Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1988-10-30 / 44. szám
Hogyan tovább? Országos Diakóniai Konferencia Orosházán A fenti kérdésben lehetne összefoglalni az október 3-6-ig tartó együttlét célkitűzését. Otthonveze-. tők, igazgatók, diakóniai lelkészek és más munkatársak azért gyűltünk össze, hogy a feleletet keressük Urunk színe előtt. Hiszen új feladatok, új munkaágak, új helyzetek kerülnek elénk, s a hűséggel végzett, de egész embert és nagy erőfeszítést igénylő munkába is belefáradhatunk. Jó volt a fölfrissülésnek és az egymás szolgálata által való erősödésnek ez az alkalma. Először is igét hallgattunk. A nyitó áhítatot dr. Harmati Béla püspök tartotta Mt 22,34-40 alapján. Két gondolatot emelek ki igemagyarázatából, mely a nagy parancsolattal kapcsolatosan hangzott. Az első, hogy Jézus elnémította a szadduceusokat. A mi kételyeinknek is el kell hallgatnia és szívünknek le. kell csöndesednie, hogy Jézus szavát meghalljuk és jelenlétét észrevegyük. A másik gondolat a szeretet kettős parancsáról szólt. Az Úr Jézus mondja: ez tartja a törvényt és a prófétákat. A szeretet parancsa a-törvény foglalata. A szeretet parancsa adja életünk és szolgálatunk belső vázát és tartását. A reggeli áhítatokon Csizmazia Sándor igazgató lelkész-a Cselekedetek könyve alapján a Lélek általi megújulás lehetőségéről és szükségességéről szólt. A délelőtti főelőadások Szeretetszolgálatunk súlyponti kérdései címmel kerültek sorra. Pintér Károly a városi, Széli Bulcsú pedig a vidéki gyülekezetek szempontjából vizsgálta a kérdést: az intézmények mellett egyre nagyobb szükség van a gyülekezeteken belüli diakóniára. Ez szolgálatunk legközvetlenebb területe, melyre a fölkészítést a fiataloknál kell már elkezdeni. Szeretetintézményeink szolgálatának súlyponti kérdéseiről Bálint Éva és Csizmazia Sándor szólt. - Társadalmi szolgálatunkkal kapcsolatban egy új munkaág, a süketek és nagyothallók közti feladatokat tárta elénk Baranyai Tamás. A lelki sérültek és deviánsok közti munkáról, az erősödő és kifejlődőben lévő Lelki Segély Szolgálat vezetője, Vető Béla számolt be. Kitekintettünk a szélesebb ösz- szefüggésekre is: Ernst Petzold NDK-beli egyházi főtanácsos Dia- kónia Luther hazájában címmel * Mikor ezeket a sorokat írom, Kiskőrösön esténként már mustillatot lengedez a szél. Vége a nyárnak, a kánikulára már csak a szárazságtól eltikkadt táj emlékeztet. Reggelente százak indulnak a szőlőbe, leszedni azt, amiért egész éven át keményen dolgoztak. S ilyenkor jó emlékezni, szüretelés közben gyorsan fogy a szó. Előkerülnek a frissen elkészült fényképek a nyári útról. Gyülekezeti énekkarunk, történelmében először, külföldön járt. A Thüringiai Evangélikus Egyháztól jött a meghívás, hogy júniusban vegyünk részt a thüringiai körzet nagy egyházi találkozóján, Erfurtban. Kapcsolataink Thüringiával, ezen belül is Eisenach evangélikusaival nem újkeletüek. 1981-ben részt vehettem Eisenachban Árpád-házi Szent Erzsébet halálának 750. évfordulójára rendezett ökumenikus ifjúsági találkozón. Elmondhatjuk tehát, hogy Szent Erzsébet, a Wartburg várába került magyar királylány hozott össze minket. Vagy ahogy vendéglátónk és kálauzunk, Wolfgang Robscheit lelkész mondta tréfálkozva: „a katolikus szenteknek is köszönhetünk valamit!” Az első találkozást követte az Eisenachi Evangélikus Gyülekezetek Fúvószenekarának két látogatása Kiskőrösön és még sok más gyülekezetünkben. A mi fülünkI tartott előadást, Harmati Béla püspök pedig diakóniánk jövőjének kérdéseit és kihívásait tárta elénk. Hallottunk a Vöröskereszt és a Mozgássérültek Szövetségének képviselőitől a kapcsolódó szolgálatainkról és újabbak lehetőségéről. Minden nap a munkacsoportok megbeszélésével ért véget, melyeken az információ-kommunikáció, szervezet és társadalmi diakónia kérdéseivel foglalkoztunk. Hagyományos színfoltja volt a konferenciának, hogy a résztvevők az egyik este a környező gyülekezetekben igehirdetéssel és az otthonok életéről szóló beszámolókkal szolgáltak. De külön megköszönjük a rendező orosházi Gyülekezet vendégszeretetét és gondoskodását is. Hadd zárjam beszámolómat E. Petzold néhány elhangzott mondatával : „Az eljövendő világban.. .Isten letöröl szemünkről minden könnyet... A diakónia annak a műnek a töredékes előfutára, amit Isten tenni fog. Ez azt jelenti: Ha nem is nyithatjuk meg a vakok szemeit és a süketek füleit, a szerető szolgálat áttörheti a vakságot és süketséget... És ha csak azt érjük is el, hogy valamivel kevesebb könny hullik, de ez a mi diakóniánk töredékes voltában megvalósul, akkor ez mégis teljes értékű a Krisztus nevében kimondott bocsánat és megváltás kegyelme által. Ez a tökéletesség felé történő orientálódás a legcsekélyebb szolgálatnak is értelmet és értéket ad, megőrizhet a rezignációtól és új tettekre serkenthet.” Széli Bulcsú Csuka Zoltán A MEGÚJHODÁS DICSÉRETE Az eklézsiát szüntelenül újítani kell, s benne minden eklézsiák magvát, az embert, és annak minden intézményét. A meg nem újulót belepi a por, bedohosodik, és betokosodik, bomlás indul meg benne és romlás, kihűl benne a lüktető élét, elvész belőle a lényeg, kikezdi lassan az enyészet. Újuljatok meg, hirdette a forradalmi krisztusi példa, s felröppent az első békés rakéta az-örökké mozgó,-forró és megújyló égre. S hiába a poklok minden visszahúzó kénye, van, van az embernek diadalmas reménye. Megújulunk, zengette Luther kalapácsa, mikor kilencvenöt tételét kiszögezte a wittenbergi vártemplom kapujára. Megújulunk, zengetjük mi is szerte a világon, mert győz az élet és az értelem, túl minden halálon és butaságon, mellyel szembeszállunk, s Lutherrel együtt mondjuk: igen állunk, másként nem tehetünk, Isten legyen segítségünkre, Ámen! A kiskőrösi énekkar az erfurti egyházi találkozón A megtérés vezet tovább! Creuzburgban... nek ugyan szokatlan, de igen színvonalas muzsikával örvendeztetett meg bennünket a Friedrich Hönsch egyházzenei igazgató vezette rézfúvós együttes. S természetesen mi viszonoztuk a látogatást. Első ízben gyülekezeti csoportunk látogatott el az NDK-ba. Majd tovább szövődtek a szálak, kiskőrösi és eisenachi családok közt alakultak ki kapcsolatok. Az eisenachiak magyarul kezdtek el tanulni, gyülekezetünkben pedig jelenleg már három csoportban is működik német nyelvtanfolyam. S ezek után kapta énekkarunk a meghívást, mivel megállapodtunk, hogy kölcsönös látogatásainkat szolgálattal is egybekötjük. Örömmel, és sok munkával készültünk az útra, hiszen egyházunkat és egyházzenénket kellett külföldön képviselnünk. Programunkat kizárólag magyar szerzők műveiből állítottuk össze. Kodály Zoltán, Esz- terházy Pál, Bárdos Lajos, Gárdonyi Zoltán, Sulyok Imre, Weltler Jenő és Kapi Gyula műveit szerettük volna megismertetni német testvéreinkkel. Kecskeméti Pál kántorunk orgonamuzsikával is készült, az énekkart Kiss Sándor és jómagam vezettem. Három hangversenyünk volt. Mindhárom alkalommal teli templomok előtt énekeltünk. Első alkalommal az eisenachi Anna templomban mutatkoztunk be, ezt követte egy creuzburgi szolgálat, majd következett Érfurtban, az András templomban, az egyházi találkozó programjába is beiktatott hangversenyünk. De énekeltünk még betegeknek is az eisenachi diakonisszák kórházának huzatos lépcsőházában is. Nem vallottunk szégyent. Érzésünk szerint talán Creuzburgban volt énnekkarunk a legösszesze- dettebb, s ami furcsa volt, mindig megtapsoltak minket. Hallgatóink nem voltak elfogultak velünk szemben, a számukra új és idegen kórusmuzsikát őszinte érdeklődéssel fogadták. Külön emlékezetes marad mächterstätti látogatásunk. Itt a Bodelschwing-Hof nevű fogyatékosok otthonának voltunk a vendégei. Az udvaron felállított színpadon énekelhettünk, a szabad tér miatt igen rossz akusztikai körülmények között, de az otthon lakóinak nagy örömére. Énekkarunk népviseletbe öltözött asszonyainak divatbemutatót kellett tartaniuk. S a legnagyobb élmény marad Erfurt. Maga a város is gyönyörű, régi, favázas házaival, katedráli- saival. Ez a város ad helyt rendszeresen az egyházi találkozóknak. Ebben az évben a találkozó témája ez volt: A megtérés vezet tovább! (Umkehr führt weiter!) Német testvéreinknél is napjainkban előtérbe került az egyházi megújulás kérdése. Három napon át e téma köré csoportosult minden, előadások, beszélgetések, bibliakörök, kiállítások és hangversenyek. Evangélikus Élet 1988. október 3o. Én vagyok a feltámadás és'az élet Jn ti,25 Az „én vagyok” igék közül ez Jézus Krisztus legfontosabb, legnagyszerűbb kijelentése. Gyakran felhangzó, sokféleképpen megfogalmazott megállapítás: a halál a legbiztosabb valóság; minden ember útja a halál felé vezet; születésünktől kezdve magunkban hordjuk halálunkat. A legtöbb ember szívét félelem és rettegés gyötri. A megsemmisülés félelme. Életükhöz az utolsókig ragaszkodnak. Odaadnának érte mindent, a legértékesebbet is, hogy megőrizhessék. S minél közelebb jutnak a véghez, annál inkább sürget a kérdés: kire bízhatják életüket, ki hosszabbíthatja meg, mi tarthatja meg. Én vagyok a feltámadás és az élet... Az Űr Jézus szólal meg ebben az ígéretes kijelentésben. Az, akiben Isten jelent meg, aki Ura a világnak - az életnek és a halálnak. Az örökké Élő mutat magára: nálam van az élet forrása, ő képviseli a „vagyok, aki vagyok” isteni erejét. ő viheti végbe az élet ajándékozásának hatalmas csodáját. Nem a természet törvénye a feltámadás, hanem az örökké Élő ajándékozza. Én vagyok a feltámadás és az élet - azt jelenti, hogy nem a halálé az utolsó szó. Megmutatta ezt Jézus Lázár síijánál. Lázár jöjj ki! - szólt, és a meghalt kijött. Majd nemsokára maga Jézus hagyta el lepleit, lépett ki a sírból, és jelent meg tanítványainak feltámadott testében. Én vagyok a feltámadás és az élet... Figyeljünk arra, hogy Jézus egyszerre beszél feltámadásról és életről. Ez a kettő szétválaszthatat- lan. Ha csak feltámadásról szólna, ez azt jelentené, hogy a jövendőben cselekszik majd velünk. Ha csak azt mondaná: én vagyok az élet, ezt úgy érthetnénk félre, mintha csupán ebben a földi életben szándékozna nekünk segíteni, életünket megeleveníteni, gazdagítani. Jézus, a feltámadás és az élet. Képes itt a földön szeretetben, örömben, minden jóban és értékben bővelkedővé tenni életünket, és képes tökéletessé, határtalanná, örökkévalóvá kiteljesíteni. Hagyja rajtunk érvényesülni a bűn zsoldját, a halált, de azzal a bizonyossággal hullhatunk bele, hogy akiknek Jézus életet ajándékoz, azok nem maradnak az elmúlás enyészetében. Én vagyok a feltámadás és az élet... Minden Jézustól függ. Az élet is és a feltámadás is. Hisszük-e ezt? Ezt kérdezi Jézus Máriától is, és ígéretével erre biztat minket is: Bizony, bizony mondom néktek, aki hallja az én igémet és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van. (Jn 5,24) Hiszünk-e Jézusnak? - ezen múlik minden. Hitben bizonyul igaznak Jézus szava. Hitben kapcsolódik életünk Jézushoz. Hit által lesz életünk hasonlóvá az övéhez: Isten akaratához igazodó és szeretetben járó, irgalmas és önfeláldozó, keresztet hordozni tudó és a halálra reménységgel néző. Akit ebben a hitben talál a halál, attól semmit se vehet el. Pál apostol hittel tudta vallani: Ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg; ezért akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk. (Róm 14,8) Az első századok keresztyénéi ismételten ott álltak a döntő kérdés előtt: Megtagadjuk-e Krisztust, hogy megmentsük életünket, vagy Krisztuséinak valljuk magunkat és hagyjuk, hogy halálra ítéljenek bennünket. A Jézus mellett döntő és mártírrá lett tanítványok sora is tanúsítja, milyen hatalmas erő a Feltámadottba vetett hit! - Ad-e erőt nekünk is, amikor a koporsók mellet hangzik: Én vagyok a feltámadás és az élet...! ? Engedjük a szívünk mélyére hatolni Jézus szavát! És ha úgy érezzük, hogy kicsi, erőtlen a hitünk, kiáltsuk mi is a gyermekéért esedező apával együtt: Hiszek, Uram, segíts hitetlenségemen! S imádkoz- zuk szüntelen: Urunk, növeld a mi hitünket! Hitben azután már nem a régi énekünket dúdoljuk szomorú szívvel: Bennünket az életben a halál vesz körül, hanem örömmel zengjük húsvéti énekünk sorával: Jézus él, én is vele, azaz minket már a halálban is az élet vesz körül. Bárdossy Tibor Reformációi emlékünnepély 1988. október 30-án (vasárnap) 18 órakor lesz az Evangélikus Egyház kelenföldi templomában (Budapest, XI. Bocskai u. 10.) Az ünnepély rendje: Közének: Erős vár a mi Istenünk... 1. vers Igét olvas és imádkozik: Hecker Frigyes metodista szuperintendens' Igét hirdet: Keveházl László evangélikus esperes Georg Philip Telemann: 117. Zsoltár - előadja a kelenföldi ének- és zenekar Ünnepi beszédet mond: dr. Hegedűs Lóránt református lelkész Kodály: 121. Genfi Zsoltár - előadja a Baptista Egyház Központi Énekkara vezényel: Oláh Gábor Befejező imádságot mond: Győri Kornél, a Magyarországi Baptista Egyház Országos titkára Közének: Tebenned Bíztunk... 1. vers Örömmel fedeztük fel magunkat is a programfüzetben. Neves vendégei is voltak a találkozónak, mint például a világhírű tudós, Weizsäcker, vagy a politikus, Egon Bohr, az NSZK-ból. A dómban, evangélikus, katolikus és metodista püspökök fórum-beszélgetésen válaszoltak az érdeklődők kérdéseire. A megnyitó és záró istentiszteletet a katolikus dóm előtti téren tartották meg, ahol a becslések szerint mintegy negyvenezren voltak, többségük fiatal. A kicsiny kiskőrösi csoport majdhogynem elveszett ebben a tömegben. Számunkra mégis talán a legmegrázóbb élményünk az volt, amikor hangversenyünk után egy bukaresti magyar református lelkész keresett meg minket, és könnyeivel küszködve rázogatta a kezünket. S a búcsúeste pillanatai az eisenachi Falf-Hof udvarán. Árnyas fák alatt sült parázson a thüringiai kolbász, s ahol egymást váltva szólt a német fúvószene és a magyar kórus. S ahol mind megígértük egymásnak, hogy újra eljövünk. Másnap reggel, mikor buszunk elindult velünk hazafelé, vendéglátóink még hosszasan integettek utánunk. Az azóta eltelt hónapok alatt sok minden letisztázódott bennünk. És mindannyiunkban megerősödött a meggyőződés: így is lehet kapcsolatot tartani két nép evangélikusai között. Szükségünk van egymásra, szükségünk van személyes, gyülekezeti kapcsolatokra is. Mert 'így tudjuk egymást igazából építeni, így tudunk egymástól tanulni, és így juthatunk mind közelebb mindany- nyiunk Urához, Jézus Krisztushoz. Lupták György —--------:-----Si--------------5----------------1----p....—....JkuMutímiítmtrm'irtyw !___ A hűvösvölgyi szeretetintézet gondozottal az átalakított épületrész erkélyén
