Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1987-06-07 / 23. szám
Evangélikus Elet 1987. június 7. r Bódás János GYERMEKEKNEK Csel 2,1-13 Mi történt az első pünkösdkor? Ünnep van Jeruzsálemben. A világ minden részéből jönnek a zsidó zarándokok, hogy hálát adjanak Istennek, hogy megköszönjék a bőséges termést, a mindennapi kenyeret. Aratási hálaadó ünnepet tartanak. Ilyenkor azonban nemcsak a testi eledelért adnak hálát, hanem azért is, hogy Isten Mózes által megmutatta népének akaratát a tízparancsolatban, megköszönik a lelki ajándékokat is. Az áldozatok bemutatása, az istentiszteletek után nagy a jövés-menés. Vidáman jönnek-men- nek, beszélgetnek az emberek. Egyszer csak azt veszik észre a járókelők, hogy az egyik házból furcsa zaj hallatszik. Olyan, mint a szélnek távoli zúgása, amely egyre közeledik és erősödik. Hát ez meg micsoda? - kérdezgetik egymást kíváncsian az emberek. ök még nem tudták, hogy abban a házban csodás dolgok történtek. Jézus tanítványai voltak bent a házban. Félelmükben jól bezárták az ajtót és csendben imádkoztak. Az ő fejük felett támadt ez a szélzúgás és ezzel együtt lángok jelentek meg a fejük felett. A szívüket egyszerre kimondhatatlan nagy öröm és boldogság töltötte el. Először nem tudták, mi ez, de csakhamar rájöttek, hogy beteljesedett rajtuk Jézus ígérete: Kiáradt rájuk a Szentlélek. A Szentlélek töltötte meg a szívüket örömmel, hittel és bátorsággal. Nem is maradt sokáig zárva a ház ajtaja. Az eddig oly félénk tanítványok egyszerre kijönnek az emberek közé. Elkezdenek prédikálni Jézus Krisztusról. Szinte észre sem veszik, hogy különböző nyelven szólnak. Mindenki a saját anyanyelvén hallja bizonyságtételüket. Vannak, akik megilletődnek, mások viszont nagyon mulatságosnak vélik a helyzetet. Biztosan sokat ittak és1 részegek - azért beszélnek összevissza - mondogatják. De akkor előáll a tanítványok közül Péter. Határozott hangon prédikálni kezd: Nem vagyunk mi részegek! Nem ittunk mi bort! Hanem, tudjátok, mi történt? Jézus, az Úr elküldte a Szentlelket. Az a Jézus - hiszen ismeritek őt - aki annyi beteget meggyógyított, aki annyi jót és szépet tett. De azután megharagudtatok rá és a keresztre juttattátok őt. Isten azonban feltámasztotta őt a halálból. Azután fölment a mennybe és az egész világ Ura lett. Most elküldte nekünk a Szentlelket, amint megígérte. Az emberek megrettentek. Milyen rosszat tettünk mi Jézussal! Most biztosan meg- . büntet bennünket Isten. Mit tegyünk? - kérdezték Pétertől. Péter így válaszolt nekik: Kérjétek Istent, hogy bocsásson meg nektek! Térjetek meg, szeressétek az Úr Jézust és engedelmeskedjetek neki! Isten biztosan megbocsátja bűnötöket és boldogok lesztek egész életetekben. Az emberek megfogadták Péter szavait. Nagy csapatokban jöttek oda a tanítványokhoz, megváltották bűneiket és megkeresztelkedtek. Lehettek vagy háromezren. Mindnyájan szeretni akarták Jézust, a tanítványai akartak lenni. Amikor az ünnepek elmúltával az emberek hazamentek, elvitték szerte az örömhírt, hogy milyen csodát éltek át a Szentlélek ereje által. így lett az ősi aratási hálaadó ünnepből az első pünkösd, a Szentlélek eljövetelének és az egyház születésének ünnepe. Selmeczi János PÜNKÖSD \ f ÜNNEPE IGÉJE ® i Jóéi 3,1-2 KÖNYÖRÖGJÜNK SZENTLÉLEKÉRT! Prófétálás, álmok, látomások - az Ótestámentum világa ez. Jézus óta sokkal kevésbé van szüksége Istennek ezekre az eszközökre. Annak idején ezeken a csatornákon keresztül jutottak el emberek új felismerésekre vagy döntésekre, melyeket pusztán emberi összetevőkből nem is lehetett megmagyarázni. Hiszen az álom felülmúlta a képzeletet, a látomás a valóságot, a prófétálás tartalma a józan ész alapján magya- rázhatót. Egyetlen magyarázat volt rá: a Szentlélek jelenléte, s az Újtestámentum korszakában - pünkösd csodája. Minden ilyen esetben a textusunkban adott Ígéret teljesedett be: „Kitöltőm lelkemet minden emberre...!” Isten Lelke adja a látomásokat, az álmokat, az új felismeréseket. Ma is szükség van „látomásokat látó ifjakra”, olyanokra, akik új ösvényeket látnak vagy taposnak ott, ahol a régi ösvényeket már benőtte a bozót. Ezeket az ifjakat a Szentlélek vezeti, aki azt akarja, hogy az ösvények messzebbre vezessenek, sugallja, hogy mindenki által járhatóak legyenek, s ne legyenek rajtuk sorompók vagy mesterséges akadályok. Ne tilalomfák erdeje riogasson, ne a büntetéstől való félelem kormányozzon, legyen az ösvény mindenki számára hívogató és barátságos. Hiszen annak végén, az atyai ház ajtajában ott áll az Atya, aki várja és összegyűjti elszéledt gyermekeit. Pünkösd nélkül sokan eltávolodnak, a Szentlélek viszont azt hirdeti: Jöjjetek, találjatok rá a visszafelé vezető útra! Van út visszafelé!” Ma is szükség van „álmokat álmodó vénekre”. Az álmok megszépítik a rideg valót. Az öregek tapasztalatai és bölcsessége is benne van az álmokban. Ők már tudják, hogy a csupán értelmi alapon szerkesztett világ túl rideg, kiált a virág és a madárdal, a mosoly és a bűnbocsánat után. A vének már túl vannak a nagy harcokon, melyeket ellenfeleikkel vívtak. Rádöbbentek többször is, hogy a legnagyobb harcot éppen azokkal vívták, akikkel közös cél kötötte össze őket. A Szentlélek szőtte „álom”: az Isten atyai házában sokféle ember elfér. Az ellenség legtöbbször legfeljebb csak ellenfél. Ha a szándékunk közös, módszerek már nem választhatnak el egymástól. A természet változatosságát megalkotó Teremtő - Lelke által teremti azt az egyházat, mely mindenféle ember és minden nép számára nyitva álló közösség. Pünkösd itt azt jelenti: akit az Isten elfogad, én nem utasíthatom el. Ma is szükség van fiaink és leányaink „prófétálására”. Például döntésekre olyan helyzetekben, melyekre nincs recept a Szentírásban. Áldottak - a Szentlélektől áldottak ifjaink, amikor bizonyságát adják annak, hogy tipikusan mai élethelyzetekben is követhető Krisztus. S Rá van szüksége vívódónak, utária kiált a1 veszélyeztetett és a kallódó. S milyen nagyszerű az ebben a helyzetben elhangzó prófétai szó: az Atyához vezető úton szembejön velünk Barátunk, Jézus. Elénk jön a jó Pásztor, hogy megkeresse a kallódókat, megigazítsa az önigazakat, biztassa a lankadtakat! Mai „álmok” alvás nélkül, „látomások” józan állapotban, „prófétálás” eksztázis nélkül. Csak így ismétlődik meg újra és újra Pünkösd. Az Ige fölé hajló, Lélekért s Vele együtt megértésért tusakodó ifjak és vének pünkösdje ez. Mindnyájunké tehát. Akik belekapaszkodunk Jézus ígéretébe: „ad a ti meny- nyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik azt Tőle kérik!” Zászkaüczky Pál IMÁDKOZZUNK Istenünk! Köszönjük, hogy Te vagy az atyai ház ajtajában várakozó Atya. Köszönjük, hogy szeretetedben minden ember elfér. Köszönjük Neked Fiadat, aki szembejön velünk életünk útján. Add Szentlelkedet és Igédet, hogy mindez boldog, belső felismerésünkké váljék! Ámen. Képek a temetésről A hatalmas gyászgyülekezet sorfalként húzódott a ravataltól a sír felé Az elbocsátás előtti pillanatok A gyászmenet a sír felé tart Fotók: Batár B. Kieb A., Kinczler Gy Sírját elborították a gyászolók koszorúi Imádság Szentlélekért Zúgó szél, mennyei vihar, jöjj a Lélek lángjaival! Isteni erő van tenálad, tégy vele most nagy, szép csodákat. Erőddel a szíveken zúgj át és szellőztesd ki minden zugát, szellőztess ki országot, népet, az egész nagy földkerekséget. Söpörd el a bűnt, a gyanakvást s tedd, hogy végre szeressük egymást. Hiába pénz, ravaszság, fegyver, csak nyomorult marad az ember. Rajtunk hatalmat te vehetsz, újjá, tisztává te tehetsz, s bevetheted a szíveket égi maggal: hogy szeretet, igazság, szépség dús virága illatozzon szét a világba. A Föld ne gyilkos atombomba dühére, - de szent viharodra rendüljön boldog félelemmel. Te légy mennyei mentő fegyver, földrengés, mely nem ront, de épít, pusztítás, mely tisztít és szépít, vihar, mely alkot, tűz, mely éltet embert, családot, földet, népet. ») ' . Hiába pénz, ravaszság, fegyver, csak nyomorult marad az ember! S milliók kérnek, mert belátják: nem segít más, csak az imádság, a könyörgés: ... Jöjj, szent vihar, ég tisztító lángjaival, söpörd el a bűnt, a gyanakvást, add, hogy végre szeressük egymást, s mint a táj, ha elállt a zápor, ragyogjon föl a Föld orcája a béke tiszta sugarától! A közelmúltban elhunyt református pap-költőre ezzel a versével emlékezünk. ________________________________________________________ Jö vel Szentlélek Úristen... Pünkösdkor olyasvalami történt, aminek kifejezésére kevés az emberi szó. Bármilyen árnyaltan beszélünk a történtekről, a Szentlélek kitöltéséről, a tanítványok és a nép életében beállt változásról - nem tudjuk pontosan elmondani, mi történt. A zene - Istennek ez a csodálatos ajándéka - azonban el tud sok mindent mondani, ki tud sok mindent fejezni, amire szavaink kevésnek bizonyulnak. Nem véletlen az sem, hogy Pünkösddel kapcsolatban az egyház-művészetek közül éppen a „szent zene” az, ami a legérthetőbb, legmegragadhatóbb. A pünkösdi esemény nem érdekes látvány, amit meg lehetne rajzolni, vagy festeni, nem megtapintható forma, amit szoborként ki lehetne faragni. Pünkösd - a Szentlélek kiáradása olyan tűzről tanúskodik, amely belülről melegít, forrósít át. LUTHER MÁRTON: 46. ZSOLTÁR József Attila fordításában. Erős vár a mi Istenünk, Kemény vasunk és vértünk, ínségben együtt van velünk, Megvált és harcol értünk. Kél az ősi rossz, Bajvető gonosz, Csel vad fegyvere, Erőszak ővele: A földön ő az első. Önnön erőnk csak délibáb, És bizony esnénk esten; De harcba küldte Egy Fiát Értünk maga az isten. Kérded-é, ki az? Jézus, az Igaz. Sok had, Egy a fő. Nincs Isten más, csak ő,. Krisztus, a Győzedelmes! S ha földön ördög nyüzsgene, És elnyelni akarna, Meg nem riadnánk - ellene Győz! hitünk diadalma. A világi úr Tombolhat vadul, Semmit sem tehet; ő megítéltetett. ' Megrendül egy szavunkra. . É, áll az Ige igazul, Akárki vesse-hányja. Táborainkra száll az Úr - Szent-Lelke, adománya. Jóhír, nő, család, Jószág, test, világ Veszthet - vihetik Veszendő kincseik’ - Miénk marad az Ország. Félreértés ne essék, nem akarom a többi művészet értékeit háttérbe szorítani. Csupán a zene kifejezőeszközeinek ezen a téren leggazdagabb lehetőségét hangsúlyozni. Felsorolni szinte lehetetlen, de jelezni is nagyon nehéz azt a számtalan zenei alkotást, mely pünkösddel kapcsolatos, vagy pünkösdről beszél. Nem véletlen az, hogy Johann Sebastian Bach rengeteget foglalkozott ezzel az ünneppel. Pünkösd (akkor még hármas) ünnepére kilenc (!) kantátát írt. A H-moll Mise egyik legnagyobb horderejű, sodró tétele éppen a Szentiélekről szól (Cum Santo Spiritu). De nem csak vokális művekben szólt erről a témáról. A hangszerek is prédikálnak: s nem csak a kimondottan pünkösdi korálelőjátékokban, hanem az ismert Esz-dúr prelúdium ún. Szent- háromság fúgájának harmadik részében. Amit ott hallunk, az nem hangulatfestés, vagy „programzene”. Az igehirdetés. De lehetne sorolni a „nagy” és „kis” mesterek szebbnél szebb, pünkösd titkát feltáró muzsikáit. Külön kell arról is szólni, hogy századunk magyar zeneszerzői is hallatták hangjukat pünkösd eseményével kapcsolatban. Itt csak kettőre emlékeztetek. Kodály Zoltán „Pünkösdölő”-je - népi dallamokra épülő részeivel a kórusirodalom egyik legközkedveltebb darabja lett. A pünkösdi szív-rezdülésektől a szelek zúgásáig mindent megkomponál. Lenyűgöző muzsika. A másik fontos pünkösdi kompozíció Szokolay Sándor Lutherániánknak írt kantátája. Ez nem más, mint a Cselekedetek könyve második fejezetének megzenésítése. De a muzsika több, mint kottafejek írása a szöveg fölé. Hangjain át elkap a Lélek lendülete, átsüt a Lélek tüze. Szinte végigéljük az akkori eseményeket, átéljük a megdöbbenést, a feloldódást és a végtelen örömöt, ami eltöltötte az apostolok, majd a háromezer ember szívét. A hömpölygő muzsika mesterien fejezi ki a Lélek áradását. Az egyházi zene nemcsak, sőt elsősorban nem monumentális darabokkal írja történetét. A hatalmas művek mellett fontosak az „egyszerű”, egyszóla- mú gyülekezeti énekek, a korálok. Ez az egyházzene alapja, gyökere. Érdemes egyszerre végigolvasni, végigénekelni Énekeskönyvünk pünkösdi fejezetét. Micsoda gazdagság, micsoda erő. Kezdve az ősi Veni Sancte dallamára épülő, Jövel Szentlélek Úristen kezdetű énekünktől, folytatva a szintén ősi újonnan bekerült, de veretes énekig: Jöjj égi szent láng. Pünkösd nem a zene ünnepe - de ezen a napon is lehet a muzsika segítség az ige megértésében, biztatás csügge- désben, erősítés gyengeségben. Engedjük, hogy Isten a zene segítségével is „Lelket öntsön belénk”! mg
