Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)
1989-06-18 / 25. szám
^vungeUKUS Ziet 1989. JÚNIUS 18. 1 GYERMEKEKNEK Kik a boldogok ? „Akik békét teremtenek” Akik már tanultunk történelmet, vagy nagyszüleink elbeszéléseit hallgattuk, tudjuk, hogy békéről mindig egy háború befejeződésekor beszéíünk. De nézzük meg, kik és mik háborúzhatnak egymással. Szinte naponta halljuk a hírekben, olvassuk az újságokban, hogy országok háborúznak. Ennek következménye lehet embermilliók halála, falvak, városok elpusztulása, kulturális értékek megsemmisülése, éhezések, állandó félelem. Ellenségeskedést szülhet egy országon belül a különböző falvak, pártok, társadalmi rétegek, felekezetek viszálya, mely az országok békéjét megbonthatja. Két ember is háborúzhat egymással. Még a legjobb családokban is előfordul, hogy néha a szülők veszekednek, vitatkoznak. Talán ez néha a mi érdekünkben történik. Milyen sokszor, amikor, hazamegyünk gyermekbibliaóráról, ahol esetleg éppen a békesség Istenéről hallottunk, pillanatok alatt egymás hajába kapunk. Milyen gyakran felháborodunk és képesek vagyunk gyűlölni azt, aki kritizál, megítél minket legyen az akár csak egy jelentéktelen dolog is. Gyakran szomszédok háborúznak, akik talán már maguk sem tudják, őseik miért nem köszöntek egymásnak. Hányszor vezet nagyra- vágyásunk, irigykedésünk viszálykodáshoz. Hányszor sebezzük meg szüleinket, tanárainkat láthatatlan nyilainkkal, hányszor rágalmazzuk barátainkat s kívánjuk, bárcsak ne állnák utunkat. Lehet így békességről, békéről beszélni? Mondhatjuk akkor, ha éppen nem dörögnek a fegyverek, hogy béke van? „Boldogok, akik békét teremtenek!" Mit tehetek, hogy teremtsek én békét? Hisz nem tudom megakadályozni, hogy az országok egymás politikájába beleszóljanak. Nem is erről szól Jézus a Hegyi Beszédben. A háborút általában emberek robbantják ki, így rajtunk Is nagyon sok múlik. Ha azt akarjuk, hogy az összeütközés, a viszálykodás megszűnjön és ismét béke legyen, nekünk felnőtteknek és gyermekeknek kell megváltoznunk. Először magunkban kell a békét megteremtenünk és akkor másokat is békíthetünk. Egy kiváló pedagógus, Friedrich Wilhelm Froster hat alaptörvényt fogalmazott meg, amelyek betartásával a világ kisebb és nagyobb háborúi elkerülhetők,: 1. tiszteld a másik ember életét! 2. kíméld a másik önérzetét! 3. az őszinte beszélgetésre a legmegfelelőbb pillanatot válaszd! 4. vita közben is mutasd ki megkülönböztető szeretetedet elismerve a másik jótulajdonságait! 5. igyekezz olyan megoldásokat találni, hogy mindkét fél megőrizhesse emberi méltóságát! ' 6. maradj minden dolgodban - úgy ahogy a lelkiismereted követeli - sziklaszilárd, gyakran ez az egyetlen út a békéhez, feltéve, ha az első 5 pontot őszintén megpróbáltad. Magunk azonban kevesek vagyunk e hat pont megtartásához. Egyedül egy Valaki segíthet nekünk, Aki szintén hasonló helyzetben volt, Aki azonban le tudta győzni önmagát a kereszten, ez pedig Jézus Krisztus. Engedelmeskedett, Isten akartának adta át magát. Hozzá imádkozhatunk, hogy háborgó, nagyravágyó szívünket alázatossá tegye, nyugalmat és békességet adjon. Azt kell megértenünk tehát, hogy a háborúk nem országhatárokon kezdődnek rakétákkal és mérgező gázokkal, hanem a szívünkben. Az igeszakasz így teljes: „boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.” Boldogok azok, akik készek a békére, békességre, így Istenhez hasonlítanak, aki a béke Istene és éppen ezért valóban Isten fiainak neveztetnek. Boldogok a békéltetők, békeszerzők, tehát nemcsak az engedékenyek, türelmesek, vagy csendesek, hanem mindenki, aki az emberek közötti ellentéteket megszüntetni törekszik. Gondol- -juhk' csaki azokra az emberekre, akiknek gyakran az életük sem volt drága - pl. Mahatma Gandhira Indiában, Martin Luther Kingre Amerikában, John Lennonra Angliában és a sort lehetne még folytatni. Ebből is látjuk, hogy a békét elsősorban mindig ott kell munkálnunk, ahol éppen élünk, dolgozunk, tanulunk! Még egyszer befejezésül: nem elég az elhatározás, nagy szavak hangoztatása, ha szívünkben nincs békesség. Ezért ezt kérjük mindenekelőtt Ady szép szavaival: „Bé- kíts ki Magaddal s magammal, hiszen Te vagy a Béke." Lábossá Erzsébet mmmmm y a x VASÁRNAP IGÉJE Mt 7,12 AZ ARANYSZABÁLY Nem véletlenül nevezik ezt a verset aranyszabálynak. Ennél rövidebben és tömörebben nem igen lehetne összefoglalni életünk kérdéseit. A Hegyi Beszédben tanít Jézus minket az emberi élet alapvető kérdéseirő, irányáról, tehetséges útjáról, Tanít az Istenhez és emberhez való viszonyunkról. Ezekben állít elénk követendő utat és példát. Nem elméleteket ad Jézus: amit elmondott, azt Ő megvalósította, élete ennek is példája. Az alapvető tanács, parancs a szeretet parancsa. S Jézus itt ismét nem elvben beszél róla, hanem konkrétan. A szeretet parancsáról mi csodálatosan tudunk beszélni. Megható módon ludunk szólni róla, a kérdés mindig az, hogy valóság lesz-e életünkben. Többé kevésbé tisztában vagyunk azzal, hogy együtt kell élnünk másokkal. Nem egyedül élünk ebben a világban. Azt is tudjuk, hogy nagyon is rá vagyunk szorulva a másik emberre, közösségeinkre. Életünk legapróbb kérdéseit sem tudjuk megoldani egyedül. A gyermek rászorul szüleire, szülők gyermekeikre. Tervező a kétkezi munkásra, munkás a mezőgazdaságban dolgozókra, s fordítva is így igaz. Gyülekezeti tag a másik gyülekezeti tagra. S lehet folytatni a sort. Jézus itt arról beszél hogyan tudunk ebben a rászorultságban úgy együtt élni, hogy az valóban együtt élés és egymás segítése legyen. Úgy nem, ha mindenki csak mondja a magáét, s közben nem is figyel a másikra. Úgy nem, ha csak a saját hasznát, saját céljait tekinti. Úgy nem, ha felsőbbrendűségi tudattal nézek , a másikra akár hite, akár faja, akár beosztása miatt. Életünk alapvető problémái, megkeseredett és kiábrándult emberek sokasága éppen az ilyen életvitelből, gyakorlatból adódik. Tudjuk ezt nagyon jól. Jézus parancsának megvalósítása tud átlendíteni ezen a problémán. Mit tanácsol? Amit szeretnénk, hogy velünk tegyenek - azt tegyük mi másokkal! Azt is látni kell azonban, hogy ennek megvalósításához mi magunk, magunkból kiindulva kevesek vagyunk. Ott kell kezdeni, hogy elfogadjuk Jézus szeretetét, abból élünk és akkor tudunk igazán másokért is élni. Szeretnénk, ha szeretnének! Első lépés én szeressem igazán, önzetlenül, őszintén a másikat, még az ellenséget is. Szükségünk van segítségre - adjuk meg mi is, könyörgések nélkül. Nem bírjuk hordozni életünk terheit - vegyük fel másokét, s könnyebb lesz a miénk is. Itt is lehet folytatni a sort. Jézuson tájékozódva, az Ő teher- hordozásából élve tudunk úgy élni együtt a körülöttünk élő emberekkel, világgal, hogy az mindenki számára hasznos és előrevivő legyen. Aranyszabály! Valóban az. Megtartása megtartja az életedet és hasznossá teszi. if). Kendeh György IMÁDKOZZUNK Ne legyen életemben Soha egyetlen pillanat, Amelyben elhagy engem E nemes indulat! Ajándékozz meg engem Jö szívvel, jó Atyám, Hogy boldogítva boldog Lehessek igazán! Ámen. „Mi lesz, ha nem lesznek fák?” Diákok beszélő rajzai előtt ( ’ Pardi Anna IMA A humán kultúra háttérbe szorítása, személyiségfejlesztő hatásának semmibevevése, az esztétikai, etikai nevelés elhanyagolása ifjúságunkat nehezen pótolható, alapot adó értékektől fosztotta meg. Sokuknak beszédkészsége a minimálisra csökkent, látása a televízió s a mozik krímijéig teljed. Mindezt naponta tapasztalhatjuk, azért oly jó eljutni olyan fiatalok közé, akik valami szépet, többet szeretnének a hétköznapok szürkeségében. Ezért jártam többször is körül a fiatalok, 15—17 évesek rajzait bemutató iskola nagytermét, mert képeik gondolkodásról tanúskodtak. A Landler Jenő Szakközépiskola igazgatója, Csizmadia Ferenc meghívására Mohácsi Regős Ferenc grafikusművész öt évvel ezelőtt képzőművészeti szakkört alakított azzal a céllal, hogy a művészeti nevelést beépítse a szakképzésbe. A szakkörbe más, hasonló szakiskolák tanulói is jelentkezhettek. Kéthetenként két órában nemcsak festeni, rajzolni tanulnak, hanem látni, beszélni, megbeszélnek témákat, észrevételeket. A kiállított képek felhívják a látogatók figyelmét, hogy ezek a fiataloktól látnak: észreveszik az embereket, a körülöttük levő tárgyakat, hibákat, hiányosságokat. És a szépet! Keresik a kiutat-a mindennapi élet monotonságából, a rohanásból, az egymással nem törődésből. Képeiken az iskola belső udvarától eljutnak a virágos kertig, a sűrű erdőig, egymás megismeréséig, egymást rajzolják, de észreveszik a magányos fát, az egyedülisé- get. Egyik képaláírás: „Csend”. Van, aki József Attila versét illusztrálja és felteszi a kérdést „Mondd, mit érlel”, a másik a költő nyomán a „Betlehemesek-”ig jut el. Megdöbbentő ábrázolás, elképzelés „A 2000. év állatserege”. Vannak sokatmondó ceruzarajzok, üvegmozaikok, vízfestés és elgondolkoztató aláírások: „ennyi az egész”..., „Nevess!-”... „Mesék”..., „Mi lesz, ha nem lesznek fák?”... „Vándor”... És a kép, amelyhez újból visszatértem: tusrajz. Emberi csontokon két élénk kis madár, szinte mozognak... Ti- zenőt-tizenhatévesen keresik azt, ami a múltat újjávarázsolja, madárcsicsergés a zörgő csontok felett. Mi ez, ha nem bizakodás, remény, hit?! Hit a jövőben! . Bármi ér, Istent egyre jobban és jobban lehet szeretni. Drámai béklyóban, kíntelt kibontakozásban, reális alfát irrealizáló ómegában, békemenetben és halottasszobákban. Bármi ér, Istent egyre jobban és jobban lehet szeretni. Rossz arcokért is könnyekben égve, élet-ellenes, apró, hétköznapi merényletek szüntelen áldozataként is, ártalmak helyén a jót remélve. Bármi ér, Istent egyre jobban és jobban lehet szeretni. Teljes elménkből és teljes szívünkből, s egész kivetkőzött, megtévedt ^ természetünkből < a kiutat keresve. Bármi ér, Istent egyre jobban és jobban lehet szeretni, Akkoris, ha egyelőre nem a hit lett egyetemes, hanem az emberiség krízise és sérülése. Sebeiken Pálma V. „írok nektek, ifjak...” EGY GYÜLEKEZET, AMELYIK MINDIG ÚTON VAN I „Ezúton jelentkezem az Aktion Sühnezeichen egyik táborába. Adottságaimmal és képességeimmel, kezdeményezéseimmel és lehetőségeimmel kész vagyok hozzájárulni ahhoz, hogy belőlünk, abból a 10-15 személyből, akik induláskor többnyire ismeretlenek leszünk egymás számára, rövidesen olyan csapat legyen, akik egymásért és a rájuk bízott feladatért gyűltek ösz- sze.” Ezekkel a mondatokkal kezdődik az a jelentkezési lap, amely évről évre fiatalok százait hívja az NDK különböző kis- és nagyvárosaiba, falvaiba, hogy ott két hétre a munkában és a beszélgetésekben olyan közösség kovácsolódjon ösz- sze, amelyik valódi segítség lehet a helybeli gyülekezetnek. Aktion Sühnezeichen - a „Megbékélés Jele” Akció: a név akár a mozgalom mottója is lehetne, azt a szándékot fejezi ki, amellyel 1958-ban dr. Lothar Kreyssig életre hívta az NDK azóta egyik legnagyobb békemozgalmát. AII. világháború után tizenhárom évvel, úgy látszik, még mindig nem volt késő olyan személyes bocsánatkéréssel fordulni a hitleri fasizmus által lerohant és meggyötört országok lakóihoz, ami a hivatalos békeszerződések tárgyilagos szövegén túlmutat. Elsősorban a zsidó, lengyel, cseh, szlovák, orosz és magyar nép számára kívánták a teljes megbékélés jelét megmutatni. Ennek a szándéknak a kifejezésére 1962 óta nemzetközi táborokat szerveznek, amelyeken németek és a fent felsorolt nemzetekhez tartozó fiatalok vesznek részt. Évenként több mint hatszázan dolgoznak a különböző diakóniai intézményekben, evangélikus vagy katolikus gyülekezetekben, zsidó temetőkben és emlékhelyeken az Aktion Sühnezeichen szervezese- ben. A hét öt munkanapján, napi hat órában folyik a munka, ami sosem túlzottan megerőltető, és nem igényel különösebb előképzettséget sem. A legtöbb esetben építkezéseknél, parókiák rendbehozatalánál segítenek a csoportok, de vannak szellemi fogyatékosokkal foglalkozó turnusok is. Éppen a munka során hamar megszületik a közös élmény, a közös téma, amelyet a beszélgetések, közös kirándulások, felszabadult játékok tovább mélyítenek. Szinte hihetetlen, hogy ily módon a rövid két hét alatt mennyire tartalmas, mély barátságok szövődnek. Nem csoda hát, hogy a résztvevők száma évről évre nő. Vonzó a gondolat, hogy ilyenfajta segítséggel saját gyülekezeteinket is támogathatnánk. Hiszen mennyi a gondozatlan parókia, a rogyadozó tető, elhanyagolt templomkert! Mindez csak arra vár, hogy legyen néhány ember, aki szívügyének tekinti, hogy a gyülekezet otthona olyan környezet legyen, ahova jó elmenni. A német példán fellelkesülve született meg a gondolat, hogy Magyarországon is szervezzünk építőtáborokat a fiatalok számára, így alakult meg a MEVISZ építő- táboros szakcsoportja, melynek tagjai vállalják, hogy a gyülekezeti igények alapján a német mintának megfelelően előkészítik és vezetik ezeket az egy vagy két hétig tartó nyári táborokat. Ezzel az új lehetőséggel bővül azoknak a fiataloknak a száma, akik a nyári szünetben valamiféle egyházi táborozáson vehetnek részt, s közben hathatós segítséget nyújtanak gyülekezeteinknek. Vető András Sinka István: A Szigetek könyve A „Fekete Bojtár” posztumusz eposza. Bihari ugaron jár. A szülőföldjén. Betoppan hol ide, hol oda. Rekettyés, szikes földön köd- bevesző kunyhókba. Látogatóban van. Robinsonok kegyetlen harcát nézi és segíti, ahogy lehet. Estére kelve asztalhoz ülnek. Vacsora után beszélgetnek. Elmerengnek a múlton, felidézik a régit s a kis ablakon át fürkészik a holnapot. Mit ígér: rosszat-é, vagy jót? A pipa füstje sudarasan indul, majd megtörik s elterül a gerendás mennyezeten. A sűrű füst úgy borul rájuk, mint egy sátor. Rákö; nyökölnek az asztalra s búsan száll az „ének”, miről is beszéljenek. Oly sivár az élet itt a bihari tájon. Balladás hangon szólnak egymáshoz. Ilyen itt az élet: fiatalosan, sudarasan, mint a pipa füstje száll felfelé, aztán jönnek a nehéz idők, megroppan a legerősebb váll is. Küszködnek, egy darabig gyarapodnak, majd elterül fejük felett a felhő, mint a szobában a füst. Kétségbeesett vergődéssel küzdenek mind, s végül elvéreznek valahányas A bihari szik hősei ők. E csodás eposz róluk énekel s önmagáról. Sárrá vált sártanyák halmain így fejezi be hősi eposzát a költő: . „Milyen gazdag, aki veszteni tud s alá tud hullani, mint csillag a sötétbe. A fekete világkút mélyébe, hova nem hallatszanak le sem az örömnek, sem a bánatnak hangjai. De ott mégis olyan birodalmat épít és úgy építi, hogy a sátánok rohamát is kibírja hogy semmilyen világrengések ne döntsék le. ...Igen a Te szád mondta, árvák csillaga, vesztesek királya, hogy aki földi életét veszti, a túlsót, az égit megtalálja és él; és ama napon a koporsóját a nagy trombitaszó felbontja... Annyit kérek mégcsak csendesen, mint esti szó, alig hallható hang, hogy ne vess el engem, .földnek foglyát, hagyd, hogy rút arcom elmerengjen, , s bocsáss meg: sáros lábaimmal közel mentem Hozzád”. Kedves költőnk testámentuma ez! Hernád Tibor Emléktábla evangélikus lelkészlakáson Sárszentlőrinc községi tanácsa és társadalmi szervei május 6-án emléktáblát helyeztek el a lelkészlakáson abból az alkalomból, hoy ott született 1814. május 5-én az evangélikus lelkész második gyermekeként Balassa János sebészprofesz- szor, a magyar orvosképzés egyik úttörője. A 175. évforduló kapcsán a templomban tartott megemlékezést Farkas Julianna községi tanácselnök nyitotta meg, dr. Kardos Árpád, a Bp. VIII. kerületi Balassa János kórház sebészorvosa tartott előadást Balassa János korszakalkotó sebészprofesszori jelentőségéről, Csepregi Béla ny. lelkész a szülőfalu útravalójáról és dr. Gesztesi Tamás, a Tolna Megyei Kórház főorvosa leplezte le az emléktáblát. Szekszárdon a Tolna Megyei Tanács Kórház-Rendelőintézet és a TIT Megyei Egészségügyi Választmánya május 23-án tudományos emlékülést rendezett, amelyen dr. Kelemen Endre és dr. Gesztesi Tamás főorvosok tartottak előadást Balassa János máig is érvényes sebészeti újításairól, orvos-etikai példamutatásáról és a magyar egészségügyet szervező jelentőségéről. Sárszentlőrinc már 25 évvel ezelőtt utcát nevezett el nagy szülöttéről. CSepregi Béla
