Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1988-12-04 / 49. szám

Evangélikus Élet 1988. december 4. / / ' // ' Osszeteszem két kezemet - 5. Az imádkozó/Pál Lapozzuk fel Bibliánk újszövet­ségi tartalomjegyzékét! Egy néven akad meg nyomban a szemünk: Pál. Egymás alatt tizenháromszor fordul elő. Az Újszövetség az apos- 1 tol tizenhárom levelét tartalmazza. Ki volt ez a Pál apostol? Annyit talán mindenki tud róla, hogy nem tartozott Jézus 12 tanítványa közé. Mégis Jézus tanítványa volt, Jézus maga hívta el egy csodával hatá­ros eseményen keresztül. Erről az Apostolok Cselekedetéinek köny­ve kilencedik fejezete számol be. Jóllehet nem tartozótt közvetlenül Jézus 12 tanítványa közé, mégis talán az egyik legnagyobb tanítvá­nyává lett a Megváltónak. Azt kap­ta feladatul.Jézustól, hogy hirdes­se az evangéliumot szerte az ak­kori világban. így aztán Pál apos­tol élete sokszor regénybe illően, kalandosan telt. Jézusról tanúsko­dott nem csak szavaival, hanem egész életével! Sokat imádkozott •és küzdött Jézus ügyéért. Elevenít­sünk fel egy jellemző epizódot a sokszor hányatott életéből! Pál nevéhez fűződik, hogy az evangélium eljutott Európába. Az akkori földrajzi viszonyok szerint Filippi volt keletről érkezve az első európai város. Itt Pál és társai töb­bek között találkoztak egy jósnő­vel. Ez a szolgálóleány nagy hasz­not hozott jóslásaival földi gazdá­jának. Pálékról több napon át azt hirdette, hogy ők a magasságos Isten szolgái. Az apostol nem néz­hette ezt jó szemmel és Jézus ne­vében megszabadította őt a jóslás leikétől. Több se kellett a lány gaz­dájának, nagyon megharagudott az idegenekre. Börtönbe vetették őket. A börtönőrkülön megbízást kapott, hogy gondosan vigyázzon~ rájuk. Isten azonban csodát tett az övéivel. A fogság nehéz óráiban, a börtön hideg cellájában sokat énekeltek és imádkoztak. Fogoly­társaik felfigyeltek rájuk. Akadtak, akik buzgón hallgatták amint bé­kességgel a szívükben, énekelve magasztalták az Istent, kitartóan imádkoztak és könyörögtek. Éjfél­tájban nagy földrengés támadt. Megrendültek a börtön falai, meg­nyíltak az ajtók. Miután a börtönőr felriadt álmából és látta, hogy nyit­va vannak a börtönajtók, nagyon megijedt. Azt gondolta a foglyok már mind elszöktek és ezért végez­ni akart magával. Pál azonban ki­áltott neki, hogy ne tegyen kárt A "V VASÁRNAP \ IGÉJE 1) Mai 3,13-18 HOL VAN AZ IGAZSÁGOS ISTEN? Kedves ádventi szokás sok gyülekezetünkben ádventi ko­szorú készítése. A zöld fenyőágakból készült koszorún 4 gyer­tya a négy ádventi vasárnapot jelképezi. Mai vasárnapon már a második gyertya is ég. Emlékeztet a második ádventi vasár­napra és arra is, hogy két ádvent között él a gyülekezet. Az első ádventi Jézus várás és a második eljövetel, Jézus visszajö- vetele feszültségében. Vasárnapunk sajátos üzenete: két ád­vent között él a gyülekezet, ítélet előtt, kegyelem alatt. Isten népének gyakori kísértése ebben a feszültségben, ami évezredes kérdés: hol van az igazságos Isten? Amikor emberi dolgokra tekintünk, a hívőkkel is megesik, hogy kétségbe vonják Isten igazságos ítéletét. Sok keresztyén ajkát elhagyja a panasz, hogy a kevélyeknek, gonoszoknak Istent életükből kihagyóknak sokkal jobban megy a soruk, mint az istenfélők­nek. Miért engedi ezt az Isten? Miért nem sújt le a gonoszt cselekvőkre, a hazugokra, csalókra és az ügyeskedőkre, akik embertársaikat becsapják, rászedik? A hívőnek az a tapaszta­lata, hogy az ilyen emberek boldogulnak, anyagi javakat szereznek hamis úton, sokszor munka nélkül, embertársaikat kizsákmányolva és becsapva. A hívő ember, ha ilyet tapasztal, elkeseredik. Keserűségében elhagyja ajkát a kifakadás: „Hiá­bavaló az Istennek szolgálni, mi haszna, hogy teljesítettük, amit ránk bízott” - így írja le a próféta is ezt a hitbeli megingás állapotát. Mit szól ehhez Isten? Vajon jogos-e népének hitetlensége, önigazsága, saját szájíze szerinti Krisztus-várása? Isten vála­sza nem elutasítás, vagy ítélet felettük kételkedéseinkért. Ko­molyan veszi problémáinkat és nem söpri le fölényesen kétsé- ^ geinket. Isten figyel és meghallgatja népe hangját, bármily zajos is a* világ körülöttünk. Azoknak, akik nevét félik és megbecsülik válaszol, mégpedig azzal, hogy nem földi javakat előnyöket igér, hanem nevüket beírja az életkönyvébe. Nem a külső, látható dolgok a lényegesek, hanem ez az ígéret: Fel vannak írva neveitek. Jézus által Isten tulajdonaivá lettünk. Ez a valóságos tény teszi helyére a kételkedőt. Hol van az igazságos Isten? Aki ezt kérdezi nézzen fel megrendülve a golgotái keresztre! Jézus áldozati halála árán érvényesül Isten igazsága. A kereszttel szembesülve derül ki hamis kérdésfelve­tésünk, Istennel szemben .való bűnös követelésünk. De a két ádvent feszültségében élő gyülekezet sem felejtheti el, hogy Isten nem mondott le a végső igazságosztásról, a számon kérés jogáról. A próféta félelmetes képekkel rajzolja meg az „Úr napját”. Izzó, mint a tüzes kemence, amelyben gyökeréig megég minden gonoszság. Eljön Isten számonkérésének nap­ja. Erre figyelmeztet a második ádventi vasárnap! Az igazság napja felragyog és gyógyító sugár hull Isten népére - jövendöli a próféta. Számunkra Jézus Krisztusban teljesedett be ez a prófécia, ő a „naptámadat a magasból”. Hói van az Igazságos Isten? Jézusban lép be közénk a inai napon-is. Az Atya szeretete, mely Fiában megjelent olyan, mint a fényes nap. Meleget, világosságot, fényt áraszt és növekedést, életet ad. Személyválogatás nélkül sugározza ránk szeretetének forró melegét. Egy kis vers hűen tükrözi Isten irgalmas szeretetét: „A Fiú olyan mint a napsugár, Atya küldi, földre száll, Mindenkihez eljut, mindenhová beragyog, általa kapjuk, amit Atyánk adott!-Ha vállalod azt, hogy tükör leszel, ha vállalod szívvel lélekkel: Szolgálod hálásan a Nap Sugarát, Általad szebb lesz az egész világ!" - Aki elfogadja ezt a gyógyító sugarat, annak van igazi ádventje, annak megszé­pül az élete. Garami Lajos IMÁDKOZZUNK Köszönjük Atyánk a te gyógyítóigédet, Jézus Krisztust, és add, hogy általa megszépüljön az életünk. Ámen magában. Mindenki itt van, senki sem szökött meg. A börtönőr hall­va ezt és meggyőződve, hogy mindez valóság, remegve borult térdre az apostol előtt és ezt kér­dezte: Mit cselekedjem, hogy üd­vözöljek? Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe! A börtönőr nem této­vázott tovább, hanem az éjszaká­nak még abban.az órájában kive­zette Pálékat a börtönből, meg­hallgatta bizonyságtételüket és megkeresztelkedett egész háza népével együtt. Akik Ismerik Pál apostol életét, azok tudják, hogy Filippiben nem első és utolsó ízben került Jézusért börtönbe. Mégsem hátrált meg sem a tanltványságban sem az imádságban. A már említett tizen­három reánk maradt leveléből az egyiket a Fillipiben élő gyülekezet­nek címezte. E levél külön érdekes­sége, begy mint a rómaiak foglya, • láncokra verve írta meg! Mégis a levél elején arról szól Pál, hogy imádságaiban nem szűnik meg hálát adni a filippiekért. Sőt ez a levele arról is híres, ahogyan az örvendezésről, örömről ír a fog- . Ságban lévő apostol... Nekünk, Jé­zus mai tanítványainak nem kell börtönt viselnünk, mégis gyakran inkább csak kérni tudunk az Isten­től. Tanuljuk meg Pál apostol éle­téből, hogy ő bilincsek között is tudott imádkozni, sőt hálát adni az Úrnak. Hála volt a szívében min­den viszontagsága ellenére, mert tudta: Jézusnak adatott minden hatalom mennyen és földön! Biázy Árpád Hit - remény - szeretet A soha el nem veszített remény E címen jelent meg válogatás Sán- tha György biblikus verseiből. A 87 oldalas füzetszerű kiadvány előtör­ténetével kell kezdenem. 1980-ban, a költő halála után néhány évvel özvegye áldozatából látott napvilá­got biblikus verseinek szinte teljes­nek mondható gyűjteménye mind­össze kétszáz példányban. A kötet a kis példányszám miatt alig ért túl a költő barátai, tisztelői, a család ismerősei és a legszűkebb érdeklő­dők körén. Ennek a Testamentum című, ma már hozzáférhetetlen kö­tetnek közel felét tartalmazza az új kiadvány, melyet az Evangélikus Sajtóosztály jelentetett meg a költő születésének századik évfordulójá­ra kis késéssel. Előszavát Nagy Gyula püspök írta. A költőt Féja Géza, Pomogáts Béla irodalomtörténész, Rab Zsu­zsa költő, műfordító és e sorok írója értékeléseiből vett idézetekkel mutatja be. Idéz a most századik életévének vége felé járó özvegy pár éve kelt leveléből, melyben el­mondja a biblikus versek utóéleté­nek páratlan személyes csodáját. A költő halála után a felesége 88 éves korában kezdte kívülről mon­dani magának és másoknak a nem könnyű, súlyos gondolati gazdag­ságú verseket. Szinte kifogyhatat­lanul. Élete társának „elvesztése után vigasztaló erővé lettek” szá­mára az élőszóban megelevenedő versek, és bizonyságtétellé a hall­gatóinak az emlékezet e rendkívüli látványa kíséretében. A versek születése Isten igéje és á Biblia erejének titkát takarja. Sántha György a kecskeméti táj­nak, az aranyhomok világának volt ihletett, ismert verselője, a leg­jelentősebb népi írók barátja an­nak idején, de a Biblia, az Isten, a hit világa nem érdekelte. Hatvan­hat éves korában igehirdetések ha­tására nyit ki kezében a Szentírás. Többé nem csukódott be élete vé­géig, hanem biblikus, hívő versek forrása lett. Különös, a modem világképben kifejeződő költemé­nyek ezek, a belemélyedők számá­ra megrázó erővel telítve. A Bibliát ismerő és korunk tudományos gondolkozásában jártas, gondol­kodó embereket ejthet meg vará­zsa, és tölthet el a láthatókon túli dolgok sejtelmével, az Isten és az örökkévalóság bizonyosságával. Ezért sajnálom, hogy a kötet alcí­mében - „biblikus-vallásos” költe­mények - feleslegesen szerepel a szürke és félrevezető „vallásos” szó. Sokkal többről és másról van szó bennük, mint „vallásosság”: a 20. század magas szellemi szintjén átütő, a Bibliából eredeti módon merítő személyes hit! Kissé ked­vetlenül vettem kézbe gyenge kiál­lítása miatt a kiadványt, azután a tartalma újra-hatalmába kerített. Végül is ez a lényeg - ha nem is olcsón mérik. Veöreös Imre Comenius Amos János a Cseh Testvérek egyházának püspöke, neves pedagógus, soha nem veszí­tette el reményét. Habár élete vé­géig sok szenvedésben volt része, gondolatainak és cselekedeteinek mégis a remény képezte alapját. Amikor a harmincéves háborúban a Habsburgok győzelme után gyü­lekezetéből elűzték és az evangéli­kus keresztyének kegyetlen üldö­zését látta, s feleségét, gyermekeit a pestisbetegség következtében el­vesztette, majdnem kétségbeesett. De a nagy megpróbáltatás idején találkozott Krisztussal. Visszaem­lékezésében később így írt: „Elke­seredett lelkem először értelmem szerint szólalt meg, miközben viga­szul többféle okot felsorolt, de ez nem segített. Azután a Szentírás­ból merített hit jött segítségemre gyógyító vigaszul, de ennek sem volt említésreméltó hatása. Végül Krisztus jött, aki elmondta nekem szenvedéstörténete titkát. Végül is ő nyújtott lelkemnek teljes vi­gaszt.” A világ labirintusából így talált kiutat a Krisztusban, akire életét rábízta. KözliVértesi Jolán írok nektek, HIT ÉS TUDÁS Minden évben rangot jelent az Országos Középiskolai (illetve Szakmai) Tanulmányi Versenyek legjobbjai közé jutás. Az első tíz helyezett felvételi nélkül kerül be az egyetemre. Olyan evangélikus fiatalokkal beszélgetek, akik az idei versenyeken a legjobbak közé kerültek. Midy Katalin német­ből, Gálos Miklós történelemből végzett a 2. ill. az S. helyen, Csoszinszky Zoltán pedig a villamosenergiaipari szakmai versenyen lett országos máso­dik. ők hárman sokak számára nem is tanulmányi eredményeikről, hanem egyházi munkájukról ismertek. Néhány hónappal a nagy versenyek után arról beszélgetünk, hogyan kapcsolódik össze náluk a tanulás és a gyüleke­zeti részvétel. Kati: Családomnak mindkét ágon sokat köszönhetek. Apai nagyapám, Mády Zoltán egy­házkerületi felügyelő volt, „mellesleg” pedig a latin, né­met, orosz és a kelta nyelvek ismerője. Talán az ő érdeklődé­sét örököltem. Anyai nagy­apám pedig Csepregi Béla lel­kész, akire szintén nagyon büszke vagyok. Gyerekkorom­ban természetes volt, hogy szü­leim elvittek a kelenföldi gyüle­kezetbe, ahol édesanyám most, presbiter. Ebbe az ifjúságba tartozom azóta is. Nagyon sze­retem a nyári táborokat, amel­lett többször jártam Gyenesen ijfúsági konferencián, illetve a lat éve” politikai küzdelmeiről kellett írni: én ezen belül az evangélikus egyház akkori helyzetét választottam. A kü­lönböző források elolvasása mellett sokat beszéjgettem Ve­tő Lajos püspök úfral és Ben­czúr Lászlóval. Mennyiben találod tanulsá­gosnak az akkor történteket?- Miklós: Nehéz ítélkezni embe­rek és irányzatok fölött. Az Or- dass-irányzat mindenesetre er­kölcsileg példaadó, ám szerin­tem nem igazán célravezető. A Dezséry-vonal együttműkö­dési készségét viszont túlzott­nak tartom, amire talán még abban a helyzetben sem lett Balról: Gálos Miklós, Mády Katalin, Csoszánszky Zoltán . Fotó: Klnczler Gyula hántai táborban és Foton, a kántorképzőben. Zoli: Irsán lakom, ahol az én családom is rendszerese^ jár templomba. Korosztályomból sajnos kevesen vagyunk a gyü­lekezetben, ifjúságira inkább a kisebbek járnak. Nagyon sze­retem a megyei ifjúsági csen­desnapokat és persze a gyenesi konferenciákat. Nagy élményt jelentett az augusztusi szárszói szenior ifjúsági konferencia. Édesanyám egyházi alkalma­zásban áll: jelenleg a Teológia dékáni irodájának vezetője. Miklós: Édesapám a fasori egyházközség felügyelője. Eb­be a gyülekezetbe járok én is, sokszor azonban nem a temp- lompadban, hanem az orgoná­nál ülök. 86-ban szereztem ugyanis kántori oklevelet Fo­ton, ahol újabban tanítok is. Idén nyáron, főleg a júniusi tanfolyamon, igazán remek csapat jött össze! Az elmúlt évek visszaesése után most szakmai és lelki Jéren egyaránt erősödtünk. Hogyan zajlott a verseny? Kati: Giminket, a Ságvárit, hajtós iskolának tartják, ahon­nan mindenki egyetemre akar menni. Az első fordulót együtt írtuk a Piarista Gimnázium és a Patrona Hungáriáé tanulói­val, vagyis két egyházi iskola diákjaival. Apácák felügyeltek, a falon kereszt függött. Itt bi­zony nem puskázott senki..'. A döntőben aztán határozot­tan éreztem Isten segítségét, például abban, hogy nem izgul­tam! Az eredményhirdetésnél pedig ott tolongtak a barátaim, osztálytársaim. Tudod, nagyon összetartunk, őszintén örülünk egymás sikerének. Fogadtunk, hogy bejutok-e az első tízbe - végül is elvesztettem harminc Túró Rudit... Zoli: A szakközépiskola műszaki tárgyai jó alapozást je­lentettek az egyetemre, amit most kezdtem el. A szombat- helyi középdöntő után még iz­gultam, mert egy gyakorlatot elrontottam, de a váci döntőn már kijött a lépés. Miklós: A Fazekas Gimná­ziumban szerettem meg a törté­nelmet. A dolgozatot a „fordu­volna szükség. Külön foglal­koztam az Egyezmény tartal­mával és születésének körülmé­nyeivel., Ugye, tudod,. Kati, hogy Turóczy püspök úr mel­lett nagyapád írta azt alá az egyház részéről? Kati: Persze, hogy tudom. Mesélik róla, hogy tudomá­nyos munkája mellett mindig felelősséget érzett egyháza iránt, amellett személyes hitéle­tet élt. • Miki! Mint fiatal történész, Te hogy látod az egyházban a fordulat évét? Miklós: A döntő változás nem köthető egyetlen esemény­hez. De tény, hogy 1948 föld­csuszamlásszerű egyházi válto­zásokat hozott’: felügyelők so­ra távozott - önként vagy kényszer hatására - az egyház éléről, püspökök mondtak le vagy tartóztatták le őket. Ezzel az izgalmas korszakkal szeret­nék még foglalkozni, bár még csak első éves vagyok a törté­nelem-latin szakon. Belülről milyennek látjátok az egyház ifjúságát? Miklós: Végre látok magam­nak való feladatot. Sokáig úgy tűnt, megy minden nélkülem is. Egyházunk kezd kevésbé lel­készközpontú lenni, ami na­gyon jó. Az érdeklődés pedig növekszik: nálunk az egyete­men a hallgatók többsége val­lásos! Kati: A gimiben én is ilyes­mit tapasztalok. A még nem hívőkben is erős az érdeklődés: a fiatalok ösztönösen is az egy­házban keresik a biztos talajt. Jó lenne, ha a keresztyén fiata­lok jobban egymásra találhat­nának, ezért örülök nagyon a szerveződő MEVISZ-nek. Zoli: A szárszói konferen­cián megmutatkozott, hogy a világiak készek nagyobb szere­pet vállalni az egyház életében. Sok területen kiegészíthetik a lelkész munkáját, ezért kellene őkét tudatosabban felkészíteni és bevontü. Én is tapasztalom a vallásosság terjedését a fiata­lok között. Ezért is nagy a mi felelősségünk. Mindhármótoknak köszönöm a beszélgetést. Fabiny Tamás

Next

/
Thumbnails
Contents