Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1988-04-03 / 14. szám

Evangélikus Elel 1988. Április 3. Kedves Gyerekek! Arra gondoltunk, hogy a húsvéti számban - mivel bizonyára szeret­tek játszani - fejtörőket közlünk számotokra, amelyet megoldhattok otthon egyedül vagy vasárnap a gyermek-bibliaórán, de ha kedvetek van, be is küldhetitek Szerkesztőségünkbe (1088 Bp. Puskin u. 12.). Ha bekülditek, nevetek mellé írjátok oda életkorotokat is. A helyes megfej­téseket beküldők között egy „Bibliai történetek gyermekeknek" cfmű képesbibliát sorsolunk ki. A beküldési határidő április 11. Első játékunkban arra a kérdésre keressük a választ, ki ismerte fel a keresztre szegezett Jézusban az Isten Fiát? 1 234567 89591 10 38 Ha az alábbi kérdésekre tudod a feleletet, s beírod (egy szám egy betűt jelent!), akkor a végén megtalálod az első kérdésre is a választ. Kit feszítettek meg Jézussal együtt? 12 14 11 15 1 11 3 13 11 Hogy hívták a szeretett tanítványt? 2\ T T I I ö tagadta meg háromszor Mesterét! Y 14 TT 17' 13 Jézus utolsó szava a kereszten! r7Í5Í6MTr7TTTr7ÍTÍ7TTTT Jézus többször szólította így anyját. TIIIII7 Jelen van Jézus temetésén (először egy éjszaka ment el Jézushoz). 6 19 12 3 10 14 20 18 8 Második játékunkban Jézus neveit rejtettük el, összesen ötöt, keressé­tek meg! (Egyenes vonalban lehet lépni, bármilyen.irányban.) A D E H S 1 J C 0 Y P U N U V Q Ü s A R W G Z C ö. L Y 1 Z A B É T G Y E F H É J J 0 F Á V R S C Z Ú Ö Ű 1 T E R A z A N M T Y B Ú Z S K L< W X S M Ö t K Z N Y 1 G E N Y L A R 1 K A Á T R S Z A C S É B Harmadik játékunkban Jézus tanítványaihoz intézett szavait olvashat­játok. (Lépés lóugrásban, indulás a ponttal jelzett mezőből.) • ÚJ HOGY SZE TEK TOT MAST PA TEK, RES DOK SE A EGY CSOLA RAN NEK Várjuk megfejtéseiteket! Jó fejtörést. z X HÚSVÉT X f 2. NAPJA 1 [ IGÉJE ApCsel 13,(16)26-39 AZ ÉLŐ ÉLETET KÍNÁL Evangélikus Életet Olvasó Testvéreim! Minden bizonnyal így szólítana meg ma minket Pál apos­tol. Amint akkori hallgatóságának megfelelően így hangzott megszólítása: Férfiak! Izraeliek! Istenfélők! Ábrahám utó- dai! * Evangéliumhirdetés ez az igeszakasz, Pál első evangelizáló igehirdetése, evangelizációja. Ez a rövid, tömör prédikáció történeti összefoglalással kezdődik, a hallgatóság által jól ismert események „sűrítményével”: Mit tett Isten Izráel törté­netében? Hogyan készítette elő - amint az Ószövetség köny­veiben erről tanúskodnak emberek - Jézus eljövetelét? Az első alkalmas ponton azonban azonnal, szinte váratla­nul átkapcsol ez az igehirdetés Jézus küldetésének összefogla­lására, értékelésére és feltámadása következményeinek hirde­tésére. Nem fölösleges a kérdés ma sem a hit számára: Hogyan is történt? és Mi is történt valójában? Ez történt: Isten, a mi Atyánk Jézust adta a világnak, minden népnek, minden em­bernek. Ezt a világot szerette meg annyira, hogy őt adta. Nemcsak ígérte a Szabadítót a bűnös emberiségnek, el is küldte. A bűnös embernek, hogy el ne vesszen, hanem hogy éljen. Engedte Jézus keresztrefeszítését, sírbatemetését, de nem engedte elrothadását. Feltámasztotta a halálból - így teljesítette a megígért szabadítást. Ezt a teljessé vált evangéliu­mot hirdetjük, mert ez evangelizál. A feltámadott Jézus Krisz­tus az Élő, benne Élet van, es mindenkinek életet kínál. És tud is adni abban az új világkorszakban, amely feltámadásával kezdődött, amelyben mi is élünk. Igazából, valójában ez tör­tént! Semmiképpen sem kevesebb! Az Élő igazi Életet kínál, annak teljes gazdagságával; Pál evangéliumhirdetése itt röviden két alapvonását ragyogtatja fel ennek a gazdagságnak: a bűnbocsánatot és a hitből-igaz életet. Bűnbocsánat. Kegyelem. - Az új világkorszak - az Élő kora - isteni ajándéka. Nagyobb és fontosabb, mint sokan gondol­ják; egyenrangú a mindennapi kenyérrel; gondoljunk csak a Miatyánkra, Jézus imádságára = ami imádságunkra! Kevés­re van szüksége az embernek, ám e kevés között a bűnbocsá­nat egészen biztosan ott van. Az Élő ezért áldozta magát, Nála van az életújító kegyelem. Kínálja és belőle élhetünk. Bűnbocsánatot kínál - a magukat bűnösöknek tartóknak. Azoknak, akik nem felszínesen ismerik magukat, hanem ma­gukba nézve felismerik önmagukban a vergődő, tékozló fiút, akinek mégis elébe futott a szerető Atya. Bűnbocsánatát ajánlja fel a magukat „igazak”-nak tartóknak is, nehogy meg­győződésükké váljon: elég nekem az én igazságom. Továbbá: a nemtörődömöknek. A bűnre, bűnbocsánatra egyaránt le- gyintőkpek. - Mi az, hogy bűnbocsánat?! Minek az?! Mjre jp?l,T. JJj életre, jó, új kezdésre - hirdethetjük nekik az Elő megbu&sábók. , , HifbÖl-igazéíet. Az Élő korszakánakfeeghátározío jellem­zője az ember felől nézve. Az Élő gazdagságából erre is telik: Igaz emberséget, személyes' igazsagossagot kínál, ad: a hit útján. A Vele való legbelsőbb bizalmas kapcsolat, bensőséges közösség által - éppen ez a hit. Vele együtt - élünk. Ebben a hitben ad igaz életet azoknak, akik Őt sóvárogva váiják. Az előbb hit nélküli, de most hittel megajándékozot­taknak. Igaz életet ad hit által azoknak is, akik a törvény teljesítésére tudatosan törekszenek, hogy ne zúzzák véresre- halálra magukat a „lehetetlenség konok falán”. Hit által éltet mindannyiunkat, míg eljutunk mind Isten gyermekeinek cso­dálatos szabadságára. Bátran megszólíthatunk ezért minden népet, mindenkit az ének biztató szavaival. „Támadj fel új életre már...!” (225. ének) Seben István IMÁDKOZZUNK Élt Jézus Krisztusunk! Kérünk ajándékozz meg csodálatos gazdagsá­godból bűneink bocsánatával és Benned bízó hittel. Add, hogy meghal­junk a bűnnek, és feltámadásod erejével éljünk igazságban. Amen. Első márciusi hétfő este gyerme­keim társaságában egy kis kikap­csolódás reményében vagy talán csak afféle háttérműsorként hallgat­tam a Rádiókabaré műsorát. Szo­katlanul tudtam csak derülni rajta. Nem egyszerű a magyarázata annak az érzésnek, amely eltöltött. Jó, ha feloldhatjuk a bennünk és körülöt­tünk lévő feszültségeket egy-egy órára, nyilván ezt a célt szolgálja a szórakoztató műsor. Az összeállítás színvonalas volt, mégis kicsit nehe­zen nevettem ezen az estén. Tudom és elismerem, hogy lehetetlenség az életet teljes komolyságban végigvin­ni. Ismerem azt a tant is, amely hirdeti, hogy nagyon hatásos segít­ség, ha a humor területén adhatjuk ki bánatunkat és örömünket. Mégis valami terhet éreztem a szakmailag szépen elkészített műsor egész ideje alatt. Ezt az érzést csak egy gyerek­kori képpel tudom kifejezni. Igazi nagy élmény volt nekem mint keme- nesaljai, falusi gyereknek a hatvanas évek elején az a nagy ,felhajtás”, ami szülőfaluin első, primitív vil­lanyhálózatának cseréjekor leját­szódott. Rengetegnek, hatalmasnak tűnő teherautósor jelent meg. Igazi szerelők, egyenruhában, védööltö- zetben. Mindez jelezte: itt nagy vál­tozás lesz. Mi gyerekek ott futkos­tunk a lábuk alatt, amiből csak lehe­tett, kéregettünk magunknak. Ab­ban az időben mesternek és gyerek­nek egyaránt szent pillanat volt egy- egy ilyen, játékként használandó tárgy átadása és elfogadása. Ami­kor minden elkészült, az összes osz­lopra felkerült a tábla: magasfe­szültség, érintése életveszélyes. Mi­vel a munkát láttuk és a táblákból egy tucatot is kaptunk, tiszteltük az erőt, amely a fejünk felett haladt át. Ismerni, gyerekfejjel, nem ismertük. Érteni sem értettük. De valami belső tisztelet ösztönösen is kialakult ben­nünk. Ennek az érzésnek a hiánya éb­resztett arra, hogy leírjam gondola­taimat. A tömegkommunikáció na­ponta árasztja el szívünket és agyunkat eseményekkel és hírek­kel. De nem mindegy, hogy mivel és hogyan. Nem hiszek abban, hogy ha derűsen írunk vagy szólunk az év eleji narancsbotrányról, ez bármi­lyen formában is értékteremtő le­hetne. Nem hiszek abban, hogy egy AIDS-szel kapcsolatos TV-műsor problémafeltáró indítás után meg­oldást adna vagy igazán választ ke­resne, ha mindössze fiatalok vagy kicsit korosabbak könnyed monda­tait játssza be egy ország elé: „azért én bízom a partneremben”. Az imént említett rádióműsor na­gyon könnyedén végigpörgette a legnehezebb kérdést: ki a felelős? A múltba menni mindig könnyű ez­zel a kérdéssel. De azt hiszem, na­gyon eljött az ideje annak, hogy ez a kérdés jelenidejűvé váljon. Nem­csak maga az esemény, a hiba, a mulasztás, a felelőtlenség az, ami káros, hanem az is, ha felelőtlenül közeledünk hozzá és felelőtlenül be­szélünk róla. Belekeveredtem néhány monda­tommal egy televízióműsorba, amelynek címe egyház és társada­lom számára azonos erővel hat már önmagában is: A kőtábláktól a mai értékekig. Az önkritikán túl is fi­gyeltem a műsort, és újra csak azt éreztem, hogy nem lehet értéket te­remteni, de értékteremtésre felhívni sem, ha nincs meg a kellő tisztelet a téma iránt. Lehet negyvenöt perc­ben lazán, könnyedén és jóízűen társalogni a kérdésről, hogy van-e erkölcsi romlás és értékvesztés a mai társadalomban. De borzasz­tóan drága idő ez a háromnegyed óra, ha egy könnyed csevegés után minden komoly válaszkeresés nél­kül egyszerűen abbahagyunk egy műsort. Ha erkölcsről beszélünk, akkor már nem tehetjük még azt, hogy léte vagy nemléte felől kérde­zősködjünk. Mert a bizonytalanság itt több formai hiánynál. Tartalmi veszélyt jelent. Amit érzek, az az erkölcsi ma­gasfeszültség állapota. Olyan hely­zet ez, amikor érezni és látni kezd­jük, hogy új vezetékek és nagyobb teherbírást igénylő erők járnak a fejünk és az életünk felett. Itt már nem elég egy-egy tábla kihelyezése. Nem elég elmondani és bemutatni a veszélyt és a keletkezett kárt. Egyre tisztábban láthatóvá és hallhatóvá kell lennie annak, ami tényleges ér­ték, valódi „villanypózna” lehet éle­tünkben a mai napokban. Hallgatok egy műsort. Arról van szó, hogy pénz és ismét csak pénz kellene ahhoz, hogy kórházban és egészségügyben javuljon a helyzet. Közben egy pesti nyugdíjas hittest­vér felhív telefonon, és Jelentést tesz" meleg hangon a lelkésznek: most állok a kórház portája előtt. Erzsi néni jobban van. Megetettem, mert csak mellette állt az éjjeliszek­rényen a vacsorája, de ő nem tudott értenyúlni. Éreztem, a szobatársak is , várnak valamire. Segíteni nem tudtam, azt se tudtam, vallásosak-e vagy sem. Búcsúzáskor egy nagyon őszinte mondat futott ki a számon: kapjanak elég erőt ezekhez a nehéz napokhoz! Aztán elbúcsúztam a ré­gi szép köszönéssel: Isten velük! De tudja, hogy felcsillant a szemük már ettől is! ' Szabó Lajos Erkölcsi magasfeszültség ' * -w t C - ■ " . \"7 7 . L:‘; ' 'V :7.y ' ,/T. ' . Egyházművészeti ABC Bárány zászlóval: Krisztus-jelkép Isten könyörülő szeretete szaba­dulást szerzett az Egyiptomban szenvedő Izrael számára. Különös módon történt ez a szabadulás. Is­ten parancsára minden család leölt egy bárányt s annak vérével meg­hintette házának ajtaját. Majd ün­nepélyesen asztalhoz ültek s elköl­tötték a tűzön megsütött bárányt. Isten angyala, aki az egyiptomiak számára a halált hozta, kártevés nélkül vonult át a vérrel jelölt há­zak között. A bárány vére a szol­gaságban szenvedők számára sza­badulást szerzett. Ennek emlékére minden esztendőben ünnepet ül­tek. Ezt „páskának” vagyis az „át­menetei” ünnepének nevezték. Is­ten rendelése szerint ezen az ünne­pen minden családnak el kellett fo­gyasztani a „páskabárányt”. Krisztus Urunk a halála előtt, mint családfő gyűjtötte össze tanít­Egyházunk ebben az évben is megrendezi az országos ifjúsági konferenciákat Gyenesdiáson. Sze­retettel várjuk a fiatalok jelentkezé­sét. A konferenciák vasárnap este kezdődnek és szombat délben feje­ződnek be. Időpontjuk: I. június 26-július 2. (elsősorban az idén konfirmáltakat várjuk) 4L július 3-9i . III. július 10-16. IV. augusztus 14-20. V. augusztus 21-27. A konferenciák részvételi díja 1200 Ft, melyet a helyszínen kell befizetni. A jelentkezéseket 1988. máju^4- ' ig a Lelkészi Hivatalokon keresztül kérjük a következő címre elkülde­ni: Szabó Lajos 1147 Budapest Lőcsei út 32. Kérjük a határidő pontos meg­tartását. A felvételnél a jelentkezési sorrendet figyelembe vesszük. Az Új Tükör egy többgyermekes, keresztyén családdal készült riport vége táján a riporternő kijózanítás- nak szánt, rideg mondata töri meg az idillinek mutatkozó családi élet levegőjét. A jóra törekvés szépségét bemutató anya szavaira a türelmét vesztő riporter kifakad: A valóság ellenetek dolgozik! A világ nem ja­vul, hanem romlik. A feleletet szá­momra a riport találó címe adja: Szemben az árral. Az erkölcsi magasfeszültség álla­potában értéket keresni és teremte­ni csak úgy lehet, ha másképp ol­vassuk az általam is nagyrabecsült Moldova György némi teológiai át- csengésű sikersorozatát a Magyar Nemzetben: Bűn az élet. Nem a szenzáció- és eseményéhes óembe­rünk irányításával, hanem az újjá­születésben való tényleges hit erejé­vel. Akkor más lesz a csengése en­nek a mondatnak, személyes rész­vételemnek is az erkölcsi romlás és értékvesztés óráiban. Nekem nagyon tetszettek azok a régi, jól felszerelt, a biztonsági elő­írásokat „ünnepi módon” felvonul­tató villanyszerelők. Ők megadták a magasfeszültségű áramnak a kijá­ró tiszteletet. Olvasunk, hallunk, lá­tunk, beszélgetünk családi körben, testvéri vagy baráti társaságban, gyülekezetben is. Nem kellene ma­gunkra vennünk egy nemesebb vé­dőöltözetet? Nem társalgunk jól- esően és könnyedén! Életbevágó, magasfeszültségű kérdéseken töp­rengünk. Ez a művelet védőöltözet nélkül életveszélyes. Mi lehet ez a védőöltözet? Talán a tisztelet. A nagyobb tisztelet. ványait a páskabárány ünnepének estéjén. Ezen a vacsorán szerezte az Úrvacsorát, az Oltáriszentséget. E tettével megmutatta, hogy halála áldozati halál lesz, megtöretett tes­te, kiontott vére szerez szabadulást bűntől, haláltól. Az Úrvacsora ar­ról tett tanúságot, hogy Krisztus az igazi Páska-Bárány. Az igazsá­got hirdette Keresztelő János, ami­kor így szólt Krisztusról: „íme, az Isten Báránya - Agnus Dei -, aki elveszi a világ bűneit!” Az egyházi művészet mindjárt indulásakor ábrázolta a bárány jelképét. Az első időkben az Úrva­csorára emlékeztetett a bárány. A legrégibb ilyen ábrázolás a 2. század közepén készült római Do- mitilia katakomba falán látható. A 4. századtól kezdve a bárány a húsvéti győztest, a feltámadott Krisztust jelképezte. A művészet nyelvén hódolt Isten népe feltáma­dott Ura előtt a Jelenések könyvé­nek bizonyságtétele értelmében: „Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és böl­csességet és hatalmasságot és tisz­tességet és dicsőséget és áldást.” (Jel 5,12) A zászló, melyet a Bárány hor­doz, már a legrégibb népek művé­szetében á győzelem és dicsőség jelképe. Jelentkezés nyári kántorképző , tanfolyamokra Az Országos Evangélikus Egy­ház Kántorképző Szolgálata a nyár folyamán három tanfolyamot ren­dez. A tanfolyamok időpontjai: 1. június 27 - július 16-ig (háromhe­tes), 2: július 18-30ig (kéthetes), 3; augusztus 8—27-ig (háromhetes) Ä fenti tanfolyamokra váijuk a jelentkezéseket azzal a megkötéssel, hogy a 3. tanfolyamra a már behi- vottak mellett csak korlátozott számban tudunk felvenni haladó fokon lévő hallgatókat. A felvételi kérelemhez egyidőben mellékelni kell az illetékes lelkész ajánlóleve­lét, a felvételét kérő részletes önélet­rajzát. Fel kell tüntetni az eddigi gyülekezeti szolgálatot, a zenei elő­képzettséget és a jelentkezés célját. A tanfolyamokra való jelentke­zéseket a Kántorképző szolgálat cí­mére, Főt, Berda J. u. 3. 2151 kell beküldeni 1988. május 4-ig. A ha­táridőn túli és lelkészi ajánlólevél nélküli jelentkezéseket a Felvételi Bizottság nem fogadja el. A háromhetes tanfolyam díja 1800 Ft, a kéthetesé 1200 Ft. A felvételről minden jelentkező­nek értesítést küldünk. Szeretettel váijuk gyülekezeteink leendő kántorait. Kántorképző Szolgálat. ifj. HÖRÖMPÖ GERGELY A kisváci temető Szomorúfűzek hosszú, lógó hajjal mint néma, özvegy, zöld asszonysereg a sfrók között a földre figyelve nézik, ahogy a hangya hempereg ahogy a csiga mászik az árnyékban, ahogy a virág sűrűn növöget, s ahogy vasárnap délután az úton sétálgatnak az árnyak, emberek. A fények, árnyak és a messzeségben robajlik, zúg, zizeg és sistereg a város, utca, hajó, vonat, szellő, s a jegenye az útnak integet. Mint mozdulatlan, büszke óriások álltak a nagy vas villanyoszlopok és roppant erőt hordó drótjaikon a helyért gerle, fecske osztozott. Megállt a vércse egy-egy oszlop csúcsán, és mint a villám néha lecsapott, váratlanul, de ősi mozdulattal. Ahogy a halál lecsapni szokott. A lepke szállt tovább, s az árnyék időt jelezve lassan elhaladt, tágult és mélyült. Egyre közelebbről sóhajtozott a nyári alkonyat. Lement a Nap. Egyszer minden lemegy. A föld-mögé vagy föld-alá búvik, de reggel újra cifrázza a fecske bárhogy riogott este a kuvik. Fölkel a Nap, egyszer majd minden fölkel. A sok kereszt, kő, kopjafa és sírjel megdőlt alakja este mintha esne, de reggel látszik: testük emelkedve mind mozdulatba, felkelésbe iendül,- végső, örök Reggelben hiszek szentül.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents