Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1989-06-25 / 26. szám

Evangélikus Élet 1989. június 25. 1 j Orgona- és harangszentelés Pátrón EGYÜTT - LÉLEKBEN ÉS IGAZSÁGBAN Két éve Pátró evangélikus népe együtt örült a kívül-belül megújí­tott templomnak. Már akkor szó esett arról, hogy van még elég fel­adat. A tervezgetést tett követte. Idén tavaszra megújult az orgona és a nagyobbik harang. Pátró újra ünnepelhetett, május 28-án, isten- tisztelet keretében, vette használat­ba orgonáját és harangját, adott hálát Istennek, hogy adott erőt, időt, pénzt a hatalmas feladat el­végzésére. Az orgona- és harangszentelés szolgálatát dr. Harmati Béla püs­pök végezte Dubovay Géza espe- ' rés és Smidéliusz Zoltán lelkész közreműködésével. Az ünnepségen megjelentek az egyházmegye lelkészei, felügyelői, valamint a szomszédos gyülekeze­tek és állami szervek képviselői. A gyülekezet népe a templom előtt várta főpásztorát, s együtt vonultak be a templomba a „Jer, dicsérjük Istent” kezdetű éneket énekelve. Dr. Harmati Béta püspök Jn 4, 24 alapján hirdette Isten igéjét: Az Isten Lélek, és akik.imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk. A kettős ünnephez Jézus szava két dolgot tesz hozzá. Az első: ün-. nép mindig csak együtt, közösség­ben van. Jézus többesszámban be­szél; nem egyedül kell imádni az Istent - együtt. Ünnep ott van, ahol közösen,.együtt adakoztak és dolgoztak, és virágot hoztak, és ünnepi díszbe öltöztették a temp­lomot. A falu már a Mátyás király ko­rabeli térképeken ott van, s a török időkben sem akarták elhagyni la­kói. Minden nehéz sors ellenére ez a közösség, gyülekezet megmutat­ta élniakarását, nem széthulló ké­veként, hanem együtt, egymásért, közösségben élnek. Kívülálló talán ezt kérdezheti: gazdasági nehézségek ellenére, mi- i ért most végezték el ezt a hatalmas ' munkát? Mert a gyülekezet úgy j érezte, kell a harang, kell az ének i is Qjgona. Mert harang és orgona /iosem egy embernek szól, hanem a gyülekezetnek. ***»“ A másik mondanivaló: Lélek- I ben és igazságban. Isten Lélek. Míg i á harang és orgona a külsőségek­éhez szól, a Lélek és igazság szó arra 1 figyelmeztet, hogy az“* ünnephez hozzátartozik valaki, aki nem lát­ható és ábrázolható. Még akkor sem, ha tudjuk, hogy Isten Fia, Jézus közénk jött; Nekünk sokszor fontos a meg­fogható dolgok dicsérete; és az or­gona és harang megfogható dol­gok. De ez nem elég, gazdagodni kell tudni Lélekben, s mindezt to­vább adni gyermekeinknek. Az or­gona és harang szava arra is figyel­meztet, hogy Lélekben és igazság­ban tudjuk megkeresni, megtalálni az Istent, keressük azt, ami örök­kévaló. , Ez a Lélek és igazság Krisztus­ban vált nyilvánvalóvá. Úgy hívo­gasson harang és orgona, hogy eh­hez . a Krisztushoz hívjon, aki mindannyiunk Ura, Barátja, Segí­tője, Megváltója szeretne lenni. Örülök, hogy a gyülekezet külső és belső előkészületében ez a kettő - közösség és Lélekben és igazság­ban - együtt lehetett. Kivánom, hogy együtt is maradjon mondotta a püspök. Az istentiszteletet és úrvacsorát követő közgyűlésen Smidéliusz Zoltán a gyülekezet lelkésze kö­szöntötte a püspököt; megköszön­ve szolgálatát és ismertette az or­gona és harangok történetét. E visszatekintésben beszámolt ar­ról, hogy a legnagyobb harang az első világháború áldozata lett, a középső - a most újból öntetett, háromévi hallgatás után a legki­sebbel - 103 kg-os, ismét szólhat. Mindkét meglévő harang elektro­mos automatikus vezérlését is megoldották. Az orgonáról el­mondta, hogy 1887-ben adták át rendeltetésének, s most az orgona minden porcikájára kiterjedő, a fa nagy ellenségétől, a szútól megóvó munka 1987. őszétől folyt. A javí­tás, hangolás, felújítás munkáját Kormos Dániel végezte, igényesen és nagyon pontosan. Mondanivalóját így fejezte be: „Öröm, hogy minden így megszé­pült templomunk körül, de Isten­nek akkor lesz öröme, ha mi mos­taniak komolyan vesszük és meg­halljuk azt az igét, amelyről 90 esz­tendővel ezelőtt Gyurátz Ferenc akkori püspök hirdette Isten igéjét lKor 3, 16—17 alapján: avagy nem tudjátok-e, hogy „ti az Istennek temploma vagytok és az Isten Lel- ke lakozik tibennetek?” A köszöntések elhangzása és a Himnusz eléneklése után gyüleke­zet és vendégek fehér asztal mellett még sokáig együtt voltak. Jó volt látni az emberek arcáról tükröző­dő derűt, örömöt, s megtapasztal­ni az Istennel és egymással való közösséget. Bachorecz Katalin Egy konferencia utóhangjai Végétért a fiatal lelkészek gyene- si konferenciája. Többen már út- nak indultak, mert estére biblia- ! órára haza kell érni. A még mara- I dók közül hárman ülnek le beszél- i getésre: Bencze Imre beledi, Seben ! István tolnamémedi és Szeverényi i János Csorvás-gerendási lelkész.- Milyen volt a konferencia? í Mit vártatok és mit kaptatok e né- í hány napon át? Nem bántam meg, hogy az utol- I só pillanatban jelentkeztem, - ■ mondja Bencze Imre. Az volt a 1 nagy élményem, hogy nem vagyok I elszigetelve. Seben István: az elsők között je- j lenlkeztem. Külsőségekben is átél­tük, hogy itt egy cél érdekében vol­tunk együtt. Nem valakikkel szem­ben volt ez a konferencia, hanem hogy egymásra tajáljunk. Szeverényi János: Nagyon leter- 1 heltek vagyunk, meg kell nézni, I mire szánjuk oda időnket. Féltem I az üresjárattól, hogy csupa elméle- I ti konferencia lesz, nem lesz elég ( őszinte. Azért jöttem el mégis, ] mert részt akarok venni az egyhá- I zunkban elindult pozitív folyama- j tok alakításában. Mindannyiunk { pozitív élménye, hogy jobb lett a j konferencia, mint vártuk. Őszinte 1 volt a légkör és testvéri. Egy kör- I ben ültünk vezetőkkel és püspö- J kökkel - félretoltuk az asztalt és J körben helyeztük el a székeket, a Nem volt barikád közöttünk az g asztal, egy szinten ültünk coram I Deo. sl - Milyen pozitív folyamatok in- íj dúltak el itt a konferencián? k Szeverényi János így mondja: A A legnagyobb pozitívum, hogy be- J] láttuk, nem minden pozitívum! n Próbáljuk félretenni a „hurráopti­mizmust”, a szépítést, kozmetiká­zást. Az is pozitívum, hogy elin­dult egy komoly önismeret, ön­vizsgálat és bűnbánat Isten színe előtt. Kezdjük megtanulni, hogy nem egymásra kell mutogatnunk, - idősek a fiatalokra és fordítva. Kegyességi irányzatok, különbö­zőféle egyházi irányzatok lássuk meg, hogy magunk vagyunk a vét­kesek. Bencze Imre: A betegség gyógyí­tásához hozzátartozik az okok fel­tárása. Ez is megvalósult itt, test­véri közösségben. Sokszor előke­rült a „foltozott batyu” képe. Saját egyházi múltunkban vannak nehe­zékek, tudnunk kell, mit te­gyünk le.- Vannak-e nehézségei, anyagi és szolgálati téren a fiatal lelké­szeknek? Egyik beszélgetésben megpendí­tettem, - mondja Bencze Imre, hogy mi nem „alkalmazottak” va­gyunk egyházunkban, hanem szol­gák. Egy test tagjaiként veszünk részt a szolgálatban. Mi fiatalok is teljes jogú tagjai vagyunk az egyháznak és a lelkészi karnak. Az jár jobban, aki idősebb lelkész mellett szolgálhat, - mond­ja Seben István. Szeverényi János: Isten hívása eltakarja a nehézségeket. Persze, hogy vannak nehézségek. Van nemzedéki probléma, ezzel kap­csolatos magányosság és rezignált­ság is, bizalmatlanság is. Még azt is megérezni, hogy ki milyen egy­házpolitikai helyzetben végezte az Akadémiát. Utolsó énekünk jól fejezte ki, hogy egy táborba, egy közösségbe a Szentlélek tud hozni. (Isten élő Lelke jöjj...) Megszületett a konfe­rencia mottója is: „Közelebb Krisztushoz és közelebb az embe­rekhez, így egymáshoz is!” tszm Puszta Sándor Hegyibeszéd Már régóta nem sírtak rózsát a kertek, Meztelen testtel lihegett a nyár. Megszorult magban meghalt a kenyér S csókasereg csippantotta kár!... Nem történt semmi. Holt mágusként Nehéz álmot álmodott a tó. Csoda lenne, ha valaki most szólna, fehér testet öltene a szó... És szólt egy éhes: minden a Kenyér. És szólt a Bölcs: több a Gondolat. A kéjenc búgta: legtöbb a Vágy. A filozóf: a Lényeg megmarad! A hivatalnok: fizesd meg adód! A hatalom: tömjéned add nekem! A katona: legnagyobb a Kard! A bankar hencegett: ki bír velem? A vak sikoltott, jaj, szeretnék látni, A szerelmes: minden csupa rózsa, A pesszimista: minden sírverem! És nem történt semmi... És ott álltak a Hegy tövében mind, A koldusok és vétkes vámszedők És éppen arról folyt a szó közöttük, hogy megtelnek mind a temetők, Hogy elhervad a virág és gyönyör És kár jónak lenni, boldog az erős! Boldog ki mindig csak kacag, Mást legyűr és rangos, tehetős... Az út porában váltig érő hajjal, Lassan Valaki föl a Hegyre jött És úgy látszott mintha, mintha szállna S aranykor lebegne feje fölött - A tömegből még a panasz morajlott, > Mikor megszólalt, halkan, hogy elég! Homlokán megfénylett a betlehemi csillag És testet öltött a hegyibeszéd. V _______________________________) Ko lumbáriumavatás A kelenföldi gyülekezet három esz­tendei előkészítő munkával kolumbá- riumot alakított ki templomának tor­nya alatt. Ez év május 25-én, hétközi istentisztelet keretében avatta fel és ad­ta át rendeltetésének Szebik Imre, a budai egyházmegye esperese. Igehirde­tésében a 90. zsoltár 12. verse alapján szólt: „Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jus­sunk!” Beszélt arról a bölcsességről, mely számol Isten jelenlétével e világ­ban, számol saját cselekedeteinek kö­vetkezményeivel, de számol Isten ígére­teinek beteljesedésével is. Bencze Imre gyülekezeti lelkész né­hány szóval ismertette az előzményeket és köszönetét mondott a kolumbáríum tervezőjének, dr. Bányai Miklós mér­nöknek, valamint a kivitelező Budabe- ton GMK vezetőjének, Pál Károlynak. A szükséges egyházi és állami engedé­lyek alapján készült kolumbáriumnak jóváhagyott szabályzata rögziti, hogy elsősorban a kelenföldi gyülekezet tag­jai, ill. hozzátartozóik vehetik igénybe szeretteik hamvainak elhelyezésére, és az urnafülkék idői korlátozás nélkül használhatók. A bensőséges, családias ünnepséget a gyülekezet kórusának éneklése - Ben­ce Gábor karnagy vezetésével - tette gazdagabbá. Bencze Imre ANDRÁS-AKCIÓ Imádkozz az evangélizációért! Nagy előkészítő munka indult meg Billy Graham budapesti evangélizáció- jának lebonyolítása érdekében. Erről tájékoztatta a különböző egyházak saj­tójának képviselőit a Billy Graham Evangélizációs Társaság budapesti szervező irodájának vezetője, dr. Wal­ter H. Smyth és munkatársa folyó hó 5-én az ökumenikus Tanács székházá­ban. Az evangélizáció július 29-én lesz a Népstadionban. A kezdési időpont: du. 14 7, de a kapukat már jóval előbb kinyitják. Belépőjegyet a gyülekezeti lelkészek vagy a szervező iroda útján lehet igényelni, de lesznek belépőjegy nélkül elfoglalható helyek is. A szerve­ző iroda címe a következő: Budapest Sportcsarnok, Billy Graham Evangéli­zációs Társaság, Budapest, XIV. Ist- vánmezei út. 1-3. 332. szoba. A levele­zési cím: 1445 Budapest, Postafiók 349. Telefon. 572-052 és 574-321. Hat területen folyik az előkészítés. Az egyik az egyházi élet területe. Itt a legfontosabb a lelkészek, gyülekezeti tagok és munkások (férfiak, nők, ifjú­sági csoportok tagjainak) bevonása az imádkozó hátvéd soraiba. A lelki ta­nácsadás és utógondozás feladataira tanfolyamokon képezik ki a lelki gon­dozók és tanácsadók, valamint az utó­gondozók csoportját. A tömegtájékoz­tatás területén a brosúrák, tájékozta­tók, kiadványok elkészítésének és kéz­beadásának a feladata vár megoldásra. A programszervezés bizottsága oldja meg a tolmácsolás, vendéglátás, zene megszervezését. Az előkészületek elvég­zésével megbízott csoport foglalkozik az evangélizáció helyével, rendezési kérdésekkel, belépőjegyek kiadásával. Végül még egyflcsoport a tömegközleke­dés és utazás megszervezése területén tevékenykedik. Minden csoportnak fe­lelős vezetője van, aki munkatársaival gondoskodik a feladat megoldásáról. Billy Graham evangélizációs társa­sága jól ismeri a nagy evangélizációk megszervezésének fontosságát. Az el­telt negyven év tapasztalatai kialakítot­ták a szükséges előkészítési feladatok gyakorlatát. Ugyanakkor azt is nagyon jól tudja az evangélium hirdetésére ké­szülő prédikátor, hogy szolgálatának csak akkor van igazi eredménye, ha az emberi előkészítésen túl az Isten Szent­lelke is megáldja az igehirdető munká­ját. Ezért kéri mindnyájunk imádságát és „András-akció”-ját. András a János evangéliuma szerint, miután Jézusban megismerte a Megváltót, szólt testvéré­nek, Simonnak, s őt is odavitte Jézus­hoz. Andrásnak ez a szolgálata a hivo- gatás feladatára kell hogy indítson mindnyájunkat. Szóljunk barátaink­nak, ismerőseinknek, hogy jöjjenek el az evangélizációra! Imádkozzunk is azért, hogy akiket hívunk, azokat Isten Szentlelke indítsa a részvételen túl, az ige készséges befogadására, a megtérés által az új élet útjára! Vető Béla Pünkösdi szellők fújnak Dabas környékén? Mindenképpen fontos a fenti mondat végén a kérdőjel. Hiszen talán éveknek kell eltelni ahhoz, hogy a mostani eseményeket úgy értékeljük, hogy az nem holmi hir­telen megindulás volt csupán, ha- , nem a gyülekezet valóságos épülé­se a Szentlélek munkája nyomán. Hálátlanok lennénk azonban Isten iránt, ha nem vennénk észre azo­kat a jeleit, amiket közöttünk tesz. Minden bizonnyal kevesebbet lá­tunk belőle, mint amennyi valójá­ban van, hiszen ki tudná megvizs­gálni a szivekben rejlő élménye­ket? Az események beszámolóját áp­rilis 16-val kell kezdenem. Ezen a vasárnapon a Dabastól néhány ki­lométerre fekvő kis szórványban ökumenikus imaház alapkövét tet­tük le. A kezdeményezés a helyi református gyülekezetét dicséri. Lelkipásztoruknak, Csontos Jó­zsefnek kilenc évi huzavona után sikerült megszereznie a különféle engedélyeket. Az utolsó néhány évben vetődött fel az a gondolat, hogy a tervezésbe, építkezésbe minket evangélikusokat is társul hívnának, hogy azután az elkészü­lő imaházat is közösen használhas­suk. Ez talán magában csupán egy praktikus gondolat volt a kis gyü­lekezetek összekapcsolására, de ami ennek kapcsán történt, úgy gondolom, hogy a Szentlélek mun­kája volt közöttünk. A két gyüle­kezet testvéri módon éli meg a kö­zösséget. Az előkészületek során ott lehettem olyan közös istentisz­teleteken, ahol egyetlen gyüleke­zetté váltak az inárcsi keresztyé­nek. Az alapkő elhelyezéséhez kapcsolódó szép ünnepség min­dennek a koronája volt. Az öku­menikus istentiszteletet az egyház­megye református és evangélikus esperesének - Villányi Péternek és Keveházi Lászlónak - szolgálata tette józanná és lelkesítővé. Pintér Imre inárcsi pünkösdi lelkész és Pásztor Győző sári esperes imád­kozott az imaház és a gyülekezet épüléséért. Közelről és távolról jött lelkészek, lelkipásztorok és plébánosok mondtak igei áldást. Az ünnepségen a pilisi ifjúsági énekkar szolgált. Az inárcsiak közül talán sokan nem értik ezt a szót - ökumené -, de hogy él­ik, azt a saját szemünkkel lát­hattuk. A másik pünkösdi esemény Pünkösd ünnepéhez kötődik nap szerint is. A dabasi lelkészek szo­kásos ökumenikus találkozóján Pünkösd ünnepére tűztük ki az Apostoli Hitvallás és a Miatyánk közös szövegének bevezetését is­tentiszteleteinken. Az evangélikus gyülekezetét vizsgálva úgy látom, hogy ez nem erőszaknak engedés, hanem örömteli vállalás lett. Álta­lában ezt a hírt kaptam a többi felekezettől is. Talán ezzel is jelöl­tük azt, hogy nem csak beszélni szeretnénk Pünkösdről, hanem - ha még csak ígjl morzsánként is - élni szeretnénk benne. A harmadik esemény a gyóni evangélikus gyülekezet különleges öröme volt. Pünkösd ünnepén, az istentiszteleten hat gyereket ke­resztelhettünk meg. Talán vannak helyek, ahol egy ilyen ünnepség hétköznapinak számít. A mi kis gyülekezetünkben soha nem volt még ilyen, amennyire ellenőrizni lehet. Nem csak a lelkész volt meg­hatódva, amikor a két család há­rom-három gyermeke - kicsinyek és nagyok - szüleikkel, keresztszü- leikkel és testvéreikkel felsorakoz­tak az oltár előtt. A keresztelési áldó mondat pedig hatszor szólalt meg egymás után. Isten Lelke mo­solygott ránk azon a délelőttön biztatva minket, reménytelenség­től fáradt keresztyéneket. Azokban a napokban gyakran jutottak eszembe ezek a szavak: „Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetét az üdvözülőkkel.” (ApCsel 2,47) Adja Isten, hogy je­lei újra és újra feltűnjenek életünk­ben és szívünkben itt Dabas kör­nyékén és máshol is, sok helyen. Koczor Tamás Lelkészképesítő vizsga az Északi Egyházkerületben Az Északi Evangélikus Egyház- kerület Lelkészképesítő Bizottsága előtt 1989. június 8-án Budapesten lelkészi vizsgát tettek és lelkészi oklevelet kaptak: FARKAS ETELKA kissom- lyói, KOVÁCSNÉ TÓTH MÁR­TA vönöcki, RICZINGER JÓ­ZSEF dörgicse-kővágóörsi, SÁN­DOR FRIGYES galgagutai, SÁNDORNÉ POVAZSANYEC GYÖNGYI vanyarci, SZEME­REI JÁNOS tordasi, TÓTH AT­TILA egri és DR. ZSEDNAI JÓ- ZSEFNÉ HERDLICZKA ÉVA várpalotai segédlelkész Alapkőletétel Pestlőrincen ISTEN iránti hálával, az ő nevé­nek segítségül hívásával és segedel­mében bizakodva kezdett gyüleke­zeti ház építésébe a Bp. Pestlőrinci Egyházközség. Pünkösd hétfőn hétköznapot mutatott a naptár, de a gyülekezet ünnepi sokasága sereglett egybe is­tentiszteletre és ünnepélyes alap­kőletételre, melynek szolgálatát dr. KARNER Ágoston országos főtitkár végezte. Az igehirdetés figyelmeztetett: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők” (Zsolt 127,1). Alapkőletételkor fölcsen­dült az Ige biztatása: „fáradozáso­tok nem hiábavaló az Úrban” (1 Kor 15,58). Heten mondtak áldó igét az alapkő letételekor: dr. KARNER Ágoston főtitkár, SZIRMAI Zoltán esperes, a helyi lelkész HAVASI Kálmán, SZTUPKAY Sándor gyülekezeti felügyelő, KAUFMANN Endre műszaki gondnok, BALOGH Gyula és GRÜNWALD János presbiter. Az alapkőletételi okmány tör­ténelmi hűséggel rögzítette az építkezés előzményeit, és köszö­nettel nyugtázta dr. HARMATI Béla püspök, dr. TANCSIK Ru­dolf tanácselnök, PINTÉR Győ­ző építészmérnök, HURSÁN Kornél építészmérnök gyakorlati támogatását - a már felsorolta­kéval együtt. Mindenkit nem volt lehetséges megnevezni, de Isten név szerint ismeri őket és tudja, hogy az eddigiek kivétel nélkül szeretetből, ingyen történ­tek. A teljes költségvetés (tavalyi árszinten közel 3 millió Ft) töre­déke áll a gyülekezet rendelkezé­sére, de több helyről reméljük az ígért segítséget, most elsősorban a Gusztáv Adolf Segélyszolgálat­tól. A legboldogítóbb ígéret mégis a minapi Útmutató ige: „Maga a menny Istene ad ne­künk sikert, és mi az Ő szolgái­ként kezdjük az építést” (Neh 2,20). Havasi Kálmán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents