Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1989-07-23 / 30. szám

Evangélikus Élet 19B9. július 23. 1 GYERMEKEKNEK 1 1 Egyháztörténeti arcképcsarnok ■ 21. í KÁLVIN Svájc francia nyelvű részében a reformáció elsősorban Bernből terjedt el. Faréi Vilmos berni lel­kész 1532-ben ment Genfbe. Ha­tására 1535-ben elhagyták a mi­sét, a képeket, szobrokat itt is eltávolították a templomokból. A genfi katolikus püspök Francia- országba költözött, ma is ott van a székhelye. Genf városának füg­getlenségét komoly veszély fe­nyegette, amikor Faréi Kálvint nyerte meg munkatársának. Kálvin János (Jean Cauvin) 1509-ben született az észak-fran­ciaországi Noyonban, ahol apja püspöki jogtanácsos volt. Párizs­ban 14 éves korától teológiát és jogot tanult. Luther működéséről is Párizsban hallott. A Szentírás alapos tanulmányozása érlelte meg benne is az elhatározást, hogy szakit az akkori egyházi élettel, és az evangéliumot akar­ja követni. 1533-ban el kellett menekülnie Párizsból. Baselbe ment, itt irta 1533-ban élete fő művét, „A ke- 'resztyén vallás rendszerét1’, amelyben lényeges kérdésekben Lutherhez csatlakozott. Egyik útja során Genfben akart egy éjszakát eltölteni, amikor Fa­réi megtudta, hogy a városban van. Rögtön elment hozzá, és kérte, hogy maradjon náluk. Kál­vin hatása csakhamar érezhető­vé vált Genfben. 1536-ban kátét és hitvallást irt, amelyre minden genfi polgárnak esküt kellett ten­nie - aki nem tett, annak el kellett hagynia a várost. A genfiek nehe­zen tűrték az új rendet; 1538-ban Farelnek és Kálvinnak távozniuk kellett. Faréi már nem is tért visz- sza 1565-ben bekövetkezett halá­láig. Kálvin Strasbourgba távo­zott. Itt találkozott és barátkozott össze Melanchthonnal, Luther legjelentősebb munkatársával. Genfben ezalatt ismét Kálvin pártja erősödött meg, ezért 1541- ben visszahívták. A városi tanács elfogadta az új rendtartást: az egyház ügyeit tanács vezeti, tag­jai a lelkészek és 12 presbiter. Nemcsak egyházi, hanem csalá­di, társadalmi kérdésekben is döntöttek. Kálvin alapelve az- volt, hogy az egyháznak, amely Isten választott népe, állandóan igazolnia, tanúsítania kell, hogy valóban Isten választotta. Kálvin eszméi jótékonyan hatottak az új­kori gazdasági életre is. Genfben nagy pestisjárvány pusztított, ezt éhínség és drágaság követte. Kálvin városában azonban a munka kötelező volt, ő maga is segített munkaalkalmakat terem­teni. Az ő javaslatai és közremű­ködése eredményeképpen len­dült fel a posztó- és bársonyszö­vő ipar. Sőt, ekkor indult jelentős fejlődésnek az óragyártás és az aranyművesség is, mindkettő ha­marosan világhírű lett. A paraszti és a kereskedői munkát is nagyra értékelte, a kor szokásával ellen­tétben. A templomokból ő is eltávolít­tatta a képeket, szobrokat. Egy­házi énekként is csak a Szentírás énekeit, a rimes versekbe foglalt zsoltárokat fogadta el - orgona nélkül. Nagy súlyt helyezett a fel­nőttek keresztyén tanítására is. Majdnem a teljes Szentiráshoz irt magyarázatot. Megalapította a genfi egyetemet. Kálvin és követői nemcsak az erkölcstelennek számitó cseleke­deteket, hanem a tanltásbeli el­térést is szigorúan büntették. A spanyol származású tudós, Servet Mihály (Miguel Serveto), Kálvin ellenfele a Szenthárom­ságról szóló tanítást támadta, és Kálvin ellen szervezkedett a vá­rosi tanácsban is. Ezért aztán ha­lálra ítélték és 1553-ban meg­égették. Ez az eset is arra figyel­meztet, hogy még a legkiválóbb, legműveltebb emberek is milyen nagyot tévedhetnek valamely cselekedetükkel. Kálvin az 1555-ös városi vá­lasztásokon nagy többséget szer­zett, és ettől kezdve 1564-ben be­következett haláláig Genfnek szinte korlátlan ura volt. - 1549- ben megegyezett Zwingli köve­tőivel, így a német-svájciak is Kálvint tekintették szellemi vezé­rüknek. Sok magyar tanítványa is volt. Szentpétery Péter ^ A ^ VASÁRNAP 1 IGÉJE ■■■■■ 2Tim 2,19-21 MN NEM ÁRT A HULLÁM Nehéz helyzetben lévő gyülekezet az, ahol Timóteusnak helyt kell állnia. Tévtanítók vannak közöttük, akik tagadják Jézus váltságművének a fontosságát és lényegtelennek tartják az emberi magatáhás kérdését. Mi tartja meg a gyülekezetét, annak vezetőit és az egyes hivő embert ennek a viharnak a hullámai között? A hűség és az engedelmesség. Válsághelyzet van sokszor a mai hivő és gyülekezet életében is. Ez megkísérlést és próbatételt jelent nekünk. Kérdőjelek vannak a szivemben. Valóban megszólított Isten? Igazán az övé vagyok? Miénk a győzelem? Tényleg meg vannak bo­csátva a bűneim? - Itt kell vigyázni. Mondd bizonyossággal: Jézusé vagyok. Ne önállósítsd magadat, ne szakadj el az Alaptól: amit ő tett, s amit eddig megtapasztaltál. Mert különben olyan fa- vagy cserépedénnyé leszel, amelyben a kidobnivaló szemetet gyűjtik. Megingathatatlan alapon állhatunk, halljuk a biztatást. Gyenge hit és kétségek közt sem reménytelen a gyülekezet és a hívő helyzete. Az Úr Jézus a reménységünk, akihez nem ér el ártó erejével az ellenség hitetlensége és a hívők erőtlensége sem. Isten olyan alapot vetett, amelyet mi nem tudunk meg­semmisíteni vagy összetörni. Ezért a megkísértett, hullámok közt vergődő ember számára létkérdés, hogy kapcsolatban maradjon Jézussal, s ezt a kapcsolatot semmi meg ne rontsa. Isten őrzi a hívőket és azt a közösséget, amelynek fennmara­dása alapvető jelentőségű. „Ismeri az övéit”, ő a Jó Pásztor. Ezért vagyok megbecsült edény. Jézusért becsül meg engem Isten, őérte bocsát meg, hívogat, vezet. Az Úr Jézus halt meg értem s eszközölte ki, hogy ne kelljen összetöretnie cserép­edény életemnek. Jézusért megbecsül téged is Isten, őérte szól szava ma is a világon és hiv, biztat, hogy „magasabb polcra”, tisztességesebb helyre kerülhetsz. A vámszedők és bűnösök példája is erre biztat. S most már bűneimet látva és a bűnbocsánatot átélve, Jézus Krisztus szeretetét megtapasztalva tudom, hogy mi való ebbe az edénybe és mi nem. Tudhatod te is rendeltetésedet. Hogy mi célból élsz e Földön, s miért pont ott, ahol vagy. Tejeskanná­ban nem viszünk olajat még egyszer sem. Ha világosan látod életed edényének rendeltetését, akkor helyesen és mások javá­ra fogod használni tálentumaidat. Nem azért, mert köteleznek erre, hanem mert fölismerted a célt. így igyekezz jól sáfárkod­ni életeddel, Jézusnak szolgálni, „Őt vinni” mindenüvé életed­del és szavaiddal. Vigyázz! Ezzel nem kiérdemelni akaijuk a kegyelmet, hanem mert elnyertük azt, hálából, új helyzetünk­ből és tiszta látásunkból fog fakadni: ezt kell tennem, ez a helyes. így lehetsz csak megszentelt életűvé. A hullámok így nem ártanak, csak megtisztítanak. S köz­ben egyre fontosabb lesz az Alap, Jézus Krisztus. És jobban fogsz ragaszkodni Hozzá és szívből szolgálod őt. Széli Bulcsú IMÁDKOZZUNK Imádkozzunk Köszönöm Uram életem viharait, mert azok is méginkább Hozzád kötnek. Ámen. r 1 „írok nektek, ifjak...” í A ME VISZ felelőssége Előttem már nálam sokkal na­gyobbak írtak az írástudók felelős­ségéről. Olyan értelemben igaz ez most, hogy ha valaki valamit tud, felismert egy igazságot, akkor Is­ten előtti felelősségét terheli, ha azt magában tartja. Főként ha na­gyobb közösségekre van gondja, ha meggyőződése szerint javít az új. A gondolatot közölni kell, ez mozdíthat előre, így lesz lehetőség egyedül az emberi igazság kikristá­lyosodására. . Valami ilyesmi játszódott le a szilsárkányi MEVISZ táborban. Előadásokat hallottunk az 1945 utáni egyháztörténetről id. Magas- sy Sándortól, az egykori KIÉ sze­repéről és működéséről Kovács Bálinttól, evangélikusságunk de­mokratikus hagyományairól Ittzés Gábortól, a fogyasztói társadalom működése és a keresztyén elvek összeegyeztethetőségéről Bárdossy Györgytől. A beszélgetések során minden alkalommal előjött a kér­dés: Hogyan tovább? Mi a teen­dőnk? Egyáltalán van-e súlya a szavunknak, vagy csak a szánkat koptatjuk? Sajnos lejáratott szólamként hangzik, de a mai politikai, egy­házpolitikai vitákban a fiatalok a holnapjukért szállnak síkra. Gyak­ran olyanokkal szemben, akik leg­feljebb a magas nyugdíjukat féltik már. Elmúltak azok az idők, ami­kor meg lehetett szabni, hogy me­lyik kérdésre mi a helyes válasz. Nem vagyunk hajlandók eljátszani a ránk osztott szerepeket, integrá­lódni a még mindig létező újsztáli­nista struktúrákba. A tábor az elhangzott előadá­sokból egy sor gondolatot magáé­vá tett. Az alább közöltek között is sok ilyen van. Új nézőpontok, ötletek merültek föl. Hiszem: tá­gult a résztvevők látóköre. Az eddig leírtak jegyében szeret­nék néhány gondolatot közzéten­ni. Teszem ezt úgy, hogy ezeket teljes szívvel vállalom, és egyeztet­tem a tábor lakóival is. Ideje, hogy tisztázzuk a ME­VISZ helyét - pusztán egyházpoli­tikáikig. A MEVISZ nem az orszá­gos egyház egy munkaága (pl.: diakóma). önálló jogi személyként kíván a magyarországi evangélikus egyházi élet megújhodásáért, meg­tisztulásáért munkálkodni. A Szö­vetség puszta létrehozása is már egyházpolitikai tett. Azok végső felkiáltása, akik cselekvő - de leg­alábbis demonstratív - felelősséget éreznek magukban. Ezáltal vállal­nunk kell azt is, hogy egyfajta konstruktív ellenzékként működ­hessünk, ennek szükségszerű fele­lősségétől áthatva. Úgy látom, hogy egyházunk megújhodását semmiképpen sem szabad a társadalmi folyamatok­ból származtatni és azok függvé­nyévé tenni. Járjunk ^végre a saját utunkon! Valaki az ÁEH megszű­nésének hírére ezt a kérdést tette fel: akkor ezután hová kell men­nünk engedélyért? A társadalom­ban élés ne az állam (és a párt) gondolatának kilesését, hanem az emberekre való szolgáló figyelést jelentse! A mai nap is az a struktúra mű­ködik, ahol mindenki minden ügyben egy emberbe akadt bele. A mindenkori püspök-elnöktől függött minden és mindenki. És ennek elvi lehetősége még ma is fennáll. Az országos presbitérium­ban szinte ugyanazok ülnek, mint néhány évvel ezelőtt. Hogy ma már nem fogadnak el egyöntetűen és azonnal egy püspöki jelentést? Ez biztosan így van, de semmi sem biztosítja, hogy esélytelen lenne egy visszarendeződési kísérlet. Mit is írok?! Hiszen még „odarendező- dés”, demokratizálódás sem zaj­lott le az intézményi formákban. A közeljövő legfontosabb fel­adatát a zsinat előkészítésében lá­tom. Hiszen csak jól, világosan megfogalmazott, mindenre kiterje­dő, modern törvények szavatol­hatják a gondolat és a tett szabad­ságát, az egyházi közélet tisztasá­gát, a további törvénytelenségek elkerülését. Leghamarabb a tör­vényhozó testület összeülésére 1991-ben kerül sor - az előttünk álló két év pedig nagyon hosszú idő -, úgy érzem, hogy sok kérdés megoldása nem várathat magára addig. Javaslom tehát, hogy hoz­zunk létre olyan tárgyalássoroza­tot - mai szóval kerekasztalt -, melyhez mindazok leülhetnek kö­zösségeik képviseletében, akik kö­zös ügyünkért a felelősséget átér­zik és vállalják. Kikre gondolok? Ordass Lajos Baráti Kör, Testvéri Szó Közösségi Mozgalom, Evan­gélikusok Közössége az Evangéli­umért, MEVISZ és persze a hiva­talos egyházvezetés képviselői. (A felsorolás persze nem lehet teljes, és lehet, hogy valamelyik megneve­zett nem is vállalná ezt. Ez esetben elnézésüket kérem, - hisz ez csak az én elképzelésem.) Természete­sen csak olyan alapvetéssel, hogy a mindenkori vezetes köti magát a megállapodások betartásához. Nincs többé szükség olyan „széles­körű előkészítő munkára!’, mely­nek eredményeit a végső alkotok nem, vagy csak alig vették figye­lembe. Felmerült a gondolat, hogy szükség van teljes tisztújításra egy­házmegyei, kerületi és országos szinten. Ez persze rengeteg energi­át emésztene fel, de sok vezetőnek és testületi tagnak nincs már sem­mi hitele. Ha valaki ezek után a cikk han­gulatával és tartalmával azonosítja a Szövetséget, az téved. A MÉ- VISZ elsőrendű ügye az evangéli­um. Az elkötelezettségünk és stá­tuszunk viszont megköveteli tő­lünk a tisztaságra törekvést, a jövő emberi feltételeinek biztosítását. ifj. Zászkaliczky Pál l / ?! Bemutatjuk Spányi Miklós orgona- és csembalóművészt Egy újabb „Fekete Könyv” Ez év tavaszán kedves kon­certre invitált a régi Zeneaka­démia hangversenytermébe a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola meghívója. Hazánk első csembalóművész diploma- hangversenyének részese lehe­tett a hallgatóközönség. Spányi Miklós műsorán 17. és 18. szá­zadi művek szerepeltek, ame­lyeket nagy lendülettel, mély muzikalitással és benyomást keltő biztonsággal adott elő. Spányi Miklós 1962-ben szü­letett Budapesten. Családjában több nemzedékre visszamenő­en hivatásos zenészként művel­ték a muzsikát. Édesapja kar­nagy, nagyanyja Zeneakadé­miát végzett énekes. Ő maga hat éves korától ismerkedik a kotta birodalmával. Középis­kolás korában zongorát és ze­neszerzést is tanul. A Főisko­lán viszont az orgonával és a csembalóval jegyzi el magát. A hangszerek királynőjének, az orgonajátéknak a titkaiba Kár­páti József és Gergely Ferenc tanárok vezetik be. 1985-ben szerez orgonaművészi diplo­mát. Közben 1984-ben és 1987- ben két nemzetközi csembaló­verseny I. díját szerzi meg Nan- tesban és Párizsban. 1987-ben egy évig ösztöndíjas Antwer­penben. Az 1983-ban alakult Concer­to Armonico kamarazenekar vezetője, amelyben csembalón játszik. Az eredeti barokk hangszerekből álló együttes több sikeres koncertet adott itt­hon és külföldön. Működésü­ket a Soros-alapítvány támo­gatja. Művészi szolgálatát kész­séggel ajánlja fel egyházunkban. Felkészülését felesége Oláh Magdolna támogatja és segíti, aki maga is karvezetői diplomát szerzett 1987-ben a Zeneművé­szeti Főiskolán. Mindketten budavári gyüle­kezetünk hűséges igehallgatói. A fiatal művészházaspár szol­gálatára Isten gazdag áldását kéijük. Szebik Imre A sárga az irigység, rosszindulat, a fekete a halál, a gyász, az életre vetítet­ten pedig a bűn színe... Ez motoszkált bennem a Pannon kiadó fekete borító­jú könyvének minapi sajtóbemutató­ján, hallgatva Gergely Jenő történész méltató szavait a „Mindszenty József a népbíróság előtt” című kiadványról. A kort megért generáció jól emlékez­het még a világsajtót bejárt szenzáció­ra, a „Mindszenty ügyre”, perre - de az akkori önmaga indulataira is. Az ítélet­tel egyetértő döbbenet, megbotránko­zás, tömeges kiábrándulás követte az először a keresztyén egyház népellenes bűneit taglaló ún. „Sárga Könyv”, majd pedig Mindszenty bíboros-érsek bírósági vádiratát, kihallgatási jegyző­könyvét és ítéletét tartalmazó, 1949- ben kiadott „Fekete Könyv”, megjele­nését. Csak nagyon szűk kör volt az, ki kételkedett a közölt „tények” igazságá­ban. A „hit” korszaka volt az akkori! A sokat mondott, hivatalosan alátá­masztott, a jog formai tisztaságával igazoltnak beállított szóba vetett hit kora, megerősítve a nyomtatott betű feltétlenül igaz voltának - sokakban ma is élő - babonájával. A lassan fel­színre kerülő történelmi igazság azon­ban ez időket sokmindenben a balhitek korának minősíti, leleplezve népünk félrevezetését. Ám akkor még pár bea­vatott és az érintettek tudták csak, hogy ama világraszóló szenzáció egy előregyártott koncepció sátáni hadjá­ratának kirakat-ügye volt. Olyan, me­lyet tartalmában az egyház történelmi súlya és hitele elleni „sárga irigység”, módszerében pedig a „fekete bűn” mo­tivált. Az újabb fekete borítójú könyv, a Páriszban megjelenő Irodalmi Újság „Politikai perek 2.” kötetének reprint magyarországi kiadása most valódi do­kumentumokat közöl, s a fentieket tá­masztja alá. Három egysége: Békés Gellért: Mindszenty tanúsága, Mind­szenty József a népbíróság előtt (Feke­te Könyv), és Dr. Varga László: A Mindszenty-per jogi szempontból cí­mű tanulmánya pontról-pontra elemzi és formálja a valóságnak megfelelően ama balhiteket, megkezdve Mind­szenty bíboros valódi szerepének tisz­tázását nemzetünk közelmúltjában. A történelmi igazságkeresés tiszta szándéka vezette az egyébként teljesen kívülálló, világi kiadót. Ennek elisme­rését jelezte a római katolikus egyház azzal, hogy erkölcsileg a kiadvány mö­gé állt, sajtóbemutatóját az esztergomi érseki palota dísztermében tartva meg. A bemutatón a kiadó, a történész, az egyház hivatalos képviselőinek szavai­ban is népünk közös vágya fogalmazó­dott meg történelmünk e sötét foltjá­nak érintése kapcsán: Nemzetünk jö­vőjében soha ne legyen oly kor többé, melyben emberek, közösségek megíté­lésében az indulatok sárga vagy fekete színei adják az események, történések, egyéni sorsok belső vagy külső borító­ját! ifj. Foltin Brúnó Térsteegen: Hogyan épülünk az éneklés által Áhítatos énekek olvasása és éneklése nem lebecsülendő do­log. Ezért vegyük kissé szem­ügyre ezeknek hasznát és Isten­nek tetsző használatát. A ta­pasztalat bizonyítja, hogy az egyházi énekek olvasása is kü­lönleges áldást és hasznot jelen­tett minden időben. Az énekes­könyvben mindenféle lelkiálla­pot tükröződik, sokkal jobban mint más könyvekben, és az Istent kereső lélek könnyen ta­lál benne valamit, ami neki erő­sítésül, ébresztésül és vigaszul szolgálhat. Az ének szövegének vonzó ereje v$n és így a keresz­tyén igazságokat az ember szí­vesen sajátítja el. Ehhez járul még, hogy a rímekbe foglalt be­széd jobban megmarad az em­lékezetben és így adott esetben tanításul és vigasztalásul szol­gálhat. A hitből fakadó éneknek van valami angyali jellege, és sok haszonnal jár, ha Isten áldása kíséri: megszelídíti és lecsende­síti az érzéseket és a nyugtalan kedélyt; elűzi a lustaságot, szo­morúságot és a gondokat. Lel­kesít, erősít és megnyugtatja a lelket. Észrevétlenül elfordítja a figyelmet a külső kellemetlen­ségekről. Lehiggaszt és derűssé tesz. Mindenekelőtt tanácsolha­tó, hogy a Biblia mellett híve­ink az énekeskönyvünket is jól megismerjék gyakori olvasás által, hogy adott helyzetben és lelkiállapotban kéznél legyen számukra valami tanítás, éb­resztés és erősítés gyanánt. Az sem akadály, ha olykor egyik-másik ének dallama is­meretlen vagy az embernek nincs alkalma énekelni: nem csak énekelni szabad az éneke­ket szájjal, hanem lélekben is énekelhetjük őket, elmondhat­juk és elsóhajthatjuk Isten előtt. (Németből ford. Gáncs Aladár)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents