Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1988-11-27 / 48. szám
ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP 53. ÉVFOLYAM 48. SZÁM 1988. NOVEMBER 27. Advent 1. vasárnapja r Kiáltó szó vagyok. Hírnök, kit Ura előreküldött sürgetni, hogy készítsetek utat magának az Úrnak, aki mögöttem jön. Félre hát mindennel, mi útját állhatná Rakjatok le minden bűnt, - a durváját is, de főként a lelki bűnöket, amelyek, bár rajtuk a szentség látszata, leginkább gátolják a Királyt hozzátok - jöttében. Fogadjátok örömmel. Engedelmeskedjetek néki. Higyjetek benne. Keresztelkedjetek meg. Ha megteszitek, áldottak vagytok Isten előtt. Bűnbocsánatot nyertek... Luther V J A várakozás feszültségében Nemcsak ádventben, igazában mindig várakozásban élünk. A kicsi gyermek várja, hogy átlépje az iskola küszöbét. A középiskolás érettségi utáni terveit szövögeti. Várja - feszültséggel teli heteken át - sikerült-e álmait valóra váltania. A sorkatona várja, hogy szabadságra utazhasson és viszontláthassa a szülői hajlékot. A menyasszony várja távolban levő vőlegényét, s a találkozás öröme betölti ázívét-lelkét. A nagyszülő váija, hogy gyermekei az unokákkal meglátogassák. A beteg a gyógyulást, a vándor a napkeltét, a halál révpartján álló az örökélet pirkadatát várja. Emeletes házak irodáiban a beosztott felettese elismerését, a vezető vállalata helyzetének kedvezőbb alakulását várja. Az édesanya az élet hajszája ritmusának csökkenését. Mindnyájan nyu- godtabb kort, több állandóságot, nagyobb biztonságot várunk. A várakozás feszültsége betölti mindnyájunk szívét. S közben a mindennapok egyhangúságában ünnepre, ünnepi meghitt órákra várunk. Advent időszaka magában hordja az ígéretet. Közeleg az ünnep beteljesedése. A várakozás értelmet kap, az idő vonatja az ünnep állomásához érkezik. Az ünnep ugyanis kikapcsolódás hétköznapjaink fárasztó rohanásából, idegőrlő lármájából, s lélekvesztő közönyéből. Ugyanakkor bekapcsolódás az Istennel való közösség áramkörébe. Mert az ünnep, több mint pihenés, több mint szórakozás, több mint utazás, több mint ismeretszerzés, több mint gyönyörködés a teremtett világ szépségében. Az ünnep visszatalálás ahhoz a Krisztushoz, akit várunk. Nélküle életünk kihunyt parázshoz, árva parlag földhöz, s földre kifolyt borhoz hasonlít. Vele izzó tüzes szeretet, gazdagon termő élet, s erőtől acéjozott akarat részesei leszünk. Érthető, ha várjuk. Szükséges, hogy várjuk. Hadd teljék meg életünk szépséggel, valós értékkel, Jézussal magával. Szebik Imre „Könnyű neked!” - hallottam már többször is kollégáktól, barátoktól - mert olyan vidám tudsz lenni, mint akinek semmi gondja nincs. Már kezdtem magam szégyellni, amiért olyan természetesen vidáman viselkedtem - talán komolytalannak néznek. Ez a zsoltár azonban újra megerősített abban a hitben: Isten ajándéka az öröm, a vidámság. Nem volt gondtalan élete a zsoltárírónak sem, erről árulkodnak előző sorai. Komoly, önmarcangoló imádságok, bűnvallások, bocsánatkérések és Isten útjának megismeréséért folyó könyörgések előzték meg ezt a felismerést, nem ő maga, hanem az Úr teremti meg benne a békességet, az örömöt, a hálaadásra kész szívet. Nemarérf vidám, mert megsegítette őt az Úr, hanem azért, mert meghallgatta esedezését, és Isten cselekvéséből a szenvedő ember megértette, hogy bármikor bátran és bizalommal fordulhat az Úr felé. Könnyű volt neki örvendező, hálaadó zsoltárokat írni, énekelni, hiszen az Isten mindig megsegítette - mondhatná rá bárki.- Próbálja meg az erős, magabiztos, jólszituált ember így dicsérni az Urat: „Erőm és pajzsom az Új, (csak) benne bízik szívem”. Ez nem biztos, hogy szívből jövő mondata lesz. Próbálja meg a beteg, szenvedő. alázatos hivő ember ugyanezt szívből kimondani - ő tapasztalni fogja, hogy Isten ereje, szeretete, hűsége, jósága segíti át minden nehézségen. * Aki pedig valóban felfogja Isten sze- retetét, hálás és örömteli szívvel tekint előre, mert biztos, erős kézben érzi az életét. KÉSZÍTSETEK az urnák útját. . Rónay György Advent első vasárnapja Amikor a fák gyümölcsöt teremnek, tudhatjátok, hogy közel van a nyár. Tűzre dobhatsz, Kertész, mert nem terem meg korcs ágaimon más, mint a halál? Amikor jelek lepik el a mennyet, álmunkból kelni itt az óra mar. De ha hozzám jössz, pedig megüzented, angyalod mégis álomban talál. Meg akartál rajtam teremni, rossz fán, Nem voltál rest naponta jönni hozzám. Ajtóm bezártam. Ágam levetett. Éjszakámból feléd fordítom orcám: boríts be, Bőség! Irgalom, hajolj rám! Szüless meg a szívemben, Szeretet! Nemzetközi egyházi tanácskozás Budapesten Budapesten tartja záróülését november 26. és december 2. között a két legnagyobb felekezeti világ- szövetség, a Lutheránus Világszövetség és a Református Világszövetség Közös Dialógus-Bizottsága. Ezt a közös testületet 1985 elején azért hívta létre a két világszövetség, hogy egyfelől felmérje az evangélikus és református egyházak közötti kapcsolatok helyzetét világviszonylatban; másfelől részletes javaslatokat dolgozzon ki e kapcsolatok erősítésére (elsősorban a szószék- és úrvacsora közösségre) Észak-Amerika, Latin- Amerika, Ázsia és Afrika reformációi egyházaiban. Európában ugyanis már a múlt évtizedben megtörtént ez a lépés a Leuenbergi Egyesség aláírásával. A zárótanácskozást a Bizottság társelnökei, dr. Nagy Gyula püspök és dr. James B. Torrance református teológiai professzor (Aber- deen-Skócia) vezetik. Ismert teológiai szakértők jönnek el, Budapestre Európából, Észak-Ameri- kából, Ázsiából és Afrikából erre a nemzetközi találkozóra. Dr. Fekete Zoltán országos felügyelő temetése November 9-én, szerdán 13 órakor a Farkasréti temetőben temették el dr. Fekete Zoltán országos felügyelőt. A temetési szertartást dr. Nagy Gyula és dr. Harmati Béta püspök és Szirmai Zoltán fasori lelkész, pesti esperes végezte. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa nevében Hecker Frigyes metodista szuperintendens, a Kertészeti Egyetem nevében dr. Hargitai László, tanszékvezető egyetemi tanár, a Talajtani Társaság nevében dr. Szabolcs István elnök búcsúzott a ravatalnál. Énekelt a Lutheránia férfikara. A temetésen részt vett a Teológiai Akadémia tanári kara, a lelkészi karból számosán, a testvéregyházak képviselői, a magyar tudományos élet számos tagja és népes gyülekezet az ország minden tájáról. Államunk képviseletében jelen volt Sarkadi Nagy Barna elnökhelyettes, Bai László főosztályvezető és dr. Vass György főelőadó. Dr. Fekete Zoltán testvérünk koporsójánál nem a fájdalom, a félelem, az elmúlás panasza az, amivel tőle búcsút veszünk. A búcsúzás nehéz órájában e ravatalnál Isten igéje szól hozzánk: valami egészen másról, mint emberi gondolataink! - mondotta az igehirdetést végző Nagy Gyula püspök, aki textusát János evangéliumából vette, a 14,1-3 verseit olvasta fel. Beszédét így folytatta: „Jézus most hallott igéje, amely drága halottunknak mindig kedves bibliai igéje volt és gyászjelentésén is áll, arról beszél, hogy személyes életünk a „földi hajlékból” átível az örökkévalóságba. „Az én Atyám házában sok hajlék van... elmegyek, hogy helyet készítsek néktek!” Az istenhívő ember nem félelemmel, hanem reménységgel tud szembenézni az utolsó nagy ellenféllel. Hisszük és valljuk, hogy a halál nem a legvégső állomás, hanem átmenet a sötét kapun a végső örök otthonba. „Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek... és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.” Az igehirdetésben hangzott a köszönet szava is Istennek, a családját nagyon szerető, hűséges hitvestársért és édesapáért, testvérért és jóbarátért. Igazi ember volt, melegszívű, aki életét elsősorban másokért élte. Akik körülötte élhettek, a szeretet szüntelen sugárzásában élhettek. Kiváló tudós is volt, az itthon és külföldön kapott sok elismerés és kitüntetés csak a külső jelei voltak egy nagyértékű tudós élet elméleti és gyakorlati munkásságának. Hazájának hűséges fia, a magyar föld tudós kutatója. Példamutató volt, ahogyan ezt a hazát, népünket, annak mai életét szerette és tudása legjavával szolgálta élete utolsó pillanatáig. A ravatalnál az ökumenikus Tanács nevében búcsúzott Hecker Frigyes metodista szuperintendens. Zsolt 1,3 alapján szólt a folyóvíz mellé ültetett fáról. Fekete Zoltán ehhez a folyóvízhez, az élő vízhez eresztette élete gyökereit. Aki ebből a vízből táplálkozik, nem hal meg, aki Jézusból él, megmarad ez Ígéret alatt. Dr. Hargitai László professzor emlékezésében a tudós életpálya egyes állomásait idézte fel. 1934-ben szerzett taGyöngyszemek a zsoltárokból Erőm és pajzsom az Úr, benne bízik szívem, Ő megsegít engem, ezért vidám a szívem. Zsolt 28,7 Mennyivel nyugodtabban, szebben és kiegyensúlyozottabban tudnának él- . ni az emberek, ha szivüket nem a naponkénti aggodalom és félelem, vagy harag és irigység töltené el, hanem az Isten iránti hála és a benne való feltétlen bizalom! Melyik út vezet ehhez az életformához? Á megtérés útja! Magamat gyengének, segítségre szorulónak tartom, erőmet kevésnek ahhoz, hogy tökéletesen Isten tetszésére éljek, bűnnel terhelt.életemet súlyosnak ahhoz, hogy bármivel is dicsekedjem. 'Nem bízhatom semmi másban, csak ábban, hogy az Úr könyörül rajtam és megvidámít a bűnből való szabadulás örömével. Mennyi beteg: béna, vak és leprás kapta meg a bűnbocsánattal együtt a gyógyulás ajándékát is - életük megújult, örömmel és hálaadással telt meg, mert az Úrban bíztak. Ma sincs ez másképpen! Mert akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak eljárnak, és nem fáradnak el. (Ézs 40,31)Olyan erő, védelem, támasz és.oltalom sugárzik Urunkból, hogy már előre örülhetünk, már minden cselekedetet, csodát megelőzve abban bízhatunk, hogy Ő, bármi történjen is velünk, - erőnk és pajzsunk marad. Dicsekedésünk sem lehet semmi másban, mint Krisztus keresztjében, aki helyettünk vállalta az erőtlenséget, kivetettséget, gúnyt és kínokat. Csoda tehát, ha vidámak vagyunk és hálás a szivünk mindenért? Hiszen ez a legkevesebb, amivel megköszönhetjük Urunk jóságát, hogy örömöt szerzünk másoknak is. Elfáradt, megkeseredett, a sok hajtástól kedvét vesztett fiatalok közé bevinni a mosolyt, a vidámságot, a megelégedettséget, az Isten szeretetéből való táplálkozás biztos tudatát - bizony nagyon fontos cselekedet a mi korunkban. Ez az, amire a világ ma is sóvárogva vár. Elhagyott, kisemmizett, gyenge és beteg idősekre rámosolyogni, velük türelmesen, kedvesen elbeszélgetni - óriási örömöt jelent, sokszor felér egy prédikációval. Gondterhelt felnőttek közé becsempészni az igazi örömöt vidámságot, amely segítségével újra tudnak hinni, bízni, és életük értelmét nem dobják el könnyen, felelőtlenül. Isten szeretete, ereje vidám és hálatelt szívvel jutalmazza meg a benne bízókat. Hadd legyen „könnyű nekünk”, egyszerűen abból kiindulva, hogy Isten Jézus Krisztus által a mi oltalmunk és erősségünk, és erről tegyen bizonyságot örvendező szívünk, szánk és énekünk! Koskai Erzsébet A gyászoló család a sírnál Szíve szerint, haláláig tartó hűséggel szolgált evangélikus egyházunkban. „Mélyen hívő ember volt, nem hivalkodó, de szilárd hittel élő ember, aki mindvégig egyesíteni tudta mély hitét a szigorú tudományossággal. Ennek jeleként végzett négy féléven át teológiai tanulmányokat is Sopronban, természettudományos munkásságával párhuzamosan. 1949-ben a Pesti Egyház felügyelője lesz, később a Fasori gyülekezeté. Egyre magasabb egyházi tisztségekre kap elhívást: 1953-tól az Északi Egyházkerület világi elnöke, kerületi felügyelője, 1973-tól kezdve pedig egyházunk legmagasabb nemlelkészi tisztségét, az országos felügyelői tisztséget tölti be haláláig. Fáradhatatlan mun- kálója volt az egyházak és államunk közötti jóviszonynak, ismert és megbecsült munkása a hazai és a külföldi egyházak közötti ökumenikus, testvéri kapcsolatoknak. Valóban élete utolsó napjáig ott állt őrhelyén, nem a méltóságot, hanem a jót cselekvés, a szolgálat lehetőségeit keresve. A szertartást a ravatalnál Harmati Béla püspök imádsága és a Lutheránia férfikarának éneke fejezte be. Ezután nári, 1935-ben bölcsészdoktori oklevelet. Ugyanebben az évben az Orosházi Gimnáziumban kezdte meg tanári működését. A Keszthelyi Gazdasági Akadémia tanára 1941-től. Ekkor írja első talajtani tankönyvét, mely az első ilyen munka a felszabadulás után. 1949-ben a Kertészeti Egyetem Talajtani tanszékére hívják meg tanszékvezetőnek, Budapestre. A mezőgazdasági tudományok kandidátusa fokozatot 1952-ben, a kertészeti tudományok doktora fokozatot 1961-ben szerezte meg. Tudományos és oktató-nevelő munkáját 1976-ban történt nyugdíjaztatása után is folytatja egészen 1985-ig. Ekkor ötven éves oktatói munkássága elismeréséül Arany tanári diplomát kapott. Hazulról, édesapjától hozta a tanári munka szeretetét, tudományát növendékeinek ezrei viszik tovább, akár személyesen hallották tőle, akár tankönyveiből tanulták azt. A hazai és nemzetközi szakmai közéletben végzett munkáját méltatta és köszönte meg dr. Szabolcs István, a Talajtani Társaság elnöke. Nehéz felsorolni tudományos tevékenységét, melyet a nemzetközi tudományos közvélemény is magasra értékelt. Bejárta a fél világot, több nyelven tartott előadásokat, adott ki dolgozatokat. Kivételes ember és tudós volt, akinél egységben volt elvi szilárdsága a toleranciájával. Mindenki tisztelte és szerette baráti körében. Aki bajban, szükségben volt, annak nem kellett keresnie baráti jobbját, mert maga jött felé és nyújtotta kezét. Különleges egyéniség volt, aki megtestesítője volt a bibliai mondásnak: a szeretet soha el nem fogy. A sírnál a fasori gyülekezet lelkésze, Szirmai Zoltán esperes imádkozott, Harmati Béla püspök mondotta az elbocsátás szavait. Amig tompán hulltak a rögök a sírba tett koporsón, emlékező szeretettel gondoltunk egyházunk vezetőjére, dr. Fekete Zoltán országos felügyelőnkre, aki immár elindult a neki elkészített helyre. Van mit köszönnünk Istennek. Nem a nagy méltóságot látta vezető helyén, csupán egyszerűen élte azt az életet, melyet mint hívő ember, mint természettudományos gondolkodású tudós és közéleti felelősségben élő, hazájához hű ember élhetett, példát adva arra, hogy lehet így élni és szolgálni. Elindult... hazafelé... Jézus felé... Ahogy azt a gyülekezet a hantolás alatt énekelte: Hadd menjek, Istenem mindig feléd... ez az én utam, mert hozzád visz, Uram, Mindig feléd. Tóth-Szöllös Mihály Püspöki bemutatkozó látogatás Zalaegerszegen Dr. Harmati Béta püspök október 26-án bemutatkozó hivatalos látogatást tett Zala megye vezetőségénél. Találkozott Újvári Sándor tanácselnökkel, Szalay Dénes elnökhelyettessel és Tóth László megyei egyházügyi titkárral. A püspök kíséretében volt Dubovay Géza, a Somogy-Zalai Egyházmegye esperese és Balogh András zalaegerszegi lelkész. A szívélyes hangulatú megbeszélések egyházunk és a megye életének kölcsönös jobb megismerését szolgálták.