Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1988-08-07 / 32. szám

Evangélikus Élet 1988. augusztus 00 II jfts I GYERMEKEKNEK i Egyháztörténeti arcképcsarnok 10. Cirill és Metód 862-ben Konstantinápolyba I messze földről érkezik követség: a I „maravák” országából. A fiatal I császár, III. Mihály előtt előadja ■ kérését a követ: Uralkodója, Rasztiszláv morva fejedelem nevé­ben kéri a császárt, hogy küldjön * Moráviába püspököt és tanítókat. I A morvák elhagyták pogány szo- I kásáikat és keresztyén hitre tér- I tek. Eddigi térítőik nem a morvák nyelvén beszéltek, hanem idegen nyelven, amit az egyszerű nép 1 nem értett meg. A morváknak I olyan tanítókra és püspökre van I szükségük, akik szláv nyelven ma- I gyarázzák meg nekik a hit igazsá- . gait. Hamarosan összeül a császári * tanács. A megbeszélésen részt- I vesz két férfi: egy fiatalabb, akit I Konstantinnak hívnak és egy idő- I sebb szerzetes, a testvére: Metód. A csázár rájuk gondol, hiszen mindketten Szalonikiból származ- I nak és így jól beszélik a szlávok I nyelvét. Konstantin azt mondja, I hogy csak akkor van értelme egy I ilyen missziónak, ha van a mor­váknak saját írásuk, ami lehetővé teszi azt, hogy lefordítsák számuk­* ra a Szentírást. Enélkül tanítani I olyan lehetetlen, hiábavaló dolog, I mintha valaki vízre akarna írni. Eb- I ben a pillanatban úgy látszik, hogy . Rasztiszláv kérése teljesítetlen ma­rad. Ekkor valaki megszólal : Bár a * szlávoknak nincs írása, maga I Konstantin is megteremtheti szá- I mukra az ábécét. Olyan szentéletú I férfinak, mint ő, Isten biztosan se- . gítségére lesz ebben is. Ezzel a tanácskozás végetér. * A két „Szláv Apostol" ahogyan I nevezni szokták a testvérpárt való- I ban hamarosan megkezdte térítő I munkáját. Konstantin - aki rövid- . del halála előtt a Cirill nevet vette 1 föl - bátyjával együtt összeállította ' a szláv ábécét. A görög írásjelek- I bői olyan ábécét tudott teremteni, I amely tökéletesen visszaadta a ■ szláv nyelv összes magán- és más- . salhangzóját. így született a „cirill" 1 írás. A két testvér elkezdte fordítani 1 az istentiszteleti szövegeket, a I Zsoltárokat, az Evangéliumot. Té- I rítő munkájuk rendkívül eredmé- I nyes volt, hiszen óriási dolog az, . ha egy nép anyanyelvén hallhatja az Evangéliumot. * A legenda szerint Metód életé­I ____________________________ Krisztus, egy angyal és Cyrill nek utolsó éveiben a magyar ural­kodóval is találkozott. Talán ép­pen a honfoglalást előkészítő, a lehetőségeket felderítő magyar csapatok egyike vette hírül, hogy a környéken egy keresztyén püspök is időzik. A fejedelem érte küldetett a kéréssel, hogy látogassa őt meg. „Midőn pedig” - írja erről a jele­netről Metód bizánci életrajza - „az ugurok királya a Duna tájékai­ra érkezett, látni akarta őt. És vol­tak, akik mondták és vélték, hogy nem fog tőle baj nélkül megszaba­dulni. ö mégis elment hozzá. Az pedig, mint fejedelemhez illik, tisz­tességesen és fényesen fogadta. Úgy beszélt vele, ahogy az ilyen férfiaknak illett egymással beszél­niük. Megszerette, megcsókolta, nagy ajándékokkal bocsátotta el és így szólt hozzá:- Emlékezzél meg énrólam tisz­telendő atyám szent imádságaid­ban!" A testvérpár, Cirill és Metód hite, elszántsága nem volt hiábavaló. Konstantin utolsó imájában így búcsúzott Metódtól: „Bizony, Bátyám, Társak voltunk mi, ketten, akik egy barázdát húztunk. És én lehullok a szántóföldre, mivelhgoy befejeztem napomat. De Te, bár nagyon szereted a he­gyet, mégis a hegy miatt ne hagyd abba a tanítást, mert általa még jobban megmene­külsz." Nagyné Ferenczy Erzsébet _________________________________I I I I I I r A ^ VASÁRNAP IGÉJE Rom 9,30-33 A Megütközés Köve „írok nektek, ifjak.. SÁTRAK, GITÁROK, BIBLIÁK Az ifjúsági rovatban múlt héten Sztruhár András számolt be fejér-komá­romiak nyári táboráról. Cikkét azzal fejezte be, hogy jó lenne, ha mind több egyházmegyében rendeznének ifjúsági találkozókat és táborokat. Ez adta az ötletet, hogy néhány lelkésztől megkérdezzem: náluk összefér-e sátor, gitár - és Biblia ? A Magyar Posta expressz és telefonszolgáltatása jóvoltá­ból hat fiatallal üljük most körbe ezt a szabálytalan - fél országnyi - kerekasztalt. Lassan már egy éve, hogy siófoki gyülekezetünk elhelyezte leendő templomának alapkövét. Sok minden történt azóta, mégis akadtak, akik megütköztek, miért épít egy ilyen kicsiny nyáj templomot? Mások megütköztek azon, vajon majd mi­ből fogjuk felépíteni, vagy miért kellett olyan neves építésszel terveztetni? Isten nagyon megszégyenített mindnyájunkat! Sikerült már ugyanis templomunk anyagszükségletének nagy részét megvásárolni. A múlt hónapban pedig megérkezett a finn testvérek faadományának jelentős hányada. Sokan meg­ütköznek a siófoki alapkövön úgy, ahogyan egykor a zsidók közül sokan Jézus Krisztuson. Jézus Krisztus sok zsidó számára a megütközés köve lett. A Római Birodalom területén megszégyenítő módon na­gyobb részt pogányokból kerültek ki az első keresztyén gyüle­kezetek. Az Apostolok Cselekedete könyvében nem egy he­lyen azt olvashatjuk, hogy Pál apostol először mindig a zsina­gógákban kezdte a térítést. Testvéreihez ment, közöttük misz- szionált. A hivó szó azonban gyakran éppen a legilletékeseb­bek között talált süket fülekre. Nem egyszer vált Jézus Pál által a megütközés kövévé. Nagy valószínűséggel hasonló lehetett a helyzet a római gyülekezetben is. Vajon miért lehetett mindez így? Azért, mert Isten igazsága egészen másmilyen igazság, mint a zsidók Mózes törvényén alapuló igazsága. A törvényesség, jogosság kizárólag Isten privilégiuma. Isten igazságához nem lehet hozzá tenni, nem lehet elvenni, emberi ésszel nem lehet eljutni, és megragadni. Vannak, akik Jézushoz szintén észokokkal közelítenek. Ész- okokkal, bizonyítékokkal próbálkoznak, hogy eljussanak Hozzá. Ez azonban téves, hamis út! Isten igazságához egyedül hit által juthatunk, mégpedig Jézus Krisztusba vetett hit által. Abba a Jézus Krisztusba vetett hit által, mellyel kapcsolatban mind a mai napig annyian megütköznek. Ám most mégse egyszerűen a „világra” gondoljunk, hanem nézzünk magunk­ba ! Milyen szomorú, amikor keresztyének között válik Jézus a megütközés kövévé! Milyen szomorú, amikor nem tudjuk elfogadni egymást úgy, ahogy vagyunk! Milyen szomorú, amikor megítéljük a másikat! Bonhoeffer így vall erről: „Míg mi különbséget teszünk kegyesek és istentelenek, jók és gono­szak, nemesek és közönségesek között, Isten különbség nélkül szereti a valóságos embert. Ő nem tűri, hogy a világot és az embereket a mi léptékünkkel osztályozzuk és bíráskodjunk felettük.” Jézus a megütközés köve lesz életünkben, ha arra használjuk Őt, hogy a magunk igazságát igazoljuk. A megüt­közés köve Jézus amikor ujjal mutogatunk egymásra, én már Jézusé vagyok, te még nem! Mit mondjunk tehát? - teszi fel a kérdést Pál apostol ezen a mai vasárnapon. Mire és hogyan használjuk Jézus Krisztust, Megváltónkat? Arra, hogy általa a megbotránkoztatás kövét hengerítjük mások lába elé? Vagy arra, hogy Benne és Általa mások is megláthassanak valamit az emberi értelmet megha­ladó Isteni igazságból? ”...a megütközés kövét, az elbotlás szikláját teszem Sionba, és aki hisz őbenne, az nem Szégyenül meg.” Úgy legyen! Ámen! Blázy Árpád IMÁDKOZZUNK Urunk, Istenünk! Hálát adunk Neked, hogy Te vagy az Igazság Feje­delme! Megköszönjük, hogy fiadat, Jézus Krisztust szegeletkővé tetted a világban. Segíts bennünket, hogy Jézus ne a megütközés köve legyen számunkra, hanem olyan szegeietkő, melyre fenntartás nélkül ráha­gyatkozunk! Ámen- Kezdjük az alapkérdéssel: tartotok- e ifjúsági találkozókat? Lupták György (Kiskőrös): Nálunk, Bács-Kiskunban tavaly volt az első ilyen együttlét. Nevezzük inkább gyer­mektalálkozónak: missziói előadónk szervezte Hartán. Szeptemberben Solt- vadkerten szeretnénk találkozni. Bencze András (Székesfehérvár): Fe- jér-Komáromban havonta találkoz­nak a fiatalok, mindig más gyülekezet vendégeként. A szombati program: előadás, csoportos beszélgetés, áhitat, esetenként úrvacsorával, éneklés és já­ték. Vasárnap pedig kirándulunk. Győri János Sámuel (Ősagárd): Ép­pen az elmúlt lelkészértekezleten vetet­tem fel egy nógrádi ifjúsági találkozó gondolatát. Ha Isten éltet, jövőre meg is valósítjuk. Tekusné Szabó Iza (Győr): Éves program szerint zajlanak találkozóink a Győr-Soproni egyházmegyében. Hat szombáti alkalommal tartunk csendes­napot, mindig más gyülekezetben. A hetedik együttlét a nyári egyhetes tábor, a nyolcadik pedig a közös szil­veszter - e két utóbbi program színhe­lye Rábcakapi. A csendesnapokat záró úrvacsorái istentiszteletre mindig hív­juk a gyülekezeti tagokat is. Szabó Vilmos (Tab): Somogy-Zalá- ban sok gyülekezeti összevonásra ke­rült sor, az iskolákat is körzetesítették - a kis falvakban kevés fiatal marad. Ezért egy-egy területről már a konfir­mációra is össze kell vonnunk a fiatalo­kat, ám egyházmegyei ifjúsági találko­zóra eddig még nem került sor. Koczor Tamás (Gyón): Tavasszal és ősszel tartjuk a már hagyományos ifjú­sági napunkat Pest megyében, általá­ban Pilisen vagy Foton. De van példa arra is, hogy egymáshoz közel fekvő gyülekezetek heti ifjúsági óráikat is kö­zösen tartják. ‘' ■ - Szoktatok-e nyáron táborozni Vagy kirándulni? Lupták Gy.: Egyházmegyei szinten nem; tudtommal a gyülekezetek közül is csak mi csinálunk ilyet: a szomszé­dos Tolnába szoktunk meflni vagy Zánkára, a Balatonhoz. S ha lehetsé­ges, szervezünk téli tábort is. Bencze A.: Az ifjúság számára az évi találkozók csúcsa „a Hánta”. Ezenkí­vül idén szerveztünk a megyében öt helyen konfirmációs előkészítő táboro­kat, s már harmadik éve folynak a ze­nei táborok. Győri J. S.: Ősagárdon minden augusztus végén három gyülekezet ifjú­ságát gyűjtjük össze legalizált formá­ban, lelkészek és laikusok szolgálnak. Tapasztalatunk, hogy ezek az alkal­mak nem konkurálnak sem Fóttal, sem Gyenessel, hanem rájuk azok mellett van szükség. Tekusné Szabó Iza: Már harihadik éve szervezünk tábort a rábcakapi j| üres papiakon, nomád körülmények között, de mind szorosabb kötődéssel „Kapi”-hoz. Táborunk neve: Mustár­mag - a Jézus példázata szerinti re­ménységet pedig szívünkben hordoz­zuk. Ha sokan vagyunk, az udvarban sátrakat állítunk fel. Ebben az évben először építőtábort is szervezünk a | soproni Zerge úti üdülőnk felújítá­sára. Szabó V.: Nálunk sajnos nincsenek ilyen alkalmak. Koczor T.: Gyülekezetek fiataljai ; több napon át is remek körülmények : között lehetnek együtt az üres tápiósze- lei parókián. ,- Miben látjátok a továbblépés lehe­tőségét? Lupták Gy.: Eldugott falvakban, | szép környezetben több üres papiak I várja a fiatalokat. Gyülekezeti terveink I között szerepel egy Tolna-Baranyai parókia bérbevétele, helyreállítása. Bencze A.: Leleménnyel és jó szerve­zéssel sokat el lehet érni, az akadályok legyőzhetők. Megfelelő engedély birto­kában egy nagyobb, faluközeli rét is megteszi... Győri J. S.: Vannak alkalmas épüle- tek! Nógrádon üres a parókia, Ősagár­don a padlásszobák kialakításával ( 30-40 embert tudunk elhelyezni, a fel­sőpetényi paplakot is csak ágyakkal, matracokkal kell felszerelni. Tekusné Szabó Iza: Szükségünk vol­na még több lelkes laikusra, valamint anyagi támogatásra Rábcakapi fejlesz­tésére, ezt gyülekezeteink egy-egy offer- tóriuma biztosíthatná. Az ifjúsági al­kalmak perselye, valamint a tábor 400 Et/fő bevétele nem elég komolyabb diunkákhoz. ' Szabó. V.: Az előbb vázolt gondok miatt égető szükség az itt élő fiatalok összegyűjtése. A szép falvakban üresen álló lelkészlakások némelyike kis ráfor­dítással egyházmegyei ifjúsági köz­ponttá válhatna. Konfirmációs tábort is lehetne így tartani. Koczor T.: Óvakodnunk kell attól, hogy a nagyobbszabású találkozók protokollárissá váljanak. Ha ugyanis hiányzik a rendszeres háttérmunka, ak­kor az ilyen együttlétek könnyen kira- katjellegűvé lesznek. Arra kell töreked­nünk, hogy minden gyülekezetben folyjon élénk ifjúsági munka!- Köszönöm nektek a távbeszélgetést, s további áldott alkalmakat kívánok: sátorral, gitárral és bibliával! íj Fabiny Tamás Zenei ízlés Magyarországon Nyíregyháziak büszkesége: a Cantemus kórus Bözödi György Béke A felvetett problémát Make? A t- tila fenti című, közel 200 oldalas könyvben igen mélyrehatóan elem­zi. Tanulmányát a Tömegkommu­nikációs Központ tette közzé. A téma tanulmányozásának fon­tosságát már a mottóval is jelzi. Kodály 1929-ben írt „Gyermekka­rok” c. tanulmányából a következő sorokat emeli ki: „A rossz ízlés rohamosan terjed. Éz a művészet­ben nem olyan ártatlan dolog, mint, teszem, az öltözködésben. Aki ízlés nélkül ruházkodik, testi épségét még nem veszélyezteti. De a művészetben a rossz ízlés valósá­gos lelki betegség, amely kiéget a tólekből minden fogékonyságot”. Érdemes az idézetet folytatnunk, mert ezzel Kodály még nagyobb súlyt ad a zenei ízlés fontosságá­nak : „Elzárja a remekművekkel va­ló érintkezéstől s így a belőlük ára­dó fluidumtól, amely nélkül a lélek sorvad, összezsugorodik s az ember egész lénye sajátos bélyeget kap.” A művészetekkel - ebben az eset­ben a zenével - való foglalkozás ezen a ponton válik közüggyé. Mert a társadalom számára nem mindegy, hogy tagjai kiegyensúlyo­zott, egészséges emberek-e, vagy valahol kárt szenvednek. Malecz Attila rendkívül alapos, tudományosan hiteles művében két tényezőt vet össze. Az ember és a zene egymáshoz való viszonyát vizsgálja. Vizsgálódását az teszi ne­hézzé, hogy mindkét tényező rend­kívül összetett. Az ember korra, nemre, tanultság tekintetében rendkívül sokszínű. Ugyanakkor a zene is rendkívül szerteágazó. Tar­talmában, funkciójában sokféle­képpen jelenik meg. Az egyik ténye­ző valamennyi pontjáról kiindulva elemeznünk kell a másik tényező minden pontjával való kapcsola­tot. És ezt a társadalom minden tagjával meg kellene tennünk. Ez a munka így elvégezhetetlen. De az lehetséges, hogy kiragad­juk a társadalom egy szűkebb körét- amelyben képviselve van az egész társadalom -, másrészt a zene meg­jelenési formáit is közös vonásaik alapján csoportokba osztjuk. Ezt teszi Malecz Attila is. Malecz Attila 4000, tizennyolc éven felüli embert választott ki - a legkülönbözőbb szempontokat fi­gyelembe véve - és azoknak teszi fel- az ugyancsak nagyon átgondolt szempontok szerint - a zenével való kapcsolatukra vonatkozó kérdé­seit. Meglepő, hogy a megkérdezett 4000 főből 3995 válaszolt a feltett kérdésekre. A megkérdezettek arra a kérdésre, hogy melyik zenét szere­tik, az alábbi választ adták: Egyes zenei műfajok kedvelési rangsora százalék magyar nóta 81,7 tánczene 80,7 népdal, népzene 75,2 operett 67,8 orgonamuzsika 50,9 popzene (beat-rock-disco) *48,4 jazz 33,7 opera 25,1 szimfonikus zene 19,1 kamarazene 11,3 Mindez az emberek zenéhez va­ló viszonyának csak felületes ki­mutatása. Éppen ezért a szerző kü­lön vizsgálja a zenei műfajok iránti közömbösséget, a zenei műfajok megítélésében való bizonytalansá­got; képet kapunk a rádió és tele­vízió komolyzenei hallgatásáról, koncertek, operaelőadások látoga­tásáról, a komolyzenei lemezek, magnetofon-szalagok gyűjtéséről stb. Ezt az aprólékos kutatást 39 kimutatásban, grafikonban szem­lélteti. A szerzőt ebben a mélyen szántó, aprólékos munkában az a meggyő­ződés hajtja, hogy „kultúra nélkül nincs sem gazdaság, sem pedig tár­sadalmi fejlődés. Ezért, ha elfogad­juk, hogy a zenei kultúra egyetemes kultúránk szerves része, akkor mindazok alapján, amit a zenei íz­lésről ebben a tanulmányban meg­tudtunk, egyet tehetünk csupán: mélységes aggodalommal cselekvő együttműködésre hívjuk fel mind­azokat, akik a magyar zene, tágab- ban a kultúra iránt természetes mó­don felelősséget éreznek - vagy fe­lelősséggel tartoznak”. így ez a könyv beletartozik azoknak az erőknek sodrába, amely erők minden téren szebbé, jobbá, igazabbá akarják tenni ezt az országot. Nyíregyházán, az evangélikus temp­lomban nagy sikerrel mutatták be júli­us 2-án Hámori Ildikó és Bács Ferenc főszereplésével Honegger Jeanne d’Arc a máglyán című oratóriumát - olvassuk a Kelet-Magyarország július 4-i számá­ban. A műsorban a Debreceni Filhar­monikus zenekar, a Kodály kórus és a Csokonai Színház művészei mellett a nyíregyházi 4-es iskola Cantemus leány énekkara is közreműködött Erdélyi Miklós vezényletével. Az oratórium következő bemutatóját, amelyet júl. 4- én a debreceni városi sportcsarnokban rendeztek, a Magyar Televízió 1-es csa­tornája is közvetítette. Mindkét alka­lommal ugyanazt a művet adták elő, ugyanazok a művészek voltak a narrá­torok, énekesek és zenészek - és mégis az volt az érzésünk, hogy két különféle előadás született, mintha két variáció­ban játszották volna a Jeanne d’Arcot. A két produkciót összehasonlítva azt tapasztalhattuk: nyomába se jön a té­vében mutatott változat az „eredeti­nek”, ami a templomban hangzott el, vagyis a közvetlen találkozás élményét semmi sem pótolja. A nyíregyháziak­nak külön büszkeség, hogy láthattuk a művész utánpótlást is, a Cantemus kó­rus tagjainak személyében. (K-M 1988. júl. 6. sz.) A Cantemus július 5-én Ausztráliába indult. Az immár világ­járt együttes, a nyíregyházi 4-es iskola - volt evangélikus ált. iskola - leánynö­vendékeiből alakult énekkar eddig Angliában, Franciaországban, Jugo­szláviában, Hollandiában és Venezue­lában járt. Július 7-23. közt lesznek fellépéseik Ausztráliában Bris- bane-ben, Melbourneben, Canberrá­ban és Sidneyben. Műsorukon főleg magyar szerzők művei szerepelnek. A 40 tagú csoport a London-Róma- Abu Dhabi-Szingapur útvonalon vé­gig repülővel utazik. A Cantemus kó­rus karmestere Szabó Dénes Liszt-díjas karnagy. (K-M. 88. VII. 4. - 1.1.) Horsai Ede Mi vagyok én, ha nem bújtogató, világot felgyújtogató? Mert akinek van menedéke a szívében él a béke, az bújtogató, világot gyújtogató, hogy legyen másnak is béke s szívében menedéke. Pálos Rozita Hányán hányán utaznák be a Földet és a nyugalmas élet délköreit egyetlen bomba szállítási költségein

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents