Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1988-01-10 / 2. szám
Evangélikus Élet 1988. január 10 A háttérbe szorult ünnep GYERMEKEKNEK Lk 2,41-52 Az elveszett gyermek Bizonyára hallottatok már arról, hogy a szülök milyen kétség- beesetten keresik gyermeküket, amikor az valamilyen okból elveszett. Mennyire örülnek, ugye, amikor hosszas keresés után megtalálják elveszett gyermeküket. A mai evangélium olyan történetről szól, amikor a szülök gyermekük megtalálásakor még más valaminek is nagyon örülhettek. Amikor Jézus tizenkét éves lett, szülei az ősi zsidó szokás szerint őt is magukkal vitték Jeruzsálembe, a templomba. A zsidóknak ugyanis csak egy templomuk volt, s ha máskor nem is, de húsvétkor még a vidéken lakó zsidók is elmentek a templomba. Gondolhatjátok, hogy Jézus milyen nagy izgalommal készült erre az útra. Az ünnepek után, mint a többi zarándok, Jézus szülei is haza indultak. Nem vették észre, hogy Jézus nincs velük. Először azt gondolták, hogy a názáreti ismerősök között van. De amikor hosszas keresés után sem találták meg, nagyon megijedtek. Nem tudtak mást tenni, visszamentek Jeruzsálembe és kétség- beesetten keresték gyermeküket. Három napig hiába keresték. S tudjátok-e, hol találták meg? Nem a gyermekek között önfeledt játék közben, hanem a templomban. Ott ült a tudós férfiak között, akik csodálkozva hallgatták, hogy ez a kisgyermek mennyi mindent tud Isten dolgairól. Jézus szülei nagyon megörültek. Mária azonban így korholta gyermekét: Fiam, miért tetted ezt velünk? Nem gondoltál arra, hogy milyen kétségbeesetten keresünk téged? A kis Jézus azonban így válaszolt: Miért kerestetek engem? Nem fudjátok, hogy nekem az én Atyám házában kell lennem? E válaszból Jézus szülei nemcsak azt tudták meg, hogy gyermekük mennyire szereti Istent, hanem arra is gondolhattak, hogy Jézus Isten ígérete szerint valóban Izrael Üdvözítője lesz. Selmeczi János Isten házába készülünk Lefekvéskor édesanya így szól hozzánk: Holnap vasárnap lesz. Idejében kelünk, mert együtt megyünk a templomba. Az egész család. No ne legyetek morcosok - folytatja - hanem inkább örüljetek. Mert nagy öröm az, hogy vasárnaponként a templomba mehetünk. Azért nagy öröm - kapcsolódik be a beszélgetésbe édesapa, - mert a templomban Istennel találkozhatunk, A templomot Isten házának is nevezik. Nem azért, mintha Isten a templomban lakna, hanem azért, mert itt találkozhatunk vele igazán. Én még soha nem láttam Istent, pedig sokszor voltam már a templomban - mondom én. - Azért, mert az Isten láthatatlan - feleli anya. A Szentírásban úgy olvassuk, hogy az Isten Lélek. Nem láthatjuk őt, de mindenütt jelen van, különösen a templomban. De hogyan találkozhatunk Istennel a templomban? - kérdezi testvérem. - Ügy - mondja apa - hogy amikor imádkozunk, Isten figyel ránk és meghallgat minket. Békességgel, örömmel tölti el a szívünket. - Akkor minek prédikál a tisztelendő bácsi? - mondom én. Sokszor ez olyan unalmas. - Talán neked azért unalmas, mert te még sok mindent nem értesz. Pedig amikor a lelkész prédikál, maga Isten szál hozzánk - mondja apa. Megmutatja hogyan éljünk, hogy boldogok legyünk. Ha pedig valamiért szomorúak vagyunk megvigasztal minket. A templomban úrvacsora is szokott lenni. Az mire jó? - kérdezi testvérem. - Az úrvacsorában is, amikor az ostyát és bort veszünk magunkhoz, Istennel találkozunk - mondja mama. Megbocsátja bűneinket és megtölti életünket szeretettel. Erre pedig nagy szükségünk van. Köszönjük neked, Istenünk, hogy holnap vasárnap lesz. Köszönjük, hogy a templomba mehetünk és ott veled találkozhatunk. Istenünk, add, hogy a prédikációban a te szavadat halljuk meg. Töltsd meg szívünket békességgel és szeretettel! Közli: S. J. VÍZKERESZT UTÁNI 1.VASÁRNAP IGÉJE Rom 1,18-25 NINCS MENTSÉGÜK! Nincs mentségük! Milyen keményen hangzanak Pál szavai. Jó lenne ez alól az ellentmondást nem tűrő megállapítás alól kivonni magunkat. Azt remélni, hogy kivétel vagyok. Nem nekem szól: „nincs mentségük”. Hátha találnék valami kis mentséget, enyhítő körülményt magamnak. Pál azonban az egész emberiségre mondja, s nem tesz kivételt: nincs mentségük. Isten ítéletével szemben senki nem szállhat síkra ártatlansága mellett. Egyikünk sem. Nincs mentségük ! Mindnyájan megérdemeljük Isten haragját, jogos ítéletét. Mindaz, amit itt Pál leír, nem a múlt, hanem ilyen a mi jelenünk is. Isten haragja nehezedik ránk. De miért haragszik Isten? Pál nem azzal kezdi, hogy egyes bűnöket sorol fel, hanem a lényegre mutat rá: „ismerték Istent, mégsem dicsőítették vagy áldották Istenként.” Luther sokszor hangsúlyozta: Istenről tud a bűnbeesett ember. Tud róla minden kultúrkörben és minden korban. Még aki tagadja, az is szembekerül az Isten-kérdéssel. Tud az ember az Istenről, mert ő számtalan lehetőségét adta annak, hogy megismerhessük. Széles a skála - emlékeztet Pál is - a teremtettség csodálatos alkotásaitól és rendjétől a történelemben elhangzó kijelentéséig. Mennyi jel, lehetőség, mennyiféle út! Nem is a megismerés lehetőségével van baj. Semmit nem ér az az istenismeret, amelyik nem forrósodik hitvallássá a szívünkben és élő kapcsolattá az életünkben. Ezért utal Pál ezekkel a szavakkal, „Ismerték Istent, mégsem dicsőítették vagy áldották Istenként”, az első, a legfontosabb parancsolatra. Istenhitünk vagy istentagadásunk elsősorban nem az elmélet síkján dől el, hanem az életfolytatásban és engedelmességben. Itt mutatkozik meg: komolyan vesszük-e Istent, engedünk-e akaratának? Őszintén meg kell vallanunk: Megérdemeljük Isten ítéletét. Megismertette magát velünk, mégsem tiszteljük Őt, s nem engedelmeskedünk akaratának. | Nemcsak mentségünk nincs, de a hitetlenség következményei alól sem tudjuk kivonni magunkat. „Ezért kiszolgáltatta őket az Isten...” Kinek? Önmagunknak. Nélküle akarunk élni? Próbáljuk meg! Mennyi minden visszájára fordul nélküle az életünkben! Gondolataink, érzéseink, embertársi kapcsolataink. Életünk ajándékai bálványokká növekednek főlénk. Kiszolgáltatottságunk mintegy háló tart fogva bennünket. Miért fejezi be mégis az apostol gondolatmenetét így: „áldott (ti. az Isten) mindörökké”? Mert nemcsak arról tud, hogy nincs mentségünk, hanem arról is, hogy van Megmentünk, Jézus. Csak akkor értjük meg igazán, miért van szükségünk Megmentőre, ha rádöbbenünk saját menthetetlenségünkre. A württembergi ébredés múltjából maradt ránk egy ehhez az igéhez kapcsolódó történet: Egy kis gyülekezetben a fiatal lelkész azzal kezdte a munkáját, hogy a gyülekezet egyik asszonyának azt ajánlotta: kezdje olvasni a Római levelet. Az asszony az első fejezet után becsukta a Bibliát. Elkedvetlenedésének így adta magyarázatát: ez a levél inkább a szomszéd falubelieknek szól, nem nekünk! Olvassa el még egyszer - biztatta a lelkész. Néhány hét után így számolt be az asszony: Nagytiszteletű úr, beláttam, ez a levél nekünk is szól, sőt nekem is! Ez a felismerés a lelki megújulás kezdetét jelentette ebben a faluban. Sárkányné Horváth Erzsébet IMÁDKOZZUNK Jézusunk! Köszönjük mentő szeretetedet, mellyel rendbe teszed visszájára fordult életűnket. Segíts megtalálnunk Nálad a gyógyulás, a szabadság forrását. Ámen Január 6-án kellett volna ünnepelnünk azt az ünnepet, amit epi- fániának, magyarul vízkeresztnek nevezünk. Legalább akkora gyülekezeteknek kellett volna imádnia Krisztus dicsőségének fenséges megjelenését, mint karácsonykor szokás. Ugyanis a húsvét mellett ez a legrégibb keresztyén ünnepünk, hamarabb tartották meg ókori eleink, mint a karácsonyt. Epifánia vagy teofánia - görög szavak és azt jelentik, hogy Isten illetve Isten Fia tündöklő fényességben megjelent a világunkban. Elterjedt, népies elnevezés szerint ez a három királyok ünnepe. Bibliai háttere: születési és gyer- mekségi történetek Lukács szerint * (Lk 1-2), a nyugati egyházban a három bölcs - később királyok - alakja ajándékaikkal együtt (Mt 2,lkk), továbbá Jézus megkeresz- telkedése a Jordán folyóban (Mt 3,13-17), valamint a kánai meny- nyegző (Jn 2,lkk), a kenyércsoda története (Mt 14,lkk és Mt 15,32 kk). Az itt felidézett elbeszélések közös vonása az, hogy nyilvánvalóvá teszik Jézus Krisztus Istentől való küldetését, fenségét, hatalmát. Itt már nem a jászol-bölcső tehetetlen kisdede áll a középpontban, hanem az inkamáció (megtestesülés) csodája. A történelmi háttér pedig szemléletesen mutatja, hogy miféle idegen szellemi erőkkel kellett megbirkóznia a keresztyénségnek. Voltak egyházon belüli és kívüli idegen elemek. Ezért is érdekesek és tanulságosak a történelem leckéi, különös tekintettel keresztyén ünnepeink kialakulására. A kutatók szerint ugyanis az epifánia ünnepe Egyiptomban, pontosabban Alexandriában keletkezett. Valamikor a pogány Egyiptomban január 5- ről 6-ra virradó éjjel ünnepelték Aion napisten születését, majd másnap volt a Nílushoz járulás napja, hogy üdvösséget hozó gyógyvizet merítsenek. A karácsony megtartását megelőzően már a Kr. u. 3. század első felében egy keresztyén, de ún. gnosztikus szekta (basilidiánus) ezt a pogány dátumot használta ki. Ünnepük tartalma tanításuk lényegére is rávilágít: éjszakai istentiszteleten emlékeztek meg Jézus megkereszteléséről a Jordán folyóban, és ennek az aktusnak tulajdonították a legnagyobb jelentőséget. Szerintük ez volt Jézus fogantatása és egyben születése is, vagyis ekkor olvadt össze Jézus,addig csak emberi természete az isteni igével, a logosszal. Mintha Jézus Krisztus csak ettől kezdve lett volna Isten Fia. A később bevezetett kairácso- ' nyi ünnep többek között ezzel a keresztyénségen belüli tévtanítás- t sál is'vitatkozott. János evangéliumában pedig már ott találjuk az örök Krisztus alakját, s ez is cáfolja a kereszteléssel egybekapcsolt fiúvá fogadási elméletet. Az egyház Kr. u. a 4. sz.-ban vette át ennek a szektának a dátumát, de már biblikus tartalommal. Mégis sok népi elem keveredett hozzá a fantáziának köszönhe- , tőén, Nyugaton a bölcsek jövetele I került az előtérbe, s már Origenesz | (185-254) „három” személyt emleget, holott Máté erre vonatkozólag nem tájékoztat bennünket. Ám a háromféle ajándékból következtették a távoli látogatók hármas létszámát. Másrészt az ajándékok részbeni királyi jellegéből királyokra gondoltak. A 12. században már a királyok neveit is tudni vélik, sőt ereklyéket mutogatnak. Sok helyen azonban - még a nyugati egyházban is - Jézus megke- resztelése állt a középpontban, és ehhez hosszú böjtöt kapcsoltak, tekintettel arra, hogy Jézus életében is ez volt a sorrend, a kereszt- sége után a negyven napos böjt következett a kísértést megelőzően. Vízkereszt ünnepiének jelentésé: együtt a karácsonnyal szemlélhető igazán. Karácsonykor a gyermek Jézus kerül előtérbe, a kiüresítés gondolata (Fii 2,7), a menekülés, a kiszolgáltatottság vonása, ezzel szemben az epifánia ünnepe ugyanennek a Krisztusnak a tündöklő fenségét hivatott felmutatni. A hatalommal rendelkező Krisztus ünnepe ez, aki azonban a hatalmával sohasem él vissza, csak megmutatja. Már a bölcsek is azért jöttek, hogy a „zsidók királyát” imádják és királynak kijáró ajándékokat hoztak (Mt 2,lkk). A keresztség jelentheti a megkoronázást, az említett csodák pedig - a borral és kenyérrel - teremtői hatalmát fejezik ki. Ennek az ünnepnek csupa fénynek és ragyogásnak kellene lennie, mert fenségesen jön az Isten. Ene- keskönyvünk énekei is érzékelik ezt. A három vízkereszti énekünk ragyogásról, világosságról és örök fényről tudósít minket. Egyéb énekekben szó van még „új világosságról”, „fényes hajnali csillagról”, s arról is, hogy Jézus a „mennynek ragyogása”. A kérésünk pedig ez: „Jézus mennynek ragyogása járj át tiszta fényeddel.” (400. ének) ' Ribár János H Élim, te kedves, hívogató fészek” Köszöntjük a 90 éves Szokol Ilonát! QQ A pesti metró egyik aluljárójában a sokféle vegyes könyvkínálat között egy színes címlap néz a siető emberekre: „Jézus élete”. Rajta színes kép: Jézus, amint emberek tolongnak körülötte. A könyvecske angol rendezővel készült amerikai filmet mutat be, melyet Lukács evangéliuma alapján forgattak. Jézust angol színész alakítja. A többi szereplő, hogy hitelesebbek legyenek a bibliai helyszínen felvett jelenetek, csupa izráeli színész. A filmet Magyarországon 1984-ben, a Lutheránus Világ- szövetség budapesti nagygyűlésén mutatták be a Sportcsarnokban. Egy évvel később a Magyar Televízió műtermében szinkronizálták, többek között Sinko- vits Imre hangjával. Video változata - amint az első lapokról megtudjuk - a Mokép forgalmazásában 1986-ban jelent meg a Skála terjesztésében. Alii oldalas könyvecske tulajdonképpen nem tesz mast, mint közli Lukács evangéliumát, egyszerű, világos fordításban, címszavakkal kis egységekre taJÉZUS ÉLETE az aluljáróban golva. S mellékel hozzá több mint 30 színes képet a filmből. A bevezető néhány oldalból kitűnik, hogy a film „alkotóit nem elsősorban művészi ambíciók vezették, hanem az a szándék, hogy az evangélium terjedését ezen az úton is elősegítsék”. A bizonyságtevés hangja a film magyar változatáról készült isQQ mertetést is áthatja: „Jézus Krisztus ma is él! Életed részévé akar válni, bűnbocsánatot akar adni, és erőt, hogy teljes életet élj.” Az eredeti film - ahogyan visz- szaemdékszem rá a Nagygyűlésről I a kitűzött céljának teljesen megfelelt: visszaadni képekben Jézus életét Lukács evangéliur mát követve. Ez a leírásszerűség lassúvá tette a menetét, s Jézus alakítása is kissé romantikusnak hatott. De ez a könyvecske a pesti aszfalton felhívhatja Jézus Krisztusra olyanok figyelmét, akiknek ismeretlen ő, és a Bibliát kezükbe sem vennék. Nem is egyházi kiadvány: a Közgazda- sági és Jogi Könyvkiadó adta ki egy kisszövetkezet és egy gmk közreműködésével. Az aluljáróban jókor jelent meg: Lukács evangéliuma beszél legtöbbet az Újszövetségben Jézus születéséről, és szól a megelőző ádventi eseményekről, az angyali üdvözletről, Mária magasztaló énekéről. Karácsonyt vihetett Jézustól távoli emberek életébe. Veöreös Imre 1920 tavaszán Isten arra indított egy nyíregyházi hívő asszonyt, hogy gyümölcsös kertjét a rajta álló kétszobás kis házzal felajánlja mozgássérült gyermekek gondozása céljára. A leendő intézetnek az „Élim” nevet adta. Isten a szolgálatra odaállított másodmagával egy 22 éves, súlyos betegségből gyógyult leányt, Szokol Ilonát, aki szívét Jézusának adta s életét odaszánta az elesettek gyámolítására. Ezt a döntését soha meg nem bánta, a szolgálatot közel hat évtizeden át el nem hagyta. Az első gondozott egy 13 éves, földön csúszó árva kislány volt. Hamarosan jött több kislány is. Ezt a munkát Isten az érte imádkozok hite és a benne hűségesen szolgáló két leány - később Fébé diakonissza testvér - áldozatos munkája által tartotta fenn, minden biztos anyagi alap nélkül. Az érte imádkozok önkéntes adományaiból, a kert terméséből, néhány állat tartásából, kézimunká- zásból, festett könyvjelzők bevételéből éltek. Nem egyszer esti könyörgésükre feleletül érkezett a reggeühez szükséges tej, kenyér. Mégis már 1921-ben építhettek egy nagy termet, melyet később újabb helyiségek sora követett. A gyermekek és dolgozók száma nőtt. Később 35 gyermek meleg otthona lett, ahogyan a költő megénekelte: Élim, te kedves, hívogató fészek, tombolhatnak bár kegyetlen szélvészek, tebenned minket szeretet melenget, te őrzői minket, s téged angyalsergek. Később a gyermekeket állami gondozásba vették. A körülmények változtak, de Ilona testvér - minden gyermek szerető „mamája” - a háború szőnyegbombázá- sos poklát is átélte, sok súlyos betegséget elszenvedve hűségesen állt őrhelyén. Bízott Urában és szerette a gyermekeket. A kicsikkel játszott, a nagyokkal problémáikról beszélgetett. Felejthetetlenek voltak az ádventi és karácsonyesték, gyermekórák. A gyermekek testi állapotának javítását és oktatásukat, nevelésüket egyaránt szívén viselte. Több száz csont tbc-s és paralízises gyermeket gyógykezeltetett, állított talpra. Mindenkit képességének megfelelően taníttatott és állított munkába. Ezek a munkára nevelt gyermekek az életben megállták helyüket, a társadalom hasznos tagjaivá lettek. Az intézetet 1955-ben szellemi fogyatékosok otthonává szervezték át, de Ilona testvér 72 éves korában történt nyugdíjazásáig aktív szolgálatban maradt. Utána sem vonult félre: 80 éves koráig igyekezett az öt követő vezető segítségére lenni. Még pár évvel ezelőtt is megtanított olvasni egy-két fejlődőképes kislányt. Most 90. születésnapjához közeledve, megfáradt szolgálóleányától súlyos szenvedések próbái által kérdezi Ura: még most is szeretsz-e engem? Válasza: igen Uram, szeretlek Téged, egyedül Benned bízom, hiszem, hogy a bajokkal tisztogatsz, s helyet készítettél számomra az atyai házban. B.
