Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1989-08-20 / 34. szám

vangeiiKus met i969. auouszius zo. TÖRTÉNT VALAMI... I (Folytatás az 1. oldalról) vakkal nehéz kifejezni (mert frázis­veszély fenyeget); olyasmi, amit az ott részt nem vevőknek nehézkesen lehet ecsetelni, mert minden szó csak szürke árnyéka az ottani él­ményeknek. Történt valami: voltak igei alkal­mak és előadások, séták, viták, be­szélgetések, hozzászólások - és mégis ennél jóval több. Például az, hogy nem kevesen felelősségtudat­ra ébredtek. Azt történt, hogy vol­tak, akik személyes élményként fe­dezték fel: lehet és szabad szolgálni - hittel és tettel, imával és szeretet­tel. Voltak, akik az alkalmak hatá­sára rádöbbentek: van valamilyük, amiből adhatnak másoknak, ide­jükből, türelmükből. Voltak, akik felfedezték, hogy ma is lehet úgy szolgálni, ahogy Jézus elmondta Mt 25-ben az utolsó ítélettel kap­csolatban : vannak, akiket meg kell látogatni, vannak tehetetlen és rosszkedvű betegek, akik beteg­ágya mellé széket lehet húzni egy kis beszélgetésre és hátha erőt adó lelki beszélgetés lesz abból; vannak idegenek és elidegenedettek, jöve­vények és elűzöttek, szomjazok és vergődők, éhezők és életük értel­mét keresők. Sokan felfedezték, hogy keresztyénségünk, hitünk nem pusztán megtanult hittan, nem pusztán vallásos elvek rendszerezé­se, hanem élet, amit élni kell, vagy legalábbis lehet és szabad. Az igehirdetések után bibliaköri beszélgetésekben, egyéb alkalma­kon pedig hozzászólásokban nyi­latkoztak meg a résztvevők: sza­vaikból ^kiderült, hogy nemcsak kérni jöttek és nemcsak kapni akarnak, hanem adni is. Felelős­ségtudat, tenni akarás, szolgálatra készség, kezdeményezni akarás - sokan átérezték ezeknek a jelentő­ségét és rádöbbentek, hogy gyüle­kezeteink élete nagy mértékben függ attól, hogy mennyire szűnik meg a régi, rossz beidegződés, mely szerint - kényszerből - min­dent a lelkész végez. A lelkész meg­szokott magárahagyatottságának okait nehéz lenne felderíteni, de a tény tudatosítása ösztönözzön bárkit arra, hogy igazán felfedez­ze, a gyülekezeti élet nem a lelkész egyéni vállalkozása, hanem az egész közösség ügye, olyanoké, akik a másik felé forduló, a máso­kért áldozatot hozó, és a mások­hoz küldő Jézus Krisztusban hiszr nek! Több ilyen konferencia kellene! Nagyszerű, hogy most júüus 14-19. között Gyenesdiáson majd­nem hatvan testvérünket megérin­tette Isten Szentlelke és szolgálni akarás született a szívekben. De hatvan - az kevés! Hálát adunk ezért a hatvan testvérért, akik ál­doztak a szabadságukból, akik fizették az útiköltségüket és az ott- tartózkodásukat, és akik úgy men­tek haza onnan, hogy történt velük valami. Az utolsó estén is ez derült ki: a zivataros időjárás miatt elma­radt a romantikus, meghitt esti tá­bortűz, de a lelkekben mégis tüzet fogott a hirdetett ige és egymás után álltak fel elmondani a résztve­vők, hogy milyen lángot visznek haza magukkal. (Ugye lobog még a láng?). Több ilyen konferencia kellene! Ahol életkort tekintve három kor­osztály élt együtt öt napig: időben nyugovóra térő nyugdíjasok, esti beszélgetésre vágyó középkorúak, éjszakázó fiatalok. Ilyen generá­ciós különbözőség ellenére: konf­liktusnak nyoma sem volt. Sőt iga­zi derűs, kedves, meleg alkalom volt. Köszönet érte a résztvevők­nek! Csak egyszer érte kritika a fiatalokat: hogy túlságosan csen­desek, kevéssé vették ki a részüket a hozzászólásokból (a bibliakör­ben élénkek és aktívak voltak!). Utolsó napon elmondták: tanulni jöttek a tapasztaltaktól és ezért in­kább hallgattak - de nem érdekte­lenül és passzívan, hiszen közülök ketten álltak fel bizonyságot tenni arról, hogy az intézményes diakó- niai szolgálat a céljuk. Jézus Krisz­tusban leomlottak a generációk közti falak. Több ilyen konferencia kellene! Ahol gyülekezeteink, diakóniai in­tézményeink ügyéről van szó Isten színe előtt, ahol esetleg lelkészek is részt vesznek. Két lelkésztestvé­rünk tisztelte meg érdeklődésével a konferenciát. Nem tesszük meg, de nyilván érdekes lenne felmérni, va­jon hány lelkész támogatását él­vezte ez a konferencia? Vajon há­nyán segítettek szervezni? Félő, hogy nem sokan. Talán mert egy korábban lejáratott (jel)szó hamis reflexeket vált ki, pedig a tartalom mindennél fontosabb, mert ha szolgálatunk nem újul meg - min­den síkon és szférában -, akkor halászó szekták és szorgalmasabb egyházak elviszik tőlünk a hitüket aktívan megélni akarókat. Ébre­dés, öneszmélés, megújulás, újra­kezdés, újjászületés... kulcsszavak ezek! Talán ezért jut eszembe: egy matematikus ismerősöm több lel- készes ünnepi alkalmon vett részt nemrégen valahol. így emlékezett: csak úgy sugárzott a fáradtság és a kedvetlenség a lelkészekről, amíg az igehirdetés tartott. Én úgy hi­szem, hogy ez az ismerősöm téve­dett és rosszul látott; azt már külö­nösen nem hiszem el neki, amikor érdektelenséggel és közömbösség­gel vádolt bennünket. De talán mégis magunkba kellene szán­nunk : lelkészeknek, presbiterek­nek, hívőknek, hogy Jézushoz tér­jünk : megújulni, küldetésünkre ébredni, Szentlelket venni, hogy mi is tudjunk lelkesíteni - hogy az ak­tívan és ténylegesen hinni akarók ne máshol legyenek őrállók, térí­tők, pénzbeszedők, takarítók, be­teglátogatók, misszionálók. Ne máshová utazzanak 100 kilométe­reket, ne máshol leljék meg azt, amire szükségük van. Hálás szívvel emlékezünk meg erről a konferenciáról. Mind a résztvevők (néhányan levélben fe­jezték ki köszönetüket), mind az előadók: Csizmazia Sándor, dr. Frenkl Róbert, Zászkaliczky Pál, Balicza Iván és e sorok írója. Azért lehetünk hálásak, mert való­ban történt valami. Nemcsak volt egy konferencia, amit utólag ki le­het pipálni a munkatervben, ha­nem történt valami, ami nagyon fontos. Isten igéje történt! Több ilyen konferencia kellene! Ribár János „NEM VAGYOK MAGÁNYOS HÁLYOGKOVÁCS”- Beszélgetés Roszik Gábor lelkész, országgyűlési képviselővel ­- Szerinted Roszik Gábort vá­lasztották-e meg, vagy egy evangé­likus lelkészt, aki iránt nagyobb az ösztönös bizalom?- Mint állampolgár indultam a választásokon a gödöllői és isasze- gi Ellenzéki Kör jelöltjeként (MDF-SZDSZ-FIDESZ, Kisgaz­dapárt, valamint egyszerűen ellen­zéki érzületű emberek támogatásá­val). Ugyanakkor, abban, hogy engem láttak alkalmasnak a vá­lasztások megnyerésére, az is köz­rejátszott, hogy evangélikus lel­kész vagyok. Ez sok emberben bi­zalmat ébresztett, hívőkben és nem-hívőkben egyaránt.- Fel lehet ebben fedezni az egy­ház iránti bizalom növekedését?- Igen. Az egyház erkölcsi te­kintélye sok múltbeli negatív ta­pasztalat ellenére is megmaradt. Megválasztásomnak csak pikanté­riája, hogy lelkész vagyok.- Kit képvisel tulajdonképpen egy gödöllői lelkész honatya? A vá­lasztóit? Az Egyházat? Pártját?- Elsősorban a választókat. De azokat is, akik nem mentek el sza­vazni, sőt akik ellenem voksoltak. őket is szeretném képviselni, ha érdekük egybeesik a többség érde­kével. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy nekem most az Őrszággyű- lésben a hivő, vallásos embérek so­kaságára is gondolnom kell, akik­nek az elmúlt évtizedekben megfe­lelő képviseletük nem volt. Más­részt nem csak a vallásos emberek érdekeit szeretném képviselni, ha­nem mindazokét, akik a gondolat- és lelkiismereti szabadságtól meg vannak fosztva.- Lelkészi és honatyai mivoltod tehát összeegyeztethetőnek látod.- Igen. A lutheri tanítással meg­egyezik, hogy egyszerre vagyunk Isten Országa és hazánk felelős polgára. Úgy éreztem, hogy ha ne­kem, mint lelkésznek lehetőségem adatik hangom felemelésére az iga­zságtalanság, a diktatúra és az el­nyomás ejlen, akkor ezt meg kell tennem, mert ha hallgatok, lelkiis- meret-furdalásom lett volna.- Én eléggé utálom a politikát, mely tele van manipulációval, való­színűleg az egész világon. Hogy képzeled el, hogy tisztességesen le­het morogni ebben a dicstelen kö­zegben?- Az a meggyőződésem, hogy lehet (!) tisztességesen politizálni. Ha nem lehet, akkor nem fogom csinálni. Persze - ha nagyon bele­megyünk a kérdésbe, hogy tudniil­lik egy diktatórikus rendőrállam­mal szemben szabad-e taktikai s nem mindig egyértelműen tisztes­séges módszereket is igénybe ven­ni -, ezen lehet vitatkozni, de ez messze vezetne.- Nem érzed-e úgy magad, mint az egyszeri hályogkovács, aki csak vágott és vágott, amíg fel nem vilá­gosították, hogy milyen veszélyes műtétre használta bicskáját?- Kérdésed nem alaptalan. A különbség ott van, hogy ama hályogkovács egyedül csinálta a dolgot, én viszont nem vagyok egyedül, hanem sokan, tisztessége­sek és szakemberek állnak mellet­tem.- Nem érzel-e a melletted álló ellenzékiek között valamifajta meg- fáradást éppen azóta, hogy a gőz kijöhetett a fazékból? Gondolj a másik három város választási patt­helyzetére.- Lehet, hogy vannak, akik szá­mára izgalmasabb volt föld alatt, de jellemzőnek inkább az ellenke­zőjét érzem: egyre erősödik az el­lenzék. A másik három városban is döntő többségben volt az ellenzék, a baj abban volt, hogy kevesen já­rultak az urnákhoz.- Gödöllő-Isaszegen mi volt a választási arány?- A választópolgárok 60%-a ment szavazni. A szavazatok 70%- át kaptam én, az ellenjelölt pedig kevesebb, mint harmincat. Ő MSZMP-tag.- Te hova tartozol?- Alapító tagja vagyok az MDF-nek, de néhány napja belép­tem a FIDESZ-be is.- Igaz az, hogy kiléptél az MDF- ből, amióta párttá alakult?- Még nem alakult párttá. Kívá­nom ugyan, hogy az MDF legyen jó erős ellenzéki párt, de már ko­rábban kijelentettem, hogy ha párttá alakul, annak nem lehetek tagja. Mint lelkész részt vehetek egy politikai mozgalom vagy egy fórum munkájában, viszont ha bármelyik párt tagja lennék, azzal gyülekezetem tagjainak szabad döntését nemkívánatos módon be­folyásolnám. így maradok párton kívüli.- Gyülekezeted tagjai egyébként hogyan reagáltak az egészre?- Mind a gyülekezeti tagok, mind a presbiterek a legelső idők váratlan sokkja után, ha nem is kivétel nélkül, de következetesen mellettem voltak. Nem is csak az evangélikus, hanem a református és katolikus hívekre is lehetett szá­mítani a szavazáskor.- Önmagában én nem tartom rossznak, ha emberek nem mennek el szavazni, sőt talán az lenne az ideális állapot, hogy ne mindenki­nek kelljen törődni a politikával, mert bízna a hatalomban.- A nyugati demokráciákban ez így van, de nálunk még nem.- Mit érzel mostanában a legiz­galmasabb kérdésnek i.tthon?- Azt, hogy ami velem itt meg­történt egyszer, az a következő vá­lasztásokon történjék meg ország­szerte. Ezen nem azt értem, hogy mindenhol az ellenzék győzelmét várom, de azt igen, hogy legyen végre demokratikus, szabad és tiszta választás, amely egy több­pártrendszerű erős ellenzéket ma­gában foglaló parlamentet hoz lét­re, mely az ország egész életére ki­hatással lesz.- Mi a legfrissebb élményed mint képviselőnek?- Egy hete sincs, hogy megvá­lasztottak. Sok-sok táviratot és le­velet kaptam, 25-30 rádió, tv és sajtó keresett meg, főként Nyugat- Európából, de a szovjet tv is készí­tett interjút tegnapelőtt a paró­kián. Tegnap meg egy ilyen szöve­gű táviratot kaptam: „Legmele­gebb jókívánságaimat küldöm, mint az Európai Parlament képvi­selője a magyar nép szabadon vá­lasztott képviselőjének. Éljen a szabad és európai magyar nemzet. Habsburg Ottó.”- Köszönöm a beszélgetést és hadd kívánjam sokak nevében, hogy Isten adjon neked bátor kitartást, józan bölcsességet és sok sikert mind gyülekezeti, mind képviselői munkádban. Bízik László MORZSÁK SAN ANTONIO ASZTALÁRÓL III. Csak azért tudunk Istenhez tér­ni, mert előbb ő fordult felénk ir­galmával és szeretetével Jézus Krisztusban, Urunkban és Meg­váltónkban. Ezért a bizonyságtétel és a misszió szolgálata nem köte­lességből, hanem hálából fakad. Misszió Jézus nyomában. Ez a téma az egyház egységét és misz- sziói munkáját elválaszthatatlan összefüggésbe hozza egymással. Egyetlen olyan szolgálatot sem szabad, egymástól elválasztva vé­geznünk, amelyet közösen is vé­gezhetnénk. Az egyházak mindenütt a vilá­gon missziói szituációban élnek. Még azokban az országokban is növekszik a szekularizáció, ame­lyekben az egyházak évszázadok óta aktív módon vannak jelen. A szekularizált gondolkodásmód belopakodik az egyházak életébe is. Átvesszük azokat az ideológiá­kat és modern bálványokat, ame­lyek a társadalomban hódítanak (pl. individualizmus). Kettős kísér­téssel küzdenek az egyházak: vagy megadják magukat a kor szellemé­nek, vagy elszigetelődnek és bezár­kóznak. „Ne igazodjatok a világ­hoz” - Rm 12,2 igéje segítséget nyújthat a kísértésben. Mi a helyes magatartás más val­lások gondolatainak és képviselői­nek egyre gyakoribb és szélesebb körű jelenlétében? Az alap tisztá­zása : mi az üdvösség egyedüli útját Gondolatok Krisztusban látjuk. Más útról nem tudunk. Erről a hitünkről bizony­ságot is teszünk. Ugyanakkor alá­zatosan megváltjuk, hogy nem áll a hatalmunkban határt szabni Is­ten mentő hatalmának és szerete- tének, sőt igazságainak sem va­gyunk teljes mértékben birtokosai. Állítjuk, hogy lehetséges nem ag­resszívnak, mégis missziói lelküle­tűnek lenni egyazon időben. Sőt ez az igazi misszió egyetlen lehetséges módja. Mi a kapcsolat keresztyén ta­núskodásunk s a más vallásokkal és ideológiákkal folytatott párbe­széd között? A bizonyságtétel nem zárja ki a dialógust, sőt inkább serkenti azt. A párbeszéd sem zárja ki a tanúskodást, inkább kiszélesíti és elmélyíti. A dialógusra való készség nem azonos hitünk és meg­győződésünk feladásával. „Az Úré a föld és ami betölti” - vallja a 24. zsoltár. Ha ezt a hitval­lást megerősítjük, egyházaink élete és missziója kiszélesedik és meg­újul. A világ fölötti végső hatalom nem királyoké és nem uralkodóké, hanem egyedül és kizárólag Istené, az Úré. Akháb királytól kezdve (lKir 21) sokan nem vették ezt tu­domásul. Vajon mi tudomásul vesszük-e? Az LVSZ Brazíliában tartandó VIII. nagygyűlése elé! (1) • Néhány szó Latin-Amerikáról A Bi$#li#j,I^y^g4^y?iJ?gyfyáz má/jJ^Q-bfPj jn^ghjvta g Lytheránus Világszövetség nagygyűlését Porto Alegrébe. Az akkori brazil politikai helyzet miatt azonban szinte az utolsó pillanatban mégis Evianba, a Genfi-tó franciaországi partjára helyezték át. Bár az alapvető problémák lényegében ma is ugyanazok („csak” súlyosabbak), az elmúlt két évtized fejleményeire tekintettel szeretnénk vázlatos áttekintést adni, az LVSZ előkészítő anyaga alapján. Latin-Amerika az Egyesült Államok déli határától Chile legdélibb pontjáig terjed, a karibi szigetek legnagyobb része is ide tartozik. A fontosabb (latin eredetű) beszélt nyelvek: spanyol, portugál (Brazília), francia (Haiti, Francia-Guayana). [Egyéb, nem ide tartozó nyelvek: angol (Guayana), holland (Suriname) és számos indián nyelv.] A közel 400 miihó lakos majdnem fele 18 éven aluli, arányuk azonban csökken (Brazíliában* 1981-ben 44,7, 1988-ban 42,6 százalék.) A lakosság többsége egyes vidékeken és a nagyvárosokban zsúfoló­dik össze, míg nagy területek szinte teljesen lakatlanok. A fejlődő országok („harmadik világ”) között sokak szerint itt érzkelhetők leginkább a gazdasági és társadalmi különbsé­gek. Néhol jelentős és nyilvánvaló a fejlődés, máshol (ez a többség) szinte semmiféle változás sem, vagy inkább romlás tapasztalható. Egyes országokban a megművelt földterület 70-80 százaléka a nagybirtokosok kezén van, miközben rengetegen élnek teljes létbizonytalanság­ban. A nagyvárosokhoz az „igazi” látnivalók mellett a nyomornegyedek is hozzátartoznak. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy óriási a bűnözés, hogy a kábítószer-termelést és -csempészetet nem lehet visszaszorítani, hogy napirenden vannak a politikai és a „közönséges” gyilkosságok. (Például a 30 milliós Kolumbiában az elmúlt évben több mint 18 ezer gyilkosságot követtek el, a lakosság számához képest ez a legnagyobb arány a háborúban nem álló országok között. (Jól emlékszünk rá, hogy a kolum­biai nagykövet, korábbi igazságügy-miniszter még Budapesten sem volt biztonságban.) A hetvenes évek végén és a nyolcvanas években jelentős politikai változások játszódtak le több or­szágban: az elnyomó katonai diktatúrák választott vezetésnek adták át a kormányzást. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a katonák teljesen visszavonultak volna, gondoljunk csak az argentínai lázadásokra. Az emberi jogok helyzete alapvetően nem javult, inkább romlott (Salvador, Haiti, Guatemala stb.). A nyolc­vanas éveket itt a század legrosszabb évtizedének tart­ják (a kilencvenes évek még hátravannak). 135 mil­lióan élnek teljes szegénységben és nyomorúságban. Az Észak-Dél ellentét, amelyet az adósságválsággal szoktak jellemezni, nyilvánvaló. A fejlődő országok közül a legnagyobb adósságterhet Brazíliának kell viselnie. 1985-88 között az országból kivitt tőke 55 milliárd dollár volt, ez 21 millió brazil munkás ez idő alatti minimális bérével egyenlő. Az ország adósságál­lománya ezalatt 110 milliárdról 120 milliárd dollárra nőtt. Ma már azt is elmondhatjuk, hogy - bizonyos kétségtelen eredmények ellenére - Kuba példája sem számíthat követendőnek, hiszen csak az ismert okok­ból képes a jelenlegi nagyon szerény életszínvonalat úgy-ahogy (de meddig) fenntartani. A lehető legszéle­sebb nemzetközi összefogás, valódi világméretű együttműködés nélkül nem várható értékelhető válto­zás Latin-Amerikában sem. Latin-Amerikát „keresztyén kontinensnek” is neve­Hogy őrizzük és műveljük - ez­zel a feladattal bízta Isten gond­jainkra teremtett világát. A kör­nyezetvédelem kérdései nem a teo­lógia perifériáján foglalnak helyet. Nem másodlagos feladatok. Isten iránti engedelmességünk próbái. Bevándorlók és menekültek él­nek közöttünk. Nem néhány or­szág sajátos problémája ez ma már. Velük kapcsolatosan az egy­házaknak van samaritánus külde­tésük, hogy lehajoljanak hozzájuk, segítséget és támaszt nyújtsanak nekik. És van prófétai küldetésük is, hogy szót emeljenek azok ellen az okok ellen, amelyek emberek tömegeit arra késztetik, hogy el­hagyják hazájukat s a jövevények keserű kenyerét egyék. Ne feled­jük, nekünk is szól az Izraelnek címzett emlékeztetés: ti is jövevé­nyek voltatok Egyiptom földjén (5Móz 10,1?)! Isten az az Úr, aki „Őrzi a jövevényeket és támogatja az árvát” (Zsolt 146,9). Jézus pedig azonosította magát a jövevények­kel (Mt 25,35). Mi mindannyian - bármilyen kényelmes otthonunk legyen is - a Szentírás bizonyságté­tele szerint jövevények vagyunk ezen a földön (Zsid 13,14). Minden keresztyén embernek, minden gyü­lekezetnek kötelessége környezetét a jövevények szeretetére és befoga­dására nevelni. Ez missziói felada­tunk. Szabóné Mátrai Marianna zik. A lakosság 90 százaléka tartozik a római katoli­kus egyházhoz, és az egyháznak (mivel igazán szerve­zett erőt képvisel) jelentős befolyása van. A katolikus egyházban lezajló fejlődés, a társadalmi igazságtalan­ságok elleni fellépés, a felszabadítás teológiája, a bá­zisközösségek működése a protestáns egyházakra is - nemcsak Latin-Amerikában - jelentős hatással van. szp Bözödi György ŐSZI HALAADAS Azt mondják, vasárnap van ma. Mindegy, menjünk ki a mezőre, a hegyoldalba bolyongani, mint tegnap s tegnapelőtt. Látod, milyen szép a falunk így messziről? Kis tarkaság a zöld mezőben, magas, fehér tornyából idefújja a szél a harangszót. Őszi hálaadás van. Újkenyértörés napja, úrvacsorára mennek ott lent az emberek, ők is munkájukkal szentelték meg a búzaszemet, s a templomba mennek szentelt kenyérért. Nézd, itt a tarlón egy búzakalász, kihullott a kévéből s ittfeledték. Kibontom apró, barna szemeit, lehántom héját, nézd, kezemben a drága fehér mag, hálaadásnak napja van ma: legyünk mi is egyszerűek s hívők, jer, vegyünk tenyeremből úrvacsorát.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents