Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1988-10-09 / 41. szám
r Evangélikus Élet 53. ÉVFOLYAM 41. SZÁM 1988. OKTÓBER 9. SZENTHÁROMSÁG UTÁN 19. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 5,50 Ft Ha megszűntél szeretni - gyűlölet fog el. Mert mindaz, aki nem szeret - gyűlöl. Augusztinusz V ■■■■■■■■■■■■■■■ Köszöntjük az egyház tanítóját Különleges esemény színhelye volt az Országos Egyház Üllői úti tanácsterme szeptember 22. délutánján. Az Országos Egyház és a két kerület elnöksége, osztályvezetői és munkatársai gyűltek össze családi ünnepségre. Élükön dr. Harmati Béla püspök köszöntötte a 70. születésnapját ünneplő dr. Nagy Gyula püspök-elnököt. „Nem volt példa hasonlóra a közelmúlt egyháztörténetében - kezdte köszöntését a püspök.-, hogy hetvenedik születésnapján ünnepeljük és mindnyájunk örömére átadjuk köszöntésünket, mint munkatársak és szolgatársak egyházunk vezetőjének.” Köszöntjük az egyház tanítóját. Manapság, amikor sokat beszélünk a nevelés, a tanítás, a kateche- tika, az iskolarendszer fontosságáról, - ezt igazolja a hét elején aláírt megállapodás a Fasori Gimnázium épületének visszaadásáról - különösen hálásak vagyunk azért az életműért, amelyben a tanítás, a nevelés, az ige és a teológia vonalán olyan nagy szerepet játszott. Megköszönjük, hogy az egyház tanítója volt és maradt éppen a teológia szolgálatában, hogy azt tovább adja a mai kor számára. Köszöntjük a nemzetközi egyházi szolgálatban végzett munkát. Az LVSZ minneapolisi nagygyűlésén még nagy feltűnést keltett egy addig ismeretlen név megjelenése, dr. Nagy Gyula professzorról megtudA tétlenség semmivel sem igazolható, a dologtalanság bomlasztja a gyülekezet rendjét. A rendetlen élet méltatlan a keresztyén emberhez. Pál apostolnak címünkben idézett mondata válasz lehetett egy olyan vádra, amit néhá- nyan a thessalonikai gyülekezetben ellene szegeztek. Az apostol, az evangélium további hirdetése érdekében védekezik. Aki ismerte őt, tudta, hogy igazat ír: nem él tétlenül, ellenkezőleg, sokat dolgozik. Saját jó példája másokat is 'munkára, tevékeny életre segíthet. Keresztyén emberként, apostolként egyaránt jó példát mutatott, éjjel-nappal dolgozott, nehogy élősdi legyen mások nyakán. Az ókorban a szabad embernek nem volt vonzó a dolgozó, munkás életű ember, a munkát rabszolga tevékenységnek tartották. A ke- resztyénség új munkamorált hozott az antik világba. Többé a munka már nem szégyen, hanem a normális élet velejárója lett. Nem kényszer, de nem is az élet egyetlen tartalma; emberségünkhöz tartozó jellemző vonás. Úgy látszik, több gyülekezetben veszély lehetett, hogy Jézus közeli visszavárása némelyeket lebénított és tétlenségre ösztönzött. Addig már nem érdemes dolgozni - gondolták -, amíg visszajön Jézus. Ezt a rövid időt várakozással kell tölteni. Ez a torz várakozás munkát- l.an, dologtalan, henye életmódot eredményezett, rendetlenséget, viszálykodást szült a közösségben. Voltak, akik azokon élősködtek, akik rendesen dolgoztak. Pál ezt a veszélyt Korinthusban is felfedezte, ott is utalt példájára, hogy nem volt terhére senkinek (2Kor 11,8), ugyanígy a I. Thessalonikai levélben is említi ezt a problémát és kéri, csendben munkálkodva mindenki a maga kenyerét egye. Ebben az ügyben az apostol nem ismert tréfát, egyértelműen jelenti ki : ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék. Ezen a vasárnapon egyházunk azt tanítja, hogy akkor járunk el hivatásunkhoz méltóan, amikor becsületes munkában élünk. Nekünk evangélikusoknak - úgy háttá a nemzetközi egyházi közösség, hogy teológiai ismeretben, bizottsági munkában mennyit tud. Az • akkori jegyzőkönyvek arról tanúskodna^ hogy mindezt a tudást jól foglalta össze és jól tudta alkalmazni. Megérdemelt volt a meghívás ezután Genfbe, az LVSZ tanulmányi osztályára, ahol a teológiai nevelés világszintű kérdéseivel foglalkozott. Sokat hallhattak akkor a magyar teológia eredményeiről, s ezek az eredmények mind belekerültek a nemzetközi teológiai vérkeringésbe. Köszöntjük az európai ökumenéérezzük - nincs mit szégyenkeznünk, mert ahol egyházunk kifejthette a maga tanítását és gyakorolhatta sajátos kegyességét, ott az emberek szorgalmas, munkás életet éltek. Nem hisszük, hogy ez valami érdem, azt sem, hogy üdvösségünk úgy érhető el, ha sokat dolgozunk, de azt hisszük, hogy rendbehozott életünk következménye ez. Nem bálványozzuk mi a munkát, de nem is szégyeljük: a kétkezi és a szellemi munkát egyaránt becsüljük és számunkra mindig megbotránkoztató a henye, haszontalan élet. A bizodalmas hit, a másokra figyelő szeretet és az egészséges reménység munkára ösztönöz. Tudjuk, hogy Urunk sáfárai vagyunk és hisszük, ránk vonatkozhat Jézus szava: boldog az a szolga, akit hazatérő Ura munkában talál. (Mt 24,46). Tudjuk mi is jól, hogy nemcsak azért élünk, hogy dolgozzunk, de azért dolgozunk, hogy emberhez méltó életet éljünk. A^zt is tudjuk, nem a teljesítmény az egyetlen értékmérő. Az ember önmagában is érték, az is, aki még nem tud, az is, aki már nem tud dolgozni, de azt természetesnek tartjuk, hogy aki munkabíró, az dolgozzék. Még a vasárnap és minden ünnep is, ha komolyan vesszük, és Isten igéjével megszenteljük, áldott pihenéssé válhat, amiben, erőt gyűjthetünk a munkára. Az Úr békessége és nyugalma hajtóerővé válik. Bizonyos, hogy ma más kérdések vetődnek fel a munkával kapcsolatban, mint Pál apostol korában : összehasonlíthatatlanul többrétű munkát végez a mai ember, ismerjük a bérfeszültséget, a munka nélkül szerzett javak kérdését, a lehetséges munkanélküliséget is. Mindez nem változtat azon, hogy a munkát, mások javára tekintő életet tartsuk emberhez méltónak. Jó lenne, ha egyházunk egész népe, gyülekezeti tagok és lelkészek egyaránt Pál apostol egyszerű bizonyságtételét tudnák vallani: Mi sem tétlenkedtünk közöttetek... Dr. Hafenscber Károly ben végzett szolgálatot. Az Európai Egyházak Közösségének igazgatójaként Európa kisebb-nagyobb egyházai nagy segítséget kaptak abban a teológiai munkában, melyben identitásukat keresték. Sokat köszönhettek a teológiai igazgatónak, aki addigi élettapasztalatait, tanítását, teológiai látását adta segítségképpen nekik abban, ami számukra létkérdés volt, hogy teológiájukat közkinccsé tehették. Nagykövete volt az EEK-ban egyházunknak, társadalmunknak, annak a világnak, amelyből jött. Köszöntjük egyházunk püspökelnökét. A püspöki tisztben is sok szép eredménnyel szolgált, a teológiát és a tanítószolgálatot mint püspök is hivatásának tekintette. Azt kívánjuk, hogy az együtt tanulást és tanítást Isten segítségével folytathassa tovább közöttünk. Örömmel gratulálunk a magas kormánykitüntetéshez a Magyar Népköztársaság Zászló rend-jének átvételéhez. Szeretettel köszönjük meg kedves hitvestársának is, aki ezen az úton tudta vállalni, mint gyülekezeti lelkész, professzor és püspök mellett a hitvestársi segítés szolgálatát. Az ökumenikus munkában nagyon fontos a magyar otthon, a magyar hangulat és környezet biztosítása. Dr. Nagy Gyula püspök-elnök meghatottan mondott köszönetét az egybegyűlteknek jó kívánságaikért. Isten iránti hálával tekintett vissza a megtett útra és a jövendőre^ Az Északi Egyházkerület nevében Farkasházi Ferenc kerületi felügyelő, az Országos Egyház nevében dr. Fekete Zoltán országos felügyelő adta át a jókívánságokat. A püspök Budavári gyülekezetében pedig a presbitérium nevében Szebik Imre püspökhelyettes szeptember 19-én mondott köszöntést. Lapunk olvasói nevében is szeretettel köszöntjük püspök-elnökünket. A Lutheránus Világszövetség köszöntése A Lutheránus Világszövetség vezetősége a következő távirattal köszöntötte dr. Nagy Gyula püspökelnököt 70. születésnapja alkalmából: „Hetvenedik születésnapján a Lutheránus Világszövetség köszönti a megbecsült jóbarátot, a régebbi 'munkatársat, aki maradandó hozzájárulást végzett, az alkotó teológust, a Végrehajtó Bizottság aktív tagját, az előrelátó európai ökumenikus vezetőt és a Magyarországi Evangélikus Egyház nagyrabecsült vezető püspökét. Kívánunk még sok évet erőben és egészségben, folytatódó további szolgálatban. Isten kegyelmében gazdag szolgálatot és életet kívánunk, és Isten áldását családjára is! Johannes Hanselmann elnök, Gunnar Stálsett főtitkár." Távirati és levélbeli közsöntést küldtek még külfödről: az Egyházak Világtanácsa nevében dr. Heinz-Joachim Held elnök (NSZK); dr. Glen G. Williams, az Éurópai Egyházak Konferenciájának ny. főtitkára (Svájc); dr. Martin Kruse püspök, a Német Evangélikus Egyház Tanácsának (EKD) elnöke; dr. John Vikström, a Finn Evangélikus Egyház érseke; dr. Bertil Frederic Werkström, a Svéd Evangélikus Egyház érseke, Hans Linnemann, a Vesztfáliai Evangélikus Egyház (NSZK) elnöke, dr. Ernst Brinkmann egyházfőtanácsós (NSZK), és sokan mások. „Mi sem tétlenkedtünk közöttetek" Újabb fontos lépés a Fasori Evangélikus Gimnázium megnyitására Fél évvel ezelőtt minden evangélikus szivét megdobogtatta a hír: hosszú előkészítő tárgyalások után megegyezés jött létre a Művelődési Minisztérium és az Evangélikus Egyház vezetői között a nagymúltú Fasori Evangélikus Gimnázium újra megnyitásáról. Azóta beszámoltunk egyházunk gyülekezeteinek nagy „népszavazásáról” : gyülekezeteink presbitériumainak és híveinknek egy értelemmel hozott döntéséről, hogy akarják és vállalják egy evangélikus középiskola megnyitását és fenntartását. Külföldi magyar testvéreink, a volt fasori diákok megható szeretettel ajánlották föl segítségüket a „Fasor” újra megnyitásához. Az evangélikus testvéregyházak között Európában és a tengeren túl futótűzként terjedt el a magyar evangélikus egyház örömének, áldozat- vállalásának hire, és nem maradt visszhang nélkül. Az Evangélikus Gimnázium Bizottság időközben részletes munkatervet dolgozott ki az előttünk álló feladatok ütemezésére: négy külön munka- bizottságot bízott meg a részlet-feladatokkal, kimondta az Evangélikus Gimnázium Alapítvány megszervezését, és elhatározta egy Védnöki Testület felállítását. építőipari munkálatok végképp lehetetlenné tennék helyzetüket ... A gimnázium megindítására a Bizottság tagjai által javasolt, illetve szervezett időpont 1989 szeptembere”. Erőfeszítések az épület átadására A nyár folyamán a Minisztérium és a Pedagógiai Intézet nagy erőfeszítéseket tett a kétszáznál több munkatárssal dolgozó, központi tudományos intézmény megfelelő, új elhelyezésére. Ez a fővárosban, országunk mai pénzügyi helyzetében természetesen nem egyszerű feladat. A tervbe vett megoldások eddig még nem jártak sikerrel. A Minisztérium és a Pedagógiai Intézet változatlanul folyMEGÁLLAPODÁS Új helyzet az épület ügyében A február 19-i megegyezés végrehajtására a Művelődési Minisztérium, az Evangélikus Egyház és az Országos Pedagógiai Intézet képviselőiből még március hónapban Közös Bizottság alakult. Ez szakértők bevonásával ismételten megvizsgálta a fasori nagy épületet. Végül arra az egyértelmű megállapításra jutott, hogy az nem alkalmas az Országos Pedagógiai Intézet és az Evangélikus Gimnázium akárcsak átmeneti, közös használatára, amint ez eredetileg - a februári megállapodásban - szerepelt. Ahhoz, hogy a gimnázium ott megkezdhesse működését, szükséges az Országos Pedagógiai Intézet teljes áthelyezése és az egész épület átvétele. A műszaki vizsgálatok után ebben mind az állam, mind az egyház képviselői egyetértettek. A Bizottság júniusban befejezte munkáját és zárójelentésében kimondja: „Az épület műszaki adottságai nem teszik lehetővé az olyan megosztást, amely szükséges lenne ahhoz, hogy a különböző jellegű intézmények zavartalanul végezhessék munkájukat, éveken keresztül. Továbbá a folyamatosan végzett, fokozatos Czibere Tibor művelődési miniszter és Nagy Gyula evangélikus püspök-elnök 1988. szeptember 15-én megbeszélést tartott a fasori Evangélikus Gimnázium működésének újrakezdéséről. A megbeszélésen részt vettek: Harmati Béla püspök, Farkasházi Ferenc felügyelő, Szemerei Zoltán egyházi gazdasági vezető, valamint Stark Antal művelődési minisztériumi államtitkár. Megvitatták az egyház és a minisztérium vezetői között 1988. február 19-én a fenti tárgyban létrejött elvi megállapodás teljesítésének helyzetét, valamint az akkori döntés alapján létrehozott operatív bizottság megállapításait. Megegyezésre jutottak a következő kérdésekben: 1. A Budapest VII. kér. Gorkij fasor 17-21. sz. alatti épületben tevékenykedő Országos Pedagógiai Intézet és az Evangélikus Gimnázium korábban feltételezett párhuzamos működésére a műszaki feltételek nem adnak módot. Az épület 1988. december 31-ig történő teljes átadására a Művelődési Minisztérium megértéssel fogadott sokirányú kezdeményezése ellenére sem kerülhet sor. 2. A Művelődési Minisztérium ugyanakkor kötelezettséget vállal 1989. június 30-ig az épület teljes kiürítésére, illetve átadására. 3. Az épület eredeti állapotba történő helyreállítása kérdései megbeszélésére külön megállapodás szükséges. Az épület átadásakor az egyház nem kéri a helyreállításhoz szükséges, a Művelődési Minisztériumot terhelő teljes fedezetet, hanem annak ütemezéséről a megállapodáskor döntenek. Budapest, 1988. szeptember 15. Czibere Tibor Nagy Gyula Stark Antal Harmati Béla Farkasházi Ferenc Szemerei Zoltán tatja erőfeszítéseit a megfelelő elhelyezés megoldására és az egyházi épület mielőbbi átadására. A most aláírt megállapodásban az 1989 június 30. időpont mint a Művelődési Minisztérium által vállalt átadási kötelezettség végső időpontja szerepel. Ha időközben sikerülne előbb megoldást találni, lehetségessé válnék a Pedagógiai Intézet korábbi átköltözése és ezzel együtt a fasori épület korábbi átadása. A megállapodás 3. pontja arra vonatkozik, hogy a gimnáziumi épületnek három és fél évtizeddel ezelőtt használatra átadásakor kötött szerződésben az állami intézmény, illetve a Minisztérium vállalta az épület eredeti állapotban történő visszaadását. Mert az új intézmény elhelyezése akkor számos műszaki változtatást, részben átépítést tett szükségessé. Most új műszaki és pénzügyi felmérés szükséges annak a pontos megállapítására, hogy az épület gimnáziumi célokra történő visszaalakítása milyen anyagi hozzájárulást kíván állami részről és milyen pénzügyi kiadásokat jelent az átvevő egyház számára (szükséges új helyiségek, tornaterem, könyvtár, modem szertárak és más berendezések). Ezt - kölcsönös jóakarattal és megegyezéssel - külön megállapodásban kell majd rögzíteni. Az Evangélikus . Gimnázium megnyitása előtt A most aláírt, új megállapodás azt jelenti: kézzelfogható közelségbe került a fasori evangélikus kö- zépsikola újra megnyitása. A Művelődési Minisztérium - nagy jóakarattal és folytatva erőfeszítéseit - kötelezettséget vállalt a volt gimnáziumi épület visszadására, legkésőbb 1989 június végéig. Köszönjük egyházunk nevében a Minisztérium és a Pedagógiai Intézet _____________ jelentős anyagi te rheket és elhelyezési gondokat is magára vállaló jóakaratát! Mindenki jól tudja, mit jelent ma egy ilyen nagy intézmény új elhelyezése, átköltöztetése és az új munkahelyek kialakítása. Egyházunk számára viszont a kilenc- hónapos határidő a fasori épület átadásáig azt jelenti: - Elérkezett számunkra a fokozott felelősség, az imádságok és anyagi áldozatvállalás ideje, hogy mire az épület homlokzatára újra odakerülhet az „Evangélikus Gimnázium” felirat, addig minden lelki, szellemi és anyagi erőnket, összpontosítsuk a következő őszre történő elindításhoz.- Egyházunk kéri már most, de különösen a jövő év első felére, gyülekezeteink, híveink és minden segíteni kívánó jóbarát komoly anyagi erőfeszítését, hogy az Evangélikus Gimnázium a jövő szeptemberben megújulva, felszerelve, magasszintű tanári karral megnyithassa kapuit!- Ugyanakkor kérjük híveink, az iskola megnyitására váró családok megértését is, hogy a megnyitásra kitűzött dátum - 1989 szeptembere - közelsége miatt csak fokozatosan tudjuk majd elindítani és teljessé tenni egyházi középiskolánk örömmel várt szolgálatát. Az Evangélikus Gimnázium megnyitására megtörtént a második nagy lépés. Várjuk, hogy a harmadik lépés - a fasori épület átadása - is hamarosan elkövetkezzék. Addig pedig maradjunk - minden evangélikus ebben a hazában hűségesek az érte mondott imádságokban és az érte vállalt áldozatok teljesítésében, hogy a jövő ősszel örömünnepet ülhessünk! Dr. Nagy Gyula
