Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1988-07-10 / 28. szám

Evangélikus Élet 1988. július 10. HÍREK A GIMNÁZIUMRÓL Presbiterek iktatása Újpesten A megvalósulás útján Öntevékeny gyülekezet, öntevékeny presbiterek Ritka eset, amikor egy bizottság a számára adott határidő előtt fe­jezi be tevékenységét, méghozzá határozott állásponttal, konkrét javaslatokkal téve eleget feladatá­nak. Ezt tette az Evangélikus Gim­názium újraindításának ügyében kiküldött közös bizottság, amely­ben a Művelődési Minisztérium, a Magyarországi Evangélikus Egy­ház, az Országos Pedagógiai Inté­zet (OPI) és az Állami Egyházügyi Hivatal képviselői kaptak helyet. Június 2-án megtették jelentésüket a kiküldőknek. A jelentésben a fo­kozott tempó indokát is megad­ták: „A bizottság a számára adott június 30-i határidőt azért hozta előbbre, hogy ezzel a maga részé­ről elősegítse a folyamat javasolt felgyorsítását.” El kell ismerni okkal-jbggal érez­ték sokan úgy a gyülekezetekben a tavasz folyamán, a Gimnázium új­raindításának örömteli bejelentése után, hogy kevés az információ, nem tudják mennyi a haladás. A látszólagos csend komoly munkát takart. Az egyházon belül ez az időszak az erőfelmérés ideje volt. Látványosabban, kézzelfog­hatóan az anyagi erőké, hiszen má­jus 31-ig kellett, hogy döntsenek a gyülekezetek, milyen rendszeres évi áldozatvállalással tudnak hozzájá­rulni a középiskola fenntartásához. De folyt az előzetes vizsgálata a tartalmi kérdéseknek is, többek kö­zött számbavétele a magas szintű iskolához szükséges szellemi erők­nek. - Másrészt a kérdéses időszak­ban három ülést tartott az OPI-ban az előkészítőbizottság, és kiküldött szakértő csoportok tanulmányoz­ták a fasori épület középiskolai cél­ra való visszaállításával kapcsola­tos építészeti és műszaki feladato­kat. Az Evangélikus Gimnázium Bizottságának június 17-i ülésén megállapítást nyert, most vagyunk abban a helyzetben, hogy mind a belső erőfelmérés eredményeiről, mind az előkészítő bizottság mun­kájáról érdemben tájékoztatást nyújtsunk. Igen lényeges, hogy az események remélt felgyorsulásával is számolva, most már rendszeresen beszámol az Evangélikus Elet a leg­újabb fejleményekről, szerkesztője állandó meghívottként vesz részt a bizottságban. Miről tárgyalt, milyen határoza­tokat hozott még a június 17-i ülés? Dr. Nagy Gyula püspök el­nök számolt be a két egyházkerület gyülekezetének a megajánlásairól. Az eddig beérkezett több mint hét­millió forint megajánlás jelzi azt a nagy szeretetet és felelősséget, amit egyházunk népe az iskolaügy iránt érez. Csattanós válasz ez azoknak, akik úgy vélték, ehhez sem szán­dék, sem erő nincs elég. Vegyük figyelembe azt is, hogy nagy biza­lom is megnyilvánul a megajánlá­sokban, hiszen a tényleges munka még nem indulhatott meg. Az egy­ház népe mégis bízik abban, hogy az újraindítás terve valóra válik. Biztosra vehető, ezt jelzi a meg­ajánlások elemzése, hogy vannak, akik szinte erejükön felüli segítsé­get vállaltak, de vannak, akiktől több is telne. Sok múlik a lelkészek álláspontján, aktivitásán. A hétmillió fölötti összeg máris kétszerese annak, amit egyébként a gyülekezetek évenként közegy­házi célra nyújtanak. Ez is adat a vállalás nagyszerűségéhez! Szüksé­ges tisztázni, hány csatorna szol­gálja anyagilag az ügyet. Alapvető a gyülekezetek rendszeres meg­ajánlása évi költségvetésükből. Ehhez járulnak az egyéni megaján­lások, amit lehet ugyancsak a gyü­lekezeteken keresztül is befizetni, de a már elkészült csekkek igény- bevételével közvetlenül is. Vannak gyülekezetek, ahol az egyéni cél­megajánlások képezték a gyüleke­zeti megajánlást, tehát a két csa­tornát összevonták. Ez sem kifo­gásolható, mégis kívánatosabb a szétválasztás, illetve, ha mégis az összevonást alkalmazzák, akkor a személyhez szóló buzdítás. Döntés született az Evangélikus Gihinázium fenntartását célzó Alapítvány létesítéséről. A hazai és a várható jelentős külföldi támo­gatás is az Alapítvány kezelésében kerülne felhasználásra. Igen lényeges, hogy a megaján­lott összegek elsőízben már 1988- ban kerüljenek befizetésre. Ily mó­don, a közvetlenül az iskola újrain­dítását támogató egyszeri adomá­nyokat is figyelembevéve, meg lesz a fedezete az újraindításnak és a rendszeres munka megkezdésének egyaránt. Az új feladatok, új igé­nyek anyagi alapját nekünk kell megteremtenünk, de van ígére­tünk, hogy ehhez az állam is hoz­zájárul majd. Dr. Harmati Béla püspök szá­molt be az előkészítő bizottság te­vékenységéről. Kiemelte, hogy az állami szervek és az egyház képvi­selői közös álláspontot-foglaltak el, minden ülés légköre is a baráti együttműködést és felelősséget tükrözte. Korábban olyan döntés szüle­tett, hogy a gimnázium és az OPI egyidejűleg működjön az épület­ben, ezt azonban meg kellett vál­toztatni, mert az épület műszaki adottságai nem teszik lehetővé. Az építőipari munkálatok mindkét in­tézmény munkáját nehezítenék. A bel- és külföldi közvélemény érdeklődése és a nagyobb létszámú korosztályok középiskolai elhelye­zésének gondja indokolja a gimná­zium újra indítását 1989 szeptem­berében. 1. A minisztérium és az egyház vezetői ismételten tárgyaljanak és szülessen megállapodás a fent beír­tak figyelembevételével. 2. A megállapodást követően az épület-feltételek megteremtése ér­dekében az egyház és a miniszté­rium vezetése közösen forduljon a kormány illetékes szerveihez, illet­ve a Fővárosi Tanácshoz. Mindez azt jelenti, hogy kulcs­kérdéssé vált az OPI mielőbbi elhe­lyezése egy megfelelő épületben. Ha ez még ebben az évben megva­lósulna, úgy az 1989. szeptember 1-jei időpontig az átalakítási mun­kák is befejeződhetnének. Az isko­lai felszerelések gyűjtésére, raktá­rozására, majd iroda működtetésé­re már korábban is kapunk helyi­ségeket az épületben. Az Evangélikus Gimnázium Bi­zottság a maga részéről elfogadta a püspöki jelentéseket, további megbízást ad va egyházunkat az elő­készítő bizottság evangélikus tag­jainak az épület átalakításával kap­csolatos tevékenység végzésére. A javaslatokkal kapcsolatban olyan határozat született, hogy egy­házunk elnöksége levélben fordul az állami szervekhez, kérve az OPI elhelyezését, az épület mielőbbi át­adását. Ezzel kapcsolatban több­ször is említés történt az OPI veze­tőinek korrekt, segítőkész magatar­tásáról, maguk is már több javasla­tot tettek elhelyezésük érdekében. A következő napirendi pont mutatta, hogy egyházunk vezetői a gondok ellenére szilárdak az 1989. szeptember 1-jei határidőt tekint­ve. Ez a pont ugyanis már a jövőt célozta. Határozat született véd­nökség felkéréséről, melyben a gimnázium ügyét pártoló neves személyiségek kapnának helyet, élükön IVigner Jenővel, Szent- ágothai Jánossal, Cselőtey László­val, Szokolay Sándorral. A bizottság úgy döntött, hogy a teendők növekedésével is összefüg­gésben, valamint a különböző ér­dekek figyelembevételére is gon­dolva, tagjai sorába meghívja a Déli Egyházkerületből Táborszky László - az Északi Egyházkerület­ből Szebik Imre esperest, Asbóthné Szalay Katalin és Ittzés Nóra felké­résével pedig a nők képviseletét kí­vánja biztosítani. A gyakorlati teendők megkezdé­sére, illetve folytatására négy mun­kabizottság alakításáról döntöt­tek. Tanulmányi - ( Harmati Béla), felszerelési - (Gyapay Gábor), épí­tési - (Honos János) és pénzügyi - (Szemerei Zoltán) munkabizottsá­gok alakultak. Fontos állomás volt a június 17- i ülés az Evangélikus Gimnázium újraindításának történelmi útján. Megszülettek a további teendők­ben eligazító, az anyagi erők isme­retében most már a szellemi-lelki erőket is mozgósító, a nagy, közös ügybe minél több munkatárs bevo­nását elősegítő és az egyház népé­nek megfelelő tájékoztatását szol­gáló döntések. Megkezdődhet a visszaszámlálás, a jó hangulatú, jó közérzetű, felelős végrehajtás. FrenkI Róbert Messze zengő trombitaszó adta hírül, hogy az újpesti gyülekezetnek nagy ünnepe van június 12-én; püspökét várta, hogy az újonnan megválasztott tisztségviselőket és presbitereket szolgálatukba beiktassa, a régieket pedig megerősítse. Az „Erős vár a mi Istenünk” eléneklése után Odor István tb. fel­ügyelő köszöntötte dr. Harmati Béla püspököt és feleségét, vala­mint Szirmai Zoltán esperest. Örö­mének adott kifejezést, hogy ezt a nem mindennapi eseményt a kü­lönböző társadalmi szervek képvi­selői is megtisztelték jelenlétükkel, így Fűzfa Imre a Fővárosi Tanács főtanácsosa, egyházügyi titkár, Lenorits Zsuzsa a kerületi tanács általános elnökhelyettese, a IV. ke­rületi Hazafias Népfront részéről pedig Mácsikné Búza Aranka ke­rületi titkárnő. Megemlítette, hogy ez a templom nem csodálatos ka- tedrális, hanem meleg, családi fé­szek, ahol 115 esztendő alatt mind­össze négy lelkész szolgált. Vala­mikor a templom tornya kimagas­lott a környező házak fölé, ma vi­szont a tízemeletes épületekből rá néznek. A gyülekezet számára mégis ez a hajlék maradt a tájéko­zási pont. A püspök a vasárnap igéje - Zak 1,3-6 - alapján hirdette az igét az örök igazodásról. Szólt arról, hogy ez az ünnep a gyülekezet ünnepe, és különösképpen is mutatja, hogy ÚJRA LEHET FASORI IVANGEUKUS GIMNÁZIUM HA TE IS AKAROD. MfMJWM E#Y ÖSSZEGBE« AZ OíMSZeRveZÍSÍNCZ- *« Unntírtís/úkh • Budapest-Rákospalota templomajtaján elhelyezett plakát, 1988 máricus-április Tizedik évfolyamába lépett a Diakonia Pünkösdre jelent meg az evangé­likus szemle ez évi első száma. Szer­kesztői feladatomnak teszek eleget, amikor most olvasóinknak áttekin­tést adok a benne foglalt cikkekről, immár tizenkilencedik alkalom­mal. így egyházunk népe figyelem­mel kísérheti a folyóirat munkáját, s kedvet támaszthatunk egyesek­ben, hogy belépjenek előfizetői kö­zé. Ezt a célt szolgálja a lap alján elhelyezett, kivágható megrendelő cédula. Egyes szám ára soknak tű­nik, de az évi előfizetés, 130 forint a mai árakhoz képest elviselhe­tőbb; a kisnyugdíjasoknak, sajnos, ez sem kevés. A folyóirat megjele­nése egyházunk megbecsülését is szolgálja más felekezetűek előtt és a magyar társadalomban, ahogyan a visszhangokból tapasztaljuk. A szám élén meditációul szolgál a svájci Lüthinek, századunk jelen­tős prédikátorának Krisztus feltá­madásáról szóló igehirdetése, amely magyarul itt jelenik meg elő­ször. Andorka Rudolf egyetemi ta­nár a legújabb szociológiai felmé­rések alapján a vallási érdeklődés különbségeit vizsgálja a magyar társadalomban. Vallási megújulás jelei látszanak a fiatal nagyvárosi magas iskolai végzettségűek kö­zött. Arányuk növekedése új fel­adatokat állít a vallási közösségek elé. Bekapcsolódásuk hozzájárul­hat új modell kialakulásához a gyülekezetekben. ' Trajtler Gábor lelkész, orgonaművész Szokolay Sándor egyházzenei műveit vizs­gálja, s a mély zenei és tartalmi összefüggést mutatja fel a zene­szerző új operájával, az Ecce ho- moval. XXIII. János pápa halálá­nak huszonöt éves fordulójáról Hafenscher Károly lelkész emléke­zik meg. Halálával nem fejeződött be életműve, a korszerű keresz­ténység megvalósítása az evangéli­um hirdetésének értelmében, ha­nem hat ma is egyházában és a felekezetek között. Schulek Tibor, magas életkornak örvendő egyház­történész, himnológus az anglikán egyház liturgiájában végbement érdekes változásokra mutat rá cik­kében. Hazai egyházunkban ha­sonló ígéretes folyamat észlelhető. Szilágyi András művészettörté­nész a XVII. század Deák téri úr­vacsorái kanna és soproni keresz­telőtál domborműveit mutatja be, s méltatja a két barokk műalkotás ötvösművészetét. H. H. Schmid zü­richi professzor, folyóiratunk gya­kori munkatársa a megmagyaráz­hatatlan szenvedésről szól teoló­giai tanulmányában, s e súlyos em­beri és hívői problémát vallástörté­neti, ószövetségi és újszövetségi megvilágításba helyezi, megvonva a tanulságokat a hit s2ámára. FrenkI Róbert egyetemi tanár, mint az utolsó fasori osztály egy­kori diákja visszaemlékező vallo­másával tesz tanúságot az evangé­likus középiskola mellett. Gadó Pál fizikus, a mozgáskorlátozottak társadalmi mozgalmának munká­sa, aki élete hátralevő idejét erre az ügyre tette fel, felelősségre indító képet ad a fogyatékosok helyzeté­ről, az ebből adódó egyházi felada­tokról és mai reményt keltő össze­fogásról. Rédey Pál lelkész a Szlo­vákiához tartozó Alsószeliben járt, s kereste az 1947-ben végrehajtott lakosságcsere következményeit az egykori magyar evangélikus egy­házközség életében, megvilágítva a mai kisebbségi feladatokat. Fabiny Tamás lelkész a nyolc éve folyó, nyarankénti gyenesdiási ifjúsági konferenciák mérlegét készítette el a lelkesítő tapasztalatokkal, a problémákkal és tervekkel együtt. Donáth László lelkész három mai, magyar fordításban megjelent zsi­dó szépirodalmi művet szólaltat meg az ősi hithez való hűség, a népirtás rettenetéire való emléke­zés és a palesztinok, zsidók együtt­élése jegyében. Sághy Jenő lelkész a Sopron közeli Magyarfalva hon­foglaláskori és pár évtizede meg­változtatott Harka neve mellett tör lándzsát Az összetört sámándob cí­mű novellájával. Képes Géza, Scholz László és mások versei, Hárs Ernő versfordításai és a Kul­turális figyelő jelentős anyaga teszi még változatosabbá a számot. Gandhi halála 40. évfordulójáról Martin Luther King alig ismert sze­mélyes vallomásával emlékezik meg a folyóirat. A szám sokszínűsége a szerkesz­tői program tág horizontjából adódik. A folyóirat különböző te­rületeken akar hozzájárulni egyhá­zunk öneszméléséhez és a nemzeti kultúrához. Veöreös Imre-----------------------------------------­-----------------1=--------------------------1 ME GRENDELŐLAP Előfizetéssel megrendelem a DIAKONIA cimű Evangélikus Szem­lét az 1988/1. számtól kezdve. Az évi előfizetési díjat, 130 forintot az első számhoz küldendő csekklapon befizetem. Név: ................................................................................................ Cí m:..............................................;'............. ......................... | A borítékra írandó címzés: Diakonia Kiadóhivatala | 1088 Budapest, Puskin u. 12. | Esküt tesznek a tisztségviselők főig. Baiar b nem vagyunk papok egyháza, mert presbitereket iktatunk. Ma az egy­házban a laikus szolgálatvégzők előtérbe állítása fontos. De az iga­zodás mindannyiunk számára szükséges, és erről beszél a prófétai ige. Két irányú ez az örök igazo­dás, az embernek Istenhez való igazodása és igazodás a népen be­lül ember és ember között. A tiszt­ségben lévőknek éppúgy, mint a tisztség nélkül valóknak egyaránt felfelé kell tekinteniük, mint ahogy a kereszt függőleges ága és e ki­csiny templom tornya is felfelé mu­tat. Nem egymáshoz, nem valami­féle filozófiához, vagy erkölcsi ér­tékhez kell igazodnunk, hanem mindenkor az Úr szavára kell fi­gyelnünk. Akiket az ige utolért, megtértek hozzá, azok tudnak iga­zodni egymáshoz is. A szolgálatra indulóknak Jézus áldozatos mun­kája mutatja az utat, a mércét. Nincs élet, nincs előbbre lépés ál­dozat nélkül. Aki szolgálni akar, az mondjon le az elsőbbségről, sa­ját érdekéről mások javára. Meg kell szüntetni a „fent” és „lent” viszonyát. Öntevékeny gyülekezet­ben öntevékeny presbiterek tudja­nak együtt egymásért élni, „szív­templomokká” válni, mert egyedül ez a záloga annak, hogy minél több boldog, megelégedett, szere­tetet adó és kapó ember éljen ezen a földön. Újpesten a régi struktú­rák, házak lebontásra kerültek, átalakult a városrész, az a fontos, hogy ez az átalakulás ne csupán az anyagiakat érintse, hanem akkor lesz teljes ha humanitás, megértés lesz az emberek között. A püspök Bártfay Barnabás fel­ügyelő, Lászik Mária jegyző és ti­zenegy új, főként fiatal presbitert indított el áldással szolgálatának útjára. Az ünnepi istentiszteletet követően a gyülekezeti teremben került sor az eddigi felügyelő Odor István búcsúztatására, akinek a püspök is meleg szavakkal köszön­te meg szolgálatát, melyeket nem­csak a gyülekezetben, de az egy­házkerület és az egyházmegye ér­dekében is tett. A gyülekezet nevé­ben Blázy Lajos lelkész ajándékkal kedveskedett a vendégeknek, majd fehér asztal mellett kötetlen beszél­getéssel fejeződött be a testvéri együttlét. L. M. Tudományos ülésszak Szent Istvánról és koráról A Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete, a Ma­gyar Történelmi Társulat és a Ka­tolikus Püspöki Kar rendezésében június 21-22. napjain jelentős kul­turális esemény zajlott le első kirá­lyunk emlékezetére. A kétnapos konferencián fel­váltva elnököltek egyháziak és vi­lágiak. Dankó László kalocsai ér­sek, Szűcs Jenő főosztályvezető, Székely György akadémikus és Glatz Ferenc igazgató vezetésével harmipc szakelőadó - köztük kül­földön élő is - méltatta a 950 éve elhunyt országszervező széles körű tevékenységét, maradandó öröksé­gét. Egyházunkat első nap Keveházi László esperes, a másodikon e so­rok írója képviselte. Mi protestáns szemszögből az Ökumenikus Ta­nács emlékülésén is, majd lapunk cikksorozata keretében is méltat­juk az évforduló jelentőségét. Most csupán arra szorítkozunk, hogy az előadások tanulságaként kiemeljük: nem felekezeti, hanem kulturális, mégpedig közös nemzeti örökség első királyunk hagyatéka. Berend T. Iván, a Magyar Tudo­mányos Akadémia elnöke kiváló előadásában éppen azt elemezte, miként igyekezett minden kor a maga identitásában megerősödni ennek az örökségnek az értékelése során. A politikai és gazdasági szempontok mellett elsődlegesen művelődés- és művészettörténeti kutatások legújabb eredményei voltak a magas színvonalú ülés­szak legfigyelemreméltóbb jelensé­gei. Magyar népünk és egyházaink gondolkodó fői számára jó alka­lom ez az emlékezés az Európába való illeszkedés és a Kelet-Nyugat közötti hidverés nagyon is idősze­rű szolgálatában. Fabiny Tibor A konferencia résztvevői. Előtérben Gerevich László és Kosáry Domokos akadémikusok Áprily Lajos SZÁLLJ, ÁBEL FÜSTJE Szállj, Ábel füstje, terjedezve szállj, mindenfelé, ahol szivet találsz. Szűnjék harag, gyűlölség és viszály, a béke lelkét vidd, amerre szállsz. V________________________________________________________J

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents