Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1988-12-11 / 50. szám
Egyházunk anyagi helyzete MIBŐL ÉL AZ EGYHÁZ? A címben feltett kérdésre nagyon egyszerű a válasz: az egyház egyedül Isten igéjéből,él. Az evangélium az, amely megérinti az ember lelkét a Szentlélek által és teremt hitet és élő közösséget Jézus Krisztussal. Más „tőkéje” nincs és nem lehet az egyháznak. Ez az az „aranyfedezet”, amelyre lehet építeni. Ugyanakkor tudjuk, hogy az evangélium hirdetéséhez bizonyos feltételek is kellenek, amelyek „kézzel fogható” anyagi eszközöket igényelnek. Ezért nem Idegen e kérdésnek a feltevése: napjainkban milyen anyagi háttérrel rendelkezik egyházunk, mivel tudja az evangélium hirdetésének sokrétűségét biztosítani. Egyházunk a szükséges anyagi bázist három forrásból biztosítja: híveink áldozatából, államunk anyagi támogatásából, külföldi testvéreink szeretet- adományából. Már e felsorolásból is kitűnik, hogy egyházunk a maga sokrétű szolgálatát elsőrenden híveink anyagi áldozatára építi. Az Isten Lelke által megérintettek, akik megtapasztalták az Atya bűnbocsátó kegyelmét, hitüktől indíttatva meglévő anyagi javaikból áldozatot hoznak Isten ügyének szolgálatára. Ez nem új dolog az egyházban, s nem új a mi evangélikus egyházunkban sem. Már több évtizede, hogy egyházunk szolgálatát erre a legbiztosabb alapra, híveink áldozatkészségére építette. Voltak ennek az időszaknak nehéz szakaszai is. Amikor megszűnt, a korábban biztonságot jelentő egyházi adórendszer, egyházunk áttért az önkéntes anyagi teherhordozásra. Vagyis, akik igénylik az egyház szolgálatát és hitükben felelősséget éreznek az ige iránt azok anyagi tehetségük szerint kell hogy áldozatot hozzanak Krisztus ügyéért. Az elképzelés helyes volt. A mai napig ez az „önkéntesség” a legbiztosabb anyagi bázisa egyházunk gazdasági életének. Egyházunk szolgálatát anyagilag három módon segítik híveink: 1. Évi, rendszeres egyházfenntartói járulékon keresztül. Vannak gyülekezetek, ahol a presbitériumok - felmérve a gyülekezetek anyagi terhét -, kérő szóval fordulnak a hívekhez s tájékoztatva őket, hogy a gyülekezetnek milyen anyagi terhet kell hordoznia s ehhez kérik az egyházfenntartói járulék fizetését. Egyébként elég széles skálája van az önkéntes egyházfenntartói járulék „kivetésének”, illetve kérésének. Az önkéntes egyházfenntartói járulék összege évek óta hasonló nagyságrendű. 2. A másik bevételi forrása egyházunknak a perselypénz. Az az összeg, amelyet az istentiszteleten résztvevő híveink adnak a gyülekezeti perselyekbe. Ez az összeg az utolsó tiz esztendőben megkétszereződött. Ez pedig azt jelenti, hogy az istentiszteleti látogatottság megnőtt, s a templomozó híveink hitükből fakadó kötelességnek érzik, hogy meghozzák hálaáldozatukat az egyház szolgálatáért. Ez az igazi önkéntes áldozat. 3> Végül, mint anyagi bázisról szólnunk kell az adományokról is. Ezek az összegek egyáltalán nem jelentéktelenek. Itt azonban különbséget kell tenni a meghatározott célra adott adományokról (diakónia, lelkészképzés, Gusztáv Adolf Segélyszolgálat, építkezés, tatarozás stb.), valamint a meg nem határozott célú, egyszeri adományok között. Kétségtelen, hogy a meghatározott célra adott adomány összege évről évre emelkedik. Gyülekezeteink csak így tudnak kisebb- nagyobb tatarozást, építkezést elkezdeni. De igen komoly a meg nem határozott célra adott adományok összege is. Mivel csak az 1987-es esztendő adatai állnak a rendelkezésemre, így tájékoztatásul csak ennek az évnek az adatait tudom megadni. 1987-ben önkéntes egyházfenntartói járulék címén egyházunkba befolyt: 26 733 326 Ft, perselypénzként: 16 156 084 Ft, adományként: 17 806 660 Ft. Tehát, egyházunk hívei 1987- ben kerek összegben 61 millió forint áldozatot hoztak egyházunk céljaira. Ez az a hitből fakadó anyagi bázis, amelyből egyházunk „él”. Karner Ágoston Lelkésziktatás Sámsonházán „Csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről" Október első vasárnapján zsúfolásig megtelt a sámsonházi templom. A helybelieken kívül több, mint kétszáz vendég járta végig a templomdombra vezető meredek utat, hogy részt vegyen azon az istentiszteleten, amelyen Kalácska Béla, a Nógrádi Egyházmegye esperese lelkészi, illetve lelkészi munkatársi szolgálatba iktatta be Aktán Béla Sándort és Aklanné Balogh Évát. A jeles alkalomra invitáló meghívón ez az apostoli ige szerepelt mottóként: „...mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről”. Pál apostol kijelentése első benyomásra talán ünneprontásnak hat. De akik a meghívót fogalmazták, nyilvánvalóan úgy gondolták, hogy még egy ilyen szép ünnepnapon sem szabad elfeledkezni a legfontosabbról, aki pedig Jézus Krisztus. Hiszen a megfeszített Krisztus teljesíti be Istennek az ember felé hajló, megmentő szeretetét, s kár lenne ezt éppen akkor háttérbe szorítani, amikor egy gyülekezet új lelkészének beiktatását, szolgálatba indulását ünnepli. Ilyen ünnepen annyiféle dologról szó esik, hiszen különösen ilyenkor van miért hálát adni: a gyülekezet áldozatkészségéért, amely a szépen és igényesen felújított parókia-belsőben is megnyilvánult. A gyülekezetnek az új lelkészházaspárért, hiszen egyáltalán nem természetes, hogy a mai, lelkészt nélkülöző időkben a pásztor nélkül maradt gyülekezet szinte azonnal új lelkészt kapjon. A lelkészházaspárnak pedig többek közt azért is, hogy a vendégek között, a templompadokban szüleiket és még élő nagyszüleiket is ott láthatták. Azonban a legfőbb, legaktuálisabb ok a hálaadásra most is Krisztus váltsága a kereszten. Az egyházmegye esperese Mt 22,34-40 értelmében a szeretetről prédikált. Arról a szeretetről, amely mostanában hiánycikk, és ami helyett annyi pótszert keresnek az emberek. Nem az erosz és nem a filia, hanem az agapé az, amelyre az egész világnak szüksége van, és amely minden igazán szép és jó dolognak a kiidulópontja. Az új lelkipásztor a Jézus Krisztussal való személyes kapcsolat jelentőségét emelte ki igehirdetésében. Hiszen Isten célja az, hogy mindannyian a szó legteljesebb értelmében emberré legyünk, s így illeszkedjünk be te- remtettségének rendjébe, ez pedig csak Krisztussal együtt tud kiteljesedni bennünk. Szolgáitól pedig Krisztus azt várja, hogy minél tö-_ retlenebbül, tisztábban tükrözzék vissza őt. A beiktató istentisztelet utáni közgyűlésen sok köszöntés is elhangzott: Urbán Józsefé, a Nógrádi Egyházmegye felügyelőjéé, Sánta Zoltán tanácselnöké, az egyházmegye lelkészkollégáié, Sztojano- vics Andrásé, a gyülekezet előző lelkészéé, és az Aklan házaspár korábbi szolgálati helyéről, a nagy- szénási gyülekezetből érkezett kedves vendégeké. Majd az újonnan beiktatott lelkész és felesége megköszönték a köszöntéseket, és kérték a gyülekezet imádságát. Az ünnepség befejezéseként a sámsonházi gyülekezet terített asztalokhoz várta a vendégeket. A. B. É. Társadalmi hátrányok Mi erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk és ne a magunk kedvére éljünk. (Róm 15,1) Nyilvánvaló, hogy nem csak alacsony jövedelem következtében lehet valaki - vagy egy egész család - súlyosan hátrányos helyzetben. A súlyosan beteg, rokkant személy, sőt bizonyos értelemben családja is hátrányos helyzetben van még akkor is, ha egyébként jövedelmük nem alacsony. Hasonlóképpen hátrányos helyzetben van az önálló lakással nem rendelkező fiatal gyermekes házaspár, ha egyébként nem alacsony jövedelméből igen nagy részt kénytelen lakásépítésre vagy előtakaré- kosságra fordítani, sőt még a lakáshoz jutás után is, ha igen nagy összegű kölcsönöket kell törlesztenie. Az 1981-1982-ben végzett nagy úgynevezett társadalmi rétegződés (életkörülmények és életmód) vizsgálat alapján tudunk ezekről az egyéni hátrányokról pontos adatokat mondani. Ennek elemzésénél a következő hátrány-dimenziókat különböztethetjük meg: A lakás dimenziójában: a felnőtt lakosság közel egyötöde zsúfolt lakásban (egy szobára több mint két személy) lakott, 30% lakásában nem volt vízvezeték, 9% lakóházának fala vályog vagy sár szilárd alapozás nélkül, ezeket a lakásokat mindenképpen egészségteleneknek tekinthetjük. 1984-ben 340 ezer lakásban nem csak egy család tagjai, hanem egy másik család vagy családtöredék is lakott, 89 ezer pedig szükséglakás, szobával nem rendelkező lakás vagy gazdasági helyiség (üzlet) volt, tehát 429 ezer körül volt a lakáshiány. Ha a fogyasztás oldaláról közelítjük meg a szükséget szenvedők számát, akkor például a felnőttek 28 százaléka húst vagy húskészítményt ritkábban mint kétnaponta eszik, nincs télikabátja vagy 10 év-r nél régebbi télikabátja van 18 százaléknak. A munkakörülmények szempontjából hátrányosnak mondhatjuk azoknak a dolgozóknak a helyzetét, akik egészségre ártalmas körülmények közt dolgoznak (29%) és akik három műszakban vagy mindig éjjel dolgoznak (7%). Lényeges időbeli megterhelést jelent az is, ha valaki háromnegyed óránál hosszabb ideig kénytelen utazni a lakóhelyéről a munkahelyére (így munkanaponta legalább másfél órát tölt utazással). Más forrásokból is tudjuk, hogy hazánkban meglehetősen rosszak az egészségi állapotok. A felnőttek 34 százaléka mondta, hogy krónikus betegsége van, 3% testi, mozgásszervi vagy értelmi fogyatékos. Megközelíti a félmilliót a rokkantsági nyugdíjasok száma is. A szociológiai vizsgálatok arra engednek következtetni, hogy az egyik legfontosabb hátrányt okozó tényező az alacsony műveltségi színvonal. Ma is a fiataloknak körülbelül 4 százaléka nem jut a 8 általános iskolai osztály elvégzéséig sem. Ezen kívül a gyermekeknek 3 százaléka úgynevezett kisegítő általános iskolába jár. Eennél is többet mond az az adat, hogy a felnőttek 8 százaléka sohasem olvas újságot. Az alacsony iskolai végzettség és műveltség azért is különösen súlyos probléma, mert nemzedékről nemzedékre öröklődik, így a mai szegények nagyon nagy része az egy nemzedékkel ezelőtti szegényektől, sőt az 1945 előtti mező- gazdasági cselédektől és segédmunkásoktól származik. Itt kell azt is említeni, hogy a szegény és más ok miatt hátrányos helyzetű családok között az országos számarányuknál sokkal nagyobb arányban vannak cigányok. Ennek ellenére a szegények többsége nem cigány. Andorka Rudolf Petrőcz Lászlóné Advent Várlak Uram, mindig várlak úgy kellenek az új ádventeK úgy kellenek az újult vágyak. Gondok rejtőznek arcomon, térj be hozzám, térj be, drága vendégem: Jézusom! Lásd: erőm oly kicsi és futásom oly nagy! Nélküled nem bírhatom ki. Térj be hozzám, várlak, szelíd szavadtól tudom, majd oszlanak az árnyak. Egyengesd útját a jónak, a békesség-adásnak, a csendes, tiszta szónak. Jer áldott vendég, várlak, úgy kellenek az új ádventek, úgy kellenek az újult vágyak, úgy kell a megváltás szava! Ragyogd be földi-életem, áldott Reménység-csillaga. November 27-i számunkban a MINDEN ÁDVENT című vers szerzőjének neve kimaradt. A verset Urögdi Ferenc írta. Én vagyok, ne féljetek...! Jn 6,20 Nehéz éjszakájuk volt a tanítványoknak. A könnyűnek ígérkező hajóút egyszerre életveszélyessé lett. Szélrohamok dobálták a kis hajót, hullámok csaptak át rajta. A tanítványok félni kezdtek. Nincs olyan ember, akinek ne lennének ilyen éjszakái. Amikor úgy érezzük, hogy életünk törékeny csónakját nem magunk irányítjuk, hanem ismeretlen erők dobálják. Egy híres svájci orvos és lelkigondozó, T. Bővet azt írja, hogy tapasztalata szerint a legtöbb modern ember alapvető érzése a félelem. De vajon mitől is félünk, Félünk az élettől. Valahogy elveszítettük azt a képességünket, hogy megbirkózzunk a mindennapi elet alapvető problémáival, a naponta felmerülő nehézségekkel, a körülöttünk és a bennünk lévő bizonytalansággal. Félünk a halaitól is. Hogyne félnénk, amikor lelke mélyén mindegyikünk tudja, még ha nem is vallja be, hogy a halálban találkozunk majd az ítélő Istennel, aki előtt felelnünk kell bűneinkért. A halált ez teszi félelmetessé, nem a testi folyamat. Ezért írja Pál apostol, hogy a halál fullánkja a bűn. A jövőtől való félelem is gyötri életünket. Ki tudja, mit hoz a holnap? Miből fogok megélni? Mi lesz a gyermekeimmel? Mi lesz velem öregkoromban? Milyen betegség támad meg? Ezernyi félelem vesz körül bennünket. Nem csoda hát, ha tele vannak az ideggyógyászok rendelői, ha nyugtatok és altatók tömegét tömjük magunkba, ha a pénzben keressük a biztonságunkat, vagy ha az ital, gyógyszerek, vagy a munka és szórakozás mámorába menekülünk. Mindezek azonban mégsem nyújtanak megnyugvást. Ahhoz, hogy kigyógyuljunk félelmeinkből, előbb meg kell ismernünk azok valódi okát, és azt kell megszüntetni. A Biblia világosan megmondja nekünk, mikor született meg a félelem. Amikor az első ember ellene szegült Isten akaratának, vétkezett, utána azt mondja az őt kereső Istennek: Elrejtőztem, mert féltem. A félelem oka az, hogy nincs már meg a baráti kapcsolat Istennel, ezért nincs már biztonságtudat sem. Amíg nem volt bűn, addig nem volt félelem sem, hiszen ott volt Isten, akinek szeretetére és hatalmára lehetett bízni életet, halált és jövőt. Félelmeink végső oka az, hogy elveszítettük a biztonságunkat adó Istent. Ahogyan a kisgyermek is akkor kezd el félni, amikor elveszíti a szüleit, rajtunk is félelem vesz erőt, mert elveszítettük meny? nyi Atyánkat. Félelmeink egyedüli gyógyszere azért az, ha újra megtaláljuk Őt. De hogyan lehetséges ez? Amikor a tanítványok azon a viharos éjszakán félelmeikkel is birkóztak, egyszerre odalépett hozzájuk Jézus és azt mondta : Bízzatok, én vagyok, ne féljetek. A természeti erők háborgásában a tanítványok bátorságra kaptak; Jézus velünk van, ő van itt, most már nem lehet semmi baj. így nyugtat meg ma is, bennünket is Jézus. Ha bűneink miatt félünk, Ó azt mondja: ne félj, én megbocsátottam bűneidet, amikor meghaltam. Hidd el, érted is történt. Ha az élettől félünk, ö így bátorít: ne félj, én vagyok az, aki ura vagyok az életednek, ha beengedsz engem abba. Én vezetlek, megerősítlek és megvédelek, csak bízd rám magad. És ha a haláltól való félelem gyötör, akkor vigasztalásként azt mondja: Ne félj, én vagyok az, aki legyőztem a halált. Bízzál csak bennem, téged is átviszlek a sötét alagúton. Én vagyok. Két kis szócska, és mégis többet ér a legmodernebb gyógyszereknél. Neked is őrá, az elő Jézusra van szükséged ahhoz, megszabadulj félelmeidtől. Csak Ő tud visszavezetni az Atyával való közösségbe, mert csak Ő tudja a bűnbocsánat kulcsával megnyitni a bezárt atyai házat. Aki meghallotta már az Ő szavát: Én vagyok, ne féljetek! az örömmel énekli: Mért félne szivem ? Él az én Uram, Békesség királya, benne nyugta van. O a diadalmam, pajzsom, életerő, Szívemben már nincsen semmi félelem. Balicza Iván Dr. Anza Lema főtitkárhelyettes Budapesten Dr. Anza Lema, a Lutheránus Világszövetség tanzániai főtitkárhelyettese, november 20-22. között látogatást tett Budapesten. Megbeszélést folytatott egyházunk vezetőivel, látogatást tett a Deák téri gyülekezetben és részt vett, köszöntést mondott a Csepeli gyülekezet templom-jubileumi ünnepén. Beszámoló a KBK Folytatólagos Bizottságának üléséről „Szántsatok új szántóföldet” (Hős 10,12) Az NDK-beli Görlitzben ülésezett a Keresztyén Békekonferencia Folytatólagos Bizottsága 1988 októberében. Az 1985-ben Prágában megrendezett nagygyűlés óta ez volt a legnagyobb létszámú s a legnagyobb horderejű összejövetele ennek az ökumenikus szervezetnek. 48 ország 141 hivatalos küldöttje, nemzetközi szervezetek (közöttük az ENSZ és az EVT) megfigyelői, számos vendég és látogató tanácskozott A jövő felé fordulás - új gondolkodás - új erkölcs - újfelelősség főtéma s a címben jelzett bibliai mottó alapján. Az ülést kezdő ökumenikus istentiszteleten dr. Joachim Rogge, görlitzi püspök prédikált. Magát a tanácskozást Filaret kijevi metro- polita, a Folytatólagos Bizottság elnöke nyitotta meg Kurt Löjfler- nek, az NDK egyházügyi államtitkárának és más vendégeknek jelenlétében. Kurt Löifler köszöntötte a gyűlés résztvevőit, és felolvasta Erich Honecker üdvözlő levelét. A főelőadásokat dr. Tóth Károly püspök, a KBK elnöke, Filaret metropolita, dr. Dieter Klein, a Humboldt Egyetem társadalomtudományi professzora, valamint Lubomir Mlrejovsky, az KBK főtitkára tartották. Pódiumbeszélgetés zajlott az afrikai, ázsiai, északés latin-amerikai helyzetről, illetve az érintett egyházak és KBK-szer- vezetek feladatairól. Öt munka- csoport tárgyalta a főtéma speciális részletkérdéseit. Témacsoportok is dolgoztak az ENSZ-szel való kapcsolat, a KBK női és ifjúsági munkája, valamint a Közel-Kelet kérdéskörökben. Október 20-án delegáció látogatott el a Neisse folyó túlpartjára, a város lengyel oldalára, Zgorzelec- be. Állami és egyházi vezetők fogadták a küldöttséget. Záródokumentumok születtek a leszerelés témakörében, az ENSZ emberi jogokról szóló nyilatkozata kihirdetésének 40. évfordulója alkalmából. Állást foglalt a Folytatólagos Bizottság földünknek olyan krízis-területeivel kapcsolatban, mint pl. a Közel-Kelet és Dél- Afrika. Megvitatta és elfogadta a Folytatólagos Bizottság a 30 éves KBK felülvizsgált, kiegészített és megújított alkotmányát. Új gondolkodás - új erkölcs - új felelősség. Ez a három fogalom határozza meg a KBK munkáját a jövőben, a következő nagygyűlésig terjedő időszakban. Legyen Isten áldása ezen az egyre nagyobb méretű, világot átfogó, ökumenikus szolgálaton! Szabóné Mátrái Marianna ff HÁTRÁNYOS TÁRSADALMI HELYZET- SZEGÉNYSÉG- TÁRSADALMI BEILLESZKEDÉSI ZAVAROK (II)
