Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1989-01-22 / 4. szám

M-J V Mf 1l irv («J 9U9> unnunn cc, Egyházunk anyagi helyzete MENNYIT ADJAK? Enekfüzet az ökumenikus imahétre Az első mondatom: az egyhá­zon belül az anyagi ügyek.is lelki ügyek, az adakozás a liturgiának, sőt az élet istentiszteletének is szer­ves része. Ezért a címben megadott kérdésre való felelet előtt egy min­dent megelőző kérdést kell felten­nem mindenekelőtt magamnak, de feltennünk mindnyájunknak: mit adott az Isten, mit kaptam tőle? Akarva-akaratlanul az Apostoli Hitvallás lutherit magyarázatának mondatai ötlenek fel bennem, aki még azokhoz tartozom, akiknek ezt kívülről kellett megtanulni, úgy mint a parancsolatokat, „ő adta testemet, telkemet... értelmemet és minden érzékemet... ruhát, lábbelit, ételt, italt... feleséget és gyermeket és mindenféle jót. Testemet és élete­met naponként mindennel bőven el­látja, táplálja... irgalmasságból cselekszi ezt és én arra sem érde­mes, sem méltó nem vagyok. Mind­ezért én neki hálával és dicsérettel, szolgálattal és engedelmességgel tartozom.” Azután a 2. hitágazat­ban : „Jézus Krisztus... engem elve­szett és megítéli embert megvál­tott... nem arannyal, sem ezüsttel, hanem széni és drága vérével, ártat­lan szenvedésével és halálával, hogy egészen az övé legyek..."' S hogy mindezt el tudtam hinni „a Szent­lélek hívott... az evangélium által, 0 világosított meg ajándékaival, 0 szentelt meg és tartott meg az igaz hitben, ahogyan a földön élő egész egyházát is hívja, gyűjti, megvilágo­sítja, megszenteli és Jézus Krisztus­nál megtartja... Ebben az egyház­ban nekem és minden hívőnek na­ponként minden bűnt bőséggel meg­bocsát, az ítélet napján engem és minden holtat feltámaszt, és nekem és minden Krisztusban hívővel együtt örök életet ad. Ez így igaz!" Mi mindent is kaptunk és kapha­tunk tehát? Jó ezt tisztázni és tuda­tosítani magunkban! Mindez alap­ján már beszélhetünk, illetve meg­kísérelhetjük a feleletet a címben feltett kérdésre. Úgy érzem ezek után többé nem beszélhetünk ala- mizsnálkodásról, könyöradomá- nyokról, fölöslegből való juttatás­ról, mert az alap: egész életem mindenestől ajándék és nem az enyém. Csak hálaáldozatról sza­bad beszélni. Igen: hálából áldoza­tot hozni, még pedig azért, hogy ennek az örömhírnek a hirdetése biztosítva legyen ma és holnap, a jelenben és a jövőben. - Mennyit adjak? Egyházunk jelenben is ér­vényes törvénykönyve mondja: „A Magyarországi Evangélikus Egy­ház minden tagjának felajánlja szolgálatát Isten igéjének hirdetésé­vel, a szentségek kiszolgáltatásával és a keresztyén testvéri szeretet gyakorlásával... az egyház tagjai szellemi és anyagi erejükkel részt- veszhek az egyház életében és szol­gálatában... háztartásának törvé­nyes rendjéhez tartozik, hogy tag­jaitól hozzájárulásokat és adomá­nyokat gyűjthet." Ez egyfelől a tel­jes önkéntességet jelenti*, de másfe­lől minden gyülekezetünkben, sőt egész egyházunkban újra és újra fel kell mérnünk, hogy melyek a ha­laszthatatlan szükségleteink, mert a közel S00 templom és mintegy 400 lelkészlakás és gyülekezeti ház és terem, Teológia, Múzeum, Könyvtárak és Levéltárak, a szere- tetintézmények, az újonnan bein­duló Gimnázium, a lelkészi állások mind-mind állandó fenntartást igényelnek és ezek miatt, no meg a rend miatt, költségvetéseket kell készítenünk minden esztendőben. A-kiadási tételek adottak, a bevé­telek pedig a hit, az egyházszeretet és hűség hálaáldozataiból tevőd­nek össze. Mennyit adjak? Széles a skála, mert van, aki meg sem kérdezi és jövedelme 10%-át - mert így ta­nulta a Szentírásból - örömmel te­szi le az „oltárra”. Van, aki meg­kérdezi, mennyit várnak tőlem, mennyit is adjak? A helyi szükség­lettől változik a felelet. Van, ahol elosztják a szükségletet az aktívan hozzájárulok számával. Milyen elevenek és nem egy esetben han­gosak ilyenkor a presbiteri ülések! Kicsit szomorúan veszem tudomá­sul, amikor azon megy a vita, hogy 50 vagy 100 forintot emel­jünk évi kivetítésben az eddigi 300-400 forint helyett. Ajánlom, ilyenkor mindig számítsuk át, mit is lehet mostanság kapni ennyi pénzért? - Ha az ún. „tized” nem megy, adom-e legalább jövedel­mem 1 %-át — ami országos kérés is lehetne - az EVANGÉLIUM ügyére, vagyis minden 1000 forint jövedelemből 10 forintot? Meny­nyit adok egyáltalán? Többen fél­tik az egyházat ebben a mostani nehéz gazdasági helyzetben. És éppen most mennyi gyűjtés is van a „nyakunkon”! - sőt az egyre jobban kiszélesedő lehetőségek is egyre több áldozatot igényelnek. Benne vagyunk az új Teológia épí­tésében, a Gimnázium beindításá­ban. Hogy fogjuk bírni? -Pedig csak az Isten iránti hálánknak kel­lene jobban megnyilvánulni és ak­kor csodák születnének! Mint tudjuk, pl. a Gimnázium fenntartásához kb. évi 10 millió forintra lesz szükség. Sok pénz még ma is! De ha akad csak 10 ezer evangélikus országunkban, aki évente 1000 forintot kész ál­dozni, az már 10 millió forint. Ezer forintért már nehéz kapni egy pár cipőt(!) Ennyit csak meg­ér egy kezünkön lévő és hisszük, az evangélium szellemében okta­tást végző iskola? Meggyőződé­sem, hogy a holnapra, s célra te­kintve, van és még inkább lesz a Magyarországon élő evangélikus- ságnak annyi élő hite és felelőssé­ge, hogy az ijesztőnek tűnő nehéz­ségeken és jelenségeken felül tud emelkedni! Már eddig is megható jelei vannak az áldozatkészség­nek! Csak egyetlen pillanatra se felejtsük el, hogy a „mennyit ad­jak” kérdés előtt először mindig így kell kérdeznünk: mit, mi min­dent kaptunk és kapunk szüntele­nül Istenünk végtelen irgalmából és szeretetéből! Lábossá Lajos A keresztyén gyülekezetek és egyházi közösségek egyre nagyobb számban kapcsolódnak be a január havában tartandó ökumenikus ima­hét alkalmaiba. Ezeken a közös is­tentiszteleteken az együttes igehall­gatáson és imádságon túl ott a kí­vánság, hogy együtt is énekeljünk. Sajnos, azonban a különböző fele­kezetek énekkincse nagyon eltérő. Olyan énekünk, melynek mind szö­vege, mind dallama azonosan ismert volna, nincs is. így a közös éneklés * minduntalan akadályokba ütközik. E kérdés megoldására a Magyar Katolikus Püspöki Kar és a pro­testáns egyházakat összefogó Ma­gyarországi Egyházak ökumeni­kus Tanácsa Közös Bizottsága az imahétre énekfüzet kiadását hatá­rozta el. A füzet összeállításának munkájában részt vettek: Beharka Pál, a baptista egyház zenei veze­tője, Máté János, a Kálvin téri templom orgonista-karnagya, a Budapesti Református Teológiai Akadémia professzora, Tardy László, a Mátyás templom karna­gya, az Országos Magyar Cecília Társulat társelnöke és Trajtler Gá­bor, a Deák téri templom orgonis­tája, az evangélikus egyház zenei igazgatója. A bizottság összegyűjtötte azo­kat az énekeket, melyeknek dalla­ma megközelítőleg azonosan is­mert a különböző felekezetekben. Ezeket az énekfüzetből minden ne­hézség nélkül tudjuk majd együtt énekelni. Sajnos, az így kijelölt énekek száma is csekély. Ezért a szerkesztők azt kérik a gyülekeze­tektől, hogy az ismert dallamokon túl bővítsék énekkincsüket e füzet számukra ismeretlen darabjaiból, és az imahét alkalmain tanulják meg egymás énekeit is. Ezért került a_ gyűjteménybe a katolikus „Éneklő egyház" című énekes­könyv néhány jeles darabja, vala­mint a protestáns egyházak éne- keskönyveiből a klasszikusnak számító korátok vagy a kedvelt hitébresztő énekek. A bizottság végül szeretettel ajánlja az imaheti közösségek fi­gyelmébe azt az öt éneket, melyek lehetővé teszik, hogy a protestáns hívek is bekapcsolódhassanak a katolikus, az ortodox és a görög katolikus egyházak sajátos liturgi­kus éneklésébe. Itt kapott helyet többek között az ősi gregorián Mi­atyánk dallama a közösen elfoga­dott új szöveggel, az ortodoxok gyönyörű himnusza és a görög ka­tolikus mise kezdő és záró éneke. Az énekfüzet összesen harminc éneket tartalmaz, mely elé Paskai László érsek-prímás és Tóth Ká­roly református püspök, az öku­menikus Tanács elnöke írt aján­lást. Adja kegyelmes Istenünk, hogy a kiadvány ne csak az együtt- éneklést, ne csak egymás énekei­nek megismerését szolgálja, hanem az együtt éneklők a közös Istendi­cséret által egymáshoz is közelebb kerüljenek. Trajtler Gábor * * * Az énekfüzet az egyes egyházak sajtóosztályain kapható. Ára 10 Ft. Három hetet vettek igénybe a fasori felvételik Tudtuk, tudjuk, hogy igazi nagy ügy - sokféle összefüggésben - az Evangélikus Gimnázium új­raindításának ügye, mégis nagy­szerű dolog volt ezt megtapasztal­ni a Fasorral kapcsolatos első nagy akció, a felvételi beszélgeté­sek során. Reménytelen vállalko^ zás megkísérelni közvetíteni azt a megható, érzelemgazdag, nagy- nagy várakozással telített atmosz­férát, amely egyaránt jellemezte a felvételi beszélgetésekre a fasori gimnázium nemes épületébe érke­ző gyermekeket, szülőket és a ta­nárokat. Mégis - ami lehetséges, az kötelező - minél több informá­cióval kell szolgáljunk az egyház népének, a gyülekezeteknek arról a folyamatról, amelynek hitünk és egyre izmosodó reményeink sze­rint nagyszerű eseménye lesz az Miért nevezhetjük ezt a párbe­szédet világdialógusnak, és melyek voltak a főbb állomásai? A Lutheránus és a Református Világszövetség 1985-ben Genfben tizenkét tagú Közös Dialógus Bi­zottságot nevezett ki a két nagy reformációi egyház közötti szoro­sabb teológiai egység és gyakorlati együttműködés erősítésére. Azért beszélünk itt „világdialógusról”,. mert a bizottság célja az volt, hogy világviszonylatban foglalkozzék a reá bízott feladatokkal. A Közös Bizottság 1985-ben Genfben tartotta első ülését. Ezt követte 1986-ban egy ülés, az Amerikai Egyesült' Államokban, 1987-ben Hollandiában és végül a záróülés november 27-december 2. között nálunk, Budapesten. Ezen az ülésen Püspök Úr elnöki minőségében vett-e részt? Honnan érkeztek a résztvevők, hogyan folyt a munka, s ön szerint melyek a legfontosabb eredményei? A két egyházi világszövetség két elnököt bízott meg a munka irányí­tásával, akik felváltva vezették a tanácskozásokat. A Lutheránus Vi­lágszövet ség engem kért erre a meg­tisztelő feladatra; református elnök­társam pedig James B. Torrance pro­fesszor volt (Aberdeen - Skócia). A Bizottság többi tíz tagja Euró­pából (Svájc, NSZK, Hollandia, 1989 szeptember eleji tanévnyitó ünnepség. A diákokon - családokon - nem múlik. 650-en jelentkeztek a meg­hirdetett hat osztályba (három el­ső, két második és egy harmadik osztály), a jelentkezőknek több mint a fele evangélikus volt. Több, mint 500-an az első osztályokba jelentkeztek, így a maximális 40-es osztálylétszámokat véve alapul, a 120 helyre több mint négyszeres volt a jelentkezés. November 21-december 15. kö­zött zajlottak a felvételi beszélgeté­sek, december 20-án fogadták még a valamilyen okból kimaradtakat, összesen 19 napot vettek igénybe a felvételi beszélgetések. Minden felvételiző számmal sze­repelt. Feladatuk három részre oszlott. Először meghallgattak Norvégia), az Egyesült Államokból (Chicago, Princeton, New Bruns­wick), Ázsiából (két indonéz tag) és Afrikából v^jó (Etiópia, Dél-afri­kai Köztársaság). Két-két szakértő is részt vett' a tanácskozásokon, közöttük Lukas Vischer professzor Svájcból, és Harding Meyer, vala­mint André Birmelé professzorok Strasbourgból. A dél-afrikai fekete teológust országa egyszer sem en­gedte kiutazni hozzánk. A budapesti záróülés a bilaterális dialógus egy szakaszát értékelte, zárta le? A két nagy protestáns test- vérfelekezet párbeszéde nyilvánva­lóan tovább folytatódik ökumeni­kus ék helyi szinten. Melyek a nyi­tott kérdések és a közös feladatok? Püspök Úr mit vár a jövőtől ebben a tekintetben? A bizottság munkája előadások megvitatásával, albizottságok fel­állításával, otthoni feladatok ki­dolgozásával folyt, testvéri közös­ségben. Legfontosabb eredménye a munkának egy kisebb könyvet kitevő dokumentum, amelyet elő­ször a két Világszövetség legköze­lebbi világgyűlései elé terjesztünk, majd angol, német és francia nyel­ven a világ valamennyi evangélikus és református tagegyháza elé kerül további megvitatásra, a teológiái eredmények és a gyakorlati javas­latok felhasználásával. kétszeri felolvasásban egy rövid, kerek történetet, amelyet saját fo­galmazásban le kellett ímiok. Ily módon képet adtak helyesírásuk­ról, megértési, lényegmegragadási képességükről és fogalmazási kész­ségükről. Ezután következett a tulajdon­képpeni beszélgetés. Nagy hatást gyakorolt a szülőkre és feltehető­leg különösen a gyerekekre, meg­alapozta a felszabadult légkört, hogy Gyapay Gábor dr. mb. igaz­gató, aki valamennyi felvételiző gyerekkel beszélgetett, maga ment ki és hívta be a soron következő, várakozó gyereket. Ez az inkább emberi, mint pedagógiai gesztus rögtön hidat épített az ezt követő dialógushoz. A beszélgetésekben a következő témakörök kerültek elő, illetve a A budapesti záróülés - amelyen a résztvevők nagyon jól érezték magukat - nyilvánvalóan egy újabb állomása a két nagy refor­mációi egyház között már évtize­dek óta folyó, ilyen tárgyalások­nak. Ezek eredménye volt 1973- ban a híres Leuenbergi Egyez­mény, amely az európai evangéli­kus és református egyházak kö­zött hozott létre szorosabb kap­csolatokat. A mostani bizottság ezt világviszonylatban akarja kiter­jeszteni, erősíteni az egységet és együttműködést a reformáció lu­theri és kálvini ága között Észak- és Dél-Amerikában és a többi kontinensen is’’, ahol ezek a kap­csolatok még nagyon kezdeti stá­diumban vannak. A nyitott kérdé­sek teológiai kérdések, a szószék- és úrvacsorái közösség, egymás lelkészi szolgálatának kölcsönös elismerése és a gyakorlati együtt­működés területei. Ezekből ha­zánkban már sok területen előbb­re vagyunk, mint a világ más ré­szeiben. Az a reménységem, hogy az 1985-1988 között folytatott fá­rasztó, de gyümölcsöző közös munka egyházainkat ott is köze­lebb hozza egymáshoz a világban, ahol még semmilyen vagy nagyon kevés kapcsolat van közöttük. Eh­hez kérjük Isten Szentlelke vezeté­sét, áldását! következő ir^nyokbaű igyekeztek a tanárok tájékozódni: családi kö­rülmények, beszédkészség, olva­sottság, szabadidő eltöltése, érdek­lődés, egyházi aktivitás, ifjúsági munka, gyakorlati beállítottság, műveltség..... Nem lehet eléggé értékelni a mb. igazgató pedagógiai és etikai szem­pontból egyaránt heroikusnak mi­nősíthető vállalását, hogy az azo­nos légkör, színvonal érdekében minden jelentkezővel ő beszélge­tett. Csak tiszta szívből kívánhat­juk, hogy dr. Gyapay Gábor őrizze meg még hosszú ideig mind testi­lelki kondícióját, mind bölcs derű­jét, jó kedélyét, pedagógiai opti­mizmusát, amely az egész nehéz munkán átsegítette és minden résztvevőre is átragadt. A beszélgetéseknél még legalább három tanár volt jelen, egy a ter­mészettudományok képviseleté­ben (matematika, fizika, biológia, kémia), egy nyelvtanár és Takács- né Kovácsházi Zelma lelkésznő. 0 is külön köszönetét érdemel. Leg­kevesebb, hogy felsoroljuk a töb­bieket is, akik részt vettek a mun­kában, a régi evangélikus gimnázi­umok (Fasor, Deák tér, Nyíregy­háza) tanárai és a fiatalabb evan­gélikus tanárnemzedék képviselői. Bánhegyi György, Endrődy Fri­gyes, Jakabfy László, Kézdy Edit, Major Jenő, Reményi Gusztáv, Szálka Miklósné, Tóth Endre, Var­ga Jenöné. Amíg Gyapay tanár úr beszélgetett, a többiek jegyeztek. Értékelték, minősítették a válaszo­kat, rögzítették benyomásukat. A harmadik feladat egy mate­matikai példa megoldása volt, de közölték a gyerekekkel nem döntő, hogy teljesen megoldják a felada­tot, azt kívánják értékelni, hogyan közelítenek a példában megfogal­mazott problémához. összességében , mintegy 40 per­cet jelentettek minden tanuló szá­mára a felvételi feladatok. A felvételi beszélgetések befeje­ződése után összeültek a tanárok es sorszám szerint értékeltek min­den felvételizőt. Ennek lényege az volt, hogy kialakult a feltétlenül javasoltak csoportja egyfelől, más­felől azoké, akik számára erősnek tűnik az iskola. Közbül a helyek függvényében az esetlegesek. Per­sze az igen magas mércéjű tanári értékelés is rögtön több gyereket javasolt feltétlenül, mint ahány hely van. Ezután jött az Evangélikus Gimnázium Bizottság Tanulmányi Albizottságának ülése, erre várt a végleges nehéz döntések meghoza­tala. Mint aki részt vettem a mun­kában örömmel jelenthetem - ha nehéz is mindig az elutasítás, ha ilyen kitűnő felvételiztető munka után is biztosan van hibaszázaléka a legtisztességesebb döntésnek is -, hogy a legfontosabb szempontnak úgy vélem eleget tettünk. Nem ma­radt ki, nem lett elutasítva erre az iskolára érett egyetlen evangélikus gyerek sem. Sőt - erről is őszintén kell beszélni -, néhány esetben, fő­ként kisebb településekről való evangélikus gyerekeket akkor is felvettünk, ha nem teljesen érték el a kívánt szintet. Szeretnénk, ha a szülők és a gyermekeket ajánló lel­készek is jó szívvel elfogadnák a negatív döntést is, ennek érdeké­ben ha igénylik, mód van részletes információt kapni minden felvéte­liről. De úgy tapasztaltuk, hogy éppen a jó légkörű, alapos felvéte­linek köszönhetően, maguk a gye­rekek reálisan ítélték meg szereplé­süket, így néhány esetben a mégis pozitív döntés inkább kellemes meglepetés lesz. Bár az iskola hagyományaihoz híven szinte minden hazai vallásfe­lekezetből kerültek be az iskolába néhányan, a „másvallásúak” ese­tén sajnos már kitűnő gyerekekről is le kellett mondanunk. A Tanulmányi Albizottság ülé­sén két nagyjelentőségű határozat is született. Látva a kiválóan meg­feleltek nagy számát, úgy határoz­tunk, hogy négy, illetve öt első osz­tályt indítunk, az eredeti tervtől eltérően. 12 osztályos gimnáziu­mot tervezünk, ha négy első osz­tály indul, ez azt jelenti, hogy a következő négy évben egszer csak két osztály indulhat. Most sok elő­nye van a több osztály indulásá­nak. A nagy érdeklődésen túl, a tantestület kialakítását is elősegíti a több induló osztály, anyagilag is előnyösebb hasonló rezsivel na­gyobb létszámot foglalkoztatni. Négy osztály kialakításával sike­rült az előbbiekben részletezett el­veket kielégíteni. - Az ötödik osz­tály ötlete igazi szenzáció, talán e sorok megjelenéséig már ismert lesz, megvalósítható-e. Érthetően sok református tanuló jelentkezett - hiszen a fővárosban nincs refor­mátus iskola - közülük sok a kivá­ló. Egy egész osztály - több is - indítható belőlük. Ismert, hogy re­formátus testvéreink is készülnek újraindítani Budapesten egy gim­náziumot. Addig - egy-két évig ­a református osztály nálunk tanul­hatna. A fővároson kívülről csak evan­gélikus gyerekeket vettünk fel, a kollégiumi lehetőség az ő részükre adódik. A sok örömön túl termé­szetesen, a felvételik folyamatá­ban, illetve időszakában adódtak gondok is, túl a munka szükségsze­rű fáradalmain. Nagy vihart váltott ki egy TV- riport, amelynek alapján több egy­házmegye lelkészi munkaközössé­ge tiltakozott az ellen a lehetőség ellen, hogy az Evangélikus Gimná­ziumban nem lenne kötelező a hit­oktatás. Magam a riportot nem láttam, csak arról tudok beszámol­ni, hogy a gimnáziumunkban - ter­mészetesen ! - minden tanuló a sa­ját vallásának megfelelően hitok­tatásban részesül majd - kötelező­en. A közelmúltban jelent meg a Diakoniában egyik kitűnő lelké­szünk hozzászólása a gimnázium ügyéhez. Ez is sokak nemtetszését váltotta ki, mintegy a másik olda­lon. Soraiból úgy tűnt, hogy az iskola senki által nem vitatott lelki funkciójának oly mérvű elsőbbsé­get kíván adni, beleértve a taná­rokkal szembeni ilyen irányú köve­telményt, amely immár ellentétes a gimnázium alaptevékenységével, legalábbis veszélyezteti azt. Érthe­tő az érzékenység. Nemcsak a pe­dagógusok szenvedtek, nemcsak náluk, más értelmiségi pályákon is a kontraszelekció talán legfőbb előmozdítója volt az elvhűség el­sőbbsége a szaktudással szemben az elmúlt évtizedekben. Nemcsak azért, mert ez teljesen ellene mond a legjobb fasori hagyományoknak, hanem mert bigottságában teljesen ellentétes a mai megújulási folya­mattal, nem eshetünk ebbe a csap­dába. Persze az jogos és valószínű­leg kielégíthető igény, ha van meg­felelő evangélikus tanári kar kiala­kítására lehetőség, akkor a pályá­zatoknál ez legyen meghatározó szempont, de a szíveket vizsgálja az Úr. Nagy kihívás az Evangélikus Gimnázium lassúbb ritmusú, de­fenzív időszak után egyházunk számára. Tudtuk, immár éljük. Nagy kihívás, olyan erőpróba, amely közvetlen jelentőségén túl segíthet sokfajta bizalmatlanság, gyanakvás eloszaltásában, a lég­kör javításában, testvéri kapcsola­tok építésében. Ezt célozza ez a híradás is. Frenkl Róbert Evangélikus-református világdialógus Budapesten volt november 27. és december 2. között a Lutheránus Világszövetség és a Református Világszövetség Közös Dialógus-Bizottságának záróülése, négyévi munka után. A külföldi magyar egyházi sajtószolgálat (Hunga­rian Church Press - Ungarischer Kirchlicher Nachrichtendienst) megkérdezte dr. Nagy Gyula püspököt a nemzetközi tanácskozás lefolyásáról és eredményeiről. Az interjút teljes egészében közöljük.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents