Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1988-07-03 / 27. szám
Evangélikus Élet 1988. július 3. Megújult templomban - a Szentháromság gyülekezeteként FELHÍVÁS „Kettős ünnepre virradt ma Dunántúl egyik nevezetes, nem több évszázados, mégis nagy múltú gyülekezete. A mai vasárnapon találkozik egymással ebben a gyönyörű templomban a Szentháromság dicsérete és a hálaadás, a sokévi munkával, áldozattal megújult templomért.” így kezdte igehirdetését dr. Nagy Gyula püspök-elnök Szombathelyen, Szentháromság vasárnapján, amikor ünnepi hálaadó istentiszteleten és közgyűlésen emlékeztünk meg a gyülekezet 92 esztendős, műemlékjellegü temploma külső renoválásának befejezéséről. Püspökünk emlékezetbe idézte a gyülekezet megragadó múltját, külső történetét, ahogyan a 100 év előtti maroknyi szórványból önálló gyülekezet lett, amelyben magyar és németajkú evangélikusok, valamint reformátusok és evangélikusok testvéri közösségre találtak. A gyülekezetszervező és templomépítő Kiss János, a gyülekezetét egyházi központtá tevő, nagy formátumú lelki vezető, Kapi Béla, az őt követő hűséges pásztorok: Czipott Géza, Kutas Kálmán és Lehel Ferenc lelkészek szolgálata beleépült ebbe a történetbe a felügyelők, gondnokok, presbiterek és hívek hitével, életáldozatával együtt. Mégis mindenekelőtt a Szentháromság Isten dicséretére hívott, hiszen a gyülekezet igazi történetének titka és alapja abban van, ahogyan Isten vezet gondviselő szere- tetével, ahogyan ma is szabadit Jézus Krisztus által a Szentlélek. A gyülekezet igazi története feltárásával az ige a jövő felé fordít. „Őbenne van bátorságunk, szabad utunk...” Értelmetlen lenne a templomért való hálaadás, ha a jövő felé mégis félelmekkel tele szívvel néznénk. A hálaadó gyülekezet hittel induljon a jövő útján. A Szentháromság gyülekezeteként hálaadással és bátor hittel léphetünk a „szabad útra.” Az ünnepi közgyűlésen Sümegi István h.felügyelő köszöntötte egyházkerületünk püspökét és feleségét, akiknek Baumann Csaba és Sére Viktória idei konfirmandusaink, tiszteletünk és szeretetünk jeleként virágot nyújtottak át. Ezután Fehér Károly lelkész a templom és az utolsó renoválás történetét ismertette. Bár a mostani hálaadás nem kerek évfordulóra esik, az 1896-ban történt felszentelés és az 1988-as renoválási hálaadás eszméltető párhuzamokkal ajándékoz meg. A templomot a honfoglalás ezredéves évfordulója I évében szentelték fel, a hálaadó istentiszteletet pedig az országépítő és a Krisztushit felé késztető Szent István királyra való emlékezés évében tartjuk. A felszentelés évében Gyurát'z Ferenc, a felszentelő püspök facsoportok ültetésével kívánta a millenniumot emlékezetessé tenni. Ma környezetünk, a terem- tettség, benne az embervilág életéért küzdünk. A felszentelés évében adta ki Gyurátz püspök körlevelét a kőszegi leánynevelő intézet felépítése érdekében. Ma a fasori evangélikus gimnázium feléledése reményében határozunk annak támogatásáról. 1896-ban református és evangélikus püspök együtt szentelte fel a templomot. Ma bővülő és mélyülő ökumenikus távlattal az orosz ortodox keresztyénség millenniumáról emlékezünk, abban a templomban, amely reménységben, igényesen és ismételt áldozatot igényelve épült és újult meg. A mostani renoválásra a templomon mutatkozó romlás kénysze- rített és sarkallt az LVSZ nagygyűlés. A renoválás költségeihez a gyülekezet tagjai 700 000 Ff-tal járultak hozzá. Az Országos Egyház 1983- ban 200 000, a Gusztáv Adolf Segélyszolgálat 1987-ben 250 000, az egyházmegyei Gyülekezeti Segély 1986- ban 50 000, az Országos Műemléki Felügyelőség 1985-ben és 1987- ben összesen 280 000, a Városi Tanács 1985-ben 80 000, a Megyei Tanács 1986-ban 100 000 Ft- tal segítették munkánkat. így ösz- szesen 960 000 Ft külső segítséget kaptunk, amihez 1987-ben még 250 000 Ft ECLOF-segélyt is fel Egyház és zsidóság Két konferencia Bécsben kellett vennünk, hogy 1987. végéig 1 763 000 Ft-tot kifizethessünk. A rendelkezésre álló eszközökkel a templomon túl a lelkészlakás új cseréppel való fedése, csatorná- zata, a gyülekezeti termek gázfűtésre való átszerelése, a tanácsterem új berendezése is megtörtént. Az összegek és munkák mögött emberek állnak. Megköszönte a gyülekezet kétkezi munkára is kész részének sok fáradozását. Kegyelettel emlékezett meg a munka kezdetekor még élő, de a hálaadást már nem velünk együtt ünneplő felügyelőről, Kováts Viktorról és két, időközben elhunyt presbiterről, Lada Józsefről és Szabó Lajosról. Utalt arra, hogy a mostani hálaadás nem megállást, hanem csupán lélekzetvételt jelent. Az a kötelességünk, hogy gyülekezethez méltó templomot és lelkészlakást hagyjunk utódainkra, hogy legalább egy generáció felszabaduljon ilyen méretű gondoktól és a maga kora külső és belső tennivalóira koncentrálhasson. Dr. Nagy Gyula püspök köszöntésében a két, közös nagy feladatra, az új Teológia felépítésének és a Fasori Gimnázium beindításának közös gondjára emlékeztette a gyülekezetét, amely szintén közös áldozattal újíthatta meg templomát. Az európai protestáns egyházak köréből toborzott Egyház és Zsidóság bizottság, valamint a Lutheránus Világszövetséggel kapcsolatban álló európai evangélikus egyházak azonos nevű bizottsága tartotta ülését az osztrák fővárosban. A konferencia helyének kiválasztása nem volt véletlen. Fél évszázad távolából emlékezett az osztrák protestantizmus az 1938- as fájdalmas eseményekre, a Chris- tallnacht borzalmaira. Ugyanakkor Bécs belvárosában a zsidó központot felfegyverzett rendőrök vigyázzák, mert a lappangó antiszemitizmus olykor feltörő megnyilvánulásai ezt szükségessé teszik. A> konferenciának az evangélikus belvárosi egyházközség adott otthont, és szép boltíves gyülekezeti termében hangzottak el előadások „Az idő megszentelése" és a „Keresztyén ünnepek ószövetségi háttere" címmel. Az első témát a pihenés és szombat megszentelése zsidó szemszögből, jeruzsálemi professzor dr. Herbert Brasser világította meg. A pihenés és az Istennek tetsző életritmus kialakítását hangsúlyozta, amely csak a munka és az ünnepnap egészséges váltakozásában és megszentelésében valósulhat meg. Ulrich Schwemmer lelkész a keresztyén ünnepek és istentiszteleti liturgia ószövetségi gyökérzetét tárta fel, amely ily módon egybekapcsol a választott nép kultuszi hagyományával. Az evangélikusok konferenciája az üdvösség kétféle útja témában vitatta meg a zsidósághoz való viszonyt. A konferencia inkább az üdvösség kétféle hit módozata kifejezést fogadta el Róm 11,17-27 összefüggésében. Mindkét konferencia résztvevői számára előadást tartott dr. Dieter Knall bécsi püspök az osztrák evangélikus egyház szolgálatáról, és testvéri együttléten találkoztunk a helyi zsidó kultuszközösség vezetőivel. Emlékezetes marad az a nap, amelyen Bécs zsidó nevezetességeit tekintettük meg. Mindkét konferencia azt a célt szolgálta, hogy keresztyének és zsidók megértsék egymást, s a kien- gesztelődést munkálják a jelenben a szenvedéssel teli múlt fájdalmas emlékei után. Szebik Imre Együtt ünnepelt az evangélikus gyülekezettel a református egyház is. Fekete Sándor ref. esperes levélben, a szombathelyi református gyülekezet köszöntését gondnoka, Molnár Gyula mondotta el. Dr. Varjas Győző kanonok-plébános az „élő templomok” fontosságára figyelmeztetett. Képviseltette magát a szombathelyi izraelita hitközség is. A megyei és városi szerveket képviselte Gyergyák Ferenc egyházügyi titkár. Solymár Gábor sárvári lelkész az egyházmegye templomának nevezte a szombathelyit,’ mivel rendszeresen otthont ad az egyházmegye lelkészei és közös alkalmai számára. Levélben köszöntötték az ünneplő gyülekezetét dr. Cserháti Sándor dékán, a város szomszédos plébániáinak lelkészei, Burgenlandból a rohonci gyülekezet, a kőszegi evangélikus és az egyházasrádóci református egyházközség elnöksége és presbitériuma. Az ünnep után a Te Deum zárókönyörgésével kérjük: „Irgalommal nézz le ránk! Mint ígérted, légy mivelünk. Benned bízunk, jó Atyánk. Szent nevedről énekelünk. S mert reményünk csak Te vagy, Veszni minket, ó, ne hagyj!” Fehér Károly Lelkészképesítő vizsga az Északi Egyházkerületben Az Északi Evangélikus Egyház- kerület Lelkészképesítő Bizottsága előtt 1988. június 16-án Budapesten lelkészi vizsgát tettek és lelkészi oklevelet kaptak: Buczolich Márta soproni, iß. Magassy Sándorné csornai, Mity- kó András kissomlyói, Nagy Edina nagysimonyi segédlelkész, Vető István egyházkerületi segédlelkész és Lacknerné Puskás Sára lelkészi munkatárs. Pátkai Róbert látogatása Június közepén látogatást tett egyházunk vezetőinél Pátkai Róbert londoni evangélikus lelkész, a Nagybritanniai Evangélikus Egyháztanács elnöke. Dr. Nagy Gyula püspök-elnök és dr. Harmati Béla, a Déli Egyházkerület püspöke, megbeszélést folytattak vele a külföldön élő magyar evangélikus lelkészek szolgálatáról és hazai egyházunkkal való kapcsolataikról. Pátkai egyházi elnök magyarországi látogatása során nyilatkozatott adott a Magyar Rádiónak és előadást tartott a Pest megyei Lelkészi Munkaközösség ülésén. Aranydiploma Turkuba Dr. Molnár Rudolf ny. turkui lelkész,, is ebbe a sorba tartozik idén. Ő azonban finn feleségével csak most tudott néhány napot hazánkban tölteni, így őt soron kívül köszöntötte egy kis házi ünnepségen dr. Cserháti Sándor dékán és a hallgatók közössége. Amikor egyházunk nevében a jubiláns további életére Istenünk gazdag áldását kérjük, hadd idézzük szószerint a tudós és Északon is közmegbecsülésben álló esperes elfogódott hangon, de töretlen magyarsággal elmondott köszönő szavait. „Főtisztelendő Tanári Kar, kedves Szolgatársaim és Hallgatóim! Mikor abban a tiszteletben részesültem, hogy a főtisztelendő Dékán úr átnyújtotta nekem az Akadémia által kiállított aranydiplomát, arra a régi latin közmondásra gondoltam, amely így szól: Magnis rebus et voluisse sat est (nagy dolgokban az igyekezet is elégséges). Ezzel a diplomával minden bizonnyal nem a végzett munka nagyságát, mélységét, vagy akár terjedelmét kívánta az Akadémia felmérni, hanem azt a félévszázados lelkipásztori munkában megnyilatkozó igyekezetei, mely a megfeszített Jézus Krisztus hirdetésében telt el. Mert ha meg is tettünk volna mindent, nevünk akkor is a haszontalan és méltatlan szolga titulusa. Lévén az egyháztörténet igénytelen művelője, nem szűntem meg azt Teológiai Akadémiánk néhány éve elhatározta, hogy a soproni Teológiai Fakultáson 50 év előtt végzett evangélikus lelkészeket minden tanév végeztével aranydiplomával tiszteli meg. távol szülőföldemtől a finn nép kö-1 zött is ismertté tenni, többek között egy tanulmányomban, mely a ma-1 -gyár bibliafordítások vázlatos tör- \ ténetét tartalmazza. Ezt a munkámat, melyet most átnyújtok az Akadémia főtisztelendő Dékánjának, az a turkui Tudományos Tár-M saság (Porthan Seura) adta ki 1964-ben, mely társaság korábban ugyanebben a sorozatban a volt finn érsek, Mikko Juva Augustinusról szóló tanulmányát adta ki. Könyvemet a fent említett Társaság megküldte cserepéldányként többek között a Washingtoni Kongresszusi Könyvtárnak is. Ez a könyv is, mint a korábban megjelent kiadványaim, hivatva vannak bizonyítani mind szülőhazámban, mind annak határain túl is a teológiának, mint tudománynak a művelését. Most, amikor megköszönöm a főtisztelendő Dékán úr és az Akadémia irántam tanúsított megtisztelő figyelmét, valamint Nagy Gyula püspök úrnak szívélyes üdvözletét, ígérem, hogy továbbra is a két egyház és nép, a magyar és a finn kapcsolatok hídépítője kívánok maradni. Itt idézem a közel 46 éven át hitvesem egyik korábban idevágó megjegyzését: a hídon sokszor fúj a szél, de a kilátások és a cél miatt érdemes ott dolgozni!” Az egykori Alma Mater egykori diákjának köszöntésével mi most egyúttal finn barátainkat is köszöntjük. Fabiny Tibor Mi, a magyarországi egyházak (református, evangélikus, baptista, metodista, ortodox, unitárius és a Szabadegyházak Tanácsa) vezetői 1986. karácsonyán, a szeretet és békesség ünnepén, mint felelős őrállók és pásztorok, kifejeztük, hogy aggódás és féltés él szívünkben a Romániában élő magyar kisebbség helyzetét illetően. Sajnos a kedvezőtlen híreket további fájdalmas tapasztalatok erősítették. Ezrek és ezrek kényszerültek elhagyni őseik földjét. Családok szakadtak szét, és kilátás nélkül várja mintegy kétezer gyermek és hitves, hogy újra boldogságban együtt legyenek. Sokaknak egy élet fáradságos munkájával szerzett gyümölcsétől kellett megválni. A magyarországi egyházak, evangéliumi kötelességüknek engedve, ökumenikusán és saját felekezeteik összefogásaként segítséget nyújtottak az áttelepülőknek, mert mint keresztyének másként nem tehettek. Többezer ember kopogtatását hallották meg gyülekezeteik ajtaján. Szolgálatukban kifejeződést adtak annak, hogy minden nemzeti kisebbséghez tartozó ember is szülőföldjén kell, hogy boldoguljon és emberhez méltó életet éljen. Azt gondoltuk, ez a folyamat megáll és minden jóra fordulhat. Most is abban reménykedünk, hogy keresztyén hitünkkel a megbékélést szolgálhatjuk. Készek vagyunk arra, hogy a Romániában élő egyházakkal, azok vezetőivel és híveivel együtt gondolkodjunk és imádkozzunk, mert hisszük: a történelem Ura megváltoztathatja ezt a nyomorúságos állapotot. Ez annál is inkább fontos, mert Romániában olyan állami intézkedések történnek, amelyek elképzelhetetlenül fokozzák mindnyájunk elkeseredését. Ilyen szándék az, hogy az ezredfordulóig drasztikusan csökkentsék a falvak számát, és a lerombolt településekről elüldözött embereket agrár-ipari központokban, bérház-tömbökben helyezzék el. Az ország 13000 kis településéből három év alatt hétezret akarnak eltüntetni a térképről, olyan helységeket, ahol javarészt különböző nemzetiségek élnek: magyarok, németek, szerbek, bolgárok, zsidók és mások. Értelmetlenül meg akarnak semmisíteni olyan településeket, amelyekhez történelem és hagyomány fűződik. Égremuta- tó templomok tornyai, az imádság megszentelt helyei, intahá- zak, amelyek mind-mind évszázadok óta a lelki és nemzetiségi együvétartozásjelképei voltak, a föld színével lennének egyenlővé. Az Isten dicsőségére épült isten- tiszteleti helyek, amelyek a történelmi viharokban védőbástyát jelentettek, romhalmazzá válhatnak ; temetők, amelyekben az.ősök hamvai felett a feltámadás Igéi vigasztalást és erőt adtak, most egy-egy nemzetiség sírhelyévé válhatnak. Mindez mélyen sérti a vallásos emberek hitét és minden jóakaratú ember érzelmeit. Az európai civilizáció ezeréves kulturális kincsei ítéltetnek pusztulásra. Földgyaluk hagyományokat, összetartozásokat, emlékeket akarnak eltiporni, történelmi folyamatot akarnak megszakítani. Ezért azok helyett sírunk, kiáltunk és kérünk segítséget, akik nem szólhatnak. A Szentlélek által erőt és bátorságot vévén, kérünk minden hívőt, testvért és barátot, egyházat, egyházi és világi szervezetet és minden jóakaratú embert, hogy a legszélesebb nyilvánossággal siessen segítségünkre. Reménységgel és imádsággal tekintünk minden megbékélést szolgáló kezdeményezés elé, így most különösen miniszterelnökünk közeljövőben Romániában teendő útjára és tárgyalásaira. Fájdalmaink ellenére a zsoltáríróval valljuk: „Az Űr az 0 népének ereje, és az 0 fölkentjének megtartó erőssége. Tartsd meg a te népedet és áldd meg a te örökségedet, legeltesd és magasztald fel őket mindörökké!” (Zsolt 28,8-9). Budapest, 1988. június 17. A Magyarországi Református Egyház nevében: dr. Tóth Károly püspök, a Zsinat lelkészi elnöke, a Magyarországi Evangélikus Egyház nevében: dr. Nagy Gyula püspök-elnök, a Magyarországi Baptista Egyház és a Szabadegyházak Tanácsa nevében: Viczián János elnök, a Magyarországi Metodista Egyház nevében: Hecker Frigyes szuperintendens, a Magyarországi Ortodox Egyház nevében: dr. Berki Feriz esperes-adminisztrátor, a Magyarországi Unitárius Egyház nevében: dr. Ferencz József püspök. Weöres Sándor Az idők folyama Az idők folyama kiszáradt köröttem, szélvészek rohama megtorpant mögöttem. Kinek képét hordtam, tekintse, mi voltam s íme mivé lettem. Lám, szikkadt az ajkam, mint az ó-kút nyáron, lepel fekszik rajtam, mint hó a határon, évek fordulását, szerencse hullását többé sose várom. Ö de balga voltam, kincs után futottam, mennyit robotoltam, mig idejutottam: más hazába térek és- a földi fénynek- nincs vására ottan. Kővé vált szemeim többé nem mozognak, szüntelen könnyeim lelkemből buzognak: te irgalmas Isten, érdemed segítsen a vészbe-jutottnak. Az idők folyama kiszáradt fölöttem, szélvészek rohama megtorpant mögöttem. Kristály-fény az égen, társaid körében világíts fölöttem. Ezzel a versével köszöntjük a 75. születésnapját ünneplő költőt J lukftsaii-iJJi sarai i n
