Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1988-12-04 / 49. szám
Evangélikus Élet 1988. december 4. / / ' // ' Osszeteszem két kezemet - 5. Az imádkozó/Pál Lapozzuk fel Bibliánk újszövetségi tartalomjegyzékét! Egy néven akad meg nyomban a szemünk: Pál. Egymás alatt tizenháromszor fordul elő. Az Újszövetség az apos- 1 tol tizenhárom levelét tartalmazza. Ki volt ez a Pál apostol? Annyit talán mindenki tud róla, hogy nem tartozott Jézus 12 tanítványa közé. Mégis Jézus tanítványa volt, Jézus maga hívta el egy csodával határos eseményen keresztül. Erről az Apostolok Cselekedetéinek könyve kilencedik fejezete számol be. Jóllehet nem tartozótt közvetlenül Jézus 12 tanítványa közé, mégis talán az egyik legnagyobb tanítványává lett a Megváltónak. Azt kapta feladatul.Jézustól, hogy hirdesse az evangéliumot szerte az akkori világban. így aztán Pál apostol élete sokszor regénybe illően, kalandosan telt. Jézusról tanúskodott nem csak szavaival, hanem egész életével! Sokat imádkozott •és küzdött Jézus ügyéért. Elevenítsünk fel egy jellemző epizódot a sokszor hányatott életéből! Pál nevéhez fűződik, hogy az evangélium eljutott Európába. Az akkori földrajzi viszonyok szerint Filippi volt keletről érkezve az első európai város. Itt Pál és társai többek között találkoztak egy jósnővel. Ez a szolgálóleány nagy hasznot hozott jóslásaival földi gazdájának. Pálékról több napon át azt hirdette, hogy ők a magasságos Isten szolgái. Az apostol nem nézhette ezt jó szemmel és Jézus nevében megszabadította őt a jóslás leikétől. Több se kellett a lány gazdájának, nagyon megharagudott az idegenekre. Börtönbe vetették őket. A börtönőrkülön megbízást kapott, hogy gondosan vigyázzon~ rájuk. Isten azonban csodát tett az övéivel. A fogság nehéz óráiban, a börtön hideg cellájában sokat énekeltek és imádkoztak. Fogolytársaik felfigyeltek rájuk. Akadtak, akik buzgón hallgatták amint békességgel a szívükben, énekelve magasztalták az Istent, kitartóan imádkoztak és könyörögtek. Éjféltájban nagy földrengés támadt. Megrendültek a börtön falai, megnyíltak az ajtók. Miután a börtönőr felriadt álmából és látta, hogy nyitva vannak a börtönajtók, nagyon megijedt. Azt gondolta a foglyok már mind elszöktek és ezért végezni akart magával. Pál azonban kiáltott neki, hogy ne tegyen kárt A "V VASÁRNAP \ IGÉJE 1) Mai 3,13-18 HOL VAN AZ IGAZSÁGOS ISTEN? Kedves ádventi szokás sok gyülekezetünkben ádventi koszorú készítése. A zöld fenyőágakból készült koszorún 4 gyertya a négy ádventi vasárnapot jelképezi. Mai vasárnapon már a második gyertya is ég. Emlékeztet a második ádventi vasárnapra és arra is, hogy két ádvent között él a gyülekezet. Az első ádventi Jézus várás és a második eljövetel, Jézus visszajö- vetele feszültségében. Vasárnapunk sajátos üzenete: két ádvent között él a gyülekezet, ítélet előtt, kegyelem alatt. Isten népének gyakori kísértése ebben a feszültségben, ami évezredes kérdés: hol van az igazságos Isten? Amikor emberi dolgokra tekintünk, a hívőkkel is megesik, hogy kétségbe vonják Isten igazságos ítéletét. Sok keresztyén ajkát elhagyja a panasz, hogy a kevélyeknek, gonoszoknak Istent életükből kihagyóknak sokkal jobban megy a soruk, mint az istenfélőknek. Miért engedi ezt az Isten? Miért nem sújt le a gonoszt cselekvőkre, a hazugokra, csalókra és az ügyeskedőkre, akik embertársaikat becsapják, rászedik? A hívőnek az a tapasztalata, hogy az ilyen emberek boldogulnak, anyagi javakat szereznek hamis úton, sokszor munka nélkül, embertársaikat kizsákmányolva és becsapva. A hívő ember, ha ilyet tapasztal, elkeseredik. Keserűségében elhagyja ajkát a kifakadás: „Hiábavaló az Istennek szolgálni, mi haszna, hogy teljesítettük, amit ránk bízott” - így írja le a próféta is ezt a hitbeli megingás állapotát. Mit szól ehhez Isten? Vajon jogos-e népének hitetlensége, önigazsága, saját szájíze szerinti Krisztus-várása? Isten válasza nem elutasítás, vagy ítélet felettük kételkedéseinkért. Komolyan veszi problémáinkat és nem söpri le fölényesen kétsé- ^ geinket. Isten figyel és meghallgatja népe hangját, bármily zajos is a* világ körülöttünk. Azoknak, akik nevét félik és megbecsülik válaszol, mégpedig azzal, hogy nem földi javakat előnyöket igér, hanem nevüket beírja az életkönyvébe. Nem a külső, látható dolgok a lényegesek, hanem ez az ígéret: Fel vannak írva neveitek. Jézus által Isten tulajdonaivá lettünk. Ez a valóságos tény teszi helyére a kételkedőt. Hol van az igazságos Isten? Aki ezt kérdezi nézzen fel megrendülve a golgotái keresztre! Jézus áldozati halála árán érvényesül Isten igazsága. A kereszttel szembesülve derül ki hamis kérdésfelvetésünk, Istennel szemben .való bűnös követelésünk. De a két ádvent feszültségében élő gyülekezet sem felejtheti el, hogy Isten nem mondott le a végső igazságosztásról, a számon kérés jogáról. A próféta félelmetes képekkel rajzolja meg az „Úr napját”. Izzó, mint a tüzes kemence, amelyben gyökeréig megég minden gonoszság. Eljön Isten számonkérésének napja. Erre figyelmeztet a második ádventi vasárnap! Az igazság napja felragyog és gyógyító sugár hull Isten népére - jövendöli a próféta. Számunkra Jézus Krisztusban teljesedett be ez a prófécia, ő a „naptámadat a magasból”. Hói van az Igazságos Isten? Jézusban lép be közénk a inai napon-is. Az Atya szeretete, mely Fiában megjelent olyan, mint a fényes nap. Meleget, világosságot, fényt áraszt és növekedést, életet ad. Személyválogatás nélkül sugározza ránk szeretetének forró melegét. Egy kis vers hűen tükrözi Isten irgalmas szeretetét: „A Fiú olyan mint a napsugár, Atya küldi, földre száll, Mindenkihez eljut, mindenhová beragyog, általa kapjuk, amit Atyánk adott!-Ha vállalod azt, hogy tükör leszel, ha vállalod szívvel lélekkel: Szolgálod hálásan a Nap Sugarát, Általad szebb lesz az egész világ!" - Aki elfogadja ezt a gyógyító sugarat, annak van igazi ádventje, annak megszépül az élete. Garami Lajos IMÁDKOZZUNK Köszönjük Atyánk a te gyógyítóigédet, Jézus Krisztust, és add, hogy általa megszépüljön az életünk. Ámen magában. Mindenki itt van, senki sem szökött meg. A börtönőr hallva ezt és meggyőződve, hogy mindez valóság, remegve borult térdre az apostol előtt és ezt kérdezte: Mit cselekedjem, hogy üdvözöljek? Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe! A börtönőr nem tétovázott tovább, hanem az éjszakának még abban.az órájában kivezette Pálékat a börtönből, meghallgatta bizonyságtételüket és megkeresztelkedett egész háza népével együtt. Akik Ismerik Pál apostol életét, azok tudják, hogy Filippiben nem első és utolsó ízben került Jézusért börtönbe. Mégsem hátrált meg sem a tanltványságban sem az imádságban. A már említett tizenhárom reánk maradt leveléből az egyiket a Fillipiben élő gyülekezetnek címezte. E levél külön érdekessége, begy mint a rómaiak foglya, • láncokra verve írta meg! Mégis a levél elején arról szól Pál, hogy imádságaiban nem szűnik meg hálát adni a filippiekért. Sőt ez a levele arról is híres, ahogyan az örvendezésről, örömről ír a fog- . Ságban lévő apostol... Nekünk, Jézus mai tanítványainak nem kell börtönt viselnünk, mégis gyakran inkább csak kérni tudunk az Istentől. Tanuljuk meg Pál apostol életéből, hogy ő bilincsek között is tudott imádkozni, sőt hálát adni az Úrnak. Hála volt a szívében minden viszontagsága ellenére, mert tudta: Jézusnak adatott minden hatalom mennyen és földön! Biázy Árpád Hit - remény - szeretet A soha el nem veszített remény E címen jelent meg válogatás Sán- tha György biblikus verseiből. A 87 oldalas füzetszerű kiadvány előtörténetével kell kezdenem. 1980-ban, a költő halála után néhány évvel özvegye áldozatából látott napvilágot biblikus verseinek szinte teljesnek mondható gyűjteménye mindössze kétszáz példányban. A kötet a kis példányszám miatt alig ért túl a költő barátai, tisztelői, a család ismerősei és a legszűkebb érdeklődők körén. Ennek a Testamentum című, ma már hozzáférhetetlen kötetnek közel felét tartalmazza az új kiadvány, melyet az Evangélikus Sajtóosztály jelentetett meg a költő születésének századik évfordulójára kis késéssel. Előszavát Nagy Gyula püspök írta. A költőt Féja Géza, Pomogáts Béla irodalomtörténész, Rab Zsuzsa költő, műfordító és e sorok írója értékeléseiből vett idézetekkel mutatja be. Idéz a most századik életévének vége felé járó özvegy pár éve kelt leveléből, melyben elmondja a biblikus versek utóéletének páratlan személyes csodáját. A költő halála után a felesége 88 éves korában kezdte kívülről mondani magának és másoknak a nem könnyű, súlyos gondolati gazdagságú verseket. Szinte kifogyhatatlanul. Élete társának „elvesztése után vigasztaló erővé lettek” számára az élőszóban megelevenedő versek, és bizonyságtétellé a hallgatóinak az emlékezet e rendkívüli látványa kíséretében. A versek születése Isten igéje és á Biblia erejének titkát takarja. Sántha György a kecskeméti tájnak, az aranyhomok világának volt ihletett, ismert verselője, a legjelentősebb népi írók barátja annak idején, de a Biblia, az Isten, a hit világa nem érdekelte. Hatvanhat éves korában igehirdetések hatására nyit ki kezében a Szentírás. Többé nem csukódott be élete végéig, hanem biblikus, hívő versek forrása lett. Különös, a modem világképben kifejeződő költemények ezek, a belemélyedők számára megrázó erővel telítve. A Bibliát ismerő és korunk tudományos gondolkozásában jártas, gondolkodó embereket ejthet meg varázsa, és tölthet el a láthatókon túli dolgok sejtelmével, az Isten és az örökkévalóság bizonyosságával. Ezért sajnálom, hogy a kötet alcímében - „biblikus-vallásos” költemények - feleslegesen szerepel a szürke és félrevezető „vallásos” szó. Sokkal többről és másról van szó bennük, mint „vallásosság”: a 20. század magas szellemi szintjén átütő, a Bibliából eredeti módon merítő személyes hit! Kissé kedvetlenül vettem kézbe gyenge kiállítása miatt a kiadványt, azután a tartalma újra-hatalmába kerített. Végül is ez a lényeg - ha nem is olcsón mérik. Veöreös Imre Comenius Amos János a Cseh Testvérek egyházának püspöke, neves pedagógus, soha nem veszítette el reményét. Habár élete végéig sok szenvedésben volt része, gondolatainak és cselekedeteinek mégis a remény képezte alapját. Amikor a harmincéves háborúban a Habsburgok győzelme után gyülekezetéből elűzték és az evangélikus keresztyének kegyetlen üldözését látta, s feleségét, gyermekeit a pestisbetegség következtében elvesztette, majdnem kétségbeesett. De a nagy megpróbáltatás idején találkozott Krisztussal. Visszaemlékezésében később így írt: „Elkeseredett lelkem először értelmem szerint szólalt meg, miközben vigaszul többféle okot felsorolt, de ez nem segített. Azután a Szentírásból merített hit jött segítségemre gyógyító vigaszul, de ennek sem volt említésreméltó hatása. Végül Krisztus jött, aki elmondta nekem szenvedéstörténete titkát. Végül is ő nyújtott lelkemnek teljes vigaszt.” A világ labirintusából így talált kiutat a Krisztusban, akire életét rábízta. KözliVértesi Jolán írok nektek, HIT ÉS TUDÁS Minden évben rangot jelent az Országos Középiskolai (illetve Szakmai) Tanulmányi Versenyek legjobbjai közé jutás. Az első tíz helyezett felvételi nélkül kerül be az egyetemre. Olyan evangélikus fiatalokkal beszélgetek, akik az idei versenyeken a legjobbak közé kerültek. Midy Katalin németből, Gálos Miklós történelemből végzett a 2. ill. az S. helyen, Csoszinszky Zoltán pedig a villamosenergiaipari szakmai versenyen lett országos második. ők hárman sokak számára nem is tanulmányi eredményeikről, hanem egyházi munkájukról ismertek. Néhány hónappal a nagy versenyek után arról beszélgetünk, hogyan kapcsolódik össze náluk a tanulás és a gyülekezeti részvétel. Kati: Családomnak mindkét ágon sokat köszönhetek. Apai nagyapám, Mády Zoltán egyházkerületi felügyelő volt, „mellesleg” pedig a latin, német, orosz és a kelta nyelvek ismerője. Talán az ő érdeklődését örököltem. Anyai nagyapám pedig Csepregi Béla lelkész, akire szintén nagyon büszke vagyok. Gyerekkoromban természetes volt, hogy szüleim elvittek a kelenföldi gyülekezetbe, ahol édesanyám most, presbiter. Ebbe az ifjúságba tartozom azóta is. Nagyon szeretem a nyári táborokat, amellett többször jártam Gyenesen ijfúsági konferencián, illetve a lat éve” politikai küzdelmeiről kellett írni: én ezen belül az evangélikus egyház akkori helyzetét választottam. A különböző források elolvasása mellett sokat beszéjgettem Vető Lajos püspök úfral és Benczúr Lászlóval. Mennyiben találod tanulságosnak az akkor történteket?- Miklós: Nehéz ítélkezni emberek és irányzatok fölött. Az Or- dass-irányzat mindenesetre erkölcsileg példaadó, ám szerintem nem igazán célravezető. A Dezséry-vonal együttműködési készségét viszont túlzottnak tartom, amire talán még abban a helyzetben sem lett Balról: Gálos Miklós, Mády Katalin, Csoszánszky Zoltán . Fotó: Klnczler Gyula hántai táborban és Foton, a kántorképzőben. Zoli: Irsán lakom, ahol az én családom is rendszerese^ jár templomba. Korosztályomból sajnos kevesen vagyunk a gyülekezetben, ifjúságira inkább a kisebbek járnak. Nagyon szeretem a megyei ifjúsági csendesnapokat és persze a gyenesi konferenciákat. Nagy élményt jelentett az augusztusi szárszói szenior ifjúsági konferencia. Édesanyám egyházi alkalmazásban áll: jelenleg a Teológia dékáni irodájának vezetője. Miklós: Édesapám a fasori egyházközség felügyelője. Ebbe a gyülekezetbe járok én is, sokszor azonban nem a temp- lompadban, hanem az orgonánál ülök. 86-ban szereztem ugyanis kántori oklevelet Foton, ahol újabban tanítok is. Idén nyáron, főleg a júniusi tanfolyamon, igazán remek csapat jött össze! Az elmúlt évek visszaesése után most szakmai és lelki Jéren egyaránt erősödtünk. Hogyan zajlott a verseny? Kati: Giminket, a Ságvárit, hajtós iskolának tartják, ahonnan mindenki egyetemre akar menni. Az első fordulót együtt írtuk a Piarista Gimnázium és a Patrona Hungáriáé tanulóival, vagyis két egyházi iskola diákjaival. Apácák felügyeltek, a falon kereszt függött. Itt bizony nem puskázott senki..'. A döntőben aztán határozottan éreztem Isten segítségét, például abban, hogy nem izgultam! Az eredményhirdetésnél pedig ott tolongtak a barátaim, osztálytársaim. Tudod, nagyon összetartunk, őszintén örülünk egymás sikerének. Fogadtunk, hogy bejutok-e az első tízbe - végül is elvesztettem harminc Túró Rudit... Zoli: A szakközépiskola műszaki tárgyai jó alapozást jelentettek az egyetemre, amit most kezdtem el. A szombat- helyi középdöntő után még izgultam, mert egy gyakorlatot elrontottam, de a váci döntőn már kijött a lépés. Miklós: A Fazekas Gimnáziumban szerettem meg a történelmet. A dolgozatot a „forduvolna szükség. Külön foglalkoztam az Egyezmény tartalmával és születésének körülményeivel., Ugye, tudod,. Kati, hogy Turóczy püspök úr mellett nagyapád írta azt alá az egyház részéről? Kati: Persze, hogy tudom. Mesélik róla, hogy tudományos munkája mellett mindig felelősséget érzett egyháza iránt, amellett személyes hitéletet élt. • Miki! Mint fiatal történész, Te hogy látod az egyházban a fordulat évét? Miklós: A döntő változás nem köthető egyetlen eseményhez. De tény, hogy 1948 földcsuszamlásszerű egyházi változásokat hozott’: felügyelők sora távozott - önként vagy kényszer hatására - az egyház éléről, püspökök mondtak le vagy tartóztatták le őket. Ezzel az izgalmas korszakkal szeretnék még foglalkozni, bár még csak első éves vagyok a történelem-latin szakon. Belülről milyennek látjátok az egyház ifjúságát? Miklós: Végre látok magamnak való feladatot. Sokáig úgy tűnt, megy minden nélkülem is. Egyházunk kezd kevésbé lelkészközpontú lenni, ami nagyon jó. Az érdeklődés pedig növekszik: nálunk az egyetemen a hallgatók többsége vallásos! Kati: A gimiben én is ilyesmit tapasztalok. A még nem hívőkben is erős az érdeklődés: a fiatalok ösztönösen is az egyházban keresik a biztos talajt. Jó lenne, ha a keresztyén fiatalok jobban egymásra találhatnának, ezért örülök nagyon a szerveződő MEVISZ-nek. Zoli: A szárszói konferencián megmutatkozott, hogy a világiak készek nagyobb szerepet vállalni az egyház életében. Sok területen kiegészíthetik a lelkész munkáját, ezért kellene őkét tudatosabban felkészíteni és bevontü. Én is tapasztalom a vallásosság terjedését a fiatalok között. Ezért is nagy a mi felelősségünk. Mindhármótoknak köszönöm a beszélgetést. Fabiny Tamás
