Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1988-10-30 / 44. szám

Evangélikus hlet 1988. október 30. Cordatus Konrád 1483-1546 A római egyház már 1520-ban ki­közösítette Luthert és elítélte taní­tását az Exsurge Domini bulla ér­telmében, amelyet aztán kihirdet- tettek a templomi szószékekről. Szatmári György érsek is rendelke­zett erről. A budai Mária-temp- lomban talán éppen az ott „pres- byter"-ként, vagyis hitszónoklatot végző lelkészként működő Corda­tus Konrád ismertethette az elítélő bulla szövegét. Csakhogy a bulla hatása éppen a vártnak ellenkezője lett: mégjobban felkeltette az „eretnekség” iránt érdeklődők figyelmét. Hiszen Luther iratai már eddig is kapósak voltak a huma­nisták közt. így jól előkészített ta­lajra találhatott az 1521-i wormsi birodalmi gyűlésen járt magyarok élménybeszámolója, különösen pedig Brandenburgi Györgyé, aki a lutheri gondolatokat magáévá tet­te. Az osztrák származású Corda­tus, Mária királynő udvari papja, gyóntatója is volt. Képzett teoló­gus, aki valdens-huszita háttérrel már régóta kereste az igazságot pl. az úrvacsora kérdésében. Bécsben, Rómában és Ferrarában tanult. Licenciátusi fokozatot is szerzett, s bizonyára a bécsi humanisták kö­re révén került Budára, ahol jó ba­rátja lett a Szent György templom plébánosa, Kresling János és a szomszédos iskola tanára, Gryneus Simon is. Cordatus ezekről az évekről vallotta később: Három évig tartott, amíg eljutottam annak felismerésére, hogy Isten előtt a bű­nös ember csak hit által, kegyelem­ből és cselekedetek nélkül igazulhat meg! Miként néhány évtizeddel előtte a XV. század végi magyar Savona­rola, Temesvári Pelbárt budai fe­rences tüzes villámait szórta a kirá­lyi udvarra: „Palotáitokban dári- dóztok, míg a ruhátlan szegény nép éhen vész az úton!” - úgy pré­dikált ő is kemény kritikát gyako­rolva most a római egyház repre­zentánsai felett. A megigazulás örömhíre és Cordatus határozott magatartása megnyerhette a ki­rálynőt is, aki - bizonyára a neme­sek között feltámadt németellenes- ség miatt - később a bányaváro­sokba (Beszterce-, Körmöc-, Sel­mecbánya) küldte papjait. Corda­tus itt kapott indítást és biztatást, arra, hogy felkeresse a forrást: a wittenbergben tanító nagy refor­mátort. Testvére szolgájával, Baumgarten Jánossal aztán lutheri Névaláírása könyveket küldött Budára. Ám a küldeményt a szállítóval együtt a város határában máglyára rakták és elégették. Cordatus ennek elle­nére újra visszatért Magyarország­ra, s a reformáció szellemében hir­dette tovább az igét, de az ellene hangolódott klérus elfogatta, be- börtönöztette, s 38 héten át Bu­dán, Esztergomban Kresling Já­nossal együtt ették a fogság kenye­rét. A banyavárosi barátaik által mozgósított királynő közbenjárá­sára szabadultak csak ki. Ekkor Cordatus ismét Wittenbergbe ment, s Luther házában talált me­nedéket. 0 jegyezte itt fel később az Asztali beszélgetések címen is­mert gyűjteményben a családias együttléteken elhangzott érdekes­ségeket. Cordatus javaslatára írt Luther a mohácsi vész után öz­vegységben maradt királynő szá­mára vigasztaló zsoltármagyará­zatokat. Mert továbbra is figye­lemmel kísérte a magyarországi eseményeket. A török ellen induló német seregek részére könyvecskét is írt, s imádságot közölt, hogy he­lyes hitre, istenfélelemre és bizo- dalmas reménységre bátorítsa őket. Cordatus egyik - Ausztrián át vezető - útján maga véste fel jelmondatát a sipbachzelli templo- mocska falára: Veritas odium parit (Az igazság gyűlöletet szül). Ez a tudat tette őt erőssé a küzdelmek­ben és állhatatossá az evangélium igazságáért vívott harcban. A hit mindeddig meg nem félemlített ta- núja-ként emlegette őt jogosan Luther és a három legnagyobb teo­lógus között tartotta számon. A reformáció első harcosa ő volt Budán! Bencze Imre Johannes Hontems Minden kor megszüli a maga hő­seit. E történelmi igazság időnként fénylő, máskor kevésbé szembeötlő. A XVI. század európai, s ezen belül magyar történelmének azonban kétségtelenül az egyik legátütőbb bizonyossága. Az újkor hajnalának humanizmus, reneszánsz, reformá­ció hármas párhuzamában lüktető szellemi-lelki forrongása addig, s azóta se látott tömegével teremtette az egyetemes és nemzeti kultúrtör­ténet nagy alakjait. Van, kikre min­dig is emlékeztünk; van, kiket mél­tatlanul elfeledtünk; s van kiket né­ha, valahol elfelejtetni akarnak ve­lünk... Johannes Hontems Erdély szü­lötte, s ha Dévai Bíró Mátyást „magyar Luthereként szoktuk emlegetni, őt joggal illetheti az „er­délyi szász Luther” jelző. Brassó­ban született 1498-ban. Itt kezdte tanulmányait is, majd 17 évesen a bécsi egyetemre jelentkezett, hol 1522-ben nyert végzettséget. 1530- ban a krakkói egyetem hallgatói közt találjuk már magiszterként. Korának jellegzetes egyénisége, ki szomjas szellemmel és lélekkel szívta magába a lehető összes is­meretet és tudományt, mi Európá­ban akkor elérhető volt. Ugyanak- kór - és ez reformátor eleink másik elkötelező példaadása számunkra is - az ismeretek e kincsét minden módon és eszközzel továbbadni igyekezett. A különböző tudomá­nyágakban megszerzett ismereteit általa írt könyvekben összegezte, s Krakkóban, majd Baselban ezek kiadásán fáradozott. Ezért és eközben elsajátította a könyv­nyomtatás új tudományát, techni­káját is. így óhatatlanul s akaratla­nul polihisztorrá formálódott: alig 35 évesen már ismert tudós, nyom­dász, és fametsző művész. E szellemi kincsekkel érkezett vissza szülőföldjére, Brassóba 1533 nyarán. Amire koncentrált: tudásának továbbadása. Ennek két sarkalatos eszközével élt: taní­tott, és könyvei megjelentetésére nyomdát alapított. Úgy tűnik, ez a tevékenysége alakította reformá­torrá is. Bár nem tudunk róla, hogy járt volna Wittembergben, mégis megszállott tanítóként nyil­vánvalóan a lutheri tanítás és hit szellemi-lelki értékekre nyitott tar­talma formálta hitét s gondolko­dását, melyet vasárnaponként há­za udvarán tartott prédikációiban hirdetett. Egyre több hallgatóján keresztül lassan egész Brassó és an­nak környéke a lutheri reformáció lelkiségével telítődött, az 1543 ele­jén megjelent egyházszervező mű­vével pedig még több gyülekezetét vonzott a reformáció zászlaja alá. Az egyházszervezés mellett iskola- szervezéssel is foglalkozott. 1544- ben elkészítette a helyi iskola új rendtartását, mellyel magasabb szintre emelte az oktatást. Mun­kássága hatásának eredményeként 1544 április 22-én a város egyhan­gúlag első papjává választotta, majd kiteljesedéseként ez év no­vemberében az egész erdélyi szász nemzet testületileg a lutheri tanítá­sokat fogadta el gyülekezetei hit­vallásául. Honterus fáradhatatlan mun­kásságára jellemző, hogy mintegy 30 müve maradt fenn a tudomá­nyok különböző területeiről. Ezek közül a legnagyobb hatású „az új­kor magyarországi nyitányának” is nevezett, korábban Baselben, majd 1542-ben Brassóban kiadott kis remekműve: Rudimenta Cos- mographie, mely hexameteres ver- selesben a világmindenség leírását, s Honterus fametszeteivel a világ térképeit tartalmazza, elsőként Amerika térképét is szerepeltetve. Jelentőségét érzékelteti, hogy e műnek negyvennél több újranyo­Magyar evangélikus mása, új kiadása jelent meg Euró- pa-szerte. Népe felemelkedését, a tanítást szolgálta azzal is, hogy nyilvános könyvtárt létesített azon a vidéken elsőnek. Mindezekben kultúrhatása felbecsülhetetlen, s egyénisége messze világít az euró­pai reformáció történetének egyik legdélibb pontján. Fáradhatatlan életét 1549 január 23-án fejezte be Brassóban. Igen, lehet azt mondani: Johan­nes Honterus származását tekintve nem volt magyar, nem hozzánk tartozó. Lehet azt mondani: 67<év óta határainkon kívül eső vidék volt munkásságának élettere. Az idők folyamán hol e^yik, hol má­sik indok tolta életművének ragyo­gó kincseit a történelmi emlékezés margójegyzetei közé. Ma, népével együtt - mint ahogy a három nem­zet földjének annyi szülöttét - a megsemmisítés fenyegeti. Szellemi­lelki öröksége reformátor eleink sorában azonban mindannyiunk közös, nagyszerű kincse, melyet megőriznünk és kamatoztatnunk Sylvester János Nemrég gyülekezetünk kiránduló tagjaival ott álltunk a sárvári ötszögle­tes vár hatalmas falai előtt. Képzeletünkben évszázadokat repültünk vissza. Találkoztunk Nádasdy Tamás nádorral, a reformáció első patrónusával és feleségével, Kanizsai Orsolyával, a várúrnővel. A vár adott védelmet an­nakidején Dévai Báró Mátyásnak, „a magyar Luthernak”, otthont áldásos tíz éven át Sylvester Jánosnak, a lantján hősi énekeket megszólaltató Tinódi Lantos Sebestyénnek. Nádasdy Tamás sárvári vára Most Sylvester Jánosra emléke­zünk. 1504-ben született Szatmár- megyében, Szinyérváralján. Előbb a közeli Nagybányán tanult, majd a mohácsi vész évében a krakkói egyetemre iratkozott be a tehetsé­ges ifjú. Itt mélyült el nyelvi isme­reteiben és ismerkedett meg a mű­velődés egyik igen fontos eszközé­vel, a nyomdával. Legfontosabb feladatának a Biblia, népünk anyanyelvére való fordítását tekin­ti. 1529 nyarán a wittenbergi egye­temre ment, ahol inkább nz euró­pai hírű Melanchthon vonzásába került. Később Melanchthon Ná­dasdy Tamás országbíróhoz írt le­velében a „bölcs és jámbor” Dévai Bíró Mátyás mellett a „tudós Syl­vester Jánost is” Nádasdy jóindu­latába ajánlja. Sylvester János va­lóban nem vitatkozó, térítő, bátor kiállású igehirdető, harcos refor­mátor volt - hanem csendes és el­mélyült tudós, tanító-nevelő nyel­vész, aki az életet szolgáló tudo­mányt adja tovább. Wittenbergből hazajőve „go­nosz polgárok” és „hamis papok” kiforgatták vagyonából. Hánya­tott sorsában, feleségével együtt az Úristen 1534 tavaszán Sárvárra ve­zeti. Itt Nádasdy Tamás, a refor­mációt és a nemzeti műveltséget bőkezűen támogató főúr a Sárvár­hoz tartozó Újszigeten iskolát ala­pít és nyomdát állít föl a mélytudá­sú Sylvester János részére - áldott munkamezőül. A mohácsi vesztett csata után meggyötört népünk két­ségbeejtő, szorongatott helyzetbe került. Vigasztalásra, az evangéli­um tiszta, erőtadó táplálékára szo­rult. Sylvester János, a „tudós pro­fesszor” ebben kívánt népünknek üdvére, javára lenni. Türelmes sze­retettel hajolt tanítványai fölé és betűvetésre, nyelvtanra, hasznos ismeretekre tanította őket. Ala­pos nyelvészeti munkájának gyü­mölcse az 1539-ben megjelent könyve, Grammatica Hungaro- latina, amely az első magyar nyelvtan is. Örömmel fedezte föl és írta meg, hogy az addig „barbár­nak” hitt magyar nyelv is drága kincsünk - szabályokba fogható, a magyarul-gondolkodás nagyszerű eszköze lehet. Régi terve, ä Biblia magyar nyelvre fordítása most már megva­lósul. Akárcsak Luther Wartburg­ban, ő is éjt nappallá téve fordítja az Újtestámentumot, hogy magyar népünk asztalára a mindennapi kenyér mellé odategye ezt a lelki­szellemi kenyeret. Végre 1541-ben, Abádi Benedek nyomdai segítségé­vel megjelent a Sylvester-fordította Új Testamentum magyar nyelven... Egyházunk életének, de a magyar művelődéstörténetnek is nagy ese­ménye volt ez a gondos fordítás, amely az első Magyarországon nyomtatott magyar nyelvű könyv! A hűséges fordító arra is rájött, hogy nyelvünk milyen alkalmas időmértékes, lüktető verselésre: Próféták által szólt rigen néked az Isten, Azkit ígért, ime vigre megadta fiát - írja az ajánlásban. Családjával, feleségével és há­rom gyermekével egy ideig Gógán- fán, kisebb birtokán élt. Nemsoká­ra Nádasdy közbenjárására a bécsi egyetemre hívták meg tanárnak. Előbb a héber, majd a görög nyel­vet, utóbb a történelmet tanította. 1555-ben halhatott meg. Földi útja vége homályban vész el. Élete világító gyertyája, amely világított és utat mutatott a 16. századi sötét* magyar életben, valahol kialudt. Reáemlékezve könyvtáram pol­cáról leveszem vaskos Új Testa­mentum fordításának hasonmás kiadását. Beleolvasok egy nehézol- vasatú hatalmas életműbe. Az első hazai magyar könyv! „...újonnan fordíjtánk az magyar nipnek ke­resztén hütben való ippülésire...” Sylvester János üzenete: Épüljünk újjá - mint akkor, ma is. SQmeghy József Dévai Bíró Mátyás Ma az ufókor bőséggel válogathat Luther Mártonról készült eredeti festmények és tusrajzok között. A magyar Lutherként számontar- tott Dévai Bíró Mátyásról eredeti kép nem maradt fenn, amely meg­örökíthette volna arcvonásait. Eb­ben bizonyosan szerepe van annak is, hogy magyar népünk történel­mében kevés olyan viszontagságos körülmény volt, mint éppen az ő életében. De arckép nélkül is lehet következtetni arra a bátor egyéni­ségre, akiről számot adnak köny­vei és prédikációi. Dévai, mint abban a korban sok fiatal, a krakkói egyetemet végezte el. Már itt gazdag humanista ala­pokat szerezhetett, amelyet később tovább gazdagíthatott. Ferences­rendi szerzetes, majd Boldogkővá­ron káplán. Nem tisztázott még, hogy saját érdeklődéséből, esetleg mások megbízásából ment-e Wit­tenbergbe. 1529. december 3-án ír­ták föl nevét az egyetemi anya­Bécsi bírái előtt könyvbe. Ez akkor bátor tett volt, mert a császár nyíltan ellenezte az ottani tanulmányokat. Két év elteltével egy egészen új Dévai érkezett haza. Budán, ahol lelkészi szolgálatokat végzett, már többé nem misézett, hanem más lelkésztől két szín alatt vette az úrvacsorát. Irodalmi működése is itt kezdődött, mert két iratban rög­zítette tanítását. Egyik „a szentek aluvásáról” szól, amelyben azt bi­zonyítja, hogy hiábavaló, sőt isten­ellenes dolog a halott szenteket se­gítségül hívni és őket tisztelni. Amikor ellenfelei azt hangoztat­ták, hogy Magyarország Szűz Má­ria országa, mert Szent István ki­rály neki ajánlotta fel, így vála­szolt : A szerzetesek nagyon szaval­nak arról, hogy István a magyarok első királya, az országot Szűz Má­riának ajánlotta. Hát ha csakugyan így volna, úgy azt mondom, hogy akkor a király nem ismerte a hit természetét, mert a hit csak Istent hívja segítségül és csak Krisztusra szegzt tekintetét. *. Másik-iratában! 52 . tételt sorakoztatott egymás után az üdvösségről. Munkásságának híre széles kör­ben elterjedt, és így lett a tekinté­lyes kassai gyülekezet magyar lel­késze. Tanításai miatt elfogatási parancsot adtak ki ellene és bör­tönbe zárták. Hívei kiszabadítot­ták fogságából, majd Budára ke­rült. Evangéliumi tanítását itt is folytatta, amelyet ismételt elzárás­sal büntettek. Áz ország egyik leg­gazdagabb főura, Nádasdy Tamás hívta Dévait Sárvárra. Itt tanított, de bizonyosan lelkészi szolgálatot is végzett. Ebben az időben volt a sárvari udvar a magyarországi re­formáció nemzetközileg számón- tartott centruma. Dévai széles körű tanító­munkával népszerűsítette a lutheri tanokat. Ha kellett, helyesírási szakkönyyet adott ki, volt amikor kátét írt fiataloknak és időseknek. A gyülekezetek életét gazdagítot­ták énekei. Ezek is tanítanak, pél­dául : A hit nélkül senki nem üdvö­zölhet I Mint a virág nap nélkül nem zöldülhet I Vétkeiből senki ki nem feselhet, / Orvosságot Krisztus kí­vül nem lelhet. Művei között jelen­tősek voltak hitvitázó iratai. Életében legalább háromszor járt Wittenbergben, és bizonyítot­tan szolgált még Szikszón, Miskol­con, Debrecenben. Már kortarsai a „magyar Luthereként emleget? ték. Máig sincs tisztázva, hol és mikor halt meg. Jellemző volt rá, amit néhány könyvének címolda­lára írt, a péteri mondás.: Uram, te nevedben megvetem hálómat. Solymár Gábor Sztáray Mihály A lutheri reformáció eszméi gyorsan eljutottak hazánkba. A ki­rályi udvarban Cordatus és Gryneus hatására Brandenburgi György, de maga Mária királyné is rokonszen­vezett a reformációval. A nemzeti párt azonban élén Werbőczyvel - aki a wormsi birodalmi gyűlésen személyesen tárgyalt Lutherral - a fenyegető török veszély láttán, fő­ként a Pápa anyagi és erkölcsi se­gítségének érdekében, az ország ka­tolikus egységének megőrzését látta elsődleges feladatnak. Ezért is al­kalmazta a lutheránusok ellen a ko­rábbi eretneküldöző törvényeket 1523-ban és 1525-ben. A mohácsi tragédia után (1526) 15 éven át a kettős királyválasztás pártharcai­ban szenved az ország. Buda meg­szállása (1541) teszi ténnyé az or­szág három részre szakadását. A török elől menekülő papok, püs­pökök, szerzetesek helyett a sok szenvedésben sanyargatott néppel együtt maradó, és nékik a vigaszta­lás, a reménység, a hitben megújult élet evangéliumát hirdető reformá­torok jelentik az egyház szolgála­tát. Ezek közül az egyik Sztáray Mi­hály. Születésének pontos idejét, sem helyét nem tudjuk. Valószínű Drávasztárán, s talán 1508 körül. Már eléggé érett ésszel láthatta az ország pusztulását, a Habsburg ki­rály tehetetlenségét, a nép nyomo­rúságát. A tehetséges ifjú felemel­kedésének útja az egyházi élet. így ment Sárospatakra es ott a feren­cesek rendjébe lépett. Innen a rend anyagi támogatásával került a pá- duai egyetemre. Ez az olaszországi tartózkodás sok tekintetben meg­határozta életét. Itt ismerte meg Luther iratait, és jutott döntésre hitében a tiszta evangélium köve­tése. Hozzávetőleg bő 10 évét éle­tének itt homály fedi. 1544-től azonban már laskói lelkész, aki a reformáció szellemében prédikál és 1551-ig már 120 reformált (luthe­Athanasiusról írt művének címlapja ránus) gyülekezet alapítása fűző­dik munkájához. Ezek részben Ba­ranya me^ye alsó részében, rész­ben Szlovéniában vannak. Itt látta hasznát, hogy gyermekkora óta is­meri a magyar mellett a szlovén nyelvet is. Szolgálatának központ­ja egy nagyon veszélyes hely, hi­szen itt az ún. baranyai három­szögben építette meg a török az eszeki hidat és itt vonul át a hatal­mas török sereg minden alkalom- • mai, és az ilyen átvonulás mindig együtt jár a környék kirablásával, pusztításával. Itt van szükség a lel­ki erőre, a vigasztalásra. 1 Sztáray reformátori szolgálatá­nak egy sajátos módszere van. Pá- duában éneket és zenét is tanult. Az emberek igen nagy többsége sem írni, sem olvasni nem tud, de figyel az énekversben megszólaló evangéliumra, hát még amikor egy szépen csengő, férfihang zengi lágy hegedűkísérettel. A szívekben megragad a dallam, könnyen meg­tanuljak az ének verseit. Énekük m i r 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents