Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1988-11-20 / 47. szám
Evangélikus Élet 1988. november 20 Az ifjúságot egyre jobban érdekli a Biblia A Bibliatársulatok Világszövetségének nagygyűlése alkalmából a távozó'elnökkel folytattunk beszélgetést. Dr. Oswald C. J. Hoffmann amerikai evangélikus püspök prédikált a megnyitó istentiszteleten a Kálvin-téri templomban. A búcsúesten találkoztunk vele, ott yálaszolt kérdéseinkre. Először arról szeretnénk hallani, mit jelent Püspök (Jr számára a Biblia, a Bibliával történő foglalkor zás? Régóta tagja vagyok az Amerikai Bibliatársulat vezetőségének. A Minnesotai Egyetemen klasszikus nyelvészetet is tanítottam, így kerültem a fordító bizottságba. A Good News Bible, az új amerikai fordítás készítésekor először az Újszövetség fordításában vettem részt, majd az ószövetségi bizottság elnöke voltam. Luther elvét követtük elsősorban: ő arra törekedett, hogy hétköznapi nyelven szólaltassa meg Isten igéjét. Az Újszövetség is köznyelven íródott. Például: ahogyan a kollégista diákók írnak, amikor pénzt kérnek szüleiktől... 1977-ben letterh a Világszövetség elnöke. Nagyszerű volt, együtt szenvedélyesen fordí- tottukj nyomtattuk, terjesztettük a Szentírást. Óriási feladatok ezek. Amikor elnök lettem, világszolgálatunk költségvetése 13 millió dollár volt. Jövőre több, mint 37 millió lesz. Az elmúlt évben 33 milliót tett ki, ezen felül 7,5 millió dollár volt a Kínában felépített és felszerelt nyomda költsége; december elején résztvettem a felavatásán; Másnap ugyanitt, Nankingban prédikáltam. A templom 20 perccel az istentisztelet előtt zsúfolásig megtelt, fagypont alatt volt, fűtés semmi, látszott a lehelet. Ez a születésnapomon történt. A lelkész hirdetett valamit, az emberek rámnéztek - azt mondta: közöltem velük, hogy Ön ma 73 éves. Utána a keresztyén reménységről prédikáltam. Ennek a mostani nagygyűlésnek a témájában is szerepelt lPt 1,3 alapján. Járt-e gyülekezetben, hirdetett-e igét nálunk? Igen, a Deák téren. Uüfenscher Károlyt már ismertem. 1957-ben a Lutheránus Világszövetség min- neapolisi nagygyűlésén a Missouri Zsinat Evangélikus Egyház egyik képviselője voltam, ő pedig a magyar küldöttség tagja. Carl Lund- Quist főtitkár, aki nagyon jó barátom volt, egyszer ezt mondta: mi lenne, ha egy estére meghívnád a magyar delegációt? Elintéztem, összejött a 30 amerikai delegátus és a magyarok: Ordass püspök, Szabó püspök, Nagy professzor, a jelenlegi püspök és Hafenscher lelkész. Megismertem Hafenscher Károlyt, fényképeket is mutatott, ahol mindketten rajta vagyunk. A magyarok azt mondták: megemlegetik ezt az estét, annyit nevettünk. Nagyon jólesett a kikapcsolódás,, amikor különben nagy feszültségek voltak. A Deák téren szerzett benyomásai alapján milyennek látja az egyházi életet? Nem tudom, lehet-e megjegyzésem, akár dicséret, akár kritika a gyülekezet jellegéről - az emberek egy részénél nagyon mély kegyességet láttam. Nem ismerem az ifjúsági munkát, de tudom, hogy sokat kell munkálkodni az ifjúságért itt Magyarországon. Szerte a világon az ifjúságot egyre jobban érdekli a Biblia, Jézus Krisztus, - az egyház viszont nem annyira, ezt különösen Japánban éreztem. A rádióban 33 évig hirdettem igét a Lutheran Hour (Evangélikus Óra) keretében. Ez a világon a legelterjedtebb rádióadás, 1800 adóval, evangélikus, meglepő, ugye? Billy Graham- nek csak körülbelül harmadannyi adója van, mint nekünk. Japán nyelvű szolgálatunk különqsen jelentős, 19 stúdióval. A Fülöp- szigeteken 4 (angol és 3 jelentős helyi) nyelven hetente 250 adást közvetítünk. Az egyháznak figyelnie Hell arra, hogy a fiatalokat .ménjiyire érdekli Jézus Krisztus. Evangélikus szemmel hogyan értékeli a végétért nagygyűlést? Sok evangélikus résztvevője volt. Evangélikus az elnök, a főtitkár, az Amerikai Bibliatársulat főtitkára is - evangélikusok sok országból... Gondoljunk csak arra, hogy lutheránusoknak neveznek minket. Luther olyan nagyra értékelte a Szentírást, és annyira értett is hozzá, hogy le tudta fordítani arra a csodálatos nyelvre, amilyen az övé volt: „Azt tartjuk tehát, hogy az ember egyedül a hit által igazul meg..Ez a nyelv! . .a törvény cselekedetei nélkül.” Ez a fül! Zseniális! Csak akkor lehetünk igazi evangélikusok, ha nagyra értékeljük a Szentirást. • Állandóan fordítanunk, revideálnunk kell, ahogy Luther is tette - 90-szer nézte át a bibliafordítást. Amikor Eislebenben meghalt, a Korinthusi levelek fordítása volt nála, ezt holttestével együtt vitték Wittenbergbe, és a halála utáni évben, 1547-ben adták ki. A nyelv változik, az írás nem. Tudatosan lépést kell tartanunk a nyelv, a beszéd változásával. Ma számítógépeink vannak - tudjunk komputert használó emberekkel is foglalkozni! így is evangélikusnak kell lennünk. Legyünk mesterei a nyomtatott sajtónak, a rádiónak, a televíziónak, az emberiség minden művészetének a mai korban, és alkalmazzuk őket hatásosan az evangéliümért. Érdemes, mert ez a legnagyobb üzenet a világnak: „Úgy szerette Isten a világot...” Nagyra értékelem a magyarok szolgálatát. Nincs misszió, nincs üzenet a modern világnak, csak akkor, ha hirdetjük a Szentírást és megértik az evangéliumot. Az evangéliumot, amely, mint Luther tanítja, Isten ingyen ajándéka, a mi bármiféle érdemünk nélkül. szp Scholz László A nagy vacsora Gazdag ember palotája világítva lakomára. Van is lázas sürgés-forgás, ez ételt visz, italt hord más. Nem jött meg még egy vendég se. Küld egy szolgát követségbe a ház ura - kiknek kedvez: a megóvott vendégekhez. Visszatér az, de rossz hírrel: mind sürgősebb dolgot színlel, ez nem ér rá, az nem jöhet, igát vett vagy szántóföldet. Hallván ezt a házigazda gerjed szörnyű nagy haragra: „Soha többé - igy határoz - egy sem ülhet vacsorámhoz!" „Eredj szolgám az utakra, hamar'menj a szorosokra, kire csak lelsz, hozd be nyomba, sánta, vak vagy csonka-bonka.”- „Meglett, amit parancsoltál, mégis van hely asztalodnál."- Siess hát a városszélre, unszolj bárkit, hogy betérne.” „Még ma teljék meg a házam, hogy a gőgöst megalázzam, a szegényt felmagasztaljam, a bűnöst megvigasztaljam." Uram Jézus, drága Szolga, állíts engem is a sorba, szegényeid víg sorába s vigy be a Nagy Vacsorába! Vö. Lk 14,16-24 Igehirdetés a Magyar Televízióban Mt 22,35-40 alapján Történelmi és mai reformáció (Folytatás az 1. oldalról) Hit nélkül élni annyi, mint kiszolgáltatva lenni a szívünk mélyén meghúzódó önző, bűnös indulatoknak. Gazdátlanul, egyma- gunkban hányódni-vetődni az élet viharaiban, mint a horgonyáról leszakadt hajó. Istenben hinni, Istennel élni pedig annyi, mint szilárd belső életalappal rendelkezni. Nem valamivel, hanem Valakivel! Akibe bele- fogózhatunk, aki belső „tartást” ad, atyai kezében tart bennünket életben-halálban. „Nyugtalan a szívünk mindaddig, amig Teben- ned nyugalmat nem talál, Urunk” milyen igazán mondta ezt Augusztinusz. az ókor nagy teológusa! Isten a „kőszikla-alap” életben- halálban. A hit, szivünk mély bizodalma és szeretete Isten iránt: biztos élet-alap. A reformáció jól ismert megfogalmazasában: Sola gratia - egyedül a kegyelem! Sóla fides - egyedül a hit! Az Egyesült Nemzetek hatalmas new yorki székházában, ahol évenként összegyűlnek a népek küldöttei, van egy istentiszteleti terem is. De milyen különös terem! Mivel egyik vallás szimbólumait sem akarták előnyben részesíteni, az építők azt a furcsa megoldást választották, hogy a „belső csend termének” a széksorai mögül erős fényszórók egy hatalmas, fehér falfelületet világítanak meg. Ott, ahol az oltár szokott állni, puszta, üres fal van, - semmi más. Milyen sok ember szívének, lelkének a belső képe is ez! És milyen jó, hogy a mi templomaink nem ilyen üres, fehérfalú meditációs termek, hanem középpontjukban ott van az oltár, rajta a Názáreti Jézus keresztfája: Isten megbocsátó, önfeláldozó sze- retetének látható jele! A reformáció időtálló, nagy tanítása az is, hogy az örök, láthatatlan Isten a történelemben a Názáreti Jézusban, az értünk Megfeszítettben és Feltámadottban ismertette meg magát az embervilággal. Tucjni akarod, kicsoda Isten, mit kíván tőled és mit ad neked? Nézz Őreá, Jézusra! Sehol másutt nem ismerhetjük meg Istent olyan igazán, mint Jézus Krisztusban — hirdeti a reformáció. „Solus Christus - egyedül Krisztus!” 0 az út, az igazság és az élet. Istent Obennd tudjuk szeretni - teljes szívünkből, teljes lelkűnkből és teljes elménkből. Őhozzá kell mindig visszatérnünk! Forduljunk most a „nagy parancsolat” második feléhez: „Szeresd felebarátodat, min.t magadat!” Az egyház állandó reformációja és a magunk reformációja az Istenszeretettel együtt azt is jelenti, hogy az egyháznak is, a hívő embernek is szüntelenül vissza kell térnie ahhoz a jézusi szeretethez, amely nem puszta érzelem, nem puszta szó, hanem cselekvő, segítő, „szolgáló” életforma. Valaki azt mondta egyszer: Könnyebb a Földet kimozdítani a Nap körüli pályájáról, mint az ember szívét kimozdítani önmaga körüli forgásából. Igen, életünk alapbetegsége, amelyből egyszerű vagy bonyolult áttételekkel társadalmi és egyéni életünk legtöbb baja származik, az ember rejtett, ezerarcú, kíméletlen önzése. A jézusi szeretet legyőzi ezt az ősönzést bennünk! A jézusi szeretet nem kapni, hanem adni akar! Szétosztogatja magát, idejét, erejét a segítségre szorulók között, és mégis mindig több, egyre nagyobb lesz. Spontán módon, nem parancsra, tör elő a szívből. Olyan „magától értődőén” válik vigasztaló, jó szóvá, önzetlen, segítő cselekedetté, mint amilyen természetes az, hogy a Nap süt, a fény világít és a tűz melegít. Egy forgalmas utcán történt. Egy idős férfi rosszul lett, rohamot kapott és elvágódott a járdán. Az emberek riadtan húzódtak vissza a közeléből; látszott, szeretnének valahol másutt lenni. Ekkor egy fiatal nő odalépett a tehetetlenül járdán fekvőhöz. Lehajolt, kabátját a feje alá hajtotta, zsebkendőjével letörölgette verítékes homlokát. Közben egy orvos is megjelent, gondjaiba vette a beteget. Majd jött a mentőkocsi és elvitte magával. A leány már nem volt sehol. Ha megkérdezte volna valaki, miért tette, ő csodálkozott volna a legjobban. Hogyan is lehet ilyet kérdezni? Aztán már - későn - a tétlen körülállók is rájöttek, mit kellett volna tenniük. Talán már szégyenkeztek is egy kicsit, legbelül. Éz a leány azonban belülről tudta és élte az önzetlen, a bajban lévőhöz lehajló, segítő szerete- tet. Hányán vannak, akik ugyanezt tették volna? Egy nagy keresztyén mondta: „Amikor elkezdtem másokért élni, akkor kezdtem el élni!” A reformáció nem szűnt meg belevésni kora egyházának és hívő emberének a lelkiismeretébe, hogy az istenhitnek, az Istenbe vetett bizalomnak, itt a viágban minden pillanatban jót cselekvő, segítő szeretetté, önzetlen szolgálattá kell átalakulnia a másik emberért! Én vagyok az igazi szoloto. . . Jn Í5,í Az egész Szentíráson végigvonul a szőlő képe, mint ami fontos üzenetet hordoz számunkra. Ahogyan a kenyér, úgy a szőlő is túlmutat önmagán. Isten Kijelentésében a szőlő Izráel háza, Isten népe. A szőlő egyedüli Gazdája az Úristen. Mint jó gazda boldogság kertjének (Éden), a jó ízű gyümölcsök hajlékának tervezte ezt az ember számára. Ennek érdekében mindent megtett. Megadta az őrizetet a külső és belső veszedelmek ellen (kerítés, őrtorony stb.) Várta Isten a jó gyümölcsöt életünkön, ehelyett az csak vadat termett. Gőgös, engedetlen,' Isten ellenes alapállást. (Ézs 5,1-7) A Gazda helyett, magunkat tartottuk életünk gazdájának. Elhitettük magunkkal, hogy az életet a szőlővessző adja, sőt, hogy miénk az egész szőlőskert. Miénk a világ, miénk az egyház. A Gazdát löktük ki saját tulajdonából ! Ez a lényege az ősbűnnek, amely nem „bibliai mese”, alma- sztori”, hanem véres valósága az emberiség és az egyes ember mai napig tartó életének. Isten fájdalmasan állapítja meg szőlőjéről: / Mint nemes vesszőt ültettelek el, / mint igazán valódi magot. / Hogyan változtál át / idegen szőlőtő vad hajtásává? (Jer 2,21) Szüretelni akartam náluk - így szól az Úr, / de nincs szőlő a tőkén, ... / levele is elhervadt. (Jer 8,13) Sok pásztor pusztította szőlőmet, / taposta osztályrészemet./ Drága osztályrészemet I sivár pusztává tették. (Jer 12,10) Mivel 0 nem csupán bűnt gyűlölő, haragvó Isten, hanem a bűnöst még a törvény, az ítélet, a logika ellenére is szerető Atya, ezért elküldi saját, egyetlen, Drága Fiát ebbe a rettenetes állapotban lévő, feldúlt, tönkrement, letarolt halálos szőlőskertbe. Beülteti ebbe a valóságba, talajba. Ezért mondja Jézus: „Én vagyok az IGAZI szőlőtő!” Szembeállítja magát minden más szőlővel. 0 az igazi, valódi, megbízható szőtötö. A többi csak bitorolja I stép nevet. Egyedül csak Ő tudja megadni azt amire valóban szükségünk-van: az életet, az ÖRÖK ÉLETET: A többi szőlő produkálhat bármit, mégis a halál bélyegét hordja magán. Ez lehet látszólag szép vallásbs, egyházi élet is (Jn 15,5) A szőlő létének egyedül a jó gyümölcs az értelme. Az Isten szerinti gyümölcsöt csak a tőkével, a Krisztussal való közvetlen, szerves, élő kapcsolat által teremhetjük meg. Ő bennünk és mi Benne. Kevesebb nem elég. A látszathit, az örökölt kegyesség, a vallásos külső csak tőkére kötött vessző. Nincs élet benne, így nincs gyümölcse sem. Vele mindenünk megvan, nélküle semmi. Az élő Úrral való élő, személyes kapcsolat nélkül tőről levágott, az éltető nedvtől elszakadt, terméketlen, tűzrevaló venyigék vagyunk. Nagy evangélium az, hogy velünk az Isten (Karácsony), még nagyobb, hogy köztünk is maradt és látjuk Őt (Nagypéntek, Húsvét) DE EZ NEM ELÉG! Ettől még simán el- kárhozhatunk. Az igazi megtartás, evangélium az, hogy az élő Isten bennünk lehet! Szívünkben, hétköznapi életünkben. Gondolatainkban, érzelmeinkben, döntéseinkben és terveinkben. Ez nem kegyes frázis, hanem csodálatos valóság. De ez csak úgy lehetséges, ha Jézussal, az igazi szőlőtővel együtt én is engedelmesen odaadom magam a Gazdának. így vele együtt megyek a Golgotára. Vele együtt halok meg istentelenségem- nek, a bűnnek. Vállalom a metszést, a tisztítást. De így vele együtt fel is támaszt az Atya! Már, most, itt! Aki így hisz a Fiúban, annak örök élete VAN! így lehetek csak élő tagja Isten országának, mert az már bennem valóság. Amit senki és semmi nem ragadhat el tőlem, így helyreáll Isten eredeti terve az életemben. Egyedül az Ő szereteté- ből, elmúlhatatlan szeretetkapcso- latban élhetek vele. Szeretett Testvérem! Amíg időd van vedd halálosan komolyan Jézus szavait, az Igét: Szükség néked Istentől születned! (Jn 3) Mert test és vér nem örökli Isten országát. (7 Kor 15) Keress, zörgess, kérj! Vidd halálra időben bűneidet, hogy élhess általa és Benne mától kezdve örökkön örökké! Úgy legyen! Szeverényi János Huszti János az unitárius egyház új püspöke Dr. Ferencz József unitárius püspök nyugalomba vonulásával a megüresedett püspöki tisztségre Huszti János lelkészt választotta meg a Magyar- országi Unitárius Egyház Zsinata. Az egyház főgondnoka ismét ifj. Bartók Béla lett. Életükön és szolgálatukon legyen Isten gazdag áldása. AkiJstennek kedves, „tökéletes keresztyén életet” akar élni, - hirdette Luther - annak nem kell kiszakadnia a világból és elvonulnia a pusztaságba, remeteségbe vagy kolostorcella mélyére; hanem itt - a hétköznapok világában - a különféle földi élethivatásokban, a családban, a napi munkánkban, az emberek között kell cselekednie a jót, Istenbe vetett hittel segíteni a másik ember és a közösség javát, szolgálóvés önmegtagadó szeretet- ben. „Szeresd felebarátodat, mint magadat!” Ehhez a jézusi igéhez kell visszatérnünk! Ez a szüntelen „magunk reformációja”. Végezetül: hisszük, hogy a reformációnak ezek a jézusi alapigazságai ma már nem „hitszakadást” jelentenek, nem elválasztják egymástól az egyházakat és a hívő embereket. Ellenkezőleg: valamennyiünk közös kincsét jelentik. Az egyházak mai egymáshoz közeledésében és együtt végzett segítő szolgálatában a régi igazság igazolódik : „Közelebb Jézushoz - közelebb egymáshoz”. Járjunk mi, egyházak és hívők, ebben a hazában ezen az úton! Egymás hitének, egyházi sajátosságainak, értékeinek kölcsönös megbecsülése ökumenikus útján! Ugyanakkor a reformáció rendkívül időszerű tanítást ad népünk mai életében is. A szükséges és elkerülhetetlen reformok alapja a „belső reformáció”: a belső megújulás az énközpontú, erkölcsi normák nélküli életből a hit belső tartására, a másik ember és a közösség iránti önzetlen, segítő szere- tetre. A legnagyobbat az adja ma társadalmunknak a jövő érdekében, aki ezt az „új embert” formálja, a „belső megújulást” munkálja, a külső reformok elengedhetetlen, lelki alapjaként! A történelmi reformáció már csaknem fél évezred távolságra van tőlünk az időben. Tartalmát azonban nem mosta el az idő múlása : a reformációnak - ezt vigyük magunkkal - ma és mindennap folytatódnia kell az egyház, a hívő emberek életében, mint „re-formá- ció”, visszatérés a jézusi alaphoz: „Szeresd az Urat, a te Istenedet, teljes szivedből, teljes lelkedből és teljes elmédből! Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat! Ez a két parancsolat tartja az egész törvényt és a prófétákat.” Isten adjon nekünk ilyen mai reformációt, - az egyházban is, személyes életünkben is! Ámen. Dr. Nagy Gyula
