Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1988-07-31 / 31. szám

A SZENT ISTVÄNI ÖRÖKSÉG - EVANGÉLIKUS SZEMMEL neibcn j^ohkjéí ká^. ;tóráty;r©f0ifeti[ 'éá^ejj Ék tóíai^';w^et&«^e!f© elvé^ÉMii^fSzaatf^clis- • haz^feharapáfögA-^elyzc*' ud valral kötött szdváftflgnl politiKai alternatívájáéit dig, hogy egy keleti ta||dá lyét is elhárítsa,'elkej^BEtj látta a magyar vetqJpliSaÉ Szent István torteneti eszméje Sajátos történeti fejlődés ment végbe Európában a IX-X. század­ban. Pippin frank király által a római pápának ajándékozott kö­zép-itáliai, addig bizánci exarchá­tus központja lett egy olyan fejlő­désnek, amely egyre jobban füg­getlenítette magát Konstantiná­poly politikai befolyásától, sőt an­nak hamarosan erős ellenfele lett. A fokozatos elszigetelődés nyo­mán Kelet egyre inkább elgörögo- södött, Nyugat pedig ellatinoso- dott. Az előbbit inkább a metafizi­kus, kontemplativ gondolkodás- mód, az utóbbit a rómaiak jogá- szias és gyakorlatias életfelfogása jellemezte. A hatalmi harc mellett a dogmatikai eltérések is egyre na­gyobbak lettek. A Szentlélek ere­detéről, a purgatóriumról, a bú­csúról, majd a cölibátusról - a papi nőtlenségről - szóló római tanítás erősen kiélezte a két fél teológiai ellentétét. A bizánci görög és a római támo­gatású német misszió összeütközése már Cyrill és Metód idején is sok feszültség forrása volt. Géza nagy­fejedelem korára a Kárpát-meden­ce nemcsak vallási, hanem politi­kai, sőt fegyveres konfliktusok színterévé vált. A Baikái nyegetö bolgár veszély elhá á Maros-Tisza-Duna kö; tokló fejedelem, a gyula -lej tőén Zombor volt a neve - lpHH|H úgy, mint korábban ÁrpádT^IIMlSi dédunokája*kulcsú harka é$|Fbr,%V. I más hÉlffP^ffifrrneban maMii W íMNé ,ííéw i pSmH9M| ^&h£aj-iHáiá:.‘ ‘int jtúsbpk ’ir^í&f '/'ti |MzankfcäÄ pjÉrgombS* ódon nemcsak a nyugati hanem a bizánci és római W&$M hullámai is hazánk támszdtek összecsapni. Ezen $§Üfl emelkedik ki igazán ián bölcsességének a Mgatl ellentétek kiegyenlí- tr ÖWjior a kemény kéz poli- Jbfólln is - politikai köz­vallási türelmet ho- W. utóbbi fiához irt JÜ nag; nézni) met vesZEly r< hárítására a lét és a quedlil vétségét felajä , igyekezett elfog met-romai csa' káplánját, a ma hatósága alá t! Brúnó püspököt kül Ő keresztelte meg Géza családját - köz1 későbbi István királyi Géza felesége, Sarolt, lyi gyula leánya már zánci keresztségben rotheos kezéből. J összeütközést. Amikor a királyi cí­met felvette, ezzel bejelentette igé­nyét a magyar törzsszövetség rang­ban mögötte álló főméltóságának, a gyulának a hatalmi területére is. Sarolt öccsét, a gyulát, tehát saját nagybátyját fogságba ejtve, a gyu­lák hatalmát fenntartani akaró, ugyancsak rokon, bizánci kereszt- ségű Ajtonyt megölette, a tartomá­nyukat országába bekebelezte. E győzelemmel megakadályozta, hogy a magyarság a szerbek és a horvátok módjára vallási alapon két nemzetre váljon szét. így biztosította István király a szuverén államiságot hosszú évszá­zadokra Kelet és Nyugat határán. Ám azt is tudta, hogy be kell tago­lódnia az európai keresztyénség nagy családjába. A római pápá­hoz, II. Szilveszterhez menesztett küldöttség diplomáciája és a tőle kapott korona az apostoli király­ság történelmi jelentőségű megal­kotását tette lehetővé. A független magyar állam és a nyugati