Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1988-09-04 / 36. szám

Evangélikus Élet 1988. szeptember a. GYERMEKEKNEK i Egyháztörténeti arcképcsarnok 14. Árpád-házi Szent Erzsébet 1207-1231 Történt pedig az Úr 1207. eszten­dejében, hogy II. Endre királynak és feleségének, a merániai Gertrúd- nak kislánya született, kit Erzsébet­nek hívtak. Meghallotta a leányka születésének hírét Hermann türin- giai fejedelem. Elhatározta, hogy fe­leségül kéreti a királylányt fia szá­mára. Útnak is indította bizalmas lovagját a magyar királyhoz. Ekkor tanácsot tartván Endre, végül oda­adta leánykáját. Ünnepi díszbe öl­töztetve, ajándékokkal küldték Er­zsébetet Wartburg várába. Megér­kezvén nyomban megtartották az eljegyzést nagy-nagy ünnepséggel. Volt pedig Erzsébet mindössze négy esztendős, amikor Lajos her­ceg jegyese lett. Hamarosan kitűnt a palota gyer­mekei közül szelídségével, kedves­ségével, szépségével. Amikor csak lehetett csúfolták és megalázták őt: Szolgálólánynak születtél te, nem fejedelemasszonynak! Bizony a hatalommal, a gazdagsággal ak­koriban is csak elvétve volt barát­ságban a szelídség. Erzsébet azon­ban nem dédelgetett gyűlöletet szi­vében jegyese gőgös rokonsága iránt. Mikor pedig tizenkét éves lett, megtartották a menyegzőt. Erzsé­bet és Lajos boldogságban, gyen­gédségben és szeretetben éltek. Házasságuk nyolc esztendeje alatt Erzsébet odaadó feleség és példás édesanya volt. Szeretete azonban nemcsak családjára és rokonsá­gára terjedt ki. Kaptak belőle a kör­nyék betegei, szegényei, árvái is. Az evangéliumi lelkűiét, amely Assisi 1 Szent Ferenc akkoriban alakult rendjét is áthatotta, tovább terjedt az egyházban, és sokakat meg­érintett. Erzsébet előtt is Jézus ir­galmasságának példája állt, őt kö­vette' szigorúan visszafogott, asz- ketikus életformával. Hitvese társa volt a hitben, noha családja rosz- szallta .ezt a „gyengeségét”. így történhetett meg, hogy az udvar gazdagon terített asztalának ma­radékaiból jutott mindazoknak, akik igazán rászorultak a betevő falatra. Erzsébet maga köré gyűj­tötte az árvákat, özvegyeket, a ke­resztes harcok sebesültjeit és sú­lyos betegeit. Férje beleegyezésével ispotályt (kórházat) építtetett, és gondosan ápolta őket. Az ispotály romjai a mai napig láthatók Wart­burg várában. Érkezett pedig egy napon a szo­morú hír: Otrantóban, az Adria mentén elesett Lajos a keresztes csatában. 1227-et írtak ekkor. A húsz éves özvegynek és gyerme­keinek nem lehetett többé maradá­sa a palotában. Sógora Wartburg­ból elűzte őket a végtelen szegény­ségbe. Csak a bambergi püspök közbenjárására leltek egy kolostor­ban nyugodt otthonra. Ott Erzsébet tovább végezte szeretetszolgálatát, mígnem az Úr* magához hívta 1231. november 19-én. Még élt édesatyja, amikor az egyház 1235-ben szentté avatja Erzsébetet. Assisi mozgalma, Erzsébet példája a magyarhoni egy­ház életébe is elmélyültebb kegyes­séget hozott, öccse IV. Béla király és felesége Szent Ferenc harmadik rendjének lett a tagja. Otthonukban példás szeretet és tiszta élet lakott. Az egyházi történetírás több le­gendában őrizte meg Erzsébet em­lékét. Köztük egy arról szól, hogy egyszer Erzsébet saját ágyába fek­tetett egy leprást, nem tudván más­hol elhelyezni. Az udvari emberek felháborodtak, és figyelmeztették férjét a nagy szégyenre: idegen férfi fekszik Erzsébet ágyában. Ámbár ura nem hitte a rejtett gyanúsítást, az unszolásra mégis bement hitve­se szobájába. Félrevonván az ágy függönyét, ott lelte Jézust vérző se­bekkel. A maga módján ez a legen­da is Jézus szavát hirdeti: „...ami­kor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebbek közül, ve­lem tettétek meg." Tekusné Szabó Izabella ________________________________I A VA SÁRNAP IGÉJE Rom 7,4-6 Most.. Ezt a szót emelem ki igénk háromverses összefüggéséből különösképpen. Ha figyelmesen olvassuk perikópánkat, érzé­kelhetjük, hogy erős a hangsúlya és központi jelentőségű az életünkben is. A jelenben élünk, a mában - és nem a tegnap­ban - kell tájékozódnunk. Minden egyes nap azzal ébreszt, hogy most vannak sürgős feladataim, halasztást nem váró munkáim. Nemcsak szembe kell néznem velük, fel kell vállal­nom őket. Levélben arról értesített valaki, hogy totálkárt szenvedett gépkocsi balesete után a kártokozóval alig volt ideje megegyezni, mert utasát kellett kórházba vinnie gyors kezelésre. A „most” halogatást nem ismerő cselekvése életet menthet. Ezért is óvja a posta a telefonrongálóktól a féltve őrzött készülékeket. Most bontakoztasd ki képességeidet: ezt joggal kívánja a szülő attól a gyermekétől, aki alkotó munkára képessé vált, a felnőtt kor küszöbére érkezett. Nem engedi szabadjára, szigorúan fogja éppen ennek érdekében. Mintha azt monda­ná, hogy valami lezáródott az életében, valamit el kell kezde­nie sürgősen. Szent igénk egy olyan embert állít elénk, aki múltjában fogva tartott a törvény erős lánca. Sőt meg is kötözte. A bű­nök indulatai uralkodtak rajta, hogy „gyümölcsözzenek a halálnak.” Mire volt képes? Legfeljebb arra, hogy a könnyebb követeléseket próbálja teljesiteni, a nehezebbeket elhagyni. S így minden napja azzal végződött, hogy kétségbeesett tehe­tetlensége láttán. Isten megszánta, Isten segített rajta. Krisz­tus által, aki meghalt a tehetetlenségében vergődő emberért is, s aki feltámadt és életének állandó ható erőit kínálja fel neki új örömre, lelki gyümölcstermésre. Lezárult a múltunk, Isten zárta le. Ne kívánkozzunk vissza a törvény alá rekesz- tettség állapotába. Ő nem akar törvénybe idézni vagy minden­nél súlyosabb törvényerejű rendeletéivel, parancsaival kriti­kus élethelyzeteket teremteni. Azt akarja, hogy gyümölcsöt teremjünk Onéki. Alapigénk örömüzenete: tőlünk nem telik Istennek tetsző gyümölcstermés, de Szentlelke által munkálja ezt. Az új élet­ben Lelke szerint élhetünk, szolgálhatunk, hálaadással térhe­tünk vissza Hozzá. Úgy, ahogyan a meggyógyított tizedik bélpoklos tette. Ahol Isten Lelke munkálkodik, ott Krisztus által meghal óemberünk, és feltámadása erői hozzák elő naponként a mi új emberünket,*s alkalmasok leszünk Neki tetsző életfolyta­tásra. Ez a „most” a mi életünk idői kerete; az egyházban a folyamatosan hangzó ige. Csak aki hallja vagy olvassa, meg ne keményítse a szívét, míg tart a ma! Ugye ezekben a hetekben mennyi örömmel szakítod le az érett gyümölcsöket? Nagy örömöt szerez, hogy nem hiába fáradoztál és gondoztad a gyümölcsfáidat! Míg rád moso­lyognak a szép piros, vitamindús gyümölcsök, nagyobbra, többre mutató jellé is lesznek. A te életed fája is megteremheti a Lélek gyümölcseit: a szeretetet, az örömöt, a békességet, a türelmet, a szívességet, a jóságot, a hűséget, a szelídséget és az önmegtartóztatást -, mind szélesebb körben embertársak boldogítására és Isten dicsőségére. Pásztor Pál IMÁDKOZZUNK Fut a jelenvaló óra. Te, aki jókedvedből adod, nyújtod napjaink sorát, de véget is vethetsz életünknek bármikor, add, hogy kegyelmedben bizakodva és Szentlelked segítségében reménykedve lássuk el minden feladatunkat, és jó gyümölcsöket teremjünk nagy neved dicsőségére. Ámen „írok nektek, ifjak.. w „ÖRÜLÖK, HOGY KÖZELEBB JUTOTTAM ISTENHEZ!” Konfirmáció előkészítő táborok a Fejér-Komáromi Mi, akik kisgyermek korunk óta jártunk hittanra, gyermekbiblia órára, közvetlenül a konfirmáció előtt már tudtuk, hogy a kosár kapta Mózesről a nevét és nem fordítva, s főleg: nem azért hívják így, mert „mózesből” fonják. Azt is tudtuk, hogy nem azért nem kell már égő áldozatot bemutatnunk, mert a felszálló füst csípte az Úris­ten szemét. S már nem okozott gondot különbséget tenni pl. a pa­ráználkodás és garázdálkodás fo­galma között. Bizonyára közületek is sokan részt vesznek a gyülekezeti munká­ban. Segítetek az ifjúsági órákon vagy talán gyermekbibliakört ve­zettek. így közelről tapasztaljátok, hogy sok gyermek ma is már egy bizonyos fokú bibliaismerettel kezd el a konfirmációi órákra jár­ni. De mi van azokkal, akik nem járnak istentiszteletre vagy a különböző gyermekalkalmakra? Akiknek a szülei, nagyszülei még a Miatyánkot sem tanították meg s a bibliai történetek közül talán csak a karácsonyit ismerik. Nem egynek közülük kérdése: ki az a Jézus? Főleg városi gyülekezetek­ben, de ma már mindenütt szembe kell néznie ezzel a lelkészeknek. - A bevezetésben felhozott kérdése­ket is ilyen, konfirmáció előtt álló gyerekek tették fel. S ez végre egy olyan terület, ahol mi, az ifjúság tagjai sokat segíthetünk. Ezt a Fejér-Komáromi Egyház­megyében, úgy érzem sikerült meg­oldanunk konfirmációi előkészítő táborok szervezésével. Kihasznál­tuk az üresen álló parókiákat és gyülekezeti termeket, igénybe vet­tük sátrainkat s a helybeli gyüleke­zeti tagok vendégszeretet és türel­mét. Július második hetében Ba­kony szombathely éh, Csakvároh, Fehérvárcsurgón, Szákszenden és Tor das on, augusztus végén pedig Sárszentmiklóson közel száznyol- van, 9-12 éves gyermek gyűlt össze Egyházmegyében ugyanazzal a céllal. A „felnőtt” if­júságoknál már bevált, általatok is jól ismert nyaralási formát válasz­tottuk, egyszóval táboroztunk. Mindenhova három-négy gyüleke­zetből érkeztek a gyermekek. A tá­borokat a helyi lelkészek mellett az egyházmegye ifjúságából vállalko­zó gimnazisták, főiskolások vagy már dolgozó fiatalok vezették. A fő cél az volt, hogy minél több bibliai történetet megismertessünk a gyermekekkel. A „tananyagot” egyik lelkészünk három éves ciklus­ba rendezte a bibliai kvartett játék alapján. Minden napnak volt egy összefoglaló címe, témája, pl. Isten vezet, Jézus segít stb. A témához naponta 4-5 bibliai történet kap­csolódott, amelyekről mindenki képes vázlatfüzetet készített. Most esetleg azt gondoljátok, hogy nem jó erőltetni a tanulást még a nyári szünetben is. Ez ter­mészetesen így igaz, de sok min­dent meg lehet úgy tanulni, hogy ne érezzük kényszernek, fárasztó­nak. Mert egészen más úgy megta­nulni a Tízparancsolatot, hogy a jfit MÚZEUMI HÍRADÓ A közelmúltban (júl. 27-én) műkö­désének immár 10. esztendejét kezdte meg egyházunk gazdag anyagú múzeuma. Az elmúlt ki­lenc évben, bizonyára nagyon so­kak számára inkább megszokottá, mint ismertté vált, hogy Deák téri templomunk tőszomszédságában létezik egy múzeum. A téren közle­kedő hazaiak és külföldiek ezrei naponta rátekintenek. Egyházi la­punk sok ezer olvasója megszok­hatta már a róla szóló híradást. Ezek közül azonban mennyien vannak, akik még nem ismerik ki­állításunkat. A megismerés többle­tének a közelmúltban egyik láto­gatónk ilyen megkapó módon adott vendégkönyvi bejegyzésével kifejezést: „Hány éve járok már erre és csak most tudtam meg, hogy milyen kincseket őriz ez a kiállítás!” Istennek hála, látogatóink szá­ma az elmúlt kilenc évben, ha nem is rohamosan, de folyamatosan gyarapodott. Immár 89 ezer hazai és külföldi érdeklődő tért be hoz­zánk. Ennyi ember összességében már tisztes tömeg. De ugyanakkor ez hazai egyházunk tagjainak csak alig több, mint 20%-a! Jól tudjuk azt, hogy a rohanás korában ki- nek-kinek rá kell szánni az időt arra, hogy egy ilyen kiállítást vé­gignézzen. A sok-sok vendégköny­vi beírásból ezúttal is ideiktatott néhány bejegyzés ezen túl arról is tanúskodik, mennyi és hányféle meggazdagodást jelentett a látoga­tóknak - szakszerű vezetés mel­lett - a kiállítás megtekintése. Az alábbiakon az utolsó hónapok beí­rásai között akadt meg a szemem: „Ami nemes, az mindig tovább él.” „Véletlenül tűnt fel útközben ez a múzeum, s véletlenül néztem be. Nem csalódtam, mert csodálato­san gazdag anyaga nagyon érdekes volt.” „Megnéztem a múzeumot Luther végrendeletétől Bajcsy- Zsilinszky végrendeletéig. Megren­dítő.” „Csodálatosan szép a kiállí­tás, de felejthetetlen örök emlék az a sok-sok értékes felvilágosítás, amelyet kaptam a vezetés alatt. Ilyen bőséges adatátadásért nem elég e sorokban köszönetét mon­dani, ezért a jó Isten áldását is kér­ni kell. Isten áldása legyen az egész gyülekezeten.” „Tisztelettel köszö­nöm az alapítóknak, fenntartók­nak ezt az értékes anyagot, a veze­tőnek a végtelen odaadását, szak­tudását és türelmét.” „Köszönjük egyházunk szép kiállítását. Repes­ve várjuk a Fasori gimnázium megnyitását.” „Nagyon szép ez a múzeum, történelmünk egy darab­ja. Érdemes a gondoskodásra és a megtekintésre is. Vallás, művelt­ség, hagyomány, szeretet, amúgy is hiánycikk, pedig ezek nélkül nin­csen HAZA.” Es végül egy tanár bejegyzése: „Ez a kiállítás nem­csak egyháztörténeti szempontból értékes, hanem kultúrtörténeti és nemzeti vonatkozásai miatt is! Jó lehetőséget nyújt a hazafias neve­léshez, ezért szükséges minél több fiatalnak megnéznie. Én is gazda­godtam a kiállítás ismételt megte­kintésével és örömmel jövök el máskor is.” A mi fiataljainknak különösen a konfirmációval kapcsolatban na­gyon jó lehetőség arra, hogy fenn­maradt értékeink megtekintése so­rán jobban megismerjék, milyen próbás múlt fundamentumán épít­hetjük tovább a jelenben egyhá­zunk jövőjét. Ezt a lehetőséget ki­használva, az év tavaszán Sár- szentmiklós-Sárbogárd, Csepel, Kiskőrös, Angyalföld, Tápió- szentmárton, Kelenföld, Budavár, Boba, Pátró, Irsa és Pesterzsébet gyülekezeteinek konfirmandusai ismerhették meg múzeumunkat. Kezdettől fogva minden múzeu­mi híradónkat - immár ezt a 14.-et is - nem csupán tájékoztatónak, de hívogatásnak is szánom. Minden hazai és külföldi látogatónkkal készségesen ismertetjük meg egy­házunk múltjának - mának szánt üzenetét őrző - drága értékeit. Garam Zoltán Peskó György orgonakoncertjei a Bécsi-kapu téri evangélikus templomban Peskó György Bécsi-kapu téri hangversenyei gazdag múltra te­kinthetnek vissza. Évek folyamán már szinte hagyománnyá rögződ­tek. És ez nem véletlenül alakult így. Hiszen egyik legkitűnőbb orgo­nánkat találjuk a várbeli templo­munkban, itt kitűnőek az akuszti­kai viszonyok, Peskó György pedig orgonaművészeink élvonalába tar­tozik. Mostani hangverseny sorozata hat hangversenyből állott. Ezeken kizárólag J. S. Bach műveit játszot­ta. Lehet, hogy sokak fejében fel­merül a gondolat, nem teszi-e egysí­kúvá a programokat az, hogy kiz- rólag egy zeneszerző művei szólal­nak meg hat koncert műsorán. A legmeggyőzőbb cáfolatot éppen ezek a koncertek adták meg. Éz az eredmény elsősorban annak kö­szönhető, hogy J. S. Bach művésze­te kimeríthetetlen. A legkülönfé­lébb műfajok, művészi megoldások olyan áradása volt ez a hat koncert, amilyenben csak nagy ritkán van részünk. Peskó György mindegyik kon­certjének műsorát rendkívüli gon­dossággal, körültekintéssel állította össze. Éppen ezért minden koncert alkalmával más és más oldaláról ismerhettük meg J. S. Bach művé­szetét. Emellett minden koncertjé­nek volt egy állandóan visszatérő eleme, éspedig az, hogy mindegyik hangversenye három-három korál­előjátékkal kezdődött. Bach korál- előjátékai voltaképpen zenei szö­vegmagyarázatok. Ézt a zenét iga­zán csak az értheti, aki ismeri a korái szövegét. Albert Schweitzer Bach korálelőjátékainak ezt a „be­szédes”, magyarázó jellegét emeli ki J. S. Bachról írott könyvében. Pes­kó György regisztrálása, dinamikai arányai, a tempóválasztás tette fél­reérthetetlenné e korálelőjátékok mondanivalóját. E bevezető imádság után mind­egyik program másként alakult. En­nek fo jellemzője a változatosság. Ezt az elvet Peskó György akkor is ''megtartotta, amikor a korálelőjáté­kok után kizárólag prelúdiumok és fúgák következtek. Megtehette, hi­szen ez a műfaj mutatja a legna­gyobb változatosságot. Áttanulmányozva Peskó György hangversenyeinek műsorát, azt kell lájnunk, hogy az monumentális vállalkozás volt. Ezeken a koncer­teken ugyanis 42 mű hangzott el. És mindez oly módon, hogy figyel­műink egy pillanatra sem lanyhult, a művész állandóan új utakon veze­tett minket. Peskó György hangverseny soro­zata a TIT rendezésében bonyoló­dott le. Bach művészetének mé­lyebb megértéséhez kitűnő segítsé­get adtak Meixner Mihálynak, a Rádióból is jól ismert kiváló zene­tudósunk magyarázó szavai. Fasang Árpád tartalmát lefestjük. Közelebbinek érezzük a kis Mózest, ha gyúrmá- ból megformálhatjuk. Jobban megértjük az ötezer ember meg- vendégelésének, vagy a kánai me­nyegzőnek a csodáját, ha mi ma­gunk vagyunk a szereplők, s köny- nyebben megérezhetjük az oltár fontosságát, ha közösen építjük meg. No és természetesen sok vi­dámságot is rejtenek ezek az esz­közök. Mert pl. egyik evangélista sem jegyezte fel, hogy Mária a hó­doló bölcseknek szegezte a kér­dést: Mit hoztatok? A történet el­játszásakor ez azonban előfordult. Természetesen nálunk sem ma­radtak el a minden táborhoz hozzá­tartozó kötelező programok, mint pl. a reggeli torna, a kirándulások, focimeccsek, a naponkénti bibliai totó és a szombati bibliaverseny. Azt hiszem, mi szervezők annak is örültünk volna így első próbál­kozás után, ha a gyerekek egysze­rűen csak jól érzik magukat ebben a légkörben. Igazán jó volt hallani, amit pl. az egyik kisfiú szülei kér­désére válaszolt: ez nem jó volt, hanem szuper. De ez így önmagá­ban kevés lenne. A legfontosabbat, az igazi célt, amitől nem lehettek öncélú nyaralóhelyekké ezek a tá­borok, a gyerekek maguk fogal­mazták meg: „Jobban megismer­tem Jézust” - „Az evangélikus élet­ből meríthettem egy darabot, lelki hitem nagyobb lett” - „Erről a hétről nagyobb lelki erővel me­gyek haza”. Ezeket a mondatokat ugyanazok a gyermekek mondták, akiket a cikk elején bizonyára ti is megmosolyogtatok butácska gon­dolataik miatt. A hét végén ők már így mentek haza: „Örülök, hogy közelebb jutottam Istenhez!” Zászkaliczky Dóra

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents