Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1988-09-25 / 39. szám
r 7 • ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP 53. ÉVFOLYAM 39. SZÁM 1988. SZEPTEMBER 25. SZENTHÁROMSÁG UTÁN 17. VASÁRNAP Az igazi egyház megismerésének tehát csak egyetlen megbízható zsinórmértéke és próbaköve van s ez a Krisztus igéje, annak hirdetése, hallgatása és megtartása. Lehetetlen ugyanis, hogy e kérdésben ki-ki saját tetszése szerint szóljon s tegyen, aztán pedig azt állítsa, hogy mindez a Szenti élektől van. Luther ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ K22 Méltóan A pünkösdi találkozások csodáját éltük át! Néhány héttel ezelőtt, amikor megszólaltak az iskolák csengői, sok ezer kisdiák először lépte át az iskola kapuját. Még több ezer nagyobb, vagy nagydiák másodszor, vagy sokadik alkalommal lépve át az iskola kapun szintén új iskolaévet kezdett. De nem csak a diákoknak, hanem a pedagógusoknak, a szülőknek, sőt nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy egész társadalmunknak és egyházunknak is újat kell kezdeni ezekben a napokban, hónapokban. Sokan azt hiszik, hogy az iskolában csak elméleti ismereteket vagy gyakorlati tudást kell megszerezniük a diákoknak. Természetesen erre igen nagy szükség van, hiszen új ismeretek és alapos gyakorlati tudás nélkül nem tudjuk terveinket, boldog életünket megvalósítani. De a tudás és ismeret mellett éppen olyan fontos, hogy az iskolában és az élet iskolájában olyan személyiség fejlődjön ki belőlünk, hogy minden helyzetben előre kiszámítható, vagy váratlan körülmények között is méltóképpen viselkedjünk. Mai vasárnapunk ösz- szefoglaló üzenete ezt így fejezi ki: Elhivatásunkhoz méltóan járjunk! Mindez elsősorban azt jelenti, hogy járjunk méltóan emberségünkhöz. A mai technizált világban igen nagy kísértés, hogy az emberek elgépiesednek, gépsze- rűen végzik tevékenységüket. Ilyenkor gyakran megfeledkeznek arról, hogy ezen a világon mindennek, technikának, automatikának, a termelés fejlesztésének, a társadalmi tevékenységnek és a politizálásnak is egyetlen célja lehet, hogy igazi emberi életet élhessünk. Még egyházi és gyülekezeti tevékenységünket is ide sorolhatjuk, ha ehhez hozzá tesszük, az Isten akarata szerinti emberi életet. Ha erről megfeledkezünk hiábavaló minden igyekezetünk, tanulásunk, társadalmi, gazdasági, politikai, vagy egyházi tevékenységünk. Az igaz emberséghez az is hozzá tartozik, hogy komolyan kell vennünk emberi kapcsolatainkat. Amikor az igaz emberségről van szó, sok ember csak a maga személyiségének kiteljesedésére, a maga egyéni boldogságának a megvalósítására gondol. Pedig az igaz emberség első sorban azt jelenti, hogy az emberekhez való viszonyunk, más szóval emberi kapcsolataink kiegyensúlyozottak, Isten akaratának megfelelőek legyenek. Egyéni boldogságunk is csak így valósulhat meg. Ezért hangsúlyozza a mai vasárnap ősi levélbeli igéje mindenekelőtt a társadalom legősibb sejtjének, a családnak a harmonikus, boldog életét. Kiegyensúlyozott, boldog családi élet nélkül nagyon nehéz, szinte lehetetlen a társadalmi és gazdasági élet kapcsolataiban boldog, harmonikus életet élni. A családi élet széthullása, a házastársak, a szülők és gyermekek közti feszültségek és problémák hatással vannak az egész társadalomra, sőt még gazdasági életünkre is. Egymás megbecsülése, az egymásért érzett felelős magatartás a sarkköve nem csak a családi élet boldogságának, hanem az emberi együttélés harmóniájának is. Mi, keresztyének azt valljuk, hogy emberi kapcsolatainknak, az emberi viszonylatokban való méltó viselkedésünknek az alapja és forrása az Istennel való kapcsolatunk méltósága. Hitünk szerint Isten teremtett bennünket emberekké és ezért ő tudja, mi tartozik igazán emberségünkhöz. Istenre való figyelés nélkül nem is tudhatjuk, mi az igaz emberség. Isten sok gyengeségünk és bűnünk ellenére nemcsak megmutatja, hanem meg is valósítja bennünk ezt az igaz emberséget. Más szóval ez azt jelenti, hogy az ő megbocsátó és újjáformáló szeretetéböl mindig kaphatunk erőt az Istenhez és az emberekhez méltó harmonikus életre. Selmeczi János Tulajdonképpen semmi különös nem történt. Annyi hasonló évfordulós ünnepség volt akárcsak a mi Tolna-Baranyai egyházmegyénkben is, hogy újat már nem nagyon tapasztalhat sem az ünneplő sokaság, sem a cikkíró: itt is hónapokig tartott a felújítási munka. Sokan adakoztak, sokan segítettek is. Minden házban már hetekkel az ünnepély előtt nagy volt a készülődés, sürgés-forgás. Augusztus 13- án reggel már fél órával a kezdés előtt megtelt az utca autókkal, ünneplőbe öltözött emberekkel. A templom is zsúfolásig tele lett. A szabadságok ellenére 18 lelkész tisztelte meg alkalmunkat, s a szomszéd katolikus egyház lelkészével együtt a Községi Tanács és a Népfront is képviseltette magát. Dr. Harmati Béla püspököt népviseletbe öltözött lányaink is virágcsokorral fogadták, s a szép ünnepség után a vendégek nálunk is fehér asztal mellett beszélgethettek múltról és jövőről. Persze egy kicsit azért mégis több volt ez mint egy sablonos ünnepség. Nem csak a templombelső lett ugyanis teljesen felújítva, hanem harangot is villamosítottunk, tornyot festettünk, orgonát javítottunk, a parókiát kívülről vakoltuk, meszeltük, ezenkívül új szőnyegek, oltárterítők, párnák kerültek a templomba, s ha Isten is segít, még a külső felújítási munkáltat is elvégezzük. Sok minden törELŐ VIZ Nyomorult és nyomorúság kifejezések visszataszítóan hangzanak a Bibliából. - Éhség, ru- hátlanság, kivetettség, fenyegetettség messze a mai nemzedék mögött van. - Mégis igaz ma is, hogy nyomorúlttá és nyomorúságossá lehet az ember és élete. A lejtőn gyorsan csúszik az ember, ha rákerült. Hosszú szakasza belül fut énünkben, egyszer aztán látható meredekbe visz. Kísért és buktat szenvedélyek varázsá. - Elhanyagolt, ápolatlan külsejű fiút divatosan öltözött tinédzser lányok csapata kísér. „Törzsasztalunk a Vadvirág presszóban van!” -» ez rangjelzés akar lenni. - Vele szemben a szülők keserűsége: „Fiunk szakmát sem akar tanulni.” „Lányunk otthagyta a középiskolát!” - Jóképességű, jóállású asz- szony másfél év alatt lett menthetetlen iszákos. Munkanélküli, mások kényétől függő, otthontalan, végül öngyilkos. Rátartiságból kezdte utánozni fiatal társait, akik a mértéktelenségben látják az egyenjogúságot a férfiakkal. - Pénzkezelésben megbízhatónak, tekintélynek számító férfi a gyors meggazdagodás reményében, a Mammon vonzásától elvakultan büntetett lett. Anyósa szerint némely társak és fölöttese utasításának áldozata. A büntetés ideje alatt gyermekei szárnyszegettek, bújkálók. Felesége állandóan az idegösszeroppanás határán él. - Istenhez, Krisztushoz mégsem vezet az út. A megmaradt barátok új fölemelkedéssel kecsegtetnek. Az emberi, kebelbeli segítség ajánlata jobbnak tűnik, mint az Istentől adott mentő ösvény. A lejtőn Isten tud megállítani, a mélységből kiragadni. Dosztojevszkij kártyaadosságot törlesztve, Bibliát lapozva, félelmek között rádöbbent erre. - Istennek van elég szeretete számomra. - Tódító, majd kárörvendő cimborákat könnyű találni. Isten kitartóan, számítás nélkül, nagy áldozat árán könyörülő Úr. Könyörülő szeretete Jézusban jött el. A samáriai asz- szony romlott életének életforrást kínál. Lévit egy mondatával kilendíti a vámszedő asztal mellől. Ni- kodémust a magabiztos pozícióból, Natanáélt kegyességének szűk látókörűségéből emeli ki. Sault a törvény- és hagyomány-vallásosság vakságában világosítja meg. Úgyhogy fölkiált: En nyomorult ember! Ki szabadit meg ebből a halálra ítélt testből?... Arra, hogy akarjam a jót, van lehetőségem, de arra, hogy megtegyem, nincs.—Jézus tiszta szándékkal, új akarattal ajándékoz meg. Ártatlanul érted vádoltan elveszi az ellened szóló jogos vádak gyötrő szégyenét. A bűnösök közé soroltan fölismerteti végletesen ítélgetö, másokat végzetesen megvető büszkeségem vétkét. Sebektől vé- rezve fölfedi belső és külső életem fertőző sebeit. A kereszten kigúnyolt Fiú, de föl- támadottan győztes Emberfia újjáteremtő Leikével új útra vezeti életemet. Meghallgat. - Ez az ígéret legyen alapja, hogy időről időre kiáltsák hozzá. Ez a biztatás a testvérek köre számára, hogy a kísértésben már-már elveszöt mentsék és vigasztalják. Bízzál! Bűnöd megbocsátva, vétkedet elfödte az Igaz. - Ebben a bizonyosságban zengi énekünk: Meghallgattál! Már semmi kétség. Megadtad a bocsánatot!... Én Istenem, én Istenem, forró hálám tied legyen! A lejtőről, a mélységből fölemelt, megmentett embernek természetes, hogy a mentő ösvényen menjen azután, aki vezeti. Sőt másoknak is ajánlja a kiáltás és segítségül hívás nagy lehetőségét. így lesz igaz életünkben is a zsoltár: Én megszabadulok téged és te dicsőítesz engem. (50,15) Bödecs Barnabás tént, amit meg lehetne írni - például, hogy az istentiszteletre az osztrák és a magyar rádió egyaránt felhívta a figyelmet, hogy az énekek és a teljes szentelési ünnepély két nyelven folyt le németül és magyarul, s hogy még a szabadságát is megszakította a Községi Tanács elnöke, hogy közöttünk lehessen. Említhetném még, hogy a helyi énekkaron kívül az egyházasko- záriak szép szolgálatát is hallhattuk, hogy Nyugat-Németország- ban egy külön könyv készül a falu és a gyülekezet kétszázéves történetéről, s az író, aki jelen volt, maga is sokat tett azért, hogy közösen és örömmel ünnepelhessünk, vagy hogy az ünnepi ebédet ünnepi vacsora is követte s a vendégek közül sokan csak hajnalban tértek haza az örömteli találkozások, kiadós beszélgetések után. Ami azonban valóban említésre méltó, az nem az egyből szembetűnő külsőségek közé tartozik. Kismányok ötven éve még közel ezer gyülekezeti tagot számlált, ma csak alig hetven evangélikust számlál. A semmiből kezdtünk renoválni, s Istentől kaptunk meg mindent, amire végül is szükségünk volt. Az adományok jelentős részét a nyugaton és keleten élő egykor kitelepített falubeliek adták. A helybeliek a pénzbeli segítségen túl közel százezer forint értékű társadalmi munkát végeztek a parókián és a templomban, s mindezt annak ellenére, hogy a legnagyobb dolog-időben a felügyelő után Isten betegágyra fektette a lelkészt is. A munka nem állt meg, sőt..j, Isten még a gondolatainkat is tudta. Nem kértünk segélyt külföldről, s mégis egyszercsak megérkezett a Nyugat-német Bajor Lutheránus Egyház Diakóniai Osztályának segélye, melyből még olyan munkákat is elvégezhettünk, amelyekre gondolni is alig mertünk. Augusztus „legszebb” napját sokan a temetőben kezdték. Kimentek találkozni a már hazatértekkel. Legalábbis gondolatban. Egyébként is a találkozások napja volt ez a nap. Voltak, akik évtizedek óta most jöttek haza először. A kitelepítést követően távolra szakadt rokonok, barátok most isínét egymás kezét szorongathatták. A gyülekezet és új püspöke is most találkozott először. Bizonyos értelemben akkor a pünkösdi találkozások csodáját éltük át mindany- nyian. Lehet, hogy különbözhetett' az anyanyelvűnk, megnyílva egymás előtt Isten igéje fényében mégis ugyanazzal a szerető Istennel találkoztunk. Örömmel szívtuk magunkba az igehirdetés ősi igéjét kijei a maga nyelvén: Az O gazdagságából vettünk mindannyian kegyelmet kegyelemért. (Jn 1,16) Ezt a gazdagságot tapasztaltuk meg, tulajdonképpen semmi más különös nem is történt... Brebovszky János Tanácskozott az Országos Esperesi Értekezlet Gondok és örömök között - megújult erővel Az őszi munkaév kezdés liturgiájához hozzátartozik az esperesek tanácskozása. Visszatekintés és előrenézés egyaránt jellemző ezekre az alkalmakra. Napirend előtt két megemlékezésre került sor. E napokban töltötte volna be kilencvenedik életévét dr. Mihályfy Ernő, aki 20 éven keresztül volt egyházunk országos felügyelője. Dr. Nagy Gyula püspök-elnök emlékezett meg egyházvezetői szolgálatáról. „Régi tradicionális papi családból, a nógrádi evangélikusság levegőjéből indult és az útkeresés nehéz idejében jelentős része volt abban, hogy egyházunk megtalálta az utat sok küzdelem és keresés után társadalmunkban.” Megköszönjük Istennek, minden, jó szolgálatát, amit végzett. Egy közeli halálesetről is megemlékezett az értekezlet: dr. Szilágyi Béla, a Déli Egyházkerület felügyelőhelyettese hosszú ideg végzett értékes és odaadó szolgálatot. Önmagát nem kímélő hűséggel és szeretettel állt a kerület vezetésében, amikor a halála előtti években ránehezedett egyházkerületének gondja. Hálával gondolunk szolgálatára és kegyelettel őrizzük emlékét. Az esperesek nevében Szebik Imre Személyi változások a Teológiai Akadémián Dr. Prőhle Károly, a rendszeresteológiai tanszék professzora, teológiai főigazgató, több mint öt évtizeden át végzett, itthon és külföldön egyaránt ismert és nagyra becsült tudományos teológiai és lelkésznevelő szolgálat után augusztus 31-ével nyugdíjba vonult. Az egyházi vezetőség kérésére és a tanévkezdő kari ülés határozata alapján azonban - az utódlás nyugodt átmenete érdekében - ebben a tanévben tanszékhelyettesként folytatja szolgálatát. Az egyházi elnökség javaslatára a Teológiai Akadémia tanári kara úgy döntött, hogy az 1988-89. tanévre dr. Reuss András Budapest-angyalföl- di lelkészt előadások tartásával és a rendszeres teológiai szemináriumi munka vezetésével bízza meg, egyúttal a jövő tanévtől kezdődően professzorrá választására az Országos Presbitérium következő ülése elé javaslatot terjeszt. Dr. Prőhle Károly és dr. Reuss András egyházunkban, a teológiai tanító és lelkésznevelő szolgálatban végzendő munkájára Isten gazdag áldását kérjük. püspökhelyettes köszöntötte dr. Nagy Gyula püspök-elnököt, aki e napokban tölti be hetvenedik életévét. Az egész napos értekezlet minden részletéről nehéz volna e rövid cikkben részletesen beszámolni. Öt témakörben foglalható össze az, amit a nyitottság elve szerint mindnyájunknak tudni, tudatosítani kell. 1. Három gond és három öröm jellemzi napjaink életét, - mondotta a püspök-elnök. Lelkész- és munkaerőhiány van egyházunkban, minden szinten keresnünk kell a munkatársakat. Nehéz gazdasági helyzetben éppen most kell sokféle anyagi kötelezettséget vállalnunk. Gond az egység és a szeretet vonalán megmutatkozó hiányosság, imádkoznunk és tennünk kell azért, hogy minél előbb létre jöjjön közöttünk az egység. Útitársunk az öröm is: Növekszik a megbecsülés az állam és a társadalom részéről: huszonegy új teológiai hallgatót vettünk fel az első évfolyamba és jól halad előre a gimnázium ügye. 2. Az egyházak vezetői tavasszal találkoztak a kormány elnökével. Az akkor feltett sok kérdésre válasz érkezett. Ebből álljon itt néhány bennünket is érintő: emelik a lelkészi kongruát, jövő tavasszal az országgyűlés elé kerül az alternatív katonai szolgálatról szóló, törvényjavaslat, rendszeresen ad istentiszteletekről közvetítést a televízió, egyházi alapítványokra adott adományok összege levonható lesz az adóalapból, új vallásügyi törvény készül. 3. Az erdélyi menekültek ügyéről szólt dr. Harmati Béla püspök. A kezIsmeretes olvasóink előtt, hogy egyházunk a vesztfáliai (nyugatnémetországi) tartományi egyház között régóta testvéri kapcsolatok állnak fenn. Két évvel ezelőtt a Balaton partján, a gyenesdiási otthonban rendeztük meg az első, időszerű teológiai kérdéseinkkel foglalkozó magyar-vesztfáliai lelkészkonferenciát; ezt követően a 15 nyugatnémet lelkész körutat tett egyházunkban. A két egyház határozata alapján (a Vesztfáliai Egyház vezetői a múlt év tavaszán látogattak meg minket) folytatódik a közös teológiai konferenciák sora: idén a híres Bétheli Teológiai Főiskolán. deti lelkesedés után mintha lanyhult volna a lendület. A munkát végzők csapata kicsiny létszámú, el is fáradtak, szükség volna új segítőkre a ruha és élelem osztásánál, beszélgető partnerekre a menekültekkel foglalkozó lelkészi hivatalokban. Kérünk újabb segítőket, elsősorban Budapesten a kelenföldi és a rákospalotai gyülekezetekben, de Békéscsabán és Debrecenben is! Igen jól sikerült nyári tábort rendeztünk Tá- piószelén menekültek gyermekeinek. (Erről lapunkban még beszámolunk.) 4. Előtérbe került az iskolai és gyülekezeti hitoktatás ügye, - számolt be a püspök. Igen fontos a jó elindítás, a tankönyvek részben megvannak (kaphatók a Sajtóosztályon), részben nyomás alatt vannak. A napokban kapják meg a lelkészi hivatalok a részletes tantervet. 5. Komolyan kell beszélnünk anyagi ügyeinkről és cselekednünk is kell, —. mondotta dr. Karner Ágoston orsz. főtitkár előterjesztésében. Újabb erőfeszítéseket kíván intézményeink fenntartása és újra meg kell vizsgálni a gyülekezetek terheit és feladatait. Egyházi háztartásunk valamennyi kérdését előhozzuk, nyilvánossá tesszük, mert tisztán kell látnunk, mekkora áldozatra van szükségünk és azt elő kell teremtenünk. Az előteijesztéseket élénk megbeszélés követte. Az esperesek magukkal vitték az értekezlet „csomagját” egyházmegyéikbe, ott hullámoznak tovább a beszélgetések. Reméljük, hogy találtatnak jó megoldások, tanulunk egymástól és segíteni tudjuk egymást. A konferencia központi témája: ”... velem tettétek meg”, Mt 25,40 (A diakónia teológiája Keleten és Nyugaton). Nyugatnémet részről dr. Ernst Brinkmann egyháztanácsos és dr. Hans Berthold teológiai igazgató a tanácskozás házigazdái. A teológiai konferencia után a magyar résztvevők körutat tesznek a tartományi egyházban és igehirdető szolgálatot végeznek a gyülekezetekben. A tizenöt tagú magyar lelkész- küldöttség (12'evangélikus és 3 református résztvevő) dr. Nagy Gyula püspök és dr. Nagy István teológiai tanár vezetésével szeptember 26-án utazik el Béthelbe. II. magyar-vesztfáliai teológiai lelkészkonferencia Elutazott egyházunk delegációja Nem veti meg az Úr a nyomorult nyomorúságát, nem rejti el orcáját előle, segélykiáltását meghallgatja. Az imádkozás problémái