művelt­ségű keresztyénség a szentistváni gondolat évezredes, maradandó öröksége. Fabiny Tibor Tiltakozás a romániai települések felszámolása ellen Ige és kenyér Mk 6,34—44 A Végrehajtó Bizttság ülése - reggeli áhítat A Hazafias Népfront Bács- Kiskun Megyei Elnökségének Egyházközi Békebizottsága legutóbbi ülésén TILTAKO­ZÁST fogadott el, melyben többek között kijelentették: „A román hivatalos szervek által bejelentett »agrár-ipari központosítás«-i szándék ellen emeljük fel tiltakozó szavun­kat. Tesszük ezt azért, mert mély­ségesen együtt érzünk azokkal a Romániában élő nemzeti ki­sebbségekkel,- akiket a terv érint. Azokkal, akik az érintett területen betonba, kőbe, fába vésték több száz vagy ezer éves kultúrájukat. Az a falu, melyet e terv érintene, nekik az otthont jelenti. A Helsinki záródokumentu­mot aláíró országok tisztelet­ben tartják az emberi jogokat. Egyházunk, és ezen belül az intéz­ményes szeretetszolgálat (diakónia) történelmébe szomorú évként vonul be az 1988. esztendő. Ez év folya­mán felszámoljuk piliscsabai Gyer­mekotthonunkat, az ott élő gyerme­keket további gondozásra visszaad­juk államunknak. Hosszú évek, sőt évtizedek óta csak mélységes aggodalommal kísérhettük e Gyermekotthonunk munkáját: elavult, e célra alkalmatlan, lebontásra szoruló épületekben, szüntelenül komoly mun­kaerőhiánnyal küzdve próbált helytáll­ni néhány munkatárs. A szolgálatban már elfáradt, nyugdíjas testvérek kitar­tásáért könyörögni hónapról hónapra, meg annak a kevés fiatalnak testi-lelki erejét kiszipolyozni - nem szabad to­vább! Jelenlegi épületeinkben talán 2-3 évig - egy tervezett új otthon felépülé­séig - még tovább vihettük volna a munkát. Hogy mégsem tesszük, annak oka a megfelelő munkaerő állahdó hiá­nya, az „ember-telenség”. Nem kevesebbel, mint Jézus Krisz­tus szavaival kell most szembenéz­nünk : amikor nem tettétek meg ezeket Rajtuk kívül még nagyon sok ország teszi ezt. Szeretnénk hin­ni, hogy Románia is tisztelet­ben tartja azokat! Lehetetlen, hogy a XXI. szá­zad küszöbén Európában ilyen előforduljon. Századokon át jól megfértek egymás mellett a templomok, gyülekezetek és zsinagógák. Ezeket egy nemze­tiségtől elvenni - csak azért, mert kisebbségben van -, egyenlő életfeltételeik megvo­násával, nemzetiségi identitá­suk megszüntetésével.” A bács-kiskun megyeiek fel­szólítják az Egyházközi Békebi­zottság megyei bizottságait és minden más erkölcsi testületet, tiltakozásukat fejezzék ki a Ro­mániában folyamatban lévő vallási-, kulturális-, társadalmi- és történelmi örökséget elpusz­títani akaró politika ellen! eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg. Keserű kérdések sokasága gyűlt ösz- sze:- Hogyan jutottunk ide?- Hol vannak Krisztus mai követői? Mindössze 30 megfelelő képességű, lehetőleg hitre jutott emberre lett volna szükség ahhoz, hogy belerokkanás nél­kül, - e munka szépségét, örömét is élvezve igazi keresztyén otthopt te­remthessünk 70 többé-kevésbé fogya­tékos gyermek számára. S ha egy em­bertől elvárható, hogy legalább 10 évet dolgozzon egy helyen (ez kívánatos is!) akkor csak tízévenként varuszükség er­re a harminc főre. Egy évben 3 szolgá­latba álló - olyan lehetetlen kívánság ez több százezres evangélikusságunk- tól? Nem volt évente 1 olyan ember, aki­(Folytatás az 1. oldalról) jük-e ezt egyetlen pillanatra is tanács­kozásunk közben? Foglalkozhatunk-e az egyház missziójának, a világban való küldetésének mai kérdéseivel y anélkül, hogy szemünk előtt ne legye­nek ezek az elrémítő tények, az emberi szenvedés és halál tengere körülöt­tünk, Eitópiában és az afrikai konti­nensen? Nem gondolom! Nem szabad soha elszakítanunk egymástól azt, amit Jézus sohasem választott el egy­mástól földi munkálkodása alatt: taní­totta nekik az Isten Országa evangéliu­hez eljutott volna Urunk küldő szava: „...velem tettétek meg”! Hiába épült fel a, 20 személyes, összkomfortos nő­vérszálló, szolgálatra kész lakója alig akadt!- Vagy Urunk nem szólított meg senkit?-Nem kívánja ezt a szolgálatot tő­lünk? Ez még inkább ítélet a számunkra, hiszen O éppen mindig a legkisebbek­ben jön közénk: beteg, fogyatékos gyermekekben, idős, magukra maradt emberekben; - ők Urunk kicsinyei! Miért van, hogy ilyen kevés azok szá­ma, akik életüket erre a pályára enge­dik irányitani, pedig leginkább itt le­hetne ut szolgálni?! Senki nem törek­szik Mennyei Atyánk „megbecsülésé­ért”, mindenki csak „földiekért”? Pe­dig igaz az, hogy „ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya.” Jézus kiemeli ezt a hivatást azáltal, hogy sehol másutt nem mondja, csak itt: „velem tettétek”. És ehhez fűzi az utolsó ítélet döntését is: 1. Jöjjetek, Atyám áldottai, örököl­jétek az országot... mert velem tettétek meg. 2. Menjetek előlem, átkozottak az örök tűzre... amikor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, ve­lem nem tettétek meg. Bálint Éva * * * Az otthon felszámolásáról nem tudunk még pontos információt adni. Folynak a tárgyalások a Szociális és Egészségügyi Minisztérium és egyházunk illetékesei között a 65 ágyas piliscsabai otthonnak budapesti otthonba való átköltöztetésé­ről. A tárgyalás eredményéről, megfele­lő időben részletes tájékoztatást adunk. Szerkesztő mát, és kenyere^, halat adott .az éhező sokaságnak. , Ezért nehéz elhinni,'hogy még min­dig sokan akadnak az egyházakban vi­lágszerte, akik megkérdőjelezik a ke­resztyének, az egyházak elkötelezettsé­gét arra, hogy az evangélium hirdetésé­vel együtt törődjünk a szenvedők testi ínségével is, a társadalmi igazságosság és a béke kérdéseivel, az éhezés, a gyil­kos betegségek, a faji megkülönbözte­tés, a tudatlanság és más emberi nyo­morúságok elleni küzdelem feladatai­val. Régen mögöttünk kellene lennie annak az időnek, amikor még lehetett úgy beszélni, az egyház küldetéséről, lényeges feladatairól, hogy nem törőd­tek a tömegek szenvedésével. Annak ellenére, hogy Jézus ebben az evangéli­umi történeben is olyán világosan ösz- szeköti egymással a lelki megváltást, a belső szabadulást, és a testi ínségekben való, segítő szeretet cselekedeteit, soha nem szakítva el ezeket egymástól. Legyen a Lutheránus Világszövetség Végrehajtó Bizottságának ez a tanács­kozása éppen Etiópiában, ahol milliók éheznek és szenvednek testi ínséget, ta­nítás mindannyiunknak Isten szeretete teljes mélységéről Jézus Krisztusban! És tanítson bennünket a keresztyén küldetés teljes értelmére: Jézus arra hí­vott el minket, mai tanítványait, hogy a magányos és elhagyott tömegnek hir­dessük Isten Országa, a megváltás evangéliumát, együtt a cselekvő, segítő szeretet tetteivel! 3. A múlt nyáron a svédországi Lund- ban együtt ünnepeltük a Lutheránus Világszövetség alapításának negyven­éves évfordulóját. Addis Abebában há­lát adunk Istennek az Egyházak Világ­tanácsa, tágabb keresztyén világcsalá­dunk, megalapításának negyvenéves szolgálatáért. Hadd emlékeztessünk ebből az alka­lomból egyik nagy evangélikus „egyhá­zi atyánk”, dr. Nathan Söderblom svéd érsek, a világ-ökumené nagy úttörője híres mondására, mely a stockholmi egyházi világkonferencia (1925) üzene­tében is visszatér: az egyházak ökume­nikus egysége és közössége reménysé­günk szerint nem más, mint „communio in orando et serviendo oecumenica" - világméretű közösség az imádságban és a szolgálatban. Jézus - mint az evangéliumi történet­ben hallottuk, megkönyörült a sokasá­gon : tanította őket Isten Országa evan­géliumának jó hírére, és kenyeret meg halat adott nekik éhségük csillapításá­ra. És tanítványait is azzal bízta meg, hogy így cselekedjenek. Kövessük hát az Urat ma is és hol­nap is a szolgálatnak ezen a teljes út­ján: hirdessük az evangéliumot tiszta szívvel, és adjunk kenyeret és halat ne­kik éhségükben, segítő szeretettel! Mert az evangélium hirdetése szóval és élettel: ez Jézus tanátványainak külde­tése a világban ma is. Ámen MIÉRT SZŰNIK MEG PILISCSABAI GYERMEKOTTHONUNK? Fotó: B. B. Evangélikus Élet 1988. július 31. A főváros legszebb gyülekezeti háza Az élet gondjait vállalni kell (Folytatrás az 1. oldalról) szükséges, két lelkészlakást és ven­dégszobákat. Kimondhatatlan öröm és hála, hogy ezt megértük és kimondhatat­lan keserűség és csalódás azért, ahogyan eljutottunk e naphoz -, kezdte beszámolóját a lelkész. Fü­lünk már hozzászokott ahhoz, hogy ilyenkor minden szépet és jót elmondunk az építkezés lefolyásá­ról, most azonban csalódottan kel­Valóban rendhagyó beszámoló volt, amit hallottunk, de az ünnepi alkalmat mégis áthatotta az öröm és a hálaadás. Dr. Harmati Béla püspök Gál 6,2 alapján mondott igehirdetésé­ben - ismerve az építkezés sok gyötrelmét - a közösség összefogá­sáról, erejéről és munkájának jó eredményéről szólt. A keresztyén ember csak úgy keresztyén, ha érzi és tudja, hogy közösségben van, Az ünneplő gyülekezet lett hallanunk a sok nehézségről és keserűségről, melyek végigkísérték ezt az építkezést. A történet régen kezdődött, 1957-ben. Akkor hatá­rozta el a gyülekezet, hogy 100 éves, düledező parókiája helyett újat épít. 1958-ban fel is épült a régi helyén az új, benne gyülekezeti te­rem és minden, ami szükséges a gyülekezet életéhez. Hamarosan jött azonban a határozat, mely a kerületnek arra a részére kimondta a szanálást és új lakótelep építésé­nek tervezését. Eleinte - éveken át - úgy volt, hogy az új parókiát nem kell lebontani, de 1986. júniusában megszületett a végső határozat: le kell bontani! Ettől kezdve felgyor­sultak az események. A kerületi Tanács jóindulattal volt, hamaro­san megkapták a templomuk háta mögötti telket. Cseh József tervező mérnök vállalta az épület megter­vezését és az építkezés levezetését is. Sajnos a munkát vállaló vidéki tsz brigád „nem volt partner”. Egyes részmunkákat más-más vál­lalkozók vállalták, de vagy egyál­talán nem teljesítették, vagy nem határidőre szállítottak. Közben a bürokratikus eljárások őrölték a lelkész idegeit, aki maga is majd­nem belerokkant egészségileg. Ezek után nem csoda, hogy ki kel­lett mondani ezt a kemény monda­tot: megláttuk, hogy az építőipar munkamorálja mélyre süllyedt. A határidők be nem tartása miatt áthúzódott az átadás ideje erre az évre, ami köztudottan azt is jelenti, hogy az adóreform is érintette a kifizetéseket. Azért mindezek fel­sorolása után mégis el kellett mon­dania : Istennek hála, hogy emberi gyengeségek és mulasztások ellené­re ma áll az épület, benne lakha­tunk és hálát adhatunk! Elhangzott a köszönet szava is .azoknak, akik segítettek (1000 óra társadalmi munka), a gyülekezet anyagi áldozatkészségéért (az egész időszakban közel 3 millió fo­rint), a finn testvérgyülekezet nagymértékű adományáért, a ta­nácsi segítségekért, melyet a jelen­lévő dr. Krébesz Károly tanácsel­nöknek fejezhetett ki a lelkész. gyülekezetben, a nemzet közössé­gében, a világ embereinek közössé­gében. Ebben a házban is szólnia kell az igének: nem mindig ünnep az élet, teherhordozásra kell felké­szülni, ez az építkezés is arról be­szél, hogy az élet terheit és gondjait vállalni kell. Ez a hely olyan mene­dék, ahol Isten színe előtt és a gyü­lekezet közösségében megvalljuk bűneinket, ahol Krisztus erejével békétlenség és harag, szeretetlen- ség és halál ellen önmagát kínálja, akit Isten ezért küldött. A gyüle­kezet akkor igazán közösség, ha tud vállalni terhet és bajt. Legyen ez a ház eszköz arra, hogy megta­lálja benne egyén és gyülekezet a segítséget. A közgyűlés üdvözlő szavaiban még azt is hozzátette a püspök, hogy a külsőjében szépülő kerület épüljön szellemiekben, er­kölcsi javakban, és ez a ház mun­kálja a lelki (spirituális) megúju­lást is. A finnországi Raunai gyüleke­zet küldöttsége egyben a gyüleke­zet énekkara volt. Szép éneklésük­kel gazdagították az istentisztele­tet, Aulis Karen lelkész meleg sza­vakkal köszöntötte a testvéreket örömünnepükön. Jelenlétük, ko­rábbi anyagi segítségük azt is pél­dázta, hogy ilyen távolságban is meg lehet fogni egymás kezét és a közösség tud segíteni a messzeség­ből is. Jaako Karta felügyelő és Heikki Sillman, az énekkar vezető­je kedves szavakkal és ajándékok­kal pecsételte meg a barátságot. Szirmai Zoltán esperes további lel­ki, baráti segítséget ígért a megpró­bált lelkészcsaládnak. Cseh József tervező mérnök 7- aki a maga gyü­lekezetében református presbiter - igével köszöntötte és erősítette a gyülekezetét. Két év alatt mégiscsak felépült, a templomhoz harmonikusan kap­csolódó, a főváros legszebb evan­gélikus gyülekezeti háza. Sokáig fogja figyelmeztetni a keresztúria­kat, de más gyülekezetek híveit is: a teherhordozásra fel kell készülni, £z élet terheit, gondjait, próbatéte­leit vállalni kell! Tóth-Szöllős Mihály Jékely Zoltán A marosszentimrei templomban Fejünkre por hull, régi vakolat, így énekeljük a drága Siont; egér futkározik a pad alatt s odvából egy-egy vén kuvik kiront. Tizen vagyunk: ez a gyülekezet, a tizenegyedik maga a pap, de énekelünk mi százak helyett, hogy hull belé a por s a vakolat, a hiúban a denevér riad s egy-egy szuvas gerenda meglazul: tizenegyedikünk az árva pap, tizenkettedikünk maga az Úr. így énekelünk mi, pár megmaradt - azt bünteti, akit szeret az Úr s velünk dalolnak a padló alatt, kiket kiirtott az idő gazul.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents