeknek, minden adományozónak belföldön és külföldön, akik áldozatukkal lehetővé tették a Budapesti Evangélikus Gimnázium újraindítását. Örülünk annak, hogy a Fasori Öregdiákok Baráti Köre ébren tartotta az iskola hagyományai iránti érdeklődést és sok segítséget jelentett az iskola megindítása körüli szervezésben. Kéijük mindazokat, akik szeretetükkel, érdeklődésükkel, adományukkal segítettek az iskola újraindításában, támogassák továbbra is gimnáziumunkat. Az iskola régi jelmondatát a Példabeszédek könyvéből vette: „A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme” (9,10). Egyházunk bibliai, evangéliumi hagyományai szerint szeretnénk oktatni és nevelni gyermekeinket az Úr félelmére, tiszteletére, szeretetére. Szolgálja a most újrainduló iskola egyházunk hagyományaihoz híven Isten dicsőségét, Jézus Krisztus megismerését, népünk és országunk és az egész világ előbbre jutását erkölcsi és tudományos ismeretekben. Isten áldását kéijük egyházunk és iskolánk életére és munkájára! Budapest, 1989. szeptember 2. Farkasházi Ferenc s. k. országos felügyelő-helyettes Dr. FrenkI Róbert s. k. egyházkerületi felügyelő Dr. Nagy Gyula s. k. püspök-elnök Dr. Harmati Béla s. k. püspök ÜZENET EGYKORI ISKOLÁNKBÓL SOPRON A közel négyszáz évig evangélikus volt soproni Líceum (1948 óta államosított Berzsenyi Dániel gimnázium) hatalmas diákserege nevében tiszta szívvel és igaz örömmel üdvözlöm az új életre kelő Budapesti Evangélikus Gimnáziumot!. Mély szeretettel köszöntőm nevelőit és növendékeit! Úgy érezzük, hogy magyarországi evangélikus egyházunknak ebben az újrainduló iskolájában benne él az ősi soproni Evangélikus Líceum múltja és szelleme is. A fundamentum Jézus, a szőlőtő. Tanítványai és ezek közössége révén az iskola is gyümölcsöt hozó szőlővessző, így indult el a soproni iskola a reformációval 1557-ben. A reformáció szívügye volt a tanítás. Egyházi iskoláink egyik feladata éppen az volt, hogy az ifjúságot nevelje az egyházi életre, az egyháznak és a társadalomnak evangéliumi hitű, tudatosan Krisztust követő, széles látókörű, mély tudású tagokat és vezetőket neveljen. Ä16. században így indult el szolgálatára a soproni líceum, a 19. században pedig a budapesti Evangélikus Gimnázium. Azok közé a nagyon kevés öregdiákok közé tartozom, aki mindkét iskola tanulója lehettem. A gimnázium 1-2. osztályát a „Fasorban”, a többi hatot Sopronban végezhettem. Mind a két iskolát ismerem. Felejthetetlen emlékek élnek bennem. Mindkét iskolában példás életű tanárok öntözték a belém plántált hitet és adtak tudást, látást és ismereteket. A Líceum története a létért való küzdelmes harcról beszél. Idegen elnyomással szemben harcolt, küzdött az egyházi és magyar iskola nyilvános- sági jogáért. Falai közé a Dunántúl nyugati felének, elsősorban a Rábaköz és Kemenesalja magyar evangélikus falusi gyülekezeteinek fiait gyűjtötte. Sok-sok falusi fiú, családja első tanult tagjaként indult el a magyar életbe. A Líceum bizonyítványa: növendékei, akik az ősi iskolában evangéliumi nevelést kaptak. Költők, tudósok hosszú-hosszú sora indult el a soproni iskolából, ahol fényt, tüzet kapott. A régebbiek közül Lackner Kristófra, majd később Hajnóczy Józsefre gondolok. Berzsenyi Dániel pedig ma mintha nemcsak névadója, de jelképe is lenne a Líceumnak. Vajda Péter mellett Döbröntei Gábor, Orlai Petrich Soma, Pákh Albert, Do- manovszky, Lehr világító lámpák voltak a magyar szellemi életben. Petőfi ugyan nem volt „licista” - de az 1790- ben, a magyar nyelv védelmére létesült első önképzőkör, a „nemes" Magyar Társaság üléseire el-eljárogatott. Balassa János és a kapuvári Lumniczer Sándor a magyar orvostudomány kiválói voltak -, míg a nyelvészek közül Gombocz Zoltán és Zsirai Miklós kaptak tüzet az ősi iskolában. Jézus Urunk egyházának igehirdetői közül Kis János, Wimmer Ágoston, Székács József, Haubner Máté a soproni Alma Materből indultak áldott élet- útra. A budapesti Iskolánk 1952-ig ugyancsak sok-sok kiváló embert adott hazánknak és a külföldnek is. Ezek között már Nobel-díjasok voltak! (Neumann János, Wigner Jenő, Gábor Dénes stb.) Az evangélium mindig a jóra való késztetést is jelent. Az iskola fővárosi volt. Gazdagabb, a polgári jólét magasabb fokán állt. A diáksereg sokszínű, „városi” volt. De az iskolával összeépült fasori templomban hűséges vallástanárok, papok az élő Jézus szeretetét éreztették meg velünk, diákokkal. A soproni Líceum szerényebben volt berendezve. A padok öregek, faragot- tak voltak. A hangulat családiasabb. De az ősi falak között a többszázéves múlt suttogott, a „Magyar Társaság” könyvtára, klubterme második otthonunk lett - ahol a rábaközi, kemenesal- jai és Répce-vidéki rétek, mezők és gyümölcsösök illatát éreztük. Vidéki iskola volt, a szó tündökletesen nemes értelmében. A Fasori Gimnázium egyik értesítőjében olvasom, az egyik Sopronban tanult tanárról szóló megemlékezésben: „...ebben a jeles iskolánkban tanult, amelyben tanári testületünk jó része nevelődött.” íme, a soproni Líceum kiváló tanárokat és igazgatókat nevelt a budapesti Fasori Gimnáziumnak is! Néhány név: Rátz László, Mikola Sándor, Bereczky Sándor, Renner János, Vathy-Remport Elek, Kovács János és még többen mások. Megújult Iskolánk legyen kész nemcsak jól tanítani -, de tanulni is a múltból -, és Jézus Lelkét adni a reábízot- taknak. Valahogyan úgy, mint Jézus apostola mondta: „Nézz ránk!... amim van, azt adom néked!” (Csel 3,4-5) Felcsendül szívemben a líceumi mindennapos iskolai imádság: „...ismeretekben gyarapodva, erkölcsben nemesbbülve...” és „...embertársaink javára, lelkünk üdvösségére, szent neved dicsőségére...” Áldáskívánsággal a volt soproni Ev. Líceum nevében egy nagyon hálás öregdiák: Sümeghy József OROSHÁZA Az 1948-ban államosított orosházi Evangélikus Gimnázium az Orosházi Gimnáziumi Előkészítő Tanfolyamból nőtt ki. 1935-től kezdődött meg a szervezése az Orosházi Evangélikus Egyházközség kezdeményezésére, dr. Raf- fay Sándor püspök és Stranyavszki Sándor egyházkerületi felügyelő agilis közreműködésével. Az illetékes minisztérium két éves huzavona után, 1937/ 38-as tanévben engedélyezte az I-II. osztály nyitását a legnagyobb létszámú délalföldi magyar evangélikus lakosú községben. A teljes nyilvánosság jogát a nyolcosztályos gimnázium az 1940-es megtorpanás után 1944. március 13-án nyerte el. A gimnázium fenntartója 1943-ig az Orosházi Egyházközség, majd a Bányai Egyházkerület volt. Az indulás évében az Orosházi Ev. Népiskola adott otthont az első két osztálynak, majd Orosháza Község vásárolt egy parasztházat, amely alkalmas volt nyolc tanterem, a tanári szoba és néhány szertár elhelyezésére. A Község és a Gimnáziumi Barátok Egyesülete évente támogatták az iskola fenntartását, a tanulók jutalmazását. Az iskola nevelőtestületének irányítója az orosházi születésű, a szegedi tankerületi főigazgatóságtól nyugdíjba vonult dr. Benkő István tanügyi főtanácsos, tagjai friss diplomás, a gimnázium alapozását lelkiismeretesen végző, törekvő tanárok voltak. Szaktárgyi felkészültségük és nevelő munkájuk bizonyítéka, hogy a gimnázium tanuló lát- száma az 1943/44. tanévben megközelítette a 400-at, az itt érettségizettek közül sokan tanultak tovább főiskolákon és egyetemeken. Az előbbiekben ismertetett gimnázium egykori tanáraként örömmel gondolok arra, hogy a nagy múltú „Fasori Gimnázium” ismét megnyitja kapuit. Ennek az intézménynek a segítségét a mi gimnáziumunk is élvezte az induláskor. A jogutód gimnáziumnak a könyvtárában ma is megtalálható számos tudományos mű, mint egykori „fasori” ajándék. Kívánom, hogy az Evangélikus Gimnázium eredményesen töltse be misszióját a magyar és egyetemes kultúra tetjesztésében és hagyományaihoz híven szolgálja a felnövekvő nemzedékek nevelését hazánk és egyházunk iránti elkötelezettségre. dr. Tömböly János ny. gimnáziumi tanár BÉKÉSCSABA Van nekünk egy nagyon szívünkhöz nőtt társaságunk. Immár ötvenegy év óta létezik. Pontosan azóta, hogy az „alapító tagok” először lépték át a Békéscsabai Ag. h. ev. Rudolf Gimnázium (BRG) kapuját. Él és létezik ez a Föld minden tájára szétszóródott közösség az ötévenként megtartott érettségi találkozókban, a sűrű, alkalomszerű találkozásokban, a négy plakettben, amelynek eleje (1976) elől a Nagytemplomot és az iskolánkat, a hátlapja az 1946-ben érettségizett osztály névsorát; á másodikja (1981) a BRG nyitott kapuját; a harmadikja (1986) az elhaló fatörzsből kihajtó friss ágak szimbólumát; a negyedikje (1988) a 60-as számot ábrázolja, jelezve azt, hogy életünk esztendei elérkeztek a nyugdíjbavonulás határáig. (Mind a négy plakett Kladoniczky Béla szobrászművész munkája.) Ez utóbbi évben — a különben római katolikus - „osztálytitkárunk”, dr. Káplár László elkészítette az érettségi tabló hasonmását—, olyanoknak ábrázolva bennünket (öregeknek), amilyenekké lettünk. (Három képen csak sírokat láthatunk: ennyian haltak meg közülünk.) S hogy a legfontosabbról el ne feledkezzem: mindnyájunk íróasztalában ott a névsor - teljes címmel, telefonszámmal, s mindez „naprakész” állapotban. Tudunk, tudhatunk hát egymásról, és ez egyfajta biztonságot nyújt: nem vagyunk egyedül akkor sem, ha valami öröm vagy betegség köszönt ránk. Hogy mi tart ennyire össze bennünket? Erre a kérdésre nagyon hosszú lenne a teljes igazságé válasz, s ebben a válaszban nagy helyet foglalnának el azok a közös élmények, amelyek a közös ifjúságunkhoz kötődnek. Mindez azonban a felszín, mert a lényeges ösz- szetartókapocs közöttünk az az iskola, ' amelynek diákjai voltunk és ma is azok maradtunk. Az az iskola, amely - más evangélikus tanintézetekhez hasonlóan- alapítása óta (1856), kényszerű államosításáig tudatosan ápolta és továbbvitte a lutheri-melanchthoni hagyományt. Azt a hagyományt, hogy a fiatalokat tudásra, emberségre, a hétköznapi életben való tisztes helytállásra kell nevelni, kell késztetni - az evangéliumi hit szelíd eszközeivel és a szigorúság kemény követelményeivel. Ezt kaptuk az iskolánktól és ez tart egybe egy olyan közösséget, mint a miénk, amely nem egyedülálló, mert hiszen sok hasonló található országunkban. Most azért mégis: mi az öreg BRG-sek - a lassan elhaló, régi fatörzs -, köszöntjük a belőlünk is kinövő friss hajtást, az Országos Evangélikus Gimnáziumot. Isten adja, hogy teljesítse a rábízott küldetését! Vámos József NYÍREGYHÁZA A régi egyházi iskolák diákjai köszöntének ! E sorok írója szeretettel teszi ezt volt gimnáziuma, a Nyíregyházi Kossuth Lajos Gimnázium - volt evangélikus főgimnázium - nevében, amely érettségi bizonyítványt adott a kezébe 1946-ban! Az evangélikus egyház hívei „alig fél évszázados fennállásuk után már szükségét érezték annak, hogy a magyarországi előkelőbb protestáns egyházak mintájára, az eleminél magasabb fokú iskolát is állítsanak fel... és ebben a serdültebb ifjúságot tiszta, józan, protestáns szellemben nevelve, ezzel megadva nekik az alapokat a magasabb fokú tudományos kiképeztetés- hez” (idézet a 75. évi Értesítőből). Az elgondolást tett követte. A helybeli evangélikus egyház 1806. augusztus 20- án tartott ülésén kimondta egy „profes- sori főbb iskola” felállításának szükségességét, sőt az alapítás költségeit - 3500 forintot - már a tanácskozás alatt fel is ajánlották a hívek. Megható e ma már 183 éves gimnázium története, benne a folyamatos egyházi felelősséggel. De nem hallgathatok el még egy mozzanatot a történetéből, ami fényesen bizonyítja az evangéliumi nevelés mellett a hazafias szellem ápolását is. Ez közelebbről Kossuth Lajos személyéhez fűződik. 1889-ben is, mint már hosszú idők óta, Nyíregyháza polgársága megünnepelte március 15-ét. Ezt követő társas vacsorán „szót emelt Bencs László városi tanácsos, és a szabadságharc legkiemelkedőbb alakjának nevét kívánva megörökíteni, azt indítványozta, mondja Iá az egybegyűlt polgárság, hogy Kossuth Lajos nevére ezer forintos alapítványt létesít, melynek kamatját ösztöndíjképpen a nyíregyházi ág. h. ev. főgimnázium VIII. osztályának az a tanulója kapja, aki a magyar történelem tanulásában legjobban kiválik” (Zsolnai: Éretesitő 1930/31.). Kossuthnak írt levelükben kérték, engedje meg, hogy ez az alapítvány „Kossuth-emlékalapítvány” néven szerepelhessen ilyen indoklással: „hogy a szervezett tanintézet magyar ifjúságának lelki szemei előtt évenként újíttassék fel dicső emléked”. Megható tartalmú válaszlevélben járult hozzá a Tűnni Remete. De mondom köszöntésemet hittel is. Azzal a hittel és meggyőződéssel, hogy valóban minden bölcsesség kezdete az Úr félelme - ahogy ez a meghívón is szerepel. Mindnyájan Isten félelme, ismerete és iránta való bizalom nélkül születünk. Hiszem, hogy ez a bibliai idézet az egész oktatást meghatározó jelmondattá lesz. Ez az egyházi iskolák elsőrendű többlete, amit nem nélkülözhetünk, amiért teljes erőbevetéssel kell dolgoznunk! Luther a „Keresztyén iskolák állítása és fenntartása” c. iratában többek között kiemeli, hogy „feltétlen értéke e világon csakis az evangéliumnak van és pl. a klasszikus nyelvek tanítása elsősorban és kiváltképpen azért szükséges, hogy azok közvetítésével megnyíljanak előttünk a szentiratok kincsesházai”. A sajátos keresztyén, sőt leszűkítve: az evangélikus jelleget minden időben és helyzetben vállalni kell! - A naponként imádsággal, igeolvasással, énekkel való kezdésre, hittanórákra, az iskolai csendesnapokra, evangélizációkra, az istentiszteleteken való rendszeres és együttes részvételre, az ilyen alapon működött cserkészetre évtizedek távlatából is Isten iránti hálával emlékszem! Hiszem, hogy mindez szeptembertől kezdődően természetes lesz az induló gimnáziumunk- ban! De reménységgel is köszöntőm egyházunk újonnan megnyíló gimnáziumát! Reménységgel, hogy a haladó egyházi-iskolái hagyományok folytatója lesz. Reménységem, hogy tudós keresztyén emberek, Krisztus követői fognak benne tanítani és olyan keresztyén embereket fog az iskola nevelni, akik élenjáró meghatározói lesznek jövendő magyar életünknek, benne egyházunknak, akik Istentől rendelt helyüket fogják elfoglalni társadalmunkban és szükség esetén Istenhez kötött lelkiismerettel fognak felelős döntéseket hozni nem gyszer sorsdöntő kérdésekben! Adja Isten, hogy így legyen! Ehhez zárkózzunk fel minél többen naponkénti imádságainkkal, hogy ne csak külső szemlélői, hanem így is aktív támogatói legyünk a nem könnyű kezdésnek, de hisszük, reményteljes folytatásnak! AVE GYMNASIUM NOSTRUM ! VIVAT GYMNASIUM! De... vivant sequentes...! Mert egy volt nyíregyházi evangélikus Kossuth-diáknak szabad, hogy ez is hite és reménysége tárgya legyen! Lábossá Lajos ASZÓD Az aszódi Evangélikus Petőfi gimnáziumban végzett tanulók nevében, mint aszódi öregdiák, aki 1942-ben érettségizett, nagy örömmel köszöntöm a fasori Evangélikus Gimnázium megnyitása alkalmából az egész tanári kart, valamint a Gimnázium valamennyi beiratkozott tanulóját. A volt aszódi Evangélikus Petőfi Gimnázium valamennyi végzett hallgatójának is megdobban a szíve, hogy újra van evangélikus Gimnáziumunk. A mi almamaterünk Aszódon azzal büszkélkedhet, hogy az „öreg gimnázium” falai között Petőfi Sándor is diá- koskodott és első verseinek ihletését itt kapta. Ebből a Gimnáziumból több diák a soproni Evangélikus Hittudományi Karon folytatta tanulmányait és lelkész lett belőle. Csák egy pár ismerős név: Kékén András, Bogya Géza, Tarjám Gyula, Torda Gyula, Kühn Ernő, Turcsányi Károly és Garami Lajos, akik, mint lelkészek szolgáltak hazánkban.'Sok hűséggel szolgáló értelmiségi került ki az aszódi Evangélikus gimnázium falai közül, tanárok, mérnökök és különböző szakterületeken dolgozók. Emberséget, tisztességet, munkában való hűséget és erkölcsi alapot adtak e falak között nagy mestereink, tanító atyáink, tanáraink. Nemcsak „anyagot adtak le”, hanem neveltek is hitre, embertársi szeretetre. Én magam is Zalán Frigyes matematika tanáromtól kaptam döntő indíttatást, a tanítás előtti Bibliaórákon, hogy a lelkészi hivatást válasszam életem céljául. Abban a reménységben köszöntőm a most újra megnyíló Evangélikus Gimnáziumunk valamennyi felelősséggel elkötelezett tanárát, hogy ők ne csak anyagot adjanak le, hanem neveljenek is hitre és erkölcsre, hogy tisztességes, becsületes, munkában helytálló ifjúságot neveljenek hazánknak. Arra kérem Urunkat, hogy áldott legyen a „Veni sancte” és a folytatás is! Garami Lajos AVE GYMNASIUM NOSTRUM! - ÜDVÖZLÉGY GIMNÁZIUMUNK!
