Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1988-04-10 / 15. szám

Evangélikus Élet 1988. Április 10.

GYERMEKEKNEK

S A "V

VASÁRNAP f IGÉJE

2Kor 5,14-17

„HA VALAKI KRISZTUSBAN VAN, ÚJ TEREMTÉS AZ.”

Konrad Lorenz az állatok viselkedését ismertető könyvében leírja azt a jelenséget, hogy amikor egy állatfaj a törzsfejlődés során kifejleszt egy olyan fegyvert, amellyel viaskodás közben megölheti fajtársát, akkor ezzel párhuzamosan kifejlődik egy szociális gátlás is, amely visszatartja a fegyver használatától, ha az a faj fennmaradását veszélyezteti. Ezért az egyik farkas nem harapja át a másik torkát. A gyengébb biztonsággal hagyatkozhat erre. „A legyőzött állat a másik lovagi becsületére bízza az életét! Nekünk embereknek is volna ebből tanulnivalónk.”

Megrendítő és mélységesen fájó volt néhány .héttel ezelőtt a televízióban a második világháborúról szóló filmet látni, melyben másfél millió védtelen zsidó gyermeket pusztítottak el oktalanul. Az állatok ösztöneikre hagyatkozva irgalmaz- nak fajtársaiknak, míg mi emberek képesek vagyunk értelmetlen, tömeges egymásirtásra.

Nem természetes az, hogy ez így van. Minden pusztítás, életkioltás természetellenes. S ebből a természetellenes magatartásból, Istennek rendkívüli segítségnyújtása kínál szabadulást: Jézus Krisztus váltságműve, az ártatlan, szerető Isten Fia önként vállalt halála. „Ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt.” A régi, ártó emberi természetnek halálba kell mennie, hogy új természet születhessél Az azáltal történhetik, ha hisszük, hogy Jézus keresztjéért bűnbocsánatunk és új életünk van.

„Valaki Krisztusban van új teremtés az.” Teljes változáson megy keresztül- A másik emberben nem ellenségét, nem az eltiporható gyengét látja, hanem a testvért, sorstársát, a segítségre várót és a segítséget nyújtót.

Pált Krisztus szeretete, megdöbbentette, megadta, rabul ejtette, birtokba vette. Pál azonosul Krisztus szeretetével. Ez a szeretet arra ösztönzi, hogy ő is áldozatot hozzon, felebarátjáért mindent megtegyen. Ezt a nagy lehetőséget hirdeti mindenkinek az evangéliumban: Krisztusban mindenek meghaltak, hogy akik élnek ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadott.

Az új természet, új élet az, hogy Krisztus módján, Krisztusban élünk- Ő él mibennünk. Ö szeret, segít, szolgál általunk. Az ő halálából fakadó élet minden benne hívőn elhatalmasodik. A régiek elmúlnak és újjá lesz minden.

Testvérem! Imádkozz azért, hogy a Golgotái kereszten érted is életét áldozó Krisztus szeretete forrósítsa át szívedet, törje meg közönyöd, vegyen hatalmába, szorongasson meg mint Pált, tegyen áldássá embertársaid számára és részesítsen az örök életben.

Kari Jánosné Csepregi Erzsébet

IMÁDKOZZUNK

Új szívet adj, Uram, énnekem,

Üj szívet adj én Istenem!

Amely csupán csak Teérted ét,

S Véled jár szüntelen, csak Véled szüntelen. Ámen

Deutscher Kalender 1988

Deutscher Kalender 1988

A Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének kiadásában évről évre megjelenő kalendárium ebben az évben is számtalan hírt és fotót közöl a német nemzetiségű települések kulturális életéről, eseményeiről, évfordulóiról. Tájékoztat a német nemzetiséget érintő országos, vagy a határokon is túlmutató rendezvényekről. Bemutat embereket is, akik ez ügyben fáradoznak. Utóbbiak közé tartozik a Cammann házaspárt bemutató riport. Alfred Cammann és felesége meséket és más hagyományanyagokat kutat. Magyarországra is eljutottak, több gyülekezetünk területén jártak gyűjtőútjaik során.

„A kétnyelvűség lingvisztikái, pedagógiai és szociológiai dimenziói Ausztriában és Magyarországon.” - ezzel a címmel rendeztek konferenciát, a szakértők Budapesten. A cikkíró értékelésében ezt a konferenciát a bécsi utótalálkozó nemzetiségiek ügyében tett lépéseinek fényébe állítja.

Részletes beszámolót olvashatunk arról a tudományos ülésszakról is, amely a magyarországi németek háromszáz éves történetével foglalkozott. Történészek, politikusok, újságírók mellett rk. teológus is kifejtette álláspontját egy olyan kérdésben, mely bel- és külföldön még mindig nyitott sokak szemében: a német nemzetiség történelmi szerepvállalása és ennek reális értékelése. '

Felróható hiányosságul: a magyarországi egyházaknak a nemzetiségekért végzett munkáját nem értékeli összefüggéseiben és mélységében.

Egyházunk ebben az évben is megrendezi az országos ifjúsági konferenciákat Gyenesdiáson. Szeretettel várjuk a fiatalok jelentkezését.

A konferenciák vasárnap este kezdődnek és szombat délben fejeződnek be.

Időpontjuk:

I. június 26-július 2. (elsősorban az idén kon- firmáltakat várjuk)

II. július 3-9.

III. július 10-16.

IV. augusztus 14-20.

V. augusztus 21-27.

A konferenciák részvételi díja 1200 Ft,' melyet a helyszínen kell befizetni.

A jelenkezéseket 1988. május 4-ig a Lelkészi Hivatalokon keresztül kérjük a következő címre elküldeni: Szabó Lajos 1147 Budapest Lőcsei út 32.

Kérjük a határidő pontos megtartását. A felvételnél a jelentkezési sorrendet figyelembe vesszük.

Újra megjelent „Az ország titka”

Az Európa Könyvkiadó Mika Waltari hires Krisztus-történetét, „Az ország titkát” II. kiadásban is megjelentette Szász Levente kiváló fordításában. Az

I. kiadás 1984-ben egy hónap alatt elfogyott, s míg kapható volt, az első tíz legkeresettebb könyv közé tartozott. Finnül 1959-ben látott napvilágot s első kiadásai havonta kétszer is követték egymást. 1959 karácsonyán szólásmóddá lett Finnországban, hogy legtöbb otthonban „Mika pastori” Írásában olvasták az evangéliumot. Szerencsés időzítése a magyar nyelvű

II. kiadásnak, hogy éppen húsvét előtt került a könyvesboltokba, s így a legjobb alkalmat kínálja arra, hogy a Golgotán kapcsolódjunk bele Jézus történetébe. Az igazságot, az igazi királyt kereső, vágyakozó szívű, művelt, előkelő római, Marcus Mezentius is azt gondolta, hogy keresztre feszítetten későn találta meg a legnagyobb királyt. De az események gyors pergése, a személyesen megismert, jórészt felkutatott, szem- és fültanúk szavahihető serege bizonyította, hogy Jézus Krisztust sohase késő megtalálni.

A könyv több mint 10 nyelvre lefordítva másfél millió példányban került az olvasók kezébe. Tisztelet illeti az Európa Könyvkiadót, hogy az újabb kiadással szaporítja a magyar olvasók táborát is.

Csepregi Béla

Vallod-e magadat bűnösnek ?

E

L

AZ UTOLSÓIG ...

