Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1988-11-13 / 46. szám
Evangélikus Élet 1988. november 13. Harangszentelés Lucfalván En vagyok az igazság. Jn 14,66 Október 9-én, Szentháromság utáni 19. vasárnapon hármas örömünneppé vált templomszentelési emlékünnepünk napja. Az eredeti ünnepen kivül a Szentháromság utáni 19. vasárnapon szenteltük föl 1975-ben új imaházunkat is. Új harangot is szentelt a gyülekezet. A szolgálatot Szebik Imre püspökhelyettes végezte a helyi lelkésszel együtt, a zsúfolásig megtelt templomban. Az új harangba öntött ige, Mt 11,28 alapján szólt az igehirdetés. Nem kár-e a mai világban ilyen célra költeni a pénzt? - vetette föl a kérdést. Amikor a Biblia szerint a bűnös asszony Jézus lábára önti a drága kenetet, azt is némelyek pazarlásnak tartották. De Jézus megdorgálta őket, mert ez az asszony bűnbánattal és Jézus dicsőségére cselekedett. így nem fölösleges ma sem semmi, amit az Úr ügyéért cselekszünk. A harang is Isten dicsőségét szolgálja. Hívogat a templomba, megszólal életünk minden helyzetében, jelezve, hogy Istenre gondoljunk, őhozzá menjünk öröm- ben-bánatban egyaránt. Mivel templomunk a Türelmi Rendelet idején épült, a tornya távolabb, külön áll. A gyülekezet az igehirdetés után átvonult ide. A lejtős domboldalon gyönyörű virágkoszorúkkal földíszítve állt a harang a torony tövében. Jó időt adott az Úr, a Nap fénye megcsillant a szép új harangon, s a gyülekezet az enyhe őszi időben minden akadály nélkül vehetett részt a szabadban tovább folyó istentiszteleten. A püspökhelyettes megáldotta a harangot és elkezdődött a helyére emelés. Közben az énekkar és a gyülekezet több szép éneket énekelt és egy szavalat is elhangzott. Sárkány János gondnok, aki az idei összes munkát vezette, beszámolt a harangöntés előzményeiről. A helyi lelkész Jn 11,28 alapján szólt a harang feladatáról. A Mester itt van és hív téged. A bibliai Márta tudja, hogy ha Jézus itt van, akkor ő meg fogja oldani a család nehéz helyzetét. Ahogy Máriáék egykor, úgy ma is'aki Jézushoz megy, másképp megy haza, mint ahogy jött. A harang szolgálata az, mint itt Mártáé: Jézushoz hívó szó. A harang hív. Személyesen hív. Üzenetének továbbadására hív. Isten szavának a világban való hallgatására hív. És végül a szokatlan időben megszólaló harang arra figyelmeztet, hogy gondolj a másik emberre örömében és bánatában. Végül a harangvillámosító jelentette, hogy a szerelés megtörtént és ünnepélyesen megszólalt a világháború óta hiányzó nagyharang. Külsőleg a gyülekezetben így már minden a helyére került. Reméljük, lelkileg és személyesen is egyre inkább helyére kerül mindenki közösségünkben az eddigi fizikai és lelki fáradozások nyomán. Csodálatos volt hallanunk együtt a három harang összhangját, amely a gyülekezetét is még nagyobb együttmunkálkodásra hívja. Délután kedves vendégünk a megújított imaházban szolgált, fórumbeszélgetés és igehirdetés keretében, családjával együtt. Rohant az idő, de mi nem érzékeltük, mert jól éreztük megunkat a Jézus Krisztus által való közösségben. A harang is valóban Hozzá hívott és hisszük, hogy mindnyájan valami többel folytathatjuk útjainkat: azzal, amit Tőle kaptunk, hogy boldog emberek lehessünk és továbbadhassuk az ő szeretetét. Széli Bulcsú Fehér Károly esperes köszöntése Fehér Károly szombathelyi lelkészt, a Vasi Egyházmegye esperesét 60. születésnapján, október 31-én Szombathelyen köszöntötték. Az Állami Egyházügyi Hivatal képviseletében dr. Vass György főelőadó köszöntötte az esperest, méltatva eredményes szolgálatát az egyházban és a társadalomban, és átnyújtotta a Hivatal ajándékát. Kíséretében volt Bárdos Deák Béla főelőadó Budapestről és Gyergyák Ferenc a megyei egyházügyi titkár. Akik az Úrbdn bíznak, erejük megújul. (Ézs 40,31) Jézus kihallgatásakor Pilátus, egy azóta is sokat emlegetett kérdést tett fel, melyben együtt volt érdeklődés, kíváncsiság, s talán a megfáradt keresés is: „Mi az igazság?” Ez a kérdés azonban nem csupán Pilátusé, hanem azóta is sokak kérdése: mi az igazság? Az igazság megismerésének igénye magyarázza, hogy szinte órák alatt fogynak el az ehiberiség közeli és távoli múltjának izgalmas ügyeivel foglalkozó könyvek; hogy annyira tudunk örülni, ha az írott, vagy hallgatott, látott sajtó egy-egy képviselője nem hagy elhomályosítani olyan tényeket, amiket talán mi magunk nem merünk napfényre hozni. Vannak azután olyan igazságok, melyek emberi, vagy politikái összefonódások miatt talán sohasem válhatnak mindenki számára ismeretté, amelyekre sokszor nincs igazi válasz, nem lehet rá megadni a feleletet! De nem csak a nagy, világméretű eseményekkel kapcsolatban van ez így. Mi, a magunk igazságát is szeretjük és keressük, s mi mindent elkövetünk azért; hogy igazságunkat elismertessük másokkal is, hogy azt érvényre juttassuk másokkal szemben is! Ügyvédekhez, bíróságokra járunk vélt és valós sérelmeinkkel; hogy változtassunk a helyzetünkön, nem ismerünk akadályokat! Eközben pedig elfelejtkezünk arról, - a nem is olyan egyszerű tényről - hogy a bennüntáink, pereink közben eszünkbe jut-e az imádság: Zabolázd meg nyelvünket Uram, / hogy ne mondjunk olyan szót, ami nem igaz, / hogy ne mondjunk olyan szót, / ami félig igaz, / hogy ne mondjunk olyan szót, / ami igaz ugyan, de kegyetlen - / Jézus szavát add szánkba ... (Ma így imádkozzatok 99. 0.) Mert Jézus igazsága más, mint a mi igazságunk! Ő maga az igazság; aki nem hazudik, nem csal, hanem ámítás és álnokság nélkül mindig önmagát és igaz isteni valóját adja! Ezt az igazságot nem lehet indulatokkal, korszakokkal, egyéni és csoportérdekekkel, vágyakkal és ötletekkel befolyásólni! Ezt az Igazságot csak megismerni és elfogadni lehet; igazgatni, átalakítgatni, modernizálni nem! Ha így gondoljuk végig családi, gyülekezeti, egyházi, társadalmi életünket, akkor megláthatjuk, hogy mennyire hiányzik kapcsolatainkból ez az Igazság - Jézus! Ezt mutatja a testvérek közötti rengeteg viszály; ezt mutatja a nemzedékek közötti türelmetlenség; ezt mutatja a nemzetek közötti meg nem értés! Jézus szava: Én vagyok az igazság!- buzdít, bátorít, hogy Őt keressük, az Ő igéjét kövessük, mert Ő az, aki igazságával megszabadít a bűn minden következményétől! Az önzéstől, az elégedetlenségtől, a veszekedéstől, az ellenségeskedéstől - a Halál hatalmából! BeSzebik Imre püspökhelyettes és Széli Bulcsú lelkész IGERET SZÁRSZÓN Gondolatok az új abortuszrendeletröl Mennyit ér egy emberi élet? ígéretet tettem, hogy megírom reflexióimat a szenior ifjúsági konferenciáról. Talán az a fasori lány, akinek a javaslatára reagáltam ily- módon, már nem is tartana igényt erre, hiszen a konferenciáról tudósító cikkel együtt (Év. Élet október 9.) megjelent a Meghívó is, amely minden evangélikus fiatalt invitál a Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség (MEVISZ) megalakulását előkészítő gyűlésre. - A javaslat eredetileg azt célozta, hogy Harmati Béla püspök - vele töltöttünk egy délutánt és egy estét a konferencián - adjon ki körlevelet, apnelyböl a lelkészek is ismerjék meg a beszélgetésben képviselt álláspontunkat. Nevezetesen azt,hogy támogatjuk a gyülekezetek ifjúságának nagyobb aktivitását, egyetértünk szervezeti és tartalmi törekvéseikkel, reméljük, hogy az ifjúság jelentős szerepet játszik majd az egyházi megújulási folyamatban. Ehhez kell, hogy lelkészek és esperesek a gyülekezetekben, egyházmegyékben hasonlóan gondolkodjanak. Ezt vélte elősegíteni a javaslat, kimondatlanul is arra utalva, szép, szép, amit püspök és kerületi felügyelő egy szárszói esté hangulatában mond, de egyrészt tudnak-e erről a lelkészek, másrészt maguk az érintett vezetők ezt a szellemet fogják-e a hétköznapokban is továbbvinni. - Erre válaszoltam, ha kielégítő, inkább írok erről az újságban, így még nagyobb< a nyilvánosság, nemcsak a lelkészek értesülnek látogatásunk tartalmáról és atmoszférájáról (csak meg kellett várnom, amint az egész konferenciáról megjelenik a tudósítás). Ajánlkozásomat elfogadták. Időközben azonban az események mentek a maguk útján. Sor került a tervezett evangélikus ifjúsági szövetség megalakításának konkrét előkészítő lépéseire, keretet kaphatnak a szenior konferencián megfogalmazott, megvitatott elképzelések. Mégis, nemcsak az adott szó miatt, térek vissza a konferenciához. Élmény volt tapasztalni a fiatalok felkészültségét„ felelősségét, kritikai szellemét, tenniakarását. Különösen megragadott,hogy a lelkészek és a többi fiatal egy nyelven beszéltek, a kívülálló nem tudta volna megmondani a hozzászólások alapján, kik a lelkészek. Ami kevésbé tetszett - talán erről írni inkább közérdekű az egyszerűen fogalmazva, a bizalmatlanság. Utólag is el kell ismernem, ott a vita csúcsán is világos volt számomra, hogy ha igazságtalannak is tűnnék az indulatok, a bizalom hiánya tr konkrét vitában, ‘ ennek van alapja az elmúlt időszak egyházi és társadalmi történéseiben, ha tehát nem is mindig a jelenlévő vitapartnereknek szól, el kell . vállalni. Jónéhány fórum kell, amíg résztvevők és előadói asztalnál ülök között elosztanak a múltban gyökerező előítéletek. Hallottam olyan szellemesnek tartott utólagos véleményt is, hogy általában helyeseltük az ifjúság javaslatait, de ahogy konkrét dologról került szó, rögtön nehézségeket támasztottunk. Demokráciát, vitakultúrát a fiataloknak is tanulni kell. Persze most könnyű helyzetben vagyok, hiszen, amit ígértünk realizálódik és a nehézségek is élnek, ezekkel kell az alakuló ifjúsági szövetségnek megbirkóznia. A szövetség tevékenységében hogyan érvényesül a gyülekezeti elv? Mennyire legyen centralizált, vagy decentralizált a működés? Anyagi források és gazdálkodás, stb. A nemzedéki különbségek - ez örök téma - áthidalásának nincs más módja, mint a kölcsönös tisztelet. A szárszói vita drámai és érzelmi csúcsa volt, amikor jó három órás, feszült, nagy pillanatokat sem nélkülöző beszélgetés után felpattant egy égőszemű fiatalember és azt mondta, ha meg is neheztelnek rá a többiek, ö kimondja, nem bírja tovább. Itt van az egyik oldalon az ifjúság nagyszerű elképzelésekkel és a másik oldalon két idősödő ember mást sem tesz, mint azon fáradozikhogy meggátolja ezek megvalósulását. - Ezután, ha lehet még emberibb lett a légkör, többoldalú a vita. Senki nem akarta a másikra ráerőltetni a véleményét. A konferenciáról szóló beszámolóban ez a program - helyesen - a „közéleti töltés" alcím alatt szerepelt. Visszagondolva remélem, hogy a „hitmélyítés" alcím alatt is helyet kaphattunk volna. Ez azonban már a szivek titka. Frenkl Róbert Január elsejétől megszűnnek az abortuszbizottságok, többé nem kell az édesanyáknak a „megalázónak” tartott módon indokolniuk, miért akarnak megszabadulni születendő gyermeküktől... Legalább is nincs szükség indoklásra többek között azoknál a családoknál, ahol már két élő gyermek van. A sajtóközlemény egyébként szeretne „megnyugtatni"^ hogy ez még nem a „fejlődés" csúcsa, hiszen idézem: „a jelenlegi szabályozást átmeneti megoldásnak tekinti az egészségügyi kormányzat, és a feltétel nélküli abortusz megteremtése irányában kívánnak lépni a jövőben." (Magyar Hírlap október 22-i szám) Mindezek a tervek egy olyan országban valósulnak, ahol köztudottan évről-évre fogy a lakosság száma. Ennek szociológiai, gazdasági következményeit még alig mertük felmérni... De minket, evangélikus keresztyéneket, akik nem zárkózunk el a születésszabályozás emberséges eszközeinek használatától, az abortusz morális felelőssége illetve felelőtlensége kötelez a szólásra. Az élet isten ajándéka, kioltásáról dönteni - nem az ember joga! (Folytatás az 1. oldalról) gyülekezetét - hangsúlyozva a lelki templom építésének fontosságát - Kürti László református és dr. Kovács Endre római katolikus püspök. A legszebb és a legmaradandóbb lelki élmény, hogy felekezeti különbség nélkül járultak a bűnbánó hívek az úrvacsora oltárához, hogy a megújító isteni kegyelem által megbizonyosodva induljanak tovább az életúton. Nagy élmény volt, hogy időt és fáradságot szívesen áldozva jött el messziről is Balikó Zoltán, akit mindig hazavár egykori gyülekezete, s aki maga is úgy érzi, hogy csaknem három évtized múlva is itthon van a Vasgyárban. Az ünnepi közgyűlésen a három püspök köszöntése után a társadalmi szervek részéről Patak Iván és Hajdú László a III. kerületi Hazafias Népfront vezetősége nevében további szép együttműködést kívánj. Sárkány Tibor esperes A tudósítást közlő újságíró maga is érezte ezt a hallatlanul súlyos felelősséget, hiszen a végén feltette a kérdést: „N/lilyen lépések történtek azért, hogy mindazok az orvosok, akik lelkiismeretükre hivatkozva, nem akarnak életet kioltani, ne legyének kötelezhetők művi abortusz elvégzésére?” A válaszból kitűnik, hogy az ilyen „kényes lelkiismeretű” orvosok kérdését „megfelelő műtéti beosztással” meg lehet oldani... De hiszem, hogy itt nem csak az orvosok lelkiismeretűről van szó, hanem egy egész nép lelkiismere- -téről, amelyet nekünk is feladatunk ébren tartani. Az új rendelet szerint egy abortusz műtét ára 2000 Ft. Ennyit érne egy emberi élet? Miközben töprengő soraimat papírra vetem, többször is „megzavar” munkámban 5 éves Tünde lányunk, ö a harmadik gyermek a családban. Kicsit összeszorul a szívem: hát ő lenne az a bizonyos „felesleges" harmadik, aki csak kétezer forintot ér?! Lassan meg kell, hogy szokjuk, mindennek emelkedik az ára. Csak az emberi élet értéke csökkenne?! Ez az, amit nem szabad megszoknunk... Gáncs Péter csatlakozva a gyülekezet lelkészének köszöntéséhez - az egész egyházmegye nevében kívánt áldást két leterhelő bűn miatt emberi igazságaink nem általános, örök érvényű igazságok! Igazságok ugyan, de talán megvalósulásuk esetén többet ártanak, mint használnak! Vajon beszélgetéseink, vipüspökünk további szolgálatára, a gyülekezetét pedig arra kérte, hogy évenként emlékezzék meg a szélhetünk hitről, gyülekezetek szép jelenéről, egyházi örömökről csillogó stílusban, porhintés marad csupán mindez, ha nincs bennük, mögöttük Jézus, az Igazság! ifi. Magassy Sándor templomszentelésről. Balikó Zoltán pécsi lelkész és Deme Károly ny. lelkész bizonyságtétele a visz- szahívó és visszaváró szeretet jegyében hangzott el. Andrássy István tb. felügyelő korát meghazudtolva hangsúlyozta, hogy ma is örömmel tölti el a szívét, amikor arra gondol, hogy ő lett a meghirdetett kivitelezési pályázat nyertese, s az igen jutányosán vállalt munka jó részét maga végezhette el. Meleg hangú sorokkal köszöntötte egykori híveit dr. Vető Lajos ny. püspök és felesége, dr. Harmati Béla püspök, dr. Ottlyk Ernő ny. püspök, dr. Fabiny Tibor teológiai dékán és még sokan mások. Vető Lajos egykor tolmácsként is működött a Vasgyárban, és a vasgyári lelkészi szolgálatból hívta el püspökévé az akkori Tiszai Egyházkerület. Egykori hívei hálával és megbecsüléssel gondolnak reá most is. Pásztor Pál ifj. Hörömpő Gergely TEMETŐKAPU FELIRAT Szálltak az évek, az árnyak, a vágyak, s röpke időnek a perc adott szárnyat, a gyorsuló óra a múltat ütötte és forgott és pörgött a jelen körötte. Vágyak, a fények, az élet: a sárban. A súlyos mocsokban, a földben, az árnyban az éjfélben állnak a rút elmúlásban a nyári nagy álmok a holt ifjúságban,- de túl töprengésen és emberi észen meg vélt örömökön, sok kegyetlen vészen: csak Jézusom látom. A vesztes enyészet a lábainál hever s nála az élet. Ötvenéves a diós gyűr- vasgyári templom „Templomunk, drága vagy nekünk” Az ünnepi közgyűlésen: Sárkány Tibor esperes, dr. Nagy Gyula püspök és V Pásztor Pál lelkész
