Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1988-06-26 / 26. szám
A Romániai Zsinat-presbiteri Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház ünnepe Örömmel számolhatok be az Evangélikus Élet olvasóinak arról, hogy ez év május 31-én az aradi evangélikus templomban a Temesvári (Bánáti) Evangélikus Egyházmegye (ennek székhelye jelenleg Aradon van) és a helyi egyházközség rendezésében megemlékeztünk az egyházkerület állami elismertetése 40 éves fordulójáról. Az ünnepségen részt vett D. Szedressy Pál püspök, dr. Podhradszky László egyetemes felügyelővel, a helyi esperesség vezetője: Mózes Árpád esperes, Szaják Dusán nagylaki lelkész, ales- peres, Záray Ödön egyházmegyei felügyelő. Részt vettek továbbá dr. LengyelLórándteológiai tanár, Kovács László főjegyző, valamint a testvér Brassói Evangélikus Egyházmegye képviseletében Jakab Mihály esperes és Raduch Zsolt brassói lelkész, alesperes, egyetemes belmissziói előadó. A környező gyülekezetek lelki- pásztorai, gyülekezeti tagok zsúfolásig megtöltötték az aradi templomot, ahol negyven évvel azelőtt, 1948-ban a kerület központja volt, és ahol 1948. május 11-én tartott zsinati gyűlésen megszavazták a ma is érvényes Szervezeti Szabályzatot, és beiktatták hivatalába a hét évvel korábban megválasztott egyházfőt, Argay György püspököt. Az allami jóváhagyást nyert Szervezeti. Szabályzatban egyház- kerületünk mint „szuperintenden- cia” szerepel. Közigazgatás szempontjából a Szervezeti Szabályzat egyházközségek, egyházmegyék (esperességek) és egyházkerületi központ szervezését írja elő, vagyis több egyházközség egyházmegyét, több egyházmegye pedig egyház- kerületet alkot. Az egyházmegye élén az esperes és az egyházmegyei felügyelő, a kerület élén püspöki jogkörrel a szuperintendens es az egyetemes felügyelő áll. Visszatérve az Aradon május 31-én tartott ünnepélyre, azt isten- tisztelet vezette be és közvetlenül csatlakozott az istentisztelethez egy jubileumi közgyűlés, melynek egyetlen tárgysorozati pontja volt, nevezetesen a negyven évvel ezelőtt történt állami elismertetésről szóló megemlékezés. Istentiszteleten e sorok írója prédikált a 143. Zsoltár 5-6. versei alapján: „Visszaemlékezem a régi napokra, végiggondolom minden tettedet, elmélkedem kezed alkotásain. Imádkozva nyújtom feléd kezem, lelkem utánad eped, mint a kiszikkadt föld.” Szólt az igehirdetés arról, hogy a visszaemlékezés hálaadásra, elmélkedésre és imádságra indít bennünket. A hálaadásban megköszönjük Istennek, hogy megtartott; az elmélkedés során átgondoljuk azt, ahogyan végeztük munkánkat, és imádságainkban azt kérjük Istentől, hogy ne szűnjék meg őrködni felettünk kegyelmes szeretetével ezután sem. , Az ünnepi közgyűlést Mózes Árpád esperes részletes beszámolója vezette be. Először szólt az A Romániai Zsinat-presbiteri Evangélikus Egyház temploma Aradon előzményekről, megemlítve, hogy már 1921-ben Románia akkori kormánya engedélyt adott egy al- kotmányozó zsinat összehívására, majd 1926-ban engedélyezte a szu- perintendencia megalakulását. Ekkor választották Frint Lajos aradi esperest szuperintendenssé, felügyelőnek pedig Ambrózy Andort. Elismertetésük azonban nem történt meg, s nem történt meg az 1941-ben megválasztott szuperintendens, Argay György elismertetése sem, ami több szempontból jelentett hátrányt az egyházkerületre nézve. Ez a bizonytalanság rendeződött 1948 májusában, amikor újból ülésezhetett a zsinat, és Argay György, valamint az egyházkerület a Román Népköztársaság kormányától megkapta a teljes elismertetést. Mózes Árpád esperes beszámolójában megemlít még néhány fontos eseményt, ami az elismertetés után történt. Egyik az, hogy az Reményik Sándor LEVÉL A GYÖRGYEALVI LEÁNYKONFERENCIÁRÓL „Egy ifjúsági konferencián, Reggel, korán, A földön ülve, Térdemre fektetve a Bibliám, A Biblián (Amíg szunnyadnak még a többiék) (rom Magának ezt a levelet. Hogy tudja: Városunk határán e kis falucska Most Isten tanyája lett. Zsoltárok szállnak, versek zengenek. A Magasságos beszédeivel Csordultig a szivünk, S akarva-nem-akarva Maga is itt imádkozik velünk, Míg alacsony szemöldökfa alatt, Kis ablakokon az ég benevet..." Megkaptam és elolvastam mohón, Nem egyszer ezt a kedves levelet, ' Ezt a kedves, Ezt a kemény erdélyi levelet. És a sorok: Apróbetűs asszonysorok Úgy zengtek, mint a reformátorok, Hajdan, Üldöztetések irtó idején. v Valami nagy, végső népi remény Izzott fel a sorok között ragyogva, Valami múlhatatlanba-fogódzás: „Tebenned bíztunk eleitől fogva!” Én Istenem, tedd hát, ha teheted: (Míg szunnyadnak, Szunnyadnak a ránk bízott többiek) Úgy írjuk mi is minden dolgainkat, Mi: otthon-maradt pennaforgatók, Mint az a lélek azt a levelet. Olyan egyszerűn, olyan igazán, Túl bölcselkedésen, politikán, A puszta földön ülve. Reggel, korán, A térdünkre fektetett Biblián. elismertetést követően 1949-ben az egyházkerületi közgyűlés elhatározta a kerület központjának Aradról Kolozsvárra történő áthelyezését. Az elhatározás jónak bizonyul. A központi fekvésű Kolozsvárott, több püspökség székhelyén, az Egyetemi Fokú Egységes Protestáns Teológia közelében egyházkerületünk munkáját, szolgálatát állandóan összehangolhatta a testvérfelekezetek törekvésével, álláspontjával, és a lelkésznevelés munkáját is állandóan figyelemmel kísérte. Jó ökumenikus kapcsolat alakult ki ily módon, mind az ortodox román, mind a református, római katolikus és unitárius egyházközpontokkal. A másik fontos esemény, amit Mózés Árpád esperes beszámolója említ, a Bánátban élő szlovák anyanyelvű gyülekezeteknek kerületünkhöz való csatlakozása. Ezek a gyülekezetek (Nagylakkal együtt öt egyházközség) korábban a sze- beni szász országos egyházhoz tartoztak és 1952-ben megkapták az engedélyt a csatlakozáshoz. Csatlakozásukkal az egyházkerület anyaegyházközségeinek száma harminchat lett. A szlovák gyülekezetek csatlakozása egyházkerületünkben négyre emelte a szolgálati nyelvek számát. Az ország fővárosában van ugyanis egy román anyanyelvű evangélikus egyházközség, és - öt egyházközségben, ahol német anyanyelvű hívek is élnek, de a szász országos egyház nem tudja a szolgálatot biztosítani - lelkészeink német nyelven is végeznek istentiszteleteket, kazuáliákat. A négy nyelvű szolgálat nem lett hátrányára egyházkerületünknek. Híveink ezt természetesnek veszik, és így kialakult egy kölcsönös tisztelet, testvéri figyelem a különböző nemzetiségű egyháztagok között, amiért külön is hálásak vagyunk, és ez a hála, illetve egyre erősödő felismerés a jubileumi ünnepélyen is nyilvánvaló lett, ahol például üdvözlő szavait mindenki anyanyelvén mondhatta, a megnyitó isten- tisztelet bibliai szövegeit és az imádságokat pedig magyar, szlovák és német nyelven hallhattuk. Mózes Árpád esperes beszámolójában szólt D. Argay György püspök szolgálatáról, 1974-ben bekövetkezett,haláláról, idézve az Evangélikus Élet Argay György püspökről szóló méltatását, és ugyanakkor szólt az új választásról, örömét fejezve ki, hogy a jubileumi ünnepélyen az egyházkerület elnöksége jelen lehetett. Az ünnepi közgyűlésen felszólaltak még: dr. Podhradszky László egyetemes felügyelő, Jakab Mihály, a Brassói Egyházmegye esperese, Szaják Dusán alesperes Nagylakról, aki röviden a szlovákok csatlakozásának történetéből idézett. Az ünnepély az Erős vár a mi Istenünk 1-2. versszakának éneklésével ért véget. D. Szedressy Pál Országos Katechetikai Konferencia Gyenesdiáson Tanulunk, hogy taníthassunk (Folytatás az 1. oldalról) fellelhető Virágh-féle tankönyvet egy másik - kéziratban meglévő — könyvvel próbálták egyesíteni. Ennek a csoportnak viszonylag kevés szöveg kell (hiszen év elején még olvasni sem tudnak), de lesz benne énekvers és aranymondás és sok rajz. Amolyan kiszínezhető, kifesthető képeskönyv lesz. Bizonyára nagy örömmel fognak belőle tanulni a legkisebbek - mondotta a Gáncs Péter vezette csoportból Ke- veháziné Czégényi Klára és Ribárné Kajos Annamária. ígérték, hogy ez a könyv őszre kapható lesz. Közülük Sárkányné Horváth Erzsébet így nyilatkozott a konferenciáról és végzett munkájukról: Ez a konferencia igazi „munka-konferencia”. A program kissé zsúfolt (ebéd utáni szabadidő sem volt, mert a csoportmunkát délutánra beszámolásra kész állapotba kellett hozni!), de az ügy érdekében így kell ma dolgozni. Nagy jelentősége ennek a munkának, hogy összefogja közös erőinket. Ugy látszik, hogy eredményes lesz konferenciánk. A beszámolókon sok szó esett a szemléltetésről, szemléltető eszközök készítéséről, kölcsönzéséről. A résztvevők Fotó: Györy Gábor Egy másik csoport a 7-8. osztályosok könyvével foglalkozott. Énnek anyaga a hit- és erkölcstan, vagy ahogy inkább mondani szoktuk - hitünk és életünk. Zászka- liczky Péter szerint ennek a csoportnak egyaránt szüksége van arra, hogy az eddig tanultakat magasabb szinten összefoglalják, de arra is, hogy hitük és életük, erkölcsi magatartásuk jó alapot kapjon. Fabiny Tamás, Sárkányné Horváth Erzsébet és Takácsné Kovácsházi Zelma az 5-6. osztály tananyagával és könyvével foglalkozott. Evangélikus Élet 1988. június 26. HÍREK A GIMNÁZIUMRÓL Ez év februárjában kapták meg a lelkészi hivatalok azt a püspöki körlevelet, melyben egyházunk vezetősége valamennyi gyülekezetünket kérte, hogy nyilatkozzanak a gimnázium visszaállításáról, valamint jelentsék be azt is, hogy milyen összeggel tudják támogatni ez évben az újraindítás költségeit, a következő években pedig az iskola fenntartását. A beküldés határideje május 31. volt. Sajnos, még nem küldte be valamennyi gyülekezet^ a kért jelentést, ezért nem tudunk még eredményt sem közölni. Ez a kért nyilatkozat ■ a gyülekezetek költségvetési hozzájárulását kell, hogy bejelentse. A gyülekezeti támogatáson túlmenően szükség van arra is, hogy gyülekezeti tagok tegyenek felajánlást, vállaljanak évente lehetőségeikhez mérten áldozatot a gimnázium ügyéért. Ennek a felajánlásnak még nem telt le a határideje. Ezúton is kérjük olvasóinkat, híveinket, hogy áldozatukat hozzák meg a jövendő nemzedékért, iskolánk folyamatos fenntartásáért. Már előző számunkban is jeleztük, hogy az OTP-nél megnyitottuk a csekkszámlát, melyen az adományokat átutalni lehet. A lelkészi hivatalok összegyűjtve küldhetik el ezeket az adományokat, a költségvetési megajánláson felül, mint egyéni áldozatokat. • Május 20-án a Fasori Öregdiákok Baráti Köre ünnepséget tartott a gimnázium dísztermében. Az öregdiákok érdeklődése igen nagy volt. Vidékről is sokan jöttek el, hogy együtt örüljenek a jó hímek; feltámad az iskola! Dr. Gyapay Gábor az iskola volt növendéke és tanára tartott előadást arról, hogy milyen feladatok várnak ránk az előkészítés és szervezés munkájában. Fotó: Simon R. Ez alkalomból közöljük a gimnázium dísztermének képét, a résztvevők egy részével. Dr. Nagy Gyula püspök-elnök Etiópiában Dr. Nagy Gyula püspök-elnök a Lutheránus Világszövetség Végrehajtó Bizottságának tagja június 20-án elutazott Adis Abba- vába, ahol részt vett a LVSZ irányító testületének tíz napos ülésén, és a Világszövetség felkérésére a megnyitó ünnepi istentisztelet igehirdető szolgálatát végzi. Az ülésen elsősorban az 1990-es latin-amerikai világyűlés (Curitiba), az LVSZ ökumenikus és nemzetközi diakóniai szolgálata, valamint az LVSZ új szerkezetének, struktúrájának kérdései kerülnek tárgyalásra. A VB harminc tagja irányítja a 104 tagegyház életével kapcsolatos kérdésekben a világszervezet életét két világgyűlés között. Dr. Nagy Gyula püspök-elnök július 1-jén érkezik vissza Magyarországra. Szükség lenne országos összefogásra, tapasztalatcserére is. Külön említették, hogy a megtanitandó énekanyagot újra át kell vizsgálni és az új énekeskönyvvel össze kell hangolni. Tanulmányi főigazgatónk, Prőh- le Károly professzor örömmel látta, hogy az akadémiai képzés munkája kezd beérni. Egyáltalán nem arról volt itt, szó, hogy az idősebbek átadják tapasztalataikat és a fiatalabbak hallgatnak. Komolyan vettük a fiatalok mai tapasztalatait is, sok önálló vállalkozásról számoltak be. Világos a feladat: ahol folyik a munka, ott tartalmasabban tovább, ahol hiányos, ott elindítani, segíteni, tartalmasítani kell. Nekünk is mindig többet kell tanulnunk, hogy tudjunk tanítani. Végül megkérdeztem többektől, hogy miben látják lapunk feladatát a katechetikai munka segítésében? íme a válaszok: Segítse a lap a gyermek-bibliakörök munkáját, adjon „háttéranyagot”. Legyen tekintettel különösen a szórványban élő gyermekekre, akiknek nem jut a rendszeres tanítás lehetősége. (Éhhez azonban az kell, hogy eljusson hozzájuk lapunk minden száma!) Aki Jézusban hisz, azt az is érdekli, hogy mit jelent ma hívő evangélikusnak lenni? Hogyan viszonyuljon másokhoz, a különböző felekezetek híveihez, más világvallások tagjaihoz vagy másként gondolkodó, más világnézetű emberekhez? Az ilyen tárgykörökkel foglalkozó cikkek adhatnak segítséget. - KöKitüntetés Mesterházy Sándor ny. ke- menesmihályfai lelkészünket Vas Megye Tanácsa Végrehajtó Bizottsága a településfejlesztés keretében végzett példamutató társadalmi munkájáért „Kiváló társadalmi munkáért” kitüntető jelvény arany fokozatával tüntette ki. szönjük a tanácsokat, igyekszünk megfelelni e kívánságoknak. Jó munkakonferencia volt Gye- nesen. Eredményeit rövidesen nyilvánosságra hozzák. Lelkészek többször kérték már ún. „szak-konferenciák” tartását. Ez ilyen volt. Reméljük, hogy követik majd mások! Itt mindenesetre megvalósult az, hogy tanítani csak úgy tudunk, ha mi magunk is tanulunk. Tanulunk, hogy taníthassunk! sM Új elnök a nemzetközi Diakóniai szolgálat élén Ez év május 3-7. között tartotta munkaülését a diakónia egész Európára kiterjedő szervezete a svájci Konolfingenben. A konferencia otthona valaha kastély volt, ma egy olyan egyházi centrum, ahol a pihenni vágyók, ifjúsági csoportok egymást váltják a különféle „hivatalos” egyházi rendezvényekkel. A munkaülés „legizgalmasabb” részét e szervezet vezetésében beálló személyi változások alkották. - D. Theodor Schober professzor - az eddigi elnök - hosszú éveken keresztül építette a közeledés híd- ját az európai protestáns diakóniai szolgálatok között. Sok segítséget adva ezzel éppen a diaspórában élő olyan egyházak szeretetszolgálatának is, mint a miénk. A diakónia igazi ökumenikus jellegét érezteti e szervezetnek az a döntése is, hogy új elnökének - egy szocialista államban élő egyház Diakóniai Szolgálatának igazgatóját - dr. Ernst Petzoldot választotta. Testvéri szívvel köszöntjük mi is az új elnököt, és imádkozunk azért, hogy szolgálatát Urunk áldása kisérje. Egyházunkat érintő másik személyi hír, hogy Csizmazia Sándor diakóniai ügyvezető lelkészt beválasztották a 12 tagú elnökségbe. Nem kevésbé volt azonban fontos a munkaülés tanulmányi része sem, hiszen olyan alapvető kérdésekkel foglalkozott, mint' a DIA- KÓNIAI. SZOLGÁLAT MUNKATERÜLETEI. - Ezzel kapcsolatos volt Kari Heinz Neukamm- az NSZK Diakóniai Szolgálatának elnöke - előadása is, melyben arról beszélt, hogy Európa szerte megnövekedtek a szeretetszolgálat „esélyei" és lehetőségei -, ami önmagában örvendetes, még akkor is, ha a nagyobb feladat, nagyobb gondot is jelent. Nem hallgatta el azonban azokat a „kísértéseket" sem, amelyek a jövőben megnehezíthetik az egyházi szeretetmun- kát. Itt azokra a feltornyosuló gondokra mutatott rá, amelyek elsősorban személyi és anyagi okokból jelentkezhetnek, és azokra is, amelyek a nemzetközi élet „begyűrűzéseként” terhelhetik le szeretetszolgálatunkat -, mint pl. a menekültek egyre fokozódó problémája. A több értékes előadás közül még csak dr. Lukas Vischer beírni professzor gondolatait emelném ki: szerinte: 1. A világ ínsége nő, s mivel ez a folyamat erősödik, még az eddig munkálkodó kezek is „megbénulnak.” 2. Az egyház „Krisztus-test közössége” a. legalapvetőbb diakóniai „tett”, amiből természetesen folynak a konkrét „diakóniai programok”, a szeretet tényleges cselekedetei. A munkaülés őszintén mondott köszönetét a Svájci Evangéliumi Egyházszövetségnek és a Konferencia szervezőjének Haug Paul lelkésznek, akit ez a gyűlés főtitkárnak választott, a vendégszeretetért és annak testvéri légköréért. S ehhez a köszönethez mi, magyar résztvevők is szívünkből csatlakozunk. Cs. S.