Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1988-01-17 / 3. szám
zvangeiiKus htet 1988. januar 17. Groó Gyula Prédikáló asszonyok IV. befejező rész 9. A Samáriai Asszony. - (János 4,1-42). Az Újtestamentum, de talán az egész Biblia egyik legfurcsább prédikáló asszonya. Nem zsidó - akárcsak a moábita Ruth - hanem a Samáriaiak népéhez és felekezetéhez tartozó, tehát zsidó szemmel nézve „másvallású", sőt eretnek, tévhitű. Nem tartozik az egy igaz Istent imádó, a jeruzsálemi templomban istentiszteletet tartó Isten népéhez. Ezenfelül, amint ez Jézussal folytatott beszélgetéséből is kitűnik, erkölcsileg is enyhén szólva zűrzavaros életű, valószínűleg környezetében, falujában is megvetett nő. „öt férjed volt, és akivel most élsz, az. nem férjed” (17-18. v.). Jézus e szava hozzá inkább száraz ténymegállapítás, mint megsemmisítő ítélet. Ez utóbbira nekünk végképp nincs jogunk, nehogy úgy járjunk „erkölcsi felháborodásunkban”, mint a házasságtörő asszonyon a halálos ítéletet végrehajtani kívánó írástudók és farizeusok (János 8,1-11)'. „Aki nem bűnös, az dobja rá az első követ!”. - Ki tudhatja - történetünk nem szól erről -, milyen élettragédia rejlik Jézus ténymegállapító mondata mögött? Honnan indult s miért vezetett ide egy elrontott élet. Mert hiszen a Samáriai asszony nyilván részesült valaminő „vallásos nevelésben", ismerte valamelyest a Bibliát, tudta ki volt Jákob, Izrael - és a samá- riaik - ősanyja (12. v.), tudott a zsidók és samáriaiak felekezeti vitájáról, hallott a próféták messiási jövendöléseiről (25. v.). Mégis oda jutott, ahol volt. Vallásos ismeretei senkit sem: óvnak meg az erkölcsi eltévelyedéstől! Senki sem juthat azonban olyan mélyre, hogy Isten fel ne emelhetné és fel ne használhatná országában. Mert ime: ezt az asszonyt(l) ajándékozza meg Jézus messiási titkának felfedésével: „Én vagyok az, aki veled beszélek!” (26. v.). S ez az asszony így válik igehirdetővé. Ott hagy a kútnál csapot- papot, feledve útja eredeti célját és siet vissza a falujába, elhirdetve, ami vele történt. Prédikálása bűnvallás és bizonyságtevés is- egyben (28-29. v.). S prédikációja nem hiábavaló. A faluból kitóduló sokaság közül sokan hitre jutnak Jézusban, „az asszony szava miatt”. S még többen a Jézus szavára (41. v.). S az asszony prédikálásáról elhangzik a legnagyobb dicséret, amit csak prédikátor kaphat: „Már nem a te beszédednek hiszünk, hanem mert magunk hallottuk és tudjuk, hogy valóban ő a világ üdvözítője”. Eltűnik a prédikátor, hogy felragyogjon Jézus dicsősége. 10. Húsvét hírnökei. - Jézus feltámadásának, a húsvéti csodának, első hírnökei, megrendültén is ujjongó hírvivői - asszonyok voltak! (Máté 28,1-8; Lukács 24,1-10; János 20,1-18). 'Némelyiket név szerint is említik az evangélisták, így a Magdalai Máriát, Johannát s egy másik Máriát és másokat név nélkül. Nyilván többen lehettek. Már ez is jellemző, hogy asszonyok indulnak Jézusnak a kor szokása szerinti végtisztességet megtenni. Nem félnek a sír önzőitől, pedig - legalábbis Máté híradása szerint -, azt a jeruzsálemi templomőrség rendészet őrizték. Mindenesetre ezek az asszonyok voltak azok, akik Máté és Lukács szerint angyaloktól, János szerint magától a feltámadott Jézustól kapják a parancsot, hogy vigyék meg a feltámadás örömhírét - megrettentően félelmetes isteni csodájának hírét — a tanítványoknak. Reájuk, gyenge - gyenge? - asszonyokra bízatott e felséges feladat, hogy ők lehettek húsvét első hírnökei! Jellemző, hogy a tanítványok - mind férfiak! - akik Jézus elfogatásakor riadt nyájként futottak szét s az egy János kivételével a Golgotán felállított keresztnek a közelébe se merészkedtek, kételkedve, talán gúnyolódva is fogadták az asszonyi „üres fecsegést" (Lukács 24,11). Pedig Jézus földi életében nem is egyszer megjövendölte harmad- napi feltámadását. Mégis, most, amikor bekövetkezett, kételkedtek - és nemcsak Tamás, hanem valamennyien! (Máté 28,17). Húsvét evangéliumának, örömhírének első prédikálói - asszonyok voltak. Jézus női tanítványai, akikről többször is szó esik az evangéliumokban (Lukács 8,2-3; 10,38; 23,27), s akik nemcsak szíves vendéglátással, Jézus és ta- nítványi körének testi szükségleteiről való gondoskodással - magyarán: főztek és mostak rájuk - szolgáltak. Hanem azzal is, hogy hallgatták tanítását- tehát tanítványok voltak, akárcsak a férfiak - s - mint a húsvéti példa is mutatja - végül is igét is hirdettek, bizonyságot tettek - prédikáltak. A keresztyén írásmagyacázat s azután az egyháztörténet nagyon gyorsan megfeledkezett erről: 11. A korinthusi névtelenek. - Pál apostol korinthusbeliekhez írott I. levele nagyon ellentmondásosnak látszik a. nők prédikálásával kapcsolatban. Akik - néhol mai napig - a nőknek csak pasz- sziv szerepet szánnak az istentiszteleti életben, előszeretettel hivatkoznak rá. „Az asszonyok hallgassanak a gyülekezetekben.” (14,33-35) ........mert szégyen letes dolog az asszonynak a gyülekezetben beszélni”. Ennek a látszólag egyértelmű utasításnak azonban ellentmond ugyané levél, amikor viszont arról rendelkezik, hogy a nők csak fedetlen fővel ne imádkozzanak és prófétál- janak (11,5). Ez pedig azt jelenti, hogy mégis prófétálhattak, megszabott rend szerint. A „prófélálás" kifejezés az Újszövetség szóhasználatában prédi- kálást jelent. (lKorinthus 12,10; . 14,1—6.24.31). Ha az egész levél összefüggésében olvassuk a fenti verseket és a levél szándékát, irányát jól megfigyeljük, kitűnik igazi érdemük. A korinthusi gyülekezetben sok belső zavar, feszültség, pártoskodás, ellentét akadályozta az egységet és a jó rendet, az istentiszteletben is. így pl. az úrvacsora helyes ünneplését is (11.. rész!). Ebben a nehéz helyzetben próbált az apostol eligazítást, útmutatásokat adni. így pl. fi? ún. nyelve- kenszólás dolgában is, amelyről az a véleménye, hogy ha nincs aki megmagyarázza, jobb, ha nem élnek vele (14,1-25). Az istentiszteleti életben, a jó rend és mindenki épülése érdekében, ezért éljen mindenki - férfiak és nők is!- az éppen neki személy szerint neki adott kegyelmi ajándékokkal (karizmákkal, képességekkel). Hogy melyek lehetnek ezek, azokat, a teljesség igénye nélkül, fel is sorolja a levél (2. és 14. fejezetében. Amit viszont e levélben és más leveleiben is, a férfiak és nők viszonyáról, alá- vagy fölérendeltségéről mond, abban van olyan is, ami az ókori társadalmi viszonyokhoz való kötöttségét mutatja, s ami számunkra, a 20. század végén, más történelmi helyzetben már telavult. Amellett, hogy az apostoli ke- resztyénség épp a nők társadalmi fel- szabadulása tekintetében is, messze fölébe szárnyalt az ókor, nők és férfiak egymáshoz í való viszonyáról való, szemléletének (Galata 3,27-28!). Bizonyosak lehetünk abban, hogy az első gyülekezetekben a'nők is végeztek igehirdetői szolgálatot. Prédikáltak! S nemcsak a korinthusi névtelenek. > ____ Eg ész társadalmunk gondja a mi gondunk is Nem jelentéktelen azoknak a száma, akik hazánkban részt vesznek a Magyar Vöröskereszt munkájában. 1 millió 200 ezer tagot számlál a szervezet. Vegyünk hozzá még egy számot: 632 ezer a nyilvántartott önkéntes véradók száma. Nem kétséges ezek alapján, hogy a mozgalom önzetlen segítőkészsége áthatja egész társadalmunkat. Mint ahogy a szervezet terveinek alakításában és végrehajtásában is világnézeti különbségre való tekintet nélkül vesznek részt a társadalom minden rétegének képviselői. A munkaterület rendkívül széles. Az említett véradáson kívül az elsősegélynyújtás megszervezését, az egészségmegőrzés program kiteljesítését, a betegek otthoni ápolását, a veszélyhelyzetben lévő fiatalok megmentését, a család közösségének a megőrzését, a Nemzetközi Vöröskereszt és Vörös Félhold humanitárius akcióit támogató, életet és békét mentő tevékenységet is céljának tekinti a szervezet. 600 küldöű tárgyalt ezeknek a célkitűzéseknek a megvalósításáról a közelmúltban a Parlamentben, számbavéve az eredmények mellett azokat az új szempontokat is, amelyeket többek között jelentős módon befolyásolhat a gazdasági élet várható alakulása. A nehézségek ellenére sem mondhatunk le legnagyobb nemzeti kincsünk, egészségünk megőrzéséről - mondotta dr. Hantos János főtitkár beszámolójában. A jövőben méginkább kell töre- ■^kedni az önkéntes szervezetek körének bővülésére és a résztvevők megnövekedett áldozatkészségére. Az egyházak szeretetszolgálataira is épít a mozgalom a tervek készítésé és végrehajtása során. Gulyás László mo- nori református lelkész az egyházak segítőkészségének a kinyilvánítása mellett szólt a hazai egyházak szeretet- intézményeinek egyre bővülő szolgálatáról, amely magába öleli éppúgy a szellemi fogyatékosokról való gondoskodást, mint az idősekről, vagy a kallódó ifjúságot és az iszákosokat mentő missziót. De azt is megemlítette, hogy egyházainkban általában a legnagyobb perselypénz az Afrika - vasárnapon van. Gondolkozzunk együtt és munkálkodjunk együtt, mert közös a gondunk - mondotta a lelkipásztor. Nagy figyelem kísérte Gadó Pál Deák téri presbiternek, a Mozgássérültek Egyesülete budapesti csoportja titkárának felszólalását is. M. Fórum Budapesten egyházunk életéről „Minden dolgotok szeretetben történjék” I r Balassagyarmat és Orosháza után Budapesten került sor harmadik alkalommal fórum megrendezésére egyházunkban. November 21- én Bécsikapu téri templomunk adott otthont annak a beszélgetéssorozatnak, amely 1986 nyarán kezdődött és azóta is folytatódik. Minden dolgotok szeretetben történjék - hangsúlyozta a bevezető igehirdetésében a vendéglátó gyülekezet lelkésze, Szebik Imre esperes. Akkor is, amikor az egyház páli ismérvei - vigasztalás, figyelmeztető szó, közösség, irgalmasság - után tudakozódunk, akkor is, amikor az igazság szerint kérdezünk szeretetben - mondotta az esperes. Dr. Nagy Gyula püspökrelnök megnyitó szavaiban a fórum fontosságát hangsúlyozta, amely keretül szolgálhat az őszinte, egymás véleményét kölcsönösen megbecsülő párbeszédnek, kérdésfelvetésnek. Egyhazunk belső helyzetéről ■\ dr. Harmati Béla püspök tartott bevezetőt. Gondolatait a fórum fogalmának tisztázása, a hitbeli megújulás, az egyházi egység, az egyházon belüli felmérés köré csoportosította. Hangsúlyozta egyházunk belső életének összetettségét, amelyben fontos. szerephez jut a kisebb egység, p gyülekezet. A közel harminc hozzászóló többsége üdvözölte az egyházvezetés kezdeményezését, amelyet az evangélikus gimnázium ügyében tett; t. i. milyen anyagi terhet tudnának vállalni gyülekezeteink és híveink a gimnázium esetleges visszaállítása esetén. A felszólalók többek között hangsúlyozták a gyülekezetekben folyó gyermek- és ifjú sági. munka - az ezzel kapcsolatos módszertani segédanyagok -, a hitoktatás fontosságát, a szekularizációval kapcsolatos egyházi tennivalókat, valamint nívós teológiai irodalom megjelentetését is. Dr. Frenkl Róbert egyházkerületi felügyelő - aki a délutáni témát: ’Az egyház társadalmi felelőssége’ bevezette - a megbeszélést követő összegző zárszavában hangsúlyozta, hogy a fórum egyfajta számbavételt jelent, amelynek eredményét „nem szabad sem túl, sem lebecsülni”. Frenkl felügyelő megerősítette a dialógus fontosságát, amely mint mondotta azért kell, hogy kialakuljon a többségi vélemény! Az egyház társadalmi felelősségéről szólva hangsúlyozta - „a társadalmi és belső egyházi kérdések sokkal jobban összefüggenek, mint gondoljuk.” Befejezésül dr. Nagy Gyula püspök Efezus 3,14-21 alapján arról szólt, hogy Pál apostolt követve az egyház életének kérdéseiről a leghelyesebben az imádság helyzetéből szólhatunk. Mit kér Pál apostol Istentől az egyház számára? A „belső ember”, lelki emberünk megerősítését, Krisztus bennünk lakozását a hit és a szeretet által, atiövekedéstaz igazi megismerésben és a végső teljességet Isten országában. Az egyházról való minden gondolkodás, beszélgetés csak az Isten iránti hálaadásban végződhetik. V. Reményik Sándor Az ige Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek, És áhítattal ejtsétek a szót, A nyelv ma néktek végső menedéktek. A nyelv ma tündérvár és katakomba, Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek! E drága nyelvet porrá ne törjétek. Ne nyúljon hozzá avatatlanul Senki: ne szaggassátok szirmait A rózsafának, mely hóban virul, ügy beszéljen ma ki^ki magyáfut:1“11 Mintha imádkozna, Mintha aranyat, tömjént, myrrhát hozna! És aki költő, az legyen király, És pap, és próféta és soha más. Nem illik daróc főpapi talárhoz, S királyi nyelvhez koldus-dadogás. Vigyázzatok ma jól, rfiikor beszéltek, Vigyázzatok: a nyelv ma szent kehely, Ki borát issza: Élet-borát issza, Előre néz, s csak néha-néha vissza - S a kelyhet többé nem engedi el! A résztvevők egy csoportja Mindhárom fórum megerősítette az egyházvezetés készségét, hogy szeretetben és a bizalom légkörében nyíltan napirendre tűzhetők és megbeszélhetők azok a kérdések, amelyek egyházunk közvéleményétfoglalkoztatják. Akár az evangélikus gimnázium ügye, akár a gyermek és ifjúsági munka vagy a tájékoztatás korszerűségi és tartalmi vonatkozásai. Elmondhatjuk; lehetséges a különböző szempontok alapján eddigi szolgálatunkat megerősítve tovább gazdagodni. A három fórum eredményeit összegezve megállapíthatjuk, hogy helyes és jó kezdeményezés volt ennek a beszélgetéssorozatnak a megindítása még akkor is, ha számos időszerűnek ígérkező teológiai kérdés nem került napirendre, más témakörök pedig szinte évek óta Wh visszatérően ismétlődnek. *’-y -f xnuliufi*' 1 ”oiqn=>t A fórum.a-tanulás alkalma kölcsönösen, míndannyiunk számára is. Meg kell tanulnunk, hogy a demokrácia szabályai nemcsak az előadót és a válaszadót kötelezik, hanem a fórum minden résztvevőjét. A fórum a tanulás alkalma a tisztesség, a realitás és az Isten előtti hálaadás tekintetében is. Az egyházvezetés bejelentése szerint ezek az alkalmak ez évben is - április 30-án Pécsen, május 14-én Győrben — tovább folytatódnak. Kívánatos lenne, hogy az egyházunk életét felelősséggel hordozó beszélgetéssorozatok - minden különösebb fórumalkalmak nélkül is - a jövőben gyülekezeti és egyházi életünk természetes velejárói legyenek. Lehel László ÚJÉVI KÖRLEVÉL Budapesti Egyházközi Békebízott- ság és Budapesti Katolikus Papi Békebizottság Elnöksége újév alkalmából a budapesti lelkészekhez és hívekhez körlevelet intézett. A körlevélből részleteket közlünk. Bevezetőben hangsúlyozza ÖRÖM ÉS REMÉNY tölt el bennünket, hogy meglesz az a békesség is, amire a mai emberiség sóvárogva vágyig. Ennek az örömnek és reménynek alapot adnak azok a tárgyalások és már aláírt megállapodások, melyeket a két vezető nagyhatalom, a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok vezetői folytatnak és kötöttek meg. Majd így folytatja - Örömmel és reménnyel fogadtuk az Ország- gyűlésben, hazánk egyházpolitikájáról, az állam és egyház viszonyáról szóló jelentést és. az országgyűlés állásfoglalását. Mint „egyenjogú partnerek” készek vagyunk mindenben együttműködni, ami hitbeli meggyőződésünkbe nem ütközik, és ami az emberek javát szolgálja. A jelen félelméről és aggodalmáról szólva megállapítja - Ha most tele vagyunk is bizonytalansággal és aggodalommal a jövőt illetően, nem veszíthetjük el bizodalmun- kat. Ez nem csupán emberekben való bizalom, hanem ,mindenek előtt Istenbe vetett hit. Úgy fogadjuk el a nehézségeket, és úgy vállaljuk, ha kell, a lemondást is a jövő érdekében, hogy tudjuk: „aki benne bízik és remél”, az soha nem fog csalatkozni. Ezért nem csupán aggódunk, hanem IMÁDKOZUNK ÉS DOLGOZUNK. Népünk erkölcsi életének problémáiról szólva így summáz a körlevél FÁJDALOM ÉS FÉLELEM szorítja össze szívünket a népünk életében sajnálatos módon egyre szaporodó erkölcsi bajok és társadalmi beilleszkedési zavarok láttán. Ha úgy tűnik is sokszor, hogy „pusztába kiáltott szó” minden szavunk, akkor is kiáltanunk és segítenünk kell, mert a kiáltó szava és a mi munkánk nem1 hiábavaló az Úrban. Ugyanakkor meg kell hallanunk mindnyájunknak a bajbajutottak kiáltását:- a gyermekekét egy-egy széthullott házasság romjai alól;- a sivárra lett élet pusztájából, az alkoholmámorból és a kábítószer hazug álmából érkező jelzéseket;- az öngyilkosság gondolatát magukban forgatók kimondott, vagy csak jelzésekben közölt szándékát;- s nem utolsó sorban a magányos öregek segélykérő szavát. Nem ismerjük még az 1987. évi statisztika adatait, de szinte biztosra ..vehető, hogy tovább fogy népünk. Megint kevesebb gyermek látta meg. a napvilágot, mint amennyien elköltöztek az örök hazába. Nem hallgathatunk erről sem. Ugyanakkor azt is ki kell mondanunk, hogy minden jel szerint a gazdasági nehézségek jobban sújtják a gyermekes családokat, mint a gyermekteleneket. Úgy tűnik, hogy a kibontakozás érdekében tervezett intézkedések sem tudják ezt kiküszöbölni. A vezetők feladata, hogy még többet tegyenek azért, hogy a gyermekes családok ne jussanak még hátrányosabb helyzetbe. A gyülekezetek és vallási közösségek pedig álljanak nagy szeretettel és segítőkészséggel a gyermekeket nevelő szülők mellé. Emlékeztetünk Jeremiás próféta levelére: „...szüljetek fiakat és leányokat, és szaporodjatok meg ott és' meg ne kevesedjetek. És igyekezzetek a városnak jólétén, és könyörögjetek érte az Úrnak,* mert annak jóléte lesz a ti jólétetek” (Jer 29,6-7; Károli ford.). Majd a kisebbségi sorban élő népekről szól: NÉPÜNK ÉS A SZOMSZÉD NÉPEK békés együttélése jövőnk és békénk záloga. Ä békének számunkra két fókusza van. Egyik a nagyhatalmak megegyezésén alapuló leszerelés, másik pedig az európai népek békés együttélése. Örömmel tölt el bennünket az a tény, hogy kapcsolataink javulnak a világ sok népével, Kínától az Egyesült Államokig; s hogy egyre erősödik az együvétartozás tudata a világon szétszórt magyarság között. Aggodalommal tölt el azonban, hogy erőfeszítéseink ellenére sem minden európai országgal sikerült igazán jószomszédi viszonyt kialakítanunk. Aggaszt bennünket, hogy nem minden ország tartja tiszteletben a nemzeti kisebbségek elidegeníthetetlen jogait, anyanyelvűk, kultúrájuk és az anyaországgal meglévő kapcsolataik ápolását. Mi egyházak és vallásos emberek az igehirdetéssel, a személyes beszélgetések révén, s nem utolsó sorban az ökumenikus kapcsolatok ápolásával kívánunk munkálkodni a népek közötti kölcsönös megértésért és barátságért, valamint azért, hogy a különböző nyelvű egyházak és hívők legyenek hídverők népeink között. Felemeljük szavunkat minden sovinizmus, minden elfogult, a másik népet lenéző nacionalizmus, minden faji és vallási megkülönböztetés ellen. Kiáltunk minden emberségében, nemzeti érzéseiben, anyanyelve és kultúrája művelésében, hitében és vallása gyakorlásában gátolt emberért, magyarokért és nem magyarokért. „Ha nem kiáltunk ránk szakad a Nagy Romlás és eltemet a lavina”. (Sütő András). Végül így fejezi be - Adjon az Örökkévaló Mindnyájatoknak, egész népünknek és minden népnek, a közel és távolban élőknek, békét, jó előmenetelt és boldog új esztendőt.
