Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1988-03-20 / 12. szám
Böjt ötödik vasárnapja' A békesség titka Nyugtalan, stress-hatásoktól meggyötört, fáradt, idegileg kimerült életünkben elérhetetlen vágyálomnak tűnik a békesség. Be kell vallanunk ez az egyik legkeresettebb hiánycikk. Milyen jó lenne egyszer nyugodtan ébredni, feszültségektől oldottan dolgozni, belső hajszoltság nélkül hazaérkezni, a környezetünkből ránk zúduló negatív hatásokat békés derűvel elviselKarácsony küszöbén az ünneplő csömöri gyülekezet a fent idézett időszerű megállapítást hallhatta dr. Harmati Béla püspök igehirdetéséből. A megszokottnál is ünnepibb volt a vasárnap, hiszen püspökünk első Ízben végzett Szolgálatot gyülekezetünkben. Fiatalok, középkorúak és öregek hálaadó istentiszteleten töltötték meg zsúfolásig szeretett templomukat. Abban az örömben lehettünk együtt, hogy Isten megáldotta a gyülekezet terveit, munkáját, s elkészülhetett a 117 éves templom tornyának teljes feljújítása. A torony sisakjának vörösrézlemezzel való borítása már „régi dédelgetett álma” volt az egyházközségnek. A munkálatok 1987. nyarán kezdődhettek el. A vörösrézíemezt már egy évvel ezelőtt beszereztük. De amikor a régi bádoglemez-borítás lekerült a toronyról, akkor derült ki: a torony faszerkezetében olyan károsodások vannak, hogy a megbillent torony életveszélyessé vált. így a tervezett munkálatok'megduplá- zódtak, szinte teljesen át kellett építeni a tartószerkezetet. így az eredeti költségvetés is megduplázódott. Istennek legyen hála - és a gyülekezet hitének, templomszereteté- nek mérhető példája - a gyülekezet tagjai hatalmas anyagi áldozatot hozva, önkéntes adományokból vállalták a közel 600 000 forintos munkát. így újulhatott meg 117 éves templomunk tornya, s ezért lehettünk együtt dr. Harmati Béla püspökkel és Keveházi László esperessel az örömben. így dicsértük Istent kegyelméért és köszöntük meg az utolsó ádventi vasárnapon, mindazt, amit a gyülekezet templomáért tehetett. A püspök Pál apostol Korinthusbeliekhez írt II. levele 1. fejezetének 20-24. versei alapján hirdette Isten igéjét. „örülünk, hogy ez a templom megújulhatott, mert nemcsak az ősök adták erejüket, hogy emelkedjenek ezek a falak, nemcsak a későbbiek renoválták, építették tovább, hanem a maiak, a mostaniak is. Amikor emlékezünk, hálát adunk ezért a templomért, akkor azt is tudni kell, hogy jaj annák a gyülekezetnek, amelynek csak egy temploma van! A hívek otthona, a hívek szíve is templommá kell, hogy legyen! Adja meg az Isten Csömörön, hogy sok templom, sok rendezett család, sok rendbeszedett élet legyen! Sok olyan szív, ahol ott lakozik a Krisztus, ahol Isten akarata teljesül, ahol tudják, hogy rajtunk van az Isten pecsétje, s ezért nem szólhatunk akárhoni... milyen jó lenne békességre jutni. A békesség-vágy tragikus próbálkozásokba sodorhatja az embert. Sokan próbálkoznak azzal, hogy megfelelő vegyületekkel (tabletták, alkoholok, drogok), kémiai úton befolyásolják központi idegrendszerűket. Ezek a gyorsan és direkt módon ható vegyületek azonban nem az áhított békességet adják, csupán pilfanatnyi feledést, gyan, nem élhetünk akárhogyan. Kérjük Istent, hogy adja meg, hogy otthonunk, szívünk olyan templom legyen, amelyben Isten dicsősége és az emberek szeretete történik, mint istentisztelet. Pál apostol azt kéri a korinthusi gyülekezettől, hogy mozduljon meg a szívük, jusson el Isten igéje egészen a bensőjükig és mondjon Isten ígéretére igen-t és ámen-L Dobogjon a mi szívünk is úgy, ahogy az apostol szeretné: Isten akarata szerint!” Az igehirdetés után Bach: Mag- nificatja és Gounod: Ave Maria-ja csendült fel Soós Emese előadásában, Skaliczky Orsolya orgonakíséretével. Dr. Harmati Béla püspök rövid ismertetést adott egyházunk jelenlegi terveiről, fontos kérdéseiről, amelyek most foglalkoztatják egyházunkat. „Szüksége van egyházunknak és a mai magyar hazának, ennek a népnek minden jóakaratú emberre és minden segítségre!” - hangzott mindannyiunk felé a felhívás és figyelmeztetés. Kell az egyházi dia- kóniai munka, kell a segítő kéz, az öregek támogatása, a jó szó, s ezért a gyülekezetnek eggyé kell lenni a szolgálatban, a munkában ugyanúgy, mint a szeretetben és az örömben. A mai magyar társadalomban nagyon nagy szükség van azokra az erkölcsi értékekre, amelyeket Jézus hozott és hirdetett. Szükség van becsületes kézre, igazmondásra, arra, hogy a fiatalok megbecsüljék és tiszteljék az öregeket, s hogy a szülők és nagyszülők milyen felelősséggel tartoznak gyermekeikért, s azok keresztyén hitben való neveléséért - mindezt kiemelten hangsúlyozta a püspök. A hálaadó istentisztelet úrvacsoraosztással ért véget. A püspök és a helyi lelkész szolgáltatták ki a bűnbocsánat kegyelmét a nagylétszámú úrvacsorázó gyülekezetnek. Mi pedig, csömöri evangélikusok hálát adhattunk Istenünknek szeretett templomunkért, a gyülekezetért, híveink példaadó áldozatáért és mindazért, amit ebben a hajlékban nemzedékről-nemzedékre kaphattunk: bűnbocsánatot és vigasztalást, erőt és útmutatást, az élő Igét^és a nagyszerű örömhirt! Terített asztal mellett a gyülekezet lelkésze Solymár Péter és/felü- -gyelője Gubek Mária köszöntötte a püspököt abból az alkalomból, hogy először szolgált közöttünk ilyen minőségben és kérte életére és szolgálatára Isten nagyon gazdag áldását. Solymár Péter aminek múltával még elviselhetetlenebb és még békétlenebb lesz az élet. Sokan próbálkoznak békességre jutni a radikális önzés útján. Eszerint az ember saját jól felfogott érdekén kívül ne törődjék semmi és senki mással. Inkább a részvétlenség kegyetlen gátjaival védje zárt világát, nehogy nyugalmát megzavarjak. Tragikus próbálkozás ez is, amely az önzés magánzárkájának kibírhatatlan „békességébe” vezet. Hogyan juthatok hát békességre? Jézus egyszer arról beszélt, hogy Ő egy egészen speciális, nem ebből a világból való békességnek birtokosa (Jn 14, 27). Ebben élt, és ebben is halt meg, a kereszten mondott utolsó imádságos szavainak tanúsága szerint: „Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet” (Lk 23, 46). A kínok kínjai között, emberek és Istentől elhagyatva, mégis az Atya kezébe tenni és az ő kezében tudni életét - ez aztán az igazi, kipróbált békesség! De lehet-e az enyém? Lehet, de csak azért, mert ennek a békességnek ezt az imádságos vallomását Jézus a kereszten mondta el. Azon a kereszten, ahol Isten megbékéltette a világot önmagával Jézusnak kiontott vére által (2Kor 5, 19. Kol l, 20.). Ezért mondhatom Jézus után: Atyám! Ezért élhetem át annak minden értelmét meghaladó békességét (Fii 4,7), hogy Isten szeretett gyermeke vagyok. Ezért tudhatom, hogy életem nem a kiszámíthatatlan sors játékszere, nem a magam vagy mások bűnének cserbenhagyott áldozata. Ezért lehetek bizonyos abban, hogy fényes magasságokban és sötét mélységekben is Isten kezében vagyok s ebből akézből még a halál sem ragadhat ki. Ez valóban békesség! És eZ'h fiiié&k'leltél!■ '' ”"i Sőt, rajtunk keresztül (másoké^ is! Jól ismerjük az idegesség láncreakcióját. Egy éles szó, türelmetlen gesztus nyomán elindult feszültség-hullám gyorsan terjed és hamarosan robbanás-veszélyessé teszi a légkört. De a békességet is tovább lehet adni: jó szóval, kedves mosollyal, segítőkész szeretettel, szenvedéseket vállaló áldozattal, biztató tekintettel, együttérző öleléssel, és mindezekben és mindezek felett azzal a vallomással, hogy mindenki békességre juthat, aki az Atya kezébe teszi le életét. Madocsai Miklós „ Továbbadni Hatan vannak ők a pilisiek. A rajzolástól az ádventi koszorú készítésig mindent Ifeladatuknak tekintenek, ami a gyermekbibliaköri munkához közvetve - közvetlenül tartozik. E lelkes munkatársi gárdával beszélget a gyülekezet másodlelkésze, Keveháziné Czégényi Klára. Milyen emlékei vannak a mai gyermekmunkásnak arról az időről, amikor ő járt bibliakörre? Bori a sok színes történetre emlékszik és arra, hogy jó volt a légkör. Néhány „aranynftondá- sa” még mindig megvan. S. Évi örömmel jött mindig, bár a tévéműsor kísértést jelentett számára. Edit a sok énekre emlékszik szivesen, amit itt hallott, amelyeket nagymamájával otthon gyakran, énekelt. Éva bevallja, hogy emlékei csak a konfirmációig nyúlnak vissza, áldó igéje azóta is irányt szab életének. Ildi viszont már 3 évesen kezdett járni, s azt vallja, hogy lelki fejlődésében a gyermekmunka döntő helyet kapott. Élményt adó volt számára pl. Dávid története, a 23 zsoltárt azóta is kívülről tudja. „Szüksége van a mai magyar hazának, ennek a népnek minden jóakaratú emberre, minden segítségre...” Hálaadó istentisztelet Csömörön Dr. Harmati Béla püspök és Solymár Péter lelkész Evangélikus Élet 1988. március 20. Imahét után Sopron A gyülekezet kezdettől fogva sajátosan lutheri gyökerekből táplálkozott. Történelmi öröksége, melyet a fennmaradásért vívott harcban őrzött, mindig óvatosságra intették az egyházak közötti „közlekedésben” is. A teológiai fakultás egész egyházunkra kiterjedő szolgálata, hosszú időn keresztül, meghatározta, motiválta a gyülekezet életét is, hogy a reformációban meggyökerezett hitismereté meg ne lazuljon. Mindebből világossá vált, hogy a közös imahét tartása nehezen indult. Nem azért, mert nem volt kapcsolat eddig a más egyházakkal. De az első lépés megtétele nemcsak azért nehéz, mert kockázattal jár, tudnunk kell, hogy milyen lépéseket akarunk megtenni. Ezeket: Tágabb ajtónyitás. helyezik a hangsúlyt az egyházukban és miben látják a közös szolgálatot. A protestáns gyülekezetek képviselői „igehirdetésükben” a minden rejtett, lelki „sejtburjánzást” megállító evangéliumot hirdették. Közelebb kerülés a Krisztushitben. Egyre inkább kirajzolódott, hogy ami közelebb visz, nem az egység puszta óhaja, nem a szétszakadozottság „összevar- rása” közös emberi erőfeszítéssel, de nem is az egymás nyakába borulás üres „pátosza”, hanem az együtt és Krisztus felé haladás, közeledés más-más utakról. Áldás akkor van rajta, ha ezek sugár utak a Centrum felé! Ha ezért együtt imádkozunk, nem marad gyümölcste- len, mert Krisztus ígéretes jelenlétét hordozza, ahol nevében együtt vannak. Tompa Mihály Úrvacsorái ének Idvességünk, váltságunk, Jézus! hozzád kiáltunk: Midőn a kegyelem asztalához lépünk, Jövel, maradj mivélünk! Nagy volt szüléink bűne, De Atyád könyörüle; És az örök halál tüzéből megváltott Engesztelő halálod. Ez a terített asztal Bűneinkben vígasztal, Hogy könyörülsz rajtunk s kegyelmed velünk lesz, Ha bízunk érdemedhez. Szent testednek jegyei Annak itt a jelei, Hogy csak az igazán megtérő találhat Idvességet tenálad. Vérednek kiömlése Bűneink eltörlése-; Emlékeztess, midőn ajkunk a bort issza: Légyen éltünk szent s tiszta! Jézus! a te véred szent! Légyen szívünk .bűntől ment; Mert örök életet veled az remélhet, Ki megveti a vétket. Szent törvényed fáklyája Világoljon pályánkra! Mert e földi úton tudjuk, el nem .nviVLio y jj.i tivvJjAcai ci/* /« •• , io'A'fní-női man ... 1 Ki; HWérir köVetiégeö: v rn?n Fogjad azért kezünket S magad vezérelj minket; Mert a te utadon Istenünkhöz vezet A hit, remény, szeretet. Ha szemeink meglátnak Jobbján te szent Atyádnak; Ott a Szentlélekkel örök egyességben Üdvözíts majd az égben! Mindig csüggesztő, ha valaki a csöngetésre csak az ablakot nyitja ki és onnan „lebeszél” hozzánk. Csak ennyire „méltat” minket. Vagy, ha az ajtóból csak a „kémlelő” üveges- kisajtót nyitja és nem tessékel beljebb lépni. így nem ismerhetjük meg egymást. Egyházak sem. Az idei imahéten nemcsak az evangélikus és református gyülekezel gyakorolta a tágabb ajtónyitást, hanem a római katolikusok is bekapcsolódtak felkérésünkre, illetve meghívásunkra. Biztató, hogy ez jövőre a viszonthívás alapján, ami megtörtént, áldásosán folytatódik. Egymás jobb megértése. Amíg valami „rejtett”, addig a találgatásnak, a hipotézisnek ködében van és ki van téve egy olyan „sejtburjánzásnak”, ami nemcsak biológiailag, de lelkileg is ’’rákosodáshoz” vezet. Az imahét arra is jó' volt, hogy megismerhettünk valamivel többet egymás egyházából, egymás életéből és szolgálatából. A római katolikus egyházak vezetői „szentbeszédjükben” érzékeltették, hogy mire Jobban megbecsülni saját egyházunkat, gyülekezetünket! Az ökumenikus imahétnek nem az a célja, hogy kiszakadjanak az „élő kövek” a saját gyülekezetből és épüljenek bele máshová, ahol talán kevesebbek a terhek, hanem az, hogy a közös imádságban, igehallgatásban, a Krisztushoz közelebb kerülésnek és az egymás jobb megértésének a tág ajtaján térjenek vissza a saját gyülekezetükbe. Nem egyszerűen azzal az emberi érzéssel „mindenhol jó, de legjobb otthon”, mégis abban a bizonyosságban, hogy a „communio sanctorum” (szentek közössége) nagy családjához tartozunk, kiknek saját gyülekezetük kisebb családjában kell megélniük hitüket és még jobban kell szeretniök saját „szórványegyházuknak” szívközeli gyülekezetét. Ezért, amikor még mindig az imahétről szólunk, nem felejthetjük el ezt sem: minden héten égjen az imahét áldása „olimpiai lángként”, mert enélkül kilátástalan a győzelmi koszorú elnyerése a végcélnál! Szimon János Az evangélumokat itt ismerte meg. Zsuzsi is szívesen járt az alkalmakra, karácsonyi műsorokat lapozgatva rá-rá bukkantam nevére. Miért látjátok fontosnak a gyermekmunkát? Bori: Tudom, hogy a gyerekek tele vannak kérdésekkel. Kell, hogy a hit kérdéseire közösen keressük a feleletet. Éva: Itt sajátíthatják el a bibliai alapismereteket. Zsuzsi: Fontos, hogy már korán bekapcsoljuk őket a gyülekezet életébe. Edit: Szokják meg, hogy a vasárnaphoz az igehallgatás szervesen hozzátartozik. S. Évi:, A kereszteléskor vállalt felelősség így nem marad üres ígéret. Ti miért vállaltátok ezt a munkát gyülekezetünkben? Bori: Eddig csak töltekeztünk, befogadó közösség voltunk, ideje, hogy továbbadjuk azt, amit kaptunk! S. Évi: Szinte mindegyikünk gyermekekkel foglalkozik, vagy ilyen hivatásra készül. Nekünk öröm együttlenni a kicsinyekkel. Edit: Alázatra tanítanak bennünket! Tudjunk velük együtt mi is gyermekké lenni, amilyennek Jézus akar látni minket. Mi jelent örömöt munkátokban, mire volna szükségetek, milyen terveitek vannak? - kérdeztem végül. Zsuzsi: Örülök, ha figyelnek a gyerekek, ha le tudom küzdeni zavaromat, ha sikerül egyszerűen fogalmazni. amit kaptunk” Éva: Jó, ha aktívan vesznek részt az órán, örülök kérdéseiknek. Ildi: Nagy örömünk, hogy az iskolás korba került gyerekek helyett újra feltöltődött a harmadik, az óvodás csoport. Talán ők állnak legközelebb hozzánk. Edit: Jó, hogy a munkaterv előre a kezünkben van és, hogy közösen készülünk a vasárnapi alkalmakra. Hadd folytassam én: jó, hogy Bori a rajzfelelős, aki sok ötlettel készíti az illusztrációkat, irányítja a kis képek készítését. Jó, hogy Éva a gitáros, Ildi harmónium- mal kíséri, tanítja az énekeket. Jó, hogy Editnek a virágokra van gondja, mindig ő készíti el az ádventi koszorúkat is. De mindenkinek megvan a maga feladata ebben a munkaközösségben. S. Évi: Beszéljünk a tervekről is! Szeretnénk közös kirándulásokat, játékdélutánokat csinálni, hogy a közös élmények még szorosabban kössék az esetleg különböző óvodába, iskolába járó gyerekeket egymáshoz. Zsuzsi: Tervünk az is, hogy tovább képezzük magunkat. Szükségünk lenne ismereteinket bővi- tő, módszertannal is foglalkozó kis kézikönyvekre. Jó lenne találkozni más gyülekezetek gyermekmunkásaival is, hogy kicseréljük tapasztalatainkat.