Ezekben a hetekben a konfirmandusokra figyelnek gyülekezetünk tagjai. Idősek is, hogy átéljék ismételten saját konfirmációjukat unokájukban, dédunokájukban. Lehet, hogy azóta változott a konfirmáció külsőleg, szokásaiban. De vannak dolgok, melyekben összedobban a szív, azonosak a szavak és összecseng az ősök hite. Ilyenek a gyónó kérdések, melyekre együtt válaszol több generáció tagja és összeková- csolódik a feloldozásban kapott bűnbocsánat „tüzével”, hogy otthon is, meg az élet munkamezején vigyék tovább a békesség és a szeretet „melegével”. Ebben kell megkonfirmálódniuk, megerősödniük fiataloknak és időseknek naponként. De legyen most hangsúlyos az első és az utolsó konfirmáció. Amikor ott álltunk az oltár előtt először a gyónás és a feldolgozás értelmünket meghaladó ajándékával, az úrvacsora közösségében és amikor ott fekszünk esetleg erőtelenül és vágyódunk még egy konfirmációra, az utolsóra: az Isten bűnbocsátó szeretetére gyónásban és úrvacsorában. Nézzünk a gyónó kérdések tükrébe.

1. Vallod-e magadat bűnösnek, és ezért kárhozatra méltónak?

Sokan magától értetődő természetességgel mondják a választ: vallom. Sőt el is váijuk, hogy ezt mondja a gyónó, fel is hívtuk az előző ágenda szerint: „feleld: vallom”. Érezzük, hogy itt vannak tisztázandó kérdések. Egyesek ezért azt javasolják, hogy legyen gyónás nélküli úrvacsora, mivel a gyónás komolysága, avagy „komorsága” gyakran elfedi az úrvacsora örömét. Egy norvég teológus (1900 körül) azzal támasztotta alá a hasonló véleményeket, hogy a gyónás formálissá lett, nem vigasztalja a lelkiismeretet és a képmutatás iskolájába vezet. De nem a gyónás tényével, hanem a gyónással élőkkel lehet a baj. Nem elhagyni, hanem jól élni vele, a döntő. így a gyónás bűnvallás jellege és az úrvacsora örömteli vonása áldásosán kiegészíti egymást és összecseng.

A bűn felismerése hozzá tartozik a bűnvalláshoz. Van, aki nem ismeri fel életében a bűnt, mint minden nyomorúság és szenvedés forrását és gyökerét,'hanem csak mint tünetet látja, mely itt-ott megjelenik és átmenetileg zavaija az életvitelét. De nem veszi komolyan, mint életet megrontó hatalmat. Fiatalokat megkérdezve erről, egyik a többiek egyetértésével, ezt válaszolta: „Konfirmációnkon nem tudtuk felfogni a gyónás és bűnvallás komolyságát, hogy mi a bűn és mi a bűnbocsánat. De nem is lehet kívánni ezt még ilyen korban.” Konfirmációi órán a bűnről beszélgetve, azt, mint eltévelyedést, erkölcsi fogyatékosságot látták legtöbben és a konkrét esetek írásbeli felsorolásából (verekedtem testvéremmel, megsóztam a mézes kenyeret, stb.) kiderült egyrészt, hogy ez nem lehet kárhozatos (ismeretlen fogalom), másrészt ezeket a „csínytevéseket” majd „kinövik”, ha elérik a nagykorúságot. Valóban ki lehet nőni a bűnből, mint egy gyermek- ruhából? Mintha ezt vallotta volna egy testvér „utolsó konfirmációján”, amikor halálos ágyán az első gyónó kérdésre azt mondta: nem vagyok bűnös, mert gyermekeimet becsületre neveltem, megadtam nekik a legszükségesebbeket. ..

é _

Felismerni és elismerni bűnömet azt jelenti, hogy nem önmagam mentegeté- sével töltöm életem utolsó perceit sem, nem vádolok másokat, nem hallgatom el (Zsolt 32,3), ami nyom és mardos, mert tönkremegyek, mint a spártai ifjú, aki lopott farkaskölyköt rejtegetve ruhája alatt halálra mardosva összerogyott. Vallom bűnömet, mint Isten elleni magatartásom alapját, gyökerét, melynek mérges gyümölcseivel magamnak és másoknak ártottam.

A bűnvallás a gyónás egyik döntő része. Konfirmandusok így tanulják: „A gyónásnak két része van. Az egyik az, hogy megváltjuk bűneinket, a másik az, hogy elfogadjuk a bűnbocsánatot.” Luther ezt fűzi hozzá: Az első a mi cselekedetünk és dolgunk: panaszolom bűneimet és sóvárgok lelki vigasztalásra és felüdülésre. A másik olyan cselekedet, amit Isten végez... feloldoz bűneimtől. Az első nem olyan cselekedet, amellyel megfizetünk Istennek és mintha nem volna érvényes a bűnbocsánat, ha a gyónás nem történt tökéletesen és hajszálnyira pontosan. Valóban: nem a bűnök maradéktalan számbavételén van a hangsúly, mert mind nem ismerjük. Ezért így folytatja: „Ne úgy menjünk gyónni, mintha valami nagyszerű cselekedetet akarnánk végezni” és Neki, Urunknak felajánlani, hanem úgy, hogy csakis kapni és elfogadni akarunk Tőle... „Aki nem jószántából és (eloldozásért megy gyónni, az hagyja csak abba.”.

Isten élőtt vallom magam* Smöshek. * „Néked bűnöm megvallottamért én azzal tartozom. Te bocsáthatod meg, bizonnyal jól tudom: Segítségedet várom” (412 ének 2.v.). „Ha megváltjuk bűneinket, hű és igaz Ő: megbocsátja bűneinket.” (1 Jn 1,9). Azért valljuk meg Isten előtt, mert minden bűnünkkel ellene vétkezünk. (Zsolt 51,6).

De embertársaim előtt is bűnvallást teszek, akiket megbántottam. „Váltjátok meg egymásnak bűneiteket” biztat Jakab levelében (5,16) és ennek gyakorlása nem maradhat el a „közös” gyónás előtt, mert az istentisztelet keretében történő gyónásnak otthon kell kezdődnie, illetve megelőznie a bocsánatkérésben. Mély benyomást keltett egyik ifjúsági egyűttlét utáni úrvacsorái alkalom előtt; a fiatal lelkész minden résztvevő- höz odament és bocsánatot kért. „Megszégyenültünk” - mondták, de a szándék nem az volt, nem is csak példa- mutatás, hanem személyes „létszükséglet”. Gyakoroljuk ezt Olvasó-testvéreim! Első konfirmációtól az utolsóig! Hogy el ne késsünk! Mert koporsónál már késő. Halott szülőtől, hitvestől, testvértől nem tudunk bocsánatot kérni. De a mi időnk is lejár. Ezért: „Ne szállj perbe énvelem, 0, én édes Istenem: Vallom, nem állhat meg előtted én lelkem. Elhárhoztathatsz engem (É: 421,1). Akik kárhozatra méltónak valljuk magunkat, a bűnbocsánat tiszta forrásából meríthetünk!

Szimon János

Jelentkezés nyári kántorképzö tanfolyamokra

Az Országos Evangélikus Egyház Kántorképzö Szolgálata a nyár folyamán három tanfolyamot rendez. A tanfolyamok időpontjai: 1. június 27-július 16-ig (háromhetes), 2. július 18—30-ig (kéthetes), 3. augusztus 8-27-ig (háromhetes).

A fenti tanfolyamokra váijuk a jelentkezéseket azzal a megkötéssel, hogy a 3. tanfolyamra a már behívot- tak mellett csak korlátozott számban tudunk felvenni haladó fokon lévő hallgatókat. A felvételi kérelemhez egy időben mellékelni kell az illetékes lelkész ajánlólevelét, a felvételét kérő részletes önéletrajzát. Fel kell tüntetni az ‘eddigi gyülekezeti szolgálatot, a zenei előképzettséget és a jelentkezés célját.

A tanfolyamokra való jelentkezéseket a Kántorképzö Szolgálat címére, Fót, Berda J. u. 3. 2151 kell beküldeni 1988. május 4-ig. A határidőn túli és lelkészi ajánlólevél nélküli jelentkezéseket a Felvételi Bizottság nem fogadja el.

A háromhetes tanfolyam dija 1800 Ft, a kéthetesé 1200 Ft. A felvételről minden jelentkezőnek értsítést küldünk. Szeretettel váijuk gyülekezeteink leendő kántorait.

Kántorképző Szolgálat

Az emmausi tanítványok története - „híd” húsvét és pünkösd ünnepe között

I képzeljük, mi hogyan történik, mi minden változik meg életünkben az ünnep után. És talán éreztetek már ti is csalódást egy-egy ilyen várva-várt alkalom után: az a bizonyos nap rövid ideig tartott, sokkal fényesebbnek képzeltétek, nem elégítette ki a várakozásotokat, s utána sem történt igazi nagy változás. Életetek ismét a megszokott mederben folyt tovább.

Húsvét vasárnapján két tanítvány indult útnak Jeruzsálemből egy kis falu felé. Em- maus volt a falu neve, és kb. két és fél órányi gyaloglásra volt szükség ahhoz, hogy odaérjenek. Az ő útjukat kísérhetjük végig, az ő beszélgetésükbe hallgathatunk bele. Útjuk elején éppen az a fásultság, letört- ség jellemző rájuk, mint amelyet mi is érzünk egy-egy ünnep után, ami nem elégítette ki várakozásunkat. Csalódottak voltak, és reménytelenek. Hiszen Jézussal jártak ők is, hallották tanítását, látták gyógyításait, csodáit. Bár ők nem tartoztak a tizenkét tanítvány közé, mégis hittek Benne, követték öt. Biztos, hogy sokat vártak Jézustól. És mit kellett látniuk? Jézus a főpapok és főemberek kezére került, és pénteken kereszthalált halt. Vége minden reménykedésnek és várakozásnak. Akiben bíztak, nincs többé. Jézus már három napja halott, és semmi változás azóta. Néhány asszonytól hallottak ugyan valamit, hogy vasárnap reggel nem találták Jézus testét a sírban - de mit bizonyít ez? Semmi látható, kézzelfogható, megtapasztalható változás nincs. Csalódottan mentek az úton - ki fogja ezután ókét vezetni? Hogyan lehet reménység, Jézus-hit nélkül élni?

Horváthné Zábrák Piroska

Megszoktuk, hogy hétről hétre más és más bibliai történetekről olvashatunk a gyermekrovatban. Most hat héten keresztül egyetlen evangéliumi történetre szeretnénk figyelni, az emmausi tanítványok találkozására a feltámadott Jézussal. A bibliai történeteket nem szoktuk és nem is lenne helyes rangsorolni. De ez a történet kétségtelenül az egész Szentírás egyik leggazdagabb, legtartalmasabb, megragadó szakasza, melyben érdemes komolyan elmélyednünk. Ezért szánunk rá ennyi időt azzal a reménységgel, hogy valóban „híddá" válhat ez a történet húsvét és pünkösd között, és talán a mi életünkben is bekövetkezik az a fordulat, amit Jézus hozott a két emmausi tanítvány életébe.

Ezúttal mindig közöljük a bibliai szöveget is, hogy jobban követhessük az eseményeket, ami persze nem teszi feleslegessé, hogy Ti is kikeressétek Lukács eyangéliumából és újra meg újra elolvassátok ezt a megunhatatlanul szép történetet.

Lukács 24, 13-14. „Tanítványai közül ketten aznap egy faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan futamnyira volt, és amelynek Emmaus a neve. Ezek azokról az eseményekről beszélgettek egymással, amelyek történtek.”

Csalódottan visszafelé - Jézus nélkül

Gyerekek, biztosan ti is vártatok már hosszú hónapokon keresztül életetek egy-egy kiemelkedő napjára. Ilyen egy- egy születésnap, a karácsony ünnepe... Sokáig várunk rá, el-