Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1988-02-28 / 9. szám
r ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP 53. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 1988. FEBRUÁR 28. BÖJT MÁSODIK VASÁRNAPJA ÁRA: 5,50 Ft----------------------------------------------------------------------------------< A híd, amely a mennybe ível, a golgotái kereszt. Abraham S. Clara V__,____________________________J Bö jti utak ii. Autőpályakereszteződés egy európai nagyváros közelében. Utak iont és lent, kanyarognak, egymásba torkollnak, csigavonalban haladnak, eltávolodnak, újra összetalálkoznak. Autó- folyam. Hány sávban? - pem tudnám megszámolni. Szédítő labirintus. Egy keleteurópai rendszámú autó ta- nácstalankodik a rengetegben. Olyan, mint egy kérdőjel. Képtelen eligazodni. Boldogan sóhajtok fel: ón egy helybéli kocsijában ülök. Tudja, hova tartunk, az utat is ismeri. Megkönnyebbülten hátradőlök. Nem szeretem a tanácstalan bolyongást. Irtózom a kapkodó, veszélyes és bizonytalar) manőverektől. Szeretem tudni, hova vezet alattam az út. Fotóalbum lapjáit pörgetem. Fekete-fehér művészi fotók. Ki tudja, hol fényképezték! Mintha gyalogösvények csomópontját látnánk egy sivatagban. Köroskorül homok, kilátástalan, kopár táj. A középpontból rengeteg ösvény indul. Mintha egy órának 8-10 mutatója lenne. Suhanc áll a kereszteződésben. Arca a tudatlanság s az érdektelenség furcsa keveréke. A terepet nem ismeri, ám ez egy cseppet sem zavarja. Arcára van írva: neki mindegy. Majd csak választ egyet. De nem a szeme. Nem is az értelme, nem is a célja. Csak a lába. Mindjárt lép. Amerre a lába viszi. Ö már leszokott a töprengésről. Vagy meg se tanulta. Néha olyan vagyok, mint az idegen turista. Néha mint a suhanc. Mindkettő idegesít. Csak nem vagyok annyira fásult, hogy mindegy legyen? össze kellene szednem magam, mert ez a közöny mindennél rosszabb. Csak nem vagyok annyira tájékozatlan, hogy tudatlanul, kétségbeesetten kapkodjak? Tudnom kellene, melyik az én utam! Olyan gyakran állok útkereszteződésben. Sorsdöntő csomópontoknál. Jelentéktelen kanyaroknál. És kivétel nélkül mindig választanom kell. Táblát keresek. Segítséget. Lázasan beletúrok a Bibliámba. Pontos előírást nem lelek. Alapelveket csupán. Lelkészt faggatok. Nincs recept - válaszolja. Végül rábukkanok a második böjti Zsoltárra: „Utaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem!” Ne engedd, hogy mindegy legyen! Tégy türelmessé, hisz tanulásról van szó! Adj bizalmat: vannak utak, amelyek a tieid! Hozd a közelembe a reménységet: ösvényeidre lábam rátalálhat. Szabadíts meg a kanyargós, .kusza és kiismerhetetlen utak gondolatától! Taníts a második szóra: a böjti utak tanulhatók és megismerhetők. Szabóné Mátrai Marianna Nemzetközi látogatás Norman A. Hjelm lelkész, a Lutheránus Világszövetség Kommunikációs Osztályának igazgatója (Genf), és Paul Weiland lelkész, a LVSZ Kisebbségi Egyházak' Sajtóbizottsága elnöke (Bécs), hivatalos látogatást tettek egyházunkban, és február 10-én tárgyalást folytattak dr. Nagy Gyula püspök-elnökkel hivatalában az IDL (az euFópai evangélikus kisebbségi egyházak Budapesten megjelenő német nyelvű sajtószolgálata) jövőjéről. Ülésezett egyházunk Katechetikai Bizottsága Február 3-án egyházunk Üllői úti székházában a nevelés, a vallástanítás, a gyülekezeti hitoktatás kérdéseiről és módszereiről tanácskozott egyházunk Katechetikai Bizottsága. A bizottság tagjai meghívott szakértőket és lelkészeket hallgattak meg arról a kérdésről, hogy miként lehet a munkában előrelépni. A tanácskozáson mintegy 30-an vettek részt. A Katechetikai Bizottság tagjai dr. Harmati Béla püspök elnökletével előkészítették a május 24-27. között Gyenesdi- áson tartandó katechetikai konferenciát. _____________________________________________________________ Szeptemberben Budapesten Bibliatársulatok Világszövetségének Nagygyűlése A Bibliatársulatok Világszövetsége a Magyar Bibliatanács meghívását elfogadva következő, negyedik nagygyűlését Budapesten a Ráday Kollégiumban rendezi meg 1988. szeptember 14-21. között. E nemzetközi rendezvényre közel 300 személyt várnak a rendezők 105 országból. LA PAUB»A at ÖtOS: 5 S»iRAM2A PARA XODOS isten Kléjf.: MINDENKI A£.MÍNrSÉ.OÍ A Brit- és Külföldi Bibliatársulatok jogutódja a Magyar Bibliatanács, amely keretében 1949-től adják ki a magyar nyelvű Bibliát a protestáns egyházak. Az ökumenikus összetételű Bibliatanács is tagja a Bibliatársulatok Világszövetségének. Mely Szövetség nyolc évenként rendez nagygyűlést. Az első világméretű tanácskozás 1964-ben az amerikai kontinensen volt. Itt átfogó programot dolgoztak ki a kiadás anyagi feltételeinek előteremtéséről és felosztásáról. A második nagygyűlést Etiópiában 1972-ben tartották, amelyen a fejlődő országokban való bibliaterjesztést dolgozták ki. 1980-ban Thaiföldön a főfeladatot az jelentette, hogy hogyan lehetne növelni a bibliaterjesztést a nem-keresztyén többségű országokban. Dr. Ulrich Fick a Világszövetség főtitkára testvérlapunknak (Reformátusok Lapja) adott nyilatkozatában az idei nagygyűlés főtémájáról beszél: a Jézus Krisztus által velünk közölt reménységet akarják a Biblia minden olvasójában ébren tartani és megerősíteni különösen is abban a korban, amikor az emberiséget kísérti az elkeseredés, a félelem a jövőt illetően. A világgyűlés emblémája egy szélesre tárt Biblia, egy fehér galamb a zöld olajággal, alatta az angol, a francia, a spanyol és a magyar nyelvű mondat: „Isten Igéje: mindenki reménysége”." A moravcai (Maráé) evangélikus templom Szép kivitelű évkönyvet hozott a posta a Muravidékről. Hivatalos nevén a Szlovén Szocialista Köztársaság Evangélikus Egyházának évkönyve. Nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy Európa legkisebb önálló evangélikus egyházának életét ismerhetjük meg belőle. Magyarországon is akad olyan hatalmas tömbgyülekezet, melynek lélekszáma megközelíti ennek az országos egyháznak az össz-lélekszámát. Szlovénia (ne tévesszük össze Szlavóniával!) evan- gélikussága 15-18 000 közötti. Mintegy tucatnyi önálló gyülekezetei alkot körülbelül ugyanennyi lelkipásztorral. A hívek zöme a Muravidéken él, többségük a vend ill. szlovén nyelvet beszéli. Egy kicsiny részük magyar anyanyelvű annak emlékére, hogy e terület, a mai Prekmurje az I. világháború előtt Vas- ill. Zala megyéhez tartozott. A Mura és a tengerpart közötti hatalmas terület egyházi tekintetben szórvány vidék. Ámbár a XVI. században Primuz Trubar és Jurij Dalmatin igehirdetői, tudományos és nemzettudat-formáló tevékenysége nyomán a nép evangélikussá lett. A XVIII. század elején a habs- burg-katolikus vallásügyi bizottság eszközökben nem válogatott: halált, gályarabságot, száműzetést osztogató kegyetlensége valósággal szétverte az evangéliumi magvetés nyomán sarjadó életet. Ma is rendszeres és áldozatos szórványgondozó szolgálatot végeznek a muravidéki lelkipásztorok a mintegy 50 kilométerre levő Mariborban,'200 kilométerre eső Ljubljanában és a 300 kilométerre eső Fiúméban. A Mura vidéki templomok zöme II. József Türelmi Rendelete után épült meg. A fél évszázadon át illegalitásban élő hívek a magyar korona területén éltek, s így reájuk is vonatkozott a császári kegy. Nem úgy a Szlovéniában, Krajnában élőkre. A templomok - szép hegyvidékről lévén szó, az Zsoltármozaikok „...Ő tud segíteni...” Zsid 2,16-18 Egy leány írja a nemzedékek feszültségeivel foglalkozó könyvében: „Anya sohase fogja megérteni, milyen fülsértőén zajos ez a mai élet, mivel még sohase ült egy motorkerékpár hátsó ülésén.” Aligha van szükség fülsiketítőén hangos vitákra, ellentétekre ahhoz, hogy ne tudjunk kijönni egymással, csak éljünk egymás mellett értetlenül, idegenként családon belül is, akár egy otthonban. Nevelési kérdések avatottjai egyre többet írnak, beszélnek arról, hogy menynyire távolodóban van egymástól a szülők és a gyermekek világa. Nem is csak távolodóban, hanem nyomot vesztett követhetetlenségben. Gyakran meg is tévesztjük egymást, eltüntetjük nyomainkat, összezárjuk kagylóhéjainkat, hogy a másik ne is sejtse, mi lakik bennünk. Úgy teszünk, mint a világhírű komikus színész, aki leplezetlen öngúnnyal írja gyermekéveiről, hogy szegénységében mindig New York legolcsóbb külvárosi étkezdéiben ebédelt, de utána a nagyváros legelőkelőbb negyedében a Waldorf Astoria hotel előtt sétálva kotort elő zsebéből fogpiszkálót, és ott tisztogatta fogait. Magunkba zárkózunk, s a leg- közelebbiek elől is elrejtjük valónkat. És mi a következmény? Nem ismerjük egymás szenvedéseit, a másikra nehezedő terheket. A léptek erőltetett biztonsága mögött is görnyedező lélek lapulhat nem is sejtett gondok alatt. Vannak sebek, melyek a testet is megnyomorítják, de vannak olyanok is, melyeknek fájdalmáról senki nem tud, mert csak a lelket sebzik meg, és ki merné állítani, hogy az előbbiek súlyosabbak az utóbbiaknál. És éppen ebben rejlik az elkendőzés magyarázata. A másik úgysem értené meg. És ha megértené is, törődne-e vele? És ha törődne is, nem tudna segíteni. Mi mindnyájan sok sebet hordozó nemzedék tagjai vágyunk. Lényünk legmélyebb rejtekeiben összekuszált lélek lakik. „Csalárdabb a szív mindennél, kicsoda ismerhetné?” Magunk se. Hát még a másik ember. Valaki más után kell kiáltanunk. Mást kell segítségül hivnunk. Böjt idején kínálva kínálkozik, hogy tekintetünk megnyugodjon a kereszten, a Keresztrefeszítetten. Ő megért, megszán, bennünket -és tud segíteni. 0 nem hagy magunkra. Jézus Krisztus „nyilván nem angyalokat karol fel, hanem Ábrahám leszármazottak karolja fel. Ezért mindenben hasonlóvá kellett lennie testvéreihez, hogy engesztelési szerezzen a nép bűneiért. Mivel maga is kísértést szenvedett, tud segíteni azokon, akik kísértésbe estek.” Ezt lehetetlen megmagyarázni vagy bizonyítani. De ennek a ténynek csodás hatása van arra, akit terhel a vétke, vádol a lelkiismerete. Olyan ez, mint az orvosság, aminek nem ismerem az összetételét, de ha beveszem, szűnnek fájdalmaim és meggyógyulok. Olyan mint a kenyér, ami táplál, bár nem értem, hogyan válik izomrostokká és vérsejtekké bennem. Olyan mint a kegyelemlevél, aminek nem ismerem az aláíróját, de megnyitja előttem a börtönajtót. Jéfcus Krisztus ismeretével sem kérkedhetünk. De legyen elég, hogy O ismer bennünket. Szívünk legmélyéig. Lelkünk legtitkoltabb tekervényeiig. Tudja azt, mi fáj, mi hiányzik, és hol szorulunk a legjobban segítségére. És Ő tud segíteni. „Járuljunk azért bizalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.” (Zsid 4,16) Simo János Talvitie egyház küldetését is hiven tükrözve - zömmel hegyen épültek. Messzire üzen Bodonci (Bodó- hegy), G. Petrovci (Péterhegy) Hodos, Krizevci —Tótkeresztúr) stb. tornya. A legújabb templom, a két évtizede épült pecarovci (Szentsebestyén) is ezt a hagyományt követi. Az ízléses üvegből, betonból, fenyőanyagból készült épület-költemény nemcsak a mindmáig élő templomépítési kedvről, de az'istentisztelet öröméről is tanúskodik. Nappal kaszáltak, kapáltak holdvilágnál pedig betonoztak. S azóta is minden évben megünneplik a templom felszentelésének évfordulóját. Ez a templom is hegyen épült. Az évkönyv elején nagybetűk hirdetik az 1988. év igéjét: SPREPBRNITE SE IN VERUJ- TE EVANGELIJU!” (Térjetek meg és higgyetek az evangéliumnak.) A templomlátogató szeretet, a gyülekezetek egymás felé forduló és szoros kapcsolatokat ápoló figyelme is ezt tükrözi. Ennek egyik jele, hogy az évkönyvben minden évben néhány oldalt a magyar nyelvűek részére tartanak fenn. Érdekes az Evangelicanski Kole- dart úgy is számontartani, mint a Jugoszláviában megjelenő magyar szó egyik forrását. A krónika igen sűrű eseménysorozatról tudósít. Presbiteri, női és ifjúsági találkozók, tanulmányi konferenciák, testvéregyházakkal való kapcsolatok. Egyháztörténeti tanulmányok és irodalmi jellegű olvasmányok teszik változatossá az évkönyvet. Megismerhetjük a gyülekezetek ifjúsági csoportjait. Volt 108 konfirmáló és 145 megkeresztelt gyermek Ennek a kicsiny egyháznak van jöyője. Jelenleg is készül a lelkipásztori szolgálatra egy teológus. Á bibliai régészetről pedig Theodor Hári ír, aki ifjú történész, néhai Hári Lipót mura- szombati lelkipásztor unokája. Miért kötelességünk, s miért szívet melengető öröm számontartani ezt a kicsiny jugoszláviai testvéregyházat? Területén korszakalkotó események történtek a reformáció századában. Itt Lendaván (Alsólendva) működött Kulcsár György prédikátor, akinek a kedvéért a Bánfiak idehozták a hírneves Holhalter-féle nyomdát. Nagy szó a török dúlta században! A magyar igehirdetés történetének nagy értékei e művek! Nagy egyházi események történtek a mura- szombati és a felsőlendvai várban (Folytatás a 3. oldalon) A bodonci (bodóhegyi) templom oltárképe és felirata: „Úgy szerette Isten a világot...” Muravidék!
